N A (i Y I M R E Z O L T Á N ő r n a g y
A TEREPTANI KIKÉPZÉS ALTALANOS MÓDSZERTANA
Minden kiképzés a'apja az anyagában rendszeresen felépített, segéd- letekben megfelelően előkészített, módszeres munka. A tereptani kiképzés végrehajtásához, az oktatás levezetéséhez készült „általános módszertan"
a különböző fegyvernemi iskolák tereptan előadói (tanárai) számára szük- séges. Célja, hogy a dicső Vörös Hadseregnek főleg a Nagy Honvédő Hábo-
rúban szerzett tapasztalatai alapján elősegítse s megkönnyítse a katonai tereptan oktatásánál a helyes módszer kialakulását, s ezzel a hallgatók (nö- vendékek) szakmai tudását a lehető legmagasabb színvonalra emelje. To- vábbi fokon: az oktatótól (tanártól) látottakból és hallottakból a hallgatók (növendékek) necsak magát az anyagot, a tárgykörökben előírtakat tanul-
ják meg, hanem egyben az oktatás végrehajtását, annak módszertanát is elsajátítsák.
1. A tervezet összeállítása.
A katonai tereptan kiképzési tervezete időtartam szerint legyen összhangban a harcászati és szaktantárgyak kiképzési tervezetével. A tanár
legyen tisztában a párhuzamosan futó harcászati és lőkiképzési anyaggal, s az összefüggést mindenkor hangsúlyozza ki, hívja fel arra a figyelmet.
Már a tanrend összeállításánál figyelemmel kell lenni erre az össz- hangra, mert különben hiába beszél az előadó a tereptan jelentőségéről és fontosságáról. Ellenkező esetben — mikor csak a többi tantárgy után „kullog"
a tereptan — az következik be, hogy a hallgatók csak későn érezve a szoros kapcsolatot, igyekeznek ugyan tanulni és pótolni az elmulasztottakat, de hiányzik az alap.
Az egyes tárgyköröket úgy határozzuk meg, hogy az órák a tárgy- körön belül vagy mind a tanteremben, vagy mind a terepen kerüljenek okta- tásra. Ezzel a Tervező alosztály munkáját könnyítjük meg bizonyos mértékig a tanrend összeállításánál.
A kiképzési tervezet összeállításakor már számolni kell azzal, hogy mely tárgykörök előtt tudunk beállítani úgynevezett bevezető előadást, melyen vetített képekkel, esetleg filmmel előre felkeltve az érdeklődést, fel- tétlenül masabb eredményt fogunk elérni. Ezek a bevezető előadások — melyeknek száma természetesen csekély lesz — függetlenek a tantervbe beállított óraszámtól, tehát klub vagy más hasonló foglalkozás keretébe állí- tandók be.
2. Az oktatás előkészítése
Minden oktatás előkészítésénél figyelembe kell venni a hallgatók szel- lemi felkészültségének, előképzettségének, alapismereteinek fokát. Nem lehet minden csoport foglalkozásához ugyanazon, sémaszerűen elkészített óraváz-
4 3
latot használni. Más lesz és más kell, hogy legyen a tiszti továbbképzés kere- tében megtartott tereptani foglalkozás, más a növendékeknél és más az alosztályparancsnoki tanfolyamnál.
Eredményes oktatásnak módszertanilag, tartalmilag s anyagilag tör- tént jó előkészítés az alapja.
A tanár előkészülete a foglalkozásokon a következőkből áll:
1. áttanulmányozza a kiképzési tervezetet, az oktatáshoz a tanszék által kiadott óravázlatot, az oktatáshoz szükséges szabályzatokat és irodal- mat, valamint az egyes fegyvernemi folyóiratokban megjelent módszertani példákat;
2. az előbbiek áttanulmányozása alapján elkészíti az „egyéni óraváz- latát" a tantermi előadásra, vagy arra a legmegfelelőbb terepre, ahol a fog- lalkozást fogja tartani;
3. előkészíti az oktatáshoz szükséges segédleteket, modelleket, tér- képeket, stb. — megvizsgálva .azok állapotát, s megszervezi felhasználásuk sorrendjét.
Csak az a tanár vezethet eredményes foglalkozást, aki az oktatás anya- gával tisztában van, s azt teljes mértékben ismeri. Kellő felkészültség nélkül jóformán feleslegessé válik a nép vagyonából készített legjobb segédlet is, mely így természetesen nem hozza meg a kamatait. A tanár ismerete mindig alaposabb s tágabb kell legyen a hallgatókénál. Készüljön fel a tárgykörre, illetve az óra anyagával kapcsolatos kérdésekre, melyekre az órán választ kell adnia. Az előadáshoz minden szót, minden mondatot át kell gondolni, utána kell nézni még az olyan forrásoknak is, melyek, ha az előadásban nem is szerepelnek, de növelik az oktató tudását, elméleti felkészültségét.
Terepen végzendő munkánál az óra, illetve gyakorlat helyét a tanár személyesen szemrevételezze. A terepen tartandó órákat tegyük változatossá azzal, hogy időnként változtassuk a foglalkozás helyét. Sok esetben lesz azonban olyan kényszerhelyzetben a tanár, hogy nem az általa választott terepen, hanem a harcászat, vagy lőkiképzés tanár által meghatározott helyen kell tartania az órát. Ilyen esetben is ismernie kell álláspontját, s helytelen az az eljárás, mikor az oktató az órán, a növendékek előtt igyekszik meg- állapítani a térkép alapján tartózkodási helyét.
Ha a tanár szakasznál nagyobb létszámú egységgel tart gyakorlati foglalkozást, felhasználhatja a szakaszparancsnokokat, mint segédoktatókat.
Ilyen esetben azonban a segédoktatókat elő kell készíteni, s részükre mód- szertani oktató foglalkozást ke'.l tartania. A segédoktatók ne készítsenek külön óravázlatot, de a foglalkozás fontosabb pontjait, mozzanatait jegyezzék fel maguknak.
3. Az egyéni óravázlat
Az egyéni óravázlat annyiban különbözik a tanszékvezető által kiadott óravázlattól, hogy az előbbiben röviden és tömören, mozzanatonként van összefoglalva az anyag. Kiegészítéseket, bővítéseket, tapasztalatokat, melyek eltérnek az alapul szolgáló vázlattól, teljes részletességgel kell feldogozni. A tanszékvezető által kiadásra kerülő óravázlatot is a tereptan tanárok dolgoz- zák ki, még az egyes kiképzési időszak kezdete előtt. Az anyag elosztása a tárgykörök, illetve a rendelkezésre álló óraszámok figyelembevételével tör- ténik, tehát ekkor még egy-egy tanár az anyagnak csak egy bizonyos részét dolgozza fel.
44
Az egyéni óravázlatot minden tanár személyesen állítja össze, s jóvá- hagyás végett mutassa be közvetlen elöljárójának. Az óravázlat elkészítése
rákényszerít minden oktatót arra, hogy az oktatás tárgyát, célját, részleteit alaposan átgondolja, a hallgatók szellemi felkészültségéhez mérten. Az egyéni óravázlat elkészítésével rengeteget tanul, tapasztal a tanár s mint
ahogyan Kalinin elvtárs meghatározta:
ha valaki maga tart előadást, sokkal jobban megtanulja a kér- dést, mintha csak más előadását hallgatja (vagy olvassa). Az előadás- hoz minden szót, minden mondatot át kell gondolni; utána kell nézni itt is, ott is a forrásoknak. Előkészület közben sokkal alaposabban tisztába jövünk a kérdésekkel, mintha pusztán másokat hallgatunk.
Nem elegendő azonban elméletileg felkészülni, több hasznos irodalmat kijegyzetelni, az óravázlatot gyönyörű formában elkészíteni, ha szükséges, megfelelő terepet keresni, szemrevételezni, hanem az anyagot módszertani- lag is át kell gondolni. Milyen segédleteket kell használni, milyen fogásokat kell alkalmazni, milyen uj rajzokat kell készíteni, s milyen példákkal kell alá- támasztani az átveendő anyagot, hogy könnyebben érthetővé, jobban meg- jegyezhetővé, maradandóvá tegyük a tárgykör meghatározott részét. Tehát nem elegendő érteni a tárgyat, hanem ahhoz is érteni kell, hogy a különböző segédletek helyes felhasználásával úgy adjuk azt elő, hogy a hallgatók is megértsék.
Az egyéni óravázlat tartalmazza: a tárgykör számát és megnevezé- sét, a foglalkozás tárgyát, az elérendő célt, a foglalkozás helyét és időtarta- mát, a szabályzatpontokat, a felhasznált irodalmat, s az oktatáshoz felhasz- nálandó segédletek megnevezését. A részletes kidolgozásban az ellenőrző kérdések mellett tüntesse fel a tanár a visszakérdezésre kijelölt hallgatók nevét is.
Ugyanazon tárgykört ismétlő foglalkozás egyéni óravázlatának elké- szítésekor feltétlenül egészítse ki azt a tanár, a már megtartott foglalkozáso- kon szerzett tapasztalatokkal. Célszerű az óravázlatot néhányszor fennhan- gon átolvasni, így is ellenőrizve az óravázlat tartalmát és időrendi beosztását.
4. Az oktatás végrehajtása
Minden foglalkozást — legyen az tanteremben, vagy terepen tartott
— visszakérdezéssel, az oktatott anyag elsajátításának ellenőrzésével kell kezdeni. Az-óra elején, erre a célra beállított 10—15 percben, az előző óra anyagának átvételét kikérdezés formájában, rövid kis feladatok végrehajtá- sával ellenőrizzük. Célszerű egyes tárgyköröknél (pl.: egyezményes térkép- jelek, domborzati részletidomok) minden órán dolgozatot íratni; mely ugyan többletmunkát jelent a tanárnak, de segítségével tiszta képet kap az egész szakasz felkészültségéről és tudásáról. Egyben kiértékelheti ezekből a „villám- dolgozatokból" azt is, hogy hol volt esetleg hézag, vagy homály az oktatásá- ban, s így a jövőre nézve javíthat módszerén.
Az oktatás előkészítése c. fejezetben említett egyéni óravázlat kidol- gozásánál, az ellenőrző kérdések meglett fel kell tüntetni a visszakérdezésre
kijelölt hallgatók nevét. Ez azonban nem lehet sémaszerü. Ezért is célszerű a rövid kis dolgozatok íratása, mert 3—4 dolgozat Íratása után, már kell, hogy kialakuljon egy megközelítő kép, az egyes növendékekről. A kérdésekre való kjjelölésénél figyelembe kell venni, hogy a haladóknak nehezebb, a gyengéb-
182
beknek kevésbbé nehéz kérdéseket adjunk. Ha a növendék nehezen tud felelni, adjunk kisegítő kérdéseket, de persze ne olyanokat, melyek a választ már magukba foglalják.
A kérdéseket az egész szakasz számára adjuk, s rövid gondolkozási időt hagyva, nevezzük meg azt a növendéket, akinek választ kell adnia. Az előbb-említett kisegítő kérdéseket is úgy kell megadnunk, hogy mindenki figyelme a kérdésekre irányuljon. A kérdéseket minden esetben úgy adjuk meg, hogy azokra ne gépies, hanem valóban gondolkodás után adott felele- teket kapjunk. Kalinin elvtárs mondotta a helyes beszédre való szoktatással kapcsolatban a kitüntetett tanítók gyűlésén tartott beszédében:
Követeljék meg, hogy előbb gondolkodjanak, és azután beszéljenek.
nem pedig először beszéljenek és utólag gondolkodjanak.
A növendékek feleletét figyelmesen hallgassa a tanár. Ne ilyenkor írja be az osztálykönyvbe az óra anyagát, s ne lapozgasson az óravázlatában sem.
Célszerű, ha a felelő által esetleg elkövetett hibákat más növendékkel javít- tatja ki. Ezáltal mindenki foglalkoztatva van, kénytelen a felelő e'őadására figyelni s nem keresgélhet a füzetében vagy a könyvében, igyekezve az egyént tanulás ideje alatt elmulasztottakat pótolni. A hibák észrevétele egyébként nemcsak az alaki kiképzésben, hanem minden tantárgy tanulásánál és okta- tásánál fontos.
U j anyag oktatását a foglalkozás tárgyának megnevezésével, a cél- kitűzés, az elérendő cél meghatározásával kell kezdeni. Helyes, mindjárt a cél- kitűzés után politikailag is alátámasztani az anyagot, rávilágítva az átveendő anyag szükségességére és fontosságára.
A foglalkozás anyagát úgy kell előadni, hogy az mindenki által ért- hető legyen. A szóbeli magyarázathoz segédletek, modellek, plakátok, vázla- tok használata, rajzolás, esetleg írás a táblán elengedhetetlenül szükséges.
Az oktatáshoz rendelkezésre álló plakátok és vázlatok közül mindig csak azo- kat függesszük ki, melyek a magyarázathoz pillanatnyilag szükségesek. Hely- telen minden plakátot sorjában, szépen kifüggeszteni, mert így esetleg el- vonjuk a növendékek figyelmét.
A tábla, s a színes kréták az előadás fontos oktatási segédletei. Sokan kényelmességből, s részben az időközben felszaporodott plakátok számát tekintve, hajlamosak erről megfeledkezni. Pedig mindig'van és mindig lesz olyan része az anyagnak, melynek megmagyarázása egy-két vonással többet ér, mintha negyedórákig beszélne róla valaki. A táblán gondosan és minta- szerűen rajzoljunk. Nem szabad rendszertelenül, hanyagul felrajzolni főleg olyan ábrákat, melyeket a növendékekkel is le akarok másoltatni. Ennek eredménye káros lesz, amelyet legjobban bizonyítanak majd a növendékek jegyzetfüzetei. Éppen ezért a tanár gondoljon át mindent alaposan, hogy mit rajzol, vagy mit ír a táblára. Ez is hozzátartozik az előkészületekhez.
A foglalkozásokon arra kell nevelni a növendékeket, hogy ne félje- nek a magyarázat után kérdéseket feltenni. Az ilyen feladott kérdésekre, ha azok az óra anyagával összefüggnek, a tanár azonnal adjon választ. A tárgy- körhöz nem tartozó kérdéseket jegyezze fel magának, s határozza meg azt az időt, hogy mikor ad arra feleletet, ifletve mikor kerül átvételre az a tárgy- kör. Olyan esetleges kérdésekre, melyekre a tanár nem tud pozitív, határo- zott választ adni, szintén határozza meg a felelet időpontját. Helytelen, tekin- télyt csökkentő, sőt romboló az az eljárás, mikor valaki pl. szégyenérzetből választ ad ugyan, de helytelenül világítja meg a dolgot, mert nem készült
4 6
arra a kérdésre. A gyakorlat is bizonyítja, hogy a rosszat biztosan megjegy- zik a hallgatók, s az ilyen rosszat később igen nehéz „kiverni" a fejükből.
Arról nem is beszélve, hogy a hallgatók a tanulás folyamán maguk is előbb- utóbb rájönnek a helyes megoldásra.
Mozzanatonként"! oktatásnál először mondjuk el az egyes mozzanato- kat, hajtsuk azokat végre lehetőleg nagy segédletekkel, vagy mutassuk be rajzban vagy plakáton, s azután hajtassuk végre a gyakorlatban, vagy raj- zoltassuk le. Soha ne tűrje azt a tanár, hogy mikor magyaráz, vagy fogá- sokat mutat be, akkor egyesek rajzoljanak, vagy a térképet tanulmányozzák.
Gyakorlati munkáknál azonnal rá kell mutatni a jellegzetes s leggyak- rabban előforduló hibákra; kihangsúlyozva így a helyes és helytelen módokat.
A gyakorlati végrehajtásoknál fontos az egyöntetűség s a mozzanatok ösz- tönszerű elsajátítása annyira, hogy azokat esetleges zavaró körülmények esetén is végre tudják hajtani a növendékek.
A tanár adjon oktató jellegű példákat, mellyel a figyelem összpontosí- tására, gondolkodásra, öntevékenységre, találékonyságra kényszeríti a növen- dékeket. Ezzel fokozzuk az önállóságot s csak így érhetjük el azt, hogy más által, más formában leadott kérdésekre is válaszolni tudjanak beosztottjaink.
Igyekezzen a tanár előadásait a Nagy Honvédő Háborúból vett pél- dákkal alátámasztani, mely példákkal irányvonalat ad az anyag biztos és helyes elsajátítására. Lehetnek olyan esetek-is, mikor az egész foglalkozás egy harctéri példa megbeszéléséből indul ki, más esetben valóban az alátámasz- tás a célja, stb. Ehhez a tanárnak sok szépirodalmi s a Honvédelmi Miniszté- rium által kiadott különböző fegyvernemi háborús tapasztalati füzetecskét kell átolvasnia. Igen, a tereptantanárnak is kell szépirodalmi munkákat olvas- nia; rá is érvényes Kirov elvtárs megállapítása: „A szépirodalomra is időt kell találni, különben az agy kiszárad." Tehát nem elegendő a szakkönyveket bújni, mert főleg a háborús vitézségeket, küzdelmeket megörökítő szovjet szépirodalmi könyvekben mindig található olyan anyag, melyet az előadás színesebbétételére fel tudunk használni. Természetesen így is lesznek a terep- tanban olyan részek, melyekre háborús példákat, eseteket felhozni nem tudunk.
Az óra befejezése előtt, határozza meg a tanár, hogy a következő órára milyen térképet s milyen felszerelést hozzanak magukkal a növendé- kek. Jelöljön ki minden szakasznál „térképfelelőst", akinek a térképek fel- vételezése és szétosztása lesz a feladata. Minden terepen tartandó foglalko- zásra vitesse ki a rendelkezésre álló tájolókat. Ezt a fontos műszert a leg- könnyebb megkedveltetni a növendékekkel, s aki ezt használni tudja, biztos, hogy nehezen fog megválni tőle. Teljesen meg kell szűnnie annak a felfogás- nak, mely a régi hadseregen belül uralkodott. Akkor fordult elő az a nevet- séges, de mégis'jellemző eset: hát miért is hívjuk a tájolót Rézárd-féle tájoló- nak? ' Azért, mert bé van zárva a századparancsnok íróasztalába.
5. Az oktató magatartása
A tanárnak soha sem szabad megfeledkeznie arról, hogy magatartása, mozdulatai, előadói modora, de főleg módszere követendő példa a pillanat nyilag padban ülő bajtársak előtt, s esetleges módszertani melléfogása, hibája, 1—2 év múlva sokszorosított példányban jelentkezik a Honvédségen belül.
Tehát a tanár viselkedése, magatartása, s nem utolsó sorban politikai tudása, egyesekre olyan hatást gyakorol, melynek nyomai egész katonai életükben
megmaradnak, s felismerhetők lesznek. Ezért nagyon fontos, hogy a tanár állandóan figyelje önmagát, s soha sem feledkezzen meg arról, hogy műkö- dése állandó figyelés, ellenőrzés alatt áll a növendékek részéről.
Éppen ezért a tanár öltözködése legyen mindig mintaszerű; beszéde érthető, világos; magyarázata meggyőző, biztos; előadási módja nyugodt, >
határozott; tehát fellépésé minden vonatkozásban példaképül szolgáljon mind- azoknak, akik részére a fogla'.kozást tartja.
Az előadást, a magyarázatot mindig állva tartsa a tanár, s ne igye- kezzen a katedránál ülve „professzor" szerepét játszani. Igy, állva tudja csak
áttekinteni az egész csoportot, s ellenőrizheti a hallgatók magatartását fegyelmezettségét. Magyarázat közben ne sokat mozogjon, főleg ne járkál- jon, mert esetleg elvonja a hallgatók figvelmét. Fegyelmezetlenség t ne
tűrjön meg, ne nézzen el, azokat azonnal küszöbölje ki. Helytelen az az állás- pont, hogy én csak tanár vagyok, nekem csak tanítanom, magyaráznom kell.
Mi a tanári beosztás mellett is ugyanolyan katonák vagyunk, mint a szakasz vagy századparancsnok, s ellenkező felfogással az előbb említettek munká- ját tesszük tönkre.
6. Kapcsolat más tanárokkal
Már a kiképzési tervezet összeállításánál figyelemmel kell lennie a tanárnak a harcászati kiképzés tervezetére, s igyekeznie kell a kettő közötti összhangnak megfelelően meghatározni a tárgyör sorrendjét. De fokozottan fennáll ez a szükséges összhang a kiképzés folyamán. Pl.: a harcászat tanár ' a felderítőjárőr magatartásának oktatásához érkezik. Már ekkor kérni kell a tereptan tanárnak, hogy a növendékek által készített vázlatokat juttassa el hozzá a harcászat tanár. Bírálja el, értékelje ki, s egyben osztályozza is ezeket a vázlatokat, természetesen tereptani szempontból. Vonatkozik ez a kapcsolat a növendékek által végzett gyakorlattervezésekre is, ahol a vázla- tokat szintén nézze át a tereptan tanár.
De egyébként is fontos a kapcsolat fenntartása, mert a harcászat tanár nyilvánvalóan jobban ismeri növendékeit, hiszen csaknem mindennap fog- lalkozik velük. A terepen tartott gyakorlatoknál, főleg alkalmazó megbeszélé seknél pedig elengedhetetlenül szükséges a térkép használata. Tehát a har- cászat tanár jó adatokkal fog szolgálni nemcsak nagy általánosságban, hanem névszerint megnevezett személyek hibáira, illetve hiányosságaira vonatko- zóan.
Módjában van azonban a tereptan tanárnak is segítenie harcászat tanár bajtársának. Menjen ki a tanár egy-egy alkalmazó megbeszélésre, vezesse le ő személyesen a tereptájékoztatást, melyet előzőleg a harcászat tanárral már átbeszélt. A gyakorlat azt mutatja, hogy minden harcászat tanár örömmel veszi az ilyen irányú támogatást, s szívesen enged át 15—20 percet erre a célra. Igy elkerülhetjük azt a kellemetlen lehetőséget is, hogy a terep- tájékoztatás technikai végrehajtásában, vagy annak sorrendjében, különbözik a két tanár módszere.
A tanárokkal való kapcsolat fenntartása azonban ^mindazokra vonat- kozik, akik tantárgyuk oktatásának bármely részénél használják a térképet.
Tehát a tüzérismeret lőkiképzés, műszaki ismeret tanáraival is tartsuk fenn a kapcsolatot, mert egyik tantárgy sem lehet különálló, elszigetelt. Nem egy tantárgy, hanem csak az összes ismeretek elsajátítása után vallhatja magát olyan katonának valaki, aki a rábízott feladatot minden körülmények között végre is tudja hajtani.
4 8
7. Utószó i A térképolvasás nélkülözhetetlen alapfeltétele a vezetésnek!
Ezt tartsa szem elö'tt minden tereptan tanár.
Nekünk vezetőket, oktatókat kell kiképeznünk és nem egyszerű végre- hajtó közegeket. Hiába tudja valaki jóformán kívülről az egész Harcszabály zatot, ha nem tud térkép alapján tájékozódni, vagy tájékoztatni — megköze- lítőleg sem fog olyan eredményeket elérni, hogy a növendékek nagyjából felületesen ismerjék az anyagot. Ahhoz, hogy ők a csapatnál jó oktatók is legyenek, a lényegen kívül a miért-tel is tisztában kell lenniök. Minden esetben meg kell tudniok indokolni azt is, hogy miért csinálom ezt, vagy azt — tehát nem elegendő a gyakorlati munka sémaszerű, egyszerű végrehajtása.
Ez az általános módszertan, mely főleg a különböző szovjet módszer- tani utasítások és az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján készült, csak egy része, — de lehet mondani, a legfontosabb része az oktatás módszertanának.
Tartsa ezeket szem előtt, tegye magáévá minden tereptan tanár, s akkor б is hozzájárult ahhoz a nagy feladathoz, hogy a dicső Vörös Hadsereg katonái- hoz hasonló bajtársakat.neveljünk fejlődő néphadseregünk számára.
Az egyes pontok elsősorban az oktatás általános módszertanával fog- lalkoznak, s egyes helyeken érintik a nevelést is. Nekünk, katonáknak mind- kettő fontos, s az kell, hogy legyen minden oktató célja, hogy mind az okta- tásban, mind a nevelésben a legtökéletesebbet valósítsa meg. Azonban a sok közös vonás dacára Sem tévesztendő össze a kettő. Tekintélyes szovjet peda- gógusok szerint a nevelés tágabbkörű fogalom, mint az oktatás és megvan
a maga külön sajátos fogalma. Mindenesetre az oktatás végrehajtása akkor helyes, ha az egyben nevel is.
Ha pedig a nevelésről van szó, akkor elsősorban a hazaszeretetre, a leginagasabbrendű, legnemesebb emberi érzésre kell nevelnünk beosztott- jainkat. Szocializmust építő társadalmunkban tartsuk szem előtt Rákosi elv- társ meghatározását:
Egészen más a mostani hazafiság, amikoi a dolgozók maguk jöttek rá, hogy ez a haza végre az ő hazájuk, büszkék lehetnek teljesítmé-
• nyeikre, amelyekhez munkájukkal, erőfeszítésükkel, áldozatkészségük- kel maguk is hozzájárultak.
