Iii.
FEGYVERZET ÉS LÖVÉSSZAK
»N É M E T H I M R E ő r n a g y Г
A LŐ KI KÉPZÉS 3IŐDSZERTAXA
A mesterlövész az ellenség réme, a csapat büszkesége.
Legyen példaképed a hős szovjet mesterlövész!
A Honvédelmi Miniszter Bajtárs az 1949. évi 1. sz. tiszti parancsá- ban elrendelte, hogy meg kell teremteni a vasfegyelmet, a lőkiképzést pedig a Dicsőséges Szovjet Hadsereg színvonalához kell felemelni azáltal, hogy megvátoztatjuk viszonyunkat fegyvereinkhez, s beosztottjainkkal megsze- rettetjük azokat.
Ennek biztosítására elengedhetetlenül fontos és szükséges, hogy a lőkiképzés módszertanát minden oktató a legtökéletesebben ismerje és azt a gyakorlatba is átvigye.
Cikkünk a lőkiképzés minőségének fokozását elősegítő módszerek néhány részletét ismerteti.
Szabályzataink a lőkiképzés terén úgy az oktató, mint az oktatandó
«lé nagy követelményeket állítanak.
E nagy követelmények megkövetelik minden oktatótól, hogy
1. a legtökéletesebben elsajátítsa kiváló fegyvereink szerkezetét, működését és kezelését,
2. ismerje és gyakorlatilag alkalmazza a dicsőséges Szovjet Had- sereg tapasztalatai alapján kikristályosodott és egyedülálló kiképzési elveket.
A beosztott pedig fogadja szeretettel a tanulandókat, akaraterejé- nek összpontosításával és odaadó szorgalommal sajátítsa el azt a tudo- mányt, melynek segítségével a hős szovjet katona győzelemre vitte a szo- cializmus dicső lobogóját a hitleri géphadseregek ellen.
A lőkiképzés helyes és tervszerű végrehajtásában a legnagyobb felelősség az oktatóra és a politikai tisztre hárul.
Az oktató feladatai:
1. a lőkiképzéssel kapcsolatos szabályzatok és segédletek részletes és gyakorlatias ismerete,
2. szeresse a lőszakmát és legalább „jó" eredményt mutasson fel a lövészetben,
3. szabadidejében mélyedjen el a lőszakmában, hogy szaktudását a -legnagyobb fokra emelhesse,
4 5
4. az oktatás elméleti és gyakorlati fogásai váljanak vérévé, és újoncaival szerettesse meg a lőkiképzési,
5. minden lőoktatási órára lelkiismeretesen és gondosan készüljön fel, 6. kitartó, szívós munkával, a cél iránti teljes odaadással fejlessze újoncaiban a lokiképzés tudományát.
A lőkiképzési szabályzatokat minden oktatónak tudnia kel!. Legköny- nyebben úgy tudjuk megtanulni, ha a tanultakat a legapróbb részleteiben gyakorlatilag is végrehajtjuk. Például a puska szerkezetét, működését ha tanuljuk, szedjük is szét a puskát, s minden alkatrész működését, illetve munkáját végrehajtjuk mindaddig, míg a fogások teljesen ösztönössé nem válnak. A lőelmélet tanulásánál amit tanulunk, le kell többször rajzotok, majd a szabályzat használata nélkül gyakorolni.
Minden tiszthelyettes és tisztes bajtárs tartsa kötelességének, hogy szabadidejében tanuljon!
A szabályzat legyen mindig az oktató zsebében, s minden időt, még"
öt percet is arra használjon fel, hogy ismételgesse a szabályzat egyes részeit.
Ne feledkezzen meg azonban a már nagy számban rendelkezésre álló kikép- zési segédletekről sem, mert azokban igen sok gyakorlati fogást és harctéri példát talál; ezek nagyon megkönnyítik az újonc számára a megértést és az elsajátítást.
Ezenkívül nagyon szükséges és fontos, hogy az oktatók is alakít- sanak tanulócsoportokat és alkalmazzák a rnunkamódszerátadás kimondha- tatlan nagy előnyeit. A tanulócsoport-foglalkozásokat a legfejlettebb oktató vezesse. Az erre fordított időért bőven kárpótol az újoncok minőségi fej- lődése.
A szabályzat előírja, hogy az oktatónak a legénységgel együtt keit végrehajtania a lőgyakorlatokat.
Ez a körülmény igen komoly fegyver az oktató kezében, de csak akkor, ha ő a raj vagy szakasz legjobb lövője. Ezért is kötelessége minden oktatónak, hogy minden lőgyakorlatot, legyen az kispuskalövés, vagy golyó- szóró lőgyakorlat, a szabályzat szerint a legpontosabban, legfegyelmezetteb- ben és a legjobb eredménnyel hajtson végre.
Csak az olyan oktatót követik beosztottjai tűzön-vízen át, s fogad- ják példaképül, aki fegyelmezettségében, szívósságában és tudásban mindig elöljár.
A fegyelmezetlen, lusta s a helyzetet nem uraló oktatót újoncai nem szeretik, oktatását nem szívesen hallgatják és öntudatos munkájukkal, oda- adó igyekezetükkei előbb-utóbb szégyenben hagyják az ilyen parancsnokot'.
A fegyverszeretetet az első pillanatíól kezdve tudatosítani kell az újoncokban.
Legyen ünnepélyes a fegyver átadása!
Az átadandó fegyver ragyogóan tiszta legyen!
Még vé'etlenül sem szabad előfordulni olyan esetnek, hogy a gyári zsírozással vastagon borított fegyvert adjunk az újonc kezébe, s a parancs- nok első ténykedése az legyen, hogy kiadja a parancsot: „Egy óra múlva
minden puska ragyogó tiszta legyen!" Ezzel az egyetlen helytelen intéz- kedésével meggyülölteti az újonccal a fegyvert és csak hosszú, keserves
munkával bírja elfeledtetni ezt a régi rendszerre emlékeztető pillanatot. • Az öntudatos oktató az átadásra kerülő fegyvereket a kiosztás előtti napon az öreg legénységgel alaposan kitiszfíttaija, az átadó helyiséget íeldiszítteti, s minden újoncnak személyesen, pár szó kíséretében adja át 46
a puskát, géppisztolyt. Az átadás befejeztével megemlékezik a hős szovjet katonák legendás fegyverszeretetéről és egy-egy szovjet hőst névszerint példaképül állít az újoncok elé.
Ezután pedig, ha lehet, még aznap levetítteti valamelyik lőkikép- zésj filmet.
A kiosztást követő első kivonulás után legelső teendője az oktató- nak megszervezni a helyes és előírásos karbahelyezési oktatást. Nagy gonddal szervezze meg az első oktatási órát. Gondoskodjon megfelelő számú segédoktatóról s személyesen is nagy türelemmel mutassa be és oktassa minél több újoncnak a helyes tisztogatás menetét és lényegét.
Ha ezt az oktatási órát jól szervezi meg az oktató, akkor egyben az első lépést is megtette a fegyverszeretet tudatosítása felé.
A fegyverek iránti bizalmat és szeretetet az újonckiképzés első hetében megtartandó bemutatólövészeten lehet legmeggyőzőbben felkelteni.
A bemutatólövészethez az öreglegénységből válogassuk ki a zászló- alj kiváló és mesterlövészeit, s a végrehajtandó lőgyakorlatokat tökélete- sen gyakoroltassuk be. A lőgyakorlatokat úgy válasszuk ki, hogy ezáltal a fegyver hatásfoka és jellege legjobban kidomborodjék. A bemutató- lövészet megszervezését és irányítását a zászlóaljparancsnok személyesen végezze. A bemutató előtt a parancsnok az összes oktatók bevonásával tartson részleted oktatást minden fegyverre vonatkozólag, s az oktatóik készítsenek jegyzetet. A végrehajtást teljes részletességgel kidolgozott tervezetben rögzítse, s azt az oktatókkal behatóan iskoláztassa. Ezenkívül minden oktató tanulmányozza át az ide vonatkozó szabályzatpontokat, segédleteket és a „Gyalogos" 1949. évi 7. (novemberi) számában a tárgyra vonatkozó cikket.
47
A folyó kiképzési évben már nem fordulhat elő a bemutatólövésze- teken eddig több esetben észlelt hiányosság, vagy készü'.etlenség. A parancsnok személyesen ellenőrizze a kijelölt oktatók tökéletes felkészült- ségét, s az esetleges hiányokat idejében pótoltassa.
A lö'oktatás végrehajtása
A lőoktaíás a legteljesebb mértékben egyéni jellegű legyen. Az oktató minden újonccal külön-külön foglalkozzék. Tanulmányozza embereit és mielőbb ismerje meg egyéni adottságukat. Az első kiképzési naptól kezdve állandóan vezessen pontos előjegyzést és ebbe jegyezze fel embe-
reinek hiányosságait, valamint folyamatosan azt is, hogyan szüntette meg a hiányosságokat. E nyilvántartásából bármikor kiértékelheti újoncait és láthatja az egyes emberek előrehaladását, fejlődését is.
A kiképzési cél eléréséhez egyetlen helyes módszer a bemutatás és az állandó gyakorlás.
Tilos a hosszú, meseszerű elméleti oktatás!
A kiképzési idő minden percét tervszerűen kell kihasználni. A fog- lalkozások csoportosításánál és anyagi megalapozásánál domborodik ki az oktató szervezőképessége. A kiképzendőknek állandó gyakorlati munkát
kell adni, s nem szabad megengedni, hogy csak egy perc is elvesszen a kiképzési időből.
A foglalkozási idő a kivonulással kezdődik, tehát a gyakorlótérre való menet alatt is kell oktatást beállítani. Ez az idő kiválóan felhasznál- ható a távbecslési, távolságmérési és célfelkutatási gyakorlatok oktatására.
' Az oktatást az alábbiak szerint hajtsuk végre:
1. Bemutatás összefüggően.-
2. Bemutatás lassan, ütemezve, minden részletet ismertetve.
3. önként jelentkezőkkel és kijelöltekkel a bemutatott anyag ismé- teltetése, annak ellenőrzésére, hogy az újoncok az ismertetést helyesen megértették-e.
4. Ugyanez az újoncokkal együtt végrehajtva.
5. Visszakérdezés.
6. Versenyszerű gyakorlás és
7. Szakaszparancsnok által vizsgáztatás.
Az oktató röviden ismertesse és mutassa be az anyagot, s a kikép- zési idő nagyobb részében szervezze meg kellő ellenőrzés mellett az újon- cok gyakorlását.
A szakaszparancsnok és helyettese egy-egy rajt oktassanak, majd váltsák a rajokat, hogy minden rajhoz odakerülhessenek. A szakasz- parancsnokhoz csak akkor juthatnak az emberek, ha már tökéletesen tudják a gyakorlatot. A szakaszparancsnokhelyettes tehát azt az újoncot, aki már helyesen hajtja végre a feladatot, a szakaszparancsnokhoz küldi, amelyik újonc azonban még hibásan végzi gyakorlatát, azt irányítsa vissza a rajparancsnokhoz további gyakorlása és kiigazítás végett. Kellő csoportosítással és megszervezéssel egy-egy kiképzési anyag oktatási ideje alatt minden újoncnak el kell jutnia a szakaszparancsnok elé.
Minden oktató győződj"n meg az oktatás során, hogy beosztottjai mindnyájan megértették-e az átvett anyagot. Ha valaki nem értette volna meg, úgy újból oktassa az anyagot. Csak abban az esetben lehet az okta- tással tovább haladni, ha az átvett anyagot már minden újonc megértette és gyakorlatilag is végre tudja hajtani.
Nem lehet eléggé hangoztatni, hogy a lőkiképzés teljesen egyéni jellegű, tehát egy pillanatig sem szabad tűrni a nagy csoportokban való
4 8
oktatást, hanem a nagyon jól bevá't „forgószínpad" rendszerrel kell meg- szervezni úgy, hogy az oktatási anyagot apró részekre bontva helyes sor- rendben annyi csoportra osztjuk, ahány alkalmas tisztes, vagy segédoktató áll rendelkezésre. Az egyes csoportokat a kiképzési anyag terjedelméhez igazodó váltással kell balról jobbfelé továbbítani úgy, hogy minden újonc minden csoportban résztvehessen az oktatásban.
E rendszer meghonosításával könnyebbé válik az oktató munkája, mert egy-egy segédoktató az anyagnak csak egy kis részét kell oktassa, amiből következik, hogy a haladottabb, ügyesebb újoncokat is be lehet állítani kellő előkészítés után már az első hetekben segédoktatónak, s ezáltal tovább csökkenthető a csoportok létszáma, ami viszont az oktatást ás a megértést, valamint a több gyakorlást teszi lehetővé.
Ki kell emelni a működési zavarok felismerésének, okának és elhá- rítás módjának az oktatását. Tudjuk, hogy a harctéren nincs a harcosok háta mögött minden esetben egy tapasztaltabb bajtárs, vagy fegyver- mester, akik az előforduló akadályokat — különösen a sorozatlövő fegyve- reknél — elhárítja, tehát ezt a művelelet minden harcosnak kifogástalanul meg kell tanulnia, s a legrövidebb idő alatt végrehajtania.
Az akadályelhárítást nem lehet elméletileg megtanulni! Minden előforduló hibát, akadályt — ha kell mesterségesén beállítva — ismé- telten, a sulykolás legfelső fokáig kell oktatni és gyakoroltatni. Csak így tudjuk elérni, hogy komoly helyzetben a harcos teljesen magára hagyva is a legteljesebb mértékben ki tudja használni kiváló fegyvereink jó tulaj- donságait az ellenség leküzdésére.
A lőelmélet oktatását lehetőleg a fegyvertiszt végezze, vagy az oktatóknak minden lőelméleti oktatás előtt tartson részletekbe menő okta- tást, melynek során főként az oktatás módszerét iskolázza.
A "lőelmélet oktatásánál minden részletet gyakorlati bemutatással kell kezdeni, majd táblán rajzban, s végül falitáblán újból bemutatni és ismételten megmagyarázni minden jelenséget. Például a lövedékpályát, fényjelző lőszerrel bemutatni, utána falitáblán rajzban részletekbe menő magyarázattal oktatni.
A lokiképzés terén a dicsőséges Szovjet Hadsereg minden tisztje igen magas fokú elméleti tudással rendelkezik, míg nálunk éppen az elmé- leti kérdések nem eléggé tisztázottak. Ennek oka, hogy a tiszt bajtársak nem mutatnak kellő érdeklődést a lőszakma elvont kérdései iránt. Ezt a hiányosságot a legrövidebb időn belül meg kell szüntetnünk és meg kell tanulnunk a lőszakma gyakorlati része mellett az elméleti részeket is.
Ezt elősegíteni hivatott a közeljövőben kiadásra kerülő lőelméleti kérdé- seket részletesen tárgyaló segédlet.
A kiképzési év során el kell érnünk, hogy a lőszakmát, mint a harc leglényegesebb részét minden tiszt, tiszthelyettes és honvéd megszeresse, tökéletesen ismerje és tudását állandóan fejlessze.
Szólni kell még a lőkiképzési igen nagy mértékben megkönnyítő, helyesen és kellő időben alkalmazott kiképzési segédeszközökről.
Minden oktató elsőrendű feladata, hogy az oktatást helyesen alkal- mazott, általa tökéletesen ismert és kezelt kellő számú kiképzési segéd- eszközzel hajtsa végre. Az oktató felelősséggel tartozik azért, hogy a kiképzési segédeszközök kellő mennyiségben és működőképes állapotban rendelkezésre álljanak a foglalkozás megkezdésekor. Nem lehet lőkikép- zést végrehajtani eredményesen, ha az oktató a foglalkozás alatt küld be a körletbe egy-két honvédet a segédeszközökért, vagy ha csak mutatóba
4 Honvéd la. száin - 49
visz ki a foglalkozásra egy-egy kiképzési segédeszközt. Az ok'atónaik legyen rá gondja, hogyha a századnak nincs elegendő segédeszköze a következő napi foglalkozásra, a másik századtól kérjen kclcsön annyit, hogy a szükséges mennyiség meglegyen. Semmi körülmények között nem helyes az az oktatás, amikor egyetlen 48 M. (Veress-féle) irányzó- gép körül tolong az egész szakasz, s a beosztottak 50%-a sem hajthat végre irányzást. A célzás oktatásához célszerű a nagyított célgömböt előző napon minden újonccal minta után elkészíttetni, mert így sokkal többet gyakorolhat minden ember.
Ne essen egyetlen oktató sem abba a hibába, hogy a kiképzési segédeszközöket feleslegesen hosszú időn keresztül használja. A segéd- eszköz a megértéshez szükséges, hogy utána a valóságos helyzetben könnyebb legyen a gyakorlás.
A kiképzési1 segédeszközöket két csoportra oszthatjuk:
a) a bemutatás szemléltető eszközei (falitáblák, nagyított célgömb) b) az ellenőrzést szolgáló segédeszközök (célzótükör, cé'zóbak,.
irányzógép, stb.)
A bemutatást szemléltető eszközöket, ha a hallgatók a bemutatást megértették, többé nem kell használni. Az ellenőrzést- szolgáló eszközök azonban az egész kiképzési idő -alatt szükségesek.
A lőkiképzés koronája a lövészet.
Itt vizsgázik az újonc és az oktató a végzett munkából.
Hogy ez a vizsga tényleg eredményes legyen, csak akkor engedjük az újoncot tüzelőállásba, ha már előzőleg elméletileg és gyakorlatilag is elsajátította a lövéshez szükséges összes tudnivalókat.
Ezt elérhetjük — az eddig nagyon elhanyagolt — előkészítőpályán történő sulykolásszerű gyakorlással.
Erre a parancsnokok legnagyobb része eddig nem fordított kellő figyelmet, s nem követelte meg a gyakorlást addig, míg az újoncban minden fogás, minden mozdulat ösztönössé válik.
A most kezdődő kiképzési évben az alakulatoknak legalább az általános „jó" lőeredményt el kell érniök. Ennek érdekében helyesen kell megszervezni és végrehajtani az előkészítőpályán való gyakorlást, mert az újonc a lőtéren nem tétovázva, hanem ösztönszerű mozdulatokkal kell, végrehajtsa az éles lőszerrel a lőgyakorlatokat.
Az előkészítőpályán való gyakorlást az alábbiak szerint lehet meg- szervezni és végrehajtani:
A parancsnok összeállítja a végrehajtandó lőgyakorlathoz tartozó előkészítő lőoktatás anyagát, s az előző napon az oktatókkal eligazítás keretében iskolázza. Az előkészítő lőoktatás anyagát részletesen kell átismételtetni az újoncokikai forgószínpad rendszerrel. Amelyik újonc valamennyi csoportban gyakorolt és az oktató az elsajátításról meggyő- ződött,. áttér a lőgyakorlat szabályzat szerinti sulykolásszerű végrehajtá- sára gyakorlótolténnyel, az előkészítőpályán. Az előkészítőpályát a lövöl- dével teljesen azonos módon és az előírt távolságra elhelyezett céltábláik- kal kell berendezni, hogy az újonc a lövöldén való helyes mozgást és fogá- sokat teljes mértékben elsajátíthassa. Itt addig kell az újoncnak gya- korolnia, míg a lőgyakorlat minden mozzanatát, alakiságait és fogásait t'kéletesen be nem gyakorolja, s a parancsnok az elsajátítás fokáról meg- győződött.
Ezután az újonc az előgyakorlatként beállított kispuska lőgyakor- latot hajtja végre. Amennyiben eredménye nem megfelelő, úgy addig kell 50 -
ismételtetni, míg megfelelő eredményt mulat fel. Ha szükséges, úgy vissza kell küldeni az előkészítő pályára vagy az előkészítő lőoktatás megfelelő csoportjához gyakorlás végett.
Csak az az újonc löketi az előírt lőgyakorlatot éles lőszerrel, aki az
e,őkészítőpályán megjelelt és a kispuska lőgyakorlatot eredményesen végrehajtotta.
A lövöldén nincs semmiféle oktatás! Itt csak a szükséges vezény- szavakat kell vezényelni, de különben az újoncnak teljesen nyugodt lehe- tőséget kell biztosítani az eredményes lövéshez.
A lőkiképzés helyes megszervezése megteremti az alapját a ver- senyszerű végrehajtásnak.
Minden parancsnok törekedjen arra, hogy a legjobb lövőket ver- senyekre vezényelje, továbbá az arra érdemeseket dicsérje meg, esetleg javasolja a Szolgálati Szabályzat határozványai szerint jutalmazásra, mert ezáltal a többi bajtársat is nagyobb eredmények elérésére serkenti.
Minden parancsnoknak elsőrendű érdeke kell legyen, hogy száza- dában minél több bajtárs viselhesse a „Mesterlövész" és „Kiváló lövész"
jelvényeket.
A lőkiképzés helyes megszervezésével és irányításával rövid időn belül a hős szovjet katonákhoz hasonló kiváló harcosokat kell neveljünk minden újoncból.
c Dcígozó népünk békés építőmunkáját csak korszerű fegyverekkel felszerelt öntudatos szocialista hadsereggel lehet megvédeni.
т A korszerű fegyverekkel — melyek kiválóságát a Nagy Honvédő
• laború mindennél jobban bebizonyította — rendelkezünk. Egyetlen fel- adat. hárul reánk, hogy minden újoncból öntudatos, fegyelmezett, minden nehézséget leküzdő kiváló lövészeket neveljünk. E nagy munkát a helye- i n felépített kiképzési terv alapján a szovjet haditapaszta'.atokból kikris- -ályosodott módszerrel kell végrehajtanunk.
51
