vezetésével igen sok becses és a külföldi s z a k l a p o k b a n is elis- m e r t adalékkal g y a r a p í t o t t a a kísérleti paedagogiát.
A kísérleti psedagogiával foglalkozó k ö n y w á l l a l a t o k k ö z ü l k ü l ö n ki kell m é g e m e l n ü n k Ziehen és Ziegler szerkesztette g y ű j t e m é n y t , m e l y n e k legtöbb f ü z e t e kísérleti a l a p o n törekszik a f e l m e r ü l ő paedagogiai kérdéseket m e g o l d a n i .1
Téves t e h á t Székely György dr.-nak a «M a g y a r Pae- dagogia» f. é. m á r c i u s i s z á m á b a n közölt a z o n állítása, h o g y e z e n vállalat javarésze a bigíéna és paedagogiai p a t h o l o g i a k ö r é b ő l veszi tárgyait. Egész sereg címet s o r o l h a t n á n k fel, m e l y ép az ellenkezőt b i z o n y í t j a . (Schiller, D e r S t u n d e n p l a n : Schiller, S t u d i e n u n d V e r s u c h e ü b e r die E r l e r n u n g d e r Orto- g r a p h i e ; Huther, Die psychologische G r u n d l a g e des U n t e r r i c h t s ; Schmidl, Ü b e r den Reiz des U n t e r r i c h t e n s ; Sclineider, Die Z a h l in g r u n d l e g e n d e m R e c h e n u n t e r r i c h t ; Zeissig, R a u m p h a n - tasie i m G e o m e t r i e u n t e r r i c h t ; stb.)
D Ó R I S . Z S I G M O N D .
A TANÁR EGYÉNISÉGE.
2Legszebb, de t a l á n l e g n e h e z e b b p á l y á n k o n , a t a n á r i p á l y á n , l é p t e n - n y o m o n t a l á l k o z u n k olyan akadályokkal, m e l y e k m u n k á n k sikeres elvégzését megnehezítik, Bokszor l e h e t e t l e n n é teszik. Ezek az akadályok pedig legtöbbször n e m t u d o m á n y o s p r o b l é m á k , melyek m e g o l d á s r a v á r n a k , h a n e m az e m b e r i ter- mészetből eredő oly nehézségek, melyeknek e l t ü n t e t é s e vagy legalább enyhítése a g y a k o r l a t i t a n í t á s feladata. T i s z t á n ebből a gyakorlati s z e m p o n t b ó l szeretnék a t a n á r egyéniségéről szó- lani, m e l y m i n d e n paedagogiai siker a l a p j á t teszi. Mily kellékei v a n n a k a nevelés és t a n í t á s s z e m p o n t j á b ó l ? M i k é p e n kell kép- z e l n ü n k ezt az egyéniséget, hogy mélyen éreztesse h a t á s á t a fiatalságra ? Ezekkel a kérdésekkel akarok foglalkozni, t e l j e s
1 Sammlnng von Abhándlungen aus dem Gebiete der pádagogischen Psychologie und Physiologie. Berlin. Beuther & Reichard.
2 A Magyar Paedagogiai Társaság 1906. márcins havi ülésén tartott felolvasás.
közvetlenséggel feltárva azokat a gondolatokat, melyekkel pályá- m o n megindultam.
Az első kellék, úgy érzem, a tanári pálya iránt való őszinte szeretet és lelkesedés. Pályaválasztásakor vessen m i n d e n i f j ú komolyan számot a m a g a hajlamaival, tehetségével. Ne legyen a psedagogiai pálya menedéke azoknak, kik n e m érzik magukat egyébre hivatottaknak. Vessünk véget a n n a k az ósdi felfogásnak, hogy aki n e m jó orvosnak, jogásznak, az még mindig megfelel, h a t a n á r lesz belőle. Gondolja meg mindenki, hogy a kedve ellenére választott psedagogusi pálya nemcsak az illetőnek teszi hivatalos működését elviselhetetlenné, de megmételyezi a növen- dékek lelkét is, kik így a t a n á r elhibázott választásának ártat- lan áldozatai. Gondolja meg mindenki, mennyi önzetlen lelke- sedés kell ezen a téren, hol sem fényes anyagi javadalmazás, sem gyors hivatali előléptetés n e m kecsegtet, egyedül az a gyönyörűség, melyet a tanítás nyújt. Aki n e m találja meg ebben a jutalmat; aki e pálya célját és elismerését tanítványai körén t ú l keresi, az ne vállalkozzék erre a hivatásra, mert m u n k á j á n n e m lesz áldás, működésének n e m látja senki sem hasznát, eredményét. Nemcsak egyéni, de közérdekből is lelkiismereti kérdést kell csinálni a pályaválasztásból, s épen a t a n á r o k n a k kell felhasználniok m i n d e n alkalmat, hogy pályájuk szépségeire, de komoly kötelességeire is figyelmeztessék a pályaválasztás előtt álló ifjúságot. H a az ifjú érett megfontolás u t á n ezt a pályát választotta s az egyetemre, vagy tanárképző-intézetbe kerül, a p á l y á j a iránti szeretetet ébrentartani, azt megszilárdí- tani t a n á r j a i n a k feladata. Semmi sem hat mélyebben a t a n á r - jelöltek lelkére, m i n t az a komoly szeretete egy nemes hivatás-
nak, mely némely t a n á r egyéniségéből feléjük sugárzik. Ekkor vehetik észre, hogy nemcsak ifjú ábrándból l á t h a t j a valaki szépnek a t a n á r i tisztet, de hogy lehet ősz h a j j a l is lel- kesedni, szeretni az ifjúságot. Ekkor látják meg, hogy annak, ki egy emberöltőn át szeretettel foglalkozott növendékeivel, megvan az a j u t a l m a , hogy lelke örökifjú m a r a d s hogy a gyorsan szálló esztendők n e m fosztják meg ideáljaitól. H a így sikerül a jelölttel megkedveltetni hivatását, akkor meg- történt az első, legnehezebb lépés, mely u t á n a többi csak- n e m önként következik. H á n y a n indulnak el a t a n á r i pályára anélkül, hogy erre az első lépésre valaha megtanították volna
őket! H á n y a n indulnak el közönnyel, fásult szívvel a r r a az ú t r a , melyen csakis lelkesedéssel, szeretettel lehet előhaladni!
E r r e a fontos ethikai m o m e n t u m r a kell nagyobb figyelmet for- dítani mindazoknak, kiknek befolyásuk v a n a t a n á r o k képzé- sére, nevelésére.
H a ezt a legnehezebb kelléket sikerült megszerezni s az ifjú t a n á r szivét teljesen eltölti a hivatása i r á n t érzett lelkese- dés, még mindig számtalan nehézséggel áll szemben, melyeknek legyőzésére sokszor épen azért n e m képes, m e r t nincs senki, ki őt útba igazítaná. Minden pálya kezdetén v a n n a k ilyen nehéz- ségek, midőn az elméleti t u d o m á n y kénytelen m e g h á t r á l n i a gyakorlati élet h a t a l m a előtt, midőn az ifjú látja, hogy sok évi t a n u l m á n y a u t á n j ó f o r m á n meg sem t u d j a kezdeni t u d á s á n a k gyakorlati alkalmazását. De kétszeresen érezhető ez a nehézség a tanári pályán. Harminc-negyven fiatal gyermek v a n előttünk, kiknek mindegyike más-más természetű egyéniség s akikkel való bánásmódot semmi szabályból, semmi könyvből n e m lehet meg- tanulni. Ilyenkor legokosabb, h a a tanár belátja, hogy fejlődő gyermeki lelkeket n e m lehet, n e m szabad előre megállapított rigorózus szabályok szerint kormányozni, h a n e m igyekszik meg- ismerni növendéke egyéniségét, kedvét, h a j l a m á t s ahhoz alkal- mazkodik. A legtöbb kezdő t a n á r n a k épen a fegyelmezés okoz nagyobb nehézséget. Már pedig fegyelem n é l k ü l sikeres tanítás el n e m képzelhető. E n n e k a fegyelemnek a z o n b a n n e m a b ü n - tetéstől való félelmen, de a t a n á r iránt érzett tiszteleten és szereteten kell alapulnia. Tiszteletet és szeretetet kell a t a n á r - nak a m a g a egyéniségével felkelteni, oly érzelmeket, melyek iránt az ifjú lélek nagyon fogékony s melyeket ezért ép oly k ö n n y ű megszerezni, m i n t elveszíteni. Sokan t a n á r t á r s a i n k közül méltóságukon alulinak t a r t j á k , hogy növendékeik szeretetét ki- érdemeljék. Azt gondolják talán, hogy az ifjúság szeretete olyan, m i n t a népszerűség: n e m mindig esik a legméltóbb személyekre.
Ebben igen nagy tévedés van. Az ifjúság a m a g a ítéletében többnyire igazságos s mintegy ösztönszerűleg meg t u d j a be- csülni azokat, kik szeretettel fordulnak felé. Viseltessünk komoly szeretettel, bizalommal növendékeink iránt s tegyük ekként t a n á r és tanítvány között olyanná a viszonyt, amilyennek azt a m o - dern paedagogia a nevelés érdekében megkívánja. Erezze a növendék, hogy a t a n á r tudásban és jó lelki t u l a j d o n a i b a n
felette áll, de érezze azt is, hogy a köztük lévő távolságot ki- sebbé teszi az a nagy szeretet, mellyel mestere magához emelni törekszik, megajándékozva eszének, szivének kincseivel. A t a n á r - nak sohesem szabad megfeledkeznie arról, hogy ő nemcsak egyszerű tanítóközeg, ki bizonyos ismeretanyagot ad át tanít- ványainak, de olyan egyéniség, kit mintául kell, hogy válasszon az ifjúság. S épen itt van, véleményem szerint, hivatásunk legnagyobb nehézsége, melyet sokan olyan legyőzhetetlennek tartanak, hogy kényelmes nyugalommal mellőzik el, m i n t h a n e m is tartoznék a dolog reájuk. Itt van a legnagyobb nehézség, m e r t óriás akarat és lelki erő kívántatik ahhoz, hogy a tanár m i n d e n körülmények között tudjon uralkodni természete gyenge- ségein.
Elég csak egy eset is, hogy a t a n á r megfeledkezzék magá- ról s rögtön szertefoszlik az a nimbusz, mely alakját esetleg körülvette s növendékei között szájról-s'zájra terjed a hír, sokszor nagyítva is. Hiába intjük mi az ifjúságot őszinteségre, mérsék- letre, önmegtartóztatásra; n e m szavakkal, de s a j á t példánkkal' kell m e g m u t a t n u n k , vagy legalább igyekeznünk reá, milyen legyen az őszinte, igazságos férfi, a jellemes, jó hazafi. E z e n a t é r e n nagyobb önvizsgálatra és ellenőrzésre van szükség.
A tanítói pályán működők kezében szentségnyugszik, a haza jövője, a haza reménysége. Ezt nem lehet, n e m szabad avatatlan kezekre bízni s h a van valaki, ki n e m méltó ily kincs kezelésére, azzal szemben a legnagyobb szigorúsággal kell fellépni. É p e n a t a n á r s á g feladata, hogy saját jó híre érdekében, nagyobb eróllyei, m i n d e n kímélet nélkül tisztítsa meg sorait az avatatlanoktól.
Figyelmen kívül hagyva a tanár tudományos képzettségét, próbáljuk nagyjából megrajzolni, milyennek képzeljük a t a n á r egyéniségét. Talán legkönnyebben vezet célhoz, h a abból indu- lunk ki, hogy a t a n á r növendékei lelkét főleg a maga példájá- val fejleszti s így egyéniségében is azok a tulajdonságok a leg- fontosabbak, melyeket az ifjúság lelkében fel kell ébresztenie.
Legyen pontos és kötelességtudó! Mutassa meg a m a g a példá- jával, bogy minden embernek mily pontosan kell teljesíteni a maga kötelességét. De éreztesse azt is, hogy ezt n e m kényszer- ből teszi, h a n e m mert belátja, mennyivel kellemesebb ós hasz- nosabb a kötelesség teljesítése a pontatlanságnál. Éreztesse a tanulóval a pontatlanság következményeit ós ne feledje el soha
dicsérni, bátorítani azokat a gyengébb tehetségeket, kik lelkiis- meretes kötelességtudásukkal igyekeznek pótolni a t e r m é s z e t mostohaságát. Hisz a mindennapi élet átlagos m u n k á s a i n e m a pontatlan lángelmékből állanak, de olyan emberekből, kik bizonyos megjelölt határokon belül pontosan teljesítik kötelessé- güket. A t a n á r példaadó szerepe szempontjából elsősorban érde- melnek figyelmet az Isten, haza és embertársaink, i r á n t való kötelességek, melyek m i n d e n emberre kötelezők s így á l t a l á n o s érvényűek. Ne mulasszon el a t a n á r egy alkalmat sem, amikor ez erkölcsi kötelmek teljesítésére hívhatja fel a figyelmet. I s t e n , haza, emberiség, ez a h á r o m eszme kapcsolja össze az egyes tantárgyak körét. Vallás, hazaszeretet, könyörület, ez legyen az a h á r o m érzés, mely áthatja, megnemesíti az iskolai nevelést, örök ideálokat adván az ifjúságnak.
Legyen a t a n á r igazságos. Tudjuk, hogy az igazság ab- szolút mértéke földi halandók számára elérhetetlen, de töre- k e d n ü n k kell, hogy azt, úgy ahogy megközelítsük. Igazságos csak azzal szemben lehetek, akit ismerek. I s m e r j e meg a t a n á r is növendékeit s necsak abból az egy-két feleletből alkosson m a g á n a k képet, de ismerje meg — lehetőleg — tanítványa egyéniségét. Tudjuk, hogy ez a növendékek nagy s z á m á n á l fogva nagy nehézségekbe ütküzik, de kérdezzük, elkövet-e m i n d e n t a n á r m i n d e n lehetőt a r r a nézve, hogy tanítványait m e g i s m e r j e ? Sajnos, olyanokról is beszél a hír, kik öt-hat évi tanítás u t á n növen- dékük nevét sem ismerik, nemhogy egyéniségükről volna v a l a m i fogalmuk. Mivel az ember az igazság keresésében g y a k r a n téved, kérdezze meg a t a n á r a maga lelkiismeretét, n e m té- vedt-e ekkor és ekkor, ennek és ennek a t a n í t v á n y n a k a meg- ítélésében. Ne alkosson apodiktikus dicsérő vagy lesújtó Ítéletet, de tegye fel a n n a k lehetőségét, hogy tévedett s adjon a l k a l m a t arra, hogy Ítéletét ú j a b b okokkal bizonyítsa. Vailjuk meg, gyakran megtörténik velünk, hogy a legjobb akarat mellett is félreismerjük egyes növendékeinket s gondoljuk meg, m e n n y i keserűséget okoz az érzékeny gyermeki lélekben az ilyen téve- dés is. Ne higyjük m a g u n k a t csalhatatlanoknak; n e szégyeljük bevallani, h a t a l á n t é v e d t ü n k ; ezzel sok keserűséget fogunk eloszlatni s még példáját a d j u k annak is, hogy a tévedést belátni férfias dolog. Már az elmondottakból következik, hogy n e m szigorú, kérlelhetetlen igazságot követelünk, de elnézéssel
párosult méltányosságot. T u d j u k az életből, hogy méltányosság n é l k ü l az igazság n e m elégíti ki mindig emberi érzéseinket s t u d j u k , hogy a helyén alkalmazott elnézés sokszor többet ér az igazságos büntetésnél. Az iskolai életet n e m lehet, n e m szabad lelketlen paragrafusokba szorítani. Ne a betű, szabály vezesse ítéletében a tanárt, de a t a n á r öntsön emberi lelket, szellemet az utasításokba.
Legyünk hajlandók a gyermekről inkább a jót elhinni.
m i n t a rosszat. H á n y eset van, amikor n e m látjuk világosan az igazságot s csak megszokásból is készek vagyunk ítéletünk- ben a rossz felé h a j o l n i s növendékeinkről inkább a rosszat feltételezni. Fejlődő gyermeki lelkekkel van dolgunk, ezek pedig szeretetet, bizalmat kivannak, n e m rosszhiszeműséget, előítéle- teket. Sokszor halljuk a növendékek ajkáról azt a gyermekes panaszt, hogy ez a t a n á r haragszik rá, rossz indulattal viselte- tik iránta. Bármily nevetségesnek látszik is ez a feltevés, vizs- gáljuk meg magunkat, nincs-e valami alapja a mi rokon- vagy ellenszenvünkben. Nem m u t a t u n k - e tényleg haragot vagy rosz- szabb kedvet egy vagy m á s alkalommal, ezzel vagy azzal a növendékkel szemben. Uralkodjék a t a n á r a m a g a indulatain s mihelyt az osztályba lép, felejtse el egy időre magánviszonyait, esetleges kellemetlenségeit s ne éreztesse soha a növendékkel a m a g a egyéni hangulatát. Nagyon nehéz dolog az, amit itt kí- v á n u n k ; m a j d n e m határos a lehetetlenséggel, hogy az ember mintegy kiemelkedjék a m a g a egyéni viszonyaiból, érzésvilágából, mikor t a n á r i hivatását teljesíti, de szükséges legalább r á m u t a t n i a r r a az ideális állapotra, melyet csak nagy önfegyelmezéssel és önbirálattal lehet megközelíteni. Legyen a t a n á r szívélyes tanítványaival szemben. Ne csak azt lássák benne, ki a tanítás- b a n teljesíti kötelességét, de jóbarátot, tanácsadót is, ki mindig kész segítségükre lenni a növendékeknek. Követeljen őszintesé- get és bizalmat az ifjúságtól és szoktassa őket hozzá, hogy nyíltan bevallják hibáikat, mulasztásukat. H á n y tanuló jellemét rontotta el az a bujkálás, titkolózás, melynek alapja a tanár- tól való oktalan félelem volt.
Legyen a t a n á r erkölcsi hatással növendékeire s ügyeljen különös gonddal azoknak a hibáknak a megjavítására, melyek jellembevágóak s az egész életre kihatnak. E hibák közül kü- lönösen k i e m e l e m : a kétszínűséget, a hízelkedést és az árulko-
Magyar Paedagogia. XVI. 6—7. 22
dást. Nagyon sok függ a t a n á r egyéniségétől, mennyire képes elnyomni még csirájukban ezeket az igen elterjedt, gyakori rossz tulajdonságokat. Sok t a n á r nem fogadja el az úgyneve- zett mentségeket s ezzel mintegy arra b i r j a a tanulót, bogy kétszínűén elhallgassa készületlenséget, így megcsalja s a j á t m a - gát és tanárjait. Az a tanár, aki szívesen veszi, ha tanítványai apróbb figyelemmel v a n n a k iránta, ezzel a hízelkedést fejleszti.
A másik viszont vigyázókat állít, vagy nagy eréllyel n y o m o z s vizsgál egyes kihágásokat, amivel csak alkalmat n y ú j t a leg- csúnyább vétekre, az árulkodásra.
A tanár ne sértse meg növendéke érzékenységét. Oly szabály ez, mely ellen sok ember talán a legtöbbet vét úgy az életben, m i n t az iskolában. Tudjuk, hogy a csendes gúnyolódás, a szatíra sokszor a javítás legjobb eszköze. De n e felejtsünk két dolgot: az egyik az, hogy ezt a gúnyos h a n g o t szeretetnek kell áthatnia, melynek meglétele vagy hiánya mindig megérezhető.
Másik pedig az, hogy n e m mindenkinek a természete alkalmas arra, hogy vele szemben ilyen gúnyos hangot g y a k r a b b a n hasz- nálni lehessen. Ne sértsük meg ilyen gúnyolódásokkal növendé- keink önérzetét. Sokszor észrevétlenül sebezzük meg a gyermeki lelket s ezek az apró tűszúrások végzetesebbek, veszedelme- sebbek, mint sokszor hinnők. Nq felejtsük egy pillanatra sem, hogy fogékony, érzékeny gyermeki lelkek v a n n a k g o n d o z á s u n k r a bízva s hogy nevelésünk csak úgy lehet sikeres, h a a t a n u l á s kedvét ébrentartjuk, fejlesztjük növendékeinkben, s becsvágyukat, önérzetüket n e m igyekszünk elfojtani. Hogy a t a n u l á s kedvét felébresszük s állandóvá tegyük, hassa át lehetőleg t a n í t á s u n k a t a kedély jótékony melege. Gyakran halljuk emlegetni, hogy a m a i korban mintegy kiveszett a kedélyesség a gyermekekből s m i n t m o n d a n i szokás, nincsenek is m á r valódi gyermekek. E n n e k a jogosult panasznak oka főképen a családi életben kereshető s található m e g ; a családi életben, mely mintha folyton veszítene a maga melegségéből, bensőségéből; de az iskolai élet sem mindig alkalmas arra, hogy a gyermekes kedélyt a m a g a üde- ségében megőrizze. L á t u n k tíz-tizenkét éves gyermekeket, kik reszketve mennek az iskolába s ideges félelmükben elveszítik lélekjelenlótüket egyik-másik szigorúbb, mogorvább t a n á r j u k előtt. Tegyünk különbséget szigorúság között a t a n u l m á n y o k megkövetelésében, meg szigorúság között abban a m o d o r b a n ,
mellyel ezt a követelést kinyilvánítjuk. Legyen bennünk, m a - g u n k b a n elég kedély arra, hogy meg tudjuk bocsátani a gyer- mekben is a kedélyességet, megkülönböztetve azt egyéb, rossz lelki indulatoktól. Mert bizony hiába ajándékozzuk meg tudo- mányos ismeretek halmazával az ifjúságot, h a ez szivének üde fiatalságát, őszinte kedélyét kénytelen érte cserébe a d n i !
Hogy mennyivel könnyebb és élvezetesebb a tanítás, h a kedélyes, jókedvű ifjúsággal állunk szemben, m i n t h a erővel meg- rendszabályozott, ijedt arcokat látunk m a g u n k előtt, azt magya- rázni teljesen felesleges. Az iskola n e m kínzó-intézet s a ta- nárok célja nemcsak a tanítás, de a nevelés, a jellemképzés, kedélyfejlesztés is. Csak a n n a k a t a n á r n a k működése lesz igazán gyümölcsöző,1 ki e feladatok közül egyiket sem hanyagolja el a másik mellett.
A t a n á r egyéniségéről s a tanulókhoz való viszonyáról még sok m o n d a n i valóm volna, de befejezésül csak egy igaz- ságra szeretném felhívni a figyelmet. J u s s o n a t a n á r n a k eszébe, hogy ő is volt valaha rövidnadrágos fiú; ő is átélte, átérezte az iskolai élet minden viszonyát; mielőtt ítéletet mond, kép- zelje saját m a g á t a n n a k a diáknak helyzetébe s ne csak a m a g a t a n á r i szempontjából, de a n n a k tanulói szempontjából is vizsgálja az eseményeket. Nem leereszkedés az, h a m a g u n k a t növendé- keink helyébe képzeljük, de olyan felemelkedés, olyan erkölcsi magasság, melynek elérésére törekedni, a tanárság legfontosabb kötelessége.
Mielőtt ezeknek az igénytelen elmélkedéseknek eredményét összefoglalni megkisérleném, legyen szabad a psedagogia m u n - kásait a r r a a feladatra figyelmeztetni, melyet a nevelés érde- kében a legfontosabbnak tartok. Reformálni akarjuk a közép- iskolát, lelkünk meg n e m érett ideákkal telik el s a messze jövőbe tekintve eltereljük figyelmünket a legsürgetőbb kérdés- ről, a tanárképzésről s különösen a t a n á r egyéniségének fej- lesztéséről. A középiskolának erősségét és igazi értékét n e m a tanterv adja meg, sem a rendeletek vagy utasítások, h a n e m a tanárok lelkes buzgalma, erkölcsi tartalma, szóval: egyénisége.
Kétszeres fontossága van e kérdésnek közéletünk mostani válsá- gos i d ő s z a k á b a n ; hiszen a magyar tanárságra vár az a fenséges feladat, hogy nemzeti és erkölcsi tartalmat öntvén az ifjúság lelkébe, egy szebb és jobb kornak alapját vesse meg.
22*
Múltkor olvastam iskolás gyermekek s z á m á r a készített tízparancsolatot s őszintén szólva egy kis lelkiismereti f n r d a - lást éreztem. Mi mindenfélére kell, vagy kellene vigyázni sok a tanulóknak, e szabályok szemmeltartásában. Mennyi tökéle- tességet, önfegyelmezési követel az iskola a g o n d j a i r a bízott növendékektől! Elhatároztam, hogy mivel m a g a m is t a n á r - ember vagyok, telve hibákkal, gyengeségekkel, készítek a m a g a m számára ilyen tízparancsolatot s ezekbe foglalom össze azokat a főbb irányelveket, melyeket t a n á r i pályámon követni szándé- kozom. Mert hiszen, h a a gyermek hibázik, ennek csak ő m a g a látja kárát, de a t a n á r h i b á j á n a k sokszor egész nemzedékek viselhetik szomorú következményeit. Hadd olvassam fel e tíz- parancsolatot, mely ugyan csak m a g á n h a s z n á l a t r a készült, de h á t h a akad közöttük egy-kettő, melyet a kezdő m a g y a r t a n á r o k közül valaki elfogadhat a m a g a számára.
1. Szeresd komolyan, lelkesedéssel hivatásodat.
2. Ismerd meg növendékeidet, ismertesd m e g m a g a d a t velük, hogy tiszteljenek s megszeressenek.
3. Necsak tanító-közege, de erkölcsi ideálja is igyekezzél lenni az ifjúságnak.
4. Légy pontos és kötelességtudó, ne feledkezzél m e g h a z a - fias s erkölcsi kötelességeidről.
5. Törekedjél igazságosságra, de ne kérlelhetetlenül, ha- n e m elnézéssel, méltányossággal.
6. Sohse tartsd magadat csalhatatlannak s n e resteld belátni tévedésedet.
7. Uralkodjál indulataidon s ne éreztesd az iskolában egyéni hangulatodat.
8. Növendékeid előtt ne légy megközelíthetetlen; b á n j á l velük szívélyesen s legyen gondod a kedély á p o l á s á r a !
9. Nehéz kérdésekben, döntő véleményadás előtt képzeld magadat tanítványod helyébe; gondolj vissza tanulói pályádra, gyermekéveidre!
10. Ismerd meg t e n m a g a d a t s igyekezzél m e g s z a b a d u l n i hibáidtól!
¥
Ezzel visszaérkeztem oda, a h o n n a n kiindultam. Legszebb — legalább nekem — a t a n á r i pálya, m e r t lehet-e szebb, n e m e -
sebb feladat, m i n t j ó r a fogékony, romlatlan, i f j ú lelkek előtt m e g n y i t n i egy ú j világot, a t u d o m á n y v i l á g á t ; gyarapítani is- mereteiket, fejleszteni szivük nemesebb i n d u l a t a i t ? De legnehe- zebb is e pálya, mert önfeláldozással j á r s attól, ki komolyan a k a r j a hivatását teljesíteni, sok lemondást, sok ö n u r a l m a t és akaratot követel. Adja Isten, hogy a magyar tanárság, legyőzve hivatása nehézségeit, teljes mértékben élvezze azt a sok gyö- nyörűséget, melyet m i n d e n t a n á r megtalálhat, h a azt j ó helyen keresi. E n a m a g a m részéről, hálás vagyok a Gondviselésnek azért a nemes élvezetért, melyet nekem a tanítás n y ú j t ; v a j h a képes volnék azt az ideált megközelíteni, melyet képzeletem a a t a n á r egyéniségéről m a g á n a k megalkotott!
D r . M I K L Ó S E L E M É R .
