MAGYAR PEDAGÓGIA
A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának negyedéves folyóirata
Megindult 1961-ben,
korábban megjelent 1892—1947 között, majd 1949—1950-ben
A szerkesztőbizottság tagjai:
FORRAY R . KATALIN, KOMLÓSI SÁNDOR, MÉSZÁROS ISTVÁN, M . NÁDASI MÁRIA, NAGY SÁNDOR, [SZEBENYI PÉTERNÉ [(szerkesztő), TRENCSÉNYI LÁSZLÓ, VARGA LAJOS,
ZRINSZKY LÁSZLÓ
A szerkesztőbizottság vezetője:
KÖTE SÁNDOR főszerkesztő
Szerkesztőség: 1088 Budapest Rákóczi út 5. Telefon: 186-576 Levélcím: 1445 Budapest 8. Postafiók 323
Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Neveléstudományi Tanszék
Terjeszti a Magyar Posta
Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest V., József nádor tér 1., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H E L I R 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizethető és példányonként megvásárolható az Akadémiai Kiadónál (1363
Budapest, Alkotmány utca 21., tel.: 111-010) és az Akadémiai Kiadó Stúdium (1368 Budapest, Váci utca 22., tel.: 185-881) és Magiszter (1052 Budapest, Városház utca 1., tel.:
382-440) könyvesboltjaiban.
Előfizetési dij egy évre: 96,—Ft Egy szám ára: 24,—Ft
Küllő Időn terjeszti a K U L T U R A Külkereskedelmi Vállalat'H-1389 Budápest,-Pf. 149.
T A R T A L O M
T A N U L M Á N Y O K
Kontra György: Tanítványaink szomatikus állapota 99 Eiben Ottó: A magyar gyermekek testi fejlődésének megítélése az 1980-
as években 110 Barabás Anikó: A magyar fiatalok motoros képességeinek vizsgálata .... 131
Keresztesi Katalin: Szomatikus nevelés a változó iskolában 145
K Ö R K É P
Sass Attila: Egyetemi hallgatók a pedagóguspálya választásának indíté-
kairól 160 Keszler Mária: "Térességét nekünk is..." Kísérletek a magyar táncpe-
dagógiában .175
K Ö N Y V E K R Ö L
A soproni líceum. Szerk. Győrffy Sándor és Hunyadi Zoltán (Mészáros
István) 180 S. Faragó Magdolna: Beilleszkedés és szakmai szocializáció a felsőok-
tatásban (Forray R. Katalin) 184 Falus Iván: A mikrotanítás elméleti és gyakorlati kérdései (Gönczy
Ákos) 187 Nevelhetőség és általános iskola. Szerk. Illyés Sándor (Kotschy Beáta) 190
Szebenyi Péterné—Nyirkos Tibor: A személyiségközpontú világnézeti ne-
velés módszerei (Lázár Tibor) 194 Háber Judit: Pedagógusok és iskola (Trencsényi László) 197
Szerzőink 202 English Summaries 203
Inhalt 206
E számunk szerkesztése 1987. január 23-án fejeződött be.
T A N U L M Á N Y O K
KONTRA GYÖRGY
T A N Í T V Á N Y A I N K S Z O M A T I K U S Á L L A P O T A
I.
Lépten-nyomon halljuk, hogy az akceleráció következtében gyerekeink na- gyobbra nőnek és gyorsabban fejlődnek. Ilyesfajta megállapításokat nemcsak a napisajtóban olvashatunk, hanem a pedagógiai szakirodalomban is. Természete- sen nem önmagukban, hanem a belőlük levont következtetésekkel együtt, hiszen azért hivatkoznak a szerzők a testi folyamatok változásaira, hogy a lelki- szellemi-erkölcsi állapotokra vonatkozó nézeteiket hitelesebbnek tüntethes- sék fel.
Mielőtt a következtetésekre fordítanánk figyelmünket, vegyük szemügyre a kiindulásként idézett mondatot. Először természetesen az tűnik fel, hogy hi- ányos mondattal van dolgunk. Minél nőnek nagyobbra és mihez képest fejlődnek gyorsabban gyerekeink'? Egyáltalában van-e különbség növekedés és fejlődés között? Ha van különbség, összefüggenek-e egymással, és ha igen, miképpen?
Mondatunkból az sem derül ki, hogy miféle gyerekekről van szó. Nyilván ma- gyarországiakról, de milyen korúakról? Fiúkról, lányokról, tanyasiakról, fa- lusiakról, városiakról, szegényekről, gazdagokról, szakmunkástanulókról, szakközépiskolásokról vagy gimnazistákról? Kérdéseinket távolról sem azért tesszük fel, hogy élcelődjünk a kipécézett mondaton, hanem azért, mert a problémát — még ha ügyetlenül fogalmazódik is meg — különösen fontosnak tartjuk, és mert azt tapasztaljuk, hogy közvéleményünkben, sőt neveléstudo- mányi szakirodalmunkban sem kapja meg azt a helyet, amely megilleti. Vegyük hát sorra kérdéseinket és válaszoljuk meg valamennyit a rendelkezésünkre ál- ló legújabb humánbiológiai kutatások eredményeinek tükrében.
II.
Igen nagy öröm számunkra, hogy végre vannak tudományosan hiteles adata- ink /l/. Ezek az adatok a mintavétel legszigorúbb szabályainak megfelelő vizsgálatból származnak. Teljes mértékben alkalmasak arra, hogy az elmúlt
idők magyarországi adataival vessük őket egybe vagy nemzetközi összehasonlí- tásokat végezzünk velünk.
A mai gyerekek nagyobbra nőnek — kissé szakszerűbben: testmagasságuk és testtömegük centiméterekben, illetve kilogrammokban kifejezve több, mint haj- danán volt. Hajdanán: mikori adatokhoz viszonyítjuk a maiakat? A jó békei- dőkből, az első világháború előttről származó adatokhoz? Tehetnénk, hiszen a korai gyermektanulmányozók értékes vizsgálatokat végeztek /2/, bár mintavéte- lük nem felel meg a mai — akkor még nem létező — követelményeknek, összeha- sonlításul kínálkoznak a két világháború közötti állapotok is. A tardi hely- zetről például nemcsak a 30-as évekből maradt fenn nevezetes leírás /3/, ha- nem a 80-as évek elején is alapos monográfia készült. Bármilyen érdekesek is a régi, adatokkal való egybevetések, ezúttal tekintsünk el tőlük, hiszen az ,
"emlékezzünk régiekről" hallatán sokan unottan legyintenek. Vegyük alapul in- kább az 1963-ban megjelent Nevelési tervet /A/. Ha másért nem, azért föltét- lenül értékelnünk kell ezt a művet, mert tartalmazza az iskolás gyerekek főbb testméreteinek az átlagöveit, tehát azokat az adatokat, amelyek az 50-es évek végén és a 60-as évek elején végzett vizsgálatokból származnak. Az egybeve- tés eredménye szakmai, szomatometriai szempontból is rendkívül figyelemre- méltó: a mai gyerekek méreteinek középértékei felülmúlják a negyedszázad e- lőttiek átlagöveinek felső értékeit /5/. Ez a megállapítás a testmagasságra és a testtömegre egyaránt vonatkozik. Fiúkra éppúgy érvényes, mint lányokra.
Az egyszerűség kedvéért egyelőre csak az általános iskolák fiúk adataira for- dítsuk figyelmünket.
A 6 éves fiúk testmagassági, átlagöveinek felső értéke 1960 táján 113,5 cm, 1985 táján pedig a középérték 116,3 cm. Ugyanez az adat 10 éves korban 135,5 cm, illetve 139,1 cm, 14 éves korban pedig 158,0 cm, illetve 162,6 cm.
Az általános iskolába belépő fiúk között tehát 2,8 cm a különbség, a kilépők között pedig 4,6 cm /6/. Ez az összehasonlítás tudományos szempontból némiképp kifogásolható, mivel nem azonos értékeket hasonlítottunk össze, hanem az át- lagöv felső értékéhez viszonyítottuk a középértéket. Mégis ezt a megoldást választottuk, minthogy az egykori Nevelési tervben az átlagövek szerepelnek.
Ha teljesen szabályosan jártunk volna el, és a mai középértékeket az akkori középértékekhez hasonlítottuk volna, akkor még nagyobb különbségeket kaptunk volna. Az általános pedagógiai vizsgálódás számára azonban teljes mértékben megfelelnek ezek az adatok is. A teljesen szakszerű és részletes szomatomet- riai összehasonlítás nem ennek a tanulmánynak a feladata. Elég, ha itt csak annyit állapítunk meg, hogy a mai fiúk és lányok lényegesen nagyobbra nőnek és jobban gyarapszanak, mint a negyedszázaddal ezelőttiek.
III.
Miért fontos, hogy ma lényegesen nagyobbra nőnek és súlyosabbak gyereke- ink, mint negyedszázada? Utóvégre nem haszonállatok, hogy kilóra értékeljük őket, akkorára meg úgyse nőnek meg, mint a hasonló korú skandináv ifjak. A- zért fontos, mert a mértékadó nemzetközi humánbiológiai és orvosi tudományos testületek álláspontja szerint a különféle közösségek testméreteinek válto- zásai fontos jelzői és jellemzői az illető közösségek egészségügyi állapotá- nak. Más szóval: a növekedési és érési adatok az adott népesség egészségi ál- lapotának megbízható indikátorai közé tartoznak. Félreértés ne essék! Nem arról van szó, hogy a magyar gyerekek egészségesebbek a japánoknál és bete- gebbek a skótoknál, hiszen a földrajzi különbségek régóta ismeretesek, hanem az a lényeges, hogy az adatok az idők folyamán miként változnak. Kétségte- len, hogy nálunk igen kedvezően változtak. Ha a nemzetközi tudományos testü- leteknek igazuk van, akkor.mai tanítványaink szomatikus állapota kedvezőbb, mint a negyedszázaddal előbbieké. Magyarán szólva a mai magyar ifjúság e- gészségesebb, mint a 25 év előtti.
Merész kijelentés. Akármilyen merész is, személy szerint kénytelen va- gyok vállalni, mert ez a tudományos meggyőződésem. Különben is régóta hozzá- szoktam már ahhoz, hogy nyilvánosságra hozott véleményem miatt feddésben ré- szesülök. 1960-ban több helyütt elmondtam, meg is írtam, később könyvben is megjelentettem /7/, hogy a betegség hétfejű sárkányának több fejét sikerült levágni, a legtöbb fertőző betegségét, köztük a tuberkulózisét, majd legutol- jára a járványos gyermekbénulásét is, de sajnos új, még veszedelmesebb feje nő a sárkánynak, a sugárbetegség. Akkoriban még közel voltunk a kötelező hurráoptimizmushoz, nem illett a népeket ijesztgetni, dorgálásban részesül- tek a hozzám hasonló károgók. Manapság azért jár lenéző mosoly, ha valami- lyen kedvező jelenséget észlel valaki. Hát nem veszem észre, hogy az iskolai ünnepségeken egymás után ájulnak el a nagy laklik, a kisebbek meg alighogy kilábalnak az egyik felsőlégúti megbetegedésből, máris beleesnek a másikba?
Nem látom, hogy mennyi kamasz iszik, cigarettázik, sőt újabban szipózik is?
Természetesen hivatalból tudok róla, hiszen tagja voltam például annak a hat- tagú szakértői bizottságnak, amely először foglalkozott hazánkban azzal a veszedelmes hatással, amelyet a pszichotrop anyagok gyakorolnak a fejlődő szervezetre /8/. Az említett és említés nélkül hagyott aggasztó jelenségek el- lenére érvényes az a tétel, hogy a mai gyerekek egészségesebbek a 25 év előt- tieknél, és sokkal jobb a szomatikus állapotuk, mint az 50 év előttieké.
A fenti tétel általános érvényét nem semmisíti meg az a tény, hogy pél- dául a testmagassággal nem nő együtt a váll, a mellkas vagy a csípő széles- sége, vagy az a lehangoló tény, hogy egyre több a kövér gyerek, akiknek a testösszetétele az obezitás felé tolódik el. A betegségbe hajló státus, az előnytelen habitus, a hátrányos konstitúció gyakoriságát badarság volna ta- gadni, de maga az a tény is örvendetes, hogy mindezekről ilyen nyíltan be- szélünk napjainkban. Beszélhetünk róluk, mert ma sokkal kevesebb gyereket pusztít el vagy nyomorít meg betegség, mint egykor /9/. Éppen ezért beszél- hetünk és kell is beszélnünk a kedvezőtlen jelenséges szaporodásáról, mert nem kell annyit foglalkoznunk a sokkal súlyosabb, de ritkuló bajokkal.
IV.
Akár elismeri, akár kétségbe vonja valaki a testméretek jelentőségét, vagyis azt, hogy jelzői, indikátorai a felnövekvő nemzedék egészségi állapo- tának, változásukat senki sem vonhatja kétségbe. Ha valami változik, akkor a változás okát vagy okait is fel kell kutatnunk és mutatnunk.
Közismert, hogy nem egy, hanem több ok hozza létre a feltűnő változást.
Az okok közvetlenül természetesen biológiaiak, közvetve azonban kivétel nél- kül társadalmi eredetűek. Jobb táplálkozás, ruházkodás, kedvezőbb lakásvi- szonyok, több fény, az ország távoli helységeiből egybekelő fiatalok (hete- rózis hatás): végső fokon valamennyi gazdasági, társadalmi viszonyaink vál- tozásainak következménye. Csakúgy, mint a szennyezett levegő, a nitrátos víz, a bűzlő szemét, a fokozódó sugárhatás és az urbanizáció egyéb hátrányai.
A pozitív és negatív hatású körülmények nehezen választhatók el egymástól, de együttes hatásuk egyelőre előnyös változásokat idéz elő. (Egyelőre. Most ne taglaljuk, hogy meddig, hiszen ki tudta, hogy a második világháború bor- zalmas genocidiuma után még szörnyűbb veszedelem, ökocidium /10/ is követ- kezhet?!) Csak örülhetünk neki, hogy mindezeket ma már jóformán mindenki tud- ja, legföljebb nem mindenki értékeli eléggé. Bármilyen meghökkentőnek, sőt hihetetlennek hangzik is, mégiscsak le kell írnunk, hogy növendékeink szoma- tikus állapotának kedvező változása pedagógiai eredetű, a javuló nevelési gyakorlat eredménye.
Aligha vonható kétségbe, hogy a nevelés társadalmi tevékenység. A felnö- vekvő nemzedékre hat a család, a rokonság, a szomszédság, a bölcsőde, az ó- voda, az iskola, az ifjúsági mozgalom, a sportegyesület, az egészségügyi há- lózat, az élelmezési szokások, a közlekedési viszonyok, a tv, a rádió, a sajtó, a könyv, a különféle közművelődési intézmények, a közigazgatási szer-
vek és egyéb még számos említés nélkül hagyott tényező. A hosszadalmas, bár távolról sem teljes felsorolást azért tartottam szükségesnek, mert általában túl hamar jutunk el a családtól vagy az iskolától a társadalomig. A "társa- dalom" többnyire túlságosan absztrakt vagy inkább üres, semmitmondó fogalom, még nevelési dokumentumainkban is. Sokkal hamarabb tolul a nyelvünkre "a mai magyar társadalom", mint saját gyerekünk vagy tanítványunk valóságos kisebb vagy nagyobb közössége. Nem újkeletű az a megállapítás, hogy nincs nevelés közösség nélkül. A nevelés idősebbek és fiatalabbak közösségében, telítet- tebb és befogadóbb személyiségek együttesében, tájékozatlanabbak és tapasz- taltabbak munkaközösségében, balgábbak és bölcsebbek életközösségében megy végbe, végső elemzésben tehát olyan emberi létforma, melynek hatásrendszeré- ből senki sem vonhatja ki magát. Ez a magyar társadalmi nevelés hozta létre azokat az összességükben kedvező változásokat, amelyeket a centiméterek és a kilók statisztikái kétségtelenül bizonyítanak. Bizonyítanak akkor is, ha nincs itt tiszta öröm bánat nélkül, s a jó rosszal van összefonva.
V.
A nemi különbségek a legújabb vizsgálatokban éppúgy mutatkoznak meg, mint a korábbiakban. A fiúk testmagassága és testtömege általában nagyobb, mint a lányoké, de serdülés idején a lányok átmenetileg megelőzik a fiúkat.
"Ma a gyerekek 4 — 5 évvel korábban érnek" /ll/. Ez a mondat egy nemrég megje- lent tudományos közleményben olvasható. Sajnos nem derül ki a szövegből, hogy mihez viszonyítva érnek korábban a mai serdülők. Most abban a szerencsés hely- zetben vagyunk, hogy pontos adatok állnak rendelkezésünkre. Negyedszázaddal ezelőtt szerte Magyarországon 7 000 leány adatait gyűjtötték össze illetékes szakemberek, és pontos matematikai módszerekkel megállapították, hogy az el- ső havi vérzés, vagyis a menarché középértéke 13 év és 3 hónap. Ma ez az ér- ték 12 év és 7 hónap. Tehát 25 év alatt 8 hónappal korábban köszönt be a ha- vi vérzés. Persze ez sem kevés, de hogy 4 — 5 évet kapjunk, ahhoz 150—200 évet kell visszamenni. Ilyen régről nincsenek megbízható adataink, és azt sem tudjuk, hogy a nemi érés időpontja milyen ütemben került korábbra az elmúlt 200 évben. Nem érdemes tehát a megalapozatlan állításokkal vitatkozni. Azt azonban tudnunk kell, hogy a nemi érés 8 hónappal korábban következik be, mint 25 éve. Nemcsak a lányoké, hanem a fiúké is. Az első magömlés általában egy évvel később jelentkezik, mint az első vérzés, tehát a fiúk ma is épp annyival pubertálnak később, mint ahogy azt a század eleje óta leírták.
A városi és falusi gyermekek termete közötti különbséget már régóta ki- mutatta sok magyar kutató. A most befejezett vizsgálat megerősítette azt a tényt, hogy a városi gyerekek magasabbra nőnek és súlyosabbak, mint a falu- siak. A rendelkezésre álló adatok aprólékos elemzése várhatóan részletesebb ismereteket nyújt majd arról, hogy az a nagyarányú települési átrendeződés, mely hazánkban az elmúlt évtizedekben végbement, miként tükröződik a testmé- retek statisztikájában.
A gyermektanulmányozó kutatók már a század elején kimutatták, hogy a rossz gazdasági körülmények között élő, szegény szülők gyermekeinek testmé- retei kisebbek, mint a gazdagokéi. A különbségek ma is megvannak, de nem o- lyan nagyok, mint régen, minthogy az anyagi körülményekben sincsenek akkora eltérések. Feltűnő viszont, hogy a szülők iskolai végzettsége szerint milyen nagy különbségek vannak a gyerekek testméretei között. Minél magasabb a szü- lők iskolai végzettsége, annál kedvezőbbek gyermekeik termetbeli adatai és érésük is hamarabb következik be.
Társadalompolitikai és pedagógiai nézőpontból különösen jelentős ered- ményt adtak a középfokú iskolák növendékei körében végzett vizsgálatok. Leg- kedvezőbbek a gimnazista fiúk és lányok adatai, leggyengébbek a szakmunkás- tanulókéi. A szakközépiskolások középütt helyezkednek el. Minthogy a mére- tekre vonatkozó adatok az egészségi állapot fontos indikátorai, különös gon- dot igényel a szakmunkástanulók szomatikus állapotának javítása.
Említettük már, hogy a testmagasság gyorsabb növekedése és a testsúly nagyobb mérvű gyarapodása az esetek nagy részében nem jár együtt a váll és a csípő szélességének fokozódásával, vagyis az izomzat megfelelő mértékű fej- lődésével. Örvendetes, hogy az utóbbi években felszínre kerültek olyan vizs- gálati eredmények is, melyek tanúsága szerint néhol már szűnöfélben van ez az aránytalanság, és ennek megfelelően kevesebb ifjúnak rossz a testtartása.
Válaszolnunk kell arra a kérdésre is, hogy a jövőben tovább tart-e ez a folyamat, melynek következtében a fiúk és a lányok magasabbak és súlyosabbak lesznek és korábban is érnek. A nemzetközi adatok ismeretében arra lehet számítani, hogy ez a folyamat nálunk még jó ideig tovább tart, bár egyre lassuló mértékben. Az életkörülmények javulásával és az egészséges életmód általánossá válásával ezek a folyamatok várhatóan megszűnnek.
VI.
Melyek azok a következtetések, amelyeket a pedagógiai szakirodalomban és
Leggyakrabban azt tapasztaljuk, hogy némelyek a szomatikus változásokból direkt módon következtetnek a pszichikus változásokra. Sokan úgy vélik, hogy ha a szomatikus növekedés, fejlődés és érés fokozódik, akkor annak megfele- lően változik a pszichikus képességek kibontakozása is. Mások viszont azt fejtegetik, hogy a testi bélyegek változásaival nem halad együtt a lelki ké- pességek fejlődése, hanem késik, pszichikus retardációnak vagyunk a tanúi.
(Ez ideig nem jutott tudomásunkra olyan nézet, mely szerint a lelki folyama- tok általában gyorsabban fejlődnének a testieknél.) A testi és lelki fejlő- dés párhuzamos változását éppoly kevéssé lehet igazolni, mint a pszichikus retardációt. Ma nincs olyan magyarországi vizsgálat, amely egzakt szomato- metriai mérésekkel együtt dolgozta volna fel a pszichikus fejlődés mozzana- tait. Az is kérdéses, hogy a hazai pszichológus közvélemény szerint melyik mérési eljárás volna erre alkalmas. Lehet tehát valakinek tiszteletre méltó álláspontja vagy egyéni benyomása arról, hogy a pszichikus fejlődés hogyan viszonyul a szomatikus folyamatok változásaihoz, de tudományosan megalapo- zott válasz ma nem adható erre a kérdésre.
A fentiek értelmében fenntartással kell fogadnunk azokat a törekvéseket is, amelyek a szomatikus fejlődés szakaszaira alapítva próbálják megállapí- tani a fejlődéslélektani periódusokat. Ez az eljárás Stratz /12/ óta szinte általános, bár az ő növekedési vizsgálatai kevés elemszámra alapultak, nem fe- lelnek meg a mai kívánalmaknak. Az elmúlt évtizedekben a hazai antropológiai szakirodalomban is különféle növekedési szakaszokat állapítottak meg, álta- lánosan elfogadott álláspont azonban nem alakult ki. Van olyan nézet, mely szerint a serdülőkori megnyúláson és súlygyarapodáson kívül nem is különít- hetők el jellegzetes szakaszok. Az is bonyolítja a helyzetet, hogy még a legjellegzetesebb fejlődési mozzanat, a serdülés is olyan tág időhatárok kö- zött következik be, hogy az ún. normálöv legalább olyan széles, mint ameddig maga a folyamat tart. Ha tehát az egyik kislány első vérzése 10 éves korában jön meg, a másiké pedig 16 éves korában, akkor egyik se mondható rendelle- nesnek, mindkettő beletartozik a normálövbe. A feltételezett lineáris fejlő- dés szakaszait ilyen körülmények között meglehetősen nehéz pontosan megálla- pítani. Ez a magyarázata annak, hogy az 1965-ben nyilvánosságra hozott ún.
moszkvai deklaráció meglehetősen rugalmasan állapítja meg a serdülés előtti és utáni fejlődési szakaszok határait /13/. A fejlödéslélektani szakaszhatá- rok viszonylagos értéke nyilvánvalóvá válik, ha tíz közismert periodizációt egymás mellé teszünk. Kiderül, hogy 1 — 2 4 . életévig valamennyi évre esik egy- egy határ.
Még óvatosabban kell kezelnünk a szomatikus folyamatok változásaiból le- vont pedagógiai következtetéseket. Emlékezetes, hogy az általános iskola lét- rehozása idején nagy tekintélyű személyiségek vitatták a 14 éves korhatár jogosultságát, mondván, hogy a növendékeknek a serdülőkor kellős közepén kell iskolát változtatni /14/. Ez az észrevétel nem volt alaptalan, de tud- juk, hogy az általános iskolát nem fejlődéstani meggondolásokból hozták lét- re, hanem régen esedékes társadalompolitikai, művelődéspolitikai szükségszerű- ségből. Most, hogy a serdülés korábban következik be, ez a nehézség kisebb, mert az általános iskolából kilépő fiúk és lányok túlnyomó többségükben túl vannak a fiziológiai serdülés első fázisain. Abból a kétségtelen tényből, hogy a fiúk serdülése kb. 1 évvel később következik be, mint a lányoké, né- melyek azt a következtetést vonják le, hogy az általános iskola első négy osztálya után meg kellene szüntetni a koedukációt, és azt csak a pubertás befejeztével lehetne újra engedélyezni. Nyilvánvaló, hogy ennek a nézetnek csak ürügye a biológiai hivatkozás, mivel a folyamatok normális körülmények között is annyi évig tartanak, hogy ha csak a serdülés befejeződése után le- hetne a koedukációt újraindítani, akkor vissza kellene állítani a két világ- háború közötti gyakorlatot. A koedukációt sokféle nézőpontból lehet támadni vagy védeni, de a kérdést csak pedagógiai alapon lehet megoldani. Ugyanez vonatkozik a tananyag elrendezésére is. Vannak, akik azt javasolják, hogy a tananyagnak ezt vagy azt a részét hozzuk előbbre, mert a növendékek korábban érnek /15/. A fentiek értelmében nyilvánvaló, hogy az ilyen rövidre zárt kö- vetkeztetéseket nem helyeselhetjük.
VII.
A növekedés, a fejlődés és az érés fogalmai sokszor összezavarodnak.
A biológiában viszonylag egyértelmű a helyzet. A növényi mag kicsírázik, vagyis a gyököcske lefelé, a száracska felfelé nő, és a szikleveleken kívül más levelek is megjelennek a hajtáson. Ez mind növekedési folyamat, mert az egyeden semmi olyan nem mutatkozott, ami azelőtt nem volt. Később azonban megjelenik valami új, kibontakozik a virág, ami eddig nem volt, és lehetővé válik az egyed életében egy új életműködés, a szaporodás. Ez már fejlődés.
Az állatvilágból többnyire a békákra szoktak hivatkozni /16/. Az ebihal ko- poltyúkkal lélegzik, majd miközben elveszti a kopoltyúit, kifejlődik a tüdeje.
Ha kioperálják az állat pajzsmirigyét, az egyed hatalmasra nő, de nem fejlődik ki a tüdővel lélegző béka. Ezek a biológiai példák már az 1910-es évek ele- jétől kezdve bekerültek a pszichológiai, fejlődéslélektani szakirodalomba.
A két példa magában hordoz némi ellentmondást is. A fásszárú növények elvi- leg másképp növekednek, mint az állatok; közismert, hogy esztendőről eszten- dőre szaporodnak az évgyűrűik. Ez a kép is átkerült a fejlődéslélektanba /17/, mert ezzel ki lehetett küszöbölni a lineáris, szakaszos fejlődés kikerülhe- tetlen nehézségeit. Tudjuk például, hogy a gyermektanulmány legkiválóbb mű- velőinek is milyen sok gondot okozott — mondjuk — a szubjektív érdeklődés elhatárolása az objektív, az állandó és a logikai érdeklődéstől /18/.
Ha mindehhez hozzávesszük az érés problémáját is, a helyzet tovább bo- nyolódik. Egy zavartalan szülés lefolyása után az orvos megállapítja, hogy élő, érett magzat jött a világra. A másodlagos nemi jellegek az ivarárettség kialakulásának feltűnő jelei. A teljes biológiai érettség egyik mutatója a csöves csontok&an levő porc elcsontosodása, mert ezáltal megszűnik a hossz- növekedés. A szomatikus és pszichikus érettség összefüggéseinek vizsgálata azonban egyelőre kevés igazolt ismeretet nyújt a pedagógiának.
A növekedési, a fejlődési és az érési folyamatok elválaszthatatlan köl- csönhatásban állnak egymással a biológiai jelenségek körében is, a pszichi- kus folyamatokat vizsgálva pedig teljesen mesterkélt elkülönítésekhez ju- tunk. Igaz ugyan, hogy joggal lehet beszélni a pszichikus képességek kvanti- tatív növekedéséről, illetve csökkenéséről, például a memória esetében vagy szellemileg koraérett gyerekekről, de ez nem zavarja azt az általánosan el- terjedt szóhasználatot, hogy mindig fejlődéslélektanról beszélünk.
Tanulmányunk bevezetőjében szabadon idéztünk egy gyakran olvasható mon- datot, melyben szerepel az akceleráció kifejezés. Ismeretes, hogy a humánbi- ológiai szakirodalomban ez a kifejezés a 30-as években terjedt el, és mire a magyar pedagógiai szakirodalomban és publicisztikában is közkeletűvé vált, addigra már el is vesztette eredeti jelentését és jelentőségét. Kiderült u- gyanis, hogy az, amit eleinte a biológiai folyamatok gyorsulásaként észlel- tek, az lényegében nem más, mint a fdlyamatokat késleltető külső körülmények kiküszöbölődése. Ez a magyarázata annak, hogy a humánbiológusok akceleráció helyett szekuláris trendről, a fejlődési folyamatok évszázados irányultságá- ról beszélnek. Ne gondoljuk, hogy fogalmi szőrszálhasogatásról vagy termino- lógiai finomkodásról van szó. A szóhasználat változása mögött rendkívül fon- tos, különösen pedagógiai nézőpontból kiemelkedően jelentős összefüggés rej- tőzik. Nem a szervezet belső adottságai változnak meg, hanem a külső felté- telek válnak olyanná, hogy a korábban is meglévő örökletes adottságok aka- dálytalanabbul bontakozhatnak ki.
Régi tétel, hogy egy élőlény valamely tulájdonsága annyi, amennyi az ö- röklött információkból a környezeti tényezők hatására manifesztálódhat, kéz-
zel foghatóvá válhat, érvényesülhet. Az akcelerációval jelölt régebbi elkép- zelés a belső, endogén adottságok változását sejtette; a szekuláris trend terminus azt jelöli, hogy a külső exogén tényezők változnak meg. (Ha pusztán a szavak etimológiáját néznénk, akkor ez fordítva is lehetne, de nem a szó- fejtés a lényeges, hanem a tudományos konvenció.) A neveléstudomány és a pe- dagógiai gyakorlat számára ez az elméleti disztinkció azért kardinális je- lentőségű, mert az örökletes adottságokra, a genetikai információkra fizio- lógiás körülmények között nem tudunk hatni, a külső tényezőket azonban meg tudjuk változtatni.
Pszichológiai vonatkozásban a gyermektanulmányozás klasszikusai ezt a tételt úgy fogalmazták meg, hogy az individuális psziché autonóm, direkt rá- hatással vagy egyáltalán nem befolyásolható, vagy csak patológiás reakciók válthatók ki belőle. Ezért hagytak fel a direkt értelmi, érzelmi és akarati neveléssel, és helyezték előtérbe a nyelvi, művészi és közösségi nevelést.
A mi aktuális problémánk szemszögéből nézve ebből az következik, hogy az e- gyén életérzése sem befolyásolható közvetlenül, mert a direkt ráhatások vagy hatástalanok, vagy abszolút refraktér állapotot váltanak ki. Szomatikus ne- velés azonban lehetséges, mert a közvetett külső hatások kedvezően befolyá- solhatják az egyén közérzetét. A mesterségesen bejuttatott teljes értékű tápszer vagy a sokféle gyógyszer terápiás eljárásként használhat, de pedagó- giai metódusnak elfogadhatatlan. Aki maga néz a tálba, azt az étel nem táp- lálja, de aki szülei, testvérei, pajtásai, szerettei körében eszik, amikor eljön az ideje, annak köztudomásúan jobb ízű a falat, és vérévé is válik. A külső tényezők ugyanis nem merülnek ki élelemben, védelemben, kényelemben, tárgyi feltételekben, hanem közéjük tartoznak olyan kevésbé kézzelfogható, de nélkülözhetetlen faktorok, mint a kedély, a hangulat, a légkör, a pszi- chikus körülmények. Mert már a régi görögök is tudták, hogy a szórna a pszi- ché által organizált szárksz, nem csupán hús, csont és zsiger.
I R O D A L O M
1. Eiben Ottó: A magyar gyermekek testi fejlődésének megítélése az 1980-as években = Magyar Pedagógia, 1987. 2. sz.
2. Grósz Gyula: Gyermekegészségtan (Magyar Gyermektanulmányi Társaság, Bu- dapest, 1914). Ebben a könyvben a tardi gyerekekre vonatkozó adatok is találhatók. Eiben munkacsoportja a felvételt 1985-ben megismételte, az eltérések igen nagyok.
3. Szabó Zoltán: A tardi helyzet, Cserépfalvi, Szolgálat és írás Munkatár- saságának könyvei, Budapest, 1936.
Simó Tibor: A tardi társadalom, MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete, Kossuth, Budapest, 1983.
4. Az általános iskolai tanulók tervszerű nevelésének programja (Nevelési terv), Tankönyvkiadó, Budapest, 1963. 17. o.
5. L.: 1. jegyzet.
6. Eiben—Pantó: A magyar ifjúság biológiai fejlődésének áttekintése (Hu- manbiológia Budapestiensis, Supplementum 1. Budapest, 1981).
7. Kontra György: A biológiatanítás problémái 1950—1960. Tankönyvkiadó, Budapest, 1963. 1 8 7 — 1 9 0 . o.
8. A bizottság munkája alapján az Állami Ifjúsági Bizottság — egyetértés- ben az Egészségügyi és az Oktatásügyi Minisztériummal — 1976 májusában tájékoztatást és intézkedést bocsátott ki a ragasztószer-szippantásról és egyéb egészségkárosító szokásokról.
9. Petrilla Aladár: Közegészségügyi statisztika, Magyar Orvosi Könykiadó Társulat, Budapest, 1943. 103. és következő oldalakon.
Tahin Tamás: A fiatalok egészségi állapotának jellemzői... In: A magyar ifjúság a nyolcvanas években (Kossuth, Budapest, 1984) c. kötet 119. és következő oldalain!
10. Genocidium: nemzetségek, embercsoportok gyilkolása, ökodicidum: a kör- nyezettel együtt az emberiség pusztítása.
11. Kisszékelyi—Kovácsné: A fiatalkori toxikomániák etiológiai és motiváló tényezőiről. = Alkohológia, 1977. Idézik Boros és Vértessy: Narko-blues című nagy példányszámban megjelent könyvükben. Szépirodalmi Kiadó, Bu- dapest, 1986. 83. o.
12. Stratz adatait szinte valamennyi felsőfokú tankönyvünk idézi, megtalál- hatók Az emberi test c. mű 2. kötetében is ( 1 — 7 . kiadás).
13. Kontra György: A gyermek egészséges fejlődése, Hazafias Népfront — Kos- suth Kiadó, Bp. 1974. 37. o.
14. Németh László: A tanügy rendezése, Sarló, Budapest, 1945. 7. o.
15. Szélsőséges állásfoglalások helyett a mértéktartó Ballér Endre: Tanterv- elmélet és tantervi reform c. könyvére utalok (47. o.), Tankönyvkiadó, Budapest, 1981.
16. A béka-hasonlatot először Édouard Claparéde használta. L'éducation fonc- tionelle c. könyve kivonatosan magyarul is megjelent: A funkcionális ne- velés, fordította Süpek Ottó, Budapest, 1974.
17. Karácsony Sándor: Magyar nyelvtan társas-lélektani alapon, Exodus kia- dás, Budapest, 1938. XXVII. o.
18. Nagy László: A gyermek érdeklődésének lélektana, Köte Sándor tanulmányá- val, Tankönyvkiadó, Bp., 1982. 26. o.
EIBEN OTTÚ
A M A G Y A R G Y E R M E K E K T E S T I F E J L Ő D É S É N E K M E G Í T É L É S E AZ 1 9 8 0 - A S É V E K B E N
B e v e z e t é s
Közel negyedszázada annak, hogy "A testi fejlettség megítélésének kérdé- sei" címmel tanulmány jelent meg a Pedagógiai Szemlében (Eiben, 1963). Az akkor újonnan bevezetett "Nevelési terv" a testi nevelés követelményrendsze- rének kidolgozásához figyelembe vette a gyermek testi fejlettségi állapotát.
Az említett tanulmány egyik táblázatát a "Nevelési terv" is-közli, ahol a testmagasság, a testsúly és a mellkaskerület — mint az iskolaorvosi gyakor- latban is használt három legfontosabbnak tartott testméret — átlagövei ol- vashatók. Az akkori átlagövek tájékoztató adatok voltak, amelyeket az ország különböző vidékein az 1950-es években és az 1960-as évek elején, általában nagy elemszámú, regionális mintákon végzett antropometriai vizsgálatokból nyertünk. Egy szisztematikus, reprezentatív, országos növekedésvizsgálat i- génye azonban már régen felmerült (Eiben, 1958).
Ez az igény annál is inkább indokolt volt, mivel a gyermekek növekedésé- re ható tényezők az utóbbi évtizedekben sokat változtak, és ezeknek hatása a növekedési mintában jól érvényesült.
A magyar pedagógiai gyakorlatban is jól ismert az a jelenség, hogy ma- napság a gyermekek minden korosztálya nagyobb, mint 50 vagy akár 25 évvel ezelőtt volt. Ez részben azért van így, mert a gyermekek nagyobbra nőnek fel- nőttkorukra, részben pedig azért, mert gyorsabban, vagyis korábban érnek.
Az első világháború utáni időszakban Magyarországon a 6 éves fiúk átla- gosan 111,9 cm, a 6 éves leányok 111,2 cm magasak voltak (Bartucz, 1923), ma viszont 116,3 cm, illetve 116,0 cm a testmagasságuk középértéke (Eiben—Pán- té, 1986). Egy mai 6 éves fiú vagy leány olyan magas, mint a 60 évvel eze- lőtt élt 7,5—8 évesek. Még szembetűnőbb, ha a 13 évesek testmagasságát ha- sonlítjuk össze. Az 1920-as évek elején a fiúk és a leányok testmagassága átlagosan 144,3 cm, illetve 148,5 cm volt (Bartucz, 1923), ma ezek az érté-
kek jóval magasabbak: 155,7 cm, illetve 155,9 cm (Eiben—Pantó, 1986d). Hat- van évvel ezelőtt a 15 évesek voltak ilyen magasak. Ez utóbbi adatok a ser- dülés részjelenségét, a 2 — 3 év alatt lezajló rendkívül intenzív-megnyúlást, az ún. "serdülési növekedési lökést" jelzik. Ez a leányoknál korábban követ- kezik be, mint a fiúknál. Ez magyarázza, hogy a prepubertás—pubertás korá-
ban a leányok átmenetileg magasabbak, mint a velük azonos életkorú fiúk. A 13 éves korban szinte törvényszerű, hogy a leányok a magasabbak. Korunkban azonban a serdülési növekedési lökés — mindkét nemnél — korábban jelentke- zik, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
A "Körmend Növekedésvizsgálat" tízévenként megismételt vizsgálataiból tudjuk, hogy a különböző életkori csoportokban a gyermekek testmagasságának középértékei 10 évenként 1 — 5 cm-rel nagyobbak (Eiben, 1982).
Közismert tény az is, hogy a gyermekek nemi érése korábban következik be, mint a korábban élt generációknál. Különösen a leányok serdülésének in- dikátoraként értékelt menarchekorra vonatkozóan van bőségesen adatunk (Ei- ben—Pantó, 1981).
E rövid bevezetőben főleg a hossznövekedésről volt szó. A testmagasság csupán egy, de talán a legszembetűnőbb testméret, amely egyben a legjellem- zőbb adat a növekedésre, testi fejlődésre. Megbízhatóan pontos meghatározása a gyakorló pedagógus vagy a szülő számára sem jelenthet nehézséget. Ugyanak- kor ismerete a szakmailag megalapozott nevelőmunkához, a testi nevelés köve- telményeinek kidolgozásához elengedhetetlenül szükséges.
S z e k u l á r i s n ö v e k e d é s v á l t o z á s o k
A bevezetőben néhány adattal bemutatott jelenséget, a megváltozott növe- kedésmenetet "szekuláris trend" vagy a gyermekek növekedésében megmutatkozó évszázados irányzat néven szokták összefoglalni. A "szekuláris" jelző erede- tileg az elmúlt évszázadra vonatkozott. Ma általánosabban értelmezzük, és nem a múlt századot vagy századunkat, hanem egy hosszabb időszakot (több, mint 100 évet) értünk rajta. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy ezek a változások nem megszakítás nélkül egy irányban hatnak, hanem pozitív és negatív irányú eltéréseket is tapasztalhattunk. Ezért a "szekuláris trend"
vagy ennek mintegy szinonimájaként is említett "a fejlett országok pozitív trendje" kifejezések helyett mi a szekuláris növekedésváltozások fogalmát használjuk. Maga a jelenség az utóbbi évtizedekben a humánbiológia egyik legfeltűnőbb és leginkább vizsgált problémája lett.
A szekuláris növekedésváltozások magukban foglalják a következő jelensé- gek kombinációját: 1. annak az életkornak az emelkedése vagy csökkenése, a- melyben a gyermek egy adott testmagasságot vagy testtömeget elér, amelyben a jellemző érési bélyegek kifejlődnek, és amikor a hossznövekedés befejeződik;
2. a felnőttkori termetérték növekedése vagy csökkenése. A nagyobb növekedé- si sebesség, a korábbi nemi érés (amely valószínűleg nagyobb tesmagasság-
nál következik be), a hossznövekedés korábbi befejeződése és a nagyobb fel- nőttkori termet azok a változások, amelyek együttesen szoktak jelentkezni.
Ha ezek a változások így érvényesülnek, akkor "pozitív" növekedésváltozások- ról beszélünk, míg fordított esetben a "negatív" jelzőt használjuk (van Wie- ringen, 1978).
A hazai pedagógiai irodalomban sokat olvashatunk az ún. a'akcelerációról", a hazai gyermekgyógyászati irodalomban (a német nyelvterületről átvett) "sze- kuláris akceleráció" kifejezés is előfordul. A hazai antropológiai irodalom- ban már korábban egyértelműen állást foglaltunk abban, hogy korunkban nem akceleráció van, hanem korábban volt retardáció. A környezeti tényezők álta- lános és széles körű javulásával kezdjük elérni a genetikailag lehetséges, a Homo sapiens fajra jellemző normális növekedési, fejlődési lehetőséget, vagyis a korábbi retardáció felszámolódásának vagyunk tanúi (Eiben, 1967, 1972, Véli, 1967, Rajkai, 1967). Az "akceleráció" kifejezést ma már csak az egyéni növekedési folyamat meggyorsulására vonatkoztatjuk.
Nézzük, melyek azok a tényezők, amelyeknek megváltozása a gyermekek nö- vekedésében, érésében hosszabb ideje változásokat eredményeznek.
A n ö v e k e d é s r e , é r é s r e h a t ó t é n y e z ő k
A növekedés, testi fejlődés, érés, összefoglaló néven: a biológiai fej- lődés komplex folyamat, amelyet belső és külső tényezők befolyásolnak. A belső tényezők általában genetikai adottságok: a gyermek neme, rasszbeli ho- vatartozása, testfelépítése, belső elválasztásé mirigyrendszere stb.
A külső tényezőket két csoportra szoktuk osztani, természetiek vagyis geográfiaiak, illetve társadalmiak. Az előbbiek közé tartozik a klíma, a geomorfológiai adottságok (síkság vagy hegyvidék), a sugárzásnak való ki- tettség, a talaj, amelyből az ivóvízben oldott ásványi sókat vesszük fel stb.
A társadalmi tényezőket maga az a társadalmi—szociális—gazdasági rend- szer adja, amelyben a kérdéses népcsoport él. A társadalmi rend ugyanis meg- határozza a népesség jólétét vagy elmaradott voltát, a család.társadalmi- gazdasági helyzetét. Ez természetesen összefügg a szülők iskolai végzettsé- gével, foglalkozásával, a táplálkozási szokásokkal, a ruházkodással, a ház- tartás felszereltségével, komfortszintjével, az iskolarendszerrel, illetve a közoktatás színvonalával, a közegészségügyi viszonyokkal, ezen belül az orvosi ellátás színvonalával (gondozás, megelőzés és gyógyítás; betegségek és járványok megelőzése; védőoltások stb.), a testneveléssel és a sporttal, a gyermekek fizikai megterhelésével (korai vagy késői munkába állítás), az
alkoholfogyasztással, a kábítószer-élvezettel, dohányzással, korán vagy ké- sőn kezdett nemi élettel stb. Mindez a társadalmi-politikai rendszer, a nép- szokások, nevelési szokások függvénye. Külön lehetne említeni még áz ún.
"tudományos-technikai forradalom" hatásait, elsősorban az urbanizációt mint az iparosodás következményét, az ehhez társuló mesterséges fény hatását, a- mely alaposan átalakította bioritmusunkat, a zajt, a különféle szennyeződé- seket, a felfokozott életritmust és az abból adódó pszichés serkentéseket, stresszeket, az intenzív szexuális aktivitást, a táplálkozási szokások meg- változását, egyszóval az életmódot, amely korunkban sok aggodalomra ad okot.
A kedvező hatások ugyanis elősegítik, a kedvezőtlenek viszont gátolják a nö- vekedési minta megvalósulását.
Az antropológia ma vallja, hogy a Homo sapiens evolúciója ma is tart, de azt nem annyira a biológiai, sokkal inkább a társadalmi környezet viszi elő- re. A társadalmi tényezők biológiai hatását régóta ismerjük. Rietz (1906) már régen leírta, hogy a jobb társadalmi, gazdasági, szociális körülmények között élő gyermekek növekedésükben és érésükben megelőzik a rosszabb körül- mények között élő kortársaikat ("hysteroplasia" jelenség). Azt is régen meg- figyelték már, hogy a városi gyermekek gyorsabban nőnek és hamarabb érnek, mint az ugyanahhoz a populációhoz tartozó falusi gyermekek ("proteroplasia"
jelensége, Pfaundler, 1916).
Végül, a társadalmi tényezők játszanak fontos szerepet abban is, hogy hazánkban az utóbbi évtizedekben észlelhető a "heterózis-hatás", vagyis az a jelenség, hogy az utódnemzedék magasabb termetű, mint a szülők nemzedéke. A nagy ipari központokba ugyanis különböző területekről más-más etnikai cso- portok képviselői jönnek el munkát vállalni, más-más genetikai adottságok- kal, és utódaik — a heterózis-hatás eredményeképpen — magasabbak, mint a szülők.
Mindezek a hatások, illetve ezek folyamatos változásai együttesen tart- ják fenn a szekuláris növekedésváltozásokat.
A populációgenetikai (relatív) egyensúlyban beálló változások hatása természetszerűen lassabban érvényesül, de a társadalmi—gazdasági—szociális változások hihetetlenül gyorsan éreztetik hatásukat. E hatásokat olyan eg- zakt mérőszámokkal is érzékelhetjük, mint amilyenek a testméretek (Eiben—
Pantó, 1985). Indokolt tehát, hogy a gyermekek biológiai fejlődését állandó- an figyelemmel kísérjük, és időről időre megvizsgáljuk. A humánbiológiának ugyanis ma már tudományosan bizonyított tétele, hogy a gyermekek növekedése, érése a népesség egészségi állapotának egyik megbízható mutatója. Ez egyben azt is feltételezi, hogy minden országnak saját növekedési standardjei legyenek.
O r s z á g o s n ö v e k e d é s v i z s g á l a t
Az 1980-as években nagyszabású kutatást indítottunk "A magyar ifjúság biológiai fejlődése" címmel, amelyet "Az ifjúságpolitika tudományos megala- pozása". című MTA főirány keretében végzünk (koordináló intézmény az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete).
Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogyan alakul a magyar gyermekek, álta- lában az ifjúság testi fejlődése az 1980-as évekre hazánkban megvalósult szo- cialista társadalmi struktúra keretei között, a szocialista iparosodás hatá- sára végbement urbanizáció feltételei mellett, társadalmunknak az utóbbi év- tizedekben bekövetkezett átrétegződése hatására, a városi és falusi életmód adta lehetőségek mellett.
Vizsgálatainkat az 1981/82. tanévben kezdtük meg, és a terepmunkát az 1984/85. tanévben fejeztük be. A vizsgálat hatalmas adattömegének feldolgo- zása az 1980-as évek végéig is eltart.
Az egész ország ifjúságát reprezentáló mintát Budapesten és vidéken, te- lepülési nagyságrendek szerint öt csoportban vizsgáltuk. 1. Budapest adja az ország népességének mintegy 20%-át, 2. a 100 000 lakosúnál nagyobb városok adják 10%-át, 3. a 10 000 és 100 000 lakosú városok 20%-át, 4. az 1000 és 10 000 lakosú községek 40%-át és 5. az 1000-nél kevesebb lélekszámú falvak 10%-át. Vizsgálati mintáink megtervezésénél a fenti arányokat messzemenően követtük. Figyelembe vettük továbbá az évenkénti születési adatokat, vala- mint az egyes megyék és azok településeinek népességi adatait. Az egyes ko- horszok vizsgálatánál ennek alapján terveztük meg a vizsgálati minta elem- számait (Eiben—Pantó, 1981).
A vizsgálati helyek kijelölésénél ezenkívül figyelembe vettünk minden földrajzi régiót, a gazdaságföldrajzi adottságokat, a még meglévő etnikai csoportokat; nem kerestük, de nem is kerültük el a nemzetiségi kisebbségeket.
A vizsgálatba a 3 — 1 8 éves ifjúságot vontuk be. Csak egészséges gyerme- keket vizsgáltunk. Az értelmi és testi fogyatékosokat, a beteg, veleszüle- tett rendellenességgel vagy egyéb defektussal sújtott gyermekeket kihagytuk a mintából.
Az említett évfolyamok (kohorszok) 1%-át, mintegy 25 000 gyermeket ter- veztünk megvizsgálni, a valóságban azonban ez általában 1,5—2% volt. A vizs- gált minta teljes létszáma 41000 fölött van.
A vizsgálatokat óvodákban és iskolákban végeztük. Az óvodák ma a megfele- lő életkorú gyermekeknek mintegy 87%-át foglalkoztatják, ezért úgy tekinthet- jük, hogy az óvodákban vizsgált minta reprezentálja az egész ország ilyen
életkorú népességét. Az általános iskola mint kötelező oktatási intézmény ezt teljességgel szavatolja. A középiskolás korú ifjúságnak ma mintegy 46,5%-a jár középiskolába, és ebből kb. 20—22% a gimnazisták és kb. 22—25%
a szakközépiskolások aránya. Ugyancsak 46,5%-ra tehető a szakmunkásképzésben részt vevő fiatalok aránya. E csoport nagyobb része, mintegy 43,5%-a ipari, alig 3%-a pedig mezőgazdasági szakmunkásképzést kap. Az ilyen korú ifjúság- nak mintegy 7%-a mindenféle szervezett középfokú oktatáson kívül marad. A háromféle középfokú oktatási intézményben tanuló ifjúság ilyen megoszlását is figyelembe vettük munkánk során, és törekedtünk arra, hogy a 15—18 éves ifjak és leányok a fenti arányban szerepeljenek vizsgálati mintánkban (Pan- tó—Eiben, 1984a).
A legszélesebb körű merítés érdekében összesen 113 várost és községet kellett felkeresnünk, kereken 350 óvodában és. iskolában dolgoztunk. A vizs- gálathoz minden évfolyamból általában csak egy-egy csoportot, illetve osz- tályt választottunk ki, rendszerint véletlenszerűen. Ezekben az óvodai cso- portokban, illetve iskolai osztályokban azután válogatás nélkül minden gyer- meket megvizsgáltunk. Nem választottunk testnevelés tagozatos osztályokat, mert azok szelektált csoportok, és nem választottunk ének-zenei tagozatos osztályokat, mert azokban a nemek megoszlása általában erősen eltolódik a leányok javára. A szakközépiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben a tanulók szakmája szerinti teljes körű merítésre törekedtünk.
Az alkalmazott vizsgálati módszereink részben antropometriaiak/humánbio- lógiaiak, részben társadalomtudományiak voltak. Ez utóbbiakkal kapcsolatban a vizsgálat előkészítése során konzultáltunk a Központi Statisztikai Hivatal, valamint az MTA Szociológiai Kutató Intézete szakembereivel, és figyelembe vettük a Társadalomtudományi Intézet ide vonatkozó ajánlásait, illetve kí- vánságait.
Szociológiai, demográfiai adatokat gyűjtöttünk a gyermekek családjára vonatkozóan: a gyermek születési helyén, idején kívül a testvérsorban elfog- lalt helyére, a testvérek számára, továbbá az apa és az anya életkorára, is- kolai végzettségére és foglalkozására vonatkozóan.
Az antropometriai programban a Martin-féle technikát (Martin—Saller, 1957) alkalmaztuk, és figyelembe vettük a Nemzetközi Biológiai Program aján- lásait is (Tanner et al., 1969). A programunkban szereplő 18 testméretet úgy válogattuk össze, hogy azokból a lehető legtöbb információt nyerhessük ki a gyermekek biológiai fejlettségére, a "quasi" növekedési rátájukra, testará- nyaikra, testösszetételükre (csont—izom—zsír-arány) és testalkatukra (szo- matotípusukra).
"Status quo" módszerrel adatokat gyűjtöttünk a gyermekek érésére, a leá- nyok menarchekorára, illetve a fiúk első pollúciójára, oigarchekorukra vo- natkozóan.
A vizsgálatot az ELTE Embertani Tanszékének egy négytagú munkacsoportja végezte: a szerzőn kívül dr. Pantó Eszter tud. munkatárs és két laboráns. A vizsgáló fiatalok igen alapos módszertani felkészítésben részesültek, majd szigorú vizsgán ellenőriztük tudásukat. A vizsgáló személyek tesztelésével megállapítottuk az inter- és intraperszonális mérési hibát. Ez jóval belül maradt a nemzetközileg elfogadott határokon. Ez a gondos felkészítés a méré- si adatok nagyfokú pontosságát szavatolja.
Az antropometriai vizsgálati anyag matematikai-statisztikai feldolgozása az MTA SZTAKI-ban folyik.
A csontéletkor röntgenvizsgálata az ország különböző vidékein 11 város- ban ugyancsak megtörtént. Összesen mintegy 6 500 röntgenfelvételt készítet- tünk, ez a vizsgálati minta kb. 16%-át teszi ki. A röntgenfelvételek TW2 módszer szerint történő értékelése révén dr. Gyenis Gyula egyetemi docens
(ugyancsak ELTE Embertani Tanszék) is bekapcsolódott a kutatásba.
Nagy értéke a kutatásnak, hogy a 6—18 évesek esetében a növekedés, a biológiai fejlődés sajátosságai mellett az általános iskolás, gimnazista, szakközépiskolás és szakmunkásképzős fiúk és leányok fizikai erőnlétét is vizsgálta. Dr. Barabás Anikó tud. főmunkatárs és munkacsoportja (Testnevelé- si Főiskola Kutató Intézete) a gyermekek alapvető fizikai képességeit és e- rőnlétét tárta fel. Ily módon a hazai antropológia történetében először ér- tük el, hogy egy ilyen nagy elemszámú, szisztematikusan megtervezett (tehát valóban országos reprezentatív) mintán a struktúrát és a funkciót összefüg- gésében, együttesen vizsgálhatjuk.
Bár a vizsgálati anyag feldolgozása még tart, kutatómunkánkról már több hazai és nemzetközi fórumon beszámoltunk, több tanulmányt publikáltunk. Ki- adtuk vizsgálati terveinket (Eiben—Pantó, 1981), megvitattuk annak módszer- tani problémáit (Pantó—Eiben, 1984a). A vizsgálat elején "pilot study"-ként két megye ifjúságának szocio-ökonómiai adatait elemeztük (Pantó—Eiben, 1984b). A hét legnagyobb (100 000 lélekszám fölötti) vidéki magyar város és a hozzájuk tartozó megyék adatai alapján (13 000 gyermek, a teljes minta egy- harmada) előzetes képet vázoltunk fel a mai magyar ifjúság biológiai fejlő- déséről a társadalmi tényezők függvényében (Eiben—Pantó, 1985). Közöltük a hét megye városi és falusi leányainak menarchekorát (Pantó—Eiben, 1984c) és fiainak oigarchekorát (Eiben—Pantó, 1984a). Ugyancsak előzetesen feldolgoz-
a gimnazisták, szakközépiskolások és szakmunkástanulók testi fejlettségében megmutatkozó elgondolkoztató különbségeket (Eiben—Pantó, 1986a). Beszámol- tunk arról is, hogy milyen fontos részét képezi az ifjúságkutatáshak a gyer- mekek és ifjak biológiai fejlettségének vizsgálata (Eiben—Pantó, 1986b). Néhány helységben a gyermekek fej- és arcméreteit iszvizsgáltuk, és ennek alapján tu- dománytörténeti érdekességű tanulmányt publikáltunk a magyar gyermek kephal- indexéről (Eiben—Pantó, 1984b). Kidolgoztuk az első hazai növekedési standarde- ket, és azokat percentilis növekedési görbék formájában és táblázatokban köz- readtuk (Eiben—Pantó, 1986c, 1986d, 1987). Elemeztük az ifjúság testösszetételét a bőr/zsírredők vizsgálata alapján (Eiben—Pantó, 1986), és külön foglalkoztunk a vizsgált országos mintánk óvodás életkorú csoportjainak növekedésével (Ei- ben—Pantó, 1986e).
N ö v e k e d é s i standairdek
Kutatásunk egyik legérdekesebb kérdése az, hogy a mai fiúk és leányok testméreteikben valóban nagyobbak-e, mint a korábbi generációk, és ha igen, mennyivel. Vajon a szekuláris növekedésváltozások milyen mértékben érvénye- sülnek az 1980-as évek magyar ifjúságánál? Az összehasonlításhoz jó alapnak kínálkoznak az 1963-ban közölt testmagasság, testsúly és mellkaskerület "át- lagövek", amelyeket a Bevezetőben már említettünk, és amelyeket itt az 1.
táblázatban felidézünk. Megismételjük, hogy az átlagövek tájékoztató adatok voltak, az egyes életkori csoportokban az ország különböző területein várha- tóan előforduló középértékeket becsülték egy-egy variációs minimummal és ma- ximummal (Eiben, 1963). Folyó kutatásunk alapján ma már lehetőségünk van ar- ra, hogy országos reprezentatív növekedési adatokat közöljünk. Az említett három testméret 3 — 1 8 éves fiúkra és leányokra vonatkozó matematikai-sta- tisztikai paramétereit a 2 — 4 . táblázatban adjuk közre (Eiben—Pantó, 1986d).
Az x a középértéket, az s a szórást, a Vmin a korcsoportban előforduló leg- kisebb, a Vmax a legnagyobb értéket jelöli.
A testmagasság mai középértékei (2. táblázat) mind a fiúknál, mind a leá- nyoknál felülmúlják az 1963-ban közölt átlagövek felső határértékeit, amint azt az 1. és 2. ábra szemléletesen bemutatja.
A testtömeg esetében a mai középértékek (3. táblázat) a fiúk 8 éves kor:
ráig nagyjából megegyeznek az 1963-ban közölt átlagövek felső értékeivel, 9 éves kortól kezdve a mai középértékek egyre nagyobbak (3. ábra). A leá- nyoknál ez utóbbi jelenség már a 8. évtől kezdve észlelhető (4. ábra).
A mellkaskerület mai középértékei (4. táblázat) a fiúk esetében a korábbi átlagövek felső értékei közelében haladnak (5. ábra), míg a leányok esetében
Magyar iskolás gyermekek főbb testméreteinek átlagövei az 1960-as évek elején (Eiben, 1963)
Életkor (év)
Testmagasság, fiúk
cm-ekben leányok
Testsúly, fiúk
kg-okban "
leányok
Mellkaskerület, fiúk
cm-ekben leányok 6 111,5-113,5 111,0-114,0 18,5-20,5 18,0-21,0 55,5-58,5 54,0-58,0 7 116,5—120,0 116,0-119,0 19,5-23,0 20,0-23,0 56,0-60,0 • 55,5-58,5 8 121,0-125,5 120,0-125,0 22,5-25,5 21,5-25,0 57,5-63,5 56,5-60,5 9 125,0-131,0 125,0-130,0 25,0-28,0 24,0—28,0 59,5-64,5 58,5-63,0 10 130,5-135,5 130,0-135,5 27,0-30,5 26,5-31,0 61,5—66,5 61,0-66,0 11 135,0-140,5 135,0-140,5 29,5-34,0 29,0-34,0 64,5-68,0 64,0-68,5 12 139,0-145,0 139,5-146,0 31,5-37,0 32,5-38,5 67,0-72,5 67,5-71,5 13 .144,0-151,0
N. 145,5-153,0 35,0—41,0 37,0-44,0 69,0-75,0 70,5-75,5 14 149,0-158,0 149,5-157,0 39,5-47,0 41,0-48,5 72,5-78,5 74,0-78,5 15 151,0-163,5 151,0-158,5 42,0-53,5 44,0-52,5 75,0-82,5 75,0-82,0 16 164,0-169,0 157,0-160,0 54,0-58,5 48,5-54,0 82,5-87,0 78,5-83,0 17 166,0-171,0 158,5-161,5 57,0-62,0 50,5-55,0 84,5-89,5 80,0-86,0 18 169,5-172,5 159,0-162,0 61,5-63,5 53,5-56,0 87,5-91,0 81,0-86,0
FIÚK TESTMAGASSÁGA
Életkor (é»)
2. ábra
A magyar gyermekek testmagassága az 1980-as évek elején (Eiben—Pantó, 1986)
Fiúk Élet- Leányok
N X s Vmin Vmax kor N X s Vmin Vmax
240 97,5 4,5 81 ,9 114,6 3 268 97,2 4,1 86,3 111,8
837 103,0 4,6 87 ,7 121,6 4 834 102,0 4,6 86,0 115,0
1007 109,3 5,1 92, ,5 134,6 5 1006 109,1 5,0 91,5 125,0
1204 116,2 5,5 101 ,1 133,8 6 1257 116,0 5,3 100,0 137,9
1319 122,3 5,6 105 ,3 142,5 7 1158 121,5 5,5 98,5 141,7
1357 127,6 5,7 111 ,2 147,8 8 1338 127,0 6,0 104 ,-0 151,7
1412 133,2 6,3 109 ,0 155,3 9 1356 132,4 6,1 111,8 l f l , 2
'166,3
1419 138,6 6,4 114 ,0 163,0 10 1286 138,3 6,6 113,8
l f l , 2 '166,3
1401 143,3 6,9 119, ,0 169,4 11 1 355' 144,7 7,2 120,0 168,0
1351 149,0 7,5 127, ,9 175,8 12 1374 150,7 7,6 127,0 174,2
1398 155,6 8,5 126 ,4 181,3 13 1373 156,0 6,9 126,5 181,0
1483 162,7 8,6 135 ,0 190,3 14 1325 159,3 6,4 134,5 180,3
1730 168,8 8,0 140,2 194,2 15 1563 161,2 6,3 137,4 191,9
1659 172,4 6,9 146, ,9 200,1 16 1377 161,9 6,0 142,5 185,2
1470 174,2 6,9 151, ,7 197,6 17 1238 162,1 5,9 143,5 • 180,1
862 175,3 6,7 152, ,6 195,0 18 778 162,3 5,9 146,0 ' 179,5
2. táblázat
fsJ IsJ
A magyar gyermekek testtömege az 1980-as évek elején (Eiben—Pantó, 1986)
Fiúk Élet- Leányok
N X s Vmin Vmax kor
N X s Vmin Vmax
240 15,0 1,9 10,0 21,0 3 268 14,5 2,0 11,0 25,0
847 16,1 2,1 11,0 28,5 4 834 15,6 2,1 10,0 25,0
1007 18,0 2,5 11,5 35,0 5 1006 17,9 2,6 10,5 35,5
1204 20,5 3,4 12,5 41,1 6 1257 20,4 3,4 13,0 45,0
1319 22,8 3,8 16,0 45,5 7 1158 22,4 4,0 13,5 40,5
1357 25,4 4,5 17,0 52,0 8 1338 25,0 4,8 15,0 56,0
1412 28,6 5,8 15,5 67,0 9 1356 28,2 5,5 14,5 59,0
1419 32,2 6,8 17,0 66,0 10 1286 31,6 6,8 20,0 63,0
1401 35,4 7,6 20,0 78,0 11 1355 36,1 8,0 20,0 78,0
1351 39,5 9,2 23,0 87,0 12 1374 40,9 9,2 20,0 89,5
1398 44,6 9,9 23,5 86,0 13 1373 46,6 9,6 21,0 93,0
1483 51,3 11,0 26,5 112,0 14 1325 49,8 9,1 27,5 94,0
1730 58,0 10,7 31,0 120,0 15 1563 53,0 8,8 26,5 98,0
1659 62,5 10,6 34,0 118,0 16 1377 54,5 8,3 32,5 92,0
1470 65,4 9,7 42,0 116,0 17 1238 54,6 8,5 35,0 110,5
862 67,2
ío ;o
40,5 121,0 18 778 55,3 8,6 36,0 126,0É l e t k o r (év)
3. ábra
ez a megállapítás kb. a 14 éves korig érvényes (6. ábra). A serdülés után a mai leányok mellkaskerületének középértékei a korábbi átlagövön belül marad- nak.
Ezek az adatok mind a szekuláris növekedésváltozások jelenségét és jelen- létét igazolják.
1 I 1 I 1 T —I 1 1 1 1 1 1 1 1 1 i-
3 4 -» 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 17 18 É l e t k o r <év)
4. ábra
Az itt táblázatokban közölt új középértékek, szórásértékek és variáció- szélesség értékek a hagyományos módon tájékoztatnak bennünket a gyermekek testi fejlettségéről. A növekedési standardeket, vagyis az egyes országokra jellemző referenciaértékeket azonban a könnyebb gyakorlati használhatóság érdekében percentilis növekedési görbék formájában szokás megadni. Ezt tet- tük a "Növekedési értékek Magyarországon, 1986" című munkánkban (Eiben—Pan- tó, 1986c). Az adott életkorra elért testmagasság és testtömeg standardek mellett a testarányokat is tükröző összefüggést, a testmagasságra vonatkoz-
:m FIÚK M E L L K A S K E R U L E T E
1 i 1 1 1 1 1 1 —i 1 1 r-
6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 Életkor (év)
5. ábra
tátott testtömeg percentiliseit is közöltük. További és részletes tájékozta- tást szolgáltatnak a percentilis görbékhez mellékelt táblázatok, amelyeken a percentilisek számszerű értékei is megtalálhatók. Példaként itt most bemu- tatjuk a fiúk testmagasságának percentilis görbéit (7. ábra). A vizsgálat időpontjában aktuális kronológiai életkort a vízszintes tengelyen féléves bontásban adtuk meg. A vizsgált gyermek testmagasságát a függőleges tengely 1 cm-es beosztása révén pontosan felvihetjük a koordináta-rendszerre. így megállapíthatjuk, hogy a gyermek testmagassága mely percentilis értéknek fe- lel meg, vagyis testi fejlettségét a testmagassága alapján milyennek ítélhetjük.
Életkor (év) 6. ábra
A percentiliseket érdemes itt röviden értelmezni. Ha egy korcsoportban éppen 100 vizsgált fiú lenne, és azokat növekvő testmagasságuk szerint na- gyon gondosan sorba állítanánk, a 3. percentilis a 100 fiúból hármat válasz- tana le, vagyis éppen három lenne alacsonyabb, mint a 3. percentilis értéke.
A 10. percentilis értékénél már összesen 10 fiú, a 25. percentilis értékénél már összesen 25 fiú lenne alacsonyabb. Az 50. percentilis a vizsgált 100 fi- únak éppen a felét választaná le, és így tovább, a 97. percentilis érté- ke fölött már csak 3 fiú lenne.
A magyar gyermekek mellkaskerülete az 1980-as évek elején (Eiben—Pantó, 1986)
Fiúk
N , X s Vmin Vmax
Élet- kor
Leányok
N X s Vmin Vmax
240 52,5 2,3 45,6 59,6 3 268 51,4 2,6 44,4 62,3
837 53,5 2,4 47,0 64,4 4 834 52,2 2,6 44,9 62,6
1007 55,0 3,0 47,0 77,5 5 1006 54,2 3,0 46,0 72,8
1204 57,2 3,4 46,3 77,3 6 1257 56,2 3,8 41,2 79,7
1319 59,1 3,8 48,5 82,0 7 1158 57,7 4,3 49,6 82,0
1357 61,3 4,4 47,5 84,5 8 1338 59,7 4,7 49,8 85,5
1412 63,6 5,1 51,1 95,5 9 1356 62,6 5,5 49,8 87,0
1419 66,4 5,9 51,8 95,0 10 1286 65,2 6,2 52,0 93,0
1401 68,5 6,2 51,5 101,9 11 1355 68,8 6,6 54,5 99,2
1351 71,3 6,9 50,6 105,5 12 1374 72,1 6,8 53,2 103,5
1398 74,6 7,2 51,6 110,5 13 1373 76,4 6,7 55,3 107,3
1483 79,2 7,4 56,0 113,0 14 1325 78,3 6,1 60,8 111,0
1730 83,5 7,2 52,6 120,1 15 1563 80,3 5,7 61,2 109,0
1659 86,7 6,9 56,1 118,6 16 1377 81,3 5,4 67,8 107,0
1470 89,0 6,2 63,0 117,5 17 1238 81,4 5,5 69,7 117,5
862 90,3 6,3 50,0 122,5 18 778 81,6 5,6 65,6 114,6
4. táblázat
É latkor (év)
A normális eloszlású jellegek esetében — a testmagasság többé-kevésbé ilyen — az 50. percentilis a középértékhez nagyon közeli értéket ad. A nem- zetközi konvenció értelmében a normális variánsokon kívülinek szokás tekin- teni a 3. percentilis alatti és a 97. percentilis fölötti értékeket, amelyek a 2,5, ill. a 97,5 percentiliseknek kerekített változatai, és a + 2 szórásér- téknek felelnek meg. A testtömeg azonban nem normális eloszlású jelleg, szin- te mindig ferde eloszlást ad, ezért esetében csupán a szórással nem, hanem feltétlenül a percentilisek kiszámításával nyerhetünk megbízható értékzónákat.
Megjegyezzük még, hogy a 3. percentilis alatti vagy a 97. percentilis fö- lötti testmagasság;'(vagy bármely más testméret-) adatot felmutató gyermekek még nem feltétlenül "kórosak". Egyetlen vizsgálat egyébként is kevés lenne annak eldöntésére, hogy a kérdéses gyermek testmagasság vagy testtömeg te- kintetében "normális fejlettségű"-e./ismert, hogy egy-egy komolyabb akut be- tegség vagy egy műtét átmenetileg lylassíthatja a hossznövekedést és a súly- gyarapodást. Az esetek többségében ez idővel rendeződni szokott. Ha nem, és a gyermek növekedési görbéje huzamosan az alsó percentilis-csatornákban ha- lad vagy netán stagnál, akkor vis/ont beavatkozásra van szükség. A nevelő- oktató gyakorlatban ennek jelentősége nyilvánvaló.
Az új növekedési értékek kidolgozásával és közreadásával lehetővé vált a természettudományos igényű elemzés és összehasonlítás. Az új magyar növeke- dési referenciaértékek olyan etalon szerepét töltik be, amelyhez minden ha- zai regionális növekedésvizsgálat eredménye hasonlítható. Ezáltal a regioná- lis. vizsgálatok egzaktabb módon értékelhetőkké és így értékesebbekké válnak.
A nemzetközi összehasonlításban nem a számszerű adatok, de a növekedési gör- bék tendenciái tarthatnak számot érdeklődésre.
Az új növekedési értékek hazai felhasználása messze túlmutat a testi ne- velés területén. Számos további alkalmazás közül itt most megemlítjük a leg- szélesebben értelmezett pedagógiai gyakorlatot, ide értve a pszichológiai és szociológiai aspektusokat, valamint a testnevelés és sport szakterületét, az orvostudomány számos ágát, elsősorban persze a gyermekgyógyászatot, ifjúság- egészségügyet, sportorvoslást stb. De nem nélkülözhetik az ifjúság egzakt biológiai referenciaértékeit az ország vezetői, vezető testületei sem, ami- kor ifjúságpolitikai döntéseket készítenek elő, avagy az ifjúsággal, oktatás- sal, egészségüggyel, testneveléssel és sporttal stb. összefüggő határozato- kat hoznak.
Az új hazai növekedési referenciaértékek kidolgozása tehát végső fokon gyermekeinket, a magyar ifjúságot szolgálják, akik — ne feledjük! — csak egyszer nőnek fel.
/
I R O D A L O M
Bartucz L. (1923): Az iskolás gyermekek termetbeli növekedése Magyarországon 36 646 adat a-lapján. = Antrop. Füz. 1_; 8 8 — 9 2 .
Eiben 0. (1958): Adatok a körmendi ifjúság testfejlődéséhez. = Anthrop. Közi.
2; 4 3 - 5 5 .
Eiben 0. (1963): A testi fejlettség megítélésének kérdései. = Ped. Szemle 13; 419-428.
Eiben 0. (1967): A pubertáskor antropológiai problémái. = Gyermekgyógyászat, 453—457.
Eiben 0. (1972): Az akceleráció jelensége a magyar gyermekek körében. In: Molnár Z. (szerk.): Akceleráció és nevelés. Nyári Egyetem Szeged, 3 7 — 5 8 . Szeged.
Eiben, 0. G. (1982): The Körmend Growth Study: Body measurements. = Anthrop.
Közi. 26; 181-210.
Eiben 0.—Pantó E. (1981): A magyar ifjúság biológiai fejlődésének áttekin- tése: Adatok az ifjúságpolitika természettudományos megalapozásához. = Humanbiol. Budapest. Suppl. J^. 39.
Eiben 0. G.—Pantó E. (1984a): Adatok városi és falusi fiúk oigarchekorához.
= Anthrop. Közi. 28; 193—194.
Eiben 0. G.—Pantó E. (1984b): A magyar gyermek kephal-indexe — hetven év- vel később. = Anthrop. Közi. 28; 2 5 — 3 1 .
Eiben 0. G.—Pantó E. (1985): Adatok a magyar ifjúság biológiai fejlődéséhez a társadalmi tényezők függvényében. = Anthrop. Közi. 29; 4 5 — 7 2 .
Eiben 0. G.—Pantó E. (1986a): Előzetes adatok a középfokú oktatási intézmé- nyek tanulóinak biológiai fejlődéséhez a társadalmi tényezők függvényé- ben. = Szakképzési Szemle 2-, 8 — 2 1 .
Eiben •. G.—Pantó E. (1986b): A gyermekek és ifjak biológiai fejlettségének vizsgálata mint az ifjúságkutatás része. In: Tahin T. (szerk.): A fiatalok egészségi állapota és biológiai fejlődése. Társadalomtudi Int. Bp., 2 1 3 — 263. o.
Eiben 0. G.—Pantó E. (1986c): Növekedési értékek Magyarországon, 1986. A 3 — 1 8 éves fiúkAeányok testmagasság, testtömeg és testmagasságra vonatkoztatott testtömeg referencia-értékei. = ELTE Embertani Tanszék kiadása, Budapest.
Eiben 0. G.—Pantó, E. (1986d): The Hungárián National Growth Standards. = Anthrop. Közi. 3Ö7 (Megjelenés alatt.)
Eiben 0. G.—Pantó E. (1986e): Az óvodások biológiai fejlődése «= Előadás a VEAB konferenciáján. (Megjelenés alatt.)
Eiben •. G.—Pantó E. (1987): Növekedési értékek Magyarországon, 1986. 3 — 1 8 éves fiúk és leányok testmagasság, testtömeg és testmagasságra vonatkoz- tatott testtömeg referencia-értékei. = Gyermekgyógyászat 2§.i 2 4 2 — 2 5 3 . o.
Martin, R.—Saller, K.. (1957): Lehrbuch der Anthropologie, I. G . Fischer Ver- lag, Stuttgart.
Művelődésügyi Minisztérium (1963): Az általános iskolai tanulók tervszerű ' nevelésének programja (Nevelési terv). Tankönyvkiadó, Budapest.
Pantó, E.—Eiben, •. G.: (1984a): Somé methodological problems of a nation- wide cross-sectional growth study in Hungary. In: Borms, J . — Hauspie, R.
— S a n d , A.—Susanne, C.—Hebbelinck, M. (Eds): Humán Growth and Oevelop-
