STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 627 – az adatgyűjtés és -feldolgozás helyi és központi mi-
nőségellenőrzése tudja csak biztosítani a statisztika integri- tását és nemzetközi összehasonlíthatóságát;
– a „quality management” segít a képzés színvonalának emelésében.
A szerzők megállapítják azt is, hogy az ISO 9000 és annak változatai, valamint egyéb minőségjavító
módszerek előrelépést jelentettek a HICP nemzetközi összehasonlítások céljaira történő felhasználásában is.
Kétséges azonban, hogy az ISO 9000, bármennyire is hasznos, bekerülhet-e a kötelező érvényű EU- előírások közé.
(Ism.: Marton Ádám)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA – DEMOGRÁFIA
DISNEY, R.:
ÁLLAMI NYUGDÍJRENDSZER-REFORM EURÓPÁBAN: POLITIKA, TÁVLATOK
ÉS ÉRTÉKELÉS
(Public Pension Reform in Europe: Policies, Prospects and Evaluation.) – The World Economy, 2003. 10. 1425–
1445. old.
Az Európai Unió egyik központi gazdaságpoli- tikai kérdése az állami nyugdíjrendszer reformja, mivel az idős népesség számbeli növekedésével a költségvetési egyensúly egyre nehezebben biztosít- ható. Az idősebb népesség foglalkoztatási szintjének emelése (2010-re 50 százalék az 55-64 éveseknél) – ami szorosan összefügg a nyugdíjreformmal – a kö- zös foglalkoztatáspolitika egyik célja.
Az Európai Közösség tagországaiban az elmúlt években e téren számos előrelépés történt, de közös koordináció nélkül. A jelenlegi állami nyugdíjrend- szerek két modellen alapulnak. Az ún. bismarcki modell esetén teljes egészében az állam garantálja a nyugdíj értékének megőrzését, míg a Beveridge- modellnél az állam csak egy küszöbértékig garantál- ja a nyugdíjat, melyet más csatornák (például ma- gánnyugdíj) egészítenék ki. Az egyes alapmodelle- ken belül természetesen a legváltozatosabb megol- dások léteznek. A nyugdíjrendszert érintő viták ép- pen e sokféleségre reflektálnak. A Világbank által szorgalmazott „hárompilléres” nyugdíjrendszerrel szemben Európa meglehetősen tartózkodó. A politi- kusok jelentős része a nyugdíjrendszer privatizáció- ját – mely a radikális reform szükségszerű része – az eddigi generációs szolidaritási elv feladásaként érté- keli.
A cikk először a reform szükségességét alátá- masztó tényeket ismerteti, elsősorban az EU- tagországokra koncentrálva, esetenként azonban a nem uniós OECD-országokra vonatkozó adatokkal is kiegészítve. Ezt követően az eddigi reformokat veszi sorra, beleértve annak áttekintését is, hogy mi- lyen lépések történtek az idősebb generációk mun- kaerő-piaci jelenlétének növelése érdekében.
Az ún. függőségi ráta (65 éves népesség aránya a 15-64 éves népességhez viszonyítva) előrejelzése 2040-re az élettartam-növekedés lassulásának pre- misszájával készült, de az időszak végén mértéke így is várhatóan duplája lesz a jelenleginek. A leg- nagyobb növekedés Dél- és Közép-Európában vár- ható, némileg kisebb az Egyesült Királyságban, Skandináviában és a csatlakozó országokban.
Mindezekből következően a nyugdíjalapokra nehezedő nyomás annak kiterjedtségétől és a foglal- koztatási rátától függ. A közelmúltban a foglalkozta- tás növekedése (a nők aktívabb munkaerő-piaci je- lenléte miatt), illetve a befizetői kör bővülése (pél- dául önállók bevonása) többé-kevésbé ellensúlyozta azt, hogy mind többen vették a nyugdíjrendszer szolgáltatásait igénybe, és a felosztó-kirovó rend- szer, ha nehézségek árán is, de működőképes ma- radt. A befizetői kör bővítése szerepel az uniós célok között, de ez rövid és hosszú távon más és más eredményt hozhat. A házas nők növekvő munkaerő- piaci jelenléte az általuk befizetett nyugdíjjárulék révén segít a rendszer fenntartásában, hosszabb tá- von azonban azt jelenti, hogy saját jogú nyugdíjhoz jutnak majd, ami magasabb nyugdíjkiadással jár.
2004-ben az Unió GDP-hez viszonyított nyugdíjki- adásai várhatóan elérik a 13,6 százalékot, szemben a 2000. évi 10,4 százalékkal. Az egyes országok rela- tív pozíciója azonban igen eltérően alakul. A legsa- játosabb az Egyesült Királyság helyzete, ahol a GDP-arányos nyugdíjkiadás csökkenése várható, ami az indexálási gyakorlat következménye. Az Egyesült Királyság egyébként abból a szempontból is egyedi, mivel itt a legkisebb a relatív nyugdíjki- adás (a GDP 5,5 százaléka). A legnagyobb növeke- dés, demográfiai okokra visszavezethetően, Görög- országban és Spanyolországban várható, ahol a fi- nanszírozás feltételei bizonyosan nem adottak. A je- lenlegi finanszírozási rendszer fenntarthatósága egyébként is igen összetett kérdés, mivel még azo- nos függőségi ráta esetén is igen különböző e tekin- tetben az országok helyzete.
Az utóbbi években számtalan reformot hajtottak végre a nyugdíjrendszerek terén. Az Egyesült Király-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 628
ság, a skandináv országok, és Magyarország is a magánbiztosítás irányába lépett, más országok vi- szont az ún. paraméterreformot választották, azaz változatlanul hagyták az alaprendszert, de csökken- tették valamilyen módon a juttatások mértékét. (A reform által érintett országokat és a megtett lépése- ket a cikk táblázatos formában is összefoglalja.) Új- szerű elem az ad hoc módszer helyett a nyugdíj meghatározott képlet alapján történő indexálása, va- lamint az, hogy míg korábban a korai nyugdíjazás, jelenleg a munkaerőpiacról történő későbbi kilépés áll a támogatások középpontjában. A szerző ezt kö- vetően az egyes főbb reformtípusokat részleteiben is bemutatja, beleértve azt is, hogy azok különböző változatait mely ország és milyen sikerrel alkalmaz- ta. Így többek között kitér az idősek munkavállalását premizáló elemre, kiemelve a határhaszon fontossá- gát. Az igény oldalt azonban nehéz megbecsülni, s így nem egyértelmű, hogy a pénzügyi ösztönzők mi- lyen széles idősebb munkavállalói réteg kínálatbővü- lését célozzák meg.
A cikk vizsgálja a GDP-növekedés és az idő- sebb korosztályok munkavállalása közötti kapcsola- tot, amely nem közvetlen, hanem a célzott munka- erő-piaci politikák eredménye. Arra is felhívja a fi- gyelmet, hogy az utóbbi egy-két év növekvő foglal- koztatottsága részben annak eredménye, hogy szá- mos országban megszűnt a korkedvezményes nyug- díjazás mint a munkanélküliség elleni küzdelem egyik eszköze. Számos, közöttük több csatlakozó or- szágban, még mindig csökken az idősek foglalkozta- tása, ami arra mutat, hogy eszközrendszerük átalakí- tásra szorul.
Az okok, a tendenciák és az eddigi reformlépé- sek áttekintése alapján nem lehet egyetlen tökéletes megoldást sem kiválasztani. A jövőben az ilyen tár- gyú viták továbbra sem fognak csitulni, s különösen fontos kérdés lesz az állami és a magánfinanszírozás közötti egyensúly megteremtése.
(Ism.: Lakatos Judit)
MARTIN, G. – KATS, V.:
ÁTALAKULÓ CSALÁD ÉS MUNKA TIZENKÉT ORSZÁGBAN, 1980–2001 (Families and work in transition in 12 countries, 1980–
2001.) – Monthly Labor Review, 2003. 9. 3–31. old.
A tanulmány a XX. század utolsó két évtized- ében jellemző demográfiai változásokat és munka- vállalási jellemzőket foglalja össze tizenkét fejlett országot tekintve (Egyesült Államok, Kanada, Ja-
pán, Dánia, Franciaország, Németország, Írország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország, Svédország, Nagy-Britannia). Elemzi az országok közötti hason- lóságokat és különbségeket.
Bár vannak kulturális különbségek, úgy tűnik, hogy a gazdasági fejlődés hasonló, vagy ugyanolyan fokán levő országok ugyanazokat az alapvető válto- zásokat tapasztalták meg a demográfiai trendekben, a családi életkörülményekben és a foglalkoztatásban, igaz, a változások mértéke és sebessége eltérő.
Az iparosodott országokra napjainkban is jel- lemző folyamat a termékenység csökkenése, a né- pesség öregedése, valamint a házasságon kívüli születések növekedése. A válások számának ará- nya a korábbi időszakokban gyorsan növekedett, az elmúlt két évtizedben azonban változás tapasztal- ható.
A teljes termékenységi arányszám 1980 óta csaknem minden vizsgált országban visszaesett, sok esetben drámai csökkenést mutatva. Mindössze há- rom országban, az Egyesült Államokban, Dániában és Hollandiában nem csökkent a termékenység, és egyedül az Egyesült Államokban közelítette meg 2001-ben ez az arányszám az egyszerű reprodukció- hoz szükséges szintet. A termékenységi ráták csök- kenése az 1990-es évek elején felgyorsult, az évtized végén azonban a tizenkét vizsgált országból hét or- szág esetében növekedés következett be.
Az elmúlt húsz évben a legtöbb iparosodott or- szágban megváltozott a népesség korösszetétele, az arányok eltolódtak az idősebb korcsoportok felé. A teljes vizsgált időszakban jellemző volt a fiatal né- pesség csökkenése és az idős népesség arányának növekedése. Az öregedésért a termékenység csökke- nése és a várható élettartam növekedése együttesen felelős. A legfiatalabb, 15 év alatti korcsoport ará- nyának csökkenése az Egyesült Államokban volt a legkisebb, ami a viszonylag magas termékenységi ráta következménye. 1980-ban még mindegyik or- szágban nagyobb volt a 15 éven aluliak népességen belüli aránya, mint a 65 éven felülieké, 2001-ben azonban az idősek aránya már négy országban (Ja- pán, Németország, Olaszország és Spanyolország) meghaladta a fiatalokét.
A házasság intézménye alapvető átalakuláson ment keresztül, főként a nők nagyarányú munka- vállalása és az ily módon megszerzett gazdasági függetlensége következtében. 1980 és 1999 között a nők átlagos életkora az első házasságkötéskor minden országban emelkedett. A házasságkötési arány az Egyesült Államokban maradt a legmaga- sabb, és itt a legalacsonyabb az élettársi kapcsolat- ban élők aránya is az európai országokhoz és Ka- nadához viszonyítva.
