Stone, R.: Demográfiai mérlegrendszer és modellalkotás

STATISZTIKAI IRO DALMI FIGYELÓ 1261

mok végrehajtására. a pénzügyi stabilitás megteremtésére irányult. Egyre több ország érzi azonban a szükségességét. hogy több (5 vagy 6) évre előre tervezzenek. Kérdés, hogy a két szemlélet erősödése hogyan egyeztethető össze. A hosszabb távú szem—

lélet erősödése igen pozitív hatással jár, hi- szen mintegy megadja a gazdasági dönté- sek ídőhorizontját. A hosszabb távra szóló tervekben szereplő fejlesztési célkitűzések megvalósítása döntő részben a költségvetés segítségével történik. A költségvetés bevéte- lei és kiadásai nemcsak az állami preferen—

ciát tükrözik. hanem hatással vannak a ma- gánszektorra is. Ezt a feladatkört a pénzügyi programozás látja el, amely felméri a pénz- ügyi erőforrásokat és a velük szemben je- lentkező igényeket. A két oldal egyeztetése nehéz problémát jelent. Esetleges átmeneti hiányok fedezésére, amelyeket például elma-

radt exportbevételek idézhetnek elő, az egyes tagországok igénybe vehetik a Valutaalap pénzügyi eszközeit. A pénzügyi programozás egy másik fontos feladatát a hitelezési te- vékenység szabályozása képezi. A lakossági megtakarítások és a devizabevételek érté- kelése alapján meghatározható az újonnan nyújtható hitelek mennyisége, amely még

nem veszélyezteti a növekedést.

A tervező és programozási munkák ered—

ményessége nagymértékben függ a gazda- sági előrejelző és értékelő, elemző tevékeny—

ségek színvonalától, az egyes intézkedések időbeni alkalmazásától. Ennek érdekében a program részeként oly-an kvantitatív mutató—

számokat kell kidolgozni. amelyek mintegy

figyelmeztetőként, barométerként funkcionál- nának.

(Ism.: Nagy Sándor)

DEMOGRÁFIA -— TÁRSADALOMSTATISZTIKA

STONE, R.:

DEMOGRAFIAI MERLEGRENDSZER ES MODELLALKOTÁS

(Demographic accounting and model-building.)

Paris. 1971. OECD. 125 p.

Ez a szerző által kidolgozott társadal- mi—demográfiai modellrendszer eddigi leg- teljesebb kifejtése. Az eddigieknél lényege-

sen több adatot is tartalmaz.

A demográfiai mérlegrendszer vagy elszá- molás célja egy olyan eszköz biztositása, amelynek segítségével a nagyon sokfajta né- pesedési és társadalmi statisztikai adatot egyetlen rendszerbe lehet foglalni. A mérleg- rendszer egyrészt leírást ad a társadalmi fo—

lyamatokról, másrészt átfogó alapot szolgál—

tat az oktatás és a munkaerő tervez—éséhez.

Emellett a mérlegrendszer összekapcsolha—

tó a népgazdasági mérlegrendszerrel, és így segítséget nyújthat a gazdasági tervezéshez

IS.

Ennek a mérlegrendszernek — mint min- den mérlegnek —- az a jellemzője, hogy a .,bevétel" és a ,.kiadás" oldal egyensúlyban kell legyen. A mérlegek a népességről szá- molnak el oly módon, hogy kimutatják: az adott népesség hogyan oszlott meg külön- böző 'kategóriák (például korcsoportok, az iskolarendszerben elfoglalt hely szerinti kí—

alakított csoportok, foglalkozási csoportok) között valamely időszak elején és végén. Mi—

vel népességről van szó, abban az adott idő- szakban előfordultak halálesetek és születé—

sek, és sor került bizonyos mennyiségű nem—

zetközi 'ki- és bevándorlásra. Ezeket a ,.kül—

ső világ" rovatban számolják el oly módon, hogy az újszülöttek és a bevándorlók ,,be- .l'épnek" a külső világból, az elhaltak és ki-

7 Statisztikai Szemle

vándorlók pedig ,.kilépnek'_' a külső világba.

A vizsgált időszak legtöbbször egy év.

Az elszámolás lehet egyszerű mérleg ala—

kú: ebben az esetben csak a kezdő és a befejező ,,készleteket" és az évközbeni vál—

tozások, áramlások nettó eredményét mutat—

ják ki a mérleg két oldalán. Lehet azonban matrix alakú is, ebben az esetben az idő- szak folyamán bekövetkezett áramlásokat (beleértve az ellenáramlásokat) is kimutat—

ják. Példaiképpen bemutatja Anglia és Wa- les népességének mozgását egyik korcsoport- ból a másikba és ezzel párhuzamosan az iskolarendszerben (egyik fajta iskolából a másikba) 1964. és 1965. között. Ez a matrix ..keresztmetszeti" adatokon alapul, vagyis egy adott időszakban különböző korcsopor- tokba tartozó népesség megfigyelésére tá- maszkodik. Lehet azonban ,,évjárat" típusú matrixokat is készíteni, ebben az esetben egy kohorsz mozgását számolják el évről év-

re.

A mérlegrendszert kétfajta statisztikai adat alapján lehet felépíteni. Az első fajta adatot az íntézmények_(például iskolák) szolgáltat—

ják. Jelenleg inkább ilyen adatok állnak rendelkezésre. Az ilyen típusú adatoktól azonban nem lehet nagy pontosságot és részletességet elvárni, például elég nehéz teljesen részletesen kimutatni az egyik is—

líOldtlDUSbÓl a másikba és vissza áramlók számát. Az egyes emberektől gyűjtött ada—

tok sokkal részletesebbek lehetnek, mert az egyéntől el lehet várni, hogy pontosan meg- mondja: egy évvel korábban milyen iskola- foglalkozási stb. kategóriákban helyezkedett el. Az ilyen tipusú adatforrás azonban költ- séges. Stone utal arra, hogy egy népességi-

1 262

nyilvántartás adatait is fel lehetne használni e mérlegek összeállítására. _

Az elszámolási rendszerben két nagy so- rozatot különböztet meg: az aktív és a pasz- szív sorozatot, úgy is mondhatnánk: életutat.

Az aktív sorozat részei: a tanulás és a kereső munka a nyugdíjbavonulásig. A passzív so- rozat -— Stone felfogása szerint -— annak a háztartásnak helyzetváltozásaiból áll, ame- lyekbe az egyén élete folyamán beletartozik.

A háztartásnak változhat a nagysága. össze- tétele, társadalmi réteghelyzete, jövedelme, lakóhelye.

Láthatóan az aktív sorozat részeit dolgoz- ták 'ki jobban. Ezzel kapcsolatban is sok definíciós és adatgyűjtési probléma merül fel. Például el kell határozni, hogy milyen iskolatípusokat különböztetnek meg. A közölt számszerű táblázatokban az alábbi fajta is- kolákat különböztették meg: óvocia, általá- nos iskola, háromféle középiskola, különle—

ges iskolák, felsőfokú iskolák. Stone felveti azt a gondolatot, hogy meg kellene külön—

böztetni a gyógypedagógiai iskolákat is, va- lamint a különböző fajta felsőfokú ismlá- kat, sőt az iskolákon belül különböző osztá-

lyokat is.

Az aktív kereső munrka vonatkozásában Stone egyrészt ágazati osztályozást, másrészt a foglalkozás jellege alapján való osztályo—

zást javasol. Az utóbbi alapján a következő hét csoportot javasolja megkülönböztetni:

vezető. felsőszintű szakember (technikus) egyéb szellemi dolgozó, szak-, betanítottjé's segédmunkás. Problémát okoz a részidőben foglal-koztatottak és a bedolgozók kezelése a rendszerben. Különösen érdeke: lenne az oktatási rendszer és az aktív kereső (mun- kaerő) rendszer összekapcsolása oly módon, hogy kimutassák: a különböző iskolai vég—

zetségűek milyen foglalkozási csoportok lelé áramlanak. A mérlegrendszemek erre :: ré- szére voniatkozó empírikus számpéldát a

könyv nem tartalmaz.

A passzív sorozat egyik jelentőségét ab- ban látja a szerző. hogy segítségével kimu—

tatható a családi háttér hatása az iskolai továbbtanulásra és a foglalkozási karrier- re. Ebben a részben megjegyzi. hogy ki le- hetne dolgozni még két további sorozatot:

az egészségi állapotok és a kriminalitás so- rozatát.

A mérlegrendszer egyes részei összekap- csolhaták a népgazdasági mérlegekkel. Ezt az oktatás példáján mutatja be. angliai számpéldák—kal szemléltetve. Ki lehet ugyanis mutatni, hogy a különböző fajta iskolák mek- kora költségvetési támogatást kapnak, illet- ve milyen más bevételeik vannak, valamint azt. hogy ezeket az összegeket mire fordítot- ták. Stone a felhasználás oldalán megkü—

lönbözteti a folyó oktatási kiadásokat, a cél- kiadásokat (például ösztöndíjak), valamint a

_avrányszámok viszont kimutatják,

beruházási kiadásokat. Ilyen elszámolás se—

gítségével kimutatható. hogy egy tanulóra egy év alatt mekkora kiadás jut a különböző

iskolatípusokban. Mivel ugyanilyen

adatok is rendelkezésre állnak, érdekeslen- ne az angol és a magyar oktatási kiadások összetételét összehasonlítani.

A könyv második része az így lelép-ített mérleg-rendszerből készíthető modelIeke't tár- ' * gyalja. Kézenfekvő, hogy a kapott mátrixok- ból kiszámítják egyrészt a belépési, másrészt a kilépési arányszámokat. A belépési arány- számok — például az oktatási rendszer ese- tében — kimutatják, hogy az adott iskola—

típusba (például műszaki egyetemre) belé- pők milyen iskolákból jöttek; A kilépési

hogy azr adott iskolát (például középiskola-típust) el- végzők milyen arányokban tanulnak tovább különböző iskolákban (például felsőfokú isa kolákban), vállalnak kereső munkát, válnak * eltartottakká. A belépési arányszámok mat- rixa alapján visszamenőleg lehet a kobor szok történetét összeállítani, a kilépési arány.

számok alapján előrebecsléseket lehet ké- sziteni. Ezekben az előreb'ecslésekben a leg—

egyszerűbb esetben feltételezik a _kilépési arányszámok változatlanságát és azt nézik:

mi történne, ha ezek az arányszámok való—

ban változatlanok maradnának.

Valójában a kilépési arányszámok válto- zására lehet számítani. Stone példát mutat be bizonyos továbbtanulási arányszámok időbeli változására. llyen idősor alapján elő—

re becsülhető az arányszámoknak a válto—

zása is. Stone nem látja jónak sem a lineá- ris, sem az exponenciális trend alapján való előrebecslést, mert ezek az arányszámok a járványok terjedéséhez hasonlóan változnak:

kezdetben lassabban, majd gyorsabban. ké- sőbb azonban — a telitődés felé közeledve — újra lassabban. Ezért logisztikus görbét a legcélszerűbb az arányszámok jövőbeni ala- kulásának előrebe'cslésére számitani] Ilyen ,,járványmodellel" becsülték meg például a

televíziós készülékek elterjedését.

Befejezésül a szerző uul néhány további problémára, a kutatások továbbfej'esztésé- nek irányaira. Ilyen annak :: vi csgálata, hogy a l—ülönböző átmeneti (irányszámok hogyan függenek össze más tényezőkkel (a családi háttérrel, a korábbi átmenetek történetével), hogyan lehet a tanulás költségeit és hasznait az egyén szintjén mérni és összehasonlítani (ez a továbbtanulás iránti igény elemzésé—

hez nyújtana jelentős segítséget). végül a legérdekesebb, de még tavoli továbbfejlesz- tési lehetőség lenne optimálási modellek ki- dolgozása az oktatás számá-"a.

(Ism.: Andorka Rudolf) magyar _ —