Azumi,K. – Hull,F. – Sakakibara,K.: Az innovációban vezető és lemaradó japán cégek

1158

Köztársasághoz hasonlóan magasan fejlett gépiparral rendelkezik. Az egy lakosra jutó gépipari termelés alapján Csehszlovákia megközelíti a legfejlettebb tőkés országokat.

A világ gépiparitermék-exportjából 1.4 szó- zalékkal részesedik. A gép— és elektrotech- nikai ipar aránya az ipar termelési értékén belül meghaladja a 30 százalékot, ezekre az ágazatokra jut az iparban foglalkoztatott létszám 40 százaléka. a beruházások majd- nem egynegyede. az állóalapok 20 százalé-

ka.

Csehszlovákia gépiparítermék—gyártósában jelentős hányadot képvisel a mechanikai gépgyártás, az ipari technológiai, építőipari berendezések, mezőgazdasági gépek és köz—

lekedési eszközök gyártása. A járműipari ter- mékek gyártása hagyományosan fontos he—

lyet fogial el Csehszlovákia gépiparában, és az ország exportjának jelentős tétele.

A második részben a szerzők az egyes gépipari ágazatok fejlődésének problémáit vizsgálják.

A fejlődési problémákat és tendenciákat három fő csoportra osztva vizsgálják, Az első az általános gépipar, amely a KGST-orszá- gokban a kibocsátott gépipari termékek 40—

50 százalékát teszi ki, a második a közleke- dési eszk'o'zök gyártása (20—40 %). a harma- dik pedig az elektrotechnikai ipar (20—30 %).

Mivel az általános gépipar rendkivül szé- les terméknómenklatúrával rendelkezik. az elemzés csak a szerszámgépiparra mint a gépiparon belül központi helyet elfoglaló ágazatra, a robotgyártásra mint a gépipar tudományos—műszaki szinvonalát leginkább jellemző ágazatra, továbbá a mezőgazdasá- gi gépgyártásra terjed ki.

monográfia harmadik részében a szer—

zők a KGST—országok közötti gépipari integ- rációs folyamatok fejlődését elemzik, a nem- zetközi szakosodás és kooperáció szerepét vizsgálják a nemzeti gépiparok szerkezeté- nek alakulásában. Ugyanebben a részben vizsgálják még az együttműködés gazdasági mechanizmusa tökéletesítésének kérdéseit a gépipar területén.

(lsm.: Gálik Éva)

*

AZUMl, K. - HULL. F. — SAKAKIBARA. K.:

AZ lNNOVAClÓBAN VEZETÖ ES LEMARADÓ JAPÁN CÉGEK

(The most and the least innovative R—FD opera- tions in Japan: preliminary findings.) — Hitotsubashí iournal af Commerce and Management. 1986. 1. sz.

45—60. p.

Japán 1985. évi bruttó nemzeti termékének 2.8 százalékát fordították kutatásra és fej—

lesztésre (K—i— F), az előző évinél 12,6 száza- lékkal nagyobb összeget. Egy 1986 tavaszán

végzett felvétel alkalmával 768 japán céget kérdeztek meg K—l—F-tevékenységük jellemzői- ről. A visszaérkezési arány viszonylag ked- vező, 22 százalék volt (167 válasz érkezett).

A megfigyelt körben a leginkább innovatív (továbbiakban: vezető) és a lemaradó 30—30 vállalat K—l—F—tevékenységének jellemzőit kü—

lön is elemezték.

A vizsgált vállalatok közül a legnagyobb 80 000 főt alkalmazott, a vezető cégek lét- száma az átlagos vállalatméretet (5597 fő) meghaladó volt, a legkevésbé innovatív cé—

gekénél (2000 fő) jóval nagyobb. Az összes foglalkoztatottak számához viszonyítva (:

K—l—F területén dolgozók aránya 8.5 száza- lék, a vezető 30 cégnél 5.6, a lemaradó 30—

nál pedig 7.8 százalék volt.

A létszámváltozás üteme az előző 5 évben évi 7 százalék volt, tíz év alatt a K—l—F-lét- szám a megfigyelt körben közel háromszoro- sára nőtt; ezen belül 5 év alatt a vezető 30 cég 47 százalékkal, a lemaradó 30 pedig 18 százalékkal növelte kutatóinak. fejlesztőinek létszámát. Összesen 164 vállalatnál átlago—

san 563 főt foglalkoztattak a K—l—F területén.

ebből a vezető 30 cégre 347 fős, a lemaradó 30—ra 179 fős szervezet volt jellemző; a meg- figyelt körben a minimális létszám 5 fő. a maximális 14000 fő volt, a medián 109 fő.

A vállalatok innovációs teljesítményét az ezer K—l—F-dolgozóra jutó megadott szaba—

dalmak évi számával jellemezték. és megha- tározták e tényező korrelációjának alakulását

a vizsgált többi mutatóval.

A szabadalomsűrűség (PGPR) emlitett mu- tatója annál kisebb volt a korrelációs együtt—

ható negativ előjele szerint, minél nagyobb volt a cég K-l—F-létszáma, illetve e létszám aránya az összes foglalkoztatottak számá—

ban. A gazdálkodás elsődleges céijával ösz—

szefüggésben a K—l—F teljesítménye azon mérhető. hogy milyen mértékben tár fel és tesz hasznosíthatóvá új ismereteket, techno—

lógiákat a termékek és a gyártási eljárások fejlesztéséhez. A szabadalomsűrűség éves mutatóját az előző öt év adatainak átlaga—

ként számították. További 3 innovációs mu—

tatót is megfigyeltek:

—a cég ezer foglalkoztatottjára jutó megadott szabadalmak évi számát.

_az alkalmazott szabadalmak ezer K—l—F-dolgof zára, illetve ezer ioglalkoztatottra jutó számát

(PAPR és PAPE rövidítéssel).

A vezető 30 cég szabadalomsűrűsége a megfigyelt összes vállalaténál 3—4-szer, a le- maradó 30 cégénél pedig 10—40—szer volt

nagyobb. ,

Az előző 5 év értékesítési adataihoz viszo- nyitva az alkalmazott új technikát, további innovációs mutatók képezhetők:

— a termelési folyamatban alkalmazott szabadal- mak számónak aránya a megadott szabadalmak- hoz viszonyitva.

STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÖ

1159

— az előző öt évben üzemszerű gyártásba vett át termékek aránya a cég éves értékesítésében,

—— a vállalat saját K-l—F-tevékenységével elért új megoldások aránya az előző öt évben újonnan gyár- tásba vett termékek előállításában alkalmazottak

számában.

Az évente megadott szabadalmak aránya az üzemszerűen alkalmazottak számában 30 százalék volt az előző öt év átlagában. A megadott szabadalmaknak 13,6 százalékát alkalmazták a termelési folyamatokban, eb—

ból a vezető 30 cégnél 9,3 százalékát, a le- maradóknál 27,1 százalékát. A negatív kor- reláció az emlitett PGPR-mutatóval azt jelzi, hogy minél nagyobb volt a cégek megadott szabadalmainak ezer K—l—F-dolgozóra jutó száma, annál kisebb arányú volt hasznosi—

tásuk. A vezető és lemaradó cégek 1:3 ará- nyú mutatói is erre utalnak: a gyengébbek sokkal előbb rákényszerülnek arra, hogy a birtokukban levő új ismereteket alkalmazzák, mint az erősebbek, akiknél a szabadalom- képes eredmények bevezetésével a legalkal—

masabb időpontot és feltételeket is kivárhat- jók a cégek.

Az előző öt évben gyártásba vett új ter—

mékek aránya a vezető 30 cég éves értéke—

sítésében 29, a lemaradó 30-éban 19, az ősz—

szes megfigyelt cégnél átlagosan 22 száza—

lék volt. A megadott szabadalmak sűrűségé- vel pozitiv korrelációt mutattak ki (r: 0.16).

Elkülönített kutató—fejlesztő központ (labo- ratórium) 160 vállalatból Bó-nál működött, itt dolgozott a megfigyelt cégek K—l—F-létszá- mának 66 százaléka. Munkakörök szerint a K—l—F-létszámból a felsőfokú végzettségű ku—

tatók aránya 58 százalék volt, a vezető 30 cégnél jóval nagyobb (66 %), (: iemaradók- nál 56 százalék. Ugyanakkor a kutatási se- géderők létszámarálnyai 11 és 18 százalék. A lemaradó cégeknél magasabb volt a mű—

szaki munkakörben foglalkoztatottak ará- nya. Az irodai és egyéb kisegítő munkakö—

rök körülbelül 10 százalékos arányában nem mutatkozott számottevő eltérés a megfigyelt csoportok között.

Feladatcsoportok szerint vizsgálva a K—l—F- létszám megoszlását, az új gyártmányok fej—

lesztésére 43, a meglevő termékek korszerűsí—

tésére, módositására 28 százalék jutott, ezen belül a vezető 30 cégnél inkább az új, a le- maradóknál inkább a korszerűsített termé- kekkel foglalkoztak a kutatók, fejlesztők.

Ugyanakkor a kutatással foglalkozók létszám—

aránya a vezető 30 cégnél 142, a lemaradó SiD—nál csak 12.9 százalék volt. A sikeresen fejlesztő 30 cég nagyobb arányban foglal- koztatott a technológiákkal munkatársakat, mint a lemaradó 30 (16, illetve 12 százalék), a teljes vállalati körben a technológiafejlesz—

tők létszámaránya 16 százalék volt.

Részletesen is vizsgálták a felsőfokú vég- zettségű kutatók korösszetételét, végzettsé—

gét, más vállalatoknál, illetve a cég más

részlegeinél szerzett ismereteit. A megfigyelt cégek kutatóinak átlagos életkora 35 év volt, negatív korrelációt találtak a szabadalom—

sűrűség és az életkor alakulása között.

A szabadalomsűrűség és a magasabb tu- dományos fokozattal rendelkezők létszáma- rányo negativ korrelációjából az olvasható ki, hogy nem olyan intenziv a nagyrészt alap- kutatásokkal és alkalmazott kutatásokkal fog—

laikozó tudósok szabadalmi tevékenysége, mint az új gyártmányokat kialakító konstruk- tőröké.

Mór más vállalatnál is szerzett tapasztala- tokat a kutatók, fejlesztők 8 százaléka. Fon- tosnak bizonyult továbbá, hogy mennyire szakositott a K—l—F-gárda, és mennyire képes áttekinteni a vállalat egészének fejlesztési céljait. A vezető 30 cég kutatóinak 17 szá—

zaléka, a lemaradó 30-nál a létszám 30 szó- zaléka egy évnél hosszabb időt a termelés—

ben is dolgozott és ez negativ korrelációt mutat a szabadalomsűrűséggel (a túl gya- korlatias megoldások újdonságérte'ke való—

szinűleg kisebb. mint az elméleti megfonto—

lásokra épülőké).

A megfigyelt japán cégeknél a folyamat- ban levő témákon (átlagosan évi 38 darab) egyenként 18 főt foglalkoztattak. A központi K—l—F—részleget (laboratóriumot) fenntartó vállalatok átlagosan évi 26 témával. a töb—

bi cégnél lényegesen több, 45 témával fog- lalkoztok, ezen belül a vezető 30 cég téma—

száma átlagosan 58, a lemaradó 30-63 13 volt, és a fölény még nagyobb volt a köz—

ponti K—l—F—részleget nem működtetőknél.

Vizsgálták (: témák összetettségét is. amit többek között a fejlesztés teljes átfutási ide- je jellemez. Az összes munkában levő téma 34 százaléka 2—5 év alatt jutott el a kosz—

nositásig, ezen belül a vezető 30 cégnél 44, a lemaradó 30-nái 30 százalék tartozott eb—

be a csoportba. A két szélső csoportban az egy évnél rövidebb idő alatt befejezett té- mák aránya 21. illetve 29 százalék volt.

A K—l—F-tevékenyse'g önállóságát azzal jel- lemezték, hogy a vállalaton belül hány irá- nyítási szinten halad végig a döntés, utasi—

tós, illetve a jelentés. A vizsgált vállalati kör- ben átlagosan 5 irányítási szint volt, a szin—

tek száma és a szabadalomsűrűség között pozitiv korrelációt mutattak ki. Hasonlókép- pen pozitív a korreláció a kutatók munka—

idejéből a saját ötletek megvalósitására for—

ditott rész nagyságával is.

Minőségi ismérvekkel jellemezhető a kuta—

tás—fejlesztés irányításának hatása az inno—

vációképességre. Több kérdést tettek fel a vállalatoknak, és ötfokozatú skálával érté—

kelték a választ a ,,teljesen megfelel a va—

lóságnak" (1 értékű) fokozattól a ,,teljesen eltér a valóságtól" (5 értékű) fokozatig.

(ism.: Nádudvari Zoltán)