938 STATISZTIKAI monszun FIGYELÓ
egyébként a Laspeyres formulán alapulnak.
A változatlan áras nemzetitermék- számítások báziséve jelenleg 1954., de most folynak elő- készítő munkálatok az adatok 1962. évre tör- ténő átszámításara.
A szerző befejezésként összefoglaló áttekin- tést nyújt a Német Szövetségi Köztársaságban alkalmazott számítási módszerekről, s megjelö—
li a nemzeti termék számbavételéhez rendel- kezésre álló adatok forrását.
(Ism.: Szőnyi" Gyuláné)
HEIKE, H. D.—KADE, G.:
MAKRÓÖKONÓMIAI ELMÉLETEK MÓDSZERTANI PROBLÉMA!
(Methodologische Probleme makroökonomiécher Tbeorien.) — Konjunkmrpolitik. 1968. 5— 6. sz. 291—
874. p. '
A eikkirók a bevezetésben Nz'colcn' Hartmann és Max Weber híressé vált megállapításait ide——
zik amódszerten szerepéről. Hartmann tipikus epigontevékenységnek bélyegezte a módszer—
tant; ; Weber megállapításának, lényege pedig akarhogy ;,a járás a láb anatómiája ismereté- nek hiányában is lehetséges". Hangsúlyozzák, azonban a oikkirók,,, hogy a jelen esetben nem különféle tudományelméleti, illetve ismeretel-_
méleti fogalmak és módszerbeli eljárások utó—
lagos egyeztetéséről és rendszerezéséről van szó, hanem inkább arról, hogy az ismeretszer- _ zés döntési prooesszusnak is felfogható, amely _ előre meghatározott eélokiés ismérvek alapján megy végbe. Az elmúlt két évtized folyamán sok ilyenfértelmű tndomónyelméleti mű látott—'
napvilágot.
A cikk második részében elsősorban az alap- vetó fogalmak kerülnek megtárgyalásra, így többek között a hipotézis, az empirikus meg- , állapítás és az indukció fogalma, valamint e ' fogalmak elhatárolásának a krítériumai, to. , vábbá az elmélet, a modelles a számítási eljá.- rások összefüggésének kérdése. Ökonometriai modellen a szerzők ökonometriai struktúrák rendjét értik, ami a modellek számszerű verifi—
kécióját is magában foglalja.
Az ezt követő harmadik részben a becsült paraméterekre nem támaszkodó makroöko—
nómiai elméletek kerülnek tárgyalásra, mégpedig a. bennük foglalt tartalom szerint.
Az összefüggések lehetnek egyszerű identitások vagy egyensúlyi feltételek, és lehetnek struk- turális egyenletek, vagyis ezen belül technoló- giai, institucionalis vagy viselkedési egyenletek.
A szerzők utalnak arra, hogy a magyarázni kivant makroökonómiai összefüggések nagy része (sokszor éppen azok, amelyek a legtöbbet mondanak) a mikroökonómia területéről szár- mazik, s a mikroökonómiai összefüggések empi- rikus tartalmat viszik át a. makroökonómia te- rületére, más szóval ,,lefordítjá-k" őket a mak-
roökonómia nyelvére: gazdasági alanyok vi- selkedésének törvényszerűségeit az aggregát—
tumok kapcsolatárais vonatkoztatják. *' A tanulmány negyedik része a parametrikus;
makroökonómiai elméletek (ökonometriai struktúrák) módszertani bírálatát tartalmazza—
Ezek az elméletek elmúlt időszakok gaz i elemzésére, ex— post és ex—ante prognózis k készítésére, különféle szimulációs kisé— et , alkalmazhatók. A továbbiak során :; ,zerzők, néhány érdekes ökonometriai kérdést tesznek ' vizsgálat tárgyává, éspedig elsősorban az óko— _ nometriában leggyakoribb alapvető hipotézi- sek területén, így a predeterminált magyarázó változók egymástól való függetlenségére, a lá- tens változók eloszlására vonatkozólag, első—
sorban tehát a multikollineai'ités és az auto- korreláció vonatkozásában, majd a s -- cióval kapcsolatbam A makroökonó
függések és összefüggés--rendszerek (modellek)
bizonyos igazolásra szorulnak; erre a célra kii—
lőnböző teszt- eljárások állnak rendelkezésre,
ezek általában a nullhipotéziSen, a priori"
információkon, korrelációs összefüggéseken vagy prognosztizált endogén valtozo—értékeken alapulnak. _.
A szerzők megállapítása szerint sok jel mutat arra, hogy, az ökonometriai elmélet gyakorlati gazdaságpolitikai feladatok megoldására, való alkalmazásának helyenként még a bizalmatlan—
ság állja útját, holott a kvantitatív összefüggő—_
sek fokozottabb ismerete parancsoló szükség-_
szerűség. A becsült ökonometriai struktúrák gyakorlati alkalmazásának hiánya a szerzők szerint főleg a következő okokra vezethető
vissza: _
a) áz exogén változók prognózisa területén mutat-—
kozó hibák,
b) a regressziós becslés hibái, (c) téves hipotézisek alkotása, d) a tesztek hibás adatai.
Igen részletesen vizsgálják a szerzők a téves hipotézisek kérdését, és úgy találják, hogy en—
nek oka sokszor az összefüggések túlságos le- egysmrűsítésére való törekvés (mind a válto—
zók száma, mind a függvény alakja tekinteté- ben), a szűkös információmennyiség (az idő—
sorok rövidsége), a gazdasági struktúra vál- tozásai, valamint az aggregáeíó problémájának nem kielégítő figyelembevétele. A cikknek ez a része rendkívül érdekes mindazok számára, akik ökonometriai modellek speeifikáeiójával és a paraméter-becslés kérdéseivel foglalkoz—
nak.
Az ökonometriában a paramétereket vi- * szonylag kevés megfigyelésből álló kis minták alapján becsülik. Egyrészt az idősorok nem elég hosszúak, masrészt célszerűségi szempon—
tok korlátozzák a figyelembe vehető magyara- zó változók számát. A magyarázó változók közötti multikollinearités és a becsült para— , méter-ek inszignifikanoiójának problérúáját
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
939 —
gyakran úgy oldják meg, hogy a multikollineá- ris vagy nem szignifikáns paraméterű változó- kat az egyenletrendszerből elhagyják. Ez azzal járhat együtt, hogy az egyenletrendszerre be—
folyást gyakoroló változók köre leszűkül. A szerzők szerint viszont a probléma olyan ér- telmű megoldasa volna szükséges, hogy minél több külső információt vegyenek figyelembe a modellben. A modell viszonylag rövid időso- rokra támaszkodó, szűk megfigyelési idősza- kában nem minden magyarázó változó fejt ki szignifikáns hatást a függő változóra; a minta nagyon is kevés megfigyelésből áll ahhoz, sem- hogy a kérdést egyértelműen el lehetne dönteni.
Fontos magyarázó változók elhagyása viszont súlyos specifikációs hibákat okozhat, masrészt -— ex-ante előrejelzések esetén -—- téves prog- nózist eredményezhet. A szerzők szerint a külső információ figyelembevétele egyrészt azt je- lentené, hogy a modell megfigyelési időszakán
kívülálló periódusra becsült paramétereket, illetve keresztmetszeti adatokat kellene fel- hasznalni. Előbbi esetben (tehát a megfigye- lési időszakon kívül eső idősorok alapján tör- ténő becslések esetén) a jelenség tartós irany- zata és az esetleges struktúraváltozás is figye—
lembe vehető, míg a keresztmetszeti adatok — a struktúraváltozást jelző szerepükön felül -—
kiválóan alkalmasak arra, hogy a becsült pa-
raméterek előjelét vagy nagyságrendjét segít-,
ségükkel ellenőrizzék. '.
Igen gyakran ezért nem lehetséges valamely magyarázó változónak a szimultán egyenlet- rendszerbe való beleillesztése, mert a változó idősora kevesebb megfigyelésből áll, mint a szimultán egyenletrendszer véltozőié. Ebben az esetben a különálló egyenlet rövidebb idősor alapján becsült paramétere is nyújt a jelenség alakulására bizonyos információt. A modellben!
figyelembe vehető megfigyelések számát sok- szor úgy növelik, hogy éves adatok helyett negyedéves adatokat használnak. Az ebből adódó speciális problémákra azonban a szer- zők nem térnek ki. Részletesebben foglalkoz- nak a szerzők még az aggregáció kérdésével.
Ez utóbbi vonatkozásában az aggregació op- timális fokát kell megkeresni; megállapítható továbbá, hogy az aggregáció magasabb színt—*
jén a rendszer szimultán jellege is egyre in- kább kidomborodik: a gazdasági jelenségek interdependenciája nagyobb. Végül pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy az összefüggések linearis egyenletek alakjában való megfogal- mazasa sokszor túlzottan leegyszerűsíti a kér- dést és legalább keresztmetszeti elemzés for- májában meg kell kísérelni nemlineáris össze—
függések figyelembevételét is.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
IPARSTATISZTI KA
NELSON, R. R.:
A FELDOLGOZÓIPAR NEMZETKÖZI TERMELÉKENYSÉGI KULÖNBSÉGEINEK
,,ELTERJEDÉS!" MODELLJE
(A ,,dlffusion" model of theintemational productiv—
ity differences im manufacturing industry.) —— Ameri—
can Econamw Remw. 1968. 5. sz. L.!ész 1219—1248. p.
A nemzetközi ipari termelékenységi különb—
ségek elemzésére hasznalt matematikai köz- gazdaságtani modellek éltalaban a következő két feltételezésből indulnak ki: 1. minden vál- lalat (egy adott országban, valamint a külön- böző országokban egyarant) azonos neoklasz- szikus termelési függvényen helyezkedik el, tehát a ráfordított munka egységére jutó ter—
melés különbségeit a többi termelési tényező, elsősorban a tőke felhasznált mennyiségének különbsége okozza, másszóval a fejlett és fej- letlen országokban tapasztalható munkater- melékenységi különbségek oka a különböző tő- keintenzitas; 2. minden termelési tényező ho- mogén és teljesen mobil az országon belül, így a termelési tényezők ara (a munkabér és a ka—
mat) a szabad piacon alakul ki, minden vállalat számára azonos és felhasználható az egyes té- nyezők hatértermelékenységének megbecslé- sére. Az ezeken a feltételezéseken alapuló mo-
ll*
dellek közül a szerző a CES függvényt tartja a legjobb kiindulópontnak sajat elemzéséhez.
A CES függvény alkotói (Arrow, Ghana-y,;
Mínhaa és Solow) abból indultak ki, hogy a munkabér jellemzi a munka hatar-termelékeny—
ségét, másrészt viszont a munka technikai fel—*
szereltségétől, vagyis a tőkeintenzitéstól függ.
Ezért a munkabér alapján következtetni lehet a termelékenység és a tőkeintenzitas közötti összefüggés bizonyos paramétereim, mindenek- előtt a munka és a tőke helyettesítési elasztiei—
tására, amelyet konstansnak tételeztek fel.
A szerző szerint azonban az így kapott kons- tans helyettesítési elaszticitési (CES) termelési függvény a tényleges (az egyes országok kö—'
zötti) termelékenységi különbségeknek csak viszonylag kis részét tudja megmagyarázni a tőkeintenzitas különbségeivel. Nem javítja a, termelési függvény magyarázó erejét az sem, ha a munka minőségét, szakképzettségét is figyelembe veszik.
Az eddigi modellek ki nem elégítő volta rni—- att Nelson az ipari fejlődés új elméleti modelljét írja le. Eszerint az eddigi elemzésben hasznalt két feltételezés nem felel meg a valóságnak. A különböző vállalatok (a fejlett és fejletlen or—
szagokban, sőt egy orszagon belül is) külön—
böző termelési függvényeken dolgoznak, A.
