Államformák és kormányformák változása 1841 és 1931 között

1; szám.

_50 .... ₁₉₃₂

:

A községenkinti részletes foglalkozási feldolgozás és ezzel kapcsolatban a válla- lati statisztika, továbbá a pusztai anyag

feldolgozása kézi munkával történik, a gépi feldolgozási munkálatokkal párhuza-

mosan. Mozolovszky Sándor dr.

Államformák és kormánytormák változása 1841 és 1931 között.

Changements de régímes politigues et de formes de gouvernement entre 1841 et 1931, Résumé. Pendunt [es 90 derniéres années, ilsy

eut, dans les Etats et dans les iormes de gouverne- ment, plus de changement guta n'importe guelle autre épogue de llhistoire. En Europe, il y a 90 ans, prés de 99% de la population vivaient dans des mo- nurchies pour la plupart absolues. Par suite des révolutions de 1848, Ie purlementarisme fut introduit dans la plus grande partie des Etats dlEurope, mais le nombre proportionnel des monarchies a diminué d peine. A cet égard, le plus grand change-

ment se fit á la fin de la guerre mondiale, lorsgue un trés grand nombre de monarchies se transfor- mérent en républígues. Dans le monde entier, ce changement s'accomplít bien plus lentement. Méme aprés la guerre mondiale, Ie nombre proportionnel des monarchies absolues—e'taít au—dessus de 16%, contre plus de 26% avant la guerre. Pendant les 90 derniéres années, Ia proportion des territoires entié- rement non índe'pendants (dominions, colonies, pro- tectorats, territoires sous mondat) s'est élevée de 19% d plus de 28.

*

,,Man sagt oft: Zahlen regieren die

Welt. Das aber ist gewiss, Zahlen zeigen wie sie regiert wird."

Goethe szellemes megjegyzése a statisztikáról azt jelenti, hogy kormányzati ténykedések helyes—

ségének, vagy helytelenségének legcsalhatatlanabb bírálatát a számszerű eredmények mutatják. De, ha szó szerint vesszük azt a kérdést: hogyan kor- mányozzák a világot, akkor az államformák és kormányformák statisztikájának problémája_vető—

dik fel. És ennek is megvan a maga érdekessége.

Meg akarjuk vizsgálni, hogy a világ államait mi—

lyen külső formák szerint kormányozzák. Még

pedig nem statikusan, egy adott időpontban, ha-

nem folyamatszerűleg és ezt a folyamatot egybe—

vetve az állam másik alkatelemével, a népesség számával. (A harmadik alkatelemet, a területet, ez—

úttal figyelmen kívül hagyhatjuk; hogy miért: arra a gondolatsor végén rámutatunk.)

Két bevezető kérdés tisztázandó. Az egyik az, hogy ilyen összeállítás elkészítése mennyiben le- hetséges, hogy t. i. megfelelő anyag rendelkezésre áll-e'? Erre azt felelhetjük, hogy igen; kevés kivé- tellel minden teriiletegységről megfelelő számokat birunk, előrebocsátva, hogy vizsgálódásunk szem- pontjából a legfontosabb Európa, mint politikai- lag a legreprezentatívebb földrész. Földrészünkről pedig kielégítően pontos adatok vannak. A máso—

dik kérdés, hogy mely időszakon át figyeljük meg

a politikai változások menetét. Erre két okból is az utolsó száz esztendő a legalkalmasabb. Égy- részt, mert megbízható és összehasonlításra alkat- mas anyagunk csak erről az időszakról van, más—

részt, mert azok a nagy szervezeti eltolódások, amelyek a modern államéletre jellemzők, elsősor—

ban a francia forradalom hatásaként jelentkeztek, s a 40-es évek folyamán, a Szent Szövetség meg- bukásával egyidejűleg kezdték éreztetni hatásukat.

Természetes, hogy a népesség számának adatai, bár egy időpontra vonatkoztatottak, nem egy., időben végzett felvételek eredményei. Egy szé—

lesebbkörű összeállításban még ma is nép- számlálási, népmozgalmi (kiszámított) és hozzá,-' vetőleges, becslési adatokat vagyunk kénytelenek/%

egymás mellett szerepeltetni. Mennyivel inkább áll ez a mult század első felében, az elképzelhető.

Ez azonban nem zavarja meg sem a kép egyönte—

tűségét, sem pedig nem teszi kétségessé az ered- ményt. Hat időpontot fogunk egymás mellé állt- tani: az első az 1840-es évek eleje körüli népszám- lálások és becslések eredményeit összegezi; a má- '*' sodik a szabadságharook lezajlása utáni időpontot kívánja megrögzíteni, az 1860 és 1865 közötti ada- tokkal, a harmadik a liberális kapitálista állam- fejlődés kezdetét az 1871. évi adatok alapján. A második csoport az 1911. évi, közvetlen a világ- háború előtti állapotot, az 1921-es az átalakulás

időpontját és az 1931—es pedig a legutolsó, a meg'- állapodottságtól valószínűleg még távollevő, de ta—

lán afelé vezetö helyzet képét hasonlítja össze.

Mielőtt a kérdés lényegét vizsgálnánk, néhá elméleti kérdést kívánunk tisztázni. Azt mondo tuk, hogy az állam- és kormányformák statisz káját kívánjuk összeállítani. A statisztikus szok van ahhoz, hogy adatait meglehetősen merev kül ismérvek jellemzik. így a demografus a szület és halál kétségtelenül bizonyosságú tényei kö mozog; a gazdasági statisztikus szintén megáll píthatja, hogy pl. egy áru kiviteli vagy behozata cikk-e? A politikai statisztika művelője viszont

államformáról megállapíthatja ugyan, hogy azm

narchikus, vagy köztársasági—e, azonban a ko mányforma vizsgálatánál az egyes kategóriák m sokkal kevésbbé szabatosan határozhatók meg. * abszolutizmus és az alkotmányosság kínálkozn itt, mint megkülönböztető vonások. Az alkotm

szó azonban félrevezető, mert hiszen az alk;

mány tágabb értelemben az államjogi intézmén összessége és csak szorosabb, modernebb értelet' ben használjuk, mint az állampolgároknak a

._51—

1932

om gyakorlásában való részvételét biztositó in—

" ények megjelölését. Célravezetőbb lesz tehát,

laz. abszolutizmussal a parlamentárizmust, tehát

épképviseleti alkotmányt állítjuk szembe. Ter—

szetesen ezek a megjelölések mindvégig csak ehatárokat jelentenek, mert hiszen parlamentá—

'köztársaság egyidejűleg pl. az Egyesült Álla- k, Libéria és Svájc is. De hogy a háromnak po-

tta'i jellege különböző, azt felesleges külön

ngsúlyozni. Mindazonáltal meg kell ennyivel gedniink, mert mélyebbre a rendelkezésünkre ó eszközökkel nem tudunk hatolni.

Bevezetésként még egyet: tudjuk, hogy az ,,ál—

fogalmának legfontosabb jellemzője a szuve- it'ás, azaz az elhatározás korlátlansága. Ezek rint tehát vizsgálódásainkat csak a szuverén ál- lokra kell korlátoznunk. Azonban nem szabad elejtenünk azt, hogy a szuverénitásban is van—

k fokozatok. így az, államszövetségek tagjai gtartják egyénileg szuverenitásukat, bár vala—

ly közös cél elérésére szövetkeztek, míg a szö—

éges államban szuverenitásuk egy részéről le- :ndanak s cserébe az egész állam szuverenitásá- ré'szesei lesznek. Ennek alapján tehát a német lid tagjait külön államnak vettem 1871 előtt s

_ államnak azután. A szuverenitás nélküli terü-

nk közt szerepelnek természetesen a gyarmatok, tumok, protektorátusok stb. Különbségek itt nnak. Irányadóul mindig a de jure és nem acto helyzetet vettem, mert hiszen az utóbbi

igen labilis, sok változásnak van kitéve és egyes esetekben —— így például, ha Angliának az Arab félszigeten való befolyását kutatjuk, —— olyan in- ponderábiliákba vész el, amelyeknek a megoldása nem egy igénytelen statisztikai kísérlet, hanem egy nagyszabású politikai tanulmány számára is ke- mény diót jelentene!

Meg kell még jegyezni, hogy bár az európai anyag teljes, egyes világrészeknek megállapított vagy felbecsült össznépessége és a részleteredmé- nyekből összevonható számok között különbségek mutatkoznak. Ezeket mint ismeretlen, primitív társadalmi szervezetben élőket tüntettem fel. (Az egyes világrészek és a Föld össznépességét illető becslések mindig igen különböző eredményeket mutatnak fel. így Michelet, Btehm—Wagner, Balbi, Berg—Lana, Hausner, Levasseur stb. eredményei közt elég számottevő különbségek vannak. Ez tanul- mányunk szempontjából irreleváns.)

Európa.

Kutatásunk kiinduló pontjában Európa népes- sége csaknem kizárólag monarchikus államformák uralma alatt állott. Összesen nyolc köztársaság

volt— akkor Európában, ezek közül öt —— a három Hanza város, Frankfurt és Krakó, -— városállam

és három köztársaság. Ezek közül a legjelentősebb természetesen Svájc. Az abszolutizmus ekkor meg Európa túlnyomó részére jellemző volt. A szabad- ságharcok után államformaváltozások alig állot- 1. Az állam- és kormányformák alakulása Európában.

Les régimes politigues el les formes de gouvernement en Europe.

(1841—1931).

A népesség száma — Populatl'on

Állam-, illetve

1841—45_ _1861—65

* kormányforma 1871 1911 1921 1931

Bágimes poliligues 1.000 1.000 1.000 1.000 _ 1.000 1.000

et formes de 0/ % 0/ % 0/ — o

. b o b . b o 0 /

eeememee m...-if 132325? mi? %% tm? **

liers liers liers liers líers liers

ág — Papaulé 2 898 1'17 692 0'24 —— — _ _ _ __ 2)

árság -— Empires 90.318 36'29 140336 5001 136273 4637 257211 5559 1.050 023 — — yság ——- Royaumes 144087 5789 124520 4437 110843 3772 153184 3324 155867 3436 163321 3345

elemség —— Prm— .

aute's . . . 8.889 357 12.100 461 6.184 2101 275 006 304 O'Oó'j 257 006 mhíák összesen — ll

des monarchies !246192 9892 277648 98'93 253300 8619411270 8889 157221 3465 163578 5351 re —— Républigues 2.197 088 2.542 090 40.58713'81 51.410 11'111)296.082 65'29B)324.196 66'42

állam — Republ.

' '. . . 498] 03? 465101? — ] —— —— —— 351 006 408 00?

összesen — En—

ledes républz'gues 2.695 108 3.007 107 40.587 1.381 51.410 1111 296433 6535 324604 6649 tizmus — Abso-

. l39.992 56-25 [02.271 36-44

77.742 26-45 —— _ __ __ __ __

. [08.895 43-75 178384 63-56 216145 73-55 462680 10000 453654 lva-oo 488182 100-00

bbc'xl szovjet -— Dont républ. som'e'tigues 142.049 ezer —— mille, 31'26.— 5*) 639, 001. — 3) Ebböl

1. szanz

_52— ₁₉₃₂

tak be, viszont a parlamentárizmus erősen túl—

súlyra jutott. 1871—ben szembetűnő, hogy a köz- társaságok arányszáma megnőtt. Ez annak a kö—

vetkezménye, hogy Franciaországban a második császárság helyére a harmadik köztársaság lépett.

Egyébként a városállamok megszűntek, Krakó és

Frankfurt már régebben, a Hanza városok a né-

met államszövetségbe olvadtak bele. Az abszolu- tizmus ekkor már csak a két keleti császárságra

—— Török- és Oroszországra —— és egy jelentéktelen fejedelemségre korlátozódott. Mint érdekességet kell felemlíteni, hogy ebben az időpontban a né- met birodalom egyes tagállamai még abszolút fe—

jedelemségek voltak, viszont a román és szerb hű—

béres fejedelemségekben, melyek a szultán abszo—

lút uralma alatt állottak, parlamentáris alkotmány volt érvényben.

A XX. század első évtizede mindenütt meg—

szüntette az abszolutizmus uralmát. Ez tulajdon—

képen a francia forradalom utolsó kihatása. A monarchiák aránya még mindig %% körül van;

hiszen az Európában 40 év előtt is fennállott négy köztársasághoz csak Portugália csatlakozott 1910- ben. Legnagyobb politikai változást a második év- tized hozta. A monarchiák népessége már az egy-

harmadot sem éri el, hiszen a legnagyobb három

monarchikus állam: az Osztrák—Magyar Monar- chia, Németország és Oroszország államformát változtatott. a negyedik császárság, a török, pedig népességének legnagyobb részét elvesztette?) Ugyanekkor a köztársaságok sorában megjelenik a szovjet. Elméletileg vitatható az, hogy a parla- mentáris államformák sorába beilleszthetjük-e? A formát tekintve igen, hiszen a szovjet lényegében a parlamentárizmusnak egy kommunista irányú túl—

lejlesztése és kiterjesztése a legkisebb közigazga- tási egységekig. Alkotmánynk értelmében a leg- főbb hatalmat is a szovjetek nagy kongresszusa gyakorolja. A tényleges helyzet az, hogy Oroszor- szág útja a katonai-, párt-, és legújabban az egyéni diktatúra stádiumain keresztül halad. Ha tehát a de facto helyzetet vesszük figyelembe, ak- kor Európában 1921-ben a népesség több mint 30

%-a abszolutista uralom alatt állott, ebből a szempontból tehát a helyzet rosszabb, mint volt 50 év előtt. (Itt meg kell még jegyeznünk, hogy az volta okozza, hogy Én- kevesebbnek tűnik fel 1921—

lten, mint tíz évvel ezelőtt. Minthogy a hangsúly tanulmányunkban úgysem az abszolút

hanem a százalékon van, az eltérés nem lényeges.) A legutolsó év adatai kevés változást mutatnak a megelőzőhöz képest.

orosz adatok tökéletlen rópa össznépessége

számon,

Csak mint (erdekesseg tt'inik

*) á; tetők szultán detronizálását az angorai Nagy N űlés 1922 november elsején mon- (totta csakk; átmehet a tényleges hatalmat már 1920 április óta gyako

szembe, hogy a pápaság a lateráni egyezmény ér- telmében ismét megjelenik a szuverén államok közt., Végigtekintve tehát Európa fejlődését, megál- lapítható, hogy két nagy politikai mozgalom zaj—

lott le az utolsó száz év alatt. Az egyik a 48—as forradalmak hatásaként a parlamentarizmus elö—

térbenyomulása az abszolutizmus rovására. Ennek utolsó hullámai Keleteurópába a XX. század ele- jén jutottak el. A második a nagy háború utáni mélyreható államformaváltozások, mikor a mo- narchikus államforma vesztett tért a köztársaság—

gal szemben. Jellemző, hogy a köztársaság legtúl- hajtottabb formája éppen ott jutott uralomra, ahol az abszolút monarchia legtovább tartotta magát.

Még valamit nem szabad figyelmen kívül hagyni. A történelmi fejlődés legújabban Európa számos államát, a parlamentárizmussal ellentét—

ben, olyan kormányzati formák felé vezette, ame— _

lyek többé—kevésbbé egy eszme, egy párt vagy az azt képviselő egy ember személyében nyertek ki- fejezést. Átmenetileg ilyen diktatúra uralkodott Dél- és Keleteurópa több államában. úgyhogy 1921 és 1931 között Európában közel 170 millió—

lélek állott parlamenten kívüli uralom alatt, azaz _

az összlak055ágnak egyharmada. Az utolsó évtized í

alatt volt tehát olyan időpont, amikor —— a szovjet

lakosságát is leszámitva —— Európa népének csak

41'7%-a élt parlamentáris államban. Tehát 7%-kal

kevesebb, mint 90 évvel azelőtt. Minthogy a dik-

tatúrák időközben legalább alakilag visszatértek a parlamentárizmus külső formáihoz, a jogi helyzet ,:

alapján mégis azt mondhatjuk, hogy ma Európaf

egész népességét népképviseleti alapon kormá- nyozzák.

Amerika.

Az amerikai kontinens tárgyalásánál elsösor—

ban megkülönböztetést kell tenni a szuverén és a:

szemiszuverén területek között. A szemiszuverén területek lakosságának aránya erősen csökkent., Mig a 40-es évek elején 10%, addig 90 évvel ké—

sőbb még az 5%-ot sem éri el. Jelentős területtel?

ma már csak a Brit Birodalom s a régebbi gyar-m matositók közül a franciák, hollandok és dánok rendelkeznek. Az oroszok és a spanyolok kiszorultak a kontinensről, Természetesen ismét előttünk ál?

a jogi és tényleges helyzet különbsége. Ma az Egyesült Államok befolyása Középamerika számo államában olyan erős, hogy felér a tenyleges gyar-,

Jogilag azonban ez nem jut kie matosítással,

fejezésre.

Nézzük ezek után a szuverén államokat. Ame rika népességének a 40-es években 10, a 60-a, években 25, s a 70-es években még mindig 15%

állott monarchikus uralom alatt. (A mexikói es szarság 1867-ben, a braziliai császárság 1889-be megszűnt.) Amerika szuverén népességének száz (lunkban tehát teljes egésze, összes lakosságá

^'nem.

^{__53__ ,! 1932}

. Az államformák alakulása a világon. — Evolution des régimes politigues dans le monde entier.

1841—1931.

!' A népesség szama—Populatzon

_ , 1841—45 1861—65 '* 1871 1911 1921 1931

Államtormak W f ' — ! , l - "___

gimes politigues 730907 f o 1'000 o 1.009; m A_ilgogs 0 332 0, "1.999, (,

' nombre /0 , nombre /0 , nombrct f'ü nombre /0 nombre ,0 nombre /0 en mil- en míl- ; m mil— :, eu mil— m mil- en mi!—

77 lim's 7 V liers . 7 ! liers '; 77I 77líe7rs7 7 7 7 7líeif7$ 7 M, infom 7 7

_ "i i' ' " ; ' H' ' f *

fvere'n államok —— i i; * ; ! ,

fats indépendanfs . 624281' 6'1'63809538 53'34 891124 64.57 I,152 677 65'58 144830? l,367.352 71'55 rchiák-Monarchies 586101! 5786 765299 5989 785301 56'9 931386 53'02 248251 14'3 dili—3.653 16'41

ből —— Dont: ' j. : ;

bszolut —— absolues . 389001 1 38'4 573231 44795 603332 43'7 460464 261204 48.550 2'80. 46.304 242

atlamentáris —— purli'r— [ i 2 :

mentaires . l . 197.100 1 19'46 192068 15 04 181369 1314 471522 26'82 199682 11513 267349 13199

:lamentáris köztárs. — _ ! *, f %

ubi. parlementai'res ' 38.180i 377 44.239 5345 105823 7'67i220.691 12'56 ')900.051 51'9g l,053.699 55'14

iszuverénterületek — § ! 1

rlt. ent. mm indépend 1896'153 ]8'73225.708 17'67 237561 1722 i579.871 33'00538483 31'05ii534502 28'45

,éb és ismeretlen j ' * J;

imformák —— Ant/res É , ii

égtmes inconnus . H198990i 19.641242 660 18'99 251199 18'2lii 25.039 1'42 47.422i 2'741i 9.116 0001 sszesen — Total : [312386 mum; 1,277.;,05 room; [379381 moon 1,757_587 moon [334207 100110) 1,910_970 10000

dig kb. %%a népképviseleti alkotmánnyal bíró ztársaságokban él. Különösen a déli és közép—

erikai köztársaságok köztudomásúlag még nem eztek el a politikai kiforrottság magas fokára így ott a forradalmi átmenetek igen gyakoriak.

kitatúrák, abszolutisztikus törekvések, sőt anar—

a is sokszor dúlják fel ezeket az államokat, ez onban nem változtat azon, hogy az elismert kor- nyforma mindenütt a parlamentáris köztársaság.

Ausztrália.

Ausztráliáról kevés mondanivalónk van. Első- I'ban is a régebbi népesség adatai lazák, s így k körülbelül tudjuk megállapítani azt, hogy az gen uralom alatt álló területek népessége a 40-es ekben (%%—ot jelentett. A gyarmatosítás előnye—

; ásával ez a helyzet 70 év alatt olyan formában ozott meg, hogy 1911—ben már a szemiszuverén _'letek népessége tette ki az összlakosság EM

!. Mint tudjuk, a gyarmatositasban_tNagy-Bri—

ia járt elől és a ma mintegy 9 millió lakossal etkező kontinens és szigetvilág népességének a a Brit Államszövetségbe tartozik. Hogy az

deig szuverén területek milyen állami vagy adalmi közületek formájában éltek, azt termé- ésen nem tudjuk: több helyen (Hawai szigetek

monarchikus forma uralkodott.

Ázsia.

*legnagyobb kontinens népességéről csak a zázadban kaptunk összefoglaló képet. A mult 'd' elején Ázsia népének 40%—a abszolut mo-

1) Ebből szovjet —— Dont répabl. sométzgues 177.7l0 ezer -—— mille. 10'250/0.

*) Ebböl szovjet — Dont re'publ. sovzétigues 158.337 ezer — mille, 8'250/0.

szervezettségű 33% szintén monarrhiz'ikhan, vagy tlieokráeiákban élt. Idegen uralom alatt állott a lakosság 28%—a. A gyarmatosítók között az angol lok vezettek. Előrebocsátandó, hogy az orosz és török császárság ázsiai területeit a világháborúig szintén a szemiszuverén területek közé sorozzuk, minthogy az őket kormányzó birodalmak szék—

helyei Európában voltak és a népesség az anya—

országtól fajlmn, sőt részben felekezetben is kii-

lönbözött.

A 60—as évek elején az abszolút monarchiák

népessége 436 millió, tehát a 780 millió összlélek—

számnak 56%-a. Ismeretlen allam— és kormányfor—

mákban élt egyötöde és idegen uralom alatt egy- negyede. Tíz évvel később az abszolút monarchiák

lélekszáma 517 millió, arányszámban 71%, isme-

retlen szervezettségű volt egytized s a szemiszuve- rén területek népessége további egynegyed. A tör- ténelmi átalakulás a 20. század elején már távol keletre is elsodorta a parlamentarizmus csíráját, s így az első évtized végén már 60 millió ember parlamentáris monarchiában él. Az abszolút mo- narchiák lakossága még mindig 448 millió, tehát az egy milliárdot megközelítő ázsiai embertömeg- nek csaknem a fele. A szemiszuverén területek la-

kossága valamivel több ennél, 450 millió. A követ-

kező évtized Ázsiában még meglepőbb változáso—

kat hoz létre, mint Európában, ahol a parlamen—

tarizmus és a köztársasági államforma már meg—

lehetős szerepet töltött be s a háború után csak erősen kiterjeszkedett. Ázsiában viszont az abszol-

1. szánL

__ 54 __

1932

A VILÁG ÁLLAMFORMÁI.

Rég/Mes de: mMM/Va paya.

Abszolut manat-műk Manarc/u'es süsd/yes

arlamenfa'rlis' nana/'L'Il/la'k

MenszAES'L

időkbe nyúlnak vissza s néhány év alatt a kínai forradalom, az orosz forradalom és a világháború több mint 400 millió ember politikai életkörülmé—

nyeit változtatta meg. Több mint 40% — 376 mil- lió ember — került parlamentáris köztársaságok uralma alá s az eddig Oroszország ázsiai birto- kain élő különböző néptörzsek és népfajok a szov—

jetek szövetséges államának'lettek tagjai. A par- lamentáris monarchia mint fejlődési fok csaknem

7 Sze/ni sz:/venn leni/erek SzMe/ kár/árama; szal/smafu

% Terrít.entíér.non índép. ÉJ MM.??S.

Far/mvn/ánb kéz/ársasw Ismet-ellen Jüan/innál;

: Munarcm'es pademenfal'fes [: Húúú/igya: parhuzam/ruc

Rég/nes into/mus

_ .

kimaradt Ázsiában. A monarchiák összes lélek száma alig több, mint tíz évvel ezelőtt, a 100 milli

lelket sem érte el s ebből 35 millió abszolút uralom alatt állott. A szemiszuverén területek népesség csökken, mert a japán, török és az orosz uralom alatt állók belső átalakulás folytán részt nyerne az anyaország szuverénitásából.

A legutolsó évi adatok szerint a helyzet keve set változott. Az összlakosságnak 44%-a parlamen

___55.._.

1932

táris köztársaságokban él; 9%-a parlamentáris

monarchiákban, 4%-a szovjet köztársaságban és csak 3%-a abszolút monarchiákban. Idegen ura—

lom alatt áll Ázsia népességének 40%—a.

Ázsia politikai statisztikája azt mutatja, hogy a kontinens, épp úgy mint klímája, szélsőséges behatásokra reagál. A legortodoxabb formájú ab- szolút monarchiák helyére átmenet nélkül állanak demokratikus népképviseleti alkotmánnyal bíró köztársaságok. Természetesen kérdéses az, hogy

az ilyen átalakulás a 100 milliós, konzervativiz—

musban nevelődött néptömegeknél mennyire mély- reható.

Mielőtt a legsötétebb Vllágl'éSZl'e térnénk át,

még néhány nehézségre kell rámutatni. Az első az, hogy Ázsia népessége nehezen fogható meg, minthogy Kínára nézve számtalan adat áll ugyan rendelkezésre, azonban éppen sokaságuk és egy- mástól való eltérésük bizonyítja megbízhatatlansá- gukat. A politikai szempontból külön nehézsé—

get jelent India kérdése. Ez a hatalmas terület, mint tudjuk, császárság ugyan, de szuverénitása nincs. Ezenkívül politikai szervezete bonyolult.

Központi igazgatását az indiai államtitkár, az al- király és az indiai tanács látják el. Ezek mellett a bennszülött szemiszuverén fejedelmek is részt vesznek az ügyek intézésében saját hatáskörükön belül. A mi szempontunkból a szemiszuverén terü- letek közé való sorozása látszik a legindokoltabb- nak.

Afrika.

A legsötétebb világrésznek mondottuk elöbb Afrikát és ez tanulmánynnkban két szempontból

*látszik indokoltnak. Részben, mert Afrika népes—

ségének lélekszámát talán még nehezebb megköze- líteni, mint Ázsiáét. Minden forrásmunka egyetért

—abban, hogy egyes időpontok között Afrikában nem lehet okvetlenül a népesség szaporodását fel—

7 tételezni. A gyarmatosítók pusztításai és a külön- böző betegségek, így az álomkór igen nagy meny—

nyiséghen csökkentették a bennszülöttek számát.

Ehhez járul még egy másik nehézség; az, hogy politikai és társadalmi szervezettse'gükről igen ke- veset, majdnem semmit sem tudunk és így a fel- tételezett össznépesség és a statisztikailag megfog-

*' tó és kategóriákba sorolható népesség között a gújabb időkig ö—7%-os eltérés van.

A mult század második felében az ismeretlen

lamformában élők arányszáma állandóan 80%

lött van. 1841 és 71 között nyilvántarthatóan ab- olút monarchiában élt a lakosság 5—6%-a, a rlamentáris köztársaságban körülbelül lon-R.

szabb élete, mint parlamentáris köztársaság- ,csak Libériának van; a búr szabad állam csak enetileg állott fenn. A XX. század folyamán a rmatosítás sokkal nagyobb arányban indul

részben. A világháború előtt a lakosság % része, utána több mint 80%-a, ma pedig 70%-a áll ide- gen uralom alatt. A szuverén területeket vizsgálva azt látjuk, hogy az összes világrészek között Af- rika mutatja a leglassúbb fejlődést. Modern érte- lemben vett népképviseleti alkotmánnyal bíró királyság ma is csak egy van Afrikában — Egyip-

tom, 14 millió lakossal —, az abszolút monarchiák

lakosságának aránya ugyanennyi, tehát valamivel

10% fölött áll. . -

Az eredmények szóbeli összefoglalása helyett elég a két táblázat és a két térkép áttekintése.

Befejezésül még két kérdés tisztázása hátra: az egyik elméleti, a másik gyakorlati. Az

elméleti kérdés az, mennyiben indokoltabb az ál- a népesség számával

van

lami főhatalom formáját

mint az állam harmadik alkotó tényezőjével, a le- rülettel egybevetni. Erre azt lehet felelni, hogy a kormányzás tárgya inkább az ember, mint a föld.

Politikai formák mint eszmei megnyilvánulások, sokkal inkább állanak vonatkozásban az állampol—

gárral és változásuk az emberi gondolkodás meg- változását jelentik.

A második, gyakorlati vonatkozású kérdés az,

hogy az angol világbirodalom utolsó tíz éves fej- lődése jogot ad-e nekünk arra, hogy részeit a többi szemiszuverén területtel egy osztályba sorozzuk?

A dominiumok jogállása ma olyan határozottan a függetlenséget jelenti, hogy az anyaországgal összekötő kapocs csak szelleminek mondható.

Azonban, bár a kormányzó és a királyi vétójog inkább dekoratív külsőségek a dominiumok ál-

laméletében, mint számottevő reálitások, mégis a

dominiumok teljes szuverenitását korlátozzák.

Azonkívül államformailag igen nehéz volna mind az öt dominiumot mint királyságot elkönyvelni;

köztársaságnak pedig még kevésbbé lehetne a va- lóság eltorzítása nélkül mondani. Kiegészítésül megjegyezhetjük, hogyha a dominiumok népessé- gét a teljesen független államok közé osztjuk be, akkor a Föld szuverén államokban élő lakosságá- nak arányszáma 75%—nál nagyobb.

Az elmondottakban több ízben szerepel a ,,fejlőde's" szó. E helyett talán helyesebb lett volna ,

az ,,alakulás" szó használata. Hogy a világ meny-

nyit haladt előre erkölcsileg és anyagilag az alatt

a 90 esztendő alatt, amelvnek mozgalmas törté- nelmi eseményeit merev számsorokba szűrtük le, annak megállapítása megoldhatatlanul nehéz fel- adat. És ha végig gondoljuk, hogy milyen változá- sokon ment át az emberiség, akkor bizonyossággal leszögezhetjük azt, hogy a fejlődés, javulás és ha- ladás olyan fogalmak, amelyek teljesen függetle-

nek azoktól a politikai megrázkódtatásoktól, ame- lyeknek eredményeként egy királyság köztársa- sággá alakul át vagy viszont.