KIS SZEGEDI MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
vra.
Feltűnő, hogy a magyar kultúra Szegedről elszármazott munkásainak sorában igen nagy számban találunk je- les protestáns propagandistákat, prédi- kátorokat, írókat: Szegedi Lőrinc, Me- zőszegedi L. János, Pap Benedek, Sze- gedi Dániel stb., talán Kálmáncséhi Sánta Márton is, köztük van Szegedi Gergely, a XVI. század második felé- nek legkiemelkedőbb énekszerzője és Kis István, a korszak legtermékenyebb és legtekintélyesebb református teoló- giai irója. Itt írja 1541 szeptemberé- ben ,,Házasságrul való dicséret"-ét Tar Benedek, kiről mást nem tudunk, ver- se azonban a reformáció költészetében népszerű házasének-műfaj első hazai darabja. 1538-tól kezdve 15 szegedi hallgatót látunk a wittenbergi főiskola termeiben, s a következő esztendőben a ferencesek már külön igehirdetőt rendelnek Szegedre a hitújítók elleni küzdelem céljára. A 40-es évek köze- pén Kis István és az ugyancsak tekin- télyes Abádi Benedek működik a vá- rosban, ők veszik fel a harcot a bará- tokkal, hitvitát folytatva velük. Pro- testáns prédikátort tálálnak itt 1552- ber. Tóth Mihály benyomuló katonái, s még a század végén is van protes- táns lelkész a városban. Felmerült an- nak a lehetősége is, hogy protestáns vándornyomda működött itt egy ideig, ezt azonban a szákirodalom nem teszi egyértelműen magáévá. Mindez együt- tesen kétségtelenné teszi, hogy a XVI.
század negyedik-ötödik évtizedében Szeged a hitújítás egyik hazai fészkévé kezdett válni. A későbbi visszaemléke- zések is erre utalnak. 1652-ben a vá- ros bírája bizonyítja, hogy ha a feren- ces barátok itt nem lettek volna, a katolikus hitnek már emléke sem él- ne; Debreceni Ember Pál a XVII—
XVIII. század fordulóján úgy tudja, hogy virágzó református egyházközség volt itt valaha. Talán éppen ez a kö- rülmény késztette tevékenységük fel- adására az említett szerzetesrendeket már a török megszállás előtt, amint
arra is vannak adatok, hogy a plébá- niákról kezdenek elszállingózni a lel- készek. Szeged azonban nem maradt meg sokáig ezen az úton: a török hó- dítás periódusában a katolicizmus al- földi fellegvára lett. Az idevalósi re- formátorok a század közepe után kivé- tel nélkül messze elkerülik szülőváro- sukat, s hogy nem a török miatt, azt a megszállt övezet számos lelkésze, köz- tük például a Békésen munkálkodó Sze- gedi Lőrinc tanúsítja. Mindenesetre az idegen fennhatóság első éveiben kétség- kívül működött református egyházköz- ség a városban, s az is vitathataitlan, hogy jelentős befolyással rendelkezett a lakosság körében. Újabb feszültséget te- remtett ez, minek feloldása a <katoli- cizmus 'helyi győzelmével következett be. Ez a feszültség a maga energiájá- val tovább növelte annak a robbanás- nak az erejét, mely Szeged intelligens társadalmát szétvetette, s ez vált okává annak, hogy a kirajzók között legna- gyobb számban a reformáció képvise- lőit találjuk. E téren is bekövetkezett ugyanaz az eredmény, mint a művelő- désügy egészében: a reformáció Sze- geden elhalt, szétrepülő elemei azon- ban az országos mozgalom élesztőivé lettek. Míg a két felekezet egymás mel- lett élt, vetélkedésük jótékony hatást gyakorolt a város kulturális életére. A tudományos felkészültséget igénylő hit- viták, illetőleg az említett prédikáto- rok nem nélkülözhették a szükséges irodalmat, a szakértő közönséget, az iskolázott utánpótlásról is gondoskodni kellett. A szegedi katolikusok — a kö- rülményekhez képest csökkentett ütem- ben — továbbra is küldik fiaikat Krak- kóba, Bécsbe, a wittenbergiekről pedig már szóltunk. Közvetlen adatök hiá- nyában inkább ebben a szellemi élénk- ségben kereshetjük a reformáció Sze- ged művelődésügyére gyakorolt hatá- sát, remélhető azonban, hogy a mosta- nában meginduló kutatás konkrét té- . nyeket is hoz majd felszínre.
K. P.
1088
