(1945–2010)

Szamborovszkyné Nagy Ibolya Oktatáspolitika és történelemtanítás a Szovjetunióban és Ukrajnában

(1945–2010) I. kötet Szovjetunió (1945–1991)

SzamborovSzkyné nagy Ibolya

OktatáspOlitika és történelemtanítás a szOvjetunióban és ukrajnában

(1945–2010)

I. kötet

szOvjetunió (1945–1991)

«Líra» Poligráfcentrum Ungvár, 2013

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Закарпатський угорський інститут ім. Ференца Ракоці ІІ

УДК 94(470):323.2:37.014 ББК 63.3(4Рос)625+74.20

A kiadvány a Rákóczi-füzetek sorozat 94. köteteként jelenik meg.

A monográfia a szerző többéves kutatási eredményeként megvalósult PhD-értekezésének némileg bővített változata első részét képezi. Jelen kötet elsősorban az 1945–1991 közötti időszak oktatáspolitikájának történetét, s ebbe ágyazva a történelemtanítás történetének áttekintését adja a Szovjetunióban. A terjedelmes munka kézikönyvszerűségét erősíti az 1917-ig nyúló visszatekintés. A monográfiát különböző indíttatású szakemberek forgathatják haszonnal: a Szovjetunió politika- és társadalomtörténetének kutatói, a pedagógiatörténet és a történelemtanítás szakmódszertana történetének művelői, felsőoktatási intézmények hallgatói, ill. bárki, akit érdekel a téma.

SzerkeSztéS: a szerző

korrektúra: Gulácsy Éva és Hnatik-Riskó Márta tördeléS: Kohut Attila

Borító: Szamborovszky József

a ^{kIadáSértfelel}: Orosz Ildikó és Szikura József

A kötet első és hátsó borítóján található fotók, illetve a Szovjetunió korabeli forgalmi bélyegek a szerző családi archívumából és gyűjteményéből származnak

Készült: Kálvin Nyomda, Beregszász, Kossuth tér 4. Felelős vezető: Lacz Csilla

ISBN 978-617-596-139-1 © A szerző, 2013

© ii. rákóczi Ferenc kárpátaljai

Magyar Főiskola, 2013

A kiadvány megjelenését támogatta:

T

BevezetéS ... 7

G^{yökerekéselőzmények}. T^{örTénelmivázlaT} (1917–1944) ...17

Új paradigmák a forradalom után ...17

A közvetlen hatalmi beavatkozás kezdete ... 31

Az oktatás hatalmi tényezővé való minősítése ...36

Gyökeres változások ... 43

A nagy honvédő háború időszaka ... 48

i^skolaüGy, ^álTalánosokTaTásirányíTásésszerkezeT (1944–1991) ... 53

A háború utáni sztálini évtized (1944–1953) ... 53

Az iskolaügy átszervezése, a politechnikai képzés kiteljesedése (1954–1964) ...68

A központosítás kiépítése az iskolairányítás terén (1964–1982) ... 99

A reformok és szakmai átalakítások kora (1982–1991) ... 131

a^ziskolaiTörTénelemTaníTásalakulása ...145

A tárgy oktatásának általános feltételei, s azok változásai ... 145

Társadalomtudományi tárgyak a történelem mellett ...179

Tankönyvek, segédkönyvek, szemléltetők ...187

Az oktatás módszertanáról ... 199

o^kTaTás- ^{ésiskolaüGya}nemzeTiséGiTerüleTeken ...211

Az Orosz Föderáció területén ...211

A szövetségi köztársaságokban ... 214

A tagköztársaságok nemzetiségi vidékein ... 221

G^{yermekkommunisTa}szervezeTekaziskolában ... 233

összefoGlalómeGjeGyzések ...249

függelék ... 253

Az oktatásügy kérdésében a Szovjetunióban elfogadott rendeletek időrendi mutatója (1944–1991) ... 254

Statisztikai adatok, kimutatások, tantárgyi órahálók a Szovjetunió idejéből (1944–1991) ...268

BIBlIográfIa ...299

r^{övidíTésekjeGyzéke} ...315



6



7

b

Munkám a Szovjetunió történetének olyan sajátos megközelítését adja, melyben a po- litika- és társadalomtörténet ötvöződik a pedagógiatörténettel és a történelemtanítás szakmódszertana történetével. Más szóval talán úgy is megfogalmazható, hogy a kuta- tás eredményeképpen kapott monográfia a szovjet oktatáspolitika történetébe ágyazva a történelemtanítás történetének áttekintését adja 1945-től 1991-ig.

A munka megszületéséhez hosszú út vezetett, mivel mint középiskolai történelemta- nár kezdtem el kutatni a témát, s a közoktatás jó pár lépcsőfokát megjártam addigra már.

A kutatási motivációk között egész biztosan ott sorjáznak azok a körülmények, hogy még a Szovjetunióban születtem, akkor voltam iskolás, s még abban a rendszerben nyertem egyetemi felvételt az akkor többé-kevésbé kiváltságosnak számító történelem karra magyar tannyelvű iskola után, kolhozparaszt szülők gyermekeként.

Az egyetem első három évében orosz nyelvű oktatás folyt, ám a negyedik évfolya- mot szeptemberben már ukrán nyelven voltunk kénytelenek hallgatni és folyatni, mert közben széthullott a Szovjetunió, s míg mi nyári szüneten voltunk, addig augusztusban kikiáltották a független ukrán államot. Az egyetemi oklevelemet már ebben az új ál- lamban állították ki, de azt még a Szovjetunió címere díszíti, hisz ezen formanyomtat- vány is az unió fennállása alatt jött ki a nyomdából.

Ambivalens helyzetek sodrában találta magát az, aki az előző, már nem létező állam- ban született, de felnőttkorát egy épp hogy csak megszületett államban kellett elkezde- nie. Akarva-akaratlan, az esetek többségében önmagukat kínálták a helyzetek az össze- hasonlításra: milyen volt Szovjetunió idején, s milyen most a helyzet a közoktatásban.

Az általam felhasznált források sem csupán a puszta tényeket tárták fel, a kordoku- mentumok pedig bizonyos szemszögből világították meg a múltat. Sajátos volt azon- ban a helyzet a felhasznált források értelmezésével, hiszen az 1945 utáni időszaktól egészen a munka végét jelentő évekig a még élő résztvevők elmondásaival vethettem össze azokat. Kifejezetten izgalmasnak találtam az utolsó harminc év források általi feltárását, mivel ebben az esetben az az érdekes helyzet állt elő, amikor a múlt és törté- nelem a lehető legjobban megközelítették egymást. Utóbbi esetben tehát jelenkor-tör- téneti leírás született, mivel a leírtakat átéltem, pedig az már valójában múltnak számít.

Nem állíthatom, kutatásom elejétől kezdve tudtam már, hogy a megszülető munka a «longue durée» elve alapján történetileg igen hosszú, majdnem egy teljes évszázadot fog majd felölelni. Ám amikor a szovjet időszak kutatását, s annak elsődleges szöve- gének papírra vetését befejeztem, hiányérzetem támadt: az, hogy honnan, milyen szin- tet akart újjáépíteni a szovjet politikai vezetés az oktatásban, nem derült ki az olvasó számára. Ekkor fogtam neki az első fejezetnek mint történeti vázlatnak a kidolgozásá- hoz. Így viszont egészen 1917-ig kellett visszamenni az időben, hogy láthatóvá váljon, honnan hová tartott a szovjet oktatásügy, s a megtett út fejlődése pozitív vagy negatív előjellel minősíthető majd.

Mikor ez a munka napvilágot lát, akkor már több mint két évtizede felbomlott a Szovjetunió, és megszűntével egy olyan állam, ill. társadalompolitikai rendszer tűnt el, mely sok-sok ellentmondása dacára oly állapotot hozott létre az általa ellenőrzött terü- leteken, hogy – még ha a történelem végtelen idejét tekintve egy rövid időre is – a szo- ciális ráfordítások tekintetében felülmúlta az addigi rendszereket, így a kapitalizmust is. A Szovjetunióban már az 1920-as években meghirdették az oktatás általánosságát

és annak az állami építésbe való betagolását. Az 1917-ig írástudatlan tömegeket (Troc- kij szavaival) „belevetették a kultúrába”, kiépítették számukra a közoktatást, a köz- egészségügyet és a szabadidő struktúráit.¹ Az 1917 és 1991 között végrehajtott rendele- tek következtében, a Szovjetunióban fokozatosan általánossá és kötelezővé vált először az elemi, majd az általános, végül a középiskolai képzés is. Ezenkívül az oktatás min- den szintje ingyenessé vált. A Szovjetunióban az 1970-es évekre a közoktatás az egyik leginkább preferált szféra lett, a rá fordított kiadások folyamatos növekedést mutattak.² 1989-ben, az utolsó népszámlálás adatai szerint, ezer főből 143-an rendelkeztek felső- fokú és 778-an középfokú végzettséggel. A nemek között a képzettségi arány majdnem egyformává vált, mert ugyanekkor 775 férfi és 706 nő rendelkezett felső- és középfokú végzettséggel. Egy a háromhoz volt az arány a felsőfokú végzettség terén a városiak javára, ám a középfokú végzettség terén elenyésző volt az eltérés, mivel városon 666, míg falun 588-an rendelkeztek azzal ezer főből.³

Az 1991 óta eltelt több mint két évtizedben, az olyan sokat kritizált rendszer felszá- molása után, az oktatásügy – bár még megtartotta a „köz” jelzőt – egyre inkább egy beszűkülő, egyre kevesebb információt átadó, az elitiskolai rendszer kiépítését előse- gítő rendszernek adta át a helyét az utódállamokban is, ahol a kultúra és a tudás ismét a „magasba” került.

A pedagógusi szakma már jó ideje nem tartozik a szívesen választott és népszerű szakmák közé, pedig a tudás és az információ ma nagyobb hatalom, mint bármikor is volt. Akié az iskola, azé a hatalom és a jövő – tartották a 20. század elején. Ukrajnában a 2009/10-es tanévben törölték az érettségi vizsgákat, pedig a Szovjetunióban 1945- ben pont azért vezették be azokat, hogy a tanulókat tudásuk rendszerezésére motivál- ják, ill. az iskolai oktatás és a tudás értékét emeljék. Ma Ukrajnában úgy lehet középis- kolai bizonyítványhoz jutni, hogy a kibocsátó osztályok tanulóinak nem kell tudásukról érettségivel számot adni, csak a felsőoktatásba továbblépni kívánóktól várják el, hogy központi minősítésen essenek át, ami egyben a felsőoktatási felvételit is jelenti.

A tudásnak és magának a közoktatásnak az elértéktelenedése is arra ösztönzött, hogy korabeli források alapján próbáljam megrajzolni azt az utat, amely ide vezetett, ahol jelenleg állunk az iskolaügy terén. Arra vállalkoztam, hogy a történetírás szemszö- géből kísérjem végig a közoktatás alakulását a Szovjetunióban; az iskolai történelem- tanításnak a politikával való kapcsolatát, vagyis azt, hogyan jelent meg a mindennapi belpolitikai, ill. a külpolitikai irányultság a tanítási irányvonalakban. Az igazán nagy teljesítmény az volt a rendszertől: honnan hová fejlesztette az oktatás szerkezetébe tartozó struktúrákat és a bennük folyó munkát. Ez a megtett út – jelen kutatás eseté- ben – az 1945–1991 közötti időszakot jelentette elsősorban, teljes mértékben azonban az 1917–1991 közötti intervallumot. Ezért is tértem ki egy fejezet erejéig a munka címében jelzett éveket megelőző, 1917–1944 között lezajlott, oktatást érintő legjelen- tősebb események felvázolására, ahogy azt fent már kifejtettem. Ettől azonban – aho- gyan Pók Attila, PhD-értekezésem egyik opponense igen találóan megfogalmazta – a munka kézikönyv jelleget kapott, hisz a Szovjetunió fennállásának teljes időszakában zajló oktatáspolitikai változtatásokat mutatja be kisebb-nagyobb terjedelemben. Ennek

1 Bazac, Ana: Gondolatok az államszocializmusról. In: Krausz Tamás, Szigeti Péter (szerk.): Államszo- cializmus. Értelmezések – viták – tanulságok. L’Harmattan-Eszmélet Alapítvány, Budapest, 2007. 106.

2 Oroszország és a Szovjetunió XX. századi képes történeti kronológiája (1900--1991). Szerkesztette Kra-

usz Tamás és Szilágyi Ákos. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. 243. (a továbbiakban: k^rausz-SzIlágyI

1992)

3 Народное образование и культура в СССР. Статистический сборник / Госкомстат СССР. Москва:

Финансы и статистика, 1989. с.9.

következtében a kutatás eredménye a hosszú időtartam felölelése miatt egy struktúra leírásává vált.

A munkám célja a kiválasztott korszak oktatáspolitikájának és az iskolai történe- lemtanítás alakulásának ideológiai „rárakódások” nélküli, tényszerű végigkövetése, bemutatása volt, lehetőleg primer források alapján. Ennek a témakörnek ilyen egységes történeti feldolgozása – tudtommal – eddig még nem történt meg. Kutatásom kezdetén úgy véltem, munkám a Szovjetunió idejében, hasonló tematikában megjelent munkákat alapul véve, árnyalni és dezideologizálni fogja majd a témát. A források begyűjtése közben azonban az derült ki, hogy az általam felállított szempontok szerinti, vagyis az oktatáspolitika és történelemtanítás összekapcsolását bemutató vagy feldolgozó igé- nyes szakmunkát nem tudtam fellelni. Az iskolahálózat fejlődését, számának változá- sait, a pedagógiai irányvonalak alakulását analizáló munkákat, a középfokú közoktatási intézmények gyarapodását tartalmazó tanulmány-gyűjteményeket, az aktuális ideoló- giai problémákat taglaló, a Szovjetunióban kulturális forradalomként definiált korszak történelmi áttekintéseit, statisztikai adatokat találtam „csupán”. Célom volt, hogy szé- leskörűen tárjam fel és mutassam be a Szovjetunió és egyik utódállama – Ukrajna – oktatáspolitikájának alakulását, és az ennek függvényében megvalósult iskolai oktatás, azon belül pedig a történelemtanítás helyzetét 1945-től 2011-ig. A kutatás eredményeit megjelenítő munka publikálását azonban célszerűnek tartottam két különálló kötetre bontani, mivel az valójában két országot tárgyal, ám az utódállam oktatáspolitikája sok helyen értelmezhetetlen lenne annak elődje által folytatott oktatási irányvonalak ismerete nélkül. A független Ukrajna időszaka a második kötetbe került. Terjedelmileg így aránytalan lett a két kötet annál az egyszerű oknál fogva, hogy a Szovjetunió het- vennégy évét, míg Ukrajnának majd húsz évét öleli fel a kutatás.

Mindennapi életünk elengedhetetlen „tartozéka”, része az iskolai oktatás, ami az egész 20. századra jellemző volt. A tömegoktatást, mely pont a múlt században nyert széles teret Európa államaiban, a mindenkori államhatalom szorgalmazta, s ezért irá- nyította, ill. az esetek többségében ki is sajátította azt. Ma kontinensünkön elképzel- hetetlen, hogy az oktatás ne legyen általános, legalábbis az alapszintű oktatásban. Ez azonban nem minden esetben jelenti már a teljes középiskolai képzés általánosságát és ingyenességét. A globalizációval szembenézni kényszerülő társadalmakban a kép- zettségi alapon való szegregáció végül kulturális szegregációvá válik, mely egyes tár- sadalmi rétegek felemelkedését, mások lesüllyedését eredményezi. A Szovjetunióban ezeknek a folyamatoknak a megfordítására törekedtek – s elgondolkodtató Szalai Er- zsébet ehhez kapcsolódó megfogalmazása, miszerint –: a szocializmusban széles tár- sadalmi rétegek jelentős kulturális felemelkedése zajlott le, ami nélkül valószínűleg nem születhettek volna meg a második világháború utáni európai jóléti államok.⁴ Tehát a Szovjetunió által létrehozott, fenntartott kulturális és szociális vívmányok (melyben igen jelentős szerepet képviselt a közoktatás) jelentették az összehasonlítási alapot a nyugati és keleti ideológiák alkotta rendszerek számára. Szerdahelyi István filozófus állítása, miszerint a Szovjetunió léte biztosította a nyugati jóléti államok fennállását, s amikor az 1980-as évek végén ez az ellenpont megszűnt létezni, a jóléti államok szoci- ális intézményeit elkezdték szétverni a liberális ideológia jegyében⁵ – ugyanezt erősíti meg. A jelenlegi állapotokat az 1991 előttihez hasonlítva Szigeti Péter így fogalmazta

4 SzalaI Erzsébet: A létezett szocializmus – és tanulságai. In: Krausz Tamás, Szigeti Péter (szerk.):

Államszocializmus. Értelmezések – viták – tanulságok. L’Harmattan-Eszmélet Alapítvány, Budapest, 2007. 55.

5 SzerdahelyI István: A kommunista pártállamok. Uo., 236.

meg: „A kultúra államszocializmusbeli önfényűségét és elért színvonalát utólag, ma, a polgári tömegkultúra és tudatipar posványának jelenlétében, inkább csak csodálni lehet.⁶ […] Most elvben mindent vagy majdnem mindent szabad, s közben a mérvadó és reprezentatív médiák állítják elő, gyúrják meg a közvéleményt”.⁷ Eric Hobsbawm sze- rint pedig „Oroszország lakói közül, a legtöbb ember számára, aki visszaemlékezhet, a régi szovjet éra messze többet kínált, mint amennyivel most és még belátható ideig meg kell elégedniük”.⁸

Témám, akár a Szovjetunió története bármely szegmensének kutatása nem tartozik a preferáltak közé, sőt felfokozott indulatokat vált ki az azt megélőkből pro és kont- ra egyaránt. A megélt emlékek, melyek érzelmek formájában is tovább élnek, befo- lyásolják a jelenleg még aktív szakaszukban lévő egyének e kérdéshez és korszakhoz való hozzáállását: vagy csak a megszépített múlt, vagy annak negatív elemeit emelve előtérbe, nagyítva fel és ezzel egy időben torzítva is el a történelmi tények folyama- tát. A munka írása közben az is motivált, hogy ne szelektíven álljak hozzá a téma megvilágításához, mert „a történelem nem példatár, hanem egységes folyamat.”⁹ Nem volt célom sem idealizálni, „tisztára mosni”, sem „befeketíteni” az általam tárgyalt korszakban lezajlott oktatási folyamatokat, ám a közelmúlt forrásainak összegyűjtését addig kell elvégezni, amíg még megvannak. Nem csak a Szovjetunió utódállamaiban, de az egykori „szocialista tábor” szinte minden államában – az előző rendszer „horda- lékaitól” való megszabadulás címszava alatt – tonnaszámra kerülnek megsemmisítésre, papírhulladékba az 1991 előtti időszakban napvilágot látott kiadványok. Így van ez Ukrajnában is, ahol az egykor oly gazdag közkönyvtárakban fokozatosan kerül selejte- zésre és megsemmisítésre a szovjet időszakban megjelent sajtótermékek, kiadványok és könyvek zöme. Az elhasználódás, pinceraktárak beázása miatti enyészet mellett, az 1991 előtti kordokumentumként és forrásként egyaránt használható kiadványok szá- zait és ezreit selejtezhetik le az ukrán Kulturális Minisztérium utasítása alapján azok a közkönyvtárak, amelyek helyszűkével küszködnek. E megsemmisülés felé tartó kor- dokumentumoknak és forrásoknak a begyűjtése, depolitizálása, szakmai feldolgozása a korszakkal foglalkozó történészek dolga, még akkor is, ha a fent említett Hobsbawm szerint jó történelmi szakmunka megírására mi, ebben a térségben élők, pont az érin- tettség okán nem vagyunk képesek, csak forrásgyűjtésre.¹⁰

A címben megfogalmazott téma eddigi historiográfiájáról valójában nem beszél- hetünk, mivel a szovjet oktatáspolitika történeti szemszögből való megközelítésére sem a Szovjetunió idejéből, azóta pedig még inkább nem találtunk szakirodalmat sem orosz, sem ukrán nyelven, magyarul pedig egyáltalán. A politikai és eseménytörténet mellett a szociális szféra, azon belül a közoktatás alakulása mindig is háttérbe szorult a történelmi kutatásokban. Részben ennek tudható be, hogy míg az egykori Szovjetu- nió idején orosz nyelven az oktatáspolitika pedagógiai és statisztikai megközelítéséről jelentek meg mérvadó munkák, kiadványok, addig 1991 után – úgy ukrán és/vagy ma- gyar nyelven csak a korszak kritikáját tartalmazó részkutatások láttak napvilágot, azok sem történeti szempontból közelítve meg a kérdést. Munkám innovációs lényege – úgy

6 SzIgetI Péter: Államszocialista kísérletek – történelmi tanulságok. In: Krausz Tamás, Szigeti Péter (szerk.): Államszocializmus. Értelmezések – viták – tanulságok. L’Harmattan-Eszmélet Alapítvány, Budapest, 2007. 34. (a továbbiakban: SzIgetI 2007)

7 Uő: Uo., 37.

8 H^obsbawm, Eric: Képesek vagyunk-e az orosz forradalom történetének megírására? In: uő: A történelemről, a történetírásról. Budapest, Napvilág Kiadó, 2006. 278. (a továbbiakban: H^obsbawm 2006)

9 j^uHász Gyula: A történész józansága. Tanulmányok, cikkek, interjúk. Budapest, OSZK, 1994. 278.

10 H^obsbawm 2006, 268.

vélem – épp abban rejlik, hogy a Szovjetunió története 1945–1991 közötti időszaká- nak oktatáspolitikáját, annak az iskolai történelemtanításra gyakorolt közvetlen hatását mutatja be, ill. követi tovább azt a Szovjetunió egyik utódállamában – Ukrajnában.

Gyakorlatilag bármely társadalom egyedeinek világnézete az iskolában alapozódik meg, s az emberek igen kis hányada tud élete további részében felülemelkedni az isko- la tükrözte és adta alapszemléleten, főleg ha a mindenkori államhatalom erős kontroll alatt tartja azt.

Mint fent említettem, a Szovjetunió idején az oktatáspolitika a történetírásban nem jelent meg, kizárólag pedagógiai és/vagy ideológiai szemszögből vizsgálták azt. Jó- magam használtam ezeket a munkákat néhol kontrollként, néhol a korszellem érzé- keltetése végett. Az első, 1948-ban, egy kerek évforduló kapcsán megjelent munka a címében is jelezte: fejezetekkel szolgált csak az OSZFSZK területének iskolatörté- netéből.¹¹ 1961-ben az Orosz Föderáció egykori oktatási minisztere, Kairov I. A. ál- tal szerkesztett kiadványnak az 1958-as iskolareform volt a központi témája, mivel a munka 95%-ban a reform fontosságát, kiteljesedését követte végig, erős ideológiai szempontok szerint. A termelési oktatást járta körbe adatokban, szükségszerűségeket, kapcsolatokat keresve és teremtve.¹² A következő hasonló tematikájú munka 1967-ben látott napvilágot, az októberi forradalom 50. évfordulójának apropóján. A Kim M. P.

szerkesztése alatt kiadott kötet, mely a közoktatásban lezajlott folyamatokat kulturális forradalomnak nevezte, pontosan vezette végig az 1917–1965 közötti időszakban az oktatási szektor számbeli mutatóit: iskolák, osztályok, tanulói létszám, a váltásos ok- tatás adatainak alakulását, ill. a tantárgyi órakeretek változásait. Nem vezette azonban végig a szovjet állam és pártvezetésnek az oktatást érintő rendeleteit, határozatait, csak a törvényekre koncentrált.¹³ Az ugyancsak ebben az évben publikált A Szovjetunió közoktatása 1917–1967 című nagy formátumú évfordulós kiadvány már a brezsnyevi kor terméke volt, ami próbált tárgyszerű maradni – sok típus-tárgyhálót, órakeretszá- mot, iskolai számadatot közölt – de ez sem folyamatos oktatáspolitikai történet, mivel az előzőhöz hasonlóan csak a nagy horderejű törvényeket fűzte időrendbe, az aktuális ideológiai irányvonal nagy terjedelmű szövegeivel teletűzdelve.¹⁴ Sokkal inkább volt kronológiai munka a két évvel később, 1969-ben az Orosz Föderáció közoktatásáról megjelent általános szakmunka, amely úgyszintén 1917-től vette sorba az iskolaügy változásait, azonban teljesen pedagógiai szemszögből. A két szerkesztő nevével fém- jelzett kiadvány népes szerzői gárdája foglalkozott a közoktatás tanterveivel, óraszá- maival, ám központi kérdésként a szakmai képzést kezelte, nem az általánosan képző iskolákat. Pozitívuma, hogy a címével ellentétben nem csak az OSZFSZK-t érintő ok- tatási rendelkezéseket ismertette, hanem nagy vonalakban az uniósokat is, ám ugyanezt a nemzetiségeket illetően nem lehet elmondani. S bár elég sok adattal dolgozott, ill.

végigvezette a közoktatás fejlődését 1917-től, a kiadvány terjedelmének kétharmada az 1945–67 közötti időszakról szól. Nagy pozitívuma, amit más munkáknál sehol nem leltem fel, hogy függelékként tartalmazta az OSZFSZK területén érvényes oktatási rendeletek időrendi mutatóját.¹⁵ A rendeletek időrendi mutatóját nagyon hasznosnak

11 Константинов Н. А., М^{едынсКий} Е. А. Очерки по истории советской школы РСФСР за 30 лет. Москва: Учпедгиз, 1948.

12 Советская школа на современном этапе/ Под ред. Н.А. Каирова. Москва, 1961.

13 Культурная революция в СССР (1917-1965). Отв.ред. М.П. Ким. Москва, 1967.

14 Народное образование в СССР. 1917-1967. Под ред. М.А. Прокофьева и др. Москва: Просвеще- ние, 1967.

15 Народное образование в РСФСР. Под редакцией М.П. Кашина и Е.М. Чехарина. Москва: Про- свещение, 1969.

találtam, s én is alkalmaztam az ötletet a munka végén – természetesen az egész Szov- jetunió és Ukrajna viszonylatában.

Brezsnyev halála után, Jurij Andropov főtitkársága idején, mikor a racionalitás meg- jelenhetett a szakmai gondolkodásban, több elméleti szakmunka is napvilágot látott, ami a középfokú képzés helyzetét és problémáit próbálta feltárni. Hromenkov N. A.

1983-ban kiadott kötetében a közoktatásban megoldásra váró problémákat vette sorra, s azok kulcsát a társadalmi és gazdasági okokra vezette vissza.¹⁶ Katajeva L. I. 1986- ban megjelent publikációja pedig a felértékelődött tudományos-technikai forradalom- tól, a számítástechnikától, ill. a számítógépektől várta a segítséget. Az SZKP XVII.

kongresszusa kapcsán megjelent kiadványban azonban olyan valós tárgyi és szakmai problémákra is rámutatott a szerző, mint az oktatásszerkezeti hibák, az általános és szakmai képzés nem megfelelő szintje, a nevelés hatékonyságának alacsony foka, a sematikus oktatás, értékelés, osztályzás.¹⁷

A fenti munkák részinformációval szolgáltak a kutatáshoz, mivel alapforrásként nem ezeket alkalmaztam, hanem az írott források azon csoportjából próbáltam rekonst- ruálni a múlt egy szeletét, amelyek egyrészt meghatározták az oktatás és történelem- tanítás gyakorlati feltételeit, ill. magában az oktatási szférában keletkeztek. Miután az államszocializmus politikai mechanizmusában a legfőbb döntéshozó (törvényhozó), végrehajtást irányító és ellenőrző szerv a kommunista párt megfelelő instanciái voltak, így az SZKP KB határozatait és rendeleteit, ill. a Szovjetunió Minisztertanácsa tör- vényeit, törvényerejű rendeleteit használtam alapforrásként. Emellett az Oktatási Mi- nisztérium rendeleteit, utasításait, körleveleit vizsgáltam meg, amelyekben a szándék megvalósulása testet öltött. Ezek a források, bár primer forrásként vannak jelen, mind publikáltak, kivételt képeztek az 1945 után a Szovjetunióhoz csatolt területeken az első hónapokban zajló, szovjetesítéssel kapcsolatos rendelkezések, melyeknek egy része a Kárpátaljai Területi Állami Levéltárban található. Bár a Szovjetunió közoktatásával kapcsolatos dokumentumokat összegyűjtő kiadványok általában valamilyen tendencia alapján válogatott iratok voltak, a lényegi folyamatokat adekvátan tükrözik. Alapforrás volt az SZKP KB kongresszusainak, konferenciáinak, plénumainak határozatait ösz- szegyűjtő kiadvány, amelynek legutolsó szériáját 1988-ban fejezték be.¹⁸ Ebbe a körbe azonban 1945 után zömmel azok a dokumentumok kerültek bele, melyek az oktatás általános irányvonalait határozták meg, csak kevés kivétellel foglalkoztak konkrét ügyekkel. A másik nagy forráscsoportot a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rendele- tei és törvényei alkották.¹⁹ E közlönyökön kívül a Legfelsőbb Tanács és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatai különböző tematikus dokumentumgyűjteményekben találhatók szétszórva, s különböző időszakot és közigazgatási területet ölelnek fel.

Egyik csak az általánosan képző iskolákról gyűjtött iratokat tartalmazza,²⁰ azt is csak 1973-ig, míg mások az aktuális években hatályos normatív anyagokat adták közre.²¹

16 Х^{роМенКов} Н. А. Социально-экономические проблемы общего среднего образования в условиях развитого социализма. Москва: Педагогика, 1983.

17 К^атаева Л. И. Актуальные проблемы народного образования и педагогической науки в свете реше- ний XXVII съезда КПСС (Аннотированная теметика лекций). Москва: Издательство «Знание», 1986.

18 КПСС в резолюциях и решениях съездов, конференций и пленумов ЦК. Москва: Издательство по- литической литературы, 1984.

19 Ведомости Верховного Совета СССР, 1939-1991 гг.

20 Народное образование в СССР 1917-1973. Сборник документов. Москва, 1974.

21 Народное образование в СССР. Общеобразовательная школа. Сборник документов. 1917-1973 гг.

Москва, 1977., Основні документи про школу. Упор. Березняк Є. О. Видавництво «Радянська шко- ла», Київ, 1973., Основні документи про школу: [Збірник-довіднік] / Упоряд. Березняк Є. О. - Київ:

Радянська школа, 1982.

Forrásként használtam a Szovjetunióban évente megjelenő közoktatási statisztikai év- könyveket, a Szovjetunió törvény- ill. a Legfelsőbb Tanács Elnöksége határozatainak gyűjteményeit. Az oktatásirányítás, szervezés, valamint a tanítási tartalomhoz alapvető forrásként 1966-ig, amíg nem létezett a szövetségi szakminisztérium, az OSZFSZK Oktatási Minisztériumának utasításgyűjteményét vizsgáltam. Ugyancsak forrásként emeltem be az SZKP KB központi lapját, a Pravdát, a Szovjetunió Oktatási Miniszté- riumának szaklapját, az Ucsityelszkaja gazetát és a Pedagógiai Tudományok Akadémi- ájának hivatalos lapját, a Szovjetszkaja pedagogikát.

A téma specialitása adta, hogy kordokumentumként kezeltem – a címben szereplő időintervallumban megjelent – iskolai történelemtankönyveket, módszertani kiadvá- nyokat és publikációkat. E kiadványok zöme az egykori Szovjetunióban is működött (Ungvári, Lvivi, Ivano-Frankivszki) egyetemek könyvtárainak raktárában lelhető fel.

Külön engedély nem szükséges használatukhoz, inkább azok feltérképezése és begyűj- tése került sok időbe, hisz az annak idején kiadott történelemtankönyvek és módszerta- ni szakmunkák zöme már rég a zúzdákba került.

Egészen másként állt a helyzet a történelem tantárgytörténeti kutatása terén, ahol a hruscsovi időben, 1959-ben már napvilágot látott Nyikiforov D. N. szakmunkája a tör- ténelemnek a szovjet iskolákban való oktatásáról,²² majd 1961-ben Buscsik L. P. dol- gozta fel a témát elég nagy terjedelemben.²³ Az októberi forradalom 50. évfordulójára a történelemoktatás alakulásáról Korovkin F. P. írt terjedelmes tanulmányt, ami 1967-ben a Prepodovanyije isztorii v skole hasábjain jelent meg.²⁴ Utóbbi munka, akár a Buscsi- ké, időben előre haladva vezette végig az iskolai történelem tárgy oktatásának alakulá- sát, nagy hangsúlyt fektetve az 1934–36-os rendeletekre, mikor az iskolákban vissza- tértek a tudomány alapjainak tanításához, ill. az 1959-es határozatra, ami rendszerbe foglalta a tárgy oktatásának egész iskolai ciklusát. Korovkin már Brezsnyev idejében írta meg az iskolai történelemtanítás fejlődését bemutató nagylélegzetű tanulmányát, mégsem mutatta be abban az 1965-ös változtatásokat, ill. a jelentős terjedelem ellenére a valós tényanyag mennyisége háttérbe szorult az ideológiai ’körítéssel’ szemben. A történelemnek mint iskolai tárgynak az oktatásmódszertana, kutatásának tudományos elismertségét azután fogadták el, mikor Dajri N. G. 1968-ban a Szovjetunió Pedagógiai Tudományok Akadémiáján megvédte „A történelem oktatása a középiskola felső osz- tályaiban” című doktori disszertációját. A következő tantárgytörténeti munka azonban majd csak 1984-ben jelent meg Koloszkov A. I. tollából, aki bőséges levéltári forrásra támaszkodva írta és védte meg doktori disszertációját a történelemoktatás kialakulása és fejlődésének történetéből.²⁵

A fent említett munkákat természetesen felhasználtam, ám nem állt szándékomban másolni azt, ami már megvan, bár az általam bemutatott 1945–91 közötti időszak tan- tárgytörténeti feldolgozása, tudomásom szerint, eddig még nem történt meg. A munka e részének kidolgozásakor nem a történelem tantárgyi oktatásának tartalmi kérdéseire koncentráltam, hanem a történetírás szempontjából inkább a korkép megrajzolását ré- szesítettem előnyben a szakdidaktikai szempontokkal szemben. A korabeli állapotok

22 н^{иКифоров} Д. Н. Преподование истории в советской средней школе за 40 лет: МГПИ имени В. И.

Ленина; Ученые записки. Т.122. Вып. I. Москва, 1959.

23 Б^ущиК Л. П. Очерк развития школьного исторического образования в СССР: Изд. АПН РСФСР.

Москва, 1961.

24 К^{оровКин} Ф. П. Развитие школьного исторического образования // Преподование истории в шко- ле. 1967, №6.

25 К^{олосКов} А. Г. Становление и совершенствование школного исторического образования в СССР.

Диссертация на соискание учёной степени доктора педагогических наук. АПН СССР. Москва, 1984.

érzékeltetése céljából a Prepodovanyije isztorii v skole folyóirat anyagait dolgoztam fel az 1945–1990 közötti időszakban, mind a történelem tanítását meghatározó rendeletek, mind a kor légkörének bemutatása végett.

Elsősorban a központi, tehát az egész országra érvényes törvények, rendeletek, hatá- rozatok és ajánlások feltárását és bemutatását tűztem célul, ám mindeközben a szovjet nemzetiségi politikának az oktatásban való megnyilvánulásai is felszínre kerültek. Az állam érettsége és szilárdsága az autochton nemzetiségekhez való viszonyban mutatko- zik meg leginkább, ezért található külön alpontként a munkába az őshonos nemzetisé- gek oktatás- és iskolaügyének bemutatása. Igaz, másként jelenik meg a nemzetiségek kérdése a Szovjetunióban, ahol hivatalosan nem volt „titulusnak nevezett nemzet”, bár az orosz nép minden esetben kiemelt helyen szerepelt. Számomra evidens, hogy ezen alpont része lett a téma kifejtésének, ám a nemzetiségi nyelven való oktatás az egyko- ri Szovjetunió oktatáspolitikájában azon terület közé tartozott, amelynek más volt a hivatalos formában megjelenő és más a valós tartalma és helyzete is. Politikai szem- pontból ez a kérdés „síkos” területre vihet, ám a történész a dokumentumok alapján vonja meg a mérleget és fogalmaz meg következtetést. S bár Ormos Mária szerint a természettudományok megállapításai mindenkor ellenőrizhetők, míg a humán és társa- dalomtudományokban a megállapítások bizonyítás híján maradnak,²⁶ úgy vélem, azon következtetések, melyeket a források alapján megengedtem magamnak, bizonyíthatók.

A munka szerkezeti egységei a két államformációnál, így a két kötetnél is azonosan vannak felépítve – általános iskolaügy, történelemoktatás, nemzetiségek oktatásügye. A szovjet iskolaügynek azonban volt egy olyan szegmense, mely sem a nyugati demokrá- ciákban, sem a posztszocialista országokban nem volt jelen, s ma sincs – ezek az iskolai gyermekszervezetek. Az októbrista, pionír és Komszomol-szervezetnél – melyeket a párt és az állam hozott létre, s kommunista egyesülésként előzőnek ideológiáját propa- gálták – idővel az ideológiai jelleg jelentősen háttérbe szorult, s a racionális és szakmai foglalkozások kerültek előtérbe. Ezek a szervezetek pihenő és munkatáboroztatással segítettek a dolgozó szülőknek a gyermek-felügyeletben, sportolási, kikapcsolódási lehetőségeket, helyiségeket biztosítottak azoknak, a tehetséges gyerekek adottságait szakmai kontroll mellett fejlesztették, ill. az utazásokkal élményekhez jutatták az isko- láskorú gyerekeket. Több mint érdekes megjegyezni, hogy mennyi hasonlóságot lehet felfedezni a cserkészet és a pionírmozgalom között: az őrsökbe, rajokba, csapatokba való szerveződésen át, a csapatok számozása, elnevezésén túl a nyakkendő viseléséig, vagy a táborozásokon át a csapatszellem kialakításáig – s a hasonlóságok felsorolá- sa ezzel közel sem véges. Mikor Szovjet-Oroszországban, az 1920-as évek elején a gyermekmozgalmakat a Szpartakba egyesítették, a szovjet pártvezetés nagy valószí- nűséggel merített a nem is olyan régen, Lord Robert Baden-Powell angol tiszt által lét- rehozott cserkészet pozitív hozadékaiból. Azon sem csodálkoznék, ha az egyre-másra napvilágot látó, az orosz levéltárak mélyéről előkerülő dokumentumokból esetleg az derülne majd egyszer ki, hogy Leninék a cserkészetet alapító Baden-Powellnek azt a meglátását tartották hasznosnak, esetleg követendőnek, melyre utóbbi az 1899–1902 között lefolyt angol–búr háborúban figyelt fel. Ez a meglátás arra irányult, hogy azok a fiúk, akiket sebtében kiképeztek futárszolgálatra, milyen sokat tudtak segíteni a há- ború során az angol reguláris csapatoknak. E megfigyelések alapján dolgozta ki pár évvel később Baden-Powell azt a képzési programot, mely aztán az oly széles körben elterjedt cserkészet alapját képezték. Vagyis egy olyan nemzetközi minta alapján is dolgozhattak a szovjet-orosz pártvezetők az iskolai kommunista gyermekszervezetek

26 o^rmos Mária: A történelem és történelemtudományok. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003. 7.

kialakításakor, ami a fiatal, iskolás korosztálynak a netalán elkövetkezendő társadalmi forradalomba és/vagy külső ellenséggel vívott harcba való bevonását is előrevetítette a párt és az állam oldalán. Ezért is tartom elfogadhatatlannak azt a – napjainkban szé- les körben elterjedt – vélekedést, hogy ezek a gyermekszervezetek csak „agymosást”

végeztek volna a felnövekvő nemzedékben, mivel a források alapján jól nyomon kö- vethetők ezek tevékenységének célirány-változásai. Mindeközben nem vitatom, hogy erős ideológiai befolyást gyakoroltak az iskolásokra. Ám ez a szervezetek célmeghatá- rozásában mindenhol le volt fektetve, tehát nem beszélhetünk rejtett célok megvalósí- tásáról. Hamisnak tartom ezért csak erről a feladatkörről beszélni, kinagyítva azt többi funkciója közül, ill. az időbeli változások figyelmen kívül hagyását is.

Munkám leíró jellegű eseménytörténet – vagy ahogy Gyáni Gábor fogalmazna: tör- téneti tények regisztrálása²⁷–, mely egyáltalán nem divatos mostanság a szakmában.

Terminus technikussal élve úgy is mondhatnám, szinte koncepciótlan faktológia, ami igazából egy olyan témához/ból gyűjtött adatokat, mely csaknem mindenkit érintett, s érint ma is, és nemcsak az egykori Szovjetunió területén, hanem a volt szocialista hold- udvar országaiban is. A fent említett Gyáni azonban elismeri azt is, hogy vitathatatlanul a dokumentarizmus alkotja még ma is a szakszerű történeti kutatás döntő fundamen- tumát. Amennyiben e fundamentumhoz egy-két kő lesz munkám, akkor már érdemes volt vele dolgozni.

A monográfia kombinálja a kronológiai és tematikus kifejtést, mivel minden egyes szerkezeti egységen belül időrendben halad a régebbitől a jelen felé. Vannak bel- és külpolitikai, eseménytörténeti, helyenként intézménytörténeti, gazdaság- és életmód- történeti összefüggései, hisz ezek adták az alapot a munka gerincét jelentő téma kap- csolódási pontjainak megrajzolásához. Mindemellett tartózkodtam a politikatörténettől, a politikai események folyamatos és párhuzamos bemutatásától, azok minősítésétől. A szovjet iskolaügy, általános oktatásirányítás és szerkezet bemutatása ezért lett olyan száraz, tényközlő, csak szigorúan a témához kapcsolódó események ismertetése.

A kutatás során nem tűztem célul a teljes szocialista tábor oktatáspolitikájának, ill.

történelemoktatásának sem bemutatását, sem összehasonlítását, mivel annak úgy for- rásbéli, mint terjedelmi kritériumai túllépik egy kutató lehetőségeit, szakmai potenci- álját, s esetleg egy többéves történészi csapatmunka célját alkothatja majd. Forrásaim és leírásaim csak az 1944–1991 közötti Szovjetunió földrajzi területeire terjedtek ki. S bár a nemzetiségi iskolahálózat és oktatásügy kérdésénél külön figyelmet szenteltem a kárpátaljai magyarság helyzetének, azonban több ok miatt sem volt célom annak teljes történetét integrálni munkámban, ill. a kutatás forrásbéli és területi terjedelme sem tette lehetővé azt.

Nem gondolom, hogy munkám mindent feltárt és megmutatott, amit e témakörben meg lehet mutatni, mivel számtalan elágazási és kiindulási fonalat voltam kénytelenek elvágni a halmozott és végtelen ok-okozati kapcsolatok hálójába való gabalyodás elke- rülése, ill. a még követhető olvasás érdekében. Ebből kifolyólag jelen munka a kezdete lehet azon kutatásoknak, melyek az adat- és forrásgyűjtés mellett a Szovjetunió idejé- ben megvalósult szociális és oktatáspolitikai dimenziók feltárására törekednek majd.

27 G^yáni Gábor: A posztmodern esete a történetírással. In: uő: Posztmodern kánon. Nemzeti Tankönyvki- adó, Budapest. 2003. 18.



16



17

G

. T

(1917–1944)

Új paradigmák a forradalom után

Az 1917-es évben két olyan esemény rázta meg az Orosz Birodalmat, ami gyökerestül változtatta meg a gazdaság, de főleg a társadalom minden szintjének életét. Az egyik február 23-án úgy kezdődött, hogy a háború miatt végletekig kiéleződött élelmiszer- és tüzelőhiány miatt a fővárosi asszonyok több ezres tömege ment ki az utcára tüntetni nőnap alkalmából. Ez a tüntetés aztán általános sztrájkba nőtt át, hisz a birodalmat nem csak gazdasági, de szociális és etnikai ellentmondások halmaza feszegette már addig is. Utóbbiak bizonyítéka volt az 1905–07-es első orosz forradalom. És bár II.

Miklós orosz cár, az állapotok teljes anarchiává való fajulásának előidézőjeként az Ál- lami Dumát kiáltotta ki, majd azt február 27-én fel is oszlatta, a testület ezt nem vette tudomásul. A parlament épületében létrehozták a Petrográdi Szovjetet mint ideiglenes bizottságot, Nyikolaj Csheidze elnökletével. Másnap ez a bizottság bejelentette, hogy átveszik a hatalmat és a cári kormányt feloszlatták.

Március 2-án a cár lemondott a trónról, megalakult az Ideiglenes Kormány, élén Georgij Lvov herceggel. Ezzel Oroszországban megdőlt az abszolút monarchia, győ- zött a polgári demokratikus forradalom és kezdetét vette a „kettős hatalom” időszaka, a burzsoázia érdekeit képviselő Ideiglenes Kormány ill. a tömegek érdekeit hirdető Pet- rográdi Szovjettel. Március 8-án letartóztatták és házi őrizetre kényszerítették a volt cárt.

A központi hatalom gyengülését kihasználva, március 17-én Lengyelország elsza- kadt az Orosz Birodalomtól, amit utóbbi el is ismert. Április 4-én, hosszú külföldi emig- rációjából visszatért Oroszországba Vlagyimir Uljanov (Lenin), aki konstatálta, hogy a szovjeteknek nem szabad támogatniuk az Ideiglenes Kormányt, mivel a forradalom polgári demokratikus szakasza már véget ért, s készülődni kell a proletárforradalom- hoz. Utóbbi kijelentés részben meg is pecsételte az Ideiglenes Kormány sorsát, amely bár a háború folytatása mellett kötelezte el magát, nyárra (június–július) a délnyugati frontszakaszokon befulladt az oroszok támadása. A háborús kudarc és kilátástalanság július 3–4-én újabb tömegeket vitt ki az utcára a bolsevikokkal az élen. A tüntetések zavargásokká fajultak, és az Ideiglenes Kormány betiltotta a bolsevik pártot. Véget ért a „kettős hatalom”.

Július 26-án az OSZD(b)MP²⁸ VI. illegális kongresszusa Petrográdban elfogadta a fegyveres felkelés és a proletárdiktatúra kivívásának tervét. Az Ideiglenes Kormány ellen augusztus 25–30-án Lavr Kornyilov monarchista tábornok puccsot kísérel meg, amit nem a kormányerők, hanem a munkások akadályoztak meg. A lázadás miatt szét- esett az Ideiglenes Kormány, és szeptember 1-jén, az Alekszandr Kerenszkij vezeté- sével létrejövő öttagú direktórium kikiáltotta a köztársaságot. Közben a Petrográdi és Moszkvai Szovjet is bolsevik többségűvé vált.

Október elejére a bolsevik Központi Bizottság napirendre tűzte a fegyveres felkelést, amit 24-én éjjel a vörös katonák segítségével el is kezdtek. 1917-ben ez már a máso- dik, a bolsevik forradalom kezdetét jelentette Oroszországban. Másnap, október 25-én a Szmolnijban megnyílt a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek II. Kongresszusa,

28 Oroszországi Szociáldemokrata (bolsevik) Munkás Párt

ahol Lenin már azt jelentette be, hogy minden hatalmat a szovjetek vettek a kezükbe.

Október 26-án hajnalra a forradalmárok elfoglalták a Téli Palotát és letartóztatták az Ideiglenes Kormány tagjait. A szovjetek kongresszusa elfogadta a békéről és a földről szóló dekrétumokat, valamint megalakult az első szovjet kormány – a Népbiztosok Ta- nácsa. A kormány elnöke Vlagyimir Uljanov (Lenin), közoktatásügyi népbiztosa Ana- tolij Lunacsarszkij, nemzetiségügyi népbiztosa pedig Joszif Dzsugasvili (Sztálin) lett.

Ezzel a fővárosban befejeződött a harmadik orosz forradalom, aminek teljes győzelme csak 1920-ra ért véget, amikor a polgárháborúban a bolsevik kormány ellen fellépő, belső és külső erőket egyesítő, nemzetközi intervenciós csapatokat is legyőzték.

A népi kultúráról és a tömegoktatásról a bolsevikoknak már 1917 őszére többé-ke- vésbé meg voltak a saját elképzeléseik. A fent említett Lunacsarszkij, mellette Nagye- zsda Konsztantyinovna Krupszkaja, Lenin felesége játszott még meghatározó szerepet a szovjet közoktatás kialakításában. A proletárforradalom másnapján meghirdették az analfabetizmus felszámolásáért indított harcot, s november 9-én fel is szólították az or- szág értelmiségét, „hogy aktívan kapcsolódjon bele abba a harcba, amely a tömegek kul- turális elmaradottságának felszámolásáért folyik”. Az országban kialakult állapotok mi- att azonban az orosz értelmiség zöme szembefordult a bolsevik forradalommal, majd a közalkalmazottak petrográdi és moszkvai sztrájkja átterjedt más városokra is. Moszkvá- ban a tanítók is csatlakoztak a sztrájkhoz, ami három hónapig tartott. Ennek ellenére de- cember 11-én az egyházi iskolákat államosították és a Közoktatásügyi Népbiztosságnak (KN) rendelték alá.²⁹ A következő hónapban, 1918. január 20., február 3., a Népbiztosok Tanácsának dekrétuma alapján az államot elválasztották az egyháztól, megfosztották szinte minden vagyonától és jogától. Ezzel egy időben teljes lelkiismeret-szabadságot, hirdettek, amit az iskolai vallásoktatás eltörlésével kezdtek megvalósítani.³⁰

1918. február 28-án a Közoktatásügyi Népbiztosság az oktatási rendszer demok- ratizálása érdekében elrendelte az összes pedagógiai és adminisztratív vezető szabad választását.³¹ Az új szovjet iskolamodellt a korabeli leghaladóbb pedagógiai szakembe- rek elképzelései alapján próbálták meg létrehozni (Konsztantyin Vencel, John Deway).

Az 1918. februári KN határozata szerint ez az új szovjet iskola a szabad önigazgatásra épült, ahol az iskola irányítását annak kollektívája végezte, beleértve a tanulókat és az iskola kiszolgáló (technikai) személyzetét is.

1918. május 3-án a KN rendelettel vezette be a koedukált oktatást. A szovjet kor- mány egyik legelső, 1917. november 11-i intézkedésével megszüntette a forradalom előtti Oroszországban érvényes rendi és állampolgári rangokat. Maga Lenin is azt írta, hogy „… a szovjet munkás-paraszt köztársaságban a közoktatásügy minden szerve- zését át kell, hogy hassa a proletariátus osztályharca, annak diktatúrája céljainak si- keres megvalósításáért, vagyis a burzsoázia megdöntéséért az osztályok- és az ember ember általi kizsákmányolás megszüntetéséért”.³² Ezt olvashatjuk az 1918 júliusában elfogadott első szovjet alkotmányban is, ahol az állampolgárok elvi egyenlőségéről

29 A Közoktatásügyi Népbiztosság határozata, amit a Népbiztosok Tanácsának ülésén fogadtak el „A neve- lési és oktatási ügyek egyházi intézményektől a Közoktatásügyi Népbiztossághoz való átadásról”. In: На- родное образование в СССР. 1917-1973. Сборник документов. Москва, 1974. с.12. (a továbbiakban:

Народное образование… Сб. д-тов…)

30 „A lelkiismereti, egyházi és vallási társaságok szabadságáról”, Uo.

31 f^onT Márta–k^rausz Tamás–niederHauser Emil–Szvák Gyula: Oroszország története. Pannonica Ki-

adó, Bp., 2001. 509. (a továbbiakban: f^onT–k^rausz–niederHauser–Szvák 2001).

32 Ленин В. И. Полное собрание сочинений. Изд. 5-е. Москва. Т. 31. с. 291. (a továbbiakban: л^енин,)

írnak, de mégis létrehoztak egy új társadalmi kategóriát – a jogfosztottakét, ahová azok kerültek, akik munka nélkül szerzett jövedelemből éltek: magánkereskedők, papok, vagy az egykori cári rendőrség tagjai. Ez a jogfosztottság a család összes tagjára ki- terjedt, aminek értelmében ezek gyerekei nem tanulhattak tovább felsőoktatási intéz- ményekben. Az Népbiztosok Tanácsa 1918. augusztus 2-i rendeletében is korlátozta ezt, amikor a felsőfokú tanintézetek felvételi rendjét szabályozta – a proletár és sze- gényparaszti származású jelentkezőket előnyben részesítették. A fenti kirekesztettek gyermekei, helyhiányra hivatkozva, az elemi iskolába is csak korlátozott számban irat- kozhattak be.

1918. szeptember 30. (október 16.) az Összoroszországi Központi Végrehajtói Bi- zottság elfogadta a „Határozat az egységes munkaiskoláról” szóló rendeletet, ami az egységes, ingyenes, általánosan képző, kilencosztályos alapiskola létrehozásáról szólt.

Ezt az oktatást két fokozatban képzelték el:

I. fokozaton a 8–13 éveseknek öt osztályban, míg a II. fokozaton 13–17 éveseknek négy osztályban. Ugyanekkor törtvény mondta ki, hogy minden népnek joga van saját nyelvének használatához az iskolában is.³³

Lenin arról írt, hogy: „A marxizmus koránt sem dobja el a burzsoá korszak legérté- kesebb vívmányait, hanem elsajátítja és beépíti saját nézeteibe mindazt, amit az emberi élet és kultúra több mint 2000 éves történelmében értékes volt”.³⁴ Ám az új szovjet oktatási rendszert nem reformokkal, a régi rendszer átalakításával próbálták létrehozni, hanem a régit lerombolták és egy teljesen új rendszert próbáltak kiépíteni. Eltörölték a tanórákat, a házi feladatot, a tankönyvek használatát, a vizsgákat, a tandíjat és 1918.

május 31-én „A jegyek eltörléséről” szóló KN határozat – az osztályzást is.³⁵ A vizsgák eltörléséről 1919. július 12-én újra rendelkezni kellett, mert több helyen nem vették komolyan, s az intézmény befejeztével szaktárgyi vizsgákat állítottak össze, s azok alapján állították ki a bizonyítványokat.³⁶

Az új oktatási rend kiépítése nem volt zavartalan, hisz 1921-ig Szovjet-Oroszor- szágban polgárháború és intervenció folyt, így a központi rendelkezéseket az Orosz Föderáció központi kormányzóságaiban foganatosíthatták csupán. 1918 végétől ehhez kapcsolódtak még a szibériai, kazanyi, ufai, permi, orenburgi, tyumenyi és voronyezsi kormányzóságok. Előzőekben, a 8–13 éves korosztály számára kötelezővé vált az in- gyenes oktatás.

Mivel az 1918-19 folyamán meghirdetett analfabetizmus elleni önkéntes harcnak alig volt pozitív hozadéka, 1919. december 26-án az NT határozatot fogadott el „Az írástudatlanság megszüntetéséről az Oroszországi Föderáció lakossága körében”, ami kötelező jelleggel terjedt ki a 8–50 éves korosztályra. Számukra a munkaidőt 2 órával csökkentették, miközben bérezésük ugyanolyan maradt, aki viszont nem volt hajlandó ebben részt venni, azt büntetőjogi felelősségre vonással fenyegették meg a dekrétum 8.

paragrafusa alapján.³⁷ Mindez azért történt, hogy az ország teljes lakossága tudatosan vehessen részt annak politikai életében. Utóbbi gondolat Lenintől származik, aki azt is

33 Народное образование… Сб. д-тов… с.133.

34 л^енин, Т. 31. c. 299.

35 Народное образование… Сб. д-тов… с.133.

36 A Közoktatásügyi Népbiztosság határozata „A tanintézményekben folytatott vizsgák és tantárgyi próbák, és ezen az alapon kiadott bizonyítványok betiltásáról”, In: Советская педагогика, 1966, №6, с.114.

37 Orosz történelem. II. kötet. Mihail heller–Alekszandr n^yekrics. A Szovjetunió története. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 164. (a továbbiakban: heller–n^yekrics 2003)

megfogalmazta, hogy „minden olyan állítás, mely szerint az iskola kívül van az életen, kívül van a politikán, hazugság! Az oktatás és a politika elválaszthatatlan egymástól, hiába állítják, hogy az oktatásnak apolitikusnak, politikamentesnek kell lennie. Ez lehe- tetlen, mert az állam, amennyiben az ő intézményeiről van szó, erősen ellenőrzése alatt tartja azokat” – jelentette ki 1920. november 3-án a kormányzóságok közoktatás-poli- tikai agitátorainak összoroszországi tanácskozásán.³⁸ Ezt fogalmazta meg az 1919 már- ciusában, az OK(b)P 8. kongresszusán elfogadott új pártprogram szövege is, amely „a közoktatást a szocialista társadalom felépítéséért folytatott harc alkotóelemévé emeli, s az iskola a burzsoázia hatalmának fegyveréből a társadalom kommunista átalakításá- nak fegyverévé válik, hogy a társadalom osztályokra való bontását felszámolhassuk”.³⁹ Ám Lenin szerint „nem elég az analfabetizmust megszüntetni, hanem kultúrát is kell tanítani, mert a bürokratizmussal és aktatologatással csak így lehet felvenni a harcot.

Ezeket sem hadi győzelmekkel, sem politikai utasításokkal nem lehet megszüntetni”.⁴⁰ Sajnos utóbbi nézetek beépítését az iskolai oktatásba és a szovjet vezetők nézeteibe már nem sikerült elérnie. A fent említett analfabetizmus visszaszorítására tett erőfeszí- tések pozitív hatását látszottak alátámasztani a Központi Statisztikai Hivatal 1922-ben publikált adatai is, melyet Lenin másolt a naplójába az év végén:

1. táblázat. Az írni-olvasni tudók adatai Oroszországban régió 1000 férfiból írni-

olvasni tudó 1000 nőből írni-

olvasni tudó Az egész lakosság köréből, 1000 főből

1897 1920 1897 1920 1897 1920

Oroszország

európai része 326 422 136 255 229 330

Észak-Kaukázus 241 357 56 215 150 281

Nyugat-Szibéria 170 307 46 134 108 218

összesen: 318 409 131 244 223 319

(Forrás: Ленин, Т. 45. c. 363.)

A fenti adatokból három év esik a szovjethatalom tevékenységének idejére, az 1918–20 közötti, amikor polgárháború folyt, s a bolsevikok még nem uralták az egykori orosz birodalom egész területét.

A szovjet iskola nem egyszerű feladatokat kellett, hogy ellásson, hanem politikai, gazdasági és kulturálist egyszerre. Lenin az, aki megfogalmazta a szovjethatalom okta- táspolitikájának lényegét is 1920-ban, kijelentvén, hogy „új tanár-hadsereget kell kine- velni, amely teljes mértékben át van itatva a kommunizmus eszméjével, és meggyőzően tudja azt terjeszteni a munkásság és parasztság körében”.⁴¹

Az 1921-ig tartó polgárháború hátráltatta a központi ellenőrzés teljes körű kiter- jesztését az iskolákra. Így jelentek meg az ún. átmeneti iskolatípusok, melyek azokat a hiányosságokat próbálták kiküszöbölni, amelyek az egységes munkaiskolák teljes hálózatának létrehozásáig fennálltak. Még 1919-ben, a nagyobb ipari központokban, a Komszomol szervezésével, megalakították a munkás-fiatalok iskoláit, melyek egyszer- re nyújtottak általános oktatást, ill. annak keretében műszaki és természettudományi

38 л^енин, Т. 41. c. 399.

39 л^енин, Т. 38. c. 116.

40 л^енин, Т. 44. c. 172.

41 u^o., 403.

alapismereteket, valamint a gyakorlati munkára is felkészítették a tanulókat. Ez lett később a politechnikai képzés első megnyilvánulási formája. Létrejöttükhöz nagyban hozzájárult az, hogy 1918 decemberében hatórás munkanapot vezettek be a serdülők számára. A fenti iskolákkal párhuzamosan még egy ideig tovább működtek a polgári gimnáziumok, reál- és kereskedelmi iskolák. Ennek ellenére 1920-ban az iskolaköte- les gyerekek megközelítően 9%-a járt csak iskolába.⁴² Pont ezért próbálkoztak szinte minden lehetséges módon iskolába „vinni” a gyerekeket. A KN az általános képzésű iskolákkal párhuzamosan, ún. iskola-klubokat alakított ki, ahol mellőzve az iskolai ok- tatásszervezést, inkább beszélgetések, viták útján próbálták elsajátíttatni a minimális ismeretanyagot a fiatalsággal. Az 1920/21-es tanévben pedig a 13 vagy ennél idősebb serdülők számára kétéves, írás-olvasási alapismereteket nyújtó iskola-kurzusokat nyi- tottak. Utóbbi annak az eredménye volt, hogy kiderült, 1-2 év alatt lehetetlenség beve- zetni az általános oktatást minden 8–17 éves, iskolaköteles gyerek számára.

Az 1918 szeptemberében meghirdetett általános munkás-iskolák nem voltak képe- sek betölteni funkciójukat, hisz:

a) az ország nem volt egységes sem politikailag, sem gazdaságilag;

b) a gazdasági rendszer minden téren romokban hevert, drasztikusan visszaesett a termelés, néhol teljesen leállt;

c) az iskolák sok helyen az oktatáshoz megfelelő épületekkel sem rendelkeztek, nemhogy korszerű tanműhelyekkel;

d) ebből kifolyólag az általános iskolák nem tudtak munkás-iskolákká válni, ill.

működő kapcsolatot teremteni a termeléssel.

Talán ez is motiválta az 1920 áprilisában, az OK(b)P IX. kongresszusa után összeült III. szakszervezeti kongresszust, mivel határozatai az oktatást is érintették. E szerint a proletárképzés gerincét a hivatalos szakképzésnek kell alkotnia, ami a népgazdaságot szakmunkásokkal és technikai személyzettel kell, hogy ellássa. A pillanatnyi helyzeten felülemelkedve, mindenképpen meg kellett keresni a lehetőséget, hogy a munkás-is- koláknak tényleges kapcsolatuk legyen az iparral. Ezt karolta fel Krupszkaja, mikor kijelentette, hogy „A (szűkített) specifikus szakosodásnak egy általános elméleti és egy gyakorlati politechnikai képzésre kell épülnie, ami a szakembereknek lehetőséget ad saját szakmájuknak egy másikra való cserélésére bármikor.”⁴³

1920. augusztus 16–22-én, a soron lévő tanév előtt összeült „Az iskolai alegységek összoroszországi konferenciája”, ami az iskolaszervezés soros feladatairól tanácsko- zott. Itt merült fel legelőször, hogy össze kellene hangolni az Orosz Föderáció iskolái- ban a tananyagok tartalmát. Egyik első ilyen kísérlet pont az M. N. Pokrovszkij marxista történész által vezetett bizottság volt, ami a Közoktatásügyi Népbiztosság kérésére jött létre, hogy a humántudományok oktatásának alapelveit dolgozza ki a szovjet iskolák számára. Addig, szinte minden kormányzóságban mást tanítottak történelem címszó alatt, bár általános irányvonalakat fel lehetett fedezni, mint: a) a forradalmi mozgalom és a munka története; b) az októberi forradalom története; c) az 1918-as szovjet alkot- mány. A Pokrovszkij vezette bizottság 1920-ban, útmutató jelleggel publikálta is első tanterveit történelemből. Mivel a konkrét tudományok tantárgyi oktatását elvetették,

42 Народное образование в РСФСР. Под редакцией М. П. Кашина и Е. М. Чехарина. М., «Просвеще- ние», 1969. c.16. (a továbbiakban: К^ашин-Ч^еХарин 1969)

43 К^{рупсКая} Н. К. Педагогические сочинения, Т. 10. Москва, Изд-во АПН РСФСР, 1962, c.44.

ezért egymással igen laza kapcsolatban lévő kurzusok tanítását irányozták elő, de kü- lönálló történelem tárgy nem létezett, amint az alábbiakból is látható:

a) a kultúra története;

b) Oroszország és a külföldi országok története;

c) gazdaságtörténet;

d) a szocializmus története.

A cári időkben oktatott tárgyaktól abban tértek el, hogy nem személyekről és törté- nésekről szólt, hanem a munkáról mint termelési folyamatról, forradalmi osztályhar- cokról, a bolsevikok szerinti haladó ideológiák fejlődéséről. A történelmi folyamat egy-egy különálló oldalát, eseményét mutatták be, ami viszont megnehezítette vagy teljesen lehetetlenné tette a tanulók számára a történelem általános folyamatának és tör- vényszerűségeinek fel- és megismerését. Ezek a tanterv-elemek sejteni engedték egy új társadalomtudományi tárgy megjelenését. A polgárháborút, a gazdasági és politikai szétszórtságot tartja a szovjet éra egyik kiemelkedő történésze, Korovkin F. P. a legfon- tosabb oknak, amiért a legújabb kori történelem, a politikai gazdaságtan és a szocializ- mus története került az oktatás előterébe.⁴⁴

A Pokrovszkij által megírt „Orosz történelem a legrövidebb formában” című tör- ténelem tankönyvnek első két része még 1920-ban meg is jelent, s több mint tíz évig volt használatban.

1920 októberében a Szakképzési Tanács II. ülésszakán parázs vita alakult ki az ál- talános és szakképző oktatás viszonyáról. Lunacsarszkij „Az egységes munka-iskoláról és műszaki képzésről” szóló beszámolójában arról értekezett, hogy a második szin- tű iskolák tanulói (13–17 évesek) meg kell, hogy ismerkedjenek a termeléssel, annak szervezésével, főbb folyamataival, alapanyagaival, ám mindemellett az oktatás máso- dik szintje meg kell, hogy tartsa a képzés általános jellegét is. A közoktatási népbiztos heves kirohanása a szakszervezeti vezető, Kozelov B. G. és a szakképzési biztos, Smidt A. J. által képviselt azon elképzelései ellen irányult, melyek – Lunacsarszkij szerint – csak a pillanatnyi helyzetet vették alapul, pedig az OK(b)P VIII. kongresszusának határozata kimondta a szakmunkásképzés kiterjesztését a 17 évnél idősebb korosztály- ra az általános politechnikai tudásra alapozva. S bár a politechnikai képzés segítette a szakképzés gyorsabb elsajátítását, egyedül nem volt alkalmas arra, hogy szakmát adjon a fiataloknak. Ez pedig egyértelművé tette, hogy mi a párt álláspontja a politechnikai és a szakképzéssel kapcsolatban.

1920. december 31–1921. január 4. között zajlott Moszkvában az a pártértekezlet, melynek legfontosabb feladata az volt, hogy előkészítse a párt X. kongresszusára a közoktatást érintő kérdéseket. Az elkészített beszámoló, melyet Krupszkaja akart meg- tartani, három problematika köré épült, s a bolsevikoknak a szocialista nevelésről, az oktatási reformról és a szakképzésről való elgondolásait rögzítette. Ám Krupszkaja betegsége miatt annak zöme csak papíron maradt, ezért Lenin feljegyzéseket készített a kongresszusra, melyben többször aláhúzta, hogy az ország szélsőségesen rossz gaz- dasági állapota megköveteli az iskolák második szintjének és a szakmunkásképzésnek az összevonását. Azt külön aláhúzta többször is, hogy eközben el kell kerülni a csak

„kézműves-képzéssé” való degradációt, a korai szakosodást, ezért az általános képzésű

44 К^{оровКин} Ф. П. Развитие школьного исторического образования // Преподaвание истории в шко- ле. 1967, №6, с.36. (a továbbiakban: К^{оровКин} 1967)