MAURITS FERENC

dott az arcom, aztán eszembe jutott, hogy az előbb még a lány feje volt ugyanezen a helyen, amitől, magam sem értem miért, hirtelen egészen megundorodtam. Gyorsan kibontakoztam az

● arcom arcomba rántom nehogy kilátsszon dagadt bíbor nyelvem a számból. ● lehúzom arcomra arcom végre nyugodtan

Emészt a fagy, de bent már olvadok, még űznek régi, kopasz hajnalok;.. hajuk kinő majd – hóruhám lehull, arcom a szélben,

Asztali ceruzák kiállnak, mint égi üveg-vadkanok hátából nyílnak, dárdaszálak - asztali szentimre vagyok, s asztali zrínyi: mert a látszat világít, ringat, játszik és

Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom. A költői képsor biblikus eredete mára szinte kilúgozódott a sorokból. Maradt: a fo- galomkészletben a használati eszköz, a

Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom. A költői képsor biblikus eredete mára szinte kilúgozódott a sorokból. Maradt: a fo- galomkészletben a használati eszköz, a

rosszul bántam az életemmel mint groteszk ólom-pihék szálltak nyomot sem hagyva az évek el vállaimon nem nőttek szárnyak az arcom sápadt a szemem vak és már nem múlik el

...Éjjel-nappál virágzik a jázmin, szinte sóhajt, amint arcom éri, mert amint járkálok, láthatatlan hatol belé arcom, mintha vajba gyermek ökle nyomódnék, így őriz