Teljes szövegt
Emészt a fagy, de bent már olvadok, még űznek régi, kopasz hajnalok;
hajuk kinő majd – hóruhám lehull, arcom a szélben, fényben felvidul.
Előkerül egy zsebretett mosoly,
(s talán sírok – de nefélj, nem komoly).
Reszketek egyre. Nem-tudom-mi-lelt.
Hiába szándék: nem szolgálja tett.
S öklömnyi szívem újból útra kel, képzelt szerelmem, tőled futok el:
futok, futok, de lelkem átölel.
Még nem vagy itt, de sosem hagylak el!
KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK
S csupán azt akartam közölni veled, hogy a rólad készített színes fényképet ma- gam előtt tartva nem győzök gyönyörködni benned, ahogy nem szűnök meg arra
mért, miért törsz az ártatlanokra, Tél, miért, miért ölsz?!?... TOMBOL A TAVASZ Szélben és fényben tenger hóvirág tüntet
„A földerít- hetetlen bűn, melynek vádalapját nem is lehet megtudni A per című Kafka-regény alap- problémája.” 31 Rába szerint az indokolatlan vétkesség eszméjéből
Azután megfestem a fenyőerdőt a tanya mögött, egy kígyó és egy tigris is lesznek rajta, mint amikor megszöktek a cirkuszból, és most éhesek. Az utolsóra pedig magamat festem
[r]
[r]
S aki- nek megadatik, hogy hosszú (persze mihez viszonyítva?) élete alkonyán számba veheti múltját, jelenét, leltárát, mint ittlétének argumentumát, mint
Hisszük, Fehér Ferenc nem az „utolsó vajdasági" és nem is a „legvajdaságibb" költő; Fehér Ferenc magyar költő, Fehér Ferenc költé- szete a magyar irodalom része,
