• Nem Talált Eredményt

1 -1 -1 -

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "1 -1 -1 -"

Copied!
77
0
0

Teljes szövegt

(1)
(2)

1 -

(3)
(4)
(5)

E U R Ó P A

ISMERETTERJESZTŐ KÖNYVTÁR M e g je le n t:

1. H e n r i B e r g s o n s Bevezetés a metafizikába. Fordította és előszót irt hozzá Fogarasi Béla.

2. B a lá z s B é l a : A színjáték elmélete.

8. F r i e d r i e h E n g é l ssLndwigFenerbach és a klasszikus német filozófia lezárulása. Fordította ék utószótirt hozzá KáldorGvörgy.

4. B o s a L u x e m b u r g : Levelek a börtönből. Fordította Lengyel József.

5. F o g a r a s i B é l a : Bevezetés a marxi filozófiába.

6—7. I m m a n n e l K a n t : Egy szellemlátó álmai. Fordította K. Fried Jolán.

8. R á c z B é l a : Kereszténység és rabszolgaság.

9. V á r a d ! G y u l a : A valuta (Közgazdasági problémák I.).

10. H e u r l P o i n c a r é : Természettudomány és materializmus.

Fordította Garai Károly.

l t . liCiig-yel S a m u : A könyvvitel lényege. (Közgazdasági problémák II.)

L eg k ö zeleb b m e g je le n n e k :

G . K . t 'h o s t ö r t ö n : Eretnekek (Kipling-Wells-Shaw).

ltOHZÍoJcv'S7.UiJ: Orosz írókról (Tolsztoj-Paskin).

E r n s t M u c ii: Népszerű természkttadományi előadások.

G o e t h e : A dilettantizmusról.

M it o l v a s s u n k ? (Tudományos liodalmi tanácsadó.) C la n s e w itz : A háborúról.

T n d o m á n y o s i d e g e n k i f e j e z é s e k l e x i k o n a . M a r x : A politikai gazdaságtan bírálatának bevezetése.

U p t o n S i n c l a i r : A sajtó.

U t ó p i k u s s z o c i a l i s t á k . (S a in t-S im o n , W o itlln g , F ő ú ­ ri er, O w en Írásaiból.)

n e i n r l e h C n n o t r : Az őskor technikája.

C n r t l n g : A mai francia irodalom.

EURÓPA

I S M E B E T T E B J E S Z T O K Ö N Y V T A B

WIEN, VII.,

BANDGASSE 3 2 , I. ST., TŰR 17.

Drnck: „Elbemübl“ , Wien, IX., Berggasse SÍ,

(6)

E n c. r

:.n á

BALÁZS BÉLA

FÉRFIÉNEK

E U R Ó P A . - K Ö N Y V T Á R

1 2 . S Z . WIEN 1023

(7)

EUROPA-KÖNYVTÁR

címen uj könyvek látnak napvilágot A könyvtár k n lt n r á t a k a r te rje sz te n i,

azokhoz az olvasókhoz fordul, akik szükségét érzik annak, hogy k o r u n k s z e l l e m i t ö r e k v é s e i t , a tudomány megvilágításában lássák: mi ért el, hová tart és honnan jön a m a i e u r ó p a i k u l t ú r a .

A könyvtár népszerű akar lenni: a kultúrát őszintén szomjazó tömegekhez, de csakis ezekhez szól.

Szól a most megszülető uj e m b e r h e z , m in d en m unkáshoz,

m inden d iák h o z, m in d en k ih ez, a k i ta n u ln i a k a r , mindenkihez, akinek életéből a háború öt esztendőt tönkretett, mindenkihez, akit haladásában, tanulásá­

ban évekkel hátra vetettek, de g o n d o l k o z á s á b a n , v i l á g n é z e t é b e n m e g v á l t o z t a k , ö n t u d a ­ t o s s á t e t t e k a z u t o l s ó e s z t e n d ő k .

A n é p s z e r ű s é g c í m e a l a t t n e m a k u l ­ t ú r a e l s e k é l y e s i t é s é t a k a r j a s z o l g á l n i . Minden komoly ember számára lehetővé akarja tenni, hogy öntudatosan állást foglaljon a mai társadalom problémáival szemben. G o n d o l k o z á s r a a k a r k é s z t e t n i , nemcsak egyszerűen, iskolai lecke mód­

iára, kész ismereteket közölni.

(8)

BALÁZS BÉLA

FÉRFIÉNEK

uJ VERSEK

EUROPA-KÖNYVTÁR

12. SZÁM

W IEN 1923

(9)

K öd előttünk, köd utánunk-

Emigrációs karácsonyi é n e k ... 9

Tudom uram mi t ö r t é n t ... II A z utak ...12

Három piros r ó z s a ...13

Fordulok arccal most a föld felé. Zsoltár és u t ó h a n g ... 17

Vörös tavasz e lé b e ... 20

Óh én tiiz e m ...22

Szólok a n y á m h o z ... 24

Odisszeusz ...29

Gyűlölet v e z ek lése... 31

Hiszek a h itb e n ...32

Három óda. A dy Endre h a l á l á r a ... 35

Legenda készül (Korwin Ottó e m lé k é re )... 36

Lukács G y ö rg y h ö z ... 37

(10)

Nem fér több szépség.

old.

S z ü r e t ...41

Most már el ne h a g y j ... 43

S z e p t e m b e r ...4 4 Pipacsok útján, gesztenyék ú t j á n ... 45

N á s z d a l ... 4 7 Szerettem ezt az életet. Jöjjön az ő s z ...' ... 51

Most ifjúságod álarcát hajitsd e l ... 52

Ö r ö m ...54

F é r f i é n e k ... 56

A szavak s í r n a k ... 58

Hirdetés ... 61

l í I L i-iZZ

... ...

*í _ f.A . . .

!»;>/ ■ ; • I

(11)
(12)

Á R IO N Zengő delfinek fogjatok fel.

M agyar hajóból a magyar urak Hazátlannak ím engem kivetettek.

Zengő delfinek, édes szavaim, T a la jjá sűrűit, dús magyar szavak, R ajtatok állok magyar televényen.

Kunsági rétek gyenge fűszaga, Lehelt ezüstje hajnalló Tiszának, Voltatok illat s muzsikának füstje.

Szirtté szorultok, keményedtek kővé.

Rátok rakom most lakóházamat.

M agyar uraknak földjén soha többé.

Erdő-szavak sűrűje, tükrös tószavak, Bús esti pornak melegjét aranylók:

Hazám , kies föld, szavaim vidéke.

Füstöljetek fel engem fellegekbe.

Bíbor hegy ég a rónaság felett H a szívemet a színetekbe vérzem.

Véslek magamnak akkor sarcophaggá, Mely földtelen megáll fennt az időben:

Omló vizek felett a maradó szivárvány.

5

(13)
(14)

K öd előttünk, köd utánunk.

(15)
(16)

E M IG R Á C IÓ S K A R Á C S O N Y I É N E K Ne nézz vissza szegény párom.

T úl vagyunk már hét határon.

K öd előttünk, köd utánunk.

Ki tudja, hogy merre járunk?

Magyar pusztán téli szél vág.

Tűzhelyünket kioltották És fekete minden ablak.

Nézzél csillagot magadnak.

Ne nézz vissza, nézz az égre.

Nézd a jászol felett ég-e?

Hallasz-e az éjben hangot, Szent karácsonyi harangot?

Napkeletről vagyunk útba.

Ez az út királyok útja.

Országukat elvetőké, Szomjas csillagkeresőké.

(17)

Hallasz-e az éjben hangot, Szent karácsonyi harangot?

Aki ezt a hangot érti Nem fog többé visszatérni.

Országait az nem bánja.

Tűzhelyeit tűzre hányja.

Magos égen ég a máglya:

Betlehemi csillag lángja.

10

(18)

T U D O M U R A M M I T Ö R T É N T Tudom Uram, mi történt: hazahoztál.

Hogy ne legyek többé elhagyatott árva Csordából kivertél magányos pusztára.

H ázam at is tetted földdel egyenlővé.

M ert póstagalambck dúcai a házak.

Hazátlanná tettél, hogy hazataláljak.

Ruhám elvetted, hogy ne dideregjek S fejem alól párnám, hogy árva fejem Legyen hova hajtsam, biztos térdeden.

Arcom álarcát is letépted rólam.

Szívemről is véres álszivek szakadnak.

Most már uram rajta, hámozz le magadnak.

M ert póstagalamb dúca minden élet És nagyon sok, hidd el, amit ott hagyok.

Uram, meg ne álljunk. Én készen vagyok.

11

(19)

A Z U T A K Fekete égen, ködben, valahol Jajgatnak vándor vadludak.

Karcsú ívű országutak Nyújtóznak, várva, hallgatag,

A z éjnek bársony hüvelyében, rejtve.

Tudom, tudom, ti vándor vadludak, Most mozdulnak az éjben az utak, Most kanyarogva kúsznak közelebb,

Most marnak szíven. — Jaj száll odafenn, November sír a tarló réteken

És holnap már földönfutó leszek.

(20)

H Á R O M P IR O S R Ó Z S A Három piros rózsa kihajlott az útra.

Tüske nem akasztott, illat megakasztott, H árom piros rózsa engem leszakasztott.

Három piros rózsa engem ne szakíts le.

Leszakadtam máshol, leszakadtam távol, Messze Tisza partján egy jegenyefáról.

T átrai fenyőről barna ciprus tépett.

Ágról leszakadtam, ágon felakadtam, Szívemet, szívemet nem a fáknak adtam.

Nem is lehet innen már hazatalálni.

Csillagzápor elől eresz alá állni, Istenboruláskor lágy fészekre szállni.

Ágról ha szakadtam, gyökerem is volt tán?

Feleljed ha kérdik: azt az ágak érzik.

O ttan voltam otthon, ahol jobban vérzik.

M ert aki a Tisza vizét issza Annak fáj — annak fáj, Fáj annak a szíve vissza.

13

(21)
(22)

Fordulok arccal most

a föld felé.

(23)
(24)

Z S O L T Á R ÉS U T Ó H A N G I.

Láss meg uram, mert újra itt vagyok, Tékozlóként, ki szívét tékozolta, H olott ős titkod benne sajgott.

Láss meg uram: múlandó emberek Száradó könnye szennyezte be lelkem, Mely szellemeknek tiszta kútja volt.

Láss meg uram s az örökkévalóság H űs tengerében mosdass szívtelenre:

Bukott tündéred embert szeretett!

II.

Titkod vérző stigmáit döfd belém.

F ájjál uram, fájjál, hogy más ne fájjon, S meg ne pihenjek kicsiny bánatokban.

Verj meg kezeddel s a férges időt Szakítsd le rólam, hogy meztelenül Lehelletednek viharában álljak.

17 2

(25)

S hol planétáid orgonája dördít Boltot főiem s örök vágyoszlopok

Nyúlnak egedbe: templomodban nyugszom.

H ad d járjak véled újra a mezőn, H ol társalkodván örök illatokkal A hervadó virágot lépje lábam.

Fogjam a fényt, a fáklyát dobjam el, S örök zenédnek koszorúit hordván A hegedűket szívem ne ismerje.

És ne ismerjek embert. M ert a lélek Örök nyílként jő ezren átrepülve.

Csak annak tartsam szívemet elébe.

Z ajló időnek folyása felett én Szitakötőként fényedben lebegjek,

S a fuldoklóknak jajját meg ne halljam.

Énekemet, mint Memnonszobrckét, Örök nap költse örök sivatagban,

S bús karaván lent porzó útját meg ne lássam.

*

18

(26)

De süketíts meg, mert még hallom őket.

Karomat törd le, hogy értük ne nyúljak.

Szememet szúrd ki, mert még könnyezik.

S a szívemet, tépd ki a szívemet.

Mert szánalomnak horga akadt benne És fáj és húz és mit tegyek uram?

Vállamon Jézus és Kristófként engem Jézusnak terhe a mélységbe nyomjon?

Most némits el uram,! Mert ez a Sátán!

19

(27)

V Ö R Ö S T A V A S Z E L É B E Most búcsúzzunk el egymástól Uram.

Á rad a föld és tajtékos tavasz Dagasztja föl a mély völgyek sötétjét.

Égnéző várták ormai merülnek.

Most búcsúzzunk el, mert csillagmagányos Négyszem-között már többé nem beszélünk.

V ak völgy fölött, szép függő hidakon Szomszédolni egymáshoz át nem járunk.

Köldökszakasztó születés szakít:

Letép a földnek áradása rólad.

Csókolj meg engem még egyszer Uram, \ Ezer év múlva látjuk újra egymást.

Fordulok arccal most a föld felé S köszöntelek halálos nagy tavasz.

Hullt-e már csillag hullámodba, hullt-e?

Van-e már néma fövenyedben gyöngy?

20

(28)

Á radj rám, áradj! Föld, dalolva várlak.

Dalommal verlek, ágaskodj az égre.

Magam vetkőzöm s már borítalak Szememre mint a szeretőm haját.

És lesz majd éjjel, hogy az Úrnak arca Kél újra és nem tükrözi szined.

Akkor, mint sülyedt városok harangja.

Meg fog kondulni mélyedben szivem.

21

(29)

Ó H ÉN T Ü Z E M Mint csiga szarvát, húzd be csendesen, M ár messzesöprő sugaraid húzd be, Óh én tüzem. Mert régi tűz vagy.

Eltébolyodott régi Istenek

Maguknak fáklyát gyújtottak s utukra Emberszivekből késeit gyanta égett.

Égi sétálók fényessége húnyj el.

Fénytelen útra indulj most magad.

A sötét földön megmozdult az ember.

Mozdul az ember. Más tűz kell neki.

A z nem világít szépen, hanem éget, Nem mutatja, de töri az utat.

Fénytelen tűz, világosságtalan, Vakck fáklyája, süketeknek kürtje, Barlangos-kínú sötét emberégés.

Magvadnak magva váljék most és lássam, Hogy fénytelen, világosságtalan,

M ajd tűz maradsz-e még, óh én tüzem?

22

(30)

Tündöklő lángod arany hüvelyében Sötéten éles, forró penge ég-e?

Hogy vágsz-e még, ahol már nem világítsz Rejtesz-e pengét, forrót, éleset,

Mely mozdulni tud még és felhasítja Szép tündöklésedet, óh én tüzem?

De gondolom, hogy jó lobogó voltál:

Lobogj fel most és égesd el magad.

(31)

S Z Ó L O K A N Y Á M H O Z

Tudom anyám vagy. Mert sokszor nem gondoltam veled.

De legdühödtebb viharnapjaim titkos mélyéről édes mosoly fájt fel. Csenddé derült tegnapok tudását mosolyogtad rám: „Máskor is így volt/*

És mint idegen zsivajban, ha gyermeknevemet hallom, körülnézek, nem látok senkit, de a kétkedésnek bánatselyme simul harcomra: E z „se minden".

Tudom anyám vág/. M ert nem veled éltem és messzire költöztem az emberek közé.

D e látatlanul hordtalak mögöttem, bujtató vég­

telenséged csillagos csigaházát és titkos biztonságod volt mindig a névtelen, édes bánat.

Óh titkos biztonságod elárult mindent amit megö­

leltem.

Mert hűtlen már aki emberbajba nem tud belehalni és nincs horgonyunk más hanem csak az elkötelezett halál.

De a te végtelen öled a halált leringatja rólam.

24

(32)

Tudom anyám vagy. M ert szívszakasztó, nehéz édesség volt megtérni hozzád.

Mikor éjszaka felmentem a hegyek közé, a fenyves feketéjében megjelent rajzolatlan arcod, a csendnek roppant kapui csukódtak néma dördüléssel a távoli völgyben és túlnan elmerültek minden emberdolgok, melyeket szerettem.

A nincs-tovább szent pihenője fájt és a végső megértés játékká alázta égő csatámat.

A Saturnus kerekei gázolták kicsiny sírásomat és vonagló szívem bágyadva zsibbadt örök törvényed merítő feneketlenébe.

Ismerem arcodat. Mert gyakran hajoltam sugaras víztükör fölé, holott énrám (számkivetettre) énmagam arca nézett tebelőled, mint ki az országból sohse jött ki.

Láttam a T átra sápadt gránitszakadékai között őrül­

ten bolygó holdat is.

Déli nap arany mázsái alatt repedő lándzsáit der­

medt kukoricásnak érzem s alkonyi felhők messzi fény­

jeleit tudom.

25

(33)

Tavaszi völgyről hámló hajnali köd alatt először- meztelen pázsit nyirkos húsa megrándul simogató kezem alatt, mint az ideges paripa bőre.

És az ibolyát alkonyodó Tisza is, ha szólítom, ka­

romra kanyarog, mint testvérem a kígyó.

D e a széttépett katona csomós vérére pipacsot felel a te földed.

A z arató napszámos savanyú izzadságára búza­

virágot énekel. Búzavirágct.

A dülőút fárasztó sarában, piszkos, köhögő, vén kocsis mögött a te estéd glóriás csodája kél.

hárfás angyalok arany bárkája úszik el az arcot-emelő hegyek felett.

Tudom anyám vagy. De ha most elhagyni téged nem tudnálak, szépségedet látó két szemem kiszúrnám.

Mert a cél gyilkos ellensége az útnak.

Megváltás: harcot gyalázó.

Végső szent értelmed gyönyörűsége kínunkat csú­

folja hiúnak.

És bizony jaj a vándornak aki látja hazáját.

26

(34)

ts o d á id családjából engem kieresszél. M ert gyöke­

rem benned telel, anyám, de a fiú kereső szerelemmel idegen kalandra kinőjjön.

Akarok lenni leszakadt árva, hogy tudjak szeretni.

Eltévedt bujdosó akarok lenni, hogy életvándor­

lásom csúfolt játék ne maradjon.

És legyek halandó, hogy adni tudjak.

Mert az én szélbeszórt testvéreimnek vagyon egyet­

len hatalmas csodájuk, mellyel örökkévalóságodat sar­

kaiból kiemelik:

H ogy megtudnak halni valamiért.

T alán el is feledlek, mint fiú az anyját szerelem­

ben felejti.

T alán el is feledlek. M ert az embersírás nagy felejtető.

D e tudjad te, hogy hűségesed mégis én vagyok.

A te nyájadat terelem odakint szikes, rossz le­

gelőkön és végső békességed karámjába utolsónak térek be este.

Látom, hogy mások altató nagy szárnyad alatt búj­

nak, mikor az élet karvalya kering szívük fölött.

27

(35)

D e engemet szeress te jobban. Mert engem mesz- szebbre ereszt ki nagy kötésünk.

Mert a kivert, messzire űzött, bitang embersors örök gyökeredről nem fog leszakadni, míg az én szívem erős hídja le nem szakad.

28

(36)

O D IS S Z E U S Z Kötözzetek az ember árbocához, Testvéreim, ti süket evezősök.

Kötözzetek az ember árbocához, M ert odaátról hallok éneket.

A végtelenség bazaltzuhatagja

Harsog kicsiny vándorhajónkra zsoltárt, S jaj édes, édes bölcsődalt örvénylik H ívó mélysége örök eredetnek.

Szögezzetek szögekkel magatokhoz, M ert engemet dalolnak odaátról.

Szögezzetek szögekkel magatokhoz, M ert hazahívnak dalos Istenek.

Á ldott legyen ti fületeknek vértje, Á ldott a páncél vad szíveteken.

M ert markotokból angyalmuzsika Nem andalítja ki az evezőket.

29

(37)

T e tengerbolygó, haragos süketség T e fogsz beúszni zengő kikötőbe.

Mert fordul mostan sötét idegenbe, Nem hazafelé visz az út haza.

De hordani fog engem is hajód.

Emberkín nyársa bennem a gerinc már S árbóchegyére tűzött koponyám Fáklyája kormol égi énekekre.

t

30

(38)

G Y Ű L Ö L E T V E Z E K L É S E Zsugori gonddal gyűjtöm minden kínom.

És melyet kedvem eddig szélbe rázott, Megtakarítom a szomorúságot

És minden ütést, mellyel versz uram.

Gyűjtöm vagyonnak, Hogy fizetni tudjak.

Mert én, Uram, most nem készülök jóra, Készülök drága, gonosz dáridóra

És nem szeretek hozómra mulatni.

Feketefényű, veszett gyűlöletre, Sajgó szerelmen ki fent gyűlöletre, Készülök búsult gyilkos gyűlöletre Szívemszakasztó gyűlölt gyűlöletre.

Tudom az árát. Megveheted rajtam.

És talán kezdjünk számolni Uram.

Mert hátha nem lesz hosszú az utam S mentén vesszőid sokasága nem fér?

De bizony mondom nincs több szenvedés Bután véletlen, s mit törvényed ró rám, Bősz értelemmel, minden sötét órám Fekete vasból vert toronnyá épül.

31

(39)

H IS Z E K A H IT B E N Bizony sötét van néha és

A z éjszakának fekete kövén Megtüzesednek szemednek fúrói.

Akkor csak hallgass. O daát kopog.

Valahol messze dolgoznak elébed S az alagút, tévedni, nem ereszt ki.

Bizony már cél sincs néha és Száz útnak bokra szívja száz felé Gyökeretalvó, fájó véredet.

Csak add a véred, adjad tavaszig.

Nőjjön a szár. V irág aztán hasad.

Leghcsszabb útad végén. M ajd tavasszal.

A ddig a híd tartja a partokat

És könnyből szem, mosolyból száj fakad.

És hitből Isten. — M ajd tavasszal.

De hogyha minden mindhiába van?

H a mégis minden mindhiába van?

Még azt is nézi s tudja valaki.

32

(40)

Három óda.

(41)
(42)

A D Y E N D R E H A L Á L Á R A Köszönjük néked, hogy legelső voltál.

Elérhetetlen és hódoltató.

Köszönjük néked, mert hódolni jó És fáj a mindig-egyenes gerinc.

F ájt hordani terhét a tiszteletnek

S áldozni melyre rakjuk, nem volt oltár.

Köszönjük nékéd, hogy oltárunk voltál És templomunk, kalaplevétető.

Mert ünnep van, ha van kit ünnepelni.

Magosság van, ha felnézni lehet.

Ki leborulhat felemelkedett.

D e fáj a tetők sívár árvasága.

És köszönjük, hogy testvérek lehettünk.

Mert meghajolván mind összehajoltunk, Egy kupoládba békült ívek voltunk, M i fájva-dacos templomkeresők.

Most felszeghetjük árva fejeinket.

Meredek gőggel égnek borzadott, Szálkás árbocok fogunk állni ott, V a d fej faerdő, a sírod körül.

35 3*

(43)

L E G E N D A K É S Z Ü L (Korvin Ottó emlékére.) Soha még, soha még ilyen árva csatát.

Meztelenül harcoltatok és a halálba Lelketek is egyedül szállt. Harcos elődök Árnya se várta ott körbe köszöntve kupával.

R égi csaták muzsikája se gőzölt Búsharagos mámorsisakot fejetekre.

Roppant ősi legendák kürtje üvöltő

Szörnyetegekként nem taposott utcákat elétek.

Meztelen eszmével, jeges űrben, árva legelsők, Veletek hadak útján nem harcoltak az ősök.

T i világ árvái, őstelen hősök, jaj, ti ezerszer hősök.

Meg kell halnotok itt, fegyvertelen, árva legelsők.

Nem diadal, de legenda virágzik itt holnapi harcra.

D allá halnotok így kell, mert csak a dal diadalmas.

Nevetek csatabárdja ha zúg majd és röpülő lobogókon A ti véretek bíbora leng unokáknak előtte,

H adak útján akkor harsogó lelketek árja Proletár seregek rohamát diadalra röpíti.

36

(44)

L U K Á C S G Y Ö R G Y H Ö Z V a d homlokodnak fölhős sziklái alá V agy eltemetve és véresre tört már A z asszonyoknak puha tenyere.

Harmadnapot így vársz te. Sziklagörgető Angyalt, sóhajtó kínnal így vársz, Emberkiásót minden gondolat alól.

« Hanem én látom a te szívedet.

Volna az kunyhó kerttel és lugassal.

Ám úgy tetszett a halhatatlanoknak Múlatni hozzád, hogy betérjenek.

Szelíd jobbágy vagy és alázatossan Terítesz asztalt hangos uraságnak.

Isten-étvágynak kevés életed,

Töltőd halk véred csengő kelyheikbe.

Glóriák fénye riasztja az éjjelt.

Kürtődből lángja az örök szavaknak.

S te szégyeled siratni kertedet, Legázolt kertedet s a feldúlt lugast.

37

(45)

Nem vagy te hős, harcos vezér te nem vagy.

Árnyékká haltál Isten sugarában.

Napóránk vézna, bús árnyéka vagy, Hogy mutassad a népeknek időit.

A gyad virrasztó máglyáival egyszer U j emberhajnalt imádkozva vártál, lm pirkad és te, fáradt templomszolga, Oltárod lángját csendesen eloltod.

V ad homlokodnak fölhős sziklái alá V agy eltemetve és véresre tört már A z asszonyoknak puha tenyere.

Harmadnapot így vársz te. Sziklagörgető Angyalt sóhajtó kínnal így vársz, Emberkiásót minden gondolat alól.

i

38

(46)

Nem fér több szépség.

(47)
(48)

S Z Ü R E T Anangaraga őszül a hajunk.

Tudsz-e szép, boldog szüreti nótát?

Búcsúzó kertünk aranyat szór rád.

Lásd, gazdagok vagyunk.

M últ kínjaink glóriát énekelnek.

Piros rózsákká nyíltak sebeink.

És gyöngyös könnyek édes fürtje int Súlyos gerezdeken.

Lásd, színesednek már az esti felhők.

Túlömlő kertünk habzik fel az égre.

Nem fér több szépség erre a vidékre.

Gyerünk tovább?

Sok ígérettel még adós az élet?

Engedjük el szegénynek, vesd oda.

És nem szórt ennyi kincset még soha Királyi pár.

41

(49)

Tornyunkról nézz le. Ennyit éltünk.

Szüretelő arany szeptember ég.

Most mosolyogj királynőm, ints: elég.

Szerettük egymást.

És este majd koccintunk büszke búcsút.

Vállamra hajtod mámoros fejed És elsiratjuk boldog siratással

A legszebb életet.

,

42

(50)

M O S T M Á R E L N E H A G Y J Anangaraga most már el ne hagyj.

Mert Istennek pásztorleánya vagy.

Mert szívemet oly messzire, Oly messzire szerettem el utánad:

Kólómpja nélkül szétfütött a nyájad.

Szerte szóródtam borúba bukva.

Szivem lámpását tedd ablakunkba.

T ed d ki, hogy fájjon messzire.

Messzire fájjon, útmutatni fájjon, Eltévedt nyájad hazataláljon.

Anangaraga most már el ne hagyj.

Mert Istennek halászleánya vagy.

Mert én kivetve messzire, Borulóvágyú hálód, szélesen Felakadok az édes életen.

Csókos teherrel a háló tele.

Meg ne szakadjon a szíved bele.

Kósza, vak vágyak idelent.

M agadhoz gyűjtsék Istenhez gyújtsál, Áldozó áldozat, jaj el ne hagyjál.

43

(51)

S Z E P T E M B E R Dühöngő rózsák véres buzogánya Dobol az ősznek bíbor kapuján.

Nem fér a vér. Nem fér az élet már.

Vigyázzatok, mert kiárad a nyár.

Szőllőhegyen arany halál Dalol.

Hahó, vigyázzatok!

A nyárnak gátja szakadt valahol.

Hej rózsák, szegfűk, sárga violák.

Kidöntöttük a csűrnek oldalát.

Hahó, az őszi ár!

Fusson, ki merre lát.

Nincs már határ.

Csillaggá porzó szerelem, Nyár vére fröccsen égre. — Anangaraga

Várjunk-e a végre?

44

(52)

P IP A C S O K Ú T JÁ N , G E S Z T E N Y É K Ú T JÁ N

*

Találkozásunk bíbor kondulását, Szent ijedelmét a ráismerésnek, S'ratod-e édes, siratod-é,

Legszebb szépségét az elkezdődésnek?

Siratod-é, hogy tudunk már mindent S, hazavágy óknak, van már otthonunk?

Siratod-é, hogy nincsen több először És megérkezni többé nem fogunk?

Mondjak-e néked csodálatos titkot?

Pipacsot láttam ma reggeli szélben.

Megmondjam-e édes, megmondjam-é:

Pipacsot láttam s újra hozzád értem.

Gesztenyefákon, ha, első halk árnyék, Felijeszt illata közeledő éjnek, Behúnyom vándor szemeimet, Boldog kapujában az elkezdődésnek.

45

(53)

Pipacsok fáklyás útja hozott máma.

Gesztenyék útján messzi szavad érint.

Megmondjam-e édes, megmondjam-é?

Millió úton kóborolok még kínt.

Millió úton hazafelé tartok, Milliószor első nagy találkozásra S tavaszharsogással mindig újra vár Millió holnapom hozzádtorkclása.

46

(54)

N Á S ^ D A L H ajadnak őszét nézem: ím fehérje Fátyolt mutat és menyasszonyi mirtust.

S borzongó várás forró vágya ver ki, M int m,ikor először vetkőztettelek.

M ert sok mezedből szerettelek már ki, S csókjaid leplét lassan bontogatva, A jkad mögött s öled mögött szüzén, Uj nászra várod örök vőlegényed.

És ölelésnél összébb ölelő Munkánk igája mátka-kcszorúnk, És verejtéknél jobban elvegyül

M ajd vérünk egyszer közös barrikádon.

De szűzen, mindig szűzen hívsz tovább Én jegyesem s meghalni úgy fogok, Borzongó várás forró vágya verten, Mint mikor először vetkőztettelek.

47

(55)
(56)

Szerettem ezt az életet.

' \

(57)
(58)

J Ö J J Ö N A Z Ő S Z Jöjjön az ősz. Vetkőzni akarok.

Fiatalságom únja már ruháit.

T i vetkőztető barna viharok,

Virágom, lombom mind elétek tépem.

Göndör hajamnak lobogói nem A z én csatám uszítják és soha

Engem nem szúrt még asszonyba szemem, S ajtót harapni nem tudott nekem

— H iába ráztam testem ketrecét — Haragos csókok véres ezie sem.

Veszett bachánsnő táncolt s fátylakat Dobott az őszi szélbe míg

Karcsú kürtszóként meztelen maradt.

— Én halhatatlan szép fiatalságom! — A rany sikoly a csillagok alatt.

4*

51

(59)

M O S T IF JÚ S Á G O D Á L A R C Á T H A J Í T S D E L Megállj, ki vagy? Itt van a vágynak vége.

Álomhatár ez és halogató

Lágy messzeség nem kéklik már előtted.

M int megtaposott kígyó minden út Szivednek fordul itt: Megállj, ki vaigy?!

Nem andalít vigasztaló jövő Mint dajka hangja félő gyereket.

M ert nincs már dajkád, nincsen már jövőd.

Szepied között hideg szuronyhegy áll:

Rettentő Most és Itt. — Megállj ki vagy?!

Most ifjúságod álarcát hajítsd el.

Mert szeretőid hozómra szerettek S férfit Ígértél a barátaidnak.

M egállj, ki vagy? Most mondd, most cselekedd.

íme a sorsod ledobta az ingét.

Fájón álmodtad magad nagyszerűnek S édes fájás volt, hogy még nem vagy az.

52

(60)

Lágy szomorúság kékjében ha ködlött:

Erős bátyáddal ketten voltatok.

De most lett napja a találkozásnak.

Letépi rólad búvó bánatod.

Megérkezés rettentő örömét V ágja beléd, arany baltát, a Most.

Nincs még egy perced. Szemközt állsz vele.

És egyikőtök meg fog halni itt.

53

(61)

Ö R Ö M Nehéz fegyvert adtál rám én Uram.

M ert nézzed csak, hogy utálják erőmet.

S világosságod kristályába fagyva Árvább vagyok az éji bujdosónál.

H át így akartad?

Feketegennyes kétségbeesés

Lápjában járck fennen és köröttem Vérhabos hörgés jajja bugyborékol:

M ind útvesztetten süppednek s nyakukban Kó'szomorúság.

S én mit tegyek szívemben az örömmel?

M ert hátha mégis loptam? H átha mégis Gyáva szökés utamnak bátorsága?

A z egészségem hűtlen s csúnya árulás Boldog bizalmam?

M ert ők testvérek mind az árvaságban.

Vermes magányuk egymásra vonít,

54

(62)

Felelve mint a láncos kuvaszok Szólnak egymáshoz ismeretlenül Sivatag éjben.

D e engemet kivertek idegennek.

Meg nem bocsájtják, hogy én megbocsájtok És meg nem értik, hogy én értem őket.

Kínlucskos gödreikben, mondd Uram, Nincs mégis melegebb?

örömöm adnám újra a kezedbe, D e oly kemény lett pörölyöd alatt, Hogy párduc foga szívem nem ereszti S szikráit szórja mint március napja Bajonét hegyén.

55

(63)

F É R F IÉ N E K Csókkal fognám be szemedet: aludj.

M int asszonytól ha tovább kell mennem, Úgy válók majd, halkan, labujhegyen Tőled én földem s violasötét

Vastag énekszó tornyosul bennem.

Merítő, nyári sűrűben állok, Derékig édes asszony vetésben, lm ez a föld itt. E z múlik el.

Jó íze volt. Nem innen bántott, Messze túlról jött minden szenvedésem.

Örök szerelmek véletlen ágya, Örök csaták múló mezője te.

Szolgáló, csendes, barna arcodat Fennutazó, halhatatlan felhők Havazó kínja lepte be.

D e harc alatt és szerelem alatt Föld volt itt mélyen, lágykéjű, meleg.

Kenyérszagú te, jó, alázatos, Asszonyizű édes múlandóságom, Tudtalak mindig és szerettelek.

56

(64)

Csókkal fognám be szemedet: aludj.

Asszonyaidtól is így kell válnom.

Mert örök szerelmem kínja tündököl.

D e gyönyörűségedre bársony alkony, Borul rá férfiszomoruságom.

így indulok majd s violasötét, Vastag énekszó tornyosul bennem.

H éjjázó zengés a hegyek felett:

Szerettem ezt az életet S ez az élet szeretett engem.

57

(65)

A S Z A V A K S ÍR N A K Szavak vagyunk csak, úrnő, ránk ne nézz, Fátyolosarcú bús rabszolganők.

M i hírnökök vagyunk csak és nehéz

Igáját hordjuk zsarnok értelemnek, Jelenteni mely küldött nemjelenthetőt, S a mondhatatlant mondjuk, nem magunkat.

Szavak vagyunk csak, úrnő, ránk ne nézz, Mert orcánk többé nem hozzánk hasonlít És szemünkből, jaj, már nem mi tekintünk.

Rajtunk jelentés vámpírjai ülnek.

Szép vérünk festi lelkűk láthatóvá, S mi halványulva hullunk le elébed.

M i már jelentünk, magunk nem vagyunk.

Csak hasonlítunk, magunk nem vagyunk.

H a megértettél bennünket, megölsz.

58

(66)

/ I

(67)
(68)

BALÁZS BÉLA.

KÖNYVEI

Szélpál Margit. Tragédia. Második kiadás.

Kner I. Gyoma, 1918.

A vándor énekel. Versek. Második, kiadás. Kner I. Gyoma, 1918.

Halálesztétika. Deutsch Zs. kiadása. Budapest, 1919.

Misztériumok. Három egy felvonásos. Második 'kiadás. Kner I. Gyoma, 1918.

Lélek a háborúban. Hadinapló. Kner I. Gyoma, 1916.

Iristán hajóján. Versek. Kner I. Gyoma, 1917.

Játékok. Apró színművek. Kner I. Gyoma, 1917.

Halálos fiatalság. Dráma. Kner I. Gyoma, 1917 Hét mése. Kner I. Gyoma, 1917.

Kalandok és figuráit. Novellák. Kner I. Gyoma, 1918.

A fekete korsó. Apró színművek. Kner I. Gyoma, 1919.

Történek a Logody-utcáról. Elbeszélés. Modern­

könyvtár, Atheneum. Budapest.

(69)

Az utolsó nap. Dráma. Modern-könyvtár. Atheneum.

Budapest.

Dialógus a dialógusról. Atheneum. Budapest.

Túl a testen. Regény. Második kiadás. Bécsi Magyar Kiadó. Wien, 1921.

Dér Mantel dér Tráume. Mesék. Bischoff-Verlag.

München, 1922.

Sieben Marciién. Rikola-Verlag. Wien, 1922.

Isten tenyerén. Regény. (Első kötet.) Napkelet­

kiadás. Kolozsvár, 1922.

A színjáték elmélete. Europa-könyvtár Wien 1922.

(70)
(71)

DRUCK: „ELBEM ÜH L", WIEN, IX., BERGQASSE 31.

(72)

EUROPA-KÖNYVTÁR

Az E u r o p a - K ö n y v t á r programmja kiterjed:

a társad alo m tu d o m án y, tö rté n e le m , köz­

gazdaság, filozófia, v a llá s , m űvészet és Iro­

d alo m egész problémakörére, felöleli

a m od ern term észettn d om án y, te c h n ik a eredményeinek ismertetését is, amennyiben azok a mai ember látókörének gazdagodását jelentik.

C sak a le g jo b b a k Í rá s a it k ö z li:

mai Írók és ma is aktuális jelentőségű klasszikusok, fordítások és eredeti munkák közlésével mindig egy célt tUz ki maga elé:

a m a g y a r n y e l v e n o l v a s ó k ö z ö n s é g l á t ó ­ k ö r é t o d á i g t á g í t a n i , h o g y á t f o g h a s s a a z

e u r ó p a i s z e l l e m e g é s z é t ,

elhelyezkedhessen annak törekvéseiben, segíthessen azt mai válságából egy magasabb fejlődés vonalába átmenteni.

(73)

EUROPA-KONYVTAR

M e g je le n t:

1. H e n r i B e r g s o n s Bevezetés a metafizikába. Forditotta és előszót irt hozzá Fogarasi Béla.

2. fia lta s s B é la : A színjáték elmélete.

8. F r l e d r i e h E n g e ls : Lad wig Feaerbach és a klasszikus német filozófia lezárulása. Fordította ét atószót irt hozzá Káldor György.

4 K o s a L n x e m b n r g : Levelek a börtönből. Forditotta Lengyel József

5. F o g a r a s i B é la : Bevezetés-a marxi filozófiába.

6 -7 . I n a m a n n e l K a n t : Egy szellemlátó álmai. Forditotta K. Fried Jolán

8 R á c z B é la : Kereszténység és rabszolgaság.

9 V á r a d I G y u l a : A valuta (Közgazdasági problémák I.).

10. H e u r l P o l n e a r é : Természettudomány és materializmus.

Forditotta Garai Kái.dy.

lt. L e u g y e l S a m u : A könyvvitel lényege. (Közgazdasági problémák II.)

12. B a lá z s B é l a : Férfiének. (Uj versek)

L e g k ö z e le b b m e g je le n n e k :

U p to n S i n c l a i r : Türelmi bárca (A sajtóról.) G . K . C h e s t e r t o n : Eretnekek (Kipling-Wells-Shaw).

D o s z t o j e v s z k i j : Orosz írókról (Tolsztoj-Paskin).

E r n s t M a c ii: Népszerű természettudományi előadások.

G o e t h e : A dilettantizmusról

M it o l v a s s u n k ?(Tudományos irodalmi tanácsadó.) U la n s e w itz : A háborúról.

T m lo m á n y o s id e g e n k ife je z é s e k le x i k o n a . M a r x : A politikai gazdaságtan bírálatának bevezetése.

U t ó p i k u s s z o c i a l i s t á k . (Sai n t-S im o n , W e itlin g , F ő ú ­ ri er. O w en Írásaiból.)

H c i u r l c h C a n o n : Az őskor technikája.

U n r t l n s : A mai francia irodalom.

E U R O P A L K Ö N Y V T Á R

WIEN, VII.,

BANDGASSE 32, I. ST., TŰR 17.

Draek: „Elbemfihl“, Wien, IX., Berggnsno 31,

(74)
(75)
(76)

: >« n*

(77)

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Ве1%уо%уазгаИ КНтка, Сазг1гоеп1его16ргаг Тапзгёк 8 Рёсзг Тикотапуе%уе1ет, АкаМпоз ОгуозЫкотапуг Каг, 1.зг.. Ве1%уд%уазгаЫ КНтка, КагсНо16%шг ёз

Később Szent-Györgyi is érvként hozta fel, hogy a vezetőjét józsef főhercegben megtaláló akadémia képtelen a megújulásra, mert így nem képvisel szellemi

a „M.”, három évvel fiatalabb tőlem, ő ő egy ilyen hát nem tudom pedagógiai szakközépiskolát végzett, ott érettségizett, majd az mellett még egy ilyen OKJ-s

Ilonka, az író kis felesége, legalább úgy érezte, – ahogy homlokát odaszorította a keskeny ablak hideg üvegéhez és ezeket elgondolta –, hogy ez a fájdalmasan mély érzés,

Azon barátai, kik elött Petöfi a verset kézirat- ban elol vasta, ellenezték közrebocsájtását. Maga szerkesztotársa Jókai és evvel együtt lakó kozíjs ba- rátjuk,

A lány teljesítette kérését, majd mikor újra belépett a terembe, a fiatalember intett, hogy mindenki álljon fel, ebb ő l Kelly értette, hogy az asztalhoz kell

Studies on hamster intestinal epithelial cells appear to have documented a kinetic advantage for the transport of monosaccharides formed by disaccharidase action which can

Varon, S., Weinstein, H., and Roberts, E., in Biophysics & Physiology of Biological Transport, a Symposium, Rome, 1965. Weinstein, H., Varon, S., and Roberts, E., in