Az o-oxy-propenylbenzol néhány származékának [psi]-nitrositjéről : doktori értekezés

(1)

B 3 9 8 3 3 '

AZ o-OXY-PROPENYLBENZOL N É H Á N Y S Z Á R M A Z É K Á N A K

NITROSIT3ÉROL.

DOKTORI ÉRTEKEZÉS

-

I R T A

és a M. Kir. Horthy Miklós Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi karához benyújtja

R E I C H K Á R O L Y

NYOMATOTT ABLAKA G Y Ö R G Y KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, SZEGED, KÁLVÁRIA-UTCA 14. SZÁM.

(2)

(3)

3

AZ o-OXY-PROPENYLBENZOL NÉHÁNY S Z Á R M A Z É K Á N A K

^ N l T R O S m É R Ő L .

DOKTORI ÉRTEKEZÉS

I R T A

és a M. Kir. Horthy Miklós Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi karához benyújtja

R E I C H K Á R O L Y

NYOMATOTT ABLAKA G Y Ö R G Y KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, SZEGED, KÁLVÁRIA-UTCA 14. SZÁM.

(4)

J000417381

(5)

Elméleti rész

Régebbi vizsgálatok szerint1 a telítetlen oldalláncú ve- gyületek nitrogenoxvdókat (N2Os és N204) képesek additio- nálni. Ilyen reactiot a propenyl-láncú phenolaethereknél elő- ször Tönnies2 figyelt meg, amikor az anetholt vitte nitro- gentrioxyddal reactioba. A többnyire kristályos halmazál- lapotú additios vegyületekeit WaUach3 nitrositoknak nevezte el és szerkezetüket az I. képlettel adta meg:

> C C < A r - C C—CII, Ar—CH G H - G H . N O—N

WaUach szerint tehát a nitrositok, nitroso-alkoholok salét- romossavas-esterei. Mivel a propenyl-láncú phenolaetherek nitrositjai enyhe behatásra glvoxym-peroxydokat adnak (II), Angeli4 feltételezte, hogy a peroxyd-kötés már a nitro- sitban szerepel és mindkét nitrogen atom szénatomhoz fűző- dik. Az Angeli-féle formulát (III)^Wieland¹⁵ elvetette. Vizs- gálatai szerint a propenvl-láncú phenolaetherek N203-dal nyert additios vegyületei stabilis peroxyd-kötést nem tartal- maznak, hanem a-nitroso-/S-nitro-vegyületek (IV). Hogy a nitrositokkal szemben fennálló szerkezetet kifejezze, a y- nitrosit elnevezést ajánlotta. Wieland6 és Piloty7 megállapí- tották, hogy a kristályos y-nitrositok dimer módosulatúak. A nitroso csoportnál következik be a dimerizálódás, partialis kötésekkel kapcsolódik a két molekula egymáshoz (V).

Mindezek figyelembe vételével a propenyl-láncú phenolaetherek kristályos y-nitrositjeinek szerkezetét a VI. formu-

lával fejezhetjük ki.

Ar—CH- CH—CH

(6)

A y-nitrositok számos reactioi közül fontos a Wieland⁸ által a y-phényl-y-isocrotonsavas-methylester v>~nitrositjánál

(VII) észlelt reactio, mely abban áll, hogy a y;-nitrosit ecetsavanhydrid hatására — cc kénsav jelenlétében — részben y-phenyl-}>-acetOAy-/S-nitro-vajsavmethvlesterré (VIII) ala kul át:"

C H - C H - - C H - C H2- C O O C H3 CEHB-CH C H - G H , - C O O C H ,

| | ' (CH CO) 0 ! I

N 0 N°2 OC.H9S0 - OCOCH3NO2

VII. 2 4 VIII.

Bruckner⁹ megfigyelése szerint a propenyl-láncú phenolaetherek v-nitrositjai, megfelelően alkalmazott acetylező el- bontás révén, általában jó termeléssel X typusú vegyületek- ké alakíthatók, melyek a-aryl-/bnitro-propanolacetat~féleisé- gek. E laza kötésű acetyl-csoportot tartalmazó vegyületek praeparativ jelentőségűek, főleg a belőlük nyerhető reductios származékok miatt, melyekkel később fogok foglalkoz- ni. A X typusú vegyület keletkezését — az isosafrol y n i t r o - sitjánál — igazolja a vizes alkoholos káliluggal szemben va- ló viselkedése10. Már hidegen is lassan oldatban megy és savanyításra — színmélyülés után — nem a változatlan ki- indulási anyag, hanem a /knitro-isosafrol válik ki (XII).

E vegyület képződését úgy értelmezhetjük, hogy a lúg egy- részt elszappanosít, másrészt a nitroso-csoport tautomer át- alakulását idézi elő. Savanyításkor a képződött a-oxy- nitronsav (XI) intramolekuláris vízkilépéssel /bnitro-isosa- frollá (XII) alakul át. A vízkilépés előfeltétele a hydroxyl- csoportok syn-állása, melyet a positív jellegű methylen- dioxy-csoport biztosít:

(7)

OH. 0

- C H C CH, OIL K0—N = 0

C H — 0

.CH C—CH.

OH HO—N = O a fi

-CH = C - C H „ N0„ I

Bruckner11 eljárása szerint Kardos12 az isosafrol és methylisoeugenol y-nitrosiljának fenti reactioin kívül, methanolos sósavval kezelve az anyagokat, arra a meglepő ered- ményre jutott, hogy míg a methylisoeugenol V'-nitrositja a- methoxy-/knitro-(a-fi)-dihydro-methylisoeugenolt (XIII) szol- gáltatott, addig az isosafrol y-nitrositja a methoxy-nitro ve- gyület (XIV) helyett, a - /?- diketo - a-/5-dihydro - isosafrol- glyoxymjához (XV) vezet:

- OCH.

CH CH—CH.

OCH3 NO2

XIII.

O CH,

CH C H - C H OCHI I 3 NOS

XIV.

-CH,

C C- CH.

NOH NOH XV.

A XV. vegyület híg lúgokban azonnal oldódik és savval újra kicsapható változatlanul. 20°/o-os kénsavval forralva a Feh- ling-oldatot már hidegen reducálja (hydroxylamin!).

Wiel&nd13 észlelte először, hogy a nitroso-csoport tautomer átalakulása forró aethanolos főzésre is bekövetkezik.

Hasonló eredményre jutott Kardos14 az isosafrol- és methylisoeugenol-v-nitrositnaL Mindkettőnél a reactiotermék lúg- gal kioldható része savanyításra glyoxymperoxydot (XVII, XIX) ad. Ha azonban methanolos forralást alkalmazott, a- keto-/5-nitro-(a, /3)-dili ydro-methylisoeugenol-oxi met (XVI) és a-keto-/?-nitro-(a, fi)-dihydro-isosafrol-oximet (XVIII) kristá- lyos állapotban nyert. Mindkét vegyület kénsavas hydrolysis után a Fehling-oldatot már hidegen reducálja, ami az oxim- csoport jelenlétét igazolja. Híg lúgban momentán oldódnak- Ha a lúgos oldatot megsavanvítjuk, kiválik a glyoxymper- oxyd (XVII, XIX).

(8)

(9)

Az acetoxy-nitro-vegvületből (X) electrolytes reductioval nyerhető származékok (XXV és XXX, ill. XXIV és XXIX) theoreticus és gyakorlati szempontból fontosak. El- méleti szempontból azért, mert reversibilis acetyl-vándorlást

mutatnak; gyakorlati jelentőségük pedig az, hogy egyrészt ephedrin-, másrészt isochinolin-typusú vegyületek előállítá- sára alkalmas kiindulási anyagok.

Az orvosi gyakorlatban az ephedrin-typusú vegyületek nagy jelentőségre tettek szert, mióta a vizsgálatok szerint

bebizonyosodott, hogy az adrenalinnal egyező hatásuk mellett, annak káros mellékkóvetkezményeit nem mutatják. A gyengén balra forgató, természetes ephedrint (XX), a Ma-

Iiuang nevű drogból, mint fő-hatóanyagot, először Yama- naschi, m a j d később egész tiszta állapotban Nagai isolálta.

Fourneau15 és Emde16 szerint az ephedrin két különböző te- lítettségű asymmetriás szénatomot tartalmaz, s így négy ste- reo-isomerje lehetséges.

/ \ - C H - - C H - C H3

OH N H - C H

XX. 3

A hatásos módosulatnak a gvengén balra forgató isomer fe- lel meg, míg az erősen balra forgató jóval gyengébb physio- logiai hatású.

Az I. G. Farbenindustrie laboratóriumi vizsgálatai szerint az ephedrin csak relatíve nagy concentratioban fejt ki az adrenalinnal azonos hatást, ezért megindult a kutatás fo- kozott hatású ephedrin-származékok előállítására.

Ephedrin-származékok előállítására több synthesis ismeretes. Ezek között külön tvpust követ az a synthesis, melyet Bruckner és Krámli17 dolgoztak ki. Propenyl-láncű phe- nolaetherekből indulnak ki- E vegyületek ^-nitrositjai Bruck- ncr18 szerint — mint láttuk — acetylező elbontással a-aryl- /bnitro-propanol-acetat-typusú vegyületekké alakíthatók. Az így nyert nitro-vegyiiletek megfelelő körülmények között vezetett electrolytes reductioja a megfelelő hvdroxylamino- származékokat szolgáltatja. Utóbbi vegyületek csak sóik alak iában stabilisak; ha sójából a szabad hasist felszabadít-

juk/azonnal megindul egy Ö > N irányú acetyl-vándorlás, mely lúgban oldódó, kristályos N-acetylezett-hydroxylamino- származékhoz (XXIV) vezet. Ásványi sav hatására az N- acetvlezett-származék (XXIV) újra O-acetyl-származékká

(10)

(XXY) alakul át, tehát az acetyl-vándorlás megfordítható reactio.

A hydroxylanúno-szárniazékok már most alkalmasak ephedrin-typusú vegyületek nyerésére, mert Bambergcr¹⁹ szerint a hydroxylamino-basisok aldehydekkel úgynevezett nitronokat adnak, melyek könnyen reducalhatók secunder aminná. Kanao és Nagai²⁰ ephedrin-sythesise is utolsó két

lépésében ezt az elvet alkalmazza (XXI, XXII, XXIII).

C H —CH- GH—CH C H - -CH--CH—GÍL C H - C H - C H - C H „

ö o ^^# r- 0 | | á c o ^

OH NHOH OH N | OH NI1—€11,

XXI. X X I I XXIII.

Mivel aldehydek N-acetylezett hydroxylamino-vegyiiletek- kel nem reagálnak a reactio menetét, az N-acetylezett szár- mazékoknál (XXIY) csak úgy biztosíthatjuk, ha ezeket vagy desacetylezzük, vagy acvl-vándorlás révén XXV. typusba visszük át.

AR—CH-CH--CH, AR—CH CH- CH OH N-OTI OCOCH! I 3 NHOH'HCL

J ^ x x v

C - 0 CH. 1

XXIV.

Mivel az O-acetylezett származékok hydrochloridjai (XXV) csaknem theoreticus termeléssel és tiszta kristályos állapot- ban könnyen előállíthatók voltak, a nitronokat Bruckner és Krárrüi e vegyületekből állították elő. Azonban figyelembe veendő az, hogy csak a szabad hydoxvlamino-basis tud aldehydekkel reactioba lépni. Bár az O-acetyl vegyület chlor- hydrátjának vizes oldatából felszabadított szabad basis igen gyorsan O >N irányú acylvándorlást szenved, mégis sike- rült megvalósítani a nitronképződést olymódon, hogy a XXV chlorhydrat vizes oldatához először aldehydet adtak és csak ezután szabadították fel szódaoldattat sójából a basist- Ilyenkor a nitron-képződés azonnal megindul, mivel e reac-

tio sebessége jóval nagyobb, mint az O >N acetylvándor- lás sebessége. Különféle aldehydek alkalmazásával különbö- ző ephedrin-typusú secunder aminobasisok (XXVIII) voltak

(11)

a nitronok (XXVII) reducálása útján nyerthetők. Rruckner és Krámli e kísérleteiknél azt tapasztalták, hogy az ot-hely- zetű acetyl csoport síabilitása függ egyrészt az a-liely • zetű acyl-gyökhöz kapcsolt csoportok mineműségétől, más- részt a nitron-gyűrűhöz kapcsolt (-R) gyöktől. Megállapítot- ták, hogy a methylisoeugenol származéknál (XXVI) az acvl- gyök lazább kötésű, mint az analóg isosafrol- vagy isoeugenol-származékban. A XXVÍI. typusú vegyületekben a nitron csoporthoz kapcsolt gyökök (-R) az esterkötést annyira fel- lazíthatják, hogy már a szobahőmérsékleten történő nitron- képződés mellett is, kis szódafelesleg hatására leszakad. Az így keletkezett desacetylezett nitronok (XXVII) reductioja közvetlen az cphedrin származékokhoz (XXVIII) vezet. Az

acetylezett nitronok (XX\1) természetesen csak reductio és ezt követő elszappanosítás után adnak ephedrin származékot:

CII3O CH3O-

AR—CH— CH— CH3 A R-CH CH-CI1,

CH*

O H N N

R—CH XXVII.

O H N H - - R

X X V I I I .

X X V I .

Az acetoxy-nitro vegyület (X) praeparativ jelentőségét nemcsak a belőle nyerhető és ephedrin-typusú vegyületek előállítására alkalmas hydroxylamino származék biztosítja, hanem az a körülmény is, hogy erélyesen vezetett electroly- ics reductioval, belőle acetvlezett aryl-alkanol-amin-typusú vegyület (XXIX ill. XXX) nyerhető. Eltekintve attól, hogy utóbbi vegyülettypus a theoreticus szempontból érdekes ace-

tyl-vándorlást mutatja, s e téren az előbb tárgyalt hydroxylamino származékokkal teljesen analóg módon viselkedik (v.

ö. XXIX. XXX, XXXI), praeparativ szempontból is^ figyelmet érdemel. Belőle u. i. egyrészt egyszerű desacetylezéssel, mely az acetyl-gyök vándorlási készsége miatt híg ásványi savval igen könnyen valósítható meg. nor-ephedrin typusú vegyü- let (XXVíII; R = H) nyerhető, másrészt különféle 1-substi- tualt-3-methyl-isochinolin-származékok nyerhetők, melyek spasmolytikus hatásuknál fogva érdemelnek figyelmet-

A Bruckner és munkatársai^{2 1} által kidolgozott isochinolin-synthesis lényege az. hogy a reductionál nyert amino- származék (XXX) sójából felszabadítva, acetyl-vándorlás folytán azonnal N-acetyl-származékba megy át (XXIX), mely azután intramolekuláris condensatioval (—2H2Q), isochino-

(12)

1 0

lin származékká alakítható át. Mivel savas közegben az acetyl-gyök ester csoport alakjában van jelen (XXX), önként következik, hogy Íiíg ásványi savval melegítve a reactioná!

nyert amino-szárniazék desacetylezhető s a nyert aryl-alkanol-amin (XXXII) különféle savchloridokkal ú j r a acylezhető, vagyis végeredményben az acetvl-gyök más savgyökkel könnyen kicserélhető. A Bruckner és munkatársai által kidolgozott isochinolin-sythesis érdekessége, hogy a desacety- lezéssel nyert aryl-alkanol-amin isolálása felesleges, mivel annak savanyú oldata alkalisálás után Schotten—Baumann- féle acylezéssel rögtön a kívánt N-acyl-származékká (XXXIII) dolgozható fel. Az isochinolin synthesis zárólépését jelentő intramolekuláris condensatio (XXXIII >XXXIV), melynek finomabb mechanizmusát Bruckner és Krámli²², továbbá Varga és Fodor23 derítették fel, már a legrégibb papaverin synthesis alapján ismeretes volt.

AR-CH- -GH - CH„

OCOC1I. NH2 • HCL

NA2C03 AR-GH C H - G I L OCOGILNH„ i I

XXX. XXXI.

AR-CH C H - C H OH I NH-COCII.

XXIX.

XXXII

XXXIII.

CH-Ch'8 R . _ / \ / \ O NH R"-

- C N

k XXXIV.

Vizsgálataim célja az volt, hogy az o-oxy-propenylbenzol néhány aethcrének y-nitrositját közelebbről tanulmá- nyozzam, egyrészt annak eldöntése végett, hogy az o-állású aether csoport hogyan befolyásolja a y-nitrositok reactioit, főleg azonban annak tisztázása végett, vájjon az o-oxy-

(13)

11

propenylbenzol megfelelő származékának (pl. benzylaethe- i ének) y-nitrositja nem volna-e o-oxy-ephedrinné, ¿11. o-oxy- nor-ephedrinné, továbbá oxy-isochinolin származékokká át-

a l a k í t h a t ó ? U t ó b b i vegyületek pharmacologiai szempontból

lennének érdekesek.

Az o-oxy-propenylbenzol-aetherek o-oxy-allyl-benzolból (XXXVI) nyerhetők- mely viszont Claisen módszerével²⁴ könnyen nyerhető a következő úton:

-OH

- f B r—C H - OH ™CH,

K2CO? - 0 - C H „ - C H = C H „ hev.

X X X V .

X X X V I .

- O H

— C H - C H = C H

A lényeg tehát az. hogy phenolt allyleziink és a nyert phenvl- allyl-aethert (XXXV) lievítéssel intramolekuláris átrendező- désre késztetjük. Claisen módszerét allyl-chloridra dolgoz- tam át, amire az allyl-chlorid olcsósága és könnyebb besze- rezhetősége késztetett, tapasztalatom szerint az allylezés időtartamának növelésével és erélyes kavarás alkalmazásá- val allylchlorid alkalmazása esetén is kielégítő termelés ér- hető el (1. kísérleti részben).

OH

—CH„—CH RZCII

a.) R - — C H .

A r—CH—CH—CH.

NO NO, I I

X X X I X *

-OR

—CH — C H = C I I

2 i

X X X V I I . b.) R = - C2H5

A r — C H C H - C H .

I I t O C O C H , N 02

X L .

- O R

— C H = C H — C H , X X X V I I I .

c.) R - - C H2Cf lH5

A r — C I I — C — C Hj

NOI a

XL1.

/OCM _{2 5}

X L I I .

—CII— C H — N Hg

I I

OH N H2 • HC1

(14)

1 2

A phenyl-allyl-aether thermikus isomerisatioja útján nyert o-oxy-allvl-benzolból (XXXVI) elkészítettem a methyl-.

aethyl- és benzyl-aethert (XXXVII a. b, és c) s e terméke- ket Ejkman-reactioval alakítottam át az isomer propenyl- származékokká (XXXVIII).

A methylaether készítésénél dimethylsulfatot, az aethylaether készítésénél az irodalomban már leírt aethyljodos eljárás helyett az olcsóbb diaethvlsulfatot alkalmaztam, míg a benzylaethert kaliumcarbonat jelenlétében benzylchlorid- dal készítettem el az o-oxy-allylbenzolból.

A három aether typusú vegyület közül mindenekelőtt a o-benzyloxy-propenylbenzol (XXXVIII c) érdekelt, éspe- dig azért, mert a benzyl-gyök akár sósavas hydrolysissel, akár 'katalysalt hvdrogennel könnyen lehasítható s így a y- nitrositból kiindulva, szabad phenolos hydroxylt tartalmazó ephedrin— és isochinlin— származékokhoz lehetne végered- ményben eljutni.

Az o-benzyloxy-propenvlbenzol sajnos csak gyenge ter- meléssel szolgáltatott kristályos y-nitrositot. melynek acety- lezo elbontása nem kristályosítható és nem destillálható olajat adott. E termék kétségtelenül a várt a-(o-benzyloxy-phenyl) -/bnitro-propanolacetat (XL; Ar=o-benzyloxy-phenyl).

Ez az állítás ugyan a szokott módon, vagyis azzal, hogy lúg hatására belőle a-(o-benzyloxy-phenyl)-/?-nitro-propenylbenzol (XLI: Ar mint előbb) nyerhető, nem igazolható, mivel a lúgos bontási termék nem destillálható olaj, s így elemzés- re alkalmatlan. Hogy azonban a y-nitrosit acetylező elbon- tásánál nyert olaj tényleg a várt nitro-propanol-származék, azt kristályos reductios származéka kétségtelenül igazolja.

Savas közegben vezetett elektrolytes reductioja u. i. a katho- lytnak a feldolgozás folyamán való alkalizálása után, olyan jól kristályosodó terméket szolgáltatott, mely az analysis ada- tai és chemiai tulajdonságai alapján az a-(o-benzyloxy-phenyl)-/2-acetylamino-propanolnak (XXIX: Ar mint előbb) fe- lel meg. Számított mennyiségű methanolos sósavban oldva, e vegyület a várt N > 0 acetylvándorlás jelenségét mutatta.

amennyiben a vízoldékony kristályos a-(o-benzyloxy-phenyl) -/i-amino-propanolacetat-hydrochloridját (XXX ; Ar mint előbb) szolgáltatta. Utóbbi alkalikus behatásra, újból N-ace-

tyl-származékká (C > N acetylvandorlás) alakul vissza.

Sajnos a reductios származék — valószínűleg a nitro- vegyiilet tisztátalansága miatt — csak igen gyenge termelés- sel volt nyerhető. Ehhez járul még, hogy az erős sósavval végzett desacetylezés és debenzylezés nem kristályosítható sziruphoz vezetett, továbbá, hogy az N-acetyl származék isochinolinná nem volt condensalható. Nem vezetett ered-

(15)

menyhez az a törekvésem sem. hogy a nitro-prop.anol-szár- mazékot hydroxylamino-származékká reducaljam. Az o-ben-

zyIoxy-]»roj)i'iiylbenzol-v--niti-osit tehát a kívánt praeparativ célra nem használható.

Az o-methoxy-propenylbenzol y-nitrositját már Wieland előállította. Az eljárást módosítottam (1. kísérleti rész), s így valamivel jobb termelést értem el. A kristályos y-nitrosit acetylező elbontása nem kristályosítható és nem destillálha- tó olajat szolgáltatott ugyan, kétségtelen azonban, hogy ez a termék a várt a-(o-methoxy-phenyl)-/l-nitro-propanolacetat (XL, Ar = o-methoxy-plienyl). Bár a termék lúgos bontása

— ép úgy mint a y-nitrosiit lúgos bontása — kristályos szár- mazékot (a-(o-methoxy-phenol) -/i-nitro-propenylbenzol; XLIí Ar mint előbb) nem szolgáltatott s így a nitro-propanol-szár- mazék szerkezete ezen a szokott módon igazolható nem volt, a termék feltételezett szerkezetét az electrolytes reductio kristályos termékének összetétele és tulajdonságai kétségte- lenül igazolják- A feldolgozás folyamán alkalizált kní bolyt - ból elkülönített kristályos termék u. i. olyan összetételt és tulajdonságokat mutatott, melyek a várt a-(o-meihoxy-phenyl)-/?-acetylamino-propanolnak (XXIX: Ar mint előbb) fe- lelnek meg. E terméknél is. mint számos analóg szerkezetű vegyületnél, számított mennyiségű sósavval, acetyl-vándor- lás folytán, a vízoldékony a-(o-methoxy-phenyl)-/5-amino- propanolacetat-hydroehloridja (XXX; Ar mint előbb) kelet- kezik, melynek vizes oldatából szóda hatására, újra kiválik

az N-acetyl-származék (O >N acetylvándorlás).

Hasonló eredményekhez vezettek az o-aethoxy-propenyl- benzollal (XXVIII b) végzett kísérletek is. A kristályos y- nitrosit acetylező elbontása itt kristályos a-(o-aethoxy-phenyl)-/?-nitro-propanolacetatot (XL, Ar mint előbb) szolgálta- tott, de e termék (s ugyanígy a y-nitrosit alkalikus bontásá- val nyert o-aethoxy-/l-nitro-propenylbenzoI (XLI, Ar mint előbb) nem volt kristályos állapotba hozható. A nitro-propanol-származék electrolytes reductioja a várt a-(o-aethoxy- phenyl)-/i-acetylamino-propanolhoz (XXIX, Ar mint előbb) vezetett. E vegyületnél a számított mennyiségű sósavval vég- zett acetyl-vándorlási kísérlet folyamán — az alkalmazott enyhe behatás dacára — az acetyl-gyök lehasadt s az a-(o- aethoxy-phenyl)-y5-amino-prop.anoEhydrochloridja (XII) ke-

letkezett.

összefoglalva kísérleteim eredményét arra a következ- ményre jutottam, hogy az o-oxy-propenylbenzol aetherei sem az ephedrin- sem az isochinolin-származékok sorába va- ló eljutáshoz nem alkalmas kiindulási anyagok. Nitro-pro-

(16)

14

panolacetatjaiknak elecrtrolytes redtictioja csak aminő szár- mazékhoz vezet. Az acetyl-vándorlás jelenségét mutatják az acetylamino származékok, azonban az aethyíaetlier esetében.

a várt N > ( ) acetyl vándorlás helyett leszakadt az acetyl- gyök.

(17)

Kísérleti rész.

Phenol-allyl-aether (XXXV) készítése Claisen-4 szerint:

188 g phenol, 240 g allylbromid, 280 g kihevített kaliumcarbonat és 500 g aceton elegyét vízfürdőn 8 órán át visz- szafolyós hűtő alkalmazásával főzzük, mikoris a kezdetben hígfolyós tömeg megszilárdul. Lehűlés után kevés vizet adva az elegyhez, aetherrel kirázzuk. Az aetheres oldatot néhány- szor híg nátron lúggal átrázzuk, majd vízzel mossuk és kihe- vített káliumcarbonáton megszárítjuk. Az aethert ledestil- lálva, a maradékot vízsugár-vacuuraban destilláljuk át. Ha a nagyobbfokú tisztaságtól eltekintünk, nem szükséges az anyagot ismételten destillálni. Geránium olajra emlékeztető szagú, színtelen olaj. Fp: l9t—1920/760 mm. és 75°/ 11 mm.

Kitermlés: 250 g (86%).

Phenol-allyl-aether készítése ú j eljárás szerint:

Tekintettel arra, hogy allybromid hiánya miatt, allyl- ehlóriddal végeztem a reactiot a főzés idejét 8 óráról 24 órá- ra emeltem és erős keverést alkalmaztam. A Claisen-féle le- írás szerint dolgozva allyl-chloi id alkalmazása esetén csak 40%-os kitermelést kaptam, míg a módosított eljárással 70%- os kitermelést értem el.

o-allyl-phenol ( X X X V I ) :

A továbbiakban Claisen leírását alkalmazva, C 02 áram lassú bevezetése mellett annyi ideig főzzük az allyaethert, míg a folyadékba merülő hőmérő l90°-ról, közel az allylphe- nol forráspontjáig (220°) emelkedik. Ehhez kb. 6 óra szük- séges, melynek elteltével az allylaether teljesen átalakul. A keletkezett' allylpheno! kis része (legfeljebb 4—6%) tovább alakul methyl-cumaranná. Ennek eltávolítása céljából a terméket másfél-kétszeres térfogatú 20%-os natronlúgban old-

juk és az oldatot kétszer petrolaetherrel extraháljuk. Az alkalikus oldatot sósavval való megsavanyítás után kiathe-

(18)

16

reZiZÍik és az aetheres kivonatot chlorcalciumon megszárít- juk. Az oldószer ledestillálása után a maradékot vízsugár vacuumban destilláljuk. Fp: 116—118°/14mm. Kitermelés 80%.

o-allíjl-phenol-benzíjlaether (XXXVI1: R = o-benzyloxy- phenyl):

114 g allylphenolt, 126.5 g benzyleldoridot (frissen des- tillált!) és 70 g kiizzított kaliumcarbonatot, kb- 6—700 ccm abs methylalkohollal 2—2 * * óráig főzünk. Az alkoholos oldatot leszűrjük, az alkoholt ledestilláljuk, az olajként visz- szamaradó benzylaethert, aetherben oldjuk és natriumsulfaton való szárítás után vacuumban destillál juk. Fp: 138—145°/

2 mm. Kitermelés 85%.

o-üIlijl-plienoi-melhylaether²⁵ (XXXVII: R=o-methyloxy- phenyl):

l mol o-allyl-phenolt és mo l nátronlúgot vízben oldunk. 1 mol dimethylsulfat hozzáadására megindul a reactio. A reactioelegyet néhány óráig visszafolyós hűtővel ellá- tott lombikban vízfürdőn melegítjük. A methylaether mint olajos folyadék a felszínen gyűlik össze. Kiaetherezzük, lúg- gal, majd vízzel mossuk és calciumchloridon szárítjuk, ez- után destillál juk. Fp: 101—102°/22 mm. Kitermelés 90%.

o-allyl-phenol-aethylaether (XXXVI1; R=o-aethyloxy- phenyl):

Az irodalomban található leírások jódaethyllel végzik az aethylezést. Megkíséreltem az athylezésre az olcsóbb diaet- hylsulfatot alkalmazni. Kísérleteim arra az eredményre vezettek. hogy leghelyesebb alkoholos közegben végezni az aethylezést. 80 g o-allvl-phenol, 200 g aethylalkohol, 64 g diaethylsulfat, 16 g nátronlúg és 40 ccm víz elegyét vissza- folyós hűtővel ellátott lombikban 16—20 óráig főzzük. Ki- hűlés után az oldatot leszűrjük és az alkoholt ledestilláljuk.

Az olajként visszamaradó aethylaethert aetherben oldjuk és natriumsulfaton való szárítás után vacuumban desti 11 áljuk.

Fp: 140—142°/2 mm. Kitermelés 85%.

o-propenyl-phenol-bejizylaelher (XXXVI11: R=o-bcnzyloxy- plienyl):

30 g o-allyl-phenol-benzylaethert 100 ccm 25%-os methanolos kalilúgban oldunk és visszafolyós hűtővel ellátott

(19)

17 lombikban 4 óráig főzünk. Kihűlés után az alkoholt ledestil- 1 áljuk és az olajként visszamaradó o-propenyl-phenol- methylaethert aetherben oldjuk. Az aetheres oldatot nat- riumsulfáton megszárítjuk, majd vacuumban destilláljuk.

Fp: 134—136°/2 mm. Kitermelés: 80%.

A z o-propenyl-methylaethert és -aethylaethert t e l j e s e n analóg módon készítettem el a megfelelő allyl-vegyületből.

a-(a-meihoxy -phenyl)- -niíro-propanolacetat (XL; A r m i n t benzyloxy-phenyl):

2 g o-propenyl-phenol-benzvlaethert 10 ccmm aetherben felvéve, 10 g vizes natriumnitrit fölé rétegezünk megfelelő nagyságú szélesszájú üvegben, melyet kívülről hideg vízzel hűtiink. Az edény szájába kétfúratú dugón keresztül, egy- részt keskenyre kihúzott üvegcsövet, másrészt csepegtető töl- csért helyezünk el. A csepegtető tölcsérből 20%-os kénsavat csepegtetünk a rcactioelegvbe, míg az aetheres oldat zöld színe sárgába 'megy át. A kénsav adagolását ekkor megszün- tetjük és az aetheres oldatból közben kivált fehér y-nitrositot leszűrjük- A y-nitrositot a natriumsulfat eltávolítása cél- jából vízzel bőven mossuk, majd váltakozva alkohollal és aetherrel addig mossuk, míg hófehér kristályport nem kapunk. Op: 151°. Kitermelés: 0,5 g (18,6%).

a-(o-benzyloxy-phenyl)-p-nitro-propanolacetat (XL; Ar mint előbb):

10 g y-mtrositot 3—5-szörös menníységű ecetsavanhydrid del suspendálunk és keverés közben lassanként, köbcentimé- terenként í csepp cc kénsavat tartalmazó ecetsavanhydridet adagolunk hozzá. A reactio végbemenetelét a y-nitrosit oldatba menése jelzi. Amint ez bekövetkezett a reactio elegyet kb. 10-szeres mennyiségű jegesvízbe öntjük, s mindaddig erélyesen keverjük, míg az ecetsavanhydrid feleslege el nem bomlik. Az acetoxv-vegyület sárgás olajként válik ki. mely hosszabb ideig tartó jégszekrényben való állás után sem dermed át. Kristályosítása nem sikerült, minden általánosan használt szerves oldószerben kiválóan oldódik. Hogy lehető- leg tiszta nyers termékhez jussunk, a vizes közegből az olajat kiaetherezzük, az aetheres oldatot vízzel ismételten mossuk, majd natriumsulfaton szárítjuk és az aethert ledestil- láljuk. A visszamaradó sárga olaj mennyisége 8 g (73%). A további átalakításhoz tisztítás nélkül felhasználható.

(20)

18

l~(benzyloxy-phenyl)-2-nitro~propen-l (XLI; Ar mint előbb):

A fenti y-nitrositot 5%-os alkoholos natronlúgban fel- oldjuk, az oldatot k b 30 percig melegítjük, majd sósavval megsavanyítva lehűlni halgyjuk. Vízbe öntve, nem kristá- lyosítható olajként válik ki a telítettlen nitro-vegyület. A nyerstermék az acetonos kaliumpermanganát-oldatot elszín- teleníti.

A nitro-propanol vegyületet 5%-os alkoholos natronlúg- ban oldjuk s az oldatot 30 percig enyhén melegítjük- Ha a megsavanyított oldatot vízbe öntjük, az előbbihez hasonló, nem kristályosítható olajat kapunk, melynek acetonos oldata a kaliumpermanganátos oldatot elszínteleníti.

a-fo-benzyloxy-phenyl-p-aceíylamino-propanol (XXIX; Ár- mint előbb):

10 g nitro-propanol- vegyületet 200 ccm aethylalkqhol, 100 ccm jégecet és 4 ccm cc sósav elegyében oldva, eleetroly- tesen reducálunk. Kathodul zárt, 3,6 cm átmérőjű, állandó forgásban tartott ólomhenger szolgál, melynek felületét elő- zetesen — ugyancsak electrolytesen — vegytiszta ólommal vonjuk be. Áz anód, egy a katholvtot tartalmazó diafrag- mát körülvevő, ólomlemez volt. az anolyt 20%-os kénsav.

Áramsűrűség a kathodon 0,07 Amp^m². A reductio végéig, apró részletekben, még további hat ccm cc. sósavat adago-

lunk a katholythoz, a cella ellenállása növekedésének ellen- súlyozása céljából. Hőmérséklet 40 -50° C. Az electrolytes folyamatot addig vezetjük, míg a theoreticusan szükséges árammennyiség kétszerese használódott fel. Ezután a katholytot 10 g natriumacetat tömény vizes oldatához öntjük, m a j d az így nyert oldatot vízsugár vacuumban, 55°-os für- dőről szirupsűrűségűre pároljuk be. A maradékot kevés víz- zel való hígítás után, szilárd szódával alkalikussá tesszük, ekkor az N-acetyl-származék barim olaj alakjában válik ki.

Az olajos anyagot vízzel való alapos átgyúrás után aetherben felvesszük, az aetheres oldatot vízzel ismételten mossuk, azután natriumsulfattal megszárítjuk, majd bepároljuk. Az N-acetyl-vegyületet kristályos maradékként nyerjük. A nyers terméket chloroformból való kristályosítással nyerjük. Op :

171°. Kitermelés 1 g (15°/o).

A n a l y s i s :

4,365 mg anyag 11,430 mg COo, 2,690 mg HoO C1 8H2 10 , N Számított: C 72,2 % H 7,07%

Talált: C 71,42% H 6,9 o/0

(21)

19 a-(o-benzyloxy-phenyl)-fl-amino-propanolacetai-hydrochlorid.

N—>ü irányú acyl-vándorlás. (XXX; A r m i n t e l ő b b ) : 1 g N-aeetylamino származékot számított mennyiségű 10%-os sósavas methanolban oldunk és az oldatot 12 órai ál- lás után szobahőmérsékleten vacuumban szárazra pároljuk.

Az így nyert kristályos terméket alkohol-aetherből kristályo- sítjuk át. Kitermelés: csaknem theoreticus. Op: 192°. Az anyag azonosítását analysisen kívül ,az is igazolja, hogy az O-acetyl-vegyületből natriumcarbonat oldattal visszaalakí- tott N-acetyl vegyülettel olvadáspont depressiot nem mutat.

A n a l y s i s :

4.890 mg anyag: 11.518 mg C ü2, 2,877 mg H20

C1 8Ho2O . . N C 1 Számított: C 6 4 , 3 5 % H 6 , 6 %

Talált: C 6 4 , 2 4 % H 6 , 5 8 %

0-propenyl'phenol-methylaelher-y-nitrosit (XXXTX; Ar o- methoxy-phenol):

Wieland25 szerint o-anethol jégecetes oldatához hűtcs közben cc. natriummtrit oldatot adunk, vagy o-anethol hű- tött aetheres oldatába nitrcsus gazokat vezetünk (As203-ból és salétromsavból fejlesztve), míg a nitrosit fehér kris- tálypor alakjában ki nem válik. A tiszta termék olvadás- pontja 123°.

Egyszerűbb kivitelezésű és jobb kitermeléssel jár a y-nitrositnak Bruckner-féle előállítása: 5 g o-propenyl-phenol-methylaethert aetherben fölvéve 25 g vizes natriumnitrit fölé rétegezünk megfelelő nagyságú szélesszájú üvegben, melyet kívülről vízzel hűtunk. Az edény szájaba kétfuratú dugón keresztül egyrészt keskenyre kihúzott üvegcsövet, másrészt csepegtető tölcsért helyezünk el. A csepegtető töl- csérből 20%-os kénsavat cseppenkint engedünk a rendszerbe, míg az aetheres oldat zöld színe sargába megy át. A kénsav adagolását ekkor megszüntetjük és az aetheres oldat- ból közben kivált fehér nitrositot leszűrj ük. A y-nitrositot a natriumsulfat eltávolítása céljából vízzel bőven mossuk, majd váltakozva alkohollal és aetherrel addig mossuk, míg hófehér kristálvport nem kapunk. Op: 123°. Kitermelés 2,5 g (33%).

1-(o-methoxy-phenyl)-2-nitro-propen-l (XLI; Ar mint előbb):

A y-nitrositot. 5%-os alkoholos natronlúgban oldjuk. Az oldatot kb. 30 percig melegítjük, majd sósavval hnegsava-

(22)

20

nyitva lehűlni hagyjuk. Vízbe öntve nem kristályosítható olajként válik ki a telítetlen nitro-vegyület. A nyers termék, acetonos oldalban kaliumpermanganátoldatot elszínteleniti.

A nitro-propanol vegyületet 5%>-os alkoholos natronlúg- ban oldjuk, majd az oldatot 30 percig enyhén melegítjük. A megsavaoyitoft oldatot vízbe öntve az előbbihez hasonlo nem kristályosítható olajat kapunk, melynek acetonos oldata a kaiiumpermanganatos oldatot elszínteleníti.

a-(o methoxy-phenyl-fi-niíro-propanolacetat (XL; Ar mint előbb):

5 g v'-nitrositot 3—5-szörös mennyiségű ecetsavanhyd- ridben suspendálunk és keverés közben lassanként, köbcen- timéterenként 1 csepp ce kénsavat tartalmazó, ecetsavam- hydridet adagolunk hozzá. A reactio végbemenetelét a y>-nitrosit oldatba menetele jelzi. Amint ez bekövetkezett, a reactioelegyet kb. 10-szeres mennyiségű jeges vízbe öntjük s mindaddig erélyesen keverjük, míg az ecetsavanhydrid feleslege el nem bomlik. Az acetoxy-nitro-vegyület sárgás olajként válik ki, mely állas után sem dermed át. Kristályo- sítása nem sikerült, minden általánosan hasznait szerves ol- dószerben kiválóan oldódik. A benzylaethernél már ismer- tetett módon tisztított sárga olaj mennyisége 4 g (56,3%).

a-(o~methoxy-phenyl)-p-acetijlamino-propanol (XXIX: Ar mint előbb):

10 g nitro-propanol-acetatot 100 ccm alkohol, 50 cem jégecet és 4 ccm sósav elegyében feloldunk, majd electrolytes reductionak vetünk alá. A berendezés a következő: ma- gas alakú, 800-as főzőpohárba, 1 cm vastag higany réteget öntünk (dest higany), melyet üvegcsőbe foglalt platina hu- zallal kathodként kapcsolunk. A higany reteg fölé, üveghá- romlábra helyezve, diafragmát állítunk. A diafragma az ano- lytként alkalmazott 20%-os kénsav befogadására szolgál, míg a külső terhe a reducálandó nitro-propanol-acetat olda- tát öntjük. Anódként a higany felülettel párhuzamosan álló ólomkorongot alkalmazzuk. Áramsűrűség a kathodon 0,07 Amp/cm2. Hőfok 40—50°. A hőfokot kiilső hűtéssel szabá- lyozzuk. A theoreticusan szükséges árammennyiség kétsze- resének átáramoltatása után a katholytot 10 g natriiimaeetat tömény vizes oldatához öntjük, majd az oldatot vízsugár vacuumban kis térfogatra pároljuk be. Az így nyert szirup- sűrűségű anyagot vízzel elkeverjük, majd szilárd szódával enyhén alkalikussá tesszük. A kivált olajos anyagot chloro

(23)

21 formmal kirázzuk és a ehloroformos oldat bepárlása után nyert maradékot alkoholbol kristályosítjuk. Színtelen priz- mák. O p : 173°. Kitermelés: 1,5 g (17%).

A n a 1 y s i s :

5,312 mg anyag: 12,550 mg C 02, 3. 695 mg H20 C1 2H1 703N Számított: C 64,53% H 7,68%"

Talált: C 64.43% H 7.78%

(XXX; Ar mint előbb) N > irányú acetylvándorlás:

0,3 g N-acetylamino vegyületet számított mennyiségű 8% -os sósavas methanolban oldunk ós az oldatot 24 órai ál- lás után, szobahőmérsékleten vacuumban bepároljuk. Az így nyert maradékot alkohol és aether elegyéből kristályosítjuk.

Kitermelés csaknem elméleti. O p : 176°. Az anyag vízben ol- dódik és natriumcarbonat oldattal visszaalakítva N-acetyl vegyületté, az eredeti N-acetyl vegyülettel olvadáspont depressiot nem mutat.

A n a 1 y s i s :

5.908 mg anvag: 11,790 mg C O „ 3,620 mg HaO CjoHj8OSNC1 Számított: C 54.21% H 6,99%

Talált: C 54.43% H 6,86%

o-pioponyl-phenol-aefhylaether-y-nUroíiit (XXXIX; Ar mint előbb):

Megfelelő nagyságú, kívulrőlhútótt szélesszájú üvegben 5 g aethylaethert 25 ccm aetherben felvéve, 25 g vizes^ natriumnitrit fölé rétegezünk. Az edény szájába kétfuratú du- gón keresztül egyrészt keskenyre kihúzott üvegcsövet, más- részt csepegtető tölcsért helyezünk el. A csepegtető tölcsér- ből 20%-os kénsavat cseppcnkint engedünk a rendszerbe, míg az aetheres oldat zöld színe sárgába megy át. A kénsav adagolását ekkor megszüntetjük és az aeíheers oldatból köz- ben kivált fehér nitrositot leszűrjük. A nitrositot a natriumsulfat eltávolítása céljából vízzel bőven mossuk, míg hófehér kristályport nem kapunk. Op: lll'k Kitermelés: 3,5 g (47.6%).

(24)

2 2

a-(o-methoxy-phemjl)-fi-nitro-propanolacetat (XL; Ar mint előbb):

5 g y-nitrositot 3—5-szorös mennyiségű ecetsavanhyd- ridben suspendálunk és keverés közben lassan, köbcentimé- terenként 1 csepp cc. kénsa\at tartalmazó, ecetsavanhydrí det adagolunk hozzá. A y-nitrosit a reactio közben feloldó- dik. Amint ez bekövetkezett, a reactioelegyet kb. tízszeres mennyiségű jeges vízbe ontjuk és mindaddig keverjük, míg az ecetsavanhydrid felesleges mennyisége el nem bomlik.

Jégszekrényben való 24 órai állás után a reactiotermék né- mi olajjal szennyezve kristályosan válik ki. Methanolból kristályosítva színtelen prizmákat szolgáltat. Op: 50°. Ki- termelés: 5 g (71,4%).

A n a 1 y s i s :

4,247 mg anyag: 9,095 mjg CCX, 2,522 mg H⁹Ö C^{1 3}H^{1 7}0⁵N Számított: C 58,40% H 6,41%

Talált: C 58,41% H 6,65%

l-(o-aetkoxy-phenyl)-2-niiropropen-l (XLI; Ar mint előbb) • A y-nitrositot 5%-os alkoholos natronlúgban oldjuk. Az oldatot kb. 30 percig melegítjük, majd sósavval megsavanyít- va lehűlni hagyjuk. Vízbe öntve nem kristályosítható olaj- ként válik ki a telítetlen nitro-vegyület. A nyers termék ácetonos oldatban a kaliumpermanganátoldatot elszínteleníti.

A nitro-propanol vegyületet 5%-os alkoholos natronlúg- ban oldjuk, majd az oldatot 30 percig enyhén melegítjük Ha a megsavanyított oldatot vízbe öntjük, az előbbihez ha- sonló, nem kristályosítható olajat kapunk, melynek acetonos oldata a kaliumpermanganátoldatot elszínteleníti.

a-(o-aethoxy-phenylj-fi-aceiylamino-propanol (XXIX; Ar mint előbb):

10 g nitro-propanolacetat-vegyületet 200 ccm aethylalko hol. 100 ccm jégecet és 4 ccm sósav elegyében oldva, electrolytesen reducálunk. Berendezésül, a methylaether-származék reductiojánál leirt higanykathodos készüléket használjuk.

Áramsűrűség a kathodon 0,07 Amp/cm2. Hőfok: 40—50°. A hőfokot külső hűtéssel szabályozzuk. A theoreticusan szük- séges árammennyiség átáramoltatása után a katholytot Í0 g kristályvjzes natriumacetat töményvizes oldatához öntjük.

(25)

23 m a j d szilárd szódával alkalikussá tesszük. A kivált olajos anyagot chloroformmal kirázzuk és a chloroformos oldat bepáríása után nyert maradékot chloroformból kristályosít- juk. O p : 148°. Kitermelés: 4 g (45%).

A n a 1 y s i s :

3,690 mg anyag: 8,858 mg C 02, 2, 695 mg H20 , C1 3H1 903N Számított: C 65,78% H 8,07%

Talált: C 65,83% H 8,22%

a-( o-aethcxy-phenyl )-(í-emino-pro panol-hydrochlorid (XLíl):

0,3 g N-acetylamino vegyületet számított mennyiségű 8%-os sósavas methanolban oldunk és az oldatot 24 órai ál- lás után szobahőmérsékleten vacuumban szárazra pároljuk Az így nyert maradékot alkohol és aether elegyéből kristá- lyosítjuk. Kitermelés csaknem theoreticus. O p : 158°. Az ányag vízben oldódik és natriumcarbonatoldattal visszaala- kítva N-acetyl vegyületté, az eredeti N-acetyl vegyülettel ol- vadáspont dcpressiot mutat.

A n a 1 y s i s :

5,240 mg anyag: 10,512 mg C 02, 3,595 mg H20 CnHigOoNCl Számított: C 57.00% H 7,83%

Talált: C 57.01% H 7,37%.

Dolgozatomat a m. kir- Horthy Miklós Tudományegye- tem Szerves és Gyógyszerészi Vegytani Intézetében készítet-

tem. ' Hálás köszönetet mondok ifj. Dr. B r u c k n e r Győző

egyetmi nyilvános rendes tanár úrnak az intézet igazgató- jának. akitől a témát kaptam, s aki állandó irányításával módot nyújtott értekezésem kidolgozására.

Köszönetet mondok továbbá Dr. V i n k l e r Elemér egyetemi magántanár úrnak értékes tanácsaiért és Dr. K o- v á c s O s k o l á s Margit tanársegéd kisasszonynak, a micro- analysisek elvégzésével nyújtott segítségéért.

(26)

Irodalom.

1. Guthrie (I860), v. ö.: 0. Wallach: Liebigs Ann. Chem. 332.

305 (1904).

2. Tönnies: Ber. deutsch. Chem. Ges. 11, 1511 (1878).

3. 0. Wallach: Liebigs Ann. Chem. 332, 305 (1904).

4. Gazz. Chim. Italia 2, 125 (1893). 2, 188 (1895). Ber. deutsch. Chem.

Ges. 24, 3994 (1891). 26, 527 (1893).

5. H. Wieland: Ber. deutsch. Chem. Ges. 36, 2558 (1903). 40, 4828 (1907). Liebigs Ann. Chem. 329, 255 (1903). 318, 154 (1903). 340, 63 (1905). 360, 299 (1908). 424, 71 (1921).

6. H. Wieland: Ber. deutsch. Chem. Ges. 36, 2558 (1903). 36, 3023 (1903). Liebigs Ann. Chem. 328, 154 (1903). 329, 225 (1903).

7. 0. Piloty: Ber. deutsch. Chem. Ges. 35, 3090 (1902).

8. H. Wieland: Liebigs Ann. Chem. 329, 255 (1903).

9. Bruckner V: Magy. Chem. Foly. 40, 47 (1934).

10. Kardos V: Dissertatio 6 Szeged 1934.

11. Bruckner V: Magy. Chem. Foly. 40, 47 (1934).

13. H. Wieland: Liebigs Ann. Chem. 329, 255 (193).

15. E. Fourneau: Journ. Pharm. 1904.

16. H. Emde: Arch. Pharm. 268, 83 (1930). ! 17. V. Bruckner u. A. Kränli; Arch. Pharm. 273, 372 (1933). Medi-

zin u. Chem. 1933 I. 165.

18. V. Bruckner: Liebigs Ann. Chem. 518, 226 (1935). V. Bruckner u. A. Krdmli: J. prakt. Chem. (2) 143, 287 (1935).

19. E. Bamberger: Ber, deutsch. Chem. Ges. 27, 1556 (1894). 33, 941 (1900).

20. Nagai u. Kanao: Liebigs Ann. Chem 470, 157 (1929).

21. F. Bruckner: J. prakt. Chem. (2) 138, 280 (1933). Liebgis Ann.

Chem. 518, 226 (1935). F . Bruckner u. A. Krdmli: J. prakt.

Chem. (2) 148, 117 (1937). 145, 293 (1936). F. Bruckner u. E. Vink- ier; J. prakt. Chem. 142, 280 (1935). V. Bruckner u. G. v. Fo- dot: Ber. deutsch. Chem. Ges. 71, 541 (1938). Vinkier E: Disser- tatio Szeged 1933.

22. F . Bruckner u. A. Krdmli: J. prakt. Chem. (2) 145, 293 (1936).

23. E. Varga u. G. v. Fodor: J. prakt. Chem: (2) 150, 94 (1938).

24. Ciaisen: Liebigs Ann. Chem. 418, 79, 86, (1918).

25. Am. Soc. 41, 658 (1919).

26. Ber. Deutsch. Chem. Ges. 38, 1678 (1905).

B

99833 %

(27)