Néhány fahéjalkohol-származék [psi]-nitrositjéről : doktori értekezés

NÉHÁNY

FAHÉ3 ALKOHOL-SZÁRMAZÉK

^ NITROSIT1ÉRŐL

DOKTORI ÉRTEKEZÉS

I R T A

S c ; Kir. Horthy Miklós Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi karához benyújtja

K O V Á C S I R É N

Pp

• • . 4 t

/¿/Z

NYOMATOTT ABLAKA G Y Ö R G Y KÖNYVNYOMDÁMBAN, SZEGED, KÁLVÁRIA-UTCA 14, SZÁM,

D/SS.

Z /Í4Z-

NÉHÁNY

FAHÉ3 ALKOHOL-SZÁRMAZÉK v NITROSIT3ÉRŐL.

DOKTORI ÉRTEKEZÉS

I R T A

4» a M. Kir. Horthy Miklós Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi karához benyújtja

K O V Á C S I R É N

NYOMATOTT ABLAKA G Y Ö R G Y KÖNYVNYOMDÁDBAN, SZEGED, KÁLVÁRIA-UTCA 14 SZÁM,

•

B 113390

J000417380

J)/SS. A 33*

Elméleti rész.

Régóta isimretes már, hogy a telítetlen szénláneú vegyü- letek nitrogenoxycíokat (N2Oa és N2Ü4) képesek additiolálni1. Tönnies² szerint az így nyert, rendszerint kristályos, additios vegyületek igen valtozalos és jellegzetes átalakulásokra haj- lamosak. A terpen-szerkezet kutatásoknál Wallach3 gyakran dolgozott ezen vegyületekkel és tóle is szármáznák a szerke- zetükre vonatkozó első megállapítások. Ezek szerint a NaOa-ot alkotó két komponens, a -NO és - 0 - N = 0 , venne részt a kötés telítésénél (I). Később Wieland4 többek között propenylláncú phenolaetiierek N²0³-dal képezett addüiós származékait (ú. 11. y>nitrositokat) is vizsgálta és megállapí- totta, hogy ezek u-nitroso-p-nitro vegyületek (la). A y-nitrosit elnevezést ő alkalmazta ezen vegyületekre. Wieland\ Piloly"' vizsgálatainak figyelembe vételével, megállapította, hogy a kristályos y>-nítrositok mindenkor dimer módosulatúak. A di- nierizálódás a bis-nitroso vegyületeknél ismert módon a nitro- so csoportnál következik be, vagyis parciális kötésekkel kap- csolódik a két molekularész egymáshoz (II). Tehát a prope- nylláncú phenolaetherek y-nitrositjait a 111. formulával fe- jezhetjük ki:

C H-C H— A r - C H - C H - CH.

I I I I NO O — N = 0 NO NO,

I. Ia.

N — O A r - C H CH—CHS

I

|NO|² NO, NO, - N — O

II.

A r - C H Cfl—CHc III.

A y-nitrositok reaktioit mindenkor a monomerizálódás, vagyis a bis-nitroso csoport szétesése előzi meg. A nitroso- csoport nagy reaktioképessége folytán változatos átalakulá- si termékek váltak ismeretessé, melyek a nitrositot képező alapvegyület speciális szerkezetétől is függnek.

Elsőnek említhető az átalakulási folyamatok közül az a reaktió, melyet Wieland⁷ a y-phenyl-isocrotonsavas-methyl- ester y-nitrositjánál észleit (IV). E vegyület ecetsavanliydrid hatására, cc. kénsav Katalysator jelenlétében, gázfejlődés közben elbomlott és a reaktiotermekek közül kis mennyiség- ben y-phenyl-y-acetoxy-/?-nitro-vajsav-methylester (V) volt isolálható.

C6H , - C H C H - C H2- C O O C H3

NO NOI I A

IV.

CFLH5—CH— - C H - C H2- C O O C H8

0 NOI I 2

GOCH, 1 V.

Brurkner és munkatársai* megfigyelései szerint számos propenylláncú phenolaether (pl. isosafrol, methylisoeugenoi.

anethol, isoeugenol-acetat. 3.4-diaethoxy-propenylbenzol, 3.4- dibenzyloxy propenylbenzol) ^-^n,frositja az acetylező elbon tás megfelelő irányítása esetén főtermékként szolgáltatja a IV. typusú vegyületnek megfelelő szarmazékot. Ilyen módon esdtenkint kitűnő termeléssel a-aryl-/?-nitro-propanol-acetat féleségekhez (VI) lehetett eljutni.

E vegyületek Brucknt r szerint laza kötésű acetyl-csopor- tot tartalmaznak. így vizes alkoholos kálilúg hatására egy ilyen typusú vegyület (VI) már hidegen oldatba megy és sa- vanyításra — azonnal bekövetkező színmélyülés után nem a változatlan kiindulási anvag, hanem telítetlen a-aryl- /í-nitro-propeii (VIII) válik ki állás után. E vegyület képző- dése úgy értelmezhető, hogy a hideg híg kálilúg egyrészt el- szappanosít, másrészt a nitro-csoport tautomeren átrendező dik. Savanyításra a primeren keletkező a-oxy-nitronsav (VII) intramolekuláiis vízlehasadása /9-nitro vegyületté alakul.

A r - C H CH—CH^S O NOI I ² COCHJ

A r - C H C—CH, KOH OH K 0 - N = 0 HCl

VI A r - C H C - C H ,

I II OH H 0 - N = 0

\II.

A r — C H = C — C H3

NOI ² VIII.

Az acetoxy-nitro vegyület (VI) savanyú közegben veze tett elektrolytes reduktioja kydroxylamino és amino-szárnia- zék keletkezéséhez vezet (lásd BruckneP). E két reduktios termék (IX és X) viszonylagos mennyisége a reduktionál uralkodó hőfok és iőleg az alkalmazott kathodikus áram- sűrűség, továbbá a katliodanyag függvénye.

A r - C H CH—CH,

| /OH O N—H COCH,

A r - C H C H - C H , O NHI I 2 • HCl

COCHI ³

X.

E vegyületek legjellemzőbb közös tulajdonsága a rever- zibilis N-O-aeetylvándorlás. Minthogy a reduktios termék elkülönítését a katholyt lúgossá tétele előzte meg, nem a várt O-aeetvl származékokat (IX. X), hanem a lúgos közeg- ben bekövetkező acyl-vándorlás folytán másodlagosan kép- ződött N-acetyl származékokat nyerték (XI, XII).

A r - C H C H - C H 3

I / - O H ÓH N

^ C O C H3

XI.

A r - C H CH-CH, NH-COCH"

Ezt igazolta az elkülönített 'ermékek sajátsaga: a hydro- xylamino származék híg lúgban rögtön oldódik, míg híg ásványi savakban oldhatatlan. Csakis az N-acylezett hydro- xylamino származékok mutathatnak ilyen sajátságot10, mi vei az ilyen typusú hydroxylamino-származékok savi jelleg- gel bírnak, a lúgoldékonyság így sóképződéssel magyaráz- ható. Ha a hydroxylamino-származékot számított mennyisé- gű híg methanolos sósavban oldjuk és néhány órai állás után az oldószert szobahőmérsékleten lepároljuk, ionogen kötésű Cl atomot tartalmazó vegyületet kapunk (IX), mely vízben oldódik. Nyilvánvaló volt tehát, hogy itt N " O irányú acetylvándorlás ment végbe. Ha a chlorhydrat vizes olda- tát natriumcarbonáttal alkalikussá tesszük, lassan megindul az N-acetylamino vegyület kiválása, most tehát 0^:—> N irá- nyú acetylvándorlás játszódott le.

Analogok a viszonyok az acetvl-váiidorlást illetően a má- sik reduktios terméknél, az aminő származéknál is. A reduk-

tio után alkalikussá tett közegből nyeri termék N-acetylezett származék (Xll), amit az a kísérleti eredmény is igazol, hogy a termékből cliloroformos közegben phosphoroxychlo- rid hatására ísocliinolin bázis keletkezik. Ennek pedig kelet- kezése csak N-aeetylezett származékból lehetséges, ami a következő formulázásból látható ( X I I I — > X I V ) :

Az acetoxy-nitro-vegyületből (VI) könnyen nyerhető reduktios származékok (XI és XII) a reversibilis N > 0 - acetylvándorlás miatt theoretikus szempontból érdekesek.

Ezen túlmenőieg azonban még amiatt is figyelemre méltók, mivel egyrészt ephedrin typusű vegyületek, másrészt iso- chinolinbázisok synthesisére alkalmas kiindulási anyagokat képeznek. Ilyen irányú alkalmazhatóságukat Brucknér és munkatársai számos példával igazolták⁸* ⁿ.

A gyógyászati szempontbol fontos isochinolin-bázisok közül legrégebben az opium-alkaloidák csoportjába tartozó

R O

RO

XIII. X I V .

XV. OCH

papaverin (XV) ismeretes. Miután erős spasmolytikus hatá sát felismerték, nagy súlyt helyeztek szerkezetének felderí- tésére. A szerkezet felderítés sikere Goldóchmiedt™, továbbá

Piciét és Gams¹⁰ nevehez f űződik. Míg Goldschmiedí a papa- verin lebontásánál nyert termékek szerkezeti elemzése alap- ján következtetett a papaverin szerkezetére (XV), addig Pic- iét és Gams a következtetés helyességét szerkezetbizonyító synthesissel igazolták. E synthesis a szerkezetfeldierítés szempontjából ugyan jelentős, de részint az eljárásmód sok fázisa, részint a termelés gvengesége miatt más gazdaságo- sabb synthesisekkel törekedtek a papaverin, vagy hasonló spsroolytikus hatású egyéb isochinolin-vázas vegyületek elő- állítására.

Itt most a sok kíserleti eredmény közül csak Bruckner és munkatársai¹⁴)^lfl eljárását ismertetem, mert ők propenyl- láncú phenolaetherekből kiindulva a y-nitrosit átalakulási termékein keresztül jutottak el isochinolin-bázisokhoz. A megfelelő y-nitrositból a már leírt módon — acetoxy-nitro- vegyületen (VI) keresztül — «-aryl-/S-N-acetyl-amino-propa- nolokhoz jutottak, amely vegyületek erélyes vízelvonó ágen- sekkel összehozva jo termeléssel 1,3-dimetyl-isochinolinbázi- sokká voltak kondenzálhatok.

Bruckner és munkatársai nem csak acetylezett, hanem általában acylezett aryl-propanol-aminők gazdaságos synthe- sisét is megvalósítottak, mégpedig úgy, hogy az O-acetyl- amino-propanol-származék (XVI) ester-csoportját ásványi savval elszappanosították: így szabad amino-propanolhoz ju- tottak, melyet azután isolálás nélkül Schoiten Baumann mód- szerével különböző aromás és zsiraromás savak chloridjai- val hozva össze, olyan N-aeeh lezett a-aryl-/?-amino-propano- lokhoz (XVI) jutottak el. melyek molekulánbeiiili vízelvonás- sal 1-helyzetben különféle gyökökkel substitualt isochinolino- kat szolgáltattak. Ily módon tehát különféle l-substitualt-3- methyl-isochinolin származékokhoz (XVI a) lehetett eljutni.

A papaverin ugyan 3-helyzetben methylesoportot nem tar- talmaz, de viszont Kreitmair¹⁵ vizsgálataiból tudjuk, hogy a 3-heiyzetű methylcsoport az isochinolinok physiologiai hatá- sát károsan nem befolyásolja, a Bruckner-féle synthesis te- hát gyakorlatilag is jól alkalmazható és spasmolytikus hatá sú isochinolinok előállítására igen alkalmas.

O H

CH

R

X V I R XVI*

Az acetoxy-nitro vegyületből elektrolytes reduktioval nyerhető acetyl-amino-vegyület (XII) nemcsak isochinolmek synthesisére volt alkalmas, hanem belőle könnyen megold- hatjuk a nor ephedrin (XVII) tipusü

C^EH⁵—CH CI1-CH, OH NIK

XVII.

A r - C H C H - C H , OH

XVIII.

NH,

O—CH2-C„H6

- O C H2- C6HB

OH -OH

C H - O H

CH—NH—COCHG I CHI ³

XIX.

C H - O H C H - N H , I CHI 3

XX.

vegyületek (XVIIl) synthesisét is. Az acetyl-amino vegyület ugyanis ásványi savval könnyen desacetylezhető s így köz- vetlenül a kiindulási anyagnak megfelelő alkoxylezett nor- cphedriu-származékokat (XVIII) szolgáltat. Ennek az elgon- dolásnak az alapján Bruckner és Fodor10 legutóbb a safrol- ból készített 3,4-dibenzyloxy-vegyületen és acetyl-amino- származékon (XIX) át — utóbbi vegyületet debenzylezve — előállították a physiologiailag rendkívül hatékony 3,4-dioxy- nor-ephedrint (XX). E vegyület már régebben ismeretes elő- állítására számos szabadalom ismeretes17, de az eddig ismert eljárások egyike sem indul ki olyan kiindulási anyagból, melyben a propán oldallánc már benne foglaltatik. A Bruck- ner és Fodor-féle synthesis főleg azért érdekes, mert újabb példáját szolgáltatja annak, hogy a propenylláncű phenol- aetherek y-niirositjai az ephedrin sorba tartozó anyagok syn- thesisénél is milyen jól alkalmazhatók.

A y-nitrositekből nyerhető acetoxy-nitro-vegyületekból kiindulva megoldhatjuk az ephedrin (XXI) typusához tarto- zó secunder aryl-propanol-aminok (XXII) synthesisét is.

\

9 C⁶H⁵- C H C H - C H . A r - C H C H - C H ,

' I l i

OH NH OH NH

CHI I ³ R

XXL XXII.

Erre vonatkozó eljárást Bruckner és Krárnli¹⁸ dolgoztak ki. A synthesis alapjául nem a nor-ephedrin typusú vegyü- letek előállításánál alkalmazott acetyl-amino-származék szol- gál, hanem az acetoxy-nitro-vegyület alacsonyabb reduktios származéka, az a-aryl-/5-(acctyl-hydroxylamino)-propancl (XI). Az ilyen typusú vegyület sósavas közegben vezetett hydrolysise a-aryl-/5-hydroxylamino-propanol typusú vegyü- lethez (XXIII) vezet, mely uldehydekkel u. n. nitront (XXIV.

V. ö. Bamberger^lft) szolgállat. A nitron typusú vegyület re- duktiója ephedrintypusú secunder amino-bázishoz20 (XXVI) vezet. A lormaldehyddel képezett nitron (XXIV R—II) reduk- tiója pl. az ephedriiibe.n is megtalálható CH3-NH-csoport képződéséhez vezet, míg más aldehydekkel nyert nitronok esetén az R-CH2-NH-csoport épül ki. Ilymódon tág lehető- ség nyílik a legkülönfélébb a-aryl-/i-amino-propanolból leve- zethető secunder amino-bázisok felépítésére.

A r - C H C H - C H , R - C

^ O A r - C H CH-CH»

i i

OH N Na2 COs c H /

xO H - H C l " 1

XXIII. 4 r XXIV.

Bruckner és Krámli nemcsak elszappanosított hydroxyl aminekbői képeztek nitronokat, hanem az a-aryl-/i-hydroxyl- amino-propanol-acetat chlorhy dratjából (XXVÍI) is. Az acet- oxy-nitro-vegyület elektiolyles reduktiójat követő katholyth

A r - C H - OH I

- C H - C H , NH I

CHI 2

R XXV. I

10

feldolgozásánál — mint láttuk — N-acetylezetí hydroxyl- amino-származékok (XXVí) voltak nyerhetők; ezek aldehv- dekkel közvetlenül nem hozhatok reakíioba. Megfigyelésük szerint azonban savanyú közegben N > 0 irányú acetylván- dorlás jön létre (XXVI >XXVJ1), s a képződött O-acetyle- zett származék alkalikus behatásra újra N-acetylezett szár- mazékká alakul át.

Ar—CH CH—CH, A r - C H CH—CH^S

.OH HC1 | |

/ ^ O NH—OH.HCl OH N

\ \ Na, COfl

COCHg COCH3

XXVI. XXVII.

Bruckncr és Krámli ezt a re v ersibilis acylvándorlást használták lel a nitronok előállításánál. Kitűnt ugyanis, hogy az O >N irányú acetylvándorlás sebessége kisebb.

mint a hydroxylamino-eeoport aldehydekkcl való reaktiojá- nak sebessége. Ha tehát az O-acetylezett hydroxylamino- származék chlorhydrátjának (XXVII) vizes oldatába először valamilyen aldehydet suspendálunk, illetve emulgeálunk s a keveréket csak azután alkalizáljuk szódaoldattal, akkor az a - aryl - - hydroxylamino - propanolacetat nitronjához

(XXVIII) juthatunk el, sőt egyes esetekben oly laza az acetyl-csoport kötése, hogy az elsődlegesen képződött ace- tylezett nitron (XXVIII; már szobahőmérsékleten az alkal- mazott szódaoldat hatására desacetylezett nitronná (XXIV) alakul át.

A r - C H C H - CH,

; ^o I I ^{N ^}

o

CGCHo,CH/

R I XXVIII.

Bruckner és Krámli pusztán csak az elv igazolása cél- jából állítottak elő néhány ephedrin-származékot. Az ilyen származékok segítségével fényderíthető 'arra, hogy egyes ve- gyülettypusok pharmakologiai hatását különböző atomcso- portok bevitele, vagy kicserélése mennyiben befolyásolja.

t

. v ' - r -

-j : . > - -

Feladatom volt a fahéjsavból, fahéjaldehydből ill. en- nek diethylacetaljából, fahéjalkoliolból és származékaiból, továbbá propenylbenzolból (XLVI) y-nitrositot készíteni és ezen vegyületek átalakulási termékeit főleg abból a szem- pontból megvizsgálni, mennyiben volnának alkalmasak e ve- gyületek az ephedrin ill. isochinoiin typusú vegyületek sy'thesisére.

Az isochinolinok svnthesise szempontjából főleg a fa- héjsav érdekelt volna, mivel e vegyület elvileg alkalmasnak látszott arra, hogy y-nitrositja a Bruckner-{é\e (alább vá-

zolt) reaktiosorozatlal esetleg 1-methyl-isochinolinná lesz át- alakítható.

OH ^ C H - C O O H

NO I CH

CH-COOH

NO

! :

C H - C O O H

NH —HoO

Ez a terv azonban nem volt megvalósítható, mivel sem a fahéjsav, sem annak aethylestere kristályos y-nitrositot a kísérleti körülmények többirányú változtatása ellenére sem adott, a nyert olaj pedig ecetsavanhvdriddel nem szolgálta- tott acetoxy-nitro-vegyületet. Hasonlóképpen sikertelenek maradtak azok a sokféleképpen variált kísérletek is, mely- nek célja a fahéjaldehyd, ill. a faliéjaldehyd-diaethylacetal y-nitrositjának előállítása lett volna.

12

Ezekután a fahéjalkohol-acetatból, -benzoatból és -metliylaetherből készítettem y-nitrositot, s ezeknek a termé- keknek a viselkedését igyekeztem tanulmányozni. A fahéj- alkoholacetatot (XXIX) É. Cherbuliez, Fr. Neumeier és H.

Lozeron21 szerint fahéjalkoholból vízmentes natriumacetat és ecetsavanhydrid segítségével készítettem el- A fahéjalko- hol-acetat a kísérleti részben leírt módszer szerint kristá- lyos, hófehér y-nitrositot szolgáltatott (XXX), mely acetyle- ző elbontással j'-phenyl-y-acetoxy-Zi-iiitro-propanolacetattó (XXXI) volt átalakítható. E jól kristályosodó nitro-vegyiilet elektrolytes reduküoja higany kathod alkalmazásával volt megvalósítható. Az elektrolytes folyamat után szódaalkali- kussá tett kathoh íból egy hideg, híg sósavban azonnal nem oldódó reduktios származék volt elkülöníthető, mely egyéb tulajdonságai és összetétele alapján /-phenyl-y-oxy-/Í-acetyl- amino-propanolacc tatnak (XXXII i) felel meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a katholyt alkalizálásánái O >N irányú acetyl- vándorlás játszódott le. Érdekes, hogy az N-aeetylezett szár- mazéknál (XXXII) aequimolekuláris mennyiségű híg hideg methanolos sósav hatására — az analóg typusu származé-

koktól⁸ eltérőleg — nem egyszerű N— >0-acetyl-vándorlás ment végbe, hanem az egyik acetyl csoport lehasadt. Igen valószínű, hogy itt először ténvJeg lejátszódott az N >G- aoetyl-vándorlás, a képződött termék (XXXII a) azonban azonnal desacetyleződik. Ezek szerint a végtermék a y-phe- nyl-y-oxy-/?-amino-propanolacetat-chlorhydrát (XXXIII) vol- na.

Az előbb mondottakat a következő vázlat világítja meg:

C6 H5- C H ~ C H - C H2- 0 — C O C H. . C c H C H C H - C H2- 0 - C 0 C H 3

_ _ _ > " I I

N O N O >

XXIX. XXX.

C H — C H — C H - C H- O - C O C H , C „ H — C H C H - C H - O - C O C H

0 D ^ ^ i J o ö ^ i 3

O N O > O H N H — C O C H .

I 3 *

COCH, XXXII.

XXXI.

C . H - C H C H — C H - O - C O C H 0 N HI I 2' H C 1

COCH8

C( iHn— C H C H — C H2—O — C O C H o h n h2 • h c i

XXXII a. XXXIII.

13

s

Hogy a nitro-esterből (XXXI) értékes physologiai hatású vegyületeket nyerjek, célszerűnek látszott a vegyületet desa- cetilezés után aromás savgyökök bekapcsolásával acylezni,

s az így nyert származékot acylamino vegyületté való re- duktio után isochinolin bázissá alakítani²². Bruckner és

Vinkler23 kísérlete alapján várható volt, hogy az acetoxy- nitro vegyület acctonos oldata 3°/o-os sósavas vízzel huza- mosabb ideig főz-ve, az acetyl-csoportok leszakadnak és oxv- nitro-alkohelt kapunk.

A reaktio az általam vizsgált származéknál (XXXI) is végbe ment ugyan, de az analysis adatai szerint csak rész- leges elszappanosodás következett be s a diacetat monoace- tattá allakult át. Valószínű, hogy a phenyl-gyökkel közös szénatomhoz fűződő acetat csoport szappanosodik el köny- nvebben, a képződött monoacetat tehát a XXXVIII-képlet- nek megfelelő szerkezettel bír (benzoyl helyett acetyl). Meg- jegyzendő, hogy a monoacetat újból való acylezése nehéz- ségekbe ütközött.

A következőkben a fahéjalkohol-benzoatot24 (XXXV) készítettem el Schotten Baumann benzovlező eljárása sze- rint, s e vegyület y-nitrositjét kívántam tanulmányozni.

A fahéjalkohol- benzoat is nitrosus gázok hatására kris- tályos y-nitrositté (XXXVI) alakul át, mely vegyület azután ecetsavanhydrides bontással, kénsav katalyzátor jelenlété-

ben. enyhe melegítéssel acetoxy-nitro vegyületet (XXXVII) szolgáltat.

Reduktioja sem ólom. sem pedig higany kathodon nem sikerült; mindkét esetben sűrűnfolyó sötét olajat kaptam, amit kristályosítani nem tudtam.

C II - C H := CH—CH — O—COC H

OS l o o XXXV.

C.H —CH CH-CH - O - C O C J C

o S * OS NO N02

XXXYI

CAHB-CH CH— CH2—O—COCF H ^ CF.H5 —CH CH • CH2-0-COCFIHFL

COCH

vas oldattal főztem a vegyület desacetyleződött, míg a ben- zoylester-csoport változatlan maradt. Az ilymódon nyert termék tehát a XXXVIII. képletnek felel meg. Az á törek-

14

vésem, hogy ezt a ni tro-alkohol-féleséget különféle savgyö- kök bevitelével acylezzem. nem vezetett kristályosítható és azonosítható származékokhoz.

A következőkben a fahéjalkohol - methylatítherrel (XXXIX) végeztem kísérleteket s előállítottam y-nitrositját, továbbá ebből nyerhető néhány származékát. A fahéjalko- holt dimethylsulfattal lúgos közegben methylezve, a fahéj - alkohol-methylaetherét (XXXIX) kapjuk25. Ez a vegyület is képes nitrous gázok hatására kristályos y-nitrositté (XL) alakulni. Belőle ecetsavanhydriddel acetoxy-nitro vegyület (XLI) nyerhető, mely elektroly tesen redukálva — a kaíholyt alkalikus feldolgozásakor — (*/-phenyl-7-oxy-/Ő-acetylamino- propyl)-methvlaethert (XLII) szolgáltat. E vegyület a várt acetylvándorlási jelenséget mutatja, vagyis számított meny- nyiségű sósavban a (y-phenyl-y-acetoxy-/?-amino-propyl)- mcthylaetlier hydrochloridját szolgáltatja, mely alkalikus be- hatásra ismét visszaalakítható az N-acetylezett származékká.

CJl - C H = CH--CH—OCH„ C H—OH —CH—CII„—OCH

6 5 . 2 .. _ _ > | j

NO NO

XXXIX. XL, C I I — C H—- C H — A I - O C H —C H— CH—CH -OCH

6 5 2 ,! 6 5 20 N0² OH N H - 0 0 ( 1 1 3

COCH

]

XLI.

V

G^FLH^&—CH CH—CH„—0CH^X

i NH² HCJ C0C1I,,

XLI II.

Az előbbiek folyamán tárgyalt fahéjalkohol-származé- kokból nyrert acetoxy-nitro vegyületek hydroxylamino szár- mazékokká való redukálását megoldanom nem sikerült.

Úgyszintén nem sikerült az N-acetylamino vegyületeket iso- ehinolin származékokká kondenzálnom. Ennek okát abban látom, hogy- valamennyi vizsgált származéknál substituálat- lan a phenyl-gyök, tehát nem rendelkezik kellően lazított

15 magi) v drogénekkel, melyek pedig az int rámol ekuláris vízle-

hasadás szempontjából fontosak lennének.

A teljesség kedvéért érdekesnek látszott a propenyl-láncú phenolaetherek alap vegyületét, a propenvlbenzolt (XLV) a nitrosit képződésének és átalakíthatóságának szempontjából tanulmányozni. A propenylbenzol elkészítésére az irodalom több módszert közöl2®. Ezek közül a faliéjalkoholból kiin- duló Emde féle módszer bizonyult a legalkalmasabbnak. Az eljárás lényegét a következő vázlat adja meg:

CAH8—CH«CH—CH2OH HG1

C⁶H⁵-CH = CH-CH²C1 (:0ii8N(ai2_rí ; C j k

/ ^{9 5}

C H—CH ^ C1I-XÍL-N—CH , CII

Na—Hg

ml ^{G6I IR} CH = CH—GH³ 4- Cl C«H5-Nr(CHs)s

II Cl / \ Magam is ezzel az eljárással készítettem propenyl- benzolt, melyet a szokott módon y-nitrosit-képződési folya- matnak vetettem alá. Kristályos '^-nitrosit (XLVI) tényleg

képződött is, a termelés azonban nem volt kielégítő. Et- től eltekintve, a y-nitrosit acetvlező elbontása — a kísérleti körülmények variálása dacára — nem vezetett kristályosít- ható és egységes termékhez

C « H6- C H - C H - C I L , XLV

CFLHS-CH-CH-CH»

NO NO, I i

XLVI

összefoglalva kísérleteim eredményét megállapítható, hogyha az eredeti célt: isochinolin bázisok és ephedrin szár- mazékok felépítését nem is sikerült megvalósítanom, mégis sikerült néhány új ynitrositot és ezek néhány átalakulási termékét előállítanom és sajátságaikat közelebbről tanul- mányoznom.

Kísérleti rész.

Fahéjalkohol-acelat-yj-nUrosit (XXX).

Szélesszájii üveget kétfúratú dugóval látunk el, mely- nek egyik furatában hosszú, kapillárissá kihúzott végű csö- vet, a másikba cseppentő tölcsért szerelünk. A porüvegbe 150 g. natriumnitritet helyezünk és annyi destillált vízzel öntjük le, amennyi a só kb. fele mennyiségének feloldásá- hoz szükséges. Erre az üledéktestet tartalmazó telített ol- dalra 30 g.' fahéjalkoholaeetat²¹ 150 ccm-s aetheres oldatát rétegezziik. A reaktioedény külsővizes hűtése közben a csep- pentő tölcsér l)ől egyenletesen 20°/o-os kénsavat csepegtetünk a reaktioelegybe. Az aetheres oldat zöld színt ölt, csapadék kiválás indul meg, mely az aetheres oldat barnás árnyalatba való menete közben befejeződik. Mikor az aetheres oldat ezt az árnyalatot felvette, a csapadékot leszűrjük és az anor- ganikus szennyezések eltávalítása végett vízzel jól kimos- suk. Ezután alkohollal, majd aetherrel a szűrőn addig mos- suk, míg az időközben enyhén sárgult y-nitrosit hófehér lesz. Szobahőmérsékleten való szárítás után a y-nitrosit sú- lya 16 g. Kitermelés: 57.3 g Op: 117°.

y-phenyl-y-accloxy-fi-mtro-propanolacetat (XXXI).

16 g y-nitrositot (XXX) 64 g. ecetsavanhydridben sus- pendálunk. majd ehhez lassú ütemben folytonos keverés közben 5 ecrn ecetsavanhydrid és fél ccm ce. kénsav elegyét csepegtetjük. A nitrosit kb. fél óra alatt enyhén sárgás szín- nel oldatba megy. Ezután fél liter jeges vízbe öntjük a fo- folyadékot, hogy a felesleges ecetsavanhydridet elbontsuk és addig turbináljuk, míg a kivált olajos vegyület meg nem dermed. Jégszekrényben állni hagyjuk, míg az átkristályo- sodás befejeződik, majd leszűrjük, kristályosítható metha- nolból és aethanolból. A kiváló kristályok színtelen hasá- bok. Kitermelés 35.7°/o. Op: 86^ft.

17 A n a 1 y s i s :

4,462 mg anyag: 9.082 ma CO... 2.09 mg H.O C¹³H¹⁵Ö⁹N Számított: C 55,51% H 5,38%

Talált: C 35,10% H 5,24%

y-phenyl-y~oxy-/}-*cetylamino-propanolacetat (XXXI l).

7 g. acetoxy-nitro-vegvületet (XXXI) 100 ccm alkohol és 50 ccm jégecet elegyében suspendálunk- A suspensiot egy magas főzőpohárba öntjük, melyet 1 cni-nyi destillált hi- gany fölé lélegezünk. A higanyba egy kis háromlábat ál- lítunk és erre mázatlan agyaghengert helyezünk, melybe a külső folyadékszintnek megfelelően 20%-os kénsavat Ön- tünk. A higanyréteget platina drót segítségével kathodként kapcsoljuk (a platina drótnak a katholylen áthaladó része üvegcsőbe van forrasztva), az agyaghengerbe pedig egy peroxydált ólomlapot teszünk, mely az elektrolysisnél anócí- ként szerepel. Az alkoholos jégecetes redukálandó keveréket

2 ccm cc. sósavval tesszük vezetőképessé. Kathodikus áram- sűrűség kb. 0,07 Amp'cm2. A reaktióelegy hőmérsékletét külső és belső hűtés alkalmazásával 50—55° C között tart- juk. A sikeres reduktio érdekében a számított árammennyi- ség kétszeresét szoktuk átvezetni. A reactiot befejezve any- nyi kristályvizes natriumacetatot adunk az elegyhez, ahány ccm sósavat használtunk a reduktióhoz. Ezután az elegyet vízsugár vácuumban 55° C alatti hőmérsékleten kb. 50 ccm térfogatra heparoljuk, natriumhydrocarbonáttal lúgosítjuk és meleg chloroformmal kirázzuk. A chloroformos oldatot kihevített natriumsulfaton megszárítjuk, leszűrjük, bepárol- juk és a visszamaradó olajat jégre téve dörzsöléssel átder- medésre kénvszerítjük. A megdermedt olaj aethylacetatból szép hófehér tűkben kristályosodik. Op: 158°. Kitermelés 2 g (32,8%).

A n a 1 y s i s :

4.778 mg anyag: 10,94 mg CO

2' 2.991 mg H.O C^{1 3}H^{1 7}0⁴N Számított: C 62.13% H 6,82%

__ ' Talált: C 62,45% H 7.00%

y-pheii yl-y-oxy-fi-amino-propanolacetat-chlorhydrat (XXXIII).

l g N-acetylamino vegyületet (XXXII) feloldunk számí- tott mennyiségű 10%-os sósavas methanolban (0,143 g HC1).

18

majd néhány órai állás utón szobahőmérsékleten calcium- ehlorid és kálilúg felett vacuum exiccatorban beszárítjuk A maradék alkobol-aether elegyéből kristályosodik (1:4).

Selymes tük. Op: 175°. Kitermelés: 0,6 g (51.8%).

A n a 1 y s i s :

5.457 mg anyag: 10.802 mg CXX, 3.185 mg H2() C, jHj^O NCI Számított: C 53.77% H 6,57°/o N 5,70%

Talált: C 53.81% H 6,51% N 5.83%

y-phenyl-y-oxy-fí-nitro-propanolacelat (XXXIV).

2 g acetoxy-mtro vegyületet (XXXI) 29,3 ccm acetonbar.

oldunk és az oldathoz apránként állandó rázogatás mellett 50 ccm 3°/o-os sósavat adunk, miáltal egy jelentős része a kezdetben oldott anyagnak mint csapadék ismét kiválik. A reaktioelegyet 4 óráig főzzük visszafolyós hűtővel ellátott lombikban. Már egy órai főzés után teljesen oldatba megy.

A gyengén sárga oldatot vacuumban bepároljuk, jégszek- rényben hosszas állás után. ismételt dörzsölésre az áttetsző olaj megdermed. Kristálvosítható xvlolból és ligroinból. Fehér kristályokban válik ki. Op: 90". Kitermelés 1,2 g (70,5%.) A n a 1 y s i s :

3,992 mg anvag: 8,084 mg CO... 2,053 mg H²0

C , , Hi308N Számított: C 55,23% H 5,48%

Talált: C 55.23% 11 5,76%

Fahéjalkohol-benzoat-y-nitrosit (X X XVI•)

A XXX -as vegyületnél leírt reaktioedényben és az ott vázolt kísérleti körülmények között nitrosus gázok Kai ásó- nak tettem ki 16 g fahéjalkoliol-benzoato't²⁴. A kristályosan kivált y-nitrositot szűrtem s a szűrőn vízzel, majd alkohol- lal s végül aetherrel jól kimostam. Kitermelés: 5.4 g (40,9%) Op: 127°.

y-phényl~y.acetoxy-0~niiro-propanolbenzoat (XXXV11).

2 g y-nitrositot (XXXVI) négyszeres mennyiségű ecetsav- anhydridhen stispendálunk. majd apánként 1 ccm, 2 csepp cc kénsavat tartalmazó, ecetsavanhydriddel elegyítjük. A reactioelegyet vízfürdőn állandó rázogatás mellett 30~40°-on

10 percig melegítjük. Ekkor az elegyet jegesvízbe öntve a

19 lei vált ola j átdermedéséig turbináljuk. A nyers kristályos tömeget alkoholból kristályosítjuk. Op : 135°. Kitermelés:

1,2 g (54,9%).

A n a 1 y s i s :

4,312 mg anyag: 10.01 mg C02, 1.097 mg H20

C^{1 8}H^{1 7}O^ÖN Számított: C 6 2 , 9 7 % H 4 . 9 9 %

Talált: C 6 3 , 3 1 % H 5.11%

y-phenyl-y-oxy-fi-nitro-propanolbenzoat (XXXYIII).

1 g. acetoxy-nitro vegyületet (XXXVII) 20 ccm aceton- ban oldunk és rázogatás mellett hozzáadunk 25 ccm 3%-os sósavat. 4 orai főzés után a kezdetben kivált kristályos anyag oldatba megy. A kapott sárga oldatból az aceton nagyrészét ledestilláljuk, a művelet közben kicsapódó olaj jégszekrényben való hosszas állás után átdermed és alkohol- ból kristályosítható. Op: 120* . Kitermelés 0,5 g (57%).

A n a 1 y s i s :

4.432 mg anyag: 10.38 mg C 0² 2.055 mg H..O CK >H1 50 , N Számított: C 6 3 , 7 6 % H 5 . 0 2 %

Talált: C 6 4 . 0 0 % H 5.2 %

Fahéjalkohol-methylaeiher-\p-iiitrosil (XL).

30 g fahéjalkohol-methylaether25 1 50 ccm-es oldatát a XXX sz. vegyületnél leírt modon y-nitrositté alakítjuk. A nvert hófehér kristályos y-nitrosit súlva. szoljahőmérsékle- ten való szárítás után. 14 g (30.8%) Op: 113°.

y-phenyl-y-acetoxy-fi-nitro-propanol-methylaether (X LI).

14 g y-nitrositot (XL) acetylező bontással, a XXXI. sz.

vegyülettel analóg módon bontottam el. A nyers-terméket 1:10-hez arányú vizes alkoholból kristályosítva, csillogó tű- ket kaptam. Öp: 74°. Kitermelés: 6 g (37%).

A n a 1 y s i s :

4,704 mg anyag: 9,858 mg CO„ 2.512 mg H^zO C,2H1BOeN Számított: C 56,89% H 5.97%

Talált: C 57.16% H 5.98%

20

y-phenyl-y-oxy-fi-acetylamiiio-propanol-methylaether (XLI1) 6 g /-phenyl-y-acetoxy-^-nitro-propanol-metliylaethert higany kathodon elektrolytesen redukálva (1. XXXII) az N- acetylamino vegy ületét nyerjük. Xylóiból kristályosítva szín- telen hasábokban válik ki.Op.llO". Kitermelés: 0,4 g (7,5%).

A n a 1 y s i s :

4.510 ing' anyag: 10,673 mg COO, 2.900 mg HOO C1 2HUOSN Számított: C 6 4 . 5 3 % H 7 , 6 8 %

Talált: C 6 4 , 5 4 % H 7 . 2 %

y-phenyl-y-acetoxy-p-amino-propanoi-meihiflaether- chlorhydrat (XLIII).

0,2 g N-acetylamino vegyületet (XLli) számított meny- nyiségű 10°/o-os abs. meihanolos sósavban oldva, néhány óráig szobahőmérsékleten állru hagyjuk. Vactiumbepárlás után (1. XXXIII) a maradékot alkohol-aether elegyéből kris- tályosíthatjuk. Csillogó színtelen tűkben válik ki- Op: 163".

Kitermelés: 0.14 g (60,3%).

A n a l y s i s :

3,865 mg anyag: 7,894 mg CO~. 2.452 mg H²0 CJ2H1703N.HCF Számított : C 5 5 . 4 7 % II 6 . 6 %

Talált: C 5 5 , 7 0 % H 7 . 1 0 %

Propenylbenzol-y-nitnmt (XLVI).

2 g prupenylbenzolt v>-nitrositté alakítunk a már előbb vázolt módon (1. XXX). A nyert hófehér kristály súlya szá- rítás után 0.9 g. Kitermelés: 25% Op: 86°.

A n a i y s i s :

C9Hi n03N Számított: C 55.64% H 3,19%

Talált: C 55,43% H 5.98%

Dolgozatomat a m. kir. Horthy Miklós Tudományegye- tem Szerves és Gyógyszerészi Vegytani Intézetében készí- tettem.

Hálás köszönetet mondok if j. Dr. B r u c k n e r Győző egyetemi nyilvános rendes tanár úrnak az intézet igazgató- jának. akitől a témát kaptam, s aki állandó irányításával módot nyújtott értekezésem kidolgozására.

Köszönetet mondok továbbá ür. V1 n k 1 e r Elemér egye- temi magántanár úrnak értékes tanácsaiért és Dr K o v á c s O s k o l á s Margit tanársegéd kisasszonynak a microanalysi- sek elvégzésével nyújtott segítségéért.

IRODALOM.

I. Guthrie (1860), v. ö.: 0. Wallach: L i e f e Ann. Chem. 332, 305 (1904).

2 Tönnies: Ber deutsch. Chem. Ges. 11, 1511 (1878).

3 0. Wallach: Liebigs Ann. Chem. '332, 305 (1904).

4. H. Wieland: Ber. deutsch. Chem. Ges. 36, 2558, 3020 (1903). 10, 4828 (1907). Liebigs Ann. Chem, 329, 255 (1903). 318, 154 (1903).

440. 63 (1905).

5. H. Wieland: Ber. deutsch. Chem. Ges. 36, 2558, 3020 (1903). Lie-

• bigs Ann. Chem. 328, 164 (1903). 329, 225 (1903).

6. 0. Piloty: Ber. deutsch. Chem. Ges. 35, 3090 (1902).

7. H. Wieland: Liebigs Ann. Chem. 329, 255 (1903). ] 8. F. Bruckner: Liebigs Ann. Chem. 518, 226 (1935). F. Bruckner

u. A. Krámli: J . prakt. Chem. (2) 143, 287 (1935). 148, 117 (1937).

F. Bruckner u. E. Yinkier: J. prakt, Chem. 142, 277 (1935). V.

Bruckner: J. prakt. Chem. 138, 268 (1933). V. Bruckner u. G.

V. Fodor: Ber. deutsch. Chem. Ges. 76, 466 (1934).

9. F. Bruckner: Liebigs Ann. Chem. 518, 226 (1935).

10. E, Bamberger: Bor deutsch. Chem. Ges. 35, 1883 (1902).

II. F. Bruckner n. G. v. Fodor: Ber. deutsch. Chem. Ges. 71, 541 (1938), J . prakt. Chem. (2) 151, 17 (1938).

12. GoldsJlhmiedt: Monatshefte f. Chem. 4, 704 (1883). 6, 372, 667.

954 (1885). 7, 485 (1886). 8, 5010 (1887). 9, 327, 349. 679, 762, 778 (1888). 10, 673, 692 (1889).

13. Pictet h. Gams: Ber. deutsch. Chem. Ges. 42, 2943 (1909).

14. F. Bruckner u. A. Krámli: J . prakt. Chem. (2) 145, 293 (1936).

Vinkler E: Doktori értekezés. Szeged, 1935.

15. H. Kreitmair: Arch. exp. path. 164, 509 (1932).

16. F. Bruckner u. G. v. Fodor: Bor. deutsch. Chem. Ges. 76, 466

(1943). , 17. Farbenindustrie vorm. Fried u. Co. C. 1910 X 130, 1913 I 351,

A.—G., C. 1931 II 2659, 1932 IT. 90, 1932 II. 91, 1934 I. 894, 1934 IL 2418. W. H. Härtung, I. C. Munch, E. Miller u. F. Crossley Journ. Anier. ehem. Soc. 53, 4149 (1930).

18. F. Bruckner u. A. Krámli: Arch. Pharm. 273, 372 (1935).

2i 19. E. Bambergen Ber. deutseh. Chem. Ges. 97, 1556 (1894). 33,

941 (1900).

20. Nagai u. S. Kanao: Liebigs Ann. Chem. 470, 157 (1929).

21. E. Cherbuliez, Fr. Neumeier e. H. Lozeron: Helv. Chim. Aet.

1931 XIV. 191.

22. E. Vinkler u. V. Bruckner: J . prakt. Chem. 151, 17—24 (1988).

23. V. Bruckner u. E. Vinkler: J . prakt. Chem. 142, 277 (1935).

24. E. Cherbuliez, Fr. Neumeier e. R. Lozeron; Helv. Chim- Act.

1931 XIV. 193.

25. 1?. Pschorr u. F. Dickhäuser: Ber. deutsch. Cheim Ges. 44, 2639.

26. H. Emde: Ber. deutsch. Chem. Ges. 42. 2592 (1909). A. Klages:

Ber. deutsch. Chem. Ges. 35, 2251 (1902). 36, 621 (1903). T. Zinüke u. K. Zahn: Ber. deutsch. Chem. Ges. 43, 849 (1910).

j ß 113990