FEHÉR ERZSÉBET
E G É S Z S É G Ü G Y I TANKÖNYVEK 1 7 7 7 - 1868 K Ö Z Ö T T
Már a középkorban, majd azután a 16—18. század folyamán is szerte Euró- pában jól ismerték a salernói orvosok által összeállított egészségügyi sza- bálygyűjteményt. Ezt sok iskolában — nálunk is — tankönyvül használták a tanulók.
A 1 8 — 1 9 . század f o r d u l ó j a
Az 1777-ben kiadott Ratio Educationis alapján több új tankönyv jelent meg a hazai iskolák számára. 1781-ben egy magyar nyelvtan is megjelent "Ma- gyar Grammatica vagyis haza-nyelvnek gyökeres meg-tanulására való intézet"
címmel. Ennek végén magyar nyelven hexameteres verssorokban találhatók a sa- lernói egészségügyi szabályok, természetesen a középkori szöveghez képest je- lentős mértékben továbbalakítva.
Címe: "Az egésségnek fen-tartására való versek. Némely közönséges regu- lák az egésségre". A bevezető "a salernumi múzsákra" hivatkozik, majd "a ta- goknak megerősítéséről" szól az első rész. Egyik részlete:
Mossa magát reggel ki-ki vízzel úgy, de hideggel, Nyújtózzon frissen. Hajait fésülje jelesen.
Járjon sétálva. Fogait tisztítsa vakarva.
Kik ezeket mívélik, testük tagjait erősítik.
Majd az étkezéssel, az étellel-itallal kapcsolatos szabályok következtek:
Búzakenyér, új sajt, savanyú téj testre sokat hajt.
A tök friss étel, fő s csontban termő velővel.
Élj édes borral, ha lehet; és gyenge malaccal,
Ért füge, szőllő sem árt, s az híg tojomány sem okoz kárt.
Szó esik a szabályok között a kezek gyakori megmosásáról is:
408 /
Étel után — hidd el — tenyered jő mosni a vízzel.
Tartja kezed tisztán, szemed érleli fényre kinyitván, Hogy ne sirasd fejedet, mosdd fiam a kezedet.
Végül egyes növények gyógyhatását verseli meg a szabályzat, említve a mentát, mályvát, zsályát, rutát, mustárt, csalánt.
E magyar nyelvtan összes kiadásában megtalálható az egészségügyi sza- bályzat, egészen a reformkor végéig. Az 1806-ban kiadott új Ratio Educatio- nis 30. §-a szerint a normaiskolák második osztályában szükséges ez a magyar, valamint a német nyelvtankönyv, de "mindkettőhöz hozzá kell csatolni az e- gészségügyi szabályokat" továbbra is.
De már 1777 előtt is kezükbe vehettek a tanárok egy magyarul írt terje- delmes egészségnevelési könyvet, Mátyus István marosvásárhelyi orvos művét,
"Diaetetica azaz a jó egészség megtartásának módját fundamentomosan elő-adó könyv" címmel. Első kötete 1762-ben, második kötete 1766-ban jelent meg Ko- lozsváron. A könyv anyaga lényegében jó száz évre meghatározta az ilyen tar- talmú művek — köztük a tankönyvek — tematikáját.
így sorakoznak Mátyus István könyvében a fejezetek: Az ételről és az e- gészségről. Az emberi testnek alkotmányáról és természetiről. A temperamen- tumokról. A levegőről. Ételekről-italokról. A testnek mozgatásáról és nyug- tatásáról. Az álomról. Azokról a dolgokról, melyeknek hogy az egészség ép- ségben fennállhasson, szükség a mi testünkben meg-maradni vagy abból kitaka- rodni. Az elmének indulatairól az egészségre nézve. A testnek külső tiszta- sága, amennyire az az egészségre megkívántatik.
A második kötet az egészséges életmód speciális vonatkozásait tárgyalja:
a gyermekszülés körüli teendőkről, táborozó katonák egészségének védelméről, az öreg emberek diaetetikájárói és az életnek meghosszabbításáról, végül pe- dig a beteg emberek életmódjáról tárgyal benne a szerző. De ebben a kötetben ilyen fejezetek is találhatók: "Nagyobb gyermekek s nevendékeny ifjak egész- ségének megtartásáról", "Tanuló emberek egészségének megtartásáról".
Ilyen előzmények után fogalmazta meg a tanítók számára oktatási-nevelési kézikönyvét Látzai József pápai tanár "Oskolai tanító könyv"-ét, amely Győr- ben jelent meg 1793-ban. A kötet Georg Johann Luntz német pedagógus művének magyarra átdolgozott változata.
A kötetben terjedelmes fejezet szól "Az egészség fenntartásáról és hely- re állításáról, mikor elromlott". Hét részben tárgyalja a témát: A levegő.
A tápláló eszközök. A test kiürítése. A mozgás. Az alvás. Az indulatok. A tisztaság. Végül "Közönséges regulák" címmel olyan szabályokat közöl, ame- lyek nem fértek a korábbi fejezetekbe.
Így fejtegeti a szerző az egészséges élet értékét: "Az egészséges (em- ber) megelégedve és jó kedvvel él; inainak erejét érzi, gyorsan és könnyen dolgozik, édesdeden eszi a legközönségesebb eledeleket és álma önként való, csendes és erősítő; kedve van kezdett dolgaihoz, barátságos, nagyobb alkal- matlanságokat is elviselhet, következésképpen a világnak többet használhat, magát s hozzátartozóit könnyebben táplálhatja és hivatására mindig alkalma- tosabb lehet." Látzai József könyve alapján ezt a meggyőződést igyekeztek ki- alakítani a falvak-városok népiskoláinak tanítói kis tanítványaikban. Néz- zünk néhány konkrét szabályt is!
A levegőre vonatkozóan: "A tiszta, mérsékelt vagy se nem igen meleg, se nem igen hideg levegőben legjobban érezzük magunkat... Nyisd ki szobáidat gyakran a friss levegőnek... Hidegből hirtelen melegbe, és melegből hidegbe menni egyaránt ártalmas. Fedd be tehát eléggé testedet, és tartsd egyforma melegben."
Ami a "tápláló eszközöket" illeti: "Ne egyél és igyál sokat egyszerre, jól megrágd az ételt és akkor hagyd félbe, mikor még többet is ehetnél... A sok kenyér étel egészségtelen, kivált a meleg lágy kenyér és tészta süte- mény... A saláta nyárban frissít... Minden érett gyümölcs egészséges; az asz- szúszilva és cseresznye még a betegnek is legjobb étel. A tej egészséges tápláló eszköz, de a tejfel, vaj, sajt nehezen emészthető..."
"A víz legegészségesebb ital, borral csak ritkán és szűken élj; az égett- bor (= pálinka) mindig ártalmas; a tiszta, világos ser egészséges; külföldi plántákból főtt italok a kávé, herbaté, gyengítik és el-altatják a gyomrot.
Jól van dolgod, ha ezekre nem szoktatod magadat."
"Hosszabb mozgásokat ne tégy, hanem csak míg egy kevéssé el-fáradtál, és tested gőzöldgését könnyebbülve érzed. Mindig jobb a szabad levegőn mozgatni testedet, mint bé zárt szobában... Ne ülj begörbült testtel!"
Az alvás megújítja "elfogyott erőinket", de egészségtelen a hosszas al- vás. Hét vagy nyolc óra alvás egészséges embernek éppen elég.
Érdekes a szerző véleménye a kedélyállapotnak az egészségre való hatásá- ról: "A kellemetes indulatok, mint a reménység és öröm, használnak az egész- ségnek, de se igen soká ne tartsanak, se sebesek ne légyenek. A kedvetlen indulatok, mint a félelem, szomorúság, ijedés harag és egyebek az egészséget rongálják." Az ellenszer: "Szomorúságodban múlattasd magadat muzsika vagy e- gyéb múlatság által."
A tisztálkodással kapcsolatban "el ne múlasd minden reggel szádat hideg vízzel kiöblíteni, szemeidet, orcádat, nyakadat megmosni, fogaidat kenyér-
héjjal vagy fogkefével meg-dörgölni, körmeidet kezeden, lábadon gyakran el- metélni és annak idején tiszta fehér ruhát venni magadra."
Míg Látzai József a tanítók kezébe szánta pedagógiai kézikönyvét, Kiss József soproni "orvos-döktor" az iskolák tanulói számára állította össze kérdésekben-feleletekben megfogalmazott "katekizmusát", vagyis tankönyvét.
Címe: "Egésséget tárgyazó catechismus a köz-népnek és az oskolába járó gyer- mekeknek számára, hogy tudhassák egésségüket becsülni és őrizni". A megjele- nés éve: 1794. Ez is németből való fordítás.
Összesen 409 kérdés-felelet található a könyvben. Egy részük az egészsé- ges életmód négy legfőbb tényezőjét tárgyalja: a levegőt, az ételt-italt, az alvást és a testmozgást.
A levegőről szóló legelső kérdés: "Csak a tiszta levegő jó és egésséges az embernek?" A válasz: "Igenis, az olyan levegő, melly friss és száraz. Any- nyira szükséges az egésségre, mint halnak a friss víz."
A harmadik kérdés és a rá adott válasz szociológiai adatnak is felfogha- tó: "Milyen levegő vesztegeti az ember egészségét? A füstös levegő rongállya az ember tüdejét és szemét. Az a levegő, melly a szegény embereknek alacsony, szűk szobájókban vagyon, közönségesen igen rossz; mert ők sokan laknak e- gyütt, sokat gőzölnek ki és lehellenek; azon felül tsibéket is vagy más ál- latot tartanak szobályokban, mellyek ott ganéjóznak. Télben többnyire olyan nagyon bé-füttenek, hogy a kemence gőze maga elég már az egésségnek veszte- getésére."
Hogyan lehet ezen segíteni? így: "Ha a jó gazdasszony nem rest többször napjában, télben is az ablakokat s ajtót kinyitni s jól kiszellőzni a szo- bát. Ha egyszersmind fenyő-maggal minden seprés után egy keveset ki is füs- töli, igen helyesen cselekszik."
Az "eledelekről" szóló első megállapítás: "Mennyit kellene csak enni egyszerre az egésséges embernek? Amennyit a szája kíván, de amennyi egyszers- mind a gyomrát sem terheli meg. Mert sokan csak azért is többet esznek, mi- vel szemüknek tetszik az étel. Mások pedig a lakodalmakban, vendégségekben azért, mivel ritkán kaphatnak olly jó és szép étkeket."
A szerző arra ösztönzi a falusi embereket, hogy sok zöldséget termessze- nek kertjükben. így egész évben "bőven lesz káposztája, lencséje, borsója, babja, köleskásája, nyárban salátája".
Egyformán tilalmazza Kiss József mint az egészségre károsakat a dohány- zást, a tobákolást, valamint a szeszes italokat.
A ruházkodásról szóló rész egyik érdekes korfestő kérdése: "Szép szoká- sunk-e a mi magyar falusi leányainknak, legényeinknek, hogy ők annyira beke-
nik zsírral vagy vajjal hajókat, hogy az fényes legyen?" A válasz leghatáro- zottabb tiltás.
A könyv másik része a csecsemő- és gyermekkor sajátos egészségnevelési problémáit részletezi. Egy érdekes, modern gondolatot idézünk innen: "Okos- ság-é a gyermeknek a játékot megtiltani és azt kívánni, hogy mindig a szobá- ban üljön? Nem okosság. Elrestül a gyermek, meg is betegedhet. Gyermeki tes- tük természete hozza azt úgy magával, hogy ők a futkosást, játékot kedvel- jék, mert a mozgás legnagyobb fenntartó orvossága az ő egésségöknek. Sőt bi- zonyosak lehetünk, hogy amely gyermek rest, mindig csak ülhetne, nem teljes egésségű."
A könyv további része a különféle betegségekről tárgyal és itt esik sző az elsősegélynyújtás részleteiről is.
Kiss József korszerű, modern felfogást sugalló műve 1796-ban második ki- adásban is megjelent. Ugyanebben az esztendőben került ki a sárospataki nyomdából a kollégium egyik tanárának, Szombathi Jánosnak új ábécés könyve
"a magyarországi apróbb oskolák hasznára". Ebben is található témánkat érin- tő fejezet: "Az egészség feltartásának eszközeiről". A szerző szerint az e- gészségnek négy fő ellensége van, ezek okozzák legtöbbször a betegségeket.
Ezek a következők: "Meghevülés", vagyis a kimelegédés (ilyenkor a "hideg i- tal felette veszedelmes"), "meghidegülés", vagyis a megfázás; azután "az i- talban és ételben való mértéktelenség" ("nem a sok étel, hanem az ételnek jó megemésztése ád erőt és egészséget; a gyomor a sok étel és ital által meg- terheltetik és megerőtlenül, mellyből hasfájás, főfájás, nyugtalan álom és csömör szokott következni"), végül a harag és búsulás is egészségre ártalmas ("a búsongó törődés a vért nagyon megvesztegeti, úgy, hogy abból könnyen ko- morvér űség — melancholia — őrjülés és végső megbolondulás is származik").
A legjobb ellenszer a test tisztán tartása. Végül még egy jó tanács: "Mi- kor valamely nyavalyába estek, soha ne éljetek holmi babonás eszközökkel, a- mi csodásokat javasolnak gyakorta némely vén asszonyok,... bízzátok magato- kat valamely, rend szerint való orvosra, tselekedjétek azt, és éljetek az- zal, amit ő javasol."
Nem sokkal később egy másik pataki tanár, a kollégium orvosa, Tóth Pápai Mihály Kassán jelentetett meg egy könyvet 1797-ben, amelyet a kollégiumi nagydiák-tanítók, azaz preceptorok kezébe szánt. Címe: "Gyermek nevelésre vezető útmutatás". Ebben röviden az egészségnevelésről is tárgyal.
Érdemes ennek első pontját részletesen idézni: "Az egészség, melly nagy jő légyen, tudja mindenki, kivált aki ezt az egészségtelenségből tapasztalni kénteleníttetett ... megérdemli tehát, hogy ennek fenntartására és megerősí-
tésére az ember jó eleve tanítasson. Következésképpen semmi sem szüksége- sebb, minthogy a Physiológiából, Diaeteticaból s Botanicaból annyira taní- tassanak a gyermekek, valamennyinek tsak megtanulásra alkalmatosak."
Tehát az egyes tantárgyakon belül kell felhívni a gyermekek figyelmét.a tanítónak az egészségügyi vonatkozásokra. De 6 is szóba hozza a tisztaság, a mozgás és az "indulatok" egészségre való hatását.
Majd könyve végén részletesen ír "A Pihenésről és Meg-újulásról". Ebben különösen nagy gonddal tárgyal a gyermekek szabadban való mozgásos játékai- ról. De igen hasznos a gyerek egészsége szempontjából is a különféle munka- végzés. "Ilyen az esztergályozás és más tsinos kézi modeleknek, Instrumentu- moknak készítése, kertészkedés, lepkefogdozás, füveknek keresése és ésméré- se, mettzés, Rajzolás, Festés, Musica, mester emberek munkáinak nézése." Ar- ra kell szoktatni a gyerekeket, hogy "amennyire lehet, mindég illyen hasznos mulatságot keressenek és válasszanak a magok meg-újításokra", vagyis pihe- nésre, felfrissülésre.
Ugyan nem tankönyv, de jó eligazításul szolgálhatott a.pedagógusok szá- mára is a gyermekek egészséges nevelését illetően G. Domby Sámuel, Borsod megye főorvosának munkája, amely Pozsony—Pest helymegjelöléssel 1807-ben jelent meg. Címe magában foglalja egész tartalmát: "Fontos kérdés, miképpen kelljen a gyermekeket természet szerint úgy nevelni, hogy egészségesek, na- gyon erősek és hosszú életűek lehessenek". A gyermeknevelést 16 éves korig írja le a következő szakaszolásban: 0 — 2 ; 2 — 5 ; 5—10; 10—16 életévek kö- zött. Minden szakaszban részletesen ír a gyermek táplálásáról, ruházatáról és a testgyakorlásról.
A művet a borsodi orvos-doktor egy "genovai természetvizsgáló" francia nyelven írt, majd németre lefordított munkájából tette át.magyarra.
Kéziratban maradt meg a sárospataki kollégiumban a 19. század elején ok- tatott egészségtan anyaga. Ezt Nyiry István tanár adta elő. A kézirat címe:
"Diaetika azaz az élet és egészség fenntartásának mestersége". (Jelzete: a Tiszán-inneni Református Egyházkerület sárospataki Nagykönyvtár Kézirattá- rában: Kt. 4369/1.)
Az első fejezetben az élet és az egészség "ellenségeiről" tárgyal. Ezek a következők: "a durván és gyengén való neveltetés", "a szerelemben való mértéktelenség", "az elmének szertelen való megerőltetése", "a nyavalyák",
"a tisztátalan levegő", "a nagy és büdös városokban való lakás", "az ételben és italban való mértéktelenség", "az indulatok", "a szüntelen ide és oda va- ló kapkodás", "a henyélés, a dologtalanság és az abból következni szokott u-
natkozás", "a mérgek, a járványos betegségek". Mindezekről külön-külön, pon- tokba szedve ír a szerző.
A második rész az életet meghosszabbító tényezőkről szól. Ilyenek többek között "a jó testi származás", "az okos testi nevelés", "a szorgalmatos és munkás ifjúkor", "a testi szerelmetességtől való megtartózkodás az ifjúkor- ban", "a szerencsés házasság", "a test mozgatása", "az ételben és italban való mértékletesség", az alvás, a tisztálkodás, a fogak gondozása, végül "az elmének csendessége, a megelégedés".
Nyiry István diaetetika előadásának harmadik része a betegségek elleni védekezésről szól. Úgy véli, ennek két módja van. Az egyik: a betegség okai- nak kiküszöbölése; a másik: a test olyan állapotban való tartása, hogy ne kaphassa meg a betegséget. Hangsúlyozza a pataki szerző: ha mód van rá, rög- tön forduljunk orvoshoz; de ne csak azért, hogy orvosságot kérjünk tőle, ha- nem hogy megismerjük bajunkat és tudjuk magunkat mihez tartani.
1818-ban adta ki Zsoldos János orvos a "Diaetetika vagy az egészséget fenntartó és betegségekről való rendszabások" című könyvét. Ennek legfőbb elveit Fodor Gerzson versekbe foglalta az iskolások számára, és ugyancsak 1818-ban Sárospatakon nyomtatásban megjelentette e címmel: "Az egészség fenntartásáról való rendszabások (diaetetika) az oskolák számára. Készítet- te Zsoldos János orvos-doktor, versekbe foglalta Fodor Gerzson".
A tankönyv első részének témája: az egészséges életmódról általában. A szokásos alcímek alatt találta a korabeli tanuló a tudnivalót: a tisztaság- ról, az eledelekről, az italokról, a levegőről, az indulatokról.
A ruházatról például így oktatott a tankönyv:
A ruha tisztesség, a hidegtől megment, Hibáz azért, aki e két célon túlment, Vagy testét hevítő ruhával izzasztja, Vagy cifraságával értékét fogyasztja.
Árt a szoros ruha az ember testének,
• Kivált asszonyoknak és minden gyengének.
A szerzők véleménye a "fejfedélről", vagyis kalapról, sapkáról:
A hajas embernek minek más fejfedél, Bár a kopasz vékony pamut-sapkával él.
S milyen az egészséges alvást biztosító ágy?
Derekaljad töltse pelyhek helyett lószőr.
Ciha borítsa be vánkosodat, melly bőr,
A takaród fürtös török pokróc legyen, — Lepedő bélelje, toll-dunna ne fedjen.
A nedves lakás veszélyei:
Ha vizes a házföld, a falak nedvesek, Csak béka lakhelyek, nem egészségesek.
Az ételeknél fontos egészségügyi szempont az emészthetőség:
A főtt ételt a has könnyen elkészíti, De a sült a testet jobban erősíti.
Ami pedig éppen nyersen megehető,
Nagyon táplál, bár nem könnyen emészthető.
Fontos szabály a következő is:
Szabj bizonyos órát a rendes evésnek, Hibáznak, kik ebben sietnek vagy késnek.
Tartsd meg törvény gyanánt okos szokásodat, Ha ebben vétsz, magad bünteted magad.
Másfél évszázaddal ezelőtti figyelmeztetés a gyomorrontás ellen:
Hogy a kövérséggel gyomrodat ne verd meg, így edd: szád nyálával elébb keverd meg.
Hintsd sóval és egyéb fűszerszámos porral, Azután nyomtasd le melegítő borral.
Ugyancsak aktuális figyelmeztetés:
Akinek a feje nem gomba, tanuljon:
Hogy minden gombához vaktában ne nyúljon.
A szerzők így magyarázzák az indulatok egészségügyi vonatkozásait:
Izgató indulat bennünk úgy mutatja Magát, hogy testünknek inait mozgatja.
A vérforgást s folyást bennünk sebesíti, Az orcát pirítja, a gőzölgést segíti, így mikor örülünk, reménylünk, szeretünk, Könnyű mozgásban egész természetünk.
Mind ez az életet éleszti és nyújtja, Mint olaj a tüzet felgerjeszti s gyújtja.
A sárospataki verses egészségtankönyv második részében az egyes életko- rok, azután egyes társadalmi csoportokba tartozók egészségügyi sajátossága- iról kaptak tájékoztatást a korabeli tanulók. Az utóbbi fejezetben például
"az urak és a tisztviselők", "a tanulók és a tudósok", "a mesteremberek",
"az utazók" egészségügyi problémáiról. Az "utazók magok tartásokról" így szól a vers:
Hideg, nedves időt ne válassz utadra, Nedves lábbelitől meg ne fázz lábodra, De ha történetből ez rajtad megesik Ruha s láb szárítás estére jól esik.
Mihelyt hálásra érsz, testedet dörzsölgesd, A meleg bort, s meleg herbathét meg ne vesd.
Soha se jő, kivált útban, földön ne hálj.
A könyv záró része az egyes betegségekkel és gyógymódjukkal foglalkozik.
A r e f o r m k o r
A refomrkor egészségnevelési tankönyveit számba véve regisztrálni kell egy Budán, 1829-ben megjelent könyvet, amelyet Fésűs Menyhért orvos-doktor írt "Értekezés az ember testi neveléséről" címmel. Egyrészt mert összegezi a kor orvosi véleményét a gyermekek és fiatalok egészségre neveléséről; más- részt mert gondolatai a tankönyvszerzők műveibe is behatolnak.
Úgy véli, hogy a nevelés háromféle: testi, értelmi és erkölcsi. A testi nevelésről ugyan szó esik "azon munkákban, mellyek a nevelés egészét magok- ban foglalják — írja az előszóban — , de ezen tanítások hiányosak, s több- nyira csak akkor kezdődnek, mikor a nevendék nevelőre bízatik. Ez késő." E- zért részletesen ír könyvében a csecsemőkorról, a kisdedkorról, végül a gyer- mek- és ifjúkorról. "A természet, józan ész, s tapasztalás voltak vezetőim előadásomban — írja. — Ezeknél fogva először azokról szólok, mik a termé- szet útján a fejlődő embernek mintegy elhatározva rendeltettek; másodszor minden jelenésnél a vétkes szokást megjegyezni s a belőle áradó károkat ki- mutatni igyekszem."
Egy részlet a gyermek- és ifjúkorban szükséges egészséges táplálkozás- ról. A szerző sajátos felfogása a húsfogyasztásról: "A gyermekeknek a nö- vény-eledelek jobban kedveznek a húsnál... A húst reá nézve úgy lehet tekin- teni, mint fűszert, azért csak kevés, s aprónként öregbedő mennyiségben for- dítassák eledelére."
Érdekes és újszerű részlete Fésűs Menyhért értekezésének a szemüveggel kapcsolatos tudnivalók. Eddig erről a témáról még nem olvastunk. "Némellykor a látást mesterségesen kormányozzuk úgy nevezett szemüvegek által; ezek min- den esetre inkább erőltetik a szemeket, mintha magokban munkálkodnának; ezért kivált a fiatalságnak jó nálok nélkül ellenni." Előfordulhat azonban, hogy
— véli a szerző — a szemek "alkotása", vagyis felépítése a "rendestől elü- tő", ilyen a közel- és távollátó szem. "Minden esetre az üvegek tiszták le- gyenek ."
Furcsa a testmozgások csoportosítása. Vannak "mívelő mozgások" és "cse- lekvő mozgások". Az elsőbe tartoznak: állás, járkálás, szaladás, úszás, tánc, szavallás ("a tüdőre ható akadályoknak könnyebb megvívására elő készít"); a másodikba ugrás, "hajigálás", azaz dobás, "küzdés", vagyis birkózás.
Éles kritikával illeti Fésűs Menyhért a korabeli leánynevelést. Egy gon- dolat e témakörből: "Jó lesz a fejledöző leánykát néha-néha az ablaktól el- vonni s fortepianóján, műasztalján s holmi édes-nyájas könyvein kívül a gazd- asszonyi munkákban is — millyenek a főzés, sütés, mosás, vasalás, szobata- karítás s egyebek — foglalatoskodni." Ezek egészségügyi hatása — szerzőnk szerint — a korábbiaknál fokozottabb, változatosabb testmozgás. A korabeli leány egyetlen testmozgása ugyanis csupán csak a tánc — állítja a tanú hi- telességével Fésűs Menyhért.
Tulajdonképpen a reformkorban látott napvilágot az első egészségtan-tan- könyv . Szerzője a sárospataki kollégium orvostanára, Soltész János. 1839-ben jelent meg "Egészségtudomány a nemzeti iskolák számára" című kis könyve.
Az első, elméleti részben a következő témákkal foglalkozik: levegő, la- kóhely, ruházat, haj- és bőrápolás, fürdés, étel-ital, "kiürítések", mozgás, játék, tanulás, indulatok, alvás. A másodikban — amelyet a szerző gyakorla- ti résznek nevez — praktikus egészségügyi útmutatások olvashatók. Mindkét részben a tanulást segítő kérdések sorát találhatták a tanulók.
A tankönyv célját így határozta meg szerzője a bevezetésben: "Az egész- ség kétség kívül a legnagyobb földi jók egyike, megédesíti és meghosszabbít- ja ez létünket, s képessé tesz rendeltetésünknek valódi betöltésére. Szüksé- ges és hasznos tehát minden embernek ismerni az eszközöket, mellyek által e- gészségét megtarthatja, s életét meghosszabbíthatja."
Az író mindegyik témát világosan, a gyermekek értelméhez szabva — mivel a könyv népiskolák számára készült — fejti ki. Ilyenek például a patakokban, folyókban való fürdésről szóló tudnivalók: "A hideg vízben fördésnél némelly szabályokra kell figyelmezni: 1. Az ember izzadt testtel soha vízbe ne men- jen, hanem mielőtt vízbe megy, magát lassan hűtse meg; fejét, hátát, mellyét hideg vízzel mossa meg. 2. Egyedül ne förödjék, hogy a befúlás veszedelmétől megmenekedjék. 3. A fördést tüstént hagyja abba, mihelyt fázni kezd. 4. Leg- jobb fördésre a reggeli idő, vagy ha ez nem lehető, a délesti 4-5 órával e- béd után, midőn a gyomor kiürült, s az emésztés elvégeztetett."
Az ételekről szólva, még az edényekre is kitér Soltész János, és többek között felhívja a figyelmet arra, hogy "a cserépedények, ha jól ki nincsenek égetve, az őlommáz által okozhatnak kárt". A savanyú étel ugyanis mérget old ki az ólomból.
A tanulásnak is több egészségtani vonatkozása van. Többek között ezeket olvashatjuk erről Soltész János kis tankönyvében; "A tanulás egy a legmege- róltetőbb foglalatosságok közül. Ha pihenés nélkül sokáig tanul az ember, fejfájás, nyughatatlanság, álomtalanság állanak elő; a testnek többi munkás- ságai, p. o. az emésztés hátramaradást szenvednek."
Ű is fontosnak tartja a játékot. De hozzáteszi, "különböző embereknek kü- lönböző játékok valók. Kik tanulással foglalatoskodnak, olly játékokat vá- lasszanak magoknak, mellyek testmozgással vannak összekötve, s mellyek a lelket ne erőltessék, hanem inkább felvidámítsák." A szabadtéri játékok kö- zül helyesli a kuglizást, labdázást, céllövést, halászatot, vadászatot; tél- re pedig szobai játéknak a biliárdozást és a sakkozást ajánlja.
Sajátos módon társította össze kétféle anyagát Edvi Illés Pál, a reform- kor neves pedagógusa abban a tankönyvében, amely Pesten 1844-ben jelent meg.
Címe: "Népszerű természet- és egészségtan".
A tankönyv második része foglalja tehát magába az egészségtani tudniva- lókat. A könyv lapjain a hagyományos témák sorakoznak egymás után: a levegő- ről és lakásról, a ruházatról, az evésről és ivásról, a mozgásról, az alvás- ról, a tisztaságról, az elmeindulatokról; majd a fej következő részeivel kap- csolatos egészségügyi teendőkről tárgyal: a szemekről, a fogakról, az orról, a fülekről, a nyelvről (külön kitér az "ábrázat festésére" is). Ezután sza- bályokat hoz a betegségekre vonatkozóan, valamint "némelly hirtelen esetek- ről". A zárófejezet a kor félelmetes pusztító járványáról, a koleráról szól.
A bevezető fejezet az emberi test aránylag részletes leírását adja.
Hasonlóképpen sokoldalú pedagógusa volt a korszaknak Zimmermann Jakab.
Többek között ő is készített egy népiskolai egészségtan könyvet a tanítók számára. Pesten jelent meg 1845-ben e címmel: "Egészség- s rögtöni esetek gyógytana".
A bevezetésben ő is megemlíti: "Szükséges megismerkedni mindazzal, mi egészségünket fenn-tartani képes vagy azt veszélyeztetheti, hogy a fenn-tar- tókat hasznunkra fordítani, a veszélyeseket pedig kerülni tudjuk". De ezt is leszögezi: "Sokkal könnyebb a betegséget kikerülni, megelőzni, mint gyó- gyítani" .
Az egészséget befolyásoló tényezők eddig már jól ismert körét (levegő, lakás, ruházat, étel-ital, alvás, mozgás, indulatok) egy újabbal, a társa- sággal bővíti.
ő is részletesen leírja az egészségtelen lakáskörülményeket, ez — úgy tűnik — az egész országban mindenütt megtalálható volt. "Szükségből sok em- ber lakik és alszik egy szobában, a szobát soha nem szellőztetik, sőt ősszel
már erősen berakják az ablakok széleit mohhal, fűrészporral stb., s azonkí- vül még be is tapasztják, hogy a hideg be ne hasson; a tisztaságra kevés gond fordíttatik, olaj vagy rossz zsírból csinált mécset égetnek. Csoda-e tehát, hogy az illy romlott légben élő emberek sápadtak, gyöngék, betegek?"
Főként a falvakban találhatók ilyen lakások. Ezért mintha a fentiekkel ellentétben állna Zimmermann Jakab következő megállapítása: "Tiszta a lég a szabad ég alatt, mezőkön, erdők és rétek körül, hegyeken, folyók mellett té- len, nyáron. Ezért a falusi, mezei lakos egészségesb a városinál. A fák, zöld mezők tisztítják, illatos részekkel megtöltik a léget, azért vagyunk olly vidámak, derültek a szabadban."
Újra előkerül a húsevés ellen való egészségügyi érv, figyelemre méltó szociológiai motívummal összekötve. "A növény-étkek nehezebb emésztésűek, mint a hús, de belőlük készült anyag tisztább. Növény-étellel élő emberek nem olly könnyen betegszenek meg, a rothasztó nyavalyákra nem olly hajlan- dók, s a betegség alatt nem soványodnak meg úgy, mint a húsevők, mit naponta tapasztalhatunk a dolgozó nép osztálynál, melly majdnem kizárólag növények- kel táplálja magát."
Ugyanilyen indoklást kap egy másik tiltás is: "Honunkban is igen elter- jedt a pálinka-iszákosság, kivált némelly tájakon, hol az emberek sápadtak, erőtlenek, tunyák, törpék."
Kiknek ajánlatos a kávé? "Asszonyok, tudósok, gyöngélkedők, kiknek egy kis inger szükséges, mértékletesen jó haszonnal élhetnek vele."
Részletesen ismerteti a dohányzás különféle formáinak káros egészségügyi hatását. Rámutat: "Szokás által válik nélkülözhetetlenné." Ezért figyelmez- teti a fiatalságot: "Aki el nem kezdette a dohányzást, bele ne kapjon, mért eleinte émelygést, főfájást, hányást tapasztaland; szokás által pedig olly zsarnokot ültet fejére, kitől egylkönnyen nem menekülend."
Ugyancsak korszerű felfogást vall szerzőnk a szabadban való mozgás e- gészséges voltáról is. Ma is érvényes megállapítása: "Mértékletes, nem eről- tetett futás a szabadban, kivált>.a\zöldben, nagyon egészséges, a mellet erő- síti. Azért a labdajáték gyermekeknekiigen egészséges testi gyakorlás,' mit a tanító soha ne tiltson el." c;r';,
A könyv második része "a rögtön-esetek gyógytana", vagyis az elsősegély- nyújtás tudnivalóit tartalmazza. .: . :..
Végül a könyvecske függelékében található a limonádé ("czitromvíz"), a
"bodzavirág-forrázat" és "hársfavirág-forrázat" receptje,, de ugyanitt olvas- hatta a korabeli diák a fogpor készítésének menetét' is: "A közönséges, jól kiégetett faszenet tördd porrá , • Vegy'ítsdd hasonló mennyiségű zsályal'evél-por-
Az 1850 — 1 8 6 0 - a s évek
Ugyancsak Zimmermann Jakab volt a szerzője az 1850-es évek egyik legje- lesebb népiskolai egészségtan könyvének. Ez 1856-ban Pesten jelent meg "Nép- szerű egészségtan nép- és vasárnapi iskolák számára".
így határozza meg e tantárgy célját: "Az egészség legnagyobb kincse az embernek; minél fogva szükséges megismerkednie mindazzal, mi képes azt fönn- tartani vagy meg-rontani."
A tematika a szokásos: tudnivalók az egészséges életmód szempontjából a levegőről, lakásról, ételről, italról, ruházatról, a mozgásról, "a nyugvás- ról". Külön fejezet szól a bőr tisztításáról, azután "a külérzékek", vagyis az érzékszervek "ápolásáról"; végül az "indulatokról". Ez utóbbiakról megál- lapítja: "Nagy befolyást gyakorolnak testünkre és egészségünkre az indulatok és szenvedélyek. A lélek csöndessége, jó kedv, megelégedettség talpköve a földi boldogságnak, egészségnek s hosszú életnek."
A kötet terjedelmes bevezető fejezete részletesen tájékoztat az ember testi felépítéséről. A zárófejezet pedig "a rögtönsegélyt kívánó bajok"-kal foglalkozik, 44 esetet sorolva fel.
Ugyanezt a tematikát dolgozta fel, de versekben a már ugyancsak említett Edvi Illés Pál. Kis könyve először 1858-ban, majd 1859-ben jelent meg Pápán.
Címe: "Gyermek-Diaetetika, azaz egészségtani életrend-szabályok emlékversek- ben foglalva". A szerző népiskolai tanulók számára írta könyvecskéjét, s a- zért foglalta a tanulnivalót jól pergő, rímes verssorokba, hogy a tanulók könnyebben emlékezetükbe véshessék.
Első részében az egészséges, rendezett életmód különféle eseteit ismer- teti. Például:
Kortársimmal időtöltés Nem lesz birkózás, ingerlés, Nem kapok nyilas játékon, S dobáláson, melly kártékony.
Ostorral, ha múlatkozom, Emberre nem vagdolózom.
Én mindent békével hagyok, Állatot sem haragítok.
Egy réges-régi szabály versben:
Mikor játszásban hevülök, Nem iszom, még meg nem hűlök.
Vagy ha iszom pár kortyantást, Akkor játszom s mozgok folyvást.
Ugyancsak ismerős a következő strófa tartalma már korábbról is:
Fejemen haj elég ruha, Nem kell meleg fődet soha Úgy nem ér buta kábulás.
Fő-sebesség és fülfolyás.
Hajam fésűkkel ápolom, Oe zsírral én nem mázolom.
Szakszerű és részletes összefoglalást adott Edvi Illés Pál a fogápolás teendőiről:
Fogaim az étel-rágók, Nagy gonddal vigyázok rájok.
Reggel szén-porral dörzsölöm, A magvat velők nem töröm.
Meleg ételre is mindjárt
Inni, fogaimnak megárt. i Mit számba hordok ételül,
Rágcsálom jobb és bal felől.
Tűvel fogam nem piszkálom, S arra a tollcsőt használom.
Fanyar étel, gyümölcs is rossz, Fog mázára ártalmat hoz.
Foggal cérnát sem harapok, Tűt, szalmát számba nem fogok.
Evés után el nem vétem Szájam mindig kiöblítsem.
Végül így záródik a 22. szakasszal a verses egészségtan:
Mivel mindent nem tudhatok, Intőimnek szótfogadok,
S légyen bármelly titkos bajom, Nékik őszintén bevallom.
Másfajta verssorokat használt nyolcoldalas kis füzetében Szeberényi La- jos, aki 1864-ben Gyulán jelentette meg "Egészségtani szabályok népiskolák számára" című könyvecskéjét, amelyet még ugyanebben az évben Szegeden is ki- nyomtattak.
Gyermek, el ne feledd áldni Istenedet, Ki egészségesnek alkotta testedet.
De hogy e jó létet méltóan háláljad, Iparkodjál, hogy azt önkényt ne rongáljad.
S hogy egészségedet bizton őrizhessed, Eme szabályokat tanuld és kövessed!
Egy régi szabály új szövegezésben:
Nem a szagos szappan, nem bécsi rongy, festék, Ami széppé teszi az embernek testét.
Mindezek a szerek veszedelmes mérgek, Megrontják bőrödet, mint almát a férgek.
De aki hideg vízzel magát mosogatja, Annak vénségeig szép lesz ábrázatja.
A "Gyógyítás" címú rész összegzése:
Hogyha bármi módon elhagy egészséged, Iparkodjál vissza-nyerni épségedet.
Csak ne bízd magadat kuruzsló banyákra, Bűbájos szerekre, bűnös babonákra.
Az orvos ismeri a test alkotását, Vizsgálja a füvek gyógyító hatását;
Javulását tehát, önmaga javára,
Isten után a bölcs csak orvostól várja.
1868-ban Török János, Gömör megye főorvosa is készített egy verses egész- ségügyi összefoglalást. Pesten jelentette meg "A czélszerű életmód eszközei.
Életszabályok magyarázattal versalakban" címmel.
A hagyományos anyag mellett néhány új vonatkozást is megversel. Ilyen például a testgyakorlás sokoldalú, szakszerű részletezése. Ebből idézünk né- hány sort:
Egy-arányos izommozgást
Más-más résszel űzhetsz folyvást.
Mozogván mell-hasizmaid, Vérforgalmad gyorsabbodik.
Mozgástól az anyagcsere Élénkül s az élet vele.
Az ügyesség és az erő Az izmokban is egyre nő.
De úgy jó a testgyakorlat, Ha minden testrészre kihat...
Ki sokat ül s ritkán mozog, Űzze a test-gyakorlatot.
Minden ízét megmozgatva
Tagját, törzsét nyújtva, hajtva.
S érdemes volt megszívlelni akkoriban (ma is) ezt az egészségügyi sza- bályt:
Egész éltünk ege felett Süssön mint nap, a szeretet.
Ez legyen a vezérfáklya, Mellyel lépünk a világba.
1868 jelentős évszáma a magyar egészségnevelésnek: a népoktatási törvény rendelkezése szerint tantárggyá vált a népiskolákban az egészségtan.
x
Jól látható: a hazai egészségnevelési tankönyvek történetének első sza- kaszában kialakult a szilárd törzsanyag. Ezek valóban az egészségnevelés legfőbb témái ma is. Ugyanakkor az is jól megfigyelhető, hogy az ezekben a tankönyvekben, tanítói kézikönyvekben tükröződő egészségnevelési koncepció elsősorban a gyakorlatra irányult. Sok ismeretet is adott, sok tapasztalatot tudatosított a tanulókban. A szerzők elsősorban mégis arra törekedtek, hogy a tanulók mindennapi életüket a megismert elveknek megfelelően gyakorlatilag így — vagyis egészségesen — alakítsák. Ezt is vallja a mai egészségnevelés.
