BEÖTHY LÁSZLÓ

BEÖTHY LÁSZLÓ

ÉLETE ÉS MŰVEI

I R T A

G E D E O N ENDRE.

BUDAPEST,

NA GY S Á N D O R K Ö N Y V N Y O M D Á J Á B Ó L

IV., P A P N Ö V E L D E - U T C Z A 8.

1849. au g u sztu s 17-ón a lugosi v esztett csata és a világosi fegyverletétel után az elfogott m enekültek n ag y részét K ossován összpontosították. Az első n ap delén fel­

vonult az osztrák zen ek ar és a foglyok tá b o rá b a n a Gott- erlialtél játszo tta. Λ m egaláztatás és m egsem m isülés érzete já rta át az egész tá b o rt — Írja S z ilá g y i1 — m ely hang o s k étségbeesett zokogásba tö rt ki. Ez volt a jövő k é p e ; ez voll első jele az új uralom nak.

Az állapotok, m elyek h am arosan bekövetkeztek, nem voltak derűsebbek m int elő rev etett árnyékuk.

A forradalom legyőzetése u tá n elérkezettnek látszo tt az idő, hogy a H ab sbu rg-ház régi törekvése, v ag y is M agyar- országnak teljes beolvasztása A u sz triáb a m e g tö rtén jék ; M agyaro rszág teljhatalm ú u r a : H ay n au , ki szabad o n re n ­ delkezik élet és halál felett. A fo rradalom vezéreire h alál vár, a fogházak, börtönök m egtelnek és a legnem esebb honfiak kivégzése m indennapos dolog lesz. A h arcb a n rászívott honvédséget azonnal besorozzák a császári h a d ­ seregbe és tek in tet nélkül r a n g ra a legszigorú b b b á n á s ­ mód m elleit szolgálják le bü n tetés idejüket. Az o rszág tűr, de m eg nem adja m agát. A feg yv eres hatalom m al szem ben tehetetlen lévén, a passiv ellentállás terére lép. Ez volt az ollontállás helyes módja, m elyen a hatalom m inden törekvése m egtörött, h iá b a volt m inden erőszakoskodás, a nemzetist leigázni igen, de m egtörni nem sikerült. A közpályáról kiszorult u g y an a m ag y ar, de a nyilvános m űködésnek m a ra d t még egy tere, m elyet nem z á rh a tta k

' Sziláífvi Sándor: kapok u forradalom utáni időkből. Bpest, 1876.

1*

el előle: az irodalom . A nem zet u gylátszik m egértette P etőfi s o r a it: 1

Szent és nagy ez valóban.

Amely föld pusztaiéban,

Haldoklétélbeu van, amelynek már Nem használ sem eső, sem napsugár : Az a költő könyliulhttásait.ul

S mosolygásától újra lölvidul.

De hol v an n ak Íróink, hol találjuk őket a forradalom le zajlása u tán V A nem zet láng lelk ü dalnoka a segesvári c sata tér egyik jelöletlen s írjá b a n jtörlik ; a többi nagyok b u jd o sn ak az o rszágb an, v ag y falusi m agányban rejtik el m agukat, m in t: V örösm arty, E rdélyi, A rany, Tompa, J ó k a i;

m ások ismét, mint: Jósika, Eötvös, Szalay, Herényi, Pulszky, C sernátoni, H o rv á th külföldön k ereste k és ta láltak m ene­

déket. Az irodalm i kö zp o n tb an alig m a ra d t valaki : Nagy Ignácz, G aray Ján o s, Kemény, C sengery.-

Az első időben ú g y látszo tt m inden veszve van.

Mint az egész o rszág ra, hasonlókép P estre is, m int az irói k ö zp o n tra rá n e h e z e d e tt a derm edés. Alig volt Író em ber a fővárosban, még nem tu d ták , hogy az önkény- uralom milyen e ljá rá s t fog velük szem be tanúsítani. J ó ­ form án csak n eh án y fiatal kezdő képviselte az oly lenves irói k art. Az A kadém ia, a K isfalu d y -társaság nem adnak m agu król életjelet. E g y es eg yedü l a Nemzeti Színház m a ra d t meg, de az is mily állapo tb a k erü lt! S ajá t szín­

p a d já ra volt kény telen ereszteni ellenfelét, a ném et színé­

szetet, a cenzúra p ed ig szigo rú an ő rk ö d ö tt fölötte, talán m ég n ag y o b b szig o rú ság g al m int a sajtó fölött.

Szom orú napo k voltak, de az a n éh án y m a g y ar író nem csügged. Macchio B u d ap est té rp aran csn o k a, kinek h atásk ö ré b e a cen zú ra is tarto zo tt, sőt m ég m aga H aynau is elég em berségesen b á n ta k az írókkal. Alig m egy ennek hire, m ozgolódni kezd a kisded Íróikor. Nem kellett sokáig v á rn i és a hiv atalo s M agyar H írlap m ellett még 1849.

őszén m egindul a H ö lg y fu tár N agy Ignácz szerkesztésé­

ben. E zek et kö vette 1850. fe b ru á r h av áb a n a M agyar E m léklapok 1848—49., m elynek szerkesztője Szilágyi Sán-

1 Petőfi: Adorján Boldizsárhoz.

- Beöthy : Képes magyar irodalomtörténet.

dor, m u n k a társai pedi«· az ifjabb író nem zed ék és lassacs­

kán a iné« hallgató nag y o k lettek. Ó riási fo ntosság g al b írtak (ízen korban a hírlapok, folyóiratok, álta lá b a n a sajló. F o n to sság u k főkép ab b an nyilvánult, hogy kezdettől fogva oly irá n y t követtek, mely a múlt, m ég p edig a közel­

m últ dicsőségét hirdette, és sohasem h u n y ászk o d ta k m eg a hatalom előtt.

Lassan-lassan ú jra fölébred az irodalom , evvel a rá n y ­ ban szaporodik az íróem berok szám a is. K evesen voltak még és közös ellenségük, a hatalom ellen egyesülésben keresnek erő t; benső b a rá tsá g fejlődik ki különösen az ifjabb írók között. Es ez a k ö r egym ás tá rs a s á g á b a n vidám po h a­

razás és cigány mellett, k eresett szórakozást. E lm o ndh atju k , hogy egy k o rszak ra sem illett rá oly jellem zően a »sírva- yigadó' jelző, m int az 1849 u tán i eln yom atásra. Van e azon csodálni való, hog y egy olyan ko rban, m időn a szabadsághoz szokott em ber útlevél nélkül jóform án még falujából sem távozhatott, hisz b árm ik o r k érh ették tőle és felta rtó z ta th a ttá k ,1 midőn sohasem volt biztos afelől, nem fognak-e az éjszaka nála h á z k u ta tá st tartan i, m ikor a városokban a rendőrség , a vidéken a zsan d áro k önkényé­

nek bárm elyik percben ki volt szolgáltatva, m ikor főben­

járó bűn volt a Ivákóezy indulót játszani, vag y csak h all­

gatni is; p örg e kalapot, tollat, tricolor szegélyt h o rd an i tilos volt, m ikor m indenkiben összeesküvőt k erestek és a rendőrség fejének P rottm ann-nak legfőbb am bitiója volt, hogy összeesküvésnek jöjjön nyom ára, m ikor a cenzúra még azt is m egtiltotta, hogy a színpadon a h u sz á r a ki á I y l, nem pedig a e, sá sz á rt éltesse, m ikor föl ül vizsgálat­

aid vették a h an g v ersen y ek n e k én ekszám ait is, szóval mi­

dőn minden és m indenki g y a n ú s volt — csodálni való-e, hogy akkor az elkeseredés különösen a fiatalem berek et arra vitte, hogy borban, cig ányzenéb en k eressen ek vigasz­

talást Y l ’odnxiniczkji igy ír n a p ló jáb an : * . . . egészen olyan időket élünk, m ikor cigányzene képezi lehangolt ked ély ün k utolsó menedékét.«

Ezeken a sirv av ig ad ó estéken kívül v a n n a k komo­

lyabb írói összejövetelek is. E szom orú k o rszak kezdetén, nőkor még alig találni iró em bert Pesten, k áv éházakb an ,

Podmaniczky Frigyes kiíró: Naplótöredékek.

m egszokott vendéglőkben, (ilyen volt a Parragh-féle vendéglő a váci-utcában) jö ttek össze az írók, »de oly kevesen vol­

tunk, hogy egy asztalkö rn él több nem is telt ki belőlünk«

írja Szilágyi. E g y m ásik találkozó helyük volt a Nemzeti Színház, m elynek írói p áh o ly át szívesen osztották meg velük a színészek. I tt tervezg ettek , ta n ak o d tak azon, hogy m it is kellene, illetőleg lehetne csinálni. Vallót Im re, Bérezy K ároly, O bernyik, Síikéi K ároly, Szilágyi S án d or voltak e kis k ö rn ek tö rz sta g ja i.

A m int az idők jo b b ra ford u ltak, helyesebben szab a­

d a b b a n m ertek lélegzeni, többen és többen csatlakoztak e kis csoporthoz és ekk or m ár írói k ö rt is találunk, de korántsem kell ezt a mai értelem ben vennünk. E körnek nem voltak kényelm esen b eren d ezett helyiségei. Az A rany Ökör k áv éh áz em eletén volt egy kis szoba, hol összejöttek az írók. Mint em lítettük, nem kényelm es, sőt m ég tágas sem, de mégis szívesen és g y ak ran keresték lel. E szoba volt az ötvenes évek elején a m a g y ar írók otthona, kaszinója.

Nem volt nyilvános, a re n d ő rsé g sem tu d o tt létezéséről.

Ide v erő d tek össze a n ag y v ih a r u tán a szétreb b en t írók, a régiekhez csatlakozott n éh án y kezdő teh etség is. Ezek közt ta lálju k B eöthy Lászlót is. Itt, ha m ás egyeb et nem is, de m eleg ro k o n szen v et és szellemi tám o g atá st mindig találtak. A vidéken lakó író k : Gyulai, Szász m in d an n y i­

szor felkeresték, v a lah án y szo r fö lrán d u ltak Pestre, de nem csak ők, hanem a nem zet koszorús írói sem igen k erü lték el P esten já rtu k b a n .

E zen k ö r v ett tud om ást legelőször m inden kiválóbb alkotásról, ta g jai fölolvasták s b írá lg a ttá k m unkáikat.

Sokszor m eg tö rtén t azonban, hogy egy-két költem ényt, novellát csakis az A ran y Ö kör író szo b ájáb an olvastak, m ert itt m ég szabad volt a gondolat. A színházon és az A ran y Ö kör író szo b áján k ív ü l összejöttek és szives fo g a d ta tá st ta láltak m ég író ink Kazinczy Gábor fogadó nap­

jain, hol g y a k o rta m egfo rdu ltak k özéletünk legjelesebbjei : K em ény Zsigm ond, B rassäi, Y eér F arkas, b áró Eötvös Jó zsef és mások.

Meg kell m ég em lítenünk a Magyar írók .szobáját. E g y finom, költői lélekkel m egáldott ürinő: M ajthényi F ló ra a v árosligetben levő kis szigeten, az ú g y n ev ez ett P á v a szi­

geten, a m a g y ar író k szám ára kényelm es szo b át rendez-

te te tt be, mely m inden alkalom m al ren d elk ezésü k re állott.

K edves helye volt ez B eöthy L ászlónak is, aki tö b b n ovelláját írta m eg o helyen.

H iányos lenne a kép, m elyet e k o r író i életéről ad ni iparkodtam , ha nem em lítenek m eg a bohém séget, m ely az ifjabb írók között lá b ra kapott. B ohém ta n y á k kelet­

keztek a fővárosban. H íres volt a Hétbagoly a K épiró- uteában, az Ú jvilág-utcában a San vendéglő, a K om lókért, a Lychnis voltak a bohém tá rs a s á g leg k ed v elteb b ta lá l­

kozó helyei. Az írók közül L isznyai Kálmán, B alogh Zoltán, B ernáth G áspár, B alázs S ándor, L a u k a G usztáv, B eöthy László voltak a leghíresebb boh ém ek ; e tá rs a s á g a leg ­ szorosabb b aráti viszonyban élt a szülészekkel, kik közül

i-Vleki Miklós, S zerdahelyi Kálm án, ifj. L en d vay M árton voltak legtöbbször jelen.

Szinte ellen tállhatlan á ra m la t so d o rja m a g áv al ez em bereket, ösztönszeriileg érzik, hogy a költészet m eg­

szűnt k iválasztottak s a já tja lenni, k ö z tá rsa sá g g á lett, ho v á m indenki egyform án b elép h et m ezítláb épen ügy, m int choturnusokban. E zen új eszm ék a fiatalság egy részét a végletekbe vezették. Bizonyos nem ét ta lá ltá k ab b an a költőiségnek, hogy feltűnő, ren d etlen életet éltek, ha ru h ázkodásukkal ép úgy föltű nőst keltettek, m int különc viselkedésükkel. L elkesülni, lelkesültek m inden szépért, de k ritik át azt nem gyak oro ltak , szip orkázó szellem ük nem szerette a k orlátokat. Ez életm ód m ellett term észe­

tesen igen g y a k ra n m egism erkedtek az élet súlyos k ö rü l­

ményeivel, k ezd ték ism erni az élet m indkét oldalát, m ely körülm ény a hum oros v ilágnézet felé h a jto tta őket. Id e jü k voll m indenre, csak ép a komoly tan u lm án y o k ra nem , mi oka, hogy tehetségü k d acá ra hosszúéletű m u n k át nem tu dtak írni. K önyveik azon b an kapósak, m ert ab b an az időben te tszett ezen irány, mely m egfelelt az o rszág köz­

hangulatának.

E bohém einknek is m egvolt a jelentőségük, é rté k ü k : mosolyt hoztak az elk esered ett nem zet a ja k á ra és fontos­

ságuk kom ikai irodalm unk fejlődésében szintén nem ta­

gadható.

Vessünk m ost egy rö v id p illan tást az író i élet an y ag i oldalára. Tény, hogy az író sá g ak k o r nem igen biztosított senkinek sem fényes m egélhetést. Λ n eg y v en es évek viszo­

nyai, m ikor jóform án m ég ism eretlen volt az írói tisztelet­

díj, a szerkesztők fizetése is nyom orúságos, nem sokat jav u ltak . T óth K álm án, a H ö lg y fu tár segédszerkesztője havi 30 forinto t k a p o tt és g a z d a g em bernek ta rto tta m ag át többi tá rsáh o z képest. Λ kiadók sem ad tak sok pénzt a k ézirato k ért. B eöthy L ászlónak egyik reg én y é ért kiadója 32 fo rin t tisz te le td íja t fizetett.

De a k iad ó k nem is fizeth ettek jobban, m ert a könyv kelendőségének m ég m indig n ag y ak ad á ly ai voltak. Leg­

n ag y o b b a k a d á ly a közlekedési eszközök prim itiv volta.

Az ötvenes évek legelején v asú th áló zatu n k alig van, csak a Szolnok—Bécsi vonal. A po stai szervezet hiányos volta m ellett kö nyveket, fo ly ó irato k at a posta csak felsőbb engedély m ellett fo g ad o tt el.1 A szállítási díj pedig oly m agas volt, hogy ha egy vidéki k ö ny v k eresk ed ő a posta ú tjá n re n d e lt m eg egy m u n k á t P estről, nem csak hogy h aszn a nem m a ra d t ra jta , de m ég sokszor rá is fizetett.

F u v aro so k k al ha szállították , h etekbe került, m íg kézhez került.

Ilyen volt az ötvenes évek író in ak élete, a kom olyak, a sírv a v ig a d ó bohém ek e g y a rá n t dolgoztak és rem ény­

kedtek. Eszm ét, in sp irá tiő t bőven ta lá lta k ; ott volt az im ént lezajlo tt n a g y sz e rű küzdelem , m elynek h atása alatt állott az egész ország, de volt egy intézm ény, mely teljes h atalm á v al és h iv atali gőgjével azon küzdött, hogy a szel­

lem sz a b a d sá g á t bilincsekbe v erje : ez volt a cenzúra.

Az 1848 m árcius 15-én kivívott szabad sa jtó t nem sokáig élvezték íróink, a sz a b a d sá g h a rc lev erését követő absolutizm us ú jra életbe léptette a cenzúrát.

K ezdetben a té rp a ra n c sn o k sá g h atásk ö réb e tartozott és az első, ki ezen gyű lö letes h atalm a t g y ak o ro lta, Machio b u d ap esti té rp aran csn o k m űvelt, finom lelkű em ber volt.

ki nem a k a rt szellem gyilkolással foglakozni. Es tényleg, m íg az ő kezében volt a cenzúra, a sajtó sz ab ad ság nem sok k ív á n n iv aló t h a g y o tt h átra . S ajtóterm éknek m ielőtt n y ilv á n o ssá g ra k erü lh etett, a k övetkező u ta t kellett m eg­

tennie. A m int a nyo m d a elkészült, b e n y ú jto tta a köteles p é ld á n y o k a t a té rp a ran csn o k sá g h o z; h a három n ap lefor­

g á sa alatt, n ag y o b b terjedelm ű m unkán ál piaiig nyolc nap Szilágyi S .: Rajzok a forradalom utáni időkből.

alatt, nem érk ezett lefoglalási p arancs, a sajtó term ék sza­

b ad o n m egjelenhetett. Machio h a ta lm á t h u m a n u s és libe­

ralis szellem ben g yakorolta, p aran c sn o k ság a a la tt nem csak hogy író t p u sztán cenzúrái vétség m iatt nem állíto tta k haditörvényszék elé, de még elkobzás sem történt. P e d ig az írói g árd a nem liunyászkodik m e g ; tá rg y á t le g g y ak ­ rab b an a közelm últból veszi és a jelen re vonatkozik.

A kadálytalanul je len h etett m eg T om pa M ihály tói a G ólya, a nem zeti elkeseredésn ek e n a g y sz e rű kifejezője, m ely ért később, m ihelyt a cenzú ra m ás kezekbe került, a kassai h aditörvényszék elé k erü lt írója. Szász K ároly ak k o r m ég ily hangon m ert dalolni : 1

H ej! ;i szab ad ság ! ne em lítsük e szót, Szememből a köny csordulóban áll . . .

- Kh, ha kicsordul, majd letörlöm onnan, Szivembe szebb jövő reménye száll.

Λ költőknél még él a szabadság, és Bog élni, bérmit mond a hatalom ! . . .

még élt, ak k o r m ég ily szav ak is m egjelen­

ti. e ltip o rt ügynek fölkel védelm én', Átok lesz sí, dölvfös elnyomómik bére!

(Felsőbányái).

De m ár nem sokáig ta rto tt ezen szab ad a b b á lla p o t 1850 nyarán M achionak h iv a ta lá t és h atalm á t Iley n tzl veszi át és vele m egkezdődik az a szom orú időszak, midőn a cenzorok nem csak az értelem re, hanem m ár a szav ak ra, egyes kifejezésekre k ezdtek vadászni. Az új té rp a ran cs­

nok nem sokáig v á ra tja íróinkat, hogy a m ag a v aló jáb an bem utatkozzék. 1850 jú n iu sá b an m egkezdődnek a lefog­

lalások. A H ölgyfutárt, az E m lék lapo kat elkobozzák és a szerkesztők : N agy Tgnáez és Szilágyi S án d o r a h a d itö r­

vényszék elé kerülnek.

Ez a keserves állap o t csak fokozódott, m időn a pest­

városi rendőrséget, állam ivá teszik és élére P ro ttm an n kerül. A katonai absolutizm usnál m ég sokkal rosszabb volt a polgári önkényuralom , B ach m iniszter kora. P rott- m annban, kit m int jeles szak em b ert üdvözölt a P esti N apló -

1 Szász Károly : Boningei* mellett.

2 Szilágyi Sándor: líajzok a forradalom utáni időkből.

Ak kor hettek :

n ag y o t csalódtak. Szilágyi kem ény szav akk al, de találóan jellem zi ezt az em bert, ki G rázból k e rü lt a pesti re n d ő r­

ség élére. »Szíík lá tk ö rű , ok nélkül dühöngő, goromba»

gőgös férfi volt, ki a m ag a otrom ba rendszerével soha egy zsiványt, soha egy com prom itált em b ert nem tu d o tt elfogni, de vérig bosszantó a m űvelt osztályt, úgy m int a szegény népet. Ki az irodalom üldözésével oly lendüle­

tet ad o tt az irodalom nak, m ilyennel azelőtt nem bírt, és em iatti ingerültség ében ig azság talan üldözésekre vete­

medett.«

O lyan em b erekn ek a kezében volt a cenzúra, kik m ég a m a g y ar ny elv et sem érte tté k tökéletesen, term észe­

tes, hogy e hivataln o k o k leg tö b b szö r külsőségeken, szav a­

kon ak ad tak meg, m íg a k érd éses cikk igazi tartalm úi, irá n y á t m eg sem értették.

Az író nem tu d ta m a g á t mihez ta rtan i, m ert jóform án m aguk a hivatalno ko k sem tu d ták , 'h ogy mit szabad és mit nem. Sokszor hihetetlen kicsinységéi·! nem jelenhetett m eg valam ely m unka, v ag y csak szörnyen m egcsonkítva, m áskor ismét oly dolgot en g edtek meg, mit rem ényleni sem m ertek íróink. T isztán a cenzor kényének és h an g u la­

tá n a k voltak kiszolg áltatv a. É s ez az absolutizm us kacér­

kodott a szabadelvű ség gel. A sajtó n évleg szabad, de valam ely m u nka m egjelenhetésére írásb eli enged ély t adtak, vag y is előzőleges cen zúrán ak vetették alá, de ezen enge­

dély k o rán tsem m entette fel az író t a felelősség terhe alól, viselte m ég a felelősséget is, am ely a sajtó sz ab ad ság g al jár.

Ezen, szinte tű rh etetlen állapotok term észetesen m eg­

ta n íto ttá k író in k at arra, hog y m ikép írjan ak , hogy a c e n ­ zúra em berei kifogásolni v aló t ne ta lálh assan ak , de a közön­

ség mégis m egértse, és csakis azt értse, am it az író akar.

H am arosan elsa já títo ttá k íróink azt, hogy a sorok k özt írjan ak , m űvészi tökéletességgel h aszn álták a m agy ar nyelv finom ságait, m elyeket a cseh hivatalnok nem értett meg, b árm e n n y ire fo rg a tta is a szótárt.

A publicisták a külföldi politikai viszonyokról írják cik k eik et; »chinai, ja p á n ügyek ism ertetéséből értesülünk a hazai ügyekről. 1 E lte rje d t az írói álnevek h aszn álata is, és ennek m eg volt némi értelm e, különösen akkor,

1 Endreiéi Sándor: Századunk magyal· irodalma kápeklion.

m időn ném elyeknek m ég nem volt tanácsos életjelt adni m agukról. E zen időben sű rű b b en h aszn ált álnevek: Sajó (Jókai), Keled (V ahot Sándor), Ilm a (K őváry László), ( >i ion (Bérczy K ároly), B áto r Miklós (L évay József), K ele­

méi' (Tom pa Mihály), K aján A lbert (P ákli Albert).

B árm ennyi ak adálly al kellett is m egküzdeni íróinknak, híven k itarto ttak eszm éik mellett, a hatalom m inden erő­

szakoskodása és elnyom ása d acá ra m eg ő rizték fü g g e tle n ­ ségüket. Fejlődött, erősödött, sőt nem sokára tűltengésbe ju to tt az irodalom. A politikai kö rülm ények m ajd m in­

denkit, ki írói h ajlam o t érzett m a g áb an a szépirodalom m ezejére vezettek, a k ö zh an g u lat p ed ig a rra utalt, h o gyh a tárg y at, ihletet k eresett az író, nyú ljo n vissza a közel­

múltba. De a forradalo m sem volt kim eríth etetlen fo rrá s ; így azon két körülm ény, hogy álland ó an egy tá rg y ró l szerettek írni, és különösen az igazi tehetség h iá n y a az irodalom nív ó ját m élyen leszállította. Jellem zőek erre nézve (lyukú Bálnak következő sorai: »Jeleseink nag y része visszavonulva él, a k özép szerűség csiripol, erő ­ szakoskodik. 1 >udva kezdi lepni az eddig csinos k e rte t s minden lépten szilaj állatok láb n yom a látszik.« De hogy mindez nocsak üres sző m aradjon, 1852-ben m eg in díto tta Pakli Alberttól eg y ü tt a Szépirodalm i F igyelőt, m elyben szigorú k ritik át gyako ro l és küzd a teh etségtelenek ellen.

E zen uj és szokatlan irán y szám os polém iára ad ott alkal­

mai, de végelem zésben mégis hasznos, sőt n ag y o n üdvös hatással volt irodalm unkra.

Minden szélsősége és h ib á ja d ac á ra ezen fiatal és korlátot semm iben nem tű rő író k n ak m eg van a m aguk jelentőségük, h a m ásban nem is, ab b an a tiszteletre méltó bátorságban, mellyel az elnyom atás leg n ehezebb n ap jaib an a kényuralom m al szem beszálltak.

Az önkényuralom idejében a m egjelent irodalm i te r­

mékek tú la rá n y a a szép irodalom ra esik, versek, reg én y ek nagy szám ban jelennek m eg ekkor, m időn a nem zetet a politika m ezejéről leszorították. E zen állap o t ta rt 1867-ig, midőn a közfigyelem ú jó lag a b iztató politikai viszonyok felé fordul, ennek pedig term észetes következm énye, hogy a hírlapirodalom óriási m értékben föllendült a szép iro d a­

lommal szemben.

B eöthy László 182G. m áju s hó első nap ján születeti R évkom árom ban jóm ódú köznem esi családban. A nemes

Hz lovain B eöthy család Szabolcs- és B arsvárm egy ék b ől szárm azik. A m a g y ar nem ességet őseik a XVII. század közepén szerezték m eg; beöthi S zlovány Lajos testvéreivel.

Vencellel, Ján o ssa l és D ániellal kap ta ILL F erd in án d k irály ­ tól 1656 fe b ru á r 3-án.1 K om árom ba a család László a ty já ­ val, G ásp árral került, ki B arsm egyéből, Léváról jőve 1810 k ö rü l telep ed ett m eg e váro sb an és az akko rib an virágzó g ab o n ak ereskedéssel ip a rk o d o tt m a g án ak m egélhetést bizto­

sítani. Szorgalm a és n ag y m u n k a b írása üzletét ham arosan v irág z ó v á tette, őt m a g át pedig az előkelő és befolyásos patricius családok közé ju ttatta. 1815 ja n u á r 29-én egybe­

kelt K ovács P ál hum oros író nénjével, Kovács K atalinnal.

H ázasság u k b ó l bő g yerm ekáldás, négy fiu : Zsigm ond, K ároly, László, G ásp ár és k ét leány : Zsófia és Teréz szár­

mazott,.

A B eöthyek élete m intaképe volt a m a g y ar patrialchális családi életnek. B eöthy G áspár p ed ig típu sa nem csak a m a g y ar nem esnek, hanem a családfőnek is, ki nemcsak ken y érk ereső je, hanem tényleges feje is családjának.

A g yerm ekek örökölték aty ju któl a színtiszta becsü­

letességet, an y ju k tó l pedig az írói te h etség et; még pedig m indannyian. Z sigm ondnak nevével igen g y ak ran talál­

kozunk az 1850-es évektől kezdve szépirodalm i lapjaink h asáb ja in . T artalm as, m ély költői lélek, ki lírájáv al és beszélyeivel felülem elkedik a középszerűségen. Költői

Nagy Iván. Magyarország esti ládái. IN > tkötet.

m u n k ásság a m ellett a jo g tu d o m án y n ak is n eves m űvelője volt. Károly m int a »Győri Közlöny« segéd szerkesztő je szolgálta az irodalm at. Λ legfiatalabb, k o rai tra g ik u s v ég et ért G áspárban is m eg volt a költői tehetség.

László veleszületett költői ad o m án y a fejlesztésében közrem űködött egy szerencsés körülm ény. A zon ház, mely- bem Beöthyek laktak, nem is oly régen C sokonai L illá­

jának szolgált lak h ely ü l; és ha a rég i lakók elköltöztek is, m egm aradt az em lékezet. A költészetnek ezen, m ár m eg­

szentelt helyén, költői lélekkel m eg áldott éd esan y a oldalán kezelőt! eszmélni B eöthy László.

Iskoláit 1832-ben kezdette meg, m ikor a ty ja a k o m á­

romi nemzejti iskolába íra tta be, mely intézetnek ta n ítv á n y a m arad t három esztendeig. A három esztendő elteltével 1835-ben a k álv in isták n ak ez időben jó h irü kollégium ába került és itt fo lytatta tan u lm ány ait, u g y an csak három esztendeig N agy S ándor, K ero sztűry Jó zsef és M olnár Ján o s vezetése mellett. A következő esztendőben először h agyja el a szülői házat. Célja, am iért a kom árom i kollégi­

umot, elh ag y ta m inden bizonnyal az volt, hogy a ném et nyelvet elsajátítsa. E z é rt te h á t P o zso n y b a megy. E lőször a katholikus gim názium ba iratk o zik be, de h am aro san átlép az evangélikus líceumba. B átyja, Zsigm ond V álogatott művei elé írt rövid é letrajzáb an ezen átlép ést azzal m ag y a­

rázza, hogy a serdülő ifjú b an éb red ezni k ezd ett az irodalm i hajlam, és ezen felébred t vonzalm a vitte őt át a líceum ba, ahol a tanuló ifjúság k ö réb en nyelvm űvelő tá rs a s á g ala­

kult. Beöthy Z sigm ondnak ezen állítását azon b an csak mint lehetséges föltevést fo g ad h atju k el, mert, ha B eöthy csak azért h a g y ta el a k atho lik u s gim názium ot, hogy az evangélikus líceum ba lévő nyelvm űvelő tá rs a s á g n a k ta g ja lehessen, ügy valószínűleg v alam elyes irá n y ú m űködést is fejtett volna ki, m inek azonban a nyelvm űvelő tá rs a s á g jegyzőkönyveiben semmi n yo m át sem ta lá lju k .1 E lső iro­

dalmi kísérlete, m elyről tudom ással b íru n k 1844-5-ből való és ezt, »Népdalát« p áp ai akad ém ik us k o rá b a n irta. H a Beöthy m ár pozsonyi tan u ló korában, 12 évvel oly erős vonzalom m al viseltetett, az irodalom iránt, ho g y azért iskolaévközben intézetet v áltoztatott, bizonyosan nem hall-

Ilirschmann Nándor líceumi igazgató úr szives közlése.

g ato tt volna ezután nég y esztendeig, hanem m a ra d t volna valam elyes nyom a kísérleteinek. V alószínűbbnek ta rth a t­

ju k azt, hogy ezen intézet-változtatás szülői ak aratb ó l történt. A pja szívesebben lá tta fiát a protestáns, m int a katholikus intézetben.

A következő 1839-40 iskolaévre nincsen biztos adatunk, a ta lálh a tó k p ed ig eg y m ásn ak ellentm ondanak. A pozsonyi an y ak ö n y v ek errő l az esztendőről m ár nem beszélnek.

B eöthy Zsigm ond 1 szerin t P ozsonyból P á p á ra ment.

Á llításának e re jé t azonban le ro n tják a pápai kollégium an y akönyvei, m elyek szerint B eöthy 1844-5. évben já rt P áp án , de m á r m int első éves akadém ikus. A következő esztendőben újból K om árom ban ta lá lju k ; itten végezi a reth o rik ai, poétái és logical osztályokat. Mind a három esztendőben Vály F erencz volt az oktatója. B eöthynek összes középiskolai bizo n y ítv án y ai arról tan úsk odn ak , hogy tanu lm án y aib an állan d óan jeles és kitűnő előm enetelt ta n ú síto tt és hogy az iskolai .fegyelem m el soha komoly összeütközésbe nem került.

E lv ég ezv én a középiskolát, 1844/5-ben - a pápai főisko­

lá ra megy, hol egy eszten dő t tölt m int akadém ikus. Ez a p á p a i esztendő fontos életében ann yib an, hogy oly kö rü l­

m ények közé kerül, m elyek figyelm ét erősebben terelik az irodalom felé. P á p á n lakott an y ai nag y anyja, Kovács Pál költőnek édesanyja. Itt nem csak, hogy nyugalm as o tth o n t talált, hanem oly lég k örb e k erült, m elynek irodalmi összeköttetései v isszan yú ltak K azinczy Perencig. N agy­

an y ja n ag y becsben ta rto tta és félve őrizte férjének, K ovács F erencnek Kazinczyval v álto tt leveleit. De n e m ­ csak a n ag y an y a i házban, hanem a főiskolában is olyan szellem élt, m ely alkalm as volt a gy erm ekifju B eöthy irodalm i h ajlam ain ak fejlesztésére. A kollégium falai között m ég élt J ó k a in a k és P etőfinek szellem e és az egész ifjú­

ság ennek h a tá sa a la tt áll. A főiskola 1844/45. évi érdem ­ könyv éb en B eöthytől egy N épdal című költem ényt találunk, m ely dicséretet nyert. Fölem lítést csak azért érdemid,

1 Beöthy Zsigmond : Beöthy László válogatott müvei.

- Erdélyi Pál értekezésében, melyet az 1895-iki Beöthy ünnep alkal­

mából irt, Beöthy pápai tartózkodását 1834—35-re teszi. Ezen állítás hely­

telenségét — nyolc éves korában nem járhatott főiskolába — ;i pápai főgimnáziumnak anyakönyvi kivonata is igazolja.

m ert e d a ra b az első re á n k m a ra d t költői kísérlete Beötliy- nek. Van egy ta n ú sá g is, m elyet e költem ényből levon­

hatunk, mely az, hogy B eöthy a legelső irodalm i lépését az uralkodó korszellem m el összh an g b an népies irá n y b a n tette. A v e rs írá s t Beöthy, m ondhatjuk, m á r ez első k ísér­

letnél beszüntette. Az 1846-ban m egjelent H ajn alk áb an akadunk még néhány g y erm e k v ersik ére és a H o n d erű 1846-ik évfolyam ában látott n ap v ilág o t nég y kis dala, szintén Népdal címen. E k ísérleteken kívül m ás k ö lte­

ménye nem m a ra d t reánk. E zen dalain h atáro zo ttan észre­

vehető azon h atás, m elyet P ető fin ek szellem éből m e rített de belátva, hogy ezen irá n y nem felel m eg tehetségének, ham arosan m ás m ezőre tér.

A. következő esztendőben 1846-ban ism ét máshol, Kecskeméten találju k , hol jogi ta n u lm án y a it végzi. Kecs­

keméti tartó zk o d ásáb ó l egy m ozzanat érd ek el különösen bennünket és ez az, hogy itten lé]) legelőször a n y ilv á­

n o sságú dé a H ajnalk áv al. M indössze egy eszten d őt töltött K ecském ben és ezen idő alatt széleskörű ism eretségre tett szert, szívesen fo g ad o tt ven dég volt m inden ú ri h á z ­ ban, finom m odora m in d enü tt k ed v eltté tette. Itt ism erke­

dett m eg először a szerelem m el. S okszor m egford u lt nem ­ z e tis Váiy T iv a d a r uram h ázán ál és B eöthy szive ham arosan tüzet fogott az akko rib an hires szépség, Vály M ariska iránt. De B eöthy e lh ag y ta K ecskem étet ős az első diákszerelem szétfoszlott, annélkül, hogy m élyebb nyomot hag y o tt volna m aga u tá n .1

A K ecskem éten tö ltö tt egy esztendő u tán szü lő v áro ­ sába tér vissza; célja az volt, hogy ü g y v éd i oklevelet nyerjen, belépett te h á t A sztalos Istv án iro d á já b a p a tv a r- istának. Neve és teh etség e ism eretessé lesznek s 1848-ban az a kitüntetés éri, hogy m egyéje őt ős M ár L ajost a K olozsvárott ta rta n d ó unió gy űlésre küldi, hogy ottan képviselői legyenek. E k olozsvári kü ld etésnek kom oly ős minden valószínűség szerin t egész életére k ih ató k ö v e t­

kezm énye lett. Az o tt töltö tt idő a la tt m egism erk ed ett és beleszeretett egy előkelő család leány áb a. Szerelm e m eg h allg atásra és viszonzásra ta lá lt; a szülők m ind­

két részről öröm m el néztek a kötend ő uj frigy 1 Uiilii/.s Sándor : líerskcmót· 1*S5. 7. sx.

elébe. B eöthy, kinek szám á ra az élet nem sok öröm et és b o ldogságot n y ú jto tt, ek k or élte legszebb nap jait. Boldog­

ság a azonban csak á b rá n d m aradt. A nem so kára bek ö vet­

k ezett zav aro s idők elsod orták a k ét szerető szivet egy m ás­

tól. Mély nyom ot k ellett h a g y n ia e szerelem nek Beöthy lelké­

b e n ; bárm ily jó k ed v ű n ek , g o n d ta lan n ak látszott is egész életében, lelke m élyén m indig rejtő zö tt valam i keserűség, m elyet nem tá r t föl m ég a leg m eghittebb b arátai előtt sem. Azt hiszem nem já ru n k messze a helyes nyomtól, lm e ténynek o k át szerelm ében k eressü k .'

A m árciusi m ozgalm ak m ár K om árom ban ta lá ltá k ; m int k o rán ak m inden gyerm ekét, ú g y ő t is áth a to tta az új á ra m la t és eszme. Az É letk ép e k 1848. julius 30. szám á­

ban egy p olitikai cikk jelen t m eg tollából, az Trányrajzok.

E cikk ta n ú sk o d ik am ellett, hogy m ennyire áth a to tta őt a szabadság, te stv ériség és egy en lő ség eszm éje. M eggyőző­

d é sé t nem so káig késik tettel is igazolni. U gyanazon év szep tem beréb en B u d ap estre utazik, hogy dellaschich be­

törése ellen toborzott önkéntesek közé álljon.2 R észtvett a schw echati szerencsétlen kim enetelű csatáb an és m ég ez év n o v em berében v isszakerü l K om árom ba. E kkor az a szándéka, hogy beáll honv éd nak, de csak m int tiszt. Ez a szán d ék a nem sikerül, igy te h á t m int közlegény szolgálja to v áb b a szab ad ság ügyét. H am arosan tizedessé, majd ő rm esterré lép elő és e m inőségben vesz részt a kassai visszavonulásban. 1849 ta v asz án , áprilisban D ebrecenben ta lálju k , hol szorgalm asan tan u lm án y o zza a katonai bün­

tető tö rv é n y k ö n y v e t és sik errel teszi le a h adbírói vizsgát, Ez év jú n iu sáb an , m int h ad b író -fő h a d n ag y újból Komá­

rom ba k erü l és itt m a ra d a v á r kapitulációjáig.

A k ö zp ály án töltött idő és lionvédóletében sem válik m eg az írói tolitól. Még m int p á p a i akad ém ik u s 1845-ben ír a P esti D ivatlap-ba, hol is h árom hum oreszk jelenik m eg to llá b ó l: K atalin estélye, M ari szerelmes, A szüret. ' 1 Kolozsvári tartózkodásáról és szerelméről semmi részletesebbet sem sikerült megtudnom.

2 Honvédéletére vonatkozó adataimat id. Szinnyei József Naplójegy­

zeteiből mentettem.

3 Hibásan tulajdonítják Beöthynek a szintén ilt megjelent Karolina eimű elbeszélést (Erdélyi Pál: lleüthy László, id. Szinnyei József: Magyar írók), melynek szerzője Obernyik Károly. Ezen állításunkat a szerző név­

aláírása minden kétséget kizárólag bizonyítja.

Mind a három Laci aláírással. A k övetkező években a H onderőben, Pesti D iv atlapb an, É letk ép e k b en jelen nek m eg tollából tö b b n y ire ap ró hum oros dolgozatok, m ig az 184í)-iki H ö lg y fu tá rb a n első n ag y o b b sik ert a ra to tt elbe­

szélése, a Miss F anny lát n ap v ilág o t. E zen h írlap o k b an m egjelent m unkái azonban csak kísérletek, m elyek csak sejteni engednek.

A forradalom n a g y v á lto z á st okozott a B eöthy csa­

ládban. Az ostrom közben a bom bák h á z u k a t ro n g á ljá k meg, a v ároson kívül fekvő m ajo rság u k at, m ely az ellen­

séget előnyösen födözte, a honvédek égetik fel,1 v álla­

lataik m egrekedtek, úgy hogy a g y erm ek ek n ek kom oly m unkához kellett látni. T estv érb áty jai, Zsigm ond ős K ároly ügyvédi iro d át nyitnak, de László sem m ikép sem tu d ja m ag át beletalálni a reális életbe. Lelke idealizm ussal, esz­

mékkel van tele és sem m ikép sem tud tu catem b erré lenni, ki, lm a m egélhetés gondjai ellen b izto sítv a érzi m agát, m egelégedett. Erezte, hogy teh etség ét nem érték esíth eti gyakorlati pályán és kettős cél és vágy leb eg ett e lő tte : az irodalom és a színészet. V álasztan ia kellett, de ez nem ment könnyen. Az irodalom m ezején m á r te tt kísérleteket, de neve m ég ko rántsem volt oly an n y ira ism ert, hogy tolla után m egélhetést rem élhetett volna. Színészet irá n t pedig csak előszeretete volt meg, hogy lesz-e tehetsége, hogy fogja-e v alam ire vinni, m indaz teljesen a jövő titk a volt. Mégis ezt a p ály át választotta. E g y nap o n csak elh ag y ta a szülői h áza t és P áp áró l é rte sítette szüleit, hogy kenyere után jár. E rd ély i Pál - azt hiszi, hogy Beöthy- nek nem az volt eredeti terve, hogy színész legyen, hanem , hogy b ejárja D u n án tú lt és an n ak n ag y o b b helyein irodalm i felolvasásokat rendezve P estre m enjen p a tv a ristá n a k . V aló­

színűtlen ezen föltevés. H o gyan vállalkozott volna erre Beöthy egészen ism eretlen névvelV hiszen m eg a rra sem érzett m agában elég erőt, hogy m int író k eresse meg kenyerét. De ha terv e volt is, h am aro san elejtette, m ert még' P ápán b eállott színésznek. Idejében sok szó esett arról, hogy egy színésznő irán ti szerelm e vitte e lépésre.

Ha tekintetbe vesszük azonban azt, hogy mily h am aro sa n

• ól. Szinnyei Józsiit’: Naplójegyzetek.

Knl» lyi Pál : 1 >eólliy László.

( i e ttum : l.eöt li y L á s z l ó élete, é s m ü v e i .

és különösen, hogy m ilyen kö n n y en h a g y ta el a deszkák világát, ü res m ende-m ondának fog tetszeni, annál is inkább, m ert első igaz szerelm ét nem felejthette oly ham arosan, h a u g y an felejtette v alaha. Színészi p ály afu tása nem volt h o ssz ú ; tá rsu la tá v a l P áp áró l télire S zom bathelyre megy.

Amily g y o rsan k eletk ezett elh atározása, ép oly ham ar k ö v ette azt a k iá b rá n d u lás. E g y átnyom o rg ott tél után, m ely elég erős volt, hogy az ideális célok elérhetésébe v e te tt rem ényét m egingassa, felújul lelkében az otthoni tű zh ely b a rá tsá g o s képe. K eserű önszem rehán y ással telt lev elek et intéz bátyjáh oz. S zeretne szabadulni jelenlegi helyzetéből, de an y ag i körü lm ényei nem engedik. A sze­

rető édes anya, ki nem szívesen lá tta fiát a vándorszínészek között, n em so k ára érte küldi Zsigm ond b áty ját, ki re n d b e ­ hozva an y ag i viszonyait, visszahozza öccsét Komáromba.

E zzel v é g é té rt B eöthynek színészi p ály afu tása, mely sem hosszú, sem dicsőséges nem volt. Fellépett még három szor 1852-ben U jfalusi és Szabó tá rsu la tá n á l Kom árom ban, de csak m int m űkedvelő.1

B eöthy m int színész nem volt jeles, nag y sik erek ­ kel sem dicsekedhetett, de az é rt m indig meg állotta helyét az ő iste n ad ta tehetségével. S zinésztársai ítélete szerint szép eredm énnyel já tsz o tt k ön n y eb b kom ikus szerepe­

ket. G yenge testi szerv ezetén ek sem felelt meg a színészi pálya. M egrongált egészséggel és keserű önváddal lelké­

b en té rt haza, mégis n ag y előnyére szolgált azon idő.

m elyet a színpad szolgálatában töltött. Beöthynek. mini re g é n y író n a k egyik jó tu lajd o n ság a, hogy kom olyabb m un­

káiban úg y m u tatkozik be, m int aki az életet s a já t ta p asz­

ta lata ib ó l ism eri. E ze n ta p a sz ta la ta in a k m egszerzéséhez n ag y b an já ru lt hozzá színészi pály ája. M egism erkedett a tulaj donképeni élettel.

E d d ig két oly m om entum voll; életében, mely e rő ­ sen h o z z á já ru lt írói énjének fejlesztéséhez. Az első kolozs­

v ári szerelm e volt, mely fe ltá rta előtte a szív érzelm ei­

n ek fokozatait, m egism ertette a lem ondás, k iáb rán d u lás fájdalm aival. A m ásik m om entum szinészkedése, mely azt eredm ényezte, hogy az életet sa já t ta p a sz ta la ta után írta meg. S zinészkedésének em léke m űveiben csak egyszer

1 Erdélyi Pál : Jíeölhy László.

m erül föl. A K om édia és T rag éd iá-b an szereplő F öldes K álm án álarca alatt B eöthy ö n m ag át lépteti föl.1

Szom bathelyről v isszatérv e B eöthy ism ét o tt állott, ahol a forrad alom lezajlása u t á n ; m ég m indig nem tu d o tt pály át v álasztan i, csak egy k eserű ta p asz talatta l, egy szét- foszlott áb rán d k é p p el lett g azd ag ab b . A családi otthon melegén, m elyre hán y ó d ásai közben an n y ira vágyódott, kezdett m egnyugodni. Első tervéről, ho gy színész lesz, lemondott, h a tá ro z o tta b b a n és kom olyan k ezd ett foglal­

kozni azon gondolattal, hogy m int író lép ú jb ó l az élet m ezejére. E ddigi kísérletei, különösen Miss F anny-ja, mellyel első irodalm i sik erét aratta, b iztató rem ény ség et nyú jto ttak jövőjére nézve. Nem érzett azonban m ég elég erőt m agában, hogy m int író m inden k ö rülm ények között m egállhassa helyét. E re z te szü kségét a tan ulm ányoknak.

M ár p áp ai akadém ikus k o rá b a n m eg tan u lt fran ciáu l és most az angol nyelvvel kezd foglalkozni, m elynek ered ­ ménye egy m űfo rdítás lett (Natalie, reg én y C av an ag h gró f­

nőtől). A fordításo n kívül n ag y o b b h aszn a volt B eöthynek abból, hogy az angol nyelv b irto k á b a n lévén, ered etiben ism erhette m eg a nagy hum o risták at. A kom oly irodalm i tanulm ányok m ellett ju to tt azon b an idő a m u lato zásra is.

A kom árom i reform átus egyház, illetőleg N agy Mihály superintendens, hogy három bujdosó h onv éd őt az elfogatás és besorozás elől m egm entsen, h am aro san fö lállított egy progim názium ot, és ott m int ta n e rő k e t alkalm azta a m ene­

külteket.- E három üldözött n é v le g : Tóth Istv án , T hay Sándor, F a rk a s B enő lett n em so k ára b a rá ti tá rs a s á g a Beöthynek. A jókedvű lelkes b a rá ti k ö rn ek ham aro san hire te rje d t és csatlakozott hozzá K om árom és vidékének fiatalsága. E víg fiúk között legvígabb, leg aláb b látszólag, Beöthy volt. S ikerült tréfáiv al m egnev ettette az egész város! és m ég élő k o rtá rsa i csak ú g y em lékeznek meg róla, m int víg, eredeti ötletekben soha ki nem m erülő

1 Beöthy Zsjgmoml hivatkozik azon levelekre, melyeket hozzá öccse Kolozsvárról és Szombathelyről intézett. E levelek írónk szerelmére és szi- neszkedésére vonatkozóin,”' számos értékes adatot tartalmazhatnak, melyek szelleme fejlődésének pontos megismerését nagyon elősegíthetnék. E leveleket, azonban — sajnos — nem tudtam megszerezni, sőt hollétük felől sincsen tudomásom.

; Erdélyi Pál : Beöthy László

2*

cim boráról, k it m ás mi sem érdekel és m ással nem törődik, m int a m ulatozással. T réfái m ellett nem v ették észre, hogy e v íg fiú n ag y teh etség et re jt m agában. A folytonos m ula­

tozás m iatt nem eg y szer jö tt összeütközésbe g yak o rlati gondolkozáséi atyjáv al, sőt n éha Zsigm ond b áty jáv al is.

A nnak a sírv a v ig a d ó tá rs a s á g n a k tevékenysége, mely­

nek, m int em lítettük, lelke B eöthy volt, nem m erült ki p u sz ta m ulatozásban. H a színészek érk eztek a városba, v ag y valam ely irodalm i v á lla la t m ellett kellett m ozgalm at indítani, m indig készek voltak. B eöthy tev ékenysége n a ­ gyobb volt tá rs a ié n á l; az iro d alm at azzal is szolgálja, hogy szo rgalm asan fo rg a tja az író i to llat: a színészeket p ed ig azzal, hogy közéjük áll m int m űkedvelő és fellép 1852-ben h áro m szo r is. D egré A lajos: B ál előtt című víg­

já ték áb a n , m ajd a Robin orvos-b an és Kérek két pengői köl­

csön című bohózatban. F ellép tét sik er k o ronázta.' Mint színész m ár csak m űkedvelő, írói h írn ev e azonban mind szélesebb k ö rö k b en kezd terjedni. A H ö lg y fu tár hasábjain, hol első irodalm i sik erét aratta, sű rű én kezdenek m eg­

jelenni hum oros d olgozatai és h am aro san közism ertté teszik nevét. 1850-ben P á p á n egy v íg já té k a kerül szín re: Egyik tizenkilenc, m ásik egy híján húszé E v íg já té k á t a H ölgyfu tár eg y k o rú tu d ó sítása szerin t szép sikerrel adták. E k k or d iv a tb an volt az alm anachok, em lékalbum ok szerkesztése.

B eöthy is e d iv a tn ak hódol, midőn tűztől és víztől kem é­

nyen sú jto tt szülő városán segíteni a k a r és k iad ja a Ilom- emlékek-e t 1851-ben.

E zen szélesebb k ö rű irodalm i m u n k á sság a nevének folytonosan növ ek ed ő népszerűsége közelebbi összeköt­

tetésbe hozta a m a g y a r irodalom akkori vezetőivel, m eg­

ism erkedik az irodalm i körökkel, lapszerkesztőkkel, k ö n y v ­ kiadókkal. E g y ideig otthon K om árom ban dolgozik és am int elkészül egy-egy m u n k ájáv al, azt szem élyesen viszi P estre. N em sokára azon ban véglegesen áthelyezi lakóhelyét a fővárosba. A rra nézve, hogy m ikor tö rtén t e változás, két a d a t áll rendelkezésün kre. B átyja, Zsigm ond P estre költözését 1850-re, E rd ély i Pál pedig 1853-ra teszi. Hogy 1850-ben m ár véglegesen P estre költözött volna, az való- 1 2

1 Erdélyi P á l: Beöthy László.

2 Hölgyfutár 18ö0. 130. szám.

sziniitlen. V annak ad atain k (a kom árom i kollégium i tá r­

saság m űkedvelői fellépte), m elyek arró l beszélnek, hogy B eöthy 1852 n y a rá n m ég K om árom ban volt. (Szűcs S ánd o r élő k o rtá rsa is ú g y em lékezett m eg róla, m int ki ebben az időben álland óan otthon tartózkodott.) A pesti írói tá r ­ saság o k b an is csak ek k o r kezd szerepelni és író tá rsa i m egem lékezéseikben szintén 1852—1853 óta ism erik őt közelebbről. Tgy P estre költözésének id ejét 1852 végére, vagy 1853 elejére teh etjük. B eöthy, ki ak k o r m ár nem volt ism eretlen P esten és an n ak írói köreiben, ham aro san beletalálta m ag át az ottani életbe. S zeretetrem éltó eg yéni­

ség·', m int m indenütt, ú gy a főváros író i közül is sok b a rá to t szerzett neki. A pezsg ő bb élet, az írő k k ali köze­

lebbi b a rá ts á g m u n k a k ed v ét és term ék en y ség ét csak fokoz­

ták. Szorosan v ett írói p ály afu tása, h a b á r ebben h a tá rt szabni bajos, 1853-ik esztendővel k ezdődik ős íg y csak öt esztendőre terjed, de ezen idő a la tt bám u lato s tev ék en y ­ séget fejtett ki. E zen öt év lefo rg á sa a la tt v ag y 15 oly m unk át írt, m elyek önállóan jelen tek meg, em ellett állan ­ dóan m u n k a tá rsa volt a H ö lg y fu tárn ak , dolgozott a Szép­

irodalm i Lapokba, C saládi L apokba, írt a D élibábnak, N ővilágnak, M üller Gyula: N agy N ap tárán ak . T erm ékeny­

sége még sokkal b ővebbnek fog feltűnni, h a tu d juk, hogy mily tá rsa sá g b a n és m ilyen körülm ények között élte át ezt az öt esztendőt.

Az ötvenes évek elején a fővárosi író k között n ag y o n láb rak ap o tt a bohém ség. B eöthy László, ki m indig n ag y h ajlandóságot érzett ez élet iránt, tá rs á v á szegődött, sőt ham arosan vezére lett a m a g y a r bohém eknek. P estre köl­

tözve, a K épiró-utcai h íres H étb ago ly -ban b érelt la k ást;

ugyanezen házban lakott L au k a G usztáv ős B ern áth G ásp ár is.1 A n a p n ak legnag yob b részét sé tá lg a tv a töltötte, az estéket p ed ig a bohém vendéglőkben m egszokott tá rs a s á g ­ ban, m elynek ta g jai író k b ó l ős színészekből k erü lt ki, g y ak ran víg p oharazás, nem ritk á n zajos m ulatozás mellett.

Amint m indig sű rű b b en jelen tek m eg hum oros kön y ­ vei, azon mód k elt s z á rn y ra h íre és neve. Nem kellett hozzá sok idő ős a vidéki, jóform án csak m űkedvelő íróból a főváros leg n ép szerű b b író ja lett. 1

1 Egyetértés 1895. 281. szám.

Azon ren d etlen életmód, m elyet folytatott, m egism er­

te tte őt a nélkülözéssel is. H a b á r m unkái k eresettek voltak, kiadói nem valam i b u sá sa n h on orálták. M egtörtént az is, hogy nem volt semm i pénze ős egyik n apról a m ásikra élt. De m indezt leg aláb b látszó lag kön n yen t ű r t e ; üres zsebű b a rá ta it jó k e d v re h an g o lta egy-egy sik erü lt tréfá já­

val. H a kérdezték, hogy mi ta rtja őt fenn V „Barátom,

— felelte — a lelkesedés és a dunaparli szilva“. K önnyelm ű­

ségénél csak fü g getlenség szeretető volt nagyobb. H írlap­

író i állást, mi lekötöttséggel já rt, nem a k a rt vállalni, pedig ez, h a nem is fényes, de leg aláb b bizonyos jövedelm et biztosított volna szám ára. K o rtársai említik, hogy egyszer m égis elfogadott rip o rte ri állást. M ásnap be is m ent a szerkesztőségbe, de csak azért, hogy lem ondását m egírja.

É lete legvégén azonban kivételt tesz ; 1857-ben a Nővilág- b an elv állalja egy ro v atn ak , a Tárcalevelek-nek a vezetését.

De ezen állását sem tö lthette be so k áig ; az első h írlapírói állását ö n ként h a g y ta el, a m ásodiktól pedig halála fosz­

to tta meg.

Ilyen volt B eöthynek pesti élete; ha felületesen néz­

zük, állandó m ulatozás közt telt el, de h a m ásik oldalát is tekintjük, tisztelettel kell m eg állanu n k term ékenysége ős m u n k a b írása előtt. H a az eg y k o rú h írlap okat forgatjuk, alig találu n k oly hónapot, m elyben h ír t ne h allan án k tevékenységéről. E g y m ásu tán jelennek m eg kötetei. Puncs (1853—55), Nesze semmi, fogd meg jó l (1854), Lacikonyha (1855), Beöthy László, m int pesti arszlán, 101 choleracsepp, Ördög naplója, Özvegy és proletár (1856), A ki vesz, annak less, Komédia és Tragédia, Paszták fia, Kél kötet elbeszélése (1857).

Még h a lá la u tá n ra is m a ra d t két reg én y e: Goldbach et Comp (1858), Menyasszony (1881). Ezzel m ég nincsen kim erítve összes tevékenysége. E m ellett állandó m u n k a tá rsa volt a szépirodalm i lap o k n ak és találk ozun k nevével több iro­

dalm i v állalk o zásu n k b an is.

P esten tö ltö tt éveiben B eöthy m int a jó k ed v m eg­

testesítő je szerepelt, p ed ig h a szívesen kereste is fel a víg tá rsa sá g o k a t, lelke m élyén állan d óan k eserű ség rágódott, mely kedélyének g y ak o ri és hirtelen elb o ru lásáb an n y ilat­

kozott. H a bizalm asab b b a rá ti k ö rb en volt, nem egyszer levetette a v íg álarco t ős ilyenkor b a rá ta i ném i betek in ­ tést n y e rte k B eöthy lelki v ilágába, mely telítv e volt a leg-

finom abb érzelm ekkel. T óth K álm án jeg y zi fel,' hog y B eöthy kedvenc helyén, a városlig etb en , édes an y járó l néha ó rák ho sszáig beszélt neki. Ily en k o r egészen el­

lágyult és egész lényén ném i szentim entalizm us v e tt erőt.

É rzelm ei ilyenkor a végletekben n yilv án u ltak . H a egy-egy p illan tást engedett is vetn i leikébe, azt p u szta n y íltsá g á ­

ban nem tá rta fel senki előtt sem. Csak sejtetn i engedett, libben a tekin tetb en B eöthy nem volt őszinte. - Csak az ostobák .őszin téskednek n a g y o n — szok ta m ondani — okos em ber elh allg a tja b aját, neh og y sajn álk o zzan ak , vag y nevessenek rajta.- E zen körülm ény, hogy igaz őszinteség­

gel nem m u tatta be m a g át senk in ek sem, azt eredm ényezte, hogy kedélye o lb o ru lásán ak és lelki fájd a lm á n ak o k át keresve, feltevésre v ag y u n k utalva. K o rtársai feljegyezték szám unkra a tényt, de okáró l m it sem tu dnak . H a élet­

pályáján végig tekintünk, több oly m om entum ot találun k , mely nagyobb lelki em otiőt idézh etett elő, de am elynek egész életre kiható következm énye lehetett, az a leg­

nagyobb való színűség szerint szerelm e volt. Szerelm ében vag y csalódott, vag y a kö rü lm én y ek a k ad á ly o zták m eg célja elérésében, de ez m inden esetre mély nyom ot h a g y o tt m aga u tá n és o ka leh etett lelki fájd alm án ak . F e ltev ésü n ­ ket csak tám o g atja azon körülm ény, hogy B eöthy, ki m in­

dig szívesen já r t n ő tá rsa sá g b a , ez időtől kezdve azt állan ­ dóan kerüli ; nem különben az is, hog y m íg életének v álto ­ zatairól szívesen m esélgetett, erről az egy p o n tró l soha sem te tt em lítést. Lelkének ezen kesesűsegét, h a szerelm e okozta is, életkörülm ényei m inden bizonnyal fokozták.

Kedélyének elboru lása élete végén m ind in k ább foko­

zódott, de m eg h aso n lásra m égsem v e z e te tt; ettől m eg óv ta hum ora. H um orista ug y an is ö nm ag áv al m eghasonlott egyén nem lehet, m ert az életben nem csak a ro ssz at nézi, hanem m egtalálja a jó t is.

-lói érezte m ag át B eöthy a b u d ap esti író i körben, de az otthon m elegét feledni m égsem tud ta. S zerető édes­

a n y ján ak képe m indenüvé elkísérte. H a szive m ár nag y o n v ág y ó d o tt övéi után, hirtelen o d a h a g y ta a fő v áro st és sietett h aza K om árom ba, hol a család k ö réb en feledett hírt, népszerűséget, de eg y ú ttal m in d g y a k ra b b a n elboruló

Tóth Béla: Magyar Anekdotakincs.

ked ély ére en y h ü lést is talált. 1856-ban ú ja b b csapás érte.

É p otthon volt K om árom ban, m időn ra jo n g á sig szeretett öccsének, G ásp árn ak tra g ik u s h alála g y ászb a döntötte a családot. É rz é k e n y lelkét n ag y o n m egviselte o csapás.

U gyanezen évben szín p ad i sik ere volt. Ö zvegy és P ro le tá r cím ű v íg já té k á t a d tá k P esten a N em zeti Színházban. E sik ere a követk ező évben vidékre, G yőrbe szólította, hol d a r a b já t n a g y sikerrel a d tá k és neki is fényes ünn eplés­

b en volt része.1 G yőri lá to g a tá sá t fölhasználta a rra is, hogy b e té rje n a szülői h ázb a és hogy u to ljá ra ölelje szi­

véhez azokat, k ik e t oly nagyon szeretett. 1857. ja n u á r végén ú jr a P esten v an és fo ly tatja lázas tevékenységét, de a halálsejtelem , m ely G ásp ár öccsének h alálak o r fel­

é b re d t lelkében, nem m a ra d t el és ham aro san v aló ra vált.

M ájus 10-én b a rá ta iv a l eg y ü tt tölti az estét a V árosliget­

ben. Szép, de h ideg idő volt és a gyönge szervezetnek m eg árto tt. M ásnap m ár veszedelm es tü d ő g y u llad ás d ön­

tötte ág y b a és a vég h a m a rá b b bekövetkezett, m int bárki is sejtette volna. M ájus 20-án tiidőszélhüdés érte. O rvosa, K ovács Ö dön, O zoray Á rp ád és háziasszonya, D elphine R enaux, egy fran cia m enekült neje, állo tták körül halot­

tas ágy át. „Isten veletek barátaim, szülőim, testvéreim! Gáspár öcsém, nemsokára látni fogjuk egymást“ vo ltak utolsó szavai és lelke elszállott a leáldozó n a p su garaival.

K ét n a p ra e rre volt tem etése és a fő v áro s közönsége m egm utatta, hogy nem h á lá tla n a nem zet vigasztalója irá n t. Nem n ag y pom pával, ü re s csillogással helyezték el ö rök nyugalo m ra, hanem az őszinte és osztatlan részvét k isérte utolsó u tján . A nyja, testvérei, a fővárosi , írók, m űvészek és az ifjú ság állo tták kö rül rav atalát.

B eöthy László élete nem fejező dött be a sírnál, mely csak tö rék e n y szerv ezetét tem ette e l ; n eve és em lékezete túlélte őt. M unkái, m elyek életében m ár nem kerülhettek n y ilv án o ssá g ra , h a lá la u tá n ép oly kelendőségnek ö rv en ­ dettek. E k k o r jelen t m eg leg n ag y o b b regény e a Goldbach et Comp. 1858., a G yőri K özlöny h o zta Obsitos című novel­

láját. A k ö v etkező évben Zsigm ond b á ty ja 3 k ö tetet ad ki ö ssz eg y ű jtö tt m unkáiból. 1881-ben p ed ig az O rszág- V ilág az eddig k éziratb an h everő Menyasszony című reg é­

1 Hölgyfutár, 1857. 12. szám.

nyét hozta. Volt m ég egy esztendő, 1895., m ikor sokat foglalkoztak B eöthy László nevével. S zülővárosa nem a k a rt hálátlan lenni n a g y fia irán t. K özadakozásból m ár­

ványtál »Iával jelölték m eg szülőházát, m elyben először eszmélt, hol először éb red e ztek költő h ajlam ai és hová m indig és m indenünnen v isszavág yott. 1895. o k tó b er 13-án ta rto ttá k meg a leleplezési ünnepet, am ely nem egy szü- kebb kör, egy város, hanem az egész m a g y ar író v ilág ünnepe volt. K épviseltette m a g át a K isfalud y -T ársaság és a fővárosi írói körök jelesei jelentek meg. A v áro s leg­

nagyobb fiának, Jó k a i M órnak szav ai kö zb en hu llo tt le a lepel a m árv án y táb láró l, m elyet B eöthy bronz relief-képe díszít és ezen egyszerű, de so kat m ondó sz a v a k a t vésték a m á rv á n y b a :

E HÁZBAN SZÜLETETT B E Ö T H Y L Á S Z L Ó

MAGVAK HUMORISTA 1826. MÁJUS 1. - 1857. MÁJUS 20.

A NEMZET VIGASZTALÓJA VOLT ROSSZ NAPOKBAN.

HÁLA EMLÉKÉNEK.

B eöthy László hum oros író v o lt; írói m éltatásán ál nem lesz érdektelen, h a v iz sg áló d ásu n k at a r r a is k iter­

jesztjük, v ájjo n m egvannak-e és m ilyen fokon egyéniségé­

ben a hum or föltételei? H o gy m elyek a h um or föltételei, m eg tu d h atju k , h a figyelem be vesszük m agának a hum ornak m ibenlétét és azt, hogy m ikép jön létre. A hum or H antz Je n ő sz e rin t1 »H angulat, mely az érzés és gondolkodás állandó k ap cso latáb an áll.« A hum oros v ilágnézet pedig ügy jő létre, hogy a szemlélő, ha m ás tökéletlenségét m eg­

lá tja is, de u g y a n a k k o r észreveszi a tökéletlenséget önm a­

g áb an is. V agy h a sa já t tökéletlensége b án tja, fog találni olyat, kinél ő a tökéletesebb. Szóval a jó ban észreveszi a rosszat, a n ag y b an a kicsinyt, a n ag y szerű b en a kisszerűt.

E zen körülm ény, hogy nem egy oldalán lá tja a világot, azt eredm ényezi, hogy a h ib á t ha észreveszi is, nem tudja azt hidegen kinevetni, hanem szeretettel iparkodik azon segíteni.

H ogy valaki ezen, m inden bizonnyal m agas világ­

nézetig em elkedhessék, attól a következő lelkitulajd on ­ ság o k at k ív á n ju k m e g :

I. Mély gondolkodás és éles megfigyelő képesség.

II. Tapasztalat.

III. Igazságszeretet.

IV. Emberszeretet.

E zek azon tu lajdo n ság ok, m elyekre m inden hum oris­

tá n a k e g y a rá n t szüksége van. Az első szükséges azért, 1 Hantz Jenő: A humor és Arany János liuiuora. figyelő 1SKS. év­

folyam. XIV—XV. kötet.

hogy m egláthassa a n a g y ra ta rto tt dolgokban a kicsiny es­

séget, hogy észrevegye, hogy nincsen semm i oly egyszerű, m elyben némi tökéletességet, és semmi oly tökéletes, m ely­

ben h ib át ne lehetne találni. Az éles m egfigyelő képessége pedig a rra vezeti a hum oristát, ho g y necsak az élet nagy, hanem apró esem ényeit és k ülönösen ezeket figyelje meg.

Az élet ap ró ság ain ak a m egfigyelése p ed ig a realizm us felé visz. E z é rt realista is eg y ú ttal a hum orista.

A ta p a sz ta la t eleng ed hetetlen kelléke a hum oristán ak . Reviczky G yula szerint, ki a h um or elm életével foglalkozott, hum orista csak az lehet, ki so k at szen v ed e tt és ta p asz talt.

Az ig azság szeretet m eg látja a r ú ta t és a szépet nem ­ csak m ásban, hanem ö n m agában is. É p ebben van egyik h a tá r a hum or és az éle között, m ert m íg az élcelő hidegen kineveti m ásban a fonákságot, add ig a h u m o rista sa já t g y engéjén is kacag. A legutolsó, a legfontosabb k ellék : az om berszeretet. A hum oros em ber nem csak n ev etn i a k a r más fonákságán, hanem eg y ú ttal h ib á já t m eg jav ítan i is iparkodik. A jó t és a rosszat m indég szivén bo csátva át, m egtalálja a kibékülést. I tt csak u g y an áll ezen francia m ondás : Tout com/trendre, d ed tout pardonner.

F elállítottuk azon követelm ényeket, m elyeket m inden hum oristától elv árunk, alkalm azzuk m ostan író n k ra és nézzük meg, feltalálhatók-e ezen tu lajd o n ság o k lelkében V V együk tekintetb e eközben életkörülm ényeit, az akkor uralkodó közállapotokat és közönségét, hogy írói »én -jét teljesen m egérthessük. A k érd ésre igenlő felelettel ta rto ­ zunk. B eöthy külső m egjelenésével nem tette a szem lélőre oly egyén benyom ását, ki a felületes gondolkozásm ódnál m élyebben szokott elm erülni. P ed ig jó form án m indig azt tette ; fürkészte és kereste k örnyezetében, tá rsa ib a n a fon ák ­ ságot és félszegséget. G ondolkozása m élyen já rt, ism erte az em beri lelket. E zen állításu n k ig a zo lására csak azt hozzuk föl, hogy mily jól tu d ta k iv álo g atn i azo k at a v onásokat, melyekkel jellem ezni a k a rt (K om édia és T ragédia). Meg­

figyelő képessége azonban nem csak egyes em b erek re irá ­ nyún, be tu d o tt tekin ten i a k o rb a is, am elyben élt. É les szeme m eg találta a fo n ák ság o t m inden r é te g b e n ; eg y m ás­

után léptette fel azon kornak, különösen a h u m o ristán ak bő an y ag o t n y ú jtó fő v áro sn ak tipikus alak jait. B em u tatja a p arla g i m űveltségű kurtanem est. E lő k erü l a fő v áros állandó

a la k ja i közül az ősjogász, az el m ag y aro so d o n tótlegény, k ire a v á ro sb a n ném i m odor rag ad t, m a g át sebésznek képzelő borbély. (L eg ú jab b pesti levelező, a szükséges m in ták k al ellátva. P un cs 1855). Tolla hegyőre veszi az ü resfejű d iv a tb áb o t, g azd a g ékszereivel dicsekvő filisztert, a fő ra n g ú a k n ev etséges gőgjét, a pip erk ő c divathölgy ek et (B eöthy László, m int p esti arszlán). A társad alo m n ak m inden ré te g é t á tk u ta tja oly hum orista éles tekintetével,

»ki k o rá v a l él és érez, de nem nyugszik m eg ann ak u ral­

kodó h a n g u la tá b a n , d iv atjain, felfogásán, hanem m agasabb szem po ntokra em elkedik, az em beri és a nem zeti érzés m ag aslataira, s on n an gúnyol, hum orizál. '

A m ásodik kérdés az, m egvolt-e kellő életta p asztalata ahhoz, hogy h um ora kifejlődhessék ? Ism erte-e az életet m agából az életb ő l? R eviczky szerin t h um orista csak az lehet, ki sokat szenvedett. H a ez áll, ak k o r B eöthyben e kellék b u sá sa n m egvolt. T ek intsü nk csak fu tó lag végig életp ály áján . L egszebb, legédesebb vágya, szerelm e szét- foszlik. Lelkesedéssel k üzdi végig a fo rrad alm at, és talán épen ez sem m isítette m eg h áza sság i terveit. K atona életé­

ben m indig oly v állalato k b an vesz részt, m elyek balul végződnek. A schw echati ütkö zetnek m egveretés és futás a v ég e; m időn ú jra feg y v ert vesz kezébe, a szom orú kassai v isszav o n u lásn ak lesz részese, és végezetül o tt v an az utolsó honvéd h a d se re g k apituláció ján ál. A forradalom ezen k ív ü l an y ag i jó létét is m egrendíti. Mint színész m eg­

ism erkedik a nélkülözéssel, nyom orgással is. N em sokára m e g találja az igaz, a neki való kört, közk ed velt és köz­

ism ert író lesz, de ek k o r m in d in k áb b gyen gülő testi egész­

sége nem engedi, hogy m eg elégedett legyen. Ki ennyi m eg p ró b á lta táso n m ent keresztül, az, ha oly érzékeny lélekkel b irt m int írónk, m egism erhette az életet. Ó m aga is n a g y fo n to sság ú n ak és m inden író ra nézve elengedhet- len kelléknek te k in tette az élet tan u lm án y o zását és alapos ism eretét. N éhány so rt idézzünk m unkáiból; ez sokkal élesebben fogja m eg világ ítan i m inden to v ábbi fejteg etés­

nél B eöthy felfogását. A Komédia és Tragédiában egyholyütt m e g sza k ítv a az elbeszélés m enetét így szól: Az író nem azé rt jelenik m eg m indenféle excen trik u s helyen, hogy ő 1

1 Erdélyi P á l: Beöthy László.