• Nem Talált Eredményt

ÍGY JÓ!*

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "ÍGY JÓ!* "

Copied!
7
0
0

Teljes szövegt

(1)

SZERGÉJ JESZENYIN

HAZÁM

Hazám, te új, ti büszke aranyszőrű tetők!

Bődülj ahogy a szürke felhők üszője bőg.

Kék falvak közt a szélben megyek s dühödt-vidám a kedvem. Most egészen benned vagyok, anyám.

A züllés iskoláját járta testem s eszem.

Tavaszom növeszti gallyát a nyír-ezüst neszen.

Szeretem minden bűnöd, részeg, rabló szíved.

Csillaggá veszni tűnök, ha kigyullad kelet.

Akarlak mindenen túl ölelni féktelen.

S megátkozlak bolondul mert anyám vagy nekem.

VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ

ÓDA A F O R R A D A L O M H O Z

Néked,

kit az ütegek

kifütyültek és kiröhögtek, néked

kit szuronyok szidalma hasított gúny és szitok sortüze közt hozom dübörögve

az ódai, ünnepi

„Ó"-t!

0, állati!

Ó, gyermeki!

Ó, filléres!

ó, te hatalmas!

Milyen név is illene még rád?

Kétarcú, mivé lesz a hatalmad?

Épülsz egekbe, omlasz omladékká?

.1002

(2)

A szénpor itatta,

gőzgíóriás mozdonyvezetőnek, a bányásznak, ki áttöri az ércet lóbáld

a tömjént áhítattal:

az emberi munkát dicséred.

És holnap a Blazsennüj keresztes kupolája

hiába esdi az irgalmas békét, hathüvelykes vadkanaid raja kitúrja agyarával a Kreml ezerévét.

A Szláva hajó lelkét kisípolja.

Szirénák torka elfúlva harákol.

Tengerészeidet a süllyedő hajóra küldöd,

hol az ottfeledett macska nyivákolt, És aztánl

A tömeg részegen tátog.

A hetyke bajusz kipödörve-sodorva.

Az admirálisokat puskatussal taszigálod a helsingforsi

lúdról a pokolba.

Még tegnapi sebeit nyalogatja,

de nékem újra nyitott erek tűnnek elő.

A nyárspolgár szava:

Háromszor átkozott légy, te fattyú!

költő- magamé:

Négyszer légy áldott, te dicső!

VERESS MIKLÓS fordításai

Koszta Rozália rajza

2* 1003

(3)

VLAGYIMIR M A J A K O V S Z K I J

ÍGY JÓ!*

(RÉSZLET)

18. ÉNEK

Kilenc október és május vezetett engem, ide

az ünnepek zászlói alatt, milliókkal együtt

hoztam el

• szívemet, a büszkét,

vidámat

és diadalmasat.

A gyász zászlóinak suhogása

alatt — mikor

még forró volt

vére a megöltnek idehozott

lövés,

riadalom, harag, hogy elkomoruljak,

hallgassak,

üvöltsék.

Én

voltam itt,

amikor dobszó dübögött, arcomra

könny

meg fagy települt, de gyakrabban jövök —

egész

egyedül.

Körben a tornyok

őrséget állanak, csúcsos

sisakjuk

az égbe mered, mérget

kuporgat

a kupola-kobak,

• Majakovszkij Csudajó! című poémájában két alkalommal, így ebben a részletben is néhány idézőjellel kiemelt szakaszt a „Fel vörösök, proletárok" című magyar mozgalmi ének dallamára komponált meg.

.1004

(4)

a templomok

álszent szerzetesek.

Éjjel —

felettünk lohol a hold.

Jön valahonnan,

fénye villan távol...

a KVB meg

a Népbiztosok Tanácsa felett Kibontja

a Kreml falát

a homályból, a lőréseken át

kúszik közelebb.

A sima kövön

remegve lép, egy pillanatra

rászorul arca, utána

fehér fejét a meztelen

kőről

felkapja.

A vesztőhélyeket nem szívlelhetik

a fejek.

Körös-körül

a hold lángja lobogott, nappali

fénybe vonta

a teret...

A falnál

nőalak emel lobogót a fal tövében

nyugovók felett.

A hold nikkelje elönti

a földet, szuronyokat

ádáz, haragos

fénybe von, mint

egymásra fektetett könyvek — áll

a mauzóleum.

(5)

De ajtajához

nem taszít engem fekete bánat,

nyúlós és kietlen, — lelkem

nem a halál házába lép, - ő verekszik,

a vért

agyakban,

erekben eleven,

emberi tavaszként viszi szét.

A sírok

mégsem eresztenek, megállítanak a nevek.

Komoran olvasom az egyiken:

„Kraszin És látom

Párizs,

Doriot az utcán. ..

piros arccal, őszen

megérkezik Kraszin, munkások öröme

árad,

mint a hullám. - Lám,

amazt láttam

a halála előtt.

Fényképezték.

Nevetett éppen ...

És lezuhant Vojkov,

vére csöpögött, úszott

az újság

a vérben. — Egy kurta

pillanatra

képzeletemben

— képeiről alakja

ismerős — hegyes szakállal,

gyűrött köpenyben megjelent

egy férfi,

inas és erős.

Az ifjúnak, mikor

nekivág életének,

(6)

és példaképekre

gondol szüntelen, töprengés nélkül

mondom:

— Példaképed Dzerzsinszkij elvtárs

legyen. — Egyik csontként,

másik hamuként

a földbe feküdt...

Némelyiknek

tán még

hamva sincsen.

Testük

száműzetés, golyó,

harc megtörte, de öregségtől

nem halt meg

egyik sem.

A vörös sírokban

— úgy rémlik nekem — elvtársinkat

a gond mérge marja.

Csontokon,

hamvakon

szivárog csöndesen, virágon,

füvön át

tör ki a szabadba.

A fű

és a virág

sustorog szüntelen:

— Mondjátok —

itt vagytok?

Mondjátok —

vajon küzd, indul-e még

harcba

hadatok azóta?

Felépíti

fényből, acélból

a kommünt köztársaságotok

ma élő lakója?

„— Elvtársunk, csendben aludj, lent...

Országod

ifjú legény,

(7)

egyre

sugárzóbb

az új rend, senkise

gyoz erején."

De a hamvvedrekből konokul

susogják, koszorúk

szalag-nyelvéről

rebben:

- Hát

a fekete Ázsiák, Európák, szendergés,

bilincs,

félelem?

„— Nem!

Hol ma

a pénz szava törvény, s úr még a börtön,

a lánc, árnyatok

harcba megy önként, kelteget

és

magyaráz. —"

— Ti sem merültök el a sűrű

hínárban?

Agyatok

nem hivatali

• póktemető?

Mondjátok — épen?

Mondjátok — szilárdan indul

a harcba

a pártos erő? —

„— Elvtársunk,

csendben aludj hát...

Álmodra orvul

ki tör?

Felkelünk,

fogjuk a puskát az első

parancsszóra:

„Föl!"

SIMOR ANDRÁS fordítósa .1008

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Jöjj Szentlélek, adj nekem erőt, hogy életem min- den nehézségét a Szűzanyának ajándékozhassam, hogy általa és a mi Urunk, Jézus Krisztus által áldás lehessek

Jöjj, Szentlélek, irgalmazz nekem, formálj belőlem apostolt, ahogy Pünkösdkor az apostolokat megváltoztattad, betöltötted; ahogy a Szűzanyát eltöltötted,

Az akciókutatás korai időszakában megindult társadalmi tanuláshoz képest a szervezeti tanulás lényege, hogy a szervezet tagjainak olyan társas tanulása zajlik, ami nem

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

A végkimenetelt lebegtető magyar változatot némi optimizmussal még lehet úgy olvasni, mint a gépvilág veszélyére figyelmeztető rossz álmot, amelyet megelőzhetünk, az

Mert én csak így érzem faluk édes lelkét, a békét harangozó csöndes téli estét, mint havas tájakon elfekvő fehérség, lelkemben sajog, s él a régi emlék. Ez a drága

mint a jégen sima láb nyomtalan siklik tovább, mert már láttam tegnap Már az este gomolyog, képén kajla mosolyok, vihog minden ablak... FEKETE

A kérdésre Pilinszky alig érzékelhető különbséggel mindig ugyan- úgy és ugyanazt válaszolja: „nem vagyok keresztény költő, de szeretnék az lenni...", „én hivő