ADATTÁR.
CSOKONAI: EMLÉKEZETNEK OKÁÉRT!
Az ifjú Csokonainak lelkivilágába alig lehet mélyebben bepillantani,, mint az Emlékezetnek okáért /-nak nevezett cinvédelmi irata segítségévei, melyet 22-ik évében írt, 1795. június 18-án, három nappal a kollégiumi ifjú
sághoz intézett búcsúbeszéde után és két nappal a kollégiumból való vég
leges eltávolítása előtt.
Száztíz évig rejtőzött ez a szinte fölmérhetetlen súlyú életrajzi doku
mentum, amikor Oláh Gábor az IK. 1903. évfolyamában, a 120—2. lapon teljes szövegében lenyomatta a debreceni ref. kollégium könyvtárának ezt a kézirati ereklyéjét. De ha még oly nagy elismeréssel vagyunk is a mulasz
tás jóvátételéért, nem hallgatjuk el, hogy az Emlékezet okáért! ez első közlése részben a másolás, részben a nyomtatás révén nem felel meg a hitelesség szigorúbb követelményeinek. Az eredeti kézirat és a nyomtatott szöveg pontos összehasonlítása után meg lehet állapítanunk számos írásjelzési és helyesírási eltérést, néhány szó- vagy szótagbeli hiányt, söt egy-két durva hibát is. Erre a megállapításra annál inkább szükség van, mert akik csak átvették, vagy valamilyen (történet-, illetőleg regényírói) célból fel
használták a Csokonai magamentő írását, azok átvették a hibákat is, sőt — vigyázatlanságból-e, félreérté sb öl-e ? — tovább rontották a szöveget.
Legyen szabad ezt a kegyeletes kötelességet és irodalomtörténeti parancsot nekem elvégezni.
1. E l t é r é s e k .1
1. Cs a határozott névelő, a és a mutató névmás e után, valamint az s kötőszó elé hiányjelt tesz; OG ezt a hiányjelt többször elhagya; így az 1. lap 4., a 2. lap 12. és 19., a 3. lap 4. és 5., a 4. lap 13. és 25. sorában.
2. Cs te-vel jelöli a 'c-t, egy esetet kivéve; viszont OG egy esetben az-vel adja vissza a Cs tz-]ét (1. lp. 21. s.); épen úgy a ts-t cs-vel (4. Ip. 18. s.) 3. Cs sokkal több hosszú magánhangzót írt, bizonyára ejtett is, mint a mai köznyelv; OG ezek jórészét megrövidíti. így lesz nála írtóztató-ból irtóztató, fó'ldén-ből földén, bííntetések-ből büntetések. A teljes hitelesség kedvéért OGnak meg kellett volna jegyezni, hogy Cs az ó'-«-t égy vesszös, két pontos betűkkel írja.
\ * Cs az eredeti kéziratot, OG az Irodalomtörténeti Közleményekben lenyomatot, a lap- és sorszámok a kézirat lapjait és-sorait jelölik. _ \ ,
432 KARDOS ALBERT
4. Cs együtt-jét is megrövidíti OG egyiítt-re (2. Ip. 28. s.).
5. Cs sokkal több nagybetűt használ — ezeket OG, a mai helyes
íráshoz alkalmazkodva, nem mindig tartja tiszteletben.
6. Gs az igekötös igéket sokszor külön írja; OG nem mindig követi ezt a helyesírási sajátságát.
7. Ezzel ellentétben Cs mindig egybeírja, mondjuk, hozzácsapja az is kötőszót az előtte álló szóhoz (láttamis, Czigánynakis, toronybólis, mostis).
Mindezek az is-ek OGnál külön szókként vannak szedve. ,
8. Eltérés, de talajdonkép helytelen olvasás, mikor Cs mind eddig-je helyett OG mint eddig-et ad (1. Ip. 17. s.).
9. Az eltérések közé sorolom, hogy OG a Tanitványim szót teljesebbé akarja tenni: Tanítványaim! "(4. Ip. 19. s,). ._..';••_
10. A központozási, esetleg ékezési eltéréseket, bár ilyen is akad jó néhány, figyelmen kívül hagytam.
2 . H i á n y o k ;
1. OG nem tudta kibetűzni strictioris observantiae latin kifejezést 12. Ip. 16—7. s.); ezért az első szót csak pontokkal adja, a másodikat sem teljesen. OGnak ezt a hiányát már 1905-ben pótolta a Debr. Prot. Lap (322. Ip.).
2. A lenyomatból kimaradt a 3. Ip. 1. sorabeli ne tagadó szócska, ami értelemzavart okoz; kimaradt a 4. Ip. 5. sorabeli néki személyes névmás, pedig szükség volna reá, végül a nyújtson igéből a,j — ez nyilván sajtóhiba.
3. Hiányoznak a kézirat kihúzott szavai, melyek nemcsak az akribiá kedvéért lettek volna közlendők, hanem mert részben bizonyít mák azokat a lelki hánykolődásokat, amelyek közt a magamentő írás született.
3 . H i b á k .
A hibásan olvasott és hibásan lenyomtatott mind eddig-en kívül, melyet az Eltérések 8. pontjában már említettem, súlyos hiba csak a német versidézet közlésében található. Csokonai ugyanis önvédelmi iratához hozzá
függesztett két német sort, melyek egy hosszabb vízszintes és egy rövidebb füg
gőleges vonallal, jobban mondva egy mértani szöggel el vannak választva:
So verschmachten junge Rosen Von des Mittags Sonnenschein!
. OG ezt az idézetet az elkülönítés fölemlítése nélkül így közli:
So verschmachten junge Rosen Von der Mittags Sonnen Schein!
Az összetett Sonnenschein-nak különírása még hagyján, de a des helyetti der durva toll- vagy nyomda-hiba!
Csokonai magamentő írásának még négy rendbeli lenyomatát ismerem, amelyek nem annyira híven, mint vakon követik Oláh Gábort eltéréseiben,, hiányaiban és hibáiban egyaránt.
Az Emlékezetnek okáért! közölve van: 1. a Debr. Prot. Lap 1905. év
folyamában (322. lap), amint azt már említettem, 2. a Híirsányi—Gulyás-féle úgynevezett teljes Csokonaibán (II. kt. második felé, 598. Ip.) 3. Dr. Nagy
ADATTÁR 433
Sándor A debreceni református kollégium c. történeti müvében (1933. I. k t 110. lp.), 4. Mészöly Gedeon Földiekkel játszó e. regényében (1935. 129. lp.).
Ezek közül a három utolsó semmi esetre sem tartotla szeme előtt az eredeti kéziratot, pedig módjukban lett volna, kivált dr. Nagy Sándornak, aki deb
receni kollégiumi tanár. Mind a négy helyen ott található a der Mittags,, sőt Mészölynél kétszer is (142. lp.). Még szerencse, hogy magyarul tudó német ember nem olvasta ezeket a kiadványokat és így nem kellett összecsapnia a kezét a német grammatikának ilyen súlyos megsejtése miatt.
4 . 1 o v á b b í s z ö v e g r o m l á s .
A német verspárral nem foglalkoznám ily hosszan, ha az a két szenti
mentális sor nem fejezné ki Csokonai ifjúságának egész tragikumát, és ha a német nyelvtani hiba eszembe nem juttatná, hogy a közlők — itt már nem Oláh Gábort értem — a magyar nyelv terén is nagyokat botlottak és Csokonainak ezen az emlékezetes és minden kegyeletre érdemes fogalmaz
ványán további rongálásokat vittek végbe.
Mellőzve sok apró eltérést, hiányt, pótlást, melyek Csokonai helyes- rását teljesen átalakítják, csak két súlyosabb értelmi botlást említek fel,, melyeket dr. Nagy és Mészöly közösen, illetőleg egyik a másik után követ el.
Csokonai mintegy ünnepiesebbé akarván tenni magam entő írását, ezzel a vallásos üdvözlés-félével kezdi azt: Az Olvasónak, Istentől kegyelmet az Emberektől jó akaratot! (V. ö. Lecturis salutem!) Ez az eredeti szöveg az említett két közlőnél így ferdül el: Az olvasónak Istentől kegyelmet, az embe.
veknek jóakaratot. — Ez azért elferdítés, mert Csokonai tulajdonkép egy bibliai parallelizmussal élt: Istentől kegyelmet, emberektől jóakaratot, t. i. kér.
De akár van Csokonaiban bibliai parallelizmus, akár nincs, az ö szövegét sem Nagy Sándornak, sem Mészölynek nincs joga megváltoztatni.
Még bántóbb szövegrontás történt a magamentö írás tulajdonképeni befejezésével. A végsőig elkeseredett és magát, mint kálvinistát elveszettnek érző Csokonai az öt számkivető Debrecennek, a kálvinista Rómának, coriolanusi daccal kiáltja oda: fel szüli (t. i. őt) Eger vagy Kalotsa. A felszül igét, amelynek fölemely naggyá, híressé tesz a jelentése, felszedi-vé torzítja a két közlő, akár mert nem ismerték, akár mert félreértették ezt az Alföld magyar nyelvében közönségesen használt, de nagyon jellemző kifejezést. A Coriolanus lelki állapotában vergődő Csokonai ajkára annál kevésbbé illik a félszedni szó, mert rongyot s egyéb utcai holmit szoklak felszedni.
Sokáig időztem Csokonai önvédelmi iratánál, de szolgáljon mentségemül
— elsősorban a hibáztatott közlök szemében — egyrészt a mélyen átérzett Csokonai-kultusz, másrészt az a kettős törekvés, hogy ennek az irodalmi ereklyének vissza akartam adni eredeti épségét és szövegét meg akartam, óvni a folyton terjedő romlástól.
KARDOS ALBERT-
