É R T E K E Z É S E K
A N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L . KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.
AZ I . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
S Z E R K E S Z T I
S Z I N N Y E I J Ó Z S E F
O S Z T Á L Y T I T K Á R .
XXI. KÖTET. 1. S Z Á M .
D E O Y I D I O
ELEGLE IN MESSALLAM
A U G T O R E
SORIPSIT
GEYZA NÉMETHY
ACADKMIAS LITTERARUM HUNOARICiE SODALIS.
Commentatio in consessu Academiae Litterarum Hungaricac die 2. Novetnbris a. 1008. redtata.
A r a 6 0 fillér.
B U D A P E S T . 1909.
r
Értekezések a nyelv- és szép tudomány ok köréből.
I. k . I. Télfy : Solon adótörvényéről. 20 f. — II. Telfy: Adalékok a/, attikai törvénykönyvhöz. 20 f. — III. Tarkányi : A legújabb magyar Szentírásról. 40 f. — IV. Szusz K.: A Nibelungének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről. 20 f. — V. Toldy F.: Tudománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása. 20 f. — VI. Vámbéry : A keleti török nyelvről. 20 f. — VII. Imre S.:
Geleji Katona István főleg mint nyelvész. 60 f. — VIII. Bartalus: A magyar egy- házak szertartásos énekei a XVI. és XVII. században. Hangjegyekkel. 1 K 20 f. — IX. Toldy : Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. I Ii 20 f. — X.
Brassai: A magyar bővített mondat. 40 f. — XI. Bartalus I.: A felsőaustriai kolostoroknak Magyarországot illető kéziratai- és nyomtatványairól. 40 í. (1867—1869.) I I . k . I. Matray G: A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvin-codex- ről. 20 f. — II. Szász K. : A tragikai felfogásról. 40 f. — III. Joannovics ; Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez. 40 f. — IV. Finály: Adalékok a magyar rokon- értelmű szók értelmezéséhez. 40 f. — V. Télfy : Solomos Dénes költeményei ós a hétszigeti görög népnyelv. 40 f. — VI. Zichy A. : Q. Horatius satirái. 40 f. — VII. Toldy : Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. 80 f. — VIII.
Gr. Kuun G. : A sémi magánhangzókról és megjelölésük módjairól. 40 f. — IX.
Szilády: Magyar szófejtegetések. 20 f. — X. Szénássy S. : A latin nyelv és dialek- tusai. 60 f. — XI. Szilády Aron : A defterekről. 40 f. — XII. Szvorényi J. : Emlék- beszéd Árvay Gergely felett. 20 f. (1869—1872.) — I I I . k . I. Brassai: Commentator eommentatus, Tarlózatok Horatius satiráinak magyarázói után. 80 f. — II. Szabó K. : Apáczai Cséri János Barcsai Ákos fejedelemhez benyújtott terve a magyar hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében. 20 f. — I I I . Szabó I.:
Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. 20 f. — IV. Vadnai : Az első magyar társadalmi regény. 40 f. — V. Finály : Emlékbeszéd Engel József felett. 20 f. — VI. Barna F. : A finn költészeti-ől, tekintettel a magyar ősköltészetre. 80 f. — VII. Riedl Sz.:
Emlékbeszéd Schleicher Ágost, külső 1. tag felett. 20 f. — VIII. Dr. Goldziher I.:
A nemzetiségi kérdés az araboknál. 60 f. — IX. Riedl Sz. : Emlékbeszéd Grimm Jakab felett. 20 f. — X. Gr. Künn G. : Adalékok Krim történetéhez. 40 f. — XI.
Riedl Sz. : Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának. 40 f. (1872—1873.) I V . k . I. Brassai: Pai-aleipomena kai d'iorthoumena. A mit nein mondtak s a m i t rosszul mondtak a commentatorok Virgilius Aeneise 11-ik könyvéről különös tekin- tettel a magyarra. 80 f. — I I . Bálinth G :. Jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól. 40 f. — III. Bartal A. : A classica philo- logiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mivelése hazánkban. 80 f.
1Y, Barna F. : A határozott és határozatlan mondatról. 40 f. — V. Dr. Goldziher T.: Jelentés a m. t. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekin- tettel a nyomdai viszonyokra keleten. 40 f. — VI. Hunfalvy P. : Jelentések : i. Az orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gyűléséről. — n. Budenz J.:
A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről.
30 f. — VII. Fogarasi J. : Az uj szókról. 30 f. — VIII. Toldy F. : Az u j magyar orthologia. 30 f. — IX. Barna F. : Az ikes igékről. 30 f. — X. Szarvas G. : A nyelvújításról. 30 f. (1873—1875.) — V. k . I. Barna F.: Nyelvészkedő hajlamok a magyar népnél. 50 f. — II. Brassai S. : A neo- és palseologia ügyében. 60 f. — III. Barna F. : A hangsúlyról a magyar nyelvben. 60 f. — IV. Ballagi M.: Brassai és a nyelvújítás. 30 f. — V. Szász K.: Emlékbeszéd Kriza János 1. t. felett. 50 f. — VI. Bartalus I. : Művészet és nemzetiség. 40 f. — VII. Télfy I. : Aeschylos. 1 K 60 f. — VIII. Barna F.: A mutató névmás hibás használata. 20 f. — IX. Imre S.:
Nyelvtörténelmi tanulságok a nyelvújításra nézve. 1 K 20 f. — X. Arany L. • Bérczy Károly emlékezete. (1875—1876.) — V I . k . 1. Mayr A. : A lágy aspiraták kiejtéséről a zendben. 20 f. — II. Bálint G.: A mandsuk szertartásos könyve, 20 f. — I I I . Dr. Barna I. : A rómaiak satirájáról és satirairóikról. 40 f. — IV.
Dr. Goldziher I.: A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. 1 K. — V. Szász K. : Emlékbeszéd Jakab István 1. t. fölött. 20 f. — VI. Adalékok a m. t. Akadémia megalapitása történe- téhez. i . Szilágyi I. n . Vaszary K. H l . Révész I. 1 K 20 f. — V I I . Bartalus : Emlékbeszéd Mátray Gábor 1. t. felett. 20 f. — VIII. Barna: A mordvaiak tör- ténelmi viszontagságai. 40 f. — IX. Télfy : Eranos. 40 f. — X. Joannovics : Az ik-es igékről. 80 f. (1876.) — V I I . le. I. Barna F. : Egy szavazat a nyelvújítás ügyében.
1 K. — II. Budenz J.: Podliorszky Lajos magyar-sinai nyelvhasoulitása. 20 f. — III. Zichy A.: Leasing. 40 f. — IV. Barna F. : Kapcsolat a magyar és szuomi
D E O V I D I O
ELEGLE IN ME SS A L U M
A U C T O R E
SCB1PSIT
GEYZA NÉMETHY
ACADEMIC LITTKBAUUM HUNGAKICAS SODALIS.
Commenlalio in consessu Academiae Litterarum Hungaricae die 2. Novernbris a. UMS. rccilata.
B U D A P E S T I N I
SUMPTIBUS ACADEMIC LITTEEARUM HUNGAEICjE MOMIX,
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
De Ovidio elegiae in Messallam auctore.
Inter Catalepta Yergilii, Academia Amplissima!, sub nu- mero IX. ad nos pervenit elegia in t r i u m p h u m Messallee de Aquitania a. d. VII. Kai. Oct. anno 27. a. Chr. n.*) celebra- tum, quam Vergilio tribui non posse primo statim obtutu ap- paret. Totum enim carmen puerile opus est scatetque locis ex Catullo, ex Bucolicis Vergilii et ex Panegyrico in Messallam (a. a. Chr. n. 31. scripto) sumptis.**) Poeta Messallam clientis humilitate alloquitur viresque suas non sufficere ad res bellicas Messallae canendas ingenue fatetur vs. 5 5 . :
Non nostrum est tantas, non, inquam, attingere laudes;
deinde se, si Messallae carmina Graece scripta humili elegia sua dignum in modum celebrare iisque appropinquare possit, optatis ipsis plus procedere dicit vss. 59—63.:
Nos ea, quaj tecum finxerunt carmina divi, Cynthius et Müsse, Bacchus et Aglaie,
Si laude sequiperare humilis, Messalla, Camenae, Si patrio Graios carmine adire sales
Possumus, optatis plus iam procedimus ipsis.
Talia igitur verba non potuerunt proficisci a Vergilio illo, qui anno 27. Bucolica et Georgica iam pridem perfecerat iam- que princeps poetarum aetatis suse se accinxerat ad heroicum carmen de Aenea scribendum. Homerum aemulaturus.
Quod autem ad verum auctorem buius elegiae pertinet, eum fuisse adulescentulum immaturo quidem ingenio, sed poe- tica virtute non destitutum, omnes fere viri docti consentiunt.
Talis fuit inter scriptores. quorum Messalla fautor erat, circa ' ) Cf. Corp. Inscr. Lat. torn. I. p. 461.
**) Hunc Panegyricum Propertio adulescentulo vindicaudum censni in editions Lygdami a me curata (Budapestini, 1906.) pp. 89. sqq.
A K A P . RRT A NVKLV* IÍS BBBPTTTD. K O R P B A L . X X I . K r t T . I . BZ.
>
4 GEYZA NÉMETHY.
annum 27. Ovidius, qui mense Martio anni 43. natus tempore triumphi Messallse a n n u m agebat septimumdecimum atque, ut ipse dicit, iam puer domum Messallfe colebat et frequentabat.
En vobis, auditores doctissimi!, Trist. IV. 4., vss. 27—28. (ad Messalinum, filium Messallse maiorem):
Nam tuus est primis cultus mihi semper ah annis — Hoc certe noli dissimulare — pater.
Ad eundem Messalinum scripsit Epist. ex Vont. II. 2., cuius initio (vss. 1—2.) legimus:
Ille domus vestrae primis venerator ah annis, Pulsus ad Euxini Naso sinistra freti;
et, quod hoc loco dixit, iterat sub finem elegise eiusdem, vss.
99—100.:
Hoc pater ille tuus primo mihi cultus ab aevo, Si quid habet sensus umbra diserta, petit.
Ad eandem rem pertinet Epist. ex Pont. II. 3., quod car- men poeta ad Messallse filium minorem, ad Maximum Cottam, scripsit, ubi se eo iam tempore, quo Cotta natus esset, Mes- sallte domum frequentasse gloriatur (vss. 71—74.):
Et quod eras aliis factus, mihi natus amicus, Quodque tibi in cunis oscula prima dedi,
Quod, cum vestra domus teneris mihi semper ah annis Culta sit, esse vetus me tibi cogit onus.
Auctor elegise, ut supra vidimus, Messallam sibi proponit in arte poetica magistrum, cui appropinquate (vss. 59—63.) temptat; Ovidius quoque ssepe commemorat Messallam fuisse ingenii sui ducem seque ab illo, ut carmina ederet, esse per- m o t u m ; cf. Epist. ex Pont. I. 7, 27—28. (ad Messalinum):
Nec tuus est genitor nos infitiatus amicos, Hortator studii causaque faxque mei;
prseterea ibidem II. 3, 75—78. (ad Maximum Cottam):
Me tuus ille pater, Latiae facundia linguae, Quae non inferior nobilitate fuit,
Primus, ut auderem committere carmina famae, I m p u l i t : innenii dux fuit ille mei.
Alibi autem ingenjum suum a magno illo viro probaijum 4
DE ELEGIA I N MESSALLAM.
fotumque fuisse non sine superbia n a r r a t ; cf. Trist. IV. 4, 29—
32. (ad Messalinum):
Ingeniumque meum — potes hoc meminisse — probabat Plus etiam, quam me iudice dignus eram,
Deque meis illo referebat versibus ore, In quo pars magnae nobilitatis erat.
Locus mirus est in elegia ad Messallam vss. 43—44., ubi poeta maximis Messallse in rem publicam meritis adnumerat, quod castra toties foro praeposuerit bellaque gesserit tarn procul a filio tali, qualis sit eius filius, et ab urbe tali, qualis sit E o m a :
Castra foro toties, urbi praeponere castra, Tarn procul hoc gnato, tarn procul hac patria.
Interpretibus quibusdam tarn inepta videbatur hoc loco filii Messallae commemoratio, ut versum emendare temptaverint, ut ex apparatu critico editionis cuiusvis opparet; sed plana fiunt omnia, si Messalinum, Messallai filium maiorem, circa a n n u m 27. iam egregise spei puerum et Ovidio a puero amicis- simum fuisse scimus. Nam, si hoc carmen Ovidius adulescen- tulus scripsit, certe mirum non est eum non solum patri, sed etiam filio, amico et fautori suo, adulari voluisse; cf. Epist. ex Pont. II. 3. vss. 79—80. (ad Maximum Cottam, filium Messallae minorem):
Nec, quo sit primum nobis a tempore cultus, Contendo fratrem posse referre tuum.
Praeterea in carminibus in exilio scriptis, ubi patronos quserit, qui pro se Augustum exorent, non semel ad Messalinum verba dirigit eumque veteris amicitite commonefacit; cf. Epist.
ex Pont. I. 7, 17—18:
Me miserum, si tu verbis offenderis istis Nosque negas ulla parte fuisse tuos;
ibidem vss. 23—24 :
Nec tarnen inrumpo, quo non licet i r e ; satisque est, Atria si nobis non patuisse negas;
ibid. II. 2, 103—104:
. . . nec tu potes ipse negare Et nos in turbee parte fuisse tuse:
Ingenii certe, quo nos male sensimus usos, Artibus exceptis, soepe probator eras.
5
20 GEYZA N É M E T H Y .
Unde Messalinum non solum amicum Ovidii, sed etiam scriptorum eius, excepta Arte Amatoria, admiratorem fuisse elucet.
Inter carmina Ovidii, quae setatem tulerunt, nullum qui- dem est ad Messallam aut de Messalla scriptum, sed poeta aperte dicit Epist. ex Pont. I. 7. se in mortem Messallae epice- dium composuisse (vss. 29- 30. ad Messalinum):
Cui nos et lacrimas, s u p r e m u m in funere munus, Et dedimus medio scripta canenda foro.
Ergo etiam hoc tempore, lit ita dicam, domesticus Mes- sallarum poeta erat Ovidius.
Quin etiam argumentum h u i u s elegia' talis est, ut ingenio Ovidii vei maxime respondeat. Poeta enim in hoc carmine triumphali pauca tantum verba facit de triumpho resque Mes- sallae bellicas ne attingere quidem se audere dicit, sed fautorem suum ex hello cruentissimo redeuntem celebrat carminum bu- colicorum auctorem! Nonne dignissimum est hoc Ovidio illo, qui heroum facta nunquam suscepit celebranda, cui «iam parvo Cielestia sacra placebant inque suum furtim Musa trahebat opus»,1) qui et forensi et bellicse gloriae, monitis patris spretis, mature praeposuit «Aoniae tuta otia»,2) seque arti poeticse adeo dedidit, u t praeter earn nihil fere recte aestimare potuerit.
Praeterea et elocutio carminis et sententiae quaedam Ovi- dianam prae se ferunt indolem, quod non nos vidimus primum, sed iam T E U F F E L rectissime agnovit in História Litterarum Ro- m a n a r u m :3) «Die unterwürfige Elegie an Messalla kann nicht von Virgil sein, sondern ist von einem Anfänger, der seine mythologische Gelehrsamkeit zur Schau trägt und eher in der Manier Ovids als Virgils dichtet». En vobis quasdam similitu- dine manifestas:
Vss. 1 — 2 : «Pauca mihi, niveo sed non incognita Phoebo . . . dicite Pierides». Hoc loco incognita significat: non infitianda, quae Phoebus se digna iudicet. Eodem sensu occurrit verbum cognoscendi Ovid. Pont. III. 2, 103—106. (ad Maximum Cottam) locusque elegiae optime hoc Ovidii loco illustratur:
]) Trist. IV. 10, 19—20.
2) Ibid. vss. 39—40.
3) Cf. torn. I. p. 504. edit. 5.
6
DB EIIEGIA I N MES9ALLAM. 7 Adde, quod est animus semper tibi mitis et alt»
Indicium mores nobilitatis liabent, Quos Volesus patrii cognoscat nominis auctor,
Quos Numa maternus non ne,get esse suos.
— Ys. 2 : « P a u c a m i h i doctse dicite Pegasides» a d v e r b u m psene r e s p o n d e t Ovid. H e r o i d . 15, 2 7 : «At m i h i Pegasides b l a n d i a s i m a c a r m i n a d i c t a n t » . — Vss. 17— 1 8 :
Molliter hie viridi patulae sub tegmine quercus Moeris pastores et Melibceus erant,
l o c u t i o molliter esse a p u d O v i d i u m s o l u m i n v e n i t u r T r i s t . I V . 8, 5 — 8 :
Nunc erat, ut posito deberem fine laborum Vivere me nullo sollicitante metu, Quseque meae semper placuerunt otia menti,
Carpere et in studiis molliter esse meis.
— Vss. 3 1 — 3 2 . d e H i p p o d a m e , O e n o m a i filia:
Saepe animam generi pro qua pater impius liausit, Saepe rubro Eleis sanguine fluorit, humus.
S i m i l i t e r a t t i n g i t h a u e f a b u l a m Ovid. I b . 3 6 7 — 3 6 8 : Ut qui perfusam miserorum saepe procorum
Ipse suo melius sanguine tinxit humum.
— Vss. 4 3 — 4 4 :
Castra foro toties, urbi praeponere castra, Tarn procul hoc gnato, tarn procul hac patria,
n o n s o l u m M e s s a l i n i m e n t i o Ovidii n o s c o m m o n e f a c i t , sed e t i a m i d , q u o d d e u r b e R o m a h i e l e g i m u s , p r o r s u s O v i d i a n u m est, u t ex T r i s t . I . 5, 6 6 — 7 0 . e l u c e t :
A patria fugi victus et exul ego :
Nec mihi Duliobium domus est Ithaceve Samosve, Poena quibus non est grandis abesse locis, Sed quae de Septem totum circumspicit orbem
Montibus, imperii Roma deumque decus.
— V s s . 5 9 — 6 0 :
. . . tecum finxerunt carmina divi, Cyntliius et Mus®, Bacchus et Aglaie,
7
20 GEYZA NÉMETHY.
duo loci Ovidiani respondent, ubi una cum Apolline et Musis- etiam Bacchus commemoratur poetarum fautor, Amor. I.
1 1 — 1 2 :
At Plioebus comitesque novem vitisque repertor Hinc faciuot . . .
et A. A. III. 3 4 7 - 3 4 8 :
O ita Phoebe velis, ita vos, pia numina vatum, Insignia cornu Bacche novemque de®.
Quae hue usque disputavimus, certe non sufficiunt ad ele- giam in Messallam Ovidio tribuendam, sed liceat tarnen vohis,.
auditores doctissimi!, proponere quaestionem: potueritne fieri,, ut Cataleptis Vergilii post mortem poet® sine ulla selectione ex scrinio relicto editis insertum sit carmen ah Ovidio adule- scentulo scriptum eodem modo, quo re vera illis immixtus est iambus Horatii in epodon libro non editus?*) Messalla enim, qui ingenium pueri poeticum mature cognoverat, facile potuit opusculum Yergilio tradere iudicandum. Ceterum librum totum Catalepton sine minima suspicionis umbra Yergilio tribuerunt antiqui, unde factum eat, u t falsarius file, qui epyllion Ciris Vergilio supposuit, quo fetui suo misello Vergilianum daret co- lorem, praeter Bucolica, Georgica et Aeneidem etiam b a n c ele- giam consulto imitatus sit.**)
Sed summi est momenti, ut elegiam in quaestionem voca- tam tandem aliquando recte intellegamus. Quare commentationi mese adieci carmen, quod, u t tota Appendix Vergiliana, pessi- mis nobis traditum est codicibus, artis criticas ope emendatum adnotationibusque exegeticis instructum. Mihi enim id maxime fuit propositum, ut b a n e elegiam virorum doctorum diligentiae commendem, eritque veliementissime gratum, si cui earn Ovidio certioribus vindicare argumentis coutigerit.
*) Catalept. XIII. Horatio vindicavi in coinmentatione mea De e/iodo Horatii Cataleptis Vergilii inserto (Budapestini, sumptibus Academi®
Litterarum Hungaric®, 1908.).
**) Quod demonstravi in editione Ciris a me curata, qu® proximo anno (1909.) inter editiones criticas Academire nostr® in publicum prodibit.
8
E L E G I A I N M E S S A L L A M . (Verg. Catalept. IX.)
Pauca mihi, niveo sed non incognita Phoebo, Pauca mihi doctse dicite Pegasides.
Victor .adest, m a g n i magnum decus ecce triumphi, Victor, qua terrae quaque patent maria,
Horrida barharicae portans insignia pugnae, Magnus ut Alcides utque superbus Eryx;
Nec minus idcirco vestros expromere cantus Maximus et sanctos dignus inire choros.
Hoc itaque insuetis iactor magis, optime, curis, Quid de te possim scribere quidve tibi.
Nam que (fatebor enirn) quae maxima deterrendi Debuit, bortandi maxima causa fuit.
Pauca tua in nostras venerunt carmina Chartas, Carmina cum lingua, tum sale Cecropio, Carmina, quae vivent saeclis accepta futuris,
Carmina, quae Pylium vincere digna senem.
Molliter hie viridi patulae sub tegmine quercus Moeris pastores et Melibceus erant,
Dulcia iactantes alterno carmina versu, Qualia Trinacriae doctus amat iuvenis.
Certatim ornabant omnes beroida divi, Certatim divae m u n e r e quaeque suo.
Felicem ante alias o te scriptore p u e l l a m ! Altera non fama vixerit ulla p r i o r :
Non illa, Hesperidum ni munere capta fuisset, Quae volucrem cursu vicerat H i p p o m e n e n ; Candida eyeneo non edita Tyndaris ovo,
Non supero fulgens Cassiopea polo,
GEYZA NÉMETHY.
Non defensa diu multo certamine equorum, Optabant Graise quam sibi quseque manus, Ssepe a n i m a m generi pro qua pater impius hausit,
Ssepe rubro Eleis sanguine fluxit h u m u s ; Eegia non Semele, non Inachis Acrisione,
I m m i t e m expertse fulmine et imbre I o v e m ; Non cuius ob r a p t u m pulsi liquere penates
Tarquinii patrios, filius atque pater, Illo quo p r i m u m dominatus E o m a superbos
Mutavit placidis tempore consulibus.
Multa neque immeritis donavit prsemia alumnis, Prsemia Messallis maxima Publicolis.
Nam quid ego immensi memorem studia ista laboris?
Horrida quid durse tempóra militise?
Castra foro toties, urbi praeponere castra,
Tarn procul hoc gnato, tarn procul hac patria?
I m m o d e r a t a pati iam frigora iamque calores?
Sternere vel dura posse super silice ? Ssepe trucem adverso perlabi sidere p o n t u m ?
Saepe mare audendo vincere, saepe h i e m e m ? Saepe etiam densos immittere corpus in hostes
Communem belli nec meminisse d e u m ? Nunc celeres Afros, periurae milia gentis,
Aurea n u n c rapidi flumina adire Tagi?
Nunc aliam ex alia bellando quaerere gentem Vincere et Oceani finibus ulterius?
Non nostrum est tantas, non, inquam, attingere laudes Quin ausim hoc etiam dicere, vix hominum est.
Ipsa haec se, ipsa ferent rerum m o n u m e n t a per orbem Ipsa sibi egregium facta decus parient.
Nos ea, quae tecum finxerunt carmina divi, Cynthius et Müsse, Bacchus et Aglaie,
Si laude sequiperare humilis, Messalla, Camense, Si patrio Graios carmine adire sales
Possumus, optatis plus iam procedimus ipsis.
Hoc satis e s t ; pingui nil mihi cum populo.
A D N O T A T I O N E S .
V. 1—2. Pauca . . . niveo sed non incognita Phocbo, poéta non vult longum heroicum carmen scribere, sed elegiam brevem nova poeseos arte insignem ad exemplum Catulli et sectatorum eius, qui poetarum Alexandrinorum vestigia legentes Annalibus Ennii et veterum scriptorum praeferebant carmina breviora, sed elegantiora, i. e. epyllia, elegias et epigrammata. Ante oculos bábuit Catulli carm. 95. de Zmyrna, Cinnae epyllio: «Parva mei mihi sint cordi monumenta sodalis: At populus tumido gaudeat Antimachoi) et Verg. Ecl. 6,11 — 1 2 : (de idyllio suo Euphorionis epyllia*) celebrante): «nec Phoebo gratior ulla est, Quam sibi quae Vari praescripsit pagina nomen». Cf. infra adn. ad vs. 64:
«pingui nil mihi cum populo». — Pauca mihi . . . Pauca mihi, ut hoc loco, verba in hexametro posita iterantur in pentametro vss. 4, 12, 14, 16, 22, 32, 40, 48, 52, 58. Poéta igitur novellus hac figura puerilem in modum abutitur. — niceo . . . Phoebo, ad sempiternam Phcebi iuventutem r e f e r e n d u m ; cf. Lygdam.
4, 30. (de corpore Phcebi): «Et color in niveo corpore purpu- reus»; Propert. II. 13, 5 3 : «niveum . . . Adonem»; Verg. Aen.
XI. 39: «caput . . . nivei Pallantis». — sed noil incognita Phoebo, quae Phoebus sua esse cognoscat, se digna iudicet. Eodem sensu verbum cognoscendi ponitur apud Ovid. Pont. III. 2, 103—106.
(ad Cottam Messallae filium): «Adde, quod est animus semper
*) Vergilius in ecloga sexta inde a vs. 31. usque ad finem nihil aliud sibi proposuit, nisi ut epyllia Euphorionis excerperet atque demon- straret magistruni ilium tü» vEumpwv, praecipue amici sui Cornelii Galli, dignum esse imitatione neque recto iudicasse Ciceronem, qui Catullum sociosque Tusc. Disp. VII. 19, 45. cantoren Euphorionis appellando irri- sisset. Copiosius de hac re disputabo in libello De sexta Vergilii ecloga, Academia) Litterarum Hungarica; mox proponendo.
11
1 2 GEYZA N É M E T H Y .
tibi mitis et altae Indicium mores nobilitatis habent, Quos Vo- lesus patrii cognoscat nominis auctor, Quos Numa maternus non neget esse suos». non incognita Phoebo . . . mihi doctae dicite Pegasides, cf. Verg. Catal. 4, 7 — 8 : «Cuncta, quibus gaudet Phcebi chorus ipseque Phoebus». — Pauca mihi doctae dicite Pegasides, ad verbum psene idem dicit Ovid. Her. 15, 27: «At mihi Pegasides blandissima carmina dictant». — mihi dicite, poetai carmina sibi a Musis dictari fingunt; cf. Propert. IV. 1, 133: «Tum tibi pauca suo de carmine dictat Apollo». — Pega- sides, IlTj-faai? xprjVYj (ut Anth. Pal. XI. 24. et IX. 230.) dicitur proprie Hippocrene, fons Musarum, quern Pegasus ungula effo- dit, unde Ovid. Trist. III. 7, 15: «Hoc ego Pegasidas deduxi primus ad undas». Hoc loco Pegasides dicuntur Musae, ut apud Ovid. Her. 15, 27: «mihi Pegasides blandissima carmina dictant»
et Propert. III. 1, 19: «Mollia, Pegasides, date vestro serta poetae».
V. 3—6. Victor adest, i. e. Romam reversus triumphum agit Messalla. — magni magnum decus ecce triumphi, poeta re- spexit Paneg. in Mess. 49: «parvae maguum decus urbis Ulixen». — Victor gua terrae . . . patent Messalla bella gessit in diversissi- mis imperii Romani partibus; a. a. Chr. n. 36. et 35. pugnavit in Iapydia et Pannónia, a. 33. devicit Salassos gentem Alpinam, post pugnam Actiacam pacavit provincias orientales: Ciliciam et Syriam et in extremo occidente superavit Aquitanos rebellantes. — quaque patent maria, Messalla enim interfuit pugnae navali Actiacas, ut Appian. Bell. Civ. IV. 38. docemur: (ó Kataap) rcspi Axuov vaoap^Vjoavta aköv (sc. Messallam) xatä zoö Avtwvioo azpa- TTjföv sjrep/Jjsv irtl KeXrok atpioiafrsvooc. — PLorrida barbaricae portans insignia pugnae, ex Catull. 66, 13: «Dulcia nocturnae
portans vestigia rix®». Cf. Ovid. Pont. III. 4, 109. (de triumpho):
«Barbara iam capti poscunt insignia reges». — barbaricae, cum barbaris pugnatae. — portans insignia, ad spolia in pompa trium- phali portata referendum. —- Magnus ut Alcides, quia Messalla, u t Hercules, totum orbem pererravit et pacavit. Apte conveniunt Herculi etiam Horrida insignia vs. 5. commemorata: Hercules enim pelle leonis Nemesei se induebat; cf. Verg. Aen. VII. 669 :
«Horridus Herculeoque umeros innexus amictu». — Alcides, ita corruptelam emendavit Delrio; codex Bruxellensis habet: Oenides
12
DE EIIEGIA IN MESSALLAH. 13
«x coniectura librariorum semidoctorum, qui de Tydeo, filio Oenei, aut de Diomede, nepote eiusdem, cogitabant; in Vossiano legitur aenides, in Monacensi eucides. — Eryx, rex Elymorum in Sicilia, pugil clarissimus, qui cum quovis homine peregrino contendebat et occiso ei spolia detrahebat. Parum apte com- paratur cum Messalla.
V. 7—10. Nec minus idcirco vestros expromere cantus, ex Catull. 65, 3 4 : «Nec potis est dulces Musarum expromere fetus Mens animi». — Nec minus . . . Maximus, quamquam Messalla bellica laude pra?clarus est, nec minus idem maximus est poeta. — vestros . . . cantus, carmina Musarum, quas vs. 2.
allocutus est poeta. Maximus, adiectivum, unde pendet in- finitivus expromere vs. 7. — sanetos . . . choros, Musarum choros. Cf. Propert. II. 30, 37—38. (de Cynthia poetria in cho- rum Musarum a Baccho duetarum reeepta): «(Müsse) te prima statuent in parte cliorese Et medius docta cuspide Bacchus erit».
Poetaa enim se choro Musarum adiungi fingunt; cf. Propert. III.
2, 13—14: «At Mus® comites et carmina cara legenti Et de- fessa chorÍ8 Calliopea meis» et ibid. III. 5, 19- 2 0 : «Me iuvet in prima coluisse Helicona iuventa Musarumque choris impli- cuisse manus». — Hoc itaque . . . iactor magis . . . curis, eo magis iactor curis, quod tu et dux praeclarus et poeta maximus e s : nescio enim bellicasne virtutes tuas celebrem an poeticum ingenium. - de te . . . tibi, est enim carmen de Messalla scri- bendum eique dedicandum.
V. 11 12. Namque (Jalebor enim) quae maxima deter- rendi, ex Verg. Eel. 1, 3 1 : «Namque (fatebor enim) dum me Galatea tenebat». Versus est spondiacus, a sectatoribus Alexan- drinorum adamatus. — quae maxima deterrendi, poeta respexit Paneg. in Mess. 1 2 : «Te, Messalla, canam, quamquam tua cognita virtus Ter ret». — maxima deterrendi Debuit, hortandi
maxima causa fuit, carmina tua maxime hortantur me, ut scri- bam de t e ; sed hasc carmina pulcherrima dignum in modum celebrare difficillimum est, qua difficultate certe deterreri de- bebam.
V. 13 -16. Pauca tua in nostras venerunt carmina Chartas, carmina qusedam tua servo inter libros meos; cf. Plisedr. IV.
prol. 17—18: «Mihi parta laus est, quod tu, quod similes tui 13
1 4 GEYZA NÉMETHY.
Vestras in Chartas verba transfertis mea». — cum lingua tum sale Cecropio, Grasca lingua et Grseco lepore scripta. Carmina Graeca scripsisse videtur Messalla, cum Atbenis una cum Ho- ratio iuvene studiis vacaret. Idem fecit Horatius ipse; cf. Sat.
I. 10, 3 1 — 3 2 : «cum Graecos facerem natus mare citra Versi- culos». - sale Cecropio, Attico, Grseco, ut infra vs. 62: «Graecos sales». — sale, lepore, venustate; cf. Catull. 86, 3 — 4 : «nam nulla venustas, Nulla in tarn magno est corpore mica salis».—
Carmina, quae vivent saeclis accepta futuris, versum ita emen- dare temptavi; codices h a b e n t : «Carmina quae Pylium saeclis accepta futuris», quo Pylium ex vs. sq. irrepsit. Scripsi: vivent, quia hoc loco agitur de comparatione cum vita Nestoris. Cf. Ovid.
Trist. I. 7, 25—26. (de Metamorphosibus suis): «Nunc precor, ut vivant et non ignava legentem Otia delectent admoneantque mei.» — accepta, grata. — Pylium vincere digna senem, qui»
diutius vivant Nestore Pylio, qui secundum poetas nonnullos trecentos annos vixit; poeta respexit Paneg. in Mess. 48—51., ubi Messalla cum Nestore ita comparatur: «Non Pylos aut Ithace tantos genuisse feruntur Nestora vel parvse magnum decus urbis Ulixen, Vixerit ille senex quamvis, dum terna per orbem Siecula fertilibus Titan decurreret horis» et ibid. 112 «Terna m i n u s Pyliae miretur ssecula famae» et Verg. Ge. II. 295. (de sesculo):
«Multa virum volvens d u r a n d o saecula vincit». Cf. etiam Ovid.
Met. XII. 188. (Nestor de se): «vixi Annos bis c e n t u m : n u n c tertia vivitur aetas».
V. 17—20. Molliter hie . . . Moeris pastores ct Melihoeus erant, scripsit igitur Messalla carmina bucolica Theocritum imi- tatus. — Molliter hie . . . erant, lenti iacebant; huius locu- tionis unicum exstat exemplum apud Ovid. Trist. IV. 8, 5—8 r
«Nunc erat, ut posito deberem tine laborum Vivere me nullo sollicitante metu, Qmeque mese semper placuerunt otia menti, Carpere et in studiis molliter esse meis». Poeta ante oculos bá- buit Verg. Eel. 1, 4—5: «tu, Tityre, lentus in umbra Formosam resonare doces Amaryllida silvas» et Propert. I. 11, 14: «Mol- liter in tacito litore compositam». Cf. Terent. Adelph. V. 1, 1 :
«molliter se curare». — viridi patulae sub tegmine quercus, ex:
Verg. Eel. 1, 1: «Tityre, tu patula: recubans sub tegmine fagi». — Moeris . . . Melihoeus, nomina pastoralia e Vergilio notissima. —
14
DE ELEGIA IN MESSALDAM. 15 iactantes . . . carmina, ex Verg. Ecl. 2, 4—5. (de cantu Cory- donis): «lnec incondita solus Montibus et silvis studio iactabat inani». — alterno carmina versu, agitur de certamine cantus apud pa8tores usitato, i. e. de carmine amcebaeo. — alterno . . . versu, ex Verg. Ecl. 7, 18 — 19: «Alternis igitur contendere ver*
sibns ambo Ccepere, alternos Müsse meminisse volebant». — Tri- nacriae . . . iuvenis, Theocritus, poeta Siculus, carminis buco- lici priuceps.
V. 21—22. Certatim ornabant omnes heroida divi, Certa- tim divae munere quaeque suo, cantabant igitur pastores car- mine amcebaeo in eundem fere modum, quo in V. Vergilii ecloga Menalcas et Mopsus Dapbnidis laudes canunt, de heroide qua- dam, quam dii omnibus corporis ingeniique dotibus exornabant.
Auetor elegise ante oculos habuisse videtur Verg. Catal. 4, 5 — 6 :
«Cui iuveni ante alios divi divumque sorores Cuncta, neque in- digno . . . dedere bona» et Propert. I. 2, 27—30. (de Cynthia sua): «Cum tibi prsesertim Fhoebus sua carmina donet Aoniam- que libens Calliopea lyram, Unica nec desit iueundis gratia verbis, Omnia quseque Venus quaeque Minerva probat». — divi vs. 21. ex coniectura Iani Dousse; codices h a b e n t : dive. Agitur certe non solum de deabus, sed etiam de diis dotes diversas heroidi illi tribuentibus, ut Verg. Catal. 4, 5 6. et Propert.
I. 2, 27—30. supra laudd.
V. 23—24. Felicem ante alias o te scriptore puellam, Altera non fama vixerit ulla prior, ef. Propert. III. 2, 15—16: «For- tunata, meo si qua est celebrata libello, Carmina erunt formse tot monumenta tuoe». — fama vixerit, ut Ov. Met. XV. 877—- 878: «Ore legar populi perque omnia saecula fama, Si quid habent veri vatum prsesagia, vivam». — vixerit, vivet; ex con- iectura Heinsii; codices habent: dixerit, quod hoc loco expli- cari non potest. — ulla, ex mea coniectura; codices habent r esse aut ipse.
V. 25—26. Non illa etc., sequitur vss. 25—38. fycpaXoi carminis mythos continens. — ilia, Atalanta, Schcenei filia, cele- ritate pedum clarissima, quae procos suos ad certamen cursus- provocabat nulli nisi victori nuptura. — Hesperidum ni mu- nere capta fuisset, Hippomenes, procus Atalantse, a Venere porno, accepit ex horto Hesperidum, quae in medio cursus certamine
I B
1 6 GEYZA NÉMETHY.
puellse obiceret eam retenturus. Cf. Verg. Ecl. 6, 61 : «Tum canit Hesperidum miratam mala puellam»; Ovid. Ib. 371—372:
«Ut qui velocem frustra petiere puellam, Dum facta est pomis tardior ilia tribus». — voluerem cursu vicerat Hippomencn, cf.
Ovid. Her. 16, 159: «Ut tulit Hippomenes Schceneida prsemia
•cursus ».
V. 27—28. cycneo . . . edita Tyndaris ovo, Helena nata ex ovo Led® a love in cycnum verso compressat. - supero fulgens
Cassiopea polo, Cassiope Cephei, Aethiopise regis, uxor pulcher- rima post mortem inter sidera relata est. Cf. Apollod. II. 4. et Hygin. Astron. II. 10.
V. 29—32. defensa diu multo certamine equorum, Hippo- damia, cuius pater Oenomaus, rex Pisas, procos ad certamen curruum provocavit et, quos consecutus est, a tergo transfixit hasta. — multo, ex mea coniectura; multo certamine, i. e. Oeno- maus ssepe certavit cum procis. Codices h a b e n t : multum. An pro multum scribamus alituum, i. e. celerum? — Optabant
tíraiae quam sibi quaeque manus, quam ex tota Grsecia petie- r u n t iuvenum heroum catervse; locum imitari videtur auctor Ciris vs. 4 1 2 : «Certatim ex omni petiit quam Grsecia regno». —- Graiae . . . manus, catervse heroum Grsecorum; cf. Propert.
I. 20, 21: «manus heroum» et II. 1, 18: «Ut possem heroas ducere in arma manus». — Graiae, ita rectissime edit. Aldina II.;
codices h a b e n t : gravidae. — quam, edit. an. 1473.; libri manu- scripti: quod aut quid. — animam . . . hausit, ad analogiam locutionis: sanguinem vel cruorem alicuius baurire. — generi, proci, qui gener eius fieri voluit. — Saepe rubro Eleis sanguine fluxit humus, similiter de eadem re Ovid. Ib. 367-—368: «Ut
qui perfusam miserorum saepe procorum Ipse suo melius san- guine tinxit humum.)> —Eleis, ex editione Aldina I I . ; codices:
similis, quod sensu caret. Necessaria hoc loco videtur et ap- tissima, ubi nomina Hippodamise et Oenomai omittuntur, saltern loci mentio; cf. Propert. I. 8, 3 5 — 3 6 : «Quam sibi dotatse reg- n u m vetus Hippodamise Et quas Elis opes ante pararat equis»;
Ovid. Trist. II. 3 8 5 — 3 8 6 : «Quid? non Tantalides, agitante Cu- pidine currus, Pisaeam Phrygiis vexit eburnus equis» et Am.
III. 2, 15: «At quam psene Pelops Pisaea concidit hasta» et Ib. 365—366: «Ut iuvenis pereas, proiecta cadavera quorum
16
DE E L E G I A IN MESSALL AM. 17 Oraque Pisaeae sustinuere fores». — sanguine fluxit humusr
m a d u i t ; cf. Verg. Aen. III. 625—626: «sanieque aspersa nata- rent Limina, vidi atro cum membra fhientia tabo».
V. 33—34. Eegia . . . Semele, Cadmi, regis Thebani, filiar
Bacchi ex love mater. — Inachis Acrisione, Danae, Acrisii filia;
Inachis ab Inacho, Acrisii proavo. — Acrisione, quod nomen patronymicum occurrit iam Horn. II. XIV. 3 1 9 : Aaváv); xaXki- cj-fúpoD !Axptoia>vT);. — Immitem cxpertae fulmine et imbre lovem, Iuppiter crudelis erat in utramque: nam Semele oravit lovem,.
ut insignibus divinitatis ornatus ad se veniret, quod cum im- petrasset, icta est fulmine, quod deus dextra tenuit; Danaen autem in turri aenea clausam in imbrem aureum mutatus adiit Iuppiter, eam tarnen, postquam Perseum peperit, a patre in- clusam area in mare praecipitari passus est. Cf. Ovid. Am. III.
3, 3 7 — 3 8 : »Semele miserabilis arsit: Officio est illi poena re- perta suo.» — Immitem, ex emendatione editoris Oxoniensis (Parker 1889); codices h a b e n t : inmiti aut inmitti. — expertae, emendavit Scaliger; in codicibus: expectat a u t expectant, quod sensu caret.
V. 35—38. cuius ob raptum pulsi liquere penates Tarquinii, Lucretia, cuius mentione poeta transitum parat ad avum gentis Valeriie, Publicolam, unum ex liberatoribus patriae. — cuius, prima syllaba correpta; archaismus metricus. Cf. Lucret. I. 149:
«Princípium cuius bine nobis exordia sumet.» Monosyllabum est cuius apud Lucret. IV. 1065: «Unaque res haec est, cuius pro- quam plurima habemus.» — filius, Sextus Tarquinius, Superbi filius, qui Lucretise vim attulit. — superbos, alludit ad cogno- men Tarquinii. — placidis, legitime et clementer rem publicam gubernantibus.
V. 39—40. Multa, neque immeritis, donavit praemia alum- nis, Praemia Messallis maxima Publicolis, scriptor a maioribus Messallse ad Messallam ipsum transitum parans ante oculos habuit Cic. pro Valerio Flacco 1., ubi de gente Valeria legi- m u s : «Quod enim esset praemium dignitatis, quod populus Ko- manus cum huius maioribus semper detulisset, huic denegaret, cum L. Flaccus veterem Valerise gentis in liberanda patria lau- dem prope quingentesimo anno reipublicae rettulisset?» — Multa, neque immeritis, donavit praemia, ut Verg. Catal. 4, 5 — 6 : «Cui
A K A D . É R T . A N Y E L T - É S S Z É P T U D . K Ö R É B Ő L . X X I . K Ö T . 1 . S Z . -
1 8 GEYZA NÉMETHY.
iuveni ante alios divi divumque sorores Cuncta, neque indigno, Musa, dedere bona». — donavit, sc. Borna. — alumnis, tam- quam mater, — Messallis . . . Publicolis, Publicohe cognomen accepit gens Valeria a P. Valerio, qui Bruti adiutor erat in republica regibus liberanda (cf. Liv. II. 8.); Messallae a u t e m cognomen primum inditum est M. Valerio Maximo, a. a. Chr.
n. 263. consuli, quod Messanam, Siciliae oppidum, Punico prse- sidio liberasset. Cf. Ovid. Fast. 1 . 5 9 5 : «Hunc Numidae faciunt, ilium Messana superbum.»
V. 41—44. Nam quid ego etc., sequitur enumeratio meri- torum Messallae; sed ante vs. 41. certe exciderunt aliquot ver- sus. Desideratur enim transitus a maioribus Messallae ad ipsum in eundem fere modum, u t in Paneg. in Mess. 28—32: «Nam quamquam antiquae gentis superant tibi laudes, Non t u a maio- rum contenta est gloria fama, Nec quaeris, quid quaque index sub imagine dicat, Sed generis priscos contendis vincere liono- res, Quam tibi maiores, maius decus ipse futuris» et ibid. vs.
39: «Nam quis te maiora gerit castrisve, forove?«, quern versum poeta huius elegise infra vs. 43. imitatur. — immensi . . . stadia ista laboris, studia bellica. — immensi . . . laboris, genitivus qualitatis. — Horrida . . . tempóra militiae, ut Paneg. in Mess.
8 2 : «Iam te non alius belli tenet aptius a r t e s » . - - Castra foro toties, urbi praeponere castra, scriptor respexit Paneg. in Mess.
3 9 : «Nam quis te maiora gerit castrisve forove?« —foro, erat enim Messalla orator celeberrimus. — toties, ex coniectura Ellisii;
codex Bruxellensis h a b e t : castra, quod hoc loco inepte itera- t u r ; alii codices: solitos. — hoc gnato, tali gnato; agitur de Messalino, Messallae filio maiore, qui tunc erat egregiae spei puer, quern postea Tibullus celebravit novum quindecimvirum 1. II. eleg. 5. Huius Messalini cultor erat Ovidius a p u e r o ; cf.
Ov. Pont. II. 3, 79—-80. (ad Cottam, Messalini fratrem, Messallae filium minorem): «Nec, quo sit primum nobis a tempore cultus, Contendo fratrem (sc. Messalinum) posse referre t u u m » ; ibid.
I. 7, 17—18. (ad Messalinum): «Me miserum, si tu verbis offen- d e r s istis Nosque neges ulla parte fuisse tuos»; ibid. II. 2, 103—104. (ad Messalinum): «nec tu potes ipse negare Et nos in turbse parte fuisse tuae. Ingenii certe, quo nos male sensi- mus usos, Artibus exceptis, saepe probator eras»; ibid. II. 2,
18
D E E L E G I A ]N MESSALLAM. 19 1—4. (ad Messalinum): «Ille domus vestrae primis venerator ab annis, Pulsus ad Euxini Naso sinistra freti, Mittit ab indornitis
hanc, Messaline, salutem, Quam solitus praesens est tibi ferre, Oetis». •— hac patria, Roma, urbe pulclierrima et iucundissima;
eadem sententia apud Ovid. Trist. I. 5, 6 6 — 7 0 : «A patria fugi victus et exul ego: Nec mihi Dulichium domus est Ithaceve Samosve, Poena quibus non est grandis abesse locis, Sed quae de septem totum circumspicit orbem Montibus, imperii lioma deumque decus».
V. 45—48. Immoderata pati iam frigora iamque calores, ex Catalept. Pseudoverg. XIII. 3 : «Nec ferre durum frigus aut aestum pati». — frigora, ita rectissime Vossianus n. 78.; alii codices: sidera. — Sternere, sensu intransitivo pro se sternere vel sterni ? Huius significations nullum apud scriptores antiquos exstat exemplum. Editio Aldina II. exhibet: Stertere; significat a u t e m stertere i n t e r d u m : alto somno dormire; cf. Lucret. III.
1045 —1046: «Qui somno partem maiorem conteris aevi E t vigi- lans stertis nec somnia cernere cessas»; Ammian. Marceil. 27, 12:
«quibus (virgiliis) ob securitatem altiore stertitur somno». — Saepe trucem adverso perlabi sidere pontum, Saepe mare audendo vin- cere, saepe hiemem, scriptor respexit Paneg. in Mess. 193—195:
«Pro te vel rabidas ausim maris ire per undas, Adver sis hiberna licet tumeant freta ventis». — trucem . . . pontum, ex Catull.
64, 174: «ponti truculentum aequor». — adverso . . . sidere, alienis (i. e. hibernis) mensibus, cum cessare solet navigatio.
Cf. Verg. Aen. IV. 309: «Quin etiam hiberno moliris sidere clas- sem». — perlabi, ita editio Aldina I I . ; codices: perlabens.
V. 49—50. Saepe etiam densos immittere corpus in hostes, ex Cic. Tusc. III. 4 8 : «in medios hostes se immittere» et Paneg.
in Mess. 195—196: «vel densis solus subsistere türm is Vel pro- n u m Aetnaese corpus committere flammae». — Communem belli nec meminisse deum, hunc locum respexit auetor Ciris vs. 358—
3 5 9 : «Nunc tremere instantis belli certamina dicit Communem- que timere deum». Cf. Horn. II. XVIII. 309: £ovö; 'EvoáXio?, xaí is xtavéovta xatéxta; Cic. Epist. VI. 4, 1: «Omnis belli Mars communis est»; Liv. XXX. 3 0 : «vires fortunae Martemque belli c o m m u n e m propone animo». — n e c , ex editione Aldina I . ; co- dices : non. — meminisse, respexisse.
19 2*
2 0 GEYZA NÉMETHY.
V. 51—54. Nunc celeres Afros . . . Aurea nunc rapidi flumina adire Tagi, poeta ante oculos habuisse videtur Paneg.
in Mess. 137—139: «Non te . . . remorabitur . . . audax His- pania terris Nec fera Theraeo tellus obsessa colono» i. e. Africa.
Ceterum de rebus Messallse in Africa et Hispania gestis nihil constat. Ergo etiam hie, ubi vera Messallse facta enumerare de- bebat, loco communi videtur usus esse poeta tiro ad extremas orbis terrarum oras designandas. Nulla est certe in tota elegia triumphali Aquitaniae mentio, de qua provincia Messalla trium- p h a v i t ! Aliter Tibull. I. 7, 3 : «Hunc (sc. Messallam) fore, Aqui- tanas posset qui fundere gentes» et ibid. 9—12 : «Non sine me est tibi partus bonos: Tarbella Pyrene Testis et Oceani litora Santonici, Testis Arar Rhodanusque celer magnusque Garumna, Carnutis et flavi caerula lympha Liger». — celeres Afros, Numi- das equites intellege. — periurae milia gentis, corruptum vide- t u r ; non enim Afri (i. e. Numidie), sed Puni erant perfidia in- fames; milia gentis autem ineptissime dictum. Scribendum for- tasse: per rura mapalia habentes; cf. Sali. lug. 18, 8: «aedificia Numidarum agrestium, qua: mapalia illi vocant» et Verg. Ge.
III. 339. sqq.: «Quid tibi pastores Libyae, quid pascua versu Prosequar et raris habitata mapalia tectis . . . omnia secum Armentarius Afer agit». — Aurea nunc rapidi flumina adire Tagi, ex Catull. 29, 18—19. «prseda . . . tertia Hibera, quam seit amnis aurifer Tagus». Eodem modo Ovid. Am. I. 15, 34:
«auriferi ripa benigna Tagi» et Metam. II. 251: «quodque suo Tagus amne vehit . . . aurum». — Nunc aliam ex alia bel- lando quaerere gentem, versum imitatur auetor Ciris vs. 364:
«Nunc aliam ex alia (nec desunt) omina quserit». De gentibus a Messalla devictis cf. adn. supra ad vs. 4 : «Victor, qua terrae quaque patent maria». — Vincere et Oceani finibus ulterius, per auxesin. Messalla revera devicit Tarbellos et Santones, gentes Aquitanas, accolas Oceani Atlantiéi. Cf. Tibull. I. 7, 9—10. (de triumpho Messallse): «Non sine me est tibi partus honos: Tar- bella Pyrene Testis et Oceani litora Santonici». Scriptor ante oculos habuit Paneg. in Mess. 147. sqq.: «Oceanus ponto qua eontinet orbem, Nulla tibi adversis regio sese offeret armis: Te manet invictus Romano Marté Britannus», quod vaticinium non
2 0
DE ELÉGIA IN MESSALLAM. 21
evenit: nam in Britanniam, ulterius Oceani finibus sitam, nun- quam penetravit Messalla.
V. 55—58. Non nostrum est, inquam, tantas attingere lau- das, Quin ausim hoc etiam dicere, rix hominum est, poeta res- pexit Paneg. in Mess. 3—6: «e meritis si carmina laudes, De- ficiant: humilis tantis sim conditor actis, Nec tua praeter te chartis intexere quisquam Facta queat» et ibid. 177—178: «Non ego sum satis ad tantse praeconia landis, Ipse mihi non si prae- scribat carmina Phoebus». — Non nostrum est . . . tantas attin- gere laudes, ex Verg. Ecl. 3, 108: «Non nostrum inter vos tan- tas componere lites». — Ipsa hacc se, ipsa Jerent rerum monu- menta per orbem, ipsae res memorabiles a te gestae se notas facient toto orbe terrarum. — se, supplevit Salmasius; in codi- cibus omÍ8sum. Desideratur certe obiectum ad verbum ferent pertinens. — se . . . ferent . . . per orbem, nota se facient in orbe toto; ex Verg. Ecl. 8, 7—10: «en erit unquam lile dies, mihi cum liceat tua dicere facta 1 En erit, ut liceat totum mihi fene per orbem Sola Sopbocleo tua carmina digna cothurno?» — rerum monumenta, res gestae memorabiles (tamquam monumen- tales !); eodem modo Tibull. I. 7, 57—58. (de via Latina a Messalla munita): «Nec taceat monumenta viae, quem Tuscula tellus Candidaque antiquo detinet Alba lare», ubi monumenta viae significant viam magnificam et memorabilem; cf. luven.
Sat. 5, 55. (de eadem via): «Clivosae veheris dum per monu- menta Latinae» sc. viae. — Ipsa sibi egregium facta dccus pa- rient, ipsa facta tua sibi parient gloriam; sunt enim tanta, ut non egeant carmine laudatorio.
V. 59—64. Nos ea etc. sensus vss. 59—63: «Si nos ea carmina lepidissima, quae tecum ipsi divi finxisse videntur, dig- num in modum possumus celebrare liumili poemate nostro, si carmine Latiné scripto appropinquare possumus carminibus tuis Grreca lingua et Graeca venustate scriptis, plus iam procedimus optatis nostri8». tecum finxerunt carmina divi, in quibus com- ponendis deos ipsos habuisti adiutores. — Cynthius et Musae, Bacchus et Aglaie, praeter Apollinem etiam Bacchus poetarum fautor et Mooaaqérqi; est, ut apud Ovid. Am. I. 3, 11—12: «At Phoebus comitesque novem vitisque repertor Hinc faciunt» et A.
A. III. 3 4 7 — 3 4 8 : «0 ita, Phoebe, velis, ita vos, pia numina
21
2 2 GEYZA NÉMETHY.
vatum, Insignia cornu Baccbe novemque deae». Cf. Lygdam.
4, 43—44: «casto nana rite poetse Phcebusque et Bacchus Pieri- desque favent»; Propert. III. 2, 7—8: «Miramur, nobis et Baccho et Apolline dextro Turba puellarum si mea verba colit?» et ibid.
IV. 6, 7 5 — 7 6 : «Ingenium potis irritet Musa poetis: Bacche, soles Phoebo fertilis esse tuo». — Cynthius et Musac, cf. Verg.
Catal. 4, 5—7. (de Octavio Musa historiarum scriptore): «Cui iuveni ante alios divi divumque sorores Cuncta neque indigno . . . dedere bona, Cuncta quibus gaudet Pluebi chorus ipseque Phoebus». — Aylaie, quattuor syllabis pronuntiandum; nomen unius ex Gratiis. I)e Musarum cum Gratiis societate cf. Eurip.
Here. Fur. 673 : ou Ttaoaojiai tä? Xaptta? Moúaai? aopuxTajirp^j áSíatav auCo-fíav. — Si laude aequiperare humilis, Messalla, Ca- menae, versus corruptissimus, in codice Bruxellensi ita exhibitus:
«Si laudem ad spiv are humilis si adire Cyrenas». Pro laudem ádspirare emendavi: lande aequiperare (iungendum cum possumus vs. 63.), agitur enim de carminibus Messallae dignum in m o d u m hac elegia celebrandis; Cyrenas: ita emendare temp- tavit veterem corruptelam librarius quidam semidoctus, qui audivit nonnulla de Callimacho Cyrenensi elegiacorum Roma- norum magistro, ego emendavi: Camenae (cas. genit., iunge cum humilis), prajeunte editione Aldina II., ubi hie versus talem habet f o r m á m : «Si laudem adspirare humili si adire camoena«.
Quod autem ad si adire attinet, hoc loco si metri lege non admittitur, adire autem irrepsit ex vs. sq.: «adire sales» atque extrusit genuinam lectionem ; reponendum videtur nomen Mes- sallae vocativo casu, nam in toto hoc carmine Messallam alibi non alloquitur nomine poeta, cum talis allocutio in huiusce- modi carmine nunquam soleat deesse, ut exemplis ceterorum poetarum luculenter docemur. Hoc loco certe aptissime ponitur viri celebrati nomen, postquam vs. 59. (tecum!) ad eum verba dirigere incepit poeta. — laude aequiperare humilis . . . Ca- menae, si humili (non magni pretii) carmine meo dignum in m o d u m laudare possum tua carmina pulcherrima; ex Paneg.
in Mess. 3 — 4 : «e meritis si carmina laudes, Deficiant: humilis tantis sim conditor actis» et ibid. 2 4 — 2 5 : «At quodcumque mese poterunt audere Camenae, Seu tibi par poterunt» etc. — laude aequiperare, ut Prudent. Catliemer. 3, 8 5 : «Quae veterum
DE ELEGIA IN MESSALLAM. 2 3 tuba quseque lyra . . . Divitis omnipotentis opus . . . Laudibus aequiperare queat?» — humilis . . . Camenae, modeste loquitur poeta novellus; aliter Hör. Carm. I. 12, 37—39: «ßegulum et Scauros animaeque magnae Prodigum Paullum superante Pceno Gratus insigni referam Camena». — Si patrio Graios carmine adire sales, si hoc carmine meo Latino appropinquare possum tuis carminibus Grsecis. — patrio . . . carmine, Latine scripto, ut Ovid. Pont. IV. 13, 33. (de carmine suo Getica lingua scripto):
«Hsec ubi non patria perlegi scripta Camena». — Graios . . . sales, ad Messallae carmina referendum, de quibus supra vs. 14:
«Carmina cum lingua turn sale Cecropio». — pingui nil mihi cum populo, pro heroico carmine elegia parva in honorem t u u m scripta non affecto plau3um populi imperiti, qui Annales tantum magniloquos res bellicas celebrantes probat neque carmina ele- gantiora et venustiora (epyllia, elegias, idyllia, epigrammata) icstimare potest, sed probari volo a te, poeta doctissimo poeseos- que neotericse fautore, et a viris tui similibus. Ita loquitur disci- pulus Tft>v veorcépwv, Catulli, Galli, Propertii et Vergilii; cf. adn.
supra ad vs. 1 : «Pauca . . . niveo sed non incognita Plicebo».
Scriptor ante oculos liabuit Catull. 95, 1—-2. (de Zmyrna, Cinnse epyllio): «Parva mei mihi sint cordi monumenta sodalis: At populus tumido gaudeat Antimacho» et ibid. 36, 19—20: «Pleni ruris et inficetiarum Annales Volusi, cacata charta». — pin- gui . . . populo, scriptor respexit Verg. Catal. 5, 4 : «Scholasti- corum natio madens pingui». Hoc loco pinguis stultum signi- ficat, ut Ovid. Met. XI. 4 8 : nPingue sed ingenium mansit».
Eodem sensu Hor. Sat. I. 3, 5 8 : «Tardo cognomen, pingui damus», ibid. II. 6, 14—15: «Pingue pecus domino facias et cetera praeter Ingenium» et ibid. II. 2, 3: «crassaque Minerva»;
Cic. Lsel. 5, 19: «pingui Minerva». Cf. Phsedr. prol. libr. IV.
17—20: «Mihi parta laus est, quod tu, quod similes tui Vestras in Chartas verba transfertis mea . . . Illiteratum plausum nec desidero».
2 3
C O R R I G E N D A .
V. 20. Trinacriae doctus iuvenis non Theocritum signifi- cat, sed pastorem Siculum cantandi peritum; cf. Verg. Eel. 7, 4 — 5 : «Ambo fiorentes ietatibus, Arcades ambo, Et cantare pares et respondere parati» et Theocr. 8, 3. ap/pco tco7' ^aTYjv 7r0pp0Tpi)(w, aptpw sväßw, a pupa) aopíaSsv SsSarjpévoj, ap/po) ásíSev.
V. 21. Ccrtatim orncibant omncs heroida divi, ante vs. 21., qui cum prsecedentibus parum apte cohseret, excidisse videntur aliquot vss. Scripsit fortasse Messalla prater bucolica etiain epyllion de heroide quadam.
V. 47. Sacpe trucem adverso perlabi sidere pontum, ver- sum imitatur auctor Oil is vs. 7 6 : «Ipsa trucem multo misceret sanguine pontum». Cf. etiam Catull. 4, 9 : «trucemve Ponticum sinum I).
2 4
irodalom között. 20 f. — V. Barna F. : Néhány ősmüveltségi tárgy neve a magyar- ban. bO t. — VI. Télfy : Kankavia Ivleon nj-görög drámája. 60 f. — VII. Imre S:
A nevek uk és ük azemólyragniról. 40 f. — VIII. Ballagi M : Emlékbeszéd Székács József t. tag fölött. 40 f. —I X . Vámbery : A török-tatár nép primitiv culturájábau az égi testek. 20 f. — X. Volf Oy: Bátori László és a Jordánszky-codex biblialordi- tása. 20 f. (1877—1879.) — V i l i . lt. I. Dr. Ábel J. : Corvin-codexek. 1 K 20 f. — II. Barna F.: A mordvaiak pogány istenei s ünnepi szertartásai. 1 K. — III.
Dr. Genets A. : Orosz-lapp utazásomból. 40 f. — IV. Or. Zichy Á. : Tanulmány a japáni művészetről. 2 K. — V. Szuez K. : Emlékbeszéd Pázmándi Horvát Endre 1839-ben elhunyt r. t. fölött. 20 f. — VI. Hunfalvy P. : Ukkoupohár. A régi magyar jogi szokásnak egyik töredéke. 40 f. — VII. Mayer A. : Az ügynevezett lágy aspiráták phonetikus értékéről az ó-indben. 1 K 20 f. — VIII. Dr. Abel J. : Magyarországi humanisták ós a dunai tudós társaság. 1 K 60 f. — IX. Dr. Pozder K. : Ujperzsa nyelvjárások. I K. — X. Imre S. : Beregszászi Nagy Pál élete ós nmnkái.
60 f. (1879 188IÍ.) — I X . k . I. Budenz J. : Emlékbeszód Schiefner Antal k. tag felett. 20 f. — II. Gr. Zichy Á. : A Boro-Budur Jáva szigetén. 80 f. — III.
Ballagi M.: Nyelvünk ujabb fejlődése. 40 f. — IV. Vámbery: A hunnok és avarok nemzetisége. 60 f. — V. liunfalvy P. : A Iíún- vagy Petrarka-codex és a kunok.
60 f. — VI. Szusz K.: Emlékbeszéd Lewes Henrik György külső tag felett. 10 f. — VII. Barna F.: Ős vallásunk főistenei. 80 f. —„VIII. Dr. lluzsicska K. : Schopen- hauer sesthetikája. 20 f. — IX. Barna F. : Ős vallásunk kisebb isteni lényei és áldozat szertartásai. 60 f. — X. Dr. Kont I: Lessiug mint philologus. 60 f. — XI. Bogisich M. : Magyar egyházi népénekek a XVIII. századból. I IC. — XII.
Simonyi : Az analógia hatásáról, főleg a szóképzésben. 40 f. (18S0—1881.) — X. k . I. Simonyi: A jelentéstan alapvonalai. 60 f. — II. Heinrich G : Etzelburg és a magyar hvmmonda. 40 f. — III. Hunfalvy P. : A M. T. Akadémia és a szuoiui irodalmi társaság. 40 f. — IV. Joannovics: Értsük meg egymást. 60 f. — V. Ballagi M.: Baranyai Becsi János ós Kis-Viczay Péter közmondásai. 20 f. — VI. Dr. Peez V. : Euripides trópusai összehasonlítva Aeschylus és Sophokles trópusaival. 1 IC 20 f. — VII. Szász E.: Id. gróf Teleki László ismeretlen versei. 20 f. — VIII.
Bog is ich M. : Cantionale et Passionnle Hungaricum. 60 f. —- IX. Jakab E. : Az er- délyi hirlapirodalom története 1848-ig. 1 K. — X. Heinrich G. : Emlékbeszéd IClein Lipót Gyula kültag felett. 80 f. — XI. Bartalus: Ujabb adalékok a magyar zene történelméhez. 80 f. — XII. Banóczi J: A magyar romanticismus. 20 f. — XIII.
Bartalus I.: Ujabb adalék a magyar zene történelméhez. 80 f. (1882.) — X I . k . I. Hunfalvy P.: Ugor vagy török-tatár eredetü-e a magyar nemzet ? 40 f. — II. Télfy: Újgörög irodalmi termékek. 80 f. — III. Télfy : Középkori görög verses regények. 60 f. — IV. Dr. Pozder K.: Idegen szók a görögben ós latinban. 1 IC. — V. Vámbery: A csuvasokról. 60 f. — VI. Hunfalvy P.: A számlálás módjai ós az év hónapjai. 40 f. — VII. Majláth B. : Telegdi Miklós mester magyar katechismusa 1562-ik évből. 20 f. — VIII. Dr. Kiss I. : ICáldi György nyelve. 1 IC. — IX. Gold- ziher : A muhammedán jogtudomány eredetéről. 20 f. — X. Barna F. : Vámbéry Armin «A mugyarok eredete» czimii müve néhány főbb állításának bírálata. 1 IC 20 f. — XT. Ballagi M.: A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr.
40 f. — XII. Vámbery : A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet. I. 60 f.
(1888—1884.) — X I I . k . 1. Dr. Kont I. : Seneca tragédiái. 1 K 20 f. — II. Dr. Hagy S.: Szombatos codexek. 60 f. — III. Szász B. : A reflexiv és valláserkölosi elem a költészetben s Longfellow. 60 f. — IV. Kimos és Munkácsi: A belviszonyragok használata a magyarbau. 1 IC. — V. Vámbery : A magyarok eredete ós a finn-ugor nyelvészet II. 1 IC. — VI. Volf Gy.: Kiktől tanult a magyar irni, olvasni ? 1 IC. — VII. Thnry J. : A kasztamuni-i török nyelvjárás. 1 IC. — VIII. Télfy: Nyelvészeti mozgalmak a mai görögöknél. 40 f. — IX. Kálmany L. : Boldogasszony, ősvallá- sunk istenasszonya. 40 f. — X. Brassói : A mondat dualismusa. 1 K 20 f. - XI. Gr. Kuun G. : A kunok nyelvéről ós nemzetiségéről. 80 f. — XII. Ábel J. : Isota Nogarola. 1 IC. (1884—1S85.) — X I I I . k . I. Heinrich G. : Kudrun, a monda és az eposz. 80 f. — II. Barna F.: A votják nép múltja és jelene. 60 f. — III.
Goldziher I.: Palesztina ismeretének haladása az utolsó három évtizedben. 80 f. — IV. Ábel J. : A homéroszi Demeter-hymnuaról. 1 K. — V. Barna F. : A votjákok pogány vallásáról. 40 f. — VI. Szarvas Gábor y A régi magyar nyelv szótára. 20 f. — VII. Budenz J. : Egy kis viszhang Vámbéry Ármin ur válaszára. 40 f. — VIII. Szily K.: Ki volt Calepinüs magyar tolmácsa. 20 f. — IX. Bogisich M. : Szegedi I.énárt énekeskönyve. 1 IC. — X. Joannovics: Szórendi tanulmányok. I. rész. 60 f. — XI. Peez V.. A kisebb görög tragikusok trópusai 20 f. — XII. Télfy : Ileraclius.
Rankavis Leon hellén drámája. 60 f. (1885—1886.) — X I V . k . I. Abel J.: Az ó- és középkori TerentiuR biographiák. 80 f. — II. Joannovics: Szórendi tanulmányok
II. rész. 80 f. I I I . Barna F. : A mordva nép házassági szokásai. 60 f. — IV.
Télfy : Jelentés ujhellén munkákról. 60 f. — V. Kúlmány L. : Mythologiui nyomok a magyar nép nyelvében és szokásaiban. 20 f. — VI. Putnoky M.: Etymologicum magnum Romanise. 40 f. — VII. Simonyi: A magyar szótők. 60 f. — VIII.
Simonyi: A nyelvújítás történetéhez. 40 f. — IX. Brassai : Szórend és aecentus.
80 f. —• X. Télfy : Három franczia hellenista és a volapiik. 40 f. — XI. Némethy G.: Euliemeri reliqnise. 1 K 20 f. — XII. Vi,knr B.: Gáti István steganographiája, kapcsolatban a m o d e m stenographiával. 80 f. (1887 I8S9.) — X V . lí. I. Dr. Schreiner Ál. : Az iszlám vallásos mozgalmai az első négy században. 60 f. — II. Haraszti:
André Chénier költészete. 3 K. — I I I . Simonyi : Kombináló szóalkotás. 80 f. — IV. Hunfalvy P. : Az aranyosszéki mohácsi nyelvemlékek. 30 f. — V. Zichy A. : Psychiatrie és politika. 20 f. — VI. Télfy : Ujabb hellén munkák és a hellén nyelvtanítás. 1 K 20 f. — VII. P . Thewrewk E. : A magyar zene tudományos tár- gyalása. 40 f. — VIII. Asbóth O.: A hangsúly a szláv nyelvekben. 1 K 60 f. — IX.
Simonyi: A nyelvújítás és az idegenszerűségek. 1 K 20 f. — X. Télfy : Kisfaludy Károly «Mohács»-a görögül. 80 f. — XI. Dr. Kégl S. : Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből. 3 K. — XII. Gróf Kuun G.: Ujabb adatok a kun l'etrarca-Codexhez. 30 f. (18811—1892.) — X V I . k . I. Finály : A beszterczei szószedet.
4 K. — II. Goldziher I. : A pogány arabok költészetének hagyománya. 1 II 20 f. — III. Asbóth O. : A szláv szók a magyar nyelvben. 90 f. —- VN. Peez V. : Paraspondylos Zotikos költeménye a várnai csatáról. 60 f. — V. Télfy : Új-görög munkák ismer- tetése. 40 f. — VI. Télfy: Iíót uj-görög nyelvtan magyarul és a mai görög verstan.
40 f. — VII. Szamotn I. : A Mnrmelius-féle latin-magyar szójegyzék 1533-ból. 1 11.—
VIII. Hegedűs I. : Guarmus és Janus Pannonius. 1 K 60 f. — IX. Dr. Kunos I. : Kisázsia török dialektusairól. 90 f. — X. Hegedűs I.: Dicsének Jacobus Ant.
Marcellus™. Irta Janus Pannonius. (1892—1897.) — X V I I . k . I. Dr. Mahler : Egyiptológiai tanulmányok a cboronologia köréből 30 f. — II. Kúnos : Naszreddin hodsa tréfái. 3 II. — III. Kégl S.: A perzsa népdal. 90 f. IV. Melich J.: Melyik nyelvjárásból valók a magyar nyelv régi német jövevényszavai ? 1 II 20 f. — V. Kozma ¥. : Brassai Sámuel mint sesthetikus és műkritikus. 2 II. — VI. Dézsi L.:
Sz. Ágoston reguláinak magyar fordítása Culius (Bánffy) Gergelytől. 2 K. — VII.
Vadnai: Czakó Zsigmond ismeretlen drámai költeménye. 30 f. — VIII. Gynmlay:
Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög szövegéről. 1 K 20 f. — IX. Maliter:
Adalékok az egyiptomi nyelvhez. 60 f. — X. Id. Szinni/ei J.: Az első magyar bibliograpbus. 60 f. (1898- 1901.) — X V I I I . k . I. Gyomíay : Bölcs Leo Taktikája mint magyar történelmi kútforrás. 1 K. 20 f. — I I . Katona L.: Temesvári Pelbárt Példái. 1 K 20 f. — I I I Németiig G.: A római elegia viszonya a göröghöz. 48 f. — IV. Thúry J.: A «Behdset-ül-Lugat» csagatáj szótár. 1 II 20 f. — V. Katona L.:
Alexandriai sz Katalin legendája középkori irodalmunkban 1 K 60 f. — VI. Dr. Cserép J.: Határidőszámitás a rómaiaknál. 40 f. — VIT. Thúry J.: Török nyelvemlékek a XIV. század végéig. I kor. — VIII. Szilasi M.: Adalékok a finn-ugor palatalis mássalhangzók történetéhez. 1 kor. — IX. Kégl S•: Szenáji. 3 kor. — X. Katana L.:
A Teleki-codex. 1 kor. 60 f. X I X . k . I. Bayer: Egy magyar Eszther-dráma. 60 f. — II. Haraszti : A renaissance franezia színköltészete ós a színszerűség. 1 kor. 20 f. — III. Thúry J.: A közép-ázsiai török irodalom. 1 kor. 50 f. — IV. Melich J.: A brassói latin-magyar szótár-töredék. 60 f. — V. Peez V.: A classica philologia jövője. 60 f . — VI. Hegedűs I.: Petrarca «Szózatja t. 50 f. —V I I . Kimos 1.: Ada-Kaléi török népdalok, fordítással és jegyzetekkel. 2 kor. — VIII. Cserép J.: C. Julius Csesar eommentariusainak folytatásai és Asinius Pollio. 80 f. — IX. Melich J.: Szikszai Fabricius Balázs latin- magyar szójegyzéke 1590-ből. 3 K — X. Kégl Sándor : Dselál ed-Din Rúmi négysoros versei. 1 K 50. f. — X X . k . I. Ferenczi Zoltán : Petőfi és asocializmus. 1 K — II.
Schmidt J.: Az italiai nyelvcsalád helyzete azindogermán nyelvek körében. 1 K 50 f.
— III. Asbóth Oszkár : Szláv jövevényszavaink. (I. rész.) 2 K — IV. Melich J.: Révai Miklós nyelvtudománya. 1 K — V. Némethy Géza: Ovidius és Lygdamus. 1 K — VI.
Geyza Némethy : De epodo Horatii cataleptis Vergilii inserto. 1 K — VII. Goldziher lgnácz: Uri János. 30 f. — VIII. Horváth Cyrill: Joannes Vercellensis és a magyar Margit-legenda. 90 f. — IX. Vári Rezső: A ciliciai Oppianus Halieutikájának kézirati hagyománya. I. (bevezető) rész. — X. Asbóth Oszkár: A j > gy változás a hazai szlovének nyelvében és a dunántuli magyar nyelvjárásokban. 1 K 20 f.
Megrendelhetők, a mennyiben még készletben vannak, a Magyar Tud.
Akadémia Könyvkiadó-hivatalában Budapest, V. Akadémia-utcza
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
