Sobotschinski, A.: Az iparstatisztika új rendszere

668

nösen érdekes az a tábla. ahol az eltérő módszerekkel számolt GDP-ket veti egybe.

Az eredmények lényegesen nem térnek el egymástól, egyedül Japán és Anglia helyze- tének megítélése, illetve sorrendje függ at—

tól. hogy milyen számítási módszert alkal- maztak.

Az eredmények áttekintése alapján a szer- ző azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy egyik módszert sem lehet abszolút pontossá- gúnak tekinteni. A bruttó hazai termék és a hasonló szintetikus mutatók nemzetközi össze- hasonlitásai viszonylag jelentős ,.tól-ig" ha—

tárok között csak a legáltalánosabb össze- függések és arányok kifejezésére alkalma—

sak. A fogyasztási alap összehasonlitásának eredményei viszonylag megbízhatóbbak, míg a beruházások összehasonlitásánál az adatok megbízhatósága elkerülhetetlenül csökken. A nemzetközi összehasonlitások eredményeinek különböző elemzések céljaira történő felhasználásánál mindezeket a prob-

lémákat figyelembe kell venni.

(Ism.: Csahók Istvánné)

SOBOTSCHINSKL A.:

AZ lPARSTATISZTlKA ÚJ RENDSZERE

(Die Neuordnung der Statistik des oroduzierenden Gewerbes.) -- Wirtschaft und Statistík. 1976. 64 sz.

405—412. p.

A Német Szövetségi Köztársaság iparára vonatkozó statisztikai adatgyűjtések reform- iát közel tízéves munkával készítették elő.

Az új koncepció minden területre —— a feldol- aozástechnikára, az elemzésekre s egyebek között az indexrendszerre is —- kiterjedő, kö- vetkezetes érvényesítését előreláthatóan 1980-

ig tudják megoldani.

A felülvizsgálatot az tette szükségessé, hogy a különböző időszakokban, más-más célkitűzéssel bevezetett iparstatisztikai adat- gyűjtések sem önmagukban, sem egymás kö- zött nem voltak teljesen konzisztensek. A kor—

szerű információ-rendszer — a kombinációs lehetőségek kihasználása céljából —— ma már egységes követelményeket támaszt az adatszolgáltatók körét, a megfigyelési eav—

ség értelmezését és az adatgyűjtések idő- pontját illetően. Az eddigi eltérések, ellent- mondások kiküszöbölése érdekében az ipar- statisztika új rendszerét a következő alapel-

vek szerint alakitották ki:

--az adatszolgáltatási kötelezettséget a bányá- szati, feldolgozó ipari, építőipari. a villamosenergia-, gáz- és vízszolgáltatási, távfűtési ágazatokba tar—

tozó vállalatokon kívül az ilyen tevékenységet végző kézműiparra is kiterjesztik. (Ez mintegy 11000. a feldolgozó iparba, illetve az éoitáíaarba tartozó kéz-

műipari vállalat bevonását íelenti.);

- a megfigyelés köre mindazon vállalatokat fel- öleli. amelyek súlyponti tevékenységük alaoián az előző pontban felsorolt ágazatokba tartoznak. A

megfigyelések általában a 20 vagy több főt foglalkoz—

tató vállalatokra (illetve ezek területi vagy más, pél- dául termelési szempontból elhatárolt egységeire) vonatkoznak ;

— a gazdasági döntések megalapozása érdekében fokozottabban törekszenek az egynemű termelési fo- lyamatok, illetve ezek termelési eredményeinek meg- figyelésére :

—évenként hajtanak végre a költségszerkezetre vonatkozó reprezentativ adatgyűjtést:

-tartalom, terjedelem és gyakoriság szempont- jából összehangolják a különböző statisztikákat;

—egységes jelölőszám—rendszer. valamint a vál- lalatok és üzemek egységes nyilvántartási rendszere útján. mind szövetségi, mind tartományi szinten biz—

tosítják a különböző adatgyűjtésekből származó, il—

letve az eltérő megfigyelési egységekre vonatkozó adatok együttes kezelését.

A vázolt alapelvek közül elsősorban a meg- figyelési körrel kapcsolatos igényel részlete- sebb magyarázatot. A gazdaságstatisztikai megfigyelések a következő egységekre vonat—

kozhatnak: 1. vállalatok: 2. adott szakmához tartozó vállalatrészek; 3. üzemek; 4. adott szakmához tartozó üzemrészek. Ezeknek az egységeknek a termelése, illetve az anyag- lelhasználása különböző mértékben hetero—

gén. Megfigyelhetőségük a szervezeti adott- ságokon kivül számviteli felkészültségüktől is függ. Mivel a felsorolt egységek közül egyik sem képes minden lehetséges megfi- gyelési, illetve elemzési igényt kielégíteni, a reform keretében a következő kompromisz- szumos megoldás mellett döntöttek. A vál- lalati megfigyelési koncepciót tekintik elsőd—

legesnek, de kellően mérlegelik a szakmai és területi szempontokat is. A megfigyelés köre tehát minden vállalatra kiterjed. amely te- vékenységének túlnyomó része alapján a tárgyalt ágazatokba tartozik. beleértve a vál- lalat összes kiegészitő részlegét is, függetle- nül az utóbbiak nagyságától vagy gazdasági tevékenységük jellegétől. (A cenzusokat ki—

véve azonban csak a 20 vagy több főt fog- lalkoztató vállalatokat vonják be a rendsze- res adatszolgáltatásba.) A területi megfigye- lések céljaira a vállalatokat üzemek szerint

részletezik.

A szerkezeti vizsgálatokhoz, amelyek el- sősorban az egynemű termelőfolyamatok rá—

fordításainak és hozamainak adatait igénylik.

a vállalatokat az adott szakmákhoz tartozó részekre bontják. Az évközi megfigyelések so- rán néhány mutatóról szakmai üzemrészek szerinti bontásban gyűjtenek adatokat.

Az iparstatisztikai megfigyelések reformjá—

nak tontos vonása, hogy az eddigi. egymástól függetlenül végrehajtott adatgyűjtések he—

lyett a gyakoriság és a megfigyelési ismérvek szempontjából kölcsönösen összehangolt, hie- rarchikusan felépített rendszerre való átté- rést jelent.

A legátfogóbb gazdaságstatisztikai megfi- avelés továbbra is a hosszabb időszakonként végrehajtott munkahely-összeírás marad.

amely a mezőgazdaságon kívül valamennyi gazdasági ágra kiterjed.

STATlSZTiKAl IRODALMI FIGYELÖ

669

Az ipar területén a 4—6 évenként ismétlődő cenzus a szakmailag legszélesebb áttekintést nyújtó adatgyűjtés. Az ipar valamennyi, 10 vagy több főt foglalkoztató vállalatáral a bá—

nyászatban és a feldolgozó iparban pedig ezek üzemeire is kiterjed (az üzemeknél azon—

ban csak a mutatók szűkebb körére). A meg- figyelt adatok alapján a bruttó és a nettó termelési értéket mind vállalati, mind üzemi szinten meghatározzák (az üzemenkénti nettó termelési értéket becslés segítségével). A gazdasági ágazatok közötti kapcsolatok jobb megismerése céljából korlátozott számú vál- lalattól a beszerzések anyagfajtánkénti rész—

letezését is begyűjtik a cenzus keretében.

Az éves adatgyűjtések elsődlegesen a rá- fordítások és a hozamok megfigyelésére irá—

nyulnak. A 20 vagy több főt foglalkoztató valamennyi vállalatnak közölnie kell az érté—

kesítésére. a foglalkoztatottainak számára és ezek munkabérére, illetve a beruházásaira vonatkozó főbb adatokat (egy részüknek évente egyszer, a feldolgozó iparban a havi

adatokból kumulálva).

Kiemelt vállalatok — a nemzetgazdasági mérlegszámítások módszertanának megfelelő felépítésben — részletesebb adatokat is szol—

gáltatnak bruttó és nettó termelési értékük—

ről és ezek tényezőiről.

A költségstruktúrára vonatkozó évenkénti adatgyűjtést uaz előkészítés és a végrehaj- tás bonyolultsága miatt — központilag a Szö—

vetségi Statisztikai Hivatal szervezi. A meg- figyelésbe bevont 100 vagy több főt foglal—

koztató vállalatokat a jövőben adott szak—

mához tartozó vállalati részlegeik szerint fog- ják tagolni (szükség esetén a termelési ada- tokon alapuló becslések segítségével).

Az évközi beszámolórendszer alapját a havi jelentések képezik, amelyek — a korábbi gya—

korláttal egyezően — az üzemből mint terü—

leti egységből indulnak ki. A vállalati kon- cepciónak megfelelően a 20 vagy több főt foglalkoztató vállalatok valamennyi üzemét

— nagyságuktól függetlenül -— bevonják a megfigyelésbe, amennyiben főtevékenységük szerint az iparba tartoznak. Ha valamely helyi egység egyúttal a többtelepes vállalat, köz- ponti irányítását is végzi, a saját telepi ada- tain kívül az egész vállalatról is szolgáltat havonta adatokat.

A havi adatgyűjtések így kettős szerkeze- tűek, egyrészt teljes körű vállalati megfigye—

lést biztosítanak, másrészt adatokat közölnek ugyanezen vállalatok iparba tartozó üzemei- ről. A kép teljessé tétele érdekében a koráb- biakhoz hasonlóan megfigyelik a főtevékeny- ségük alapján nem az iparba tartozó válla- latok 20 vagy több főt foglalkoztató ipari üze- meit is.

A havi adatgyűjtések fő feladata a kon—

junktúra-vizsgálatok megalapozása. Az érté- kesítés és a beérkezett rendelések értékén ki- vül a foglalkoztatottak számáról és munka- béréről. a munkások teljesített munkaóráiról.

illetve az energiafelhasználásról szolgáltatnak információkat. A termelés termékenkénti meg—

figyelése havonta mintegy 1000 termékre, ne- gyedévenként közel 6000 termékcsoportra ter- jed ki.

A szerző ezenkívül ismerteti a néhány ága—

zat (energiaellátás, építőipar) szakmai megfi- gyelési rendszerének fejlesztésével kapcsolat- ban kialakult álláspontot, s azokat az intéz- kedéseket, amelyekkel az új rendszer foko- zatos életbeléptetését, az adatoknak a ko- rábbi publikációkkal való összehasonlitható-

ságát kívánják biztosítani.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

TÁRSADALOMSTATlSZTlKA

FOX. K. A.:

TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK ES TÁRSADALOMELMELET

(Social indicators and social theory.) — Wiley.

New York. 1974. 328 p.

A társadalmi jelzőszámok problémái kü- lönböző társadalomtudományok kutatóit fog—

lalkoztatják. Valamennyien többé-kevésbé saját tudományuk szemléletmódját érvénye- sítik. A szociológusok például a jelzőszámok- nak társadalmi osztályok és rétegek közötti különbségeíre, az egyenlőtlenségek kimuta—

tására helyeznek nagy súlyt, a szociálpszi—

chológusok hajlamosak a társadalmi jelző- számokat a szubjektív megelégedettség mé- rőszámaival azonosítani, a közgazdászok a gazdasági folyamatokhoz hasonlóan mérle—

gekkel, input-output táblákkal kívánják le-

írni a társadalmi jelenségeket, a politológu- sok elsősorban a megvalósítandó politikai célok megközelítését vagy a konkrét intézke- sek hatékonyságát akarják velük mérni. Fox az operációkutatás és programozás oldaláról közelíti a jelzőszámok kérdéseit. ennek meg- felelően optimalizálási modelleket akar ki- dolgozni, és egyetlen optimalizálandó cél- függvényben kívánja kifejezni a társadalmi jólét különböző elemeit. Ezt az optimalizá—

landó mennyiséget az egyén teljes jövedel—

mének nevezi. amely tartalmazza a pénzjö- vedelmen kívül az egyén számára kívánatos egyéb —— pénzzel közvetlenül nem mérhető — javakat. Aggregálni kívánja az egyes embe-

rek, családok teljes jövedelmét.

A ,,teljes jövedelem" fogalom Fox szerint ugyanolyan szerepet játszhat a társadalmi