Konferencia a területfejlesztés időszerű kérdéseiről

SZEMLE

KONFERENCIA A TERULETFEJLESZTÉS IDÖSZERÚ KÉRDÉSEIRÖL

KOVÁCS TIBOR

A Magyar Közgazdasági Társaság Statiszti- kai Szakosztályának Területi Statisztikai Szek—

ciója 1989. május 16—án, Budapesten tartotta soron következő tudományos ülését a terület- fejlesztés időszerű kérdéseiről.

Az ülésszakot Végvári Jenő, a Központi Sta- tisztikai Hivatal elnökhelyettese nyitotta meg.

Bevezető szavaiban hangsúlyozta, hogy az or- szág társadalmi—gazdasági problémáinak meg- oldását, a stabilizációt és a kibontakozást szol—

gáló kormányzati intézkedések kiszámítható vagy prognosztizálható hatásai nem egyformán érintik az ország különböző területeit, telepü- léscsoportjait, ebből következően kiemelkedő fontosságot nyer a folyamatok területi elemzé—

se, felértékelődik a területi statisztika kutató, helyzetelemző és tájékoztatási tevékenysége.

A korábbi évek, évtizedek számos vonatkozás- ban eltérő folyamatai, a jelenkező új típusú problémák feltárása gyakran új elméleti—mód- szertani megközelítést kíván, jelentős felada—

taink vannak a területi statisztika módszerta—

nának fejlesztésében is. Nem kétséges, hogy ez kötelezettségeket ró a hivatali szakmai munká—

ra, de ezeknek a kérdéseknek a megoldása tág teret enged a társasági keretek között folyó tudományos tevékenységnek is, és igényli a Te- rületi Statisztikai Szekcióban folytatott széles körű módszertani műhelymunkát, eredményei- nek felhasználását a hivatalos statisztikai szol—

gálat tevékenységében.

Az ülésszak első előadását ,,A települési infrastruktúra fejlesztésének új feltételei és fel- adatai" címmel dr. KőszegfaIvi György, a mű—

szaki tudomány doktora, a Városépítési Tudo- mányos és Tervező Intézet tudományos igazga- tóhelyettese, az MTA Településtudományi Bizottságának elnöke tartotta. Referátumának bevezető gondolatsorában részletesen bizonyí—

totta a témakör változatlan időszerűségét, hang- súlyozta, hogy a társadalom megkülönböztetett figyelmet tanúsít az infrastruktúra, különösen a települési infrastruktúra problémái iránt. Mi—

vel remélhető, hogy a nem túl távoli jövőben javulhatnak a települési infrastruktúra fejlesz- tésének pozíciói, erre már ma fel kell készülni;

6?!

az egész témakör kezelése új szemléletet, új megközelítést kíván. Ennek keretében fontos követelmény, hogy újólag értelmezzük az egyes ellátási szintek szerepét, tartalmát; az alapellá—

tás településhez köt'ótt, illetve településközi munkamegosztásban megoldható feladatait, a folyamatosan bővülő középfokú ellátás funk—

cióit. Ezután részletesen elemezte az ágazati és települési érdekek nem kellő összehangoltságá- ból fakadó infrastruktúra-fejlesztési problémá- kat, bizonyítandó azt a végkövetkeztetést, hogy a komplex fejlesztés alapkövetelménye az érde—

kek tisztázása, ezek ütköztetése a lehetséges közelítés, összehangolás elérése érdekében. Elő- adásának további részében a történelmi város—

részek infrastruktúrájának korszerűsítésével, a nagy lakótelepek funkcionális, ellátási hiá—

nyai felszámolásának feladataival és a települé- sek egymás közötti együttműködésének lehet—

séges és szükséges területeivel foglalkozott.

A záró tanulság: ,,A gyorsan változó társadal- mi—gazdasági és egyéb feltételek alapvetően in—

dokolják, hogy a tervezés funkciója, szerepe, ebből fakadóan tartalma, módszertani eszköz- tára alapvetően módosuljon, változzon, s az infrastruktúra-fejlesztés céljait jobban s főként másképpen szolgálja, segítse."

A második előadó dr. Bartke István, a köz- gazdaságtudomány doktora, az OT Tervgaz- dasági Intézetének osztályvezetője, az MTA Településtudományi Bizottságának tagja volt.

,,Az országos és az alsóbb térségi szintek kö- zötti irányítási munkamegosztás változása a területfejlesztésben" című referátuma beveze- tésében utalt arra, hogy a korszerűsítés folya- matában az irányítási funkciók számottevő ré- sze került országos szintről alsóbb térségi szin—

tekre, de ez nem tekinthető befejezettnek; to—

vábbi ésszerűsítés indokolt. Részletes elemzé—

sében rámutatott arra, hogy a terület- és tele- pülésfejlesztés irányítása nem vonhat hatáskö- rébe minden területi folyamatot. Alapvetően három, viszonylag független változóként ke- zelhető tényező van: a természeti tényezők, az anyagi termelés és a társadalom (a népesség), és általuk a többi tényező (mint függő változó)

932

közvetve irányítható. Általában nem adott a há-

rom tényezőcsoport mechanikus térbeli egybe—

esése; a területi irányítás egyik fő feladata ép—

pen az, hogy a közöttük levő eltéréseket (arány- talanságokat) ésszerű keretek között tartsa. Az előadó ezután részletesen tárgyalta a termelés telephelyválasztásának, szerkezetváltoztatásá—

nak, a lakosság településrendszerben való elhe- lyezkedésének, a hálózati infrastruktúra és a nem anyagi szolgáltatások területi elhelyezésé- nek befolyásolásával kapcsolatos irányítási fel—

adatokat és lehetőségeket. Az előadás második fő része a tanácsi önkormányzatok irányítási funkcióival, ezek továbbfejlesztésére vonatkozó elgondolásokkal, a községi szakigazgatási tevé- kenység fejlesztésének feladataival, az igazga- tási társulások kérdésével foglalkozott; végül gyakorlati problémákon keresztül adta meg a kétszintű közigazgatás bírálatát.

Az ülésszak harmadik előadását ,,A kiegyen—

lítődés és a differenciálódás problémája a terü- let- és településfejlesztésben" címmel Kovács Tibor statisztikai főtanácsos, a Központi Sta—

tisztikai Hivatal főosztályvezető-helyettese, az MTA Településtudományi Bizottságának tagja tartotta meg. Kiindulásként utalt arra, hogy a területi politika alapvető célja, hogy különféle támogatási eszközök felhasználásával segítse a gazdaságilag (és társadalmilag) elmaradott térségek fejlődését, felzárkóztatását, egyidejű- leg a túlkoncentrált, ,,túlfűtött" területeken, agglomerációkban a korlátozás, a visszafogás különféle eszközeivel mérsékelje a további nö—

vekedést; mindezzel végeredményben elősegítse a területi eloszlások arányosabbá tételét, a szín—

vonalkülönbségek csökkentését. Magyarorszá—

gon az utóbbi harminc évben e tárgykörben ho- zott minden politikai és kormányzati döntés—

nek ez a közelítés volt az alapgondolata. Az el—

múlt három évtized folyamatainak elemzése azt mutatja, hogy mindvégig együtt élt a közeledés és a differenciálódás tendenciája. A nagyobb te- rületi egységek szintjén alapvetően a közeledés dominált (az iparosodottság szintjében, a fog—

lalkoztatottság és a jövedelem színvonalában, az életszínvonal, a lakossági ellátás térségi át- lagaiban stb.). A településrendszer fejlődésében

— a tagadhatatlan eredmények ellenére — a szá—

mos vonatkozásban megnyilvánuló közeledés mellett mindvégig érzékelhető volt a differen—

ciálódás, egyes településcsoportok felzárkózása és a kistelepülések fokozatosan erősödő lema—

radása. Az utóbbi években mind a területi, mind a településfejlődésben megjelent a ,,való—

ságos közeledés" mellett a ,,kvázi közeledés"

tendenciája, amikor is a színvonalkülönbségek csökkenése mögött területi értelemben a ko- rábbi fejlettségi szint romlása, a települések esetében az ellátókapacitások változatlan szint- je mellett a népességszám csökkenése húzódik meg. Ez az új helyzet a folyamatok elemzésében is új metodikai megközelítést kíván. Számos jel mutat arra, hogy a következő években visz-

szaszorulhat a közeledés tendenciája (szelektív gazdaságt'ejlesztés, alacsony hatékonyságú szer- vezetek leépítése, a népesség területi és telepü- lési elhelyezkedésének arányváltozásai stb.

miatt), és felerősödhet a differenciálódás. Ezt a területi politikának új módon kell kezelnie, következésképpen a területi statisztikának is új elméleti—módszertani alapokon kell megközelí- tenie, vizsgálnia.

Az előadásokat követően az ülésszak Bara- bás Miklósnak, a Központi Statisztikai Hivatal ny. főosztályvezetőjének, a Szekció örökös tiszteletbeli elnökének vezetésével folytatta munkáját, és három, az előadásokhoz kapcso—

lódó korreferátumot hallgatott meg.

Balogh Károly statisztikai főtanácsos, a KSH Fővárosi Igazgatóságának osztályvezetője és Szabó Károlyné, a KSH Pest megyei Igazgató—

ságának főmunkatársa (a téma szóbeli előadó- ja) közös munkája Budapestet és közvetlen környékét mint a dinamikus gazdasági fejlődés lehetőségeit hordozó térséget vizsgálta. Az a 16 ipari szakágazat, amely nemzetközileg a technológiai fejlődés húzóágazatának tekint- hető, ebben a térségben együttesen a magyar ipar ugyanezen ágazatainak közel 60 százalékát képviseli, közülük 5 szakágazatban ez az arány a 80 százalékot is meghaladja. Amennyiben a gazdasági szabályozás ezen ágazatok dinami- kus növekedését lesz képes elősegíteni, akkor ez a térség jelentős szerepet tölthet be az ipar fejlődésében, a szerkezetváltásban.

Mintegy a problémakör ellenpólusával fog- lalkozott Turkovic's Barnabás, a KSH Borsod- Abaúj—Zemplén megyei Igazgatóságának igaz—

gatója, részletesen elemezve az egyoldalúan ne- hézipari struktúrájú, monolitikus szerkezetű térség gondjait. A nem gazdaságos tevékenysé- gek leépítése növekvő foglalkoztatási gondokat okoz; a különféle támogatási alapok felhasz- nálásával eddig mintegy 1800 munkahelyet si—

került teremteni, belátható időn belül további 3300 új munkahelyre van kilátás, de a szerke- zetváltás kapcsán 53—10 000 munkahely szűnik meg, és 4—5000 ember helyzete válik bizony—

talanná.

Dr. Gyöngyösi István c. egyetemi docens, a KSH Nógrád megyei Igazgatóságának igaz—

gatója az agrárfejlődés és a falufejlesztés össze—

f üggéseinek néhány kérdését vizsgálta. Elemez—

te a mezőgazdaság és a falu között történelmi- leg kialakult kapcsolatrendszert, amelyet a me—

zőgazdaság átszervezése megbontott, külön út- ra terelve az agrárfejlődést és a falufejlesztést.

Vizsgálta ennek a folyamatnak különböző sza- kaszait és a szervezeti centralizáció (szövetke- zetek és tanácsok összevonása) hatásait; befe—

jezésül pedig felvázolta jelen fejlődésünknek azokat a tendenciáit, amelyben az agrárterme—

lés és a településfejlesztés az önkormányzatok erősödése során újra egymásra találhat.

A szakmai—tudományos program befejezése után az ülésszak tisztújító küldöttközgyűlés-

SZEMLE

933

ként folytatta munkáját. Oros Iván statisztikai főtanácsosnak, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetőjének, az MKT Statisztikai Szak—

osztálya titkárának előterjesztése alapján a köz- gyűlés — elismerve és megköszönve az előző vá—

lasztás óta végzett munkát —- felmentette a veze- tőséget, és megválasztotta a Területi Statiszti—

kai Szekció új vezetőségét:

— a Szekció elnöke: Kovács Tibor statisztikai főtanácsos, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezető-helyettese;

—— a Szekció titkára: Soltész Pál statisztikai főtanácsos, a KSH Fővárosi Igazgatóságának főosztályvezető-helyet- tese;

— a vezetőség tagjai: a'r. Bara Gyula kandidátus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tudományos rek—

torhelyettese; dr. Novák Zoltán, a KSH Baranya megyei Igazgatóságának igazgatója; Sándor István, a KSH Szolnok megyei Igazgatóságának igazgatója; Sántha Józsefné dr.

statisztikai főtanácsos, a KSH Bács—Kiskun megyei Igaz- gatóságának igazgatóhelyettese; dr. Szigeti Ernő kandidá- tus, a Belügyminisztérium Terület- és Településfejlesztési főosztályának főosztályvezetője; dr. Vukovich György kan- didátus, a Központi Statisztikai Hivatal Társadalmi sta- tisztikai főosztályának főosztályvezetője.

BESZÁMOLÓ EGY AUSZTRIAI TANULMÁNYÚTRÓL

DR. KÁPOLNAI IVÁN

Az Országos Ösztöndíj Tanács támogatásával dr. Kápolnaí Iván, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat főmunkatársaként 1981-ben tanulmányutat tett Ausztriában (Bécsben és Eisenstadtban). Ennek során az osztrák—magyar statisztikai kapcsolato- kat kutatta az első világháború végéig, különös tekintettel Magyarország helyzetére és szerepére az osztrák statisztikai szolgálat keretében a kiegyezésig, valamint a két ország önálló hivatalos statisztikai szolgálatai közötti kapcsolatokra a kiegyezésgután. Az elmúlt években a szerző rend—

szerezte anyagát.

A tanulmányútról készített jelentést az alábbiakban (kissé rövidítve) közzétesszük abban a reményben, hogy ezzel segítséget nyújtunk a további kutatásokhoz. (Szerk. megjegyzése. )

A MEGLÁTOGATOTT INTÉZMÉNYEK

Könyvtárak: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára (I. Heldenplatz); Nemzeti Könyvtár (l. Heldenplatz és Josefsplatz l.); Egyetemi Könyvtár (I. Karl Lueger Ring l.); Kereske—

delmi Minisztérium Könyvtára (l. Stubenring l.); Bécsi Kereskedelmi és Iparkamara Könyv- tára (I. Stubenring 8—10.); Bécsi Városi és Tar—

tományi Könyvtár (Rathausplatz).

Levéltárak: Állami Levéltár (Staatsarchiv I.

Minoritenplatz Z.); Hadilevéltár (Kriegsarchiv VI. Stiftgasse 2.); Közigazgatási Levéltár (Verwaltungsarchiv I. Wallner str. ő.); Udvari Kamarai Levéltár ( Hofkammerarchiv I. J ohan—

nesgasse G.); Bécsi Városi Levéltár (Rathaus- platz).

Egyéb intézmények: Központi Statisztikai Hivatal (III. Hintere Zollamtstrasse 4.); Bécs Város Kulturális Hivatala (I. Fridrich Schmidt- str.); Bécsi Egyetem Társadalom- és Gazdaság- történeti Intézete (I. Karl Lueger Ring l.);

Osztrák Tudományos Akadémia Gazdaság—, Társadalom— és Várostörténeti Bizottsága (I.

Postgasse 7.); Területtervezési Intézet (I. Franz Josef Kai 27.); Burgenlandi Tartományi Kor—

mányzat statisztikai és levéltári részlege (Eisenstadt).

KÖNYVTÁRI KUTATÁSOK

Mindenekelőtt igyekeztem a hivatalos oszt—

rák statisztikai szervek (a Statisztikai Központi Bizottság, a Kereskedelmi Minisztérium stb.) által közreadott kiadványsorozatoknak a ma-

gyar Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárá- ban föllelhető gazdag (de teljesnek korántsem mondható) gyűjteményét a hiányzó kötetek bibliográfiai adataival és esetenként rövid tar- talmi ismertetésekkel kiegészíteni. Különösen az 1867. évi kiegyezést megelőző, az önálló ma- gyar hivatalos statisztikai szolgálat létrehozása előtti időszakból származó kiadványok sok ér- tékes, számszerű és egyéb adatot közölnek Ma- gyarországról. Azt hiszem különösen fontos—

nak tekinthető a statisztika története és az ok- tatásügy szempontjából egyaránt az a (nálunk mindeddig ismeretlen) hivatalos statisztikai kiadvány, amely a magyarországi népiskolák 1851. évi viszonyairól ad gazdag statisztikai adatanyagra támaszkodó, megyei részletezett—

ségű értékelő elemzést. Az idehaza kevéssé is- mert, nagyszámú — jórészt a múlt század első feléből származó — leíró statisztikai munkák szintén viszonylag sok magyarországi vonatko- zású fejezetet (részletet) tartalmaznak.

Sikerült megbizonyosodnom arról, hogy sem az 1850. évi, sem az 1857. évi osztrák nép—

számlálásról helységenkénti részletezettségű adatokat tartalmazó kiadványokat nem tettek közzé. Az l850. évi népszámlálás magyarországi eredményeit összesítő kiadványról — mely itthoni gyűjteményünkben nincs meg — xerox—

másolatot hoztam haza.

Ráakadtam egy könyvárusi forgalomba nem került, csupán tudományos célú belső haszná- latra szánt bibliográfiai összeállításra a XIX.

századi osztrák népesség- és szociális statiszti- kai — azon belül a mezőgazdasági és ipari mun—

kaviszonyokkal foglalkozó — irodalomról. Eb—