STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
A MAGYAR TEXTILIPAR
JELY ENDRE — VÉGVÁRI JENÖ
A magyar textilipar termelése 1949—től 1964—ig 164 százalékkal nőtt, mig az egész állami ipar 395 százalékkal termelt többet, mint 1949-ben. (Az 1955.
évihez viszonyítva az emelkedés 47, illetve 102 százalékot tesz ki.) A textilipari termelés növekedése más országokban is elmarad az egész ipar fejlődési ütemétől. így például 1955 és 1964 között a KGST—országok ipari termelése 120, az Európai Közös Piac országaié 77 százalékkal emelkedett, a textilipar termelése ezzel szemben csak 55, illetve 31 százalékkal múlta felül az 1955. évit.
A textilipari termelés volumenének évi növekedése hazánkban meglehetősen magas, 1958 és 1963 (között átlagosan 6,9 százalék volt. Az európai országok közül csupán Belgium, Bulgária, Jugoszlávia és Románia textiliparának termelése nőtt gyorsabban. Az egész ipari termelés volumenének növekedési üteme a textil—
iparéhoz viszonyitva (azaz a textilipari termelés növekedési ütemét 1-nek véve) Európában Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Német Demok—
ratikus Köztársaságban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban és a Szovjetunióban a legmagasabb. A viszonyszám értéke ezekben az országok—
ban 1,8 és 2,5 közé esik. Néhány fejlett iparral" rendelkező országban (Ausztria, Belgium) viszont a textilipari termelés gyorsabban nő, mint az egész ipar termelése, más országokban (Svédország, Jugoszlávia) pedig a textilipar és az egész ipar növekedési üteme közel azonos. Magyarországon a viszonyszám értéke közepes színvonalú: 1,45.
A magyar textilipar 6,9 százalékos átlagos növekedési üteme melle—tt figye—
lemre méltó, hogy a hazai egy főre jutó pamut— és gyapjúfonal—termelést a fel—
sorolt országok közül. csupán Belgium, Bulgária és a Német Szövetségi Köz—
társaság szárnyalja túl. Magyarország tehát a textilipari termelés (és nem a fogyasztás) szempontjából a ,,telítet " országok (közé számítható. 1960 óta a textilipari termelés évenkénti többlete exportoélokat szolgál. A textilipari ter—
mékek exportja gyorsabban nő, mint termelésük. A textilipari export viszony—
lag gyors növekedésében — egyéb tényezők mellett — szerepet játszik a hazai textiliafogyasztás meglehetősen alacsony színvonala és korlátozott mértékű növekedése is. Az egy főre jutó textíliafogyasztás (fonalfogyasztásban kifejezve)
1963—ban például a Szovjetunióban 34, az európai szocialista országokban (a
Szovjetunió nélkül) 43, az Európai Gazdasági Közösség országaiban 60 százalék—kal volt magasabb, mint nálunk.1
* A textiláruk fogyasztásának számottevő növelését gátolták az árrendszer egyes arány- talanságai, a textiláruk viszonylag magas árszintje. Az 1966. február 1-i árintézkedések -—' úgy
véljük —— az első lépést jelentették az aránytalanságok megszüntetéséhez.
6 7 6 JELY ENDRE -— VÉGVÁRI JENÖ '
A textilipar részesedése ipari termelésünkben —— az alacsonyabb növekedési ütem következtében —— fokozatosan csökken. Úgyszintén csökken a textilipar
részesedése a könnyűipar termelésében is. -
1. tábla
A textilipar aránya az iparban és, a könnyűiparban foglalkoztatottak száma alapján
l 1938. * 1950. § 1955. E 1960. 1964.
Megnevezés l ' *
§ évben (százalék)
Állami ipar ... 18,l 14,4 11,0 10,7 10,3
Allami könnyűipar ... 58,1 60,5 48,3 44,6 42?
Annak ellenére, hogy a textilipar aránya évről évre csökken, a más orszá-—
gokhoz viszonyítva is magas abszolút növekedés következtében a textilipar az egész magyar ipar—on belül valtozatlanul nagy súlyt képvisel. Az 1960—1962.
években a textiliparban dolgozott az egész ipar foglalkoztatottjalnak 10—11 szá—- zaléka, ugyanakkor Csehszlovákiában 9,7, ra Szovjetunióban 8,2, a Német Szö— ,
vetségi Köztársaságban 73, az Amerikai Egyesült Államokban 5,5 szazalekat _tett ki ez az arány.
A TEXTILIPAR ÁGAZATI SZERKEZETE
A textilipar belső szenkezetében a háború előtti időszakhoz képest lényeges változások nem következtek be. 19—38 óta némileg nőtt a 'pamut- és a gyapjú—.
ipar, csökkent a selyem— és a tkötszövőipar aránya. Vezető szerepe a pamut- iparnek van, amely a textilipar termelésének lköz—el telét adja.
A textiliparban -—— néhány fejlett tőkésországglal összehasonlítva —— Viszony—
lag magas a (hagyományos pamut—, len—, kender— és gyapjúipari ágazatok súlya, ugyanakkor alacsony a selyem— és a kötszövőiper aránya.
2. tábla
Egyes textilipari ágazatok aránya néhány ország textiliparában a foglalkoztatta—nak száma alapján
Orszá ;; Időszak "" Pamutipar _ Liget/r,- kg;) Gyapíúipar Selyemipar KO agyó- iutalpaü
Magyarország ... 1938 44 15 16 7 15
1964 46 _ 1 5 19 5 1 3
Belgium ... 1958 21 . 13 . 13
Egyesült Királyság ... 1 954 42 l 2 26 . 14
Franciaország ... 1958 31 . l 7 8 1 3
Hollandia ... 1 958 43 . 1 6 . 1 6
Német Szövetségi Köztársaság 1958 37 . 16 6 18
Olaszország ... 1958 44 . 25 8 1 2
Svájc ... 1 95 7 53 4 1 6 1 2 .
Svédország ... 1 960 30 8 21 3 20
Amerikai Egyesült Államok 1 962 39 . 1 () 8 24 *
' A rostkikészitó iparral együtt.
A len—. kender— és jutaipa'r nagy súlyát (150/9) egyrészt a hazai nyersanyag—
bázis (a teihasznált lenrostnak több mint felét, a lkenderrostnak pedig teljes
TEXTILIPAR
677
egészét a hazai termelésből biztosítják), másrészt gazdaságossági szempontok indokolják.
Európában (a Szovjetunió nélkül) a kender vetésterülete az l948—-—1953.
évek átlagához képest 1963—ra mintegy 40, termelése 37 százalékkal csökkent.
Jelentős mértékben csökkent a vetésterület Olaszországban, Bulgáriában és Romániában, nőtt Lengyelországban. Nálunk a vetésterület a fenti időszak alatt nem változott lényeges mértékben, arányra azonban nőtt: a magyarországi vetes- terület az 1948—1953. évek átlagában az európai vetésterületnek 8,2, az 1962——
1963. években 12,9 százalékát, a termelés pedig 7,4, illetve 13 százalékát tette ki.
Az európai országok közül jelenleg csak Jugoszlávia, ezen kívül pedig a Szov—
jetunió és India kendertermelvése szárnyalja túl a magyarországit. Figyelembe véve az egyes országok fogyasztóinak igényeit, a speciális kendercikkek export- jára kedvezők a lehetőségek. A kendercikkek exportjának gazdaságossága az exportgazdaságossági (az ún. G-) mutatókban is tükröződik. A kenderoikkek !
(szövet, fonal, zsineg stb.) exportja 1961-ben 25, 1963—ban pedig 40—50 száza—
lékkal volt gazdaságosabb, mint a szövetekvé. Jelenleg azonban a szocialista országokba irányuló textilipari exportunkban (kötöttáru, rövidáru és szőnyeg nélkül) a kenderáruk aránya mintegy 15 százalék, nem szocialista viszonylatban pedig csupán 4,5 százalék, A kenderszövetek a teljes szövetexportnak töredékét teszik ki.
Ha az elmondottak mellett figyelembe vesszük azt is, hogy a kender szinte hulladék nélkül hasznosítható (a kenderpozdorjából például :bútorlap készül), valamint azt, hogy a kenderrost feltárásában elér-t tudományos eredmények már iparilag is jól hasznosíthatók, indokoltnak látszik a hazai kendenáru—ter—
melés és —export, valamint az 1949 óta lényegében változatlan kenderfonó- és
—szövő kapacitás növelése, illetve modernizálása.
A selyemipar világszerte —— a textilipar egészéhez (képest — gyorsan fejlődő ágazat. Ennek fő oka az, hogy a vegyipar a selyemipart mind mennyiségben, mind pedig minőségben és választékban és viszonylag olcsón elégíti ki alap—
anyaggal. A magyar selyemipaxnban 1964-ben felhasznált hernyóselyem átlagára 921, a fésült pamutfonalé pedig 347 százaléka a műselyem átlagáfrának. A szín—
teti—kus selyem ára jelenleg még mintegy négy—ötszöröse a műselyemének, de világpiaci ára — a vegyipari termelékenység viszonylag gyors növekedése követ—
keztében — csökkenő tendenciáji'i.2 A selyemipari termelés volumenének növe—
kedési üteme nálunik is nagyobb, mint a textilipanban átlagosan. A selyemipar
aránya a textilipar egészében ennek ellenére jelenleg alacsonyabb (SO/o), mint
1938—ban és alacsonyabb, mint általában a fejlett textiliparral rendelkező országokban.
A vegyipar a selyemipart a klasszikus fonási eljárásokhoz képest kevesebb munkaráfordítással viszonylag olcsó alapanyaggal látja el —— legalábbis a mű—
selyem vonatkozásában -——, ezért a műselyemszövet—gyártás termelékenyebb folyamat, mint a természetes alapanyagokból hagyományos eljárással történő szövetgyártás. A selyemipari termelés volumenének jelenlegi — viszonylag gyors _— növekedési üteme, esetleg a növekedés ütemének fokozódása, úgy
tűnik, a textilipar ágazati és termékstmktúrájának gazdaságosabbá tételét
szolgálja. A selyemszövetek exportgazdaságossági mutatói például kedvezőbbek, mint átlagosan a szöveteké.2 A selyemiparban_felhasznált fonalak arányai nálunk lényegében megegyeznek a világ—
piaci árarányokkal.
67 8 , JELY ENDRÉ _ VEGVÁRI merő
A eelyemszövebek termelését más szövettemnékek rovására bermészefíesen csak az egymást helyettesítő termékek (alsóruháza—t, női felsőruházat, egyes műszaki rendeltetésű cikkek) oerülebén lehet fokozni. Ehhez a, fogyasztók terv——
szerű befolyásolása, a fogyasztói szokások esetleges megváltoztatása ás, szük—' séges. A jelenlegi fogyasztói árarányok azonban nem kedveznek az ilyen irányú
törekvéseknek. *
A textilipar, ezen belül (különösen a pamutipar Magyarországon import-
igényes ágazat. Ez ez iparág hazánkban az elmúlt 15 (évben gyorsabban fejlő—
dött, mint a hasonló földrajzi adottságú (vagyis nem gyepettermelő) országokban.
A pamut elsődleges feldolgozása, a fonás —— és bizonyos mértékig a szövés is -—- a nyersenya—gbázissal nem rendelkező országokból a nyersanyagot termelő,
országokba fcolódott át. ;
3. tábla
A világ pamutfogyasztásának megoszlása országcsoportonként mennyiségi adatok alapján (százalék)
1934—1939. években 1962/63. gazda—
OTSZágcsoport * átlagosan sági évben
Gyapomt nem termelő országok ... 39,8 30,6 Gyapottermelő országok ... " 602 69/1
Összesmz 100,() 100,()
Ebből :
Európai országok ... 37,8 35,4 Fejlett tőkésországok ... 58,4 42,1
KGST—országok ... 14,0 19,2 Magyarország ... 0, 3 7 0, 63
A KGST-országoknak a pemutfogyesztástból való részesedését vizsgálva figyelembe kell (venni, hogy a Szovjetunió sbeljes egészében önellátó, Bulgária pedig a felhasznált gyapotnazk egyhamadát megtermeli, valamint azt, hogy a KGST—országok többségében (Bulgárxáe és Csehszlovákia kivételével) az egy lakosra jutó pamutfelhxasználás alacsonyabb, mint nálunk.
4. tábla
A pamutfonóorsók és —szövőgépek számában 1953 és 1963 között bekövetkezett változások az egyes wszágokban
(százalék)
Pamutfonóorsók ]Pamutszövógépek
Ország számának növekedése (*),
; illetve csökkenése (_)
Magyarország ... * 35,3 4— 22,3 Gyapotolg nem termelő országok _ 9,5 — 39,8
Ausztria ... __ 215 __ 17,8 Belgiu'irn .. __ . .; ... _ 713 _ 63,6 Egyesnlt Kiralysag ... . . . . _ 393 _ 43,l Francmot'szag ... _ 13 2 __ 37 9 Hollandia ... — 152 — 3096 Német Szövetségi Köztársaság ... "" * Gyapottermelő országok
Egyesült Arab Köztársaság ... 4)— 120,3 % 84,0 India ... %— 25,9 % (),3 Szovjetunió ... 4— 23,3 — 6,6
A MAGYAR TEXTILIPAR
a
Az iparilag fejlett, de gyapotot nem termelő országokban a pamutipar súlyának viszonylagos -—- a többi textilipari ágazathoz viszonyított —— csök—
kenése úgy megy végbe, hogy a tennelés három fő gyártási iázisából a fonó— és a szövőkapacitást csökkentik, illetve nem növelik számottevően. A gyapot—
termelő országokban ennek ellenkezője megy végbe: gyorsan fejlesztik az előbbi két gyártási ágat.
Jellemző képet kapunk Ausztria és Magyarország adatainak összehasonli—
tásából.
5. tábla
Egyes pamutipari gépek számának: alakulása Ausztriában és Magyarországon
(december 31—én)
Pamutfonóorsók , Pamutszövőgépek
Ország száma (ezer darab)
1953 ; 1960 1963 ! 1953 1960 1963
Ausztria ... 624 576 565 15,9 11,8 9,6
Magyarország ... 481 i 567 651 II,—5 12,4 14,1
A megfigyelt 10 évben a két országban a berendezések száma ellentétesen alakult: a pamutfonóorsók, illetve -szövőgépek száma 1963—ban Magyarországon elérte, illetve megközelítette Ausztria 1953. évi színvonalát, közben Ausztriában a berendezések száma majdnem a magyarországi 1953. évi szintre csökkent.
E csökkenés ellenére a vizsgált időszakban az osztrák pemutfonal— és —szövert—
termelés is nőtt, tehát a selejtezés intenzív fejlesztéssel járt együtt.
A berendezések számának csökkenése más —— nyersanyagbázissal szintén nem rendelk-ező —— országokban sem mindenütt okozott termelésosökkenést.
Ennek oka az, hogy az elavult berendezéseket korszerűkkel cserélik ki, és így kevesebb berendezéssel is többet termelnek. A termelés Európában csupán néhány országban, elsősorban az Egyesült Királyságban csökkent (a termelés
itt az 1950. évihez képest mintegy a felére esett Vissza).
Több országban a szövettermelés növekedésével egyidejűleg a fonaltermelés csökkent, illetve lassabban növekedett. A fonaltemnelésnek a gyapottermelő országok-ba való áttolódását jelzi, hogy 1950 óta Indiaban közel kétszeresére, Pakisztánban több mint négyszeresére, az Egyesült Arab Köztársaságban '2,7-—szeresére nőtt a pamutfonal—termelés. Az iparilag fejlett, nyersanyagbázis—
sal nem rendelkező országok általában a fejlettebb műszaki kultúrát igénylő kikészítési kapacitást fejlesztették, és ezek az országok mindinkább az importált
nyers pamutszövet Iloikészítésére rendezkednek be. Nálunk forditott jelenség
tapasztalható; a nem jelentős bérkikészítés mellett gyorsan nő a nyers pamut- szövet exportja. A külföldi megrendelő részére bérmunkában kikészített pamut—szövet mennyisége 1960-ban a termelés 1,5, 1964-ben O,9 százalékát tette ki; a nyersen exportált pamutszövet mennyisége ez alatt az időszak alatt meg—
négyszereződött, és 1964-ben a legyártott nyers szövetnek több mint 5 százaléka kikészítés nélkül került külföldre.
Az 1950-es években végrehajtott jelentős pamutipari beruházások ered—
ményeként a pamut—ipari kapacitások egyensúlyba kerültek, és lehetővé 'vált a fonalimport megszüntetése. Az 1960 óta végrehajtott beruházások jellege lénye—
gében továbbra is extenZív volt. Az új gépek üzembe állítása ugyanis nem
680 JELY ENDRE —— VÉGVÁRI mm járt együtt az elavult nbenendezéeek kieelejtezésével. A fonóelőkészítőa és a fonógépek átlagos életkona továbbra is meghaladja a 20, a szövőelőkészí—tő-e és a
szövőgépeké pedig megközelíti a 30 évet. Az 1961—től 1964-ig felszerelt pamut—
ipari végfonóorsók száma az 1964. év végi állománynak 13 százalékát teszi ki,"
ugyanezen idő alatt a (kiselejtezés aránya 0,9 százalék volt. A szövőgépeknél a 19 százalékot kitevő új beruházással 2,7 százaléknyi selejtezés áll szemben."
Az elmúlt évek beruházásai tehát a fonó— rés iszövőkapacifhás növelését
célozták. Ez ellentmond a pamutipar fejlődésében világszerte megnyilvánuló—"
tendenciának, amelynek középpontjában a gazdaságossági követelmények áll-*a
nak. Az 1961. évi ágazati kapcsolatok mérlege alapján összehasonlíhlmatólk a len—,;
kender—, juta- és selyemipar, illet-Ne a pamutipar megfelelő adatai. '
6. tábla Egyes textilipari ágazatok teljes népgazdasági bér-, eszköz— és importigényének
összehasonlítása az ágazati kapcsolatok mérlege alapján*
Len-, kender-,r juta—
Megnevezés
! Pamutipar és selyembe!"
Száz forint értékű termelés teljes népgazdasági bértartalma
(forint) ... 55,85 52,95 Egy millió forint értékű termelés teljes népgazdasági álló—
eszközigénye (millió forint) ...' ... 2 ,85 2,53 Egy millió forint értékű termelés teljes népgazdasági forgó— §
eszközigénye (millió forint) ... (),81 (),78 Száz forint értékű termelés teljes import tartalma, (deviza—
forint) 17,12
ll,17
* Az ágazati kapcsolatok mérlegének forgalmi adó nélküli —— nettó áras —— változata alapján—
" A rostkikés'zftő iparral együtt.
A pamutipar tehát mind a lekötött eszközöket, mind az importigényességet és a termelékenységet tekintve kevésbé gazdaságos iparág, mint a vele össze—r hasonlított ágazatok.
A TEXTILIPAR TECHNOLÓGIAI SZERKEZETE
A fonódszövőekikészitő iparágak belső szerkezetében —— a három vertikum egymáshoz viszonyított arányában —— Művetkezett változásokat a munkáslét—
szám egyárrbási ágankénti megoszlása mutatja.
' * 7. tábla
A textilipari munkáslétszám gyártási ágak szerinti megoszlása (százalék—) _
1950. 1955. 1960. ! 1964.
Gyártási ág
évben
Fonás ... 36 38 36 32
Szövés ... 50 49 5!) 53
Kikészités ... 1 4 1 3 l 4 1 5
Összesen ] 00 1 00 I 00 1 00
TEXTILIPAR 681
A legjellegzetesebb változás, hogy a fonodai munkások aránya, sőt 1960 óta száma is csökken, a fonaltermelés pedig nő. Ebben a gyártási ágban emel- kedett ugyanis leggyorsabban a termelékenység, a beruházások, a műszaki fej—
lesztés itt érezteti hatását legerősebben.
A kikészítő üzemi munkások aránya 15 év alatt 14 százalékról 15 százalékra nőtt. Ezzel szemben például az Egyesült Királyság textiliparában 1950 és 1958 között ez az arány 14—ről 17 százalékra emelkedett. 1958—ban 100 szövődei mün—
kásra az angol textiliparban mintegy 40, nálunk 24 fő kikészítő üzemi mun-kás jutott. Ez nem magyarázható azzal, (hogy Magyarországon magasabb lenne a kikészítő üzemek termelékenysége, sőt az egy négyzetméter kikészített szövetre jutó kikészítő üzemi munkaórák száma 1958—tól 1964-íg mintegy 3 százalékkal nőtt. A kikészített szövetek minőségének javítása ugyanis az egyes műveletek—
nél a munkaigényesség növekedését és új műveletek (például nemes kikészítési eljárások) bevezetését eredményezte. Ezt csak részben ellensúlyozza az új gépek magasabb teljesítménye. A termelékenység növekedésének a másik két gyártási ágban nincsenek ilyen gátjai, illetve a munkaigényesség—növelést a műszaki fejlesztés ellensúlyozza.
A ki—készítés színvonalának növekedése, újabb kikészítési műveletek be- vezetése tehát a kikészítő ipari termelékenység viszonylagos (esetleg abszolút) csökkenését eredményezi. Ennek következtében a kixkészítő iparnak a másik két vertikümhoz viszonyított aránya (a létszám, az állóeszközök ért—éke stb. alapján) természetesen növekszik. Magyarországon lényegében 1960—ban kezdődött a kikészítő üzemek korszerűsítése, elsősorban a pamutiparban. Minthogy azonban ezzel párhuzamosan nőtt a fonó— és a szövőkapacitás is, a kikészítő ipar súlya nem változott jelentős mértékben.
Az elmúlt 4—5 év kikészítö üzemi beruházásainak eredményeként—_a film—
nyomás gépesítése, a nyomókapacitás (növelése és korszerűsítése mell—ett —— nőtt a nemesb—készítésű termékek aránya. Ennek ellenére hazánkban 1964-ben a szövetek-nek csak mintegy 10 százaléka volt n—emeskikészítésű. (Ezzel szemben például a japán textilipar már 1960—ban a pamutszövet 40 százalékát nemes—
kikészítéssel gyártotta.) Az ilyen különleges eljárással kikészített szövetek exportja pedig akkor is gazdaságos, ha az több importanyagot igényel. A ked—
vező eladási árban nemcsak megtérül az importtöblet, hanem a devizahozam is nő. A n—emeskikészítésű pamutszövetek fajlagos devizahozama sok esetben 50—70 százalékkal is magasabb, mint a hagyományos kikészítésü szöveteké.
A szövet— és kelmegyártásra háromféle technológia szolgál: a szövés, a kötés—burkolás és a szövés nélküli technológiák (a varrva burkolás, a ragasztá- sos eljárás stb.). E technológiák közül világszerte a fkötő-hunkoló és a szövés nél- küli technológiák előretörése tapasztalható. Az Amerikai Egyesült Államok textiliparában például 25 százalékos arányt képvisel a kötszövőipar, de több fejlett európai országban is megközelíti a 20 százalékos arányt. Hazánkban az 1950—es évek eleje óta a kötszövőipar termelése igen gyorsan nőtt, a kötszövött áruk aránya a teljes textiltermelésben az 1950. évi 2,9 százalékról 1964-ben S,?) százalékra emelkedett. 1950 és 1964 között a szövéssel készült textíliák ará—i
nya 97,1 százalékról 90 százalékra esett vissza, a szövés nélküli technológiával
készült szövetek aránya pedig 1964-ben 1,1 százalékot tett ki.
A kötésahurkolás termelékenyebb, több tekintetben gazdaságosabb techno—
lógia, mint a szövés. 1963-ban egy termelőüzemi munkaóra alatt kötő—burkoló technológiával kb. hatszor annyi pamutkelmét, nyolcszor annyi gyapjú-kelmét
a
682 , JELY ENDRE—VÉGVÁRI JENÓ ' ;
és hétszer annyi selyemkelmét állítottak elő, mint szövő technológiával. Aikötő—
burkoló gépek fajlagos teljesítménye is meghaladja a szövőgépekét.
a. tábla
Az egy munkaórára, illetve az egy gépórám jutó szövet-, illetve kelmetermelés
Az egy termelőüzemi munkaóra!
Az egy nettó gépóra'alatt alatt
szövő kötő-burkoló ] szövő kötö-hurkoló'
Termék ,
technológiával előállított szövet, illetve kelme mennyisége
kilogramm ' gramm
Pamutszövet, illetve kelme ... l,,08 6,56 490,0 2208,8
Gyapjúszövet, illetve kelme ... O,95 7,47 1523,8 3858,7
Selyemszövet, illetve kelme ... 0,69 4,74 324,7 20713
Amellett, hogy a kötő—hurkoló technológia termelékenyebb, mint a szövés, lényegesen kisebb beruházás-i költséget igényel. 1960-ban a pamutszövödék egy négyzetméter termelőterületére kb. 230 kilogramm szövettermel—és jutott, 'a köt—
szövőipari kelme- és idomgyártó üzemekben ennek csaknem háromszorosa
(606 kg).
Két egymást helyettesítő szövött, illetve kötött—hurkolt terméknek egyes költségadatai jól illusztrálják a kétféle technológia gazdaságosságában fennálló különbségeket.
9. tábla
Egyes szövött, illetve kötött—hurkolt termékek önköltség—
és közvetlen béradatai
(1959—1961. évek átlaga)
önköltség Közvetlen bér
Termék
forint/darab
Műselyem kötött kombiné ... 15,10 l,44 Műselyem szövött kombiné ... 32,60 4,67 Kötött férfi alsónadrág ... 10,80 l,l4 Szövött zefít férfi alsónadrág ... 11,8O l 99
A kötöttáru—termelés kisebb területigénye mellett kevesebb, kisebb értékű gépparkot igényel, tehát kevésbé beruházásigényes, mint a szövött áruk ter—
melése, és kisebb volumenű iorgóeszköz—lekötéssel is jár.
A kötöttáru-termelés valamennyi ágazatnál kedvezőbb eszközlekötéssel jár, azonos beruházással tehát a szükségletkielégités magasabb foka érhető el.
Az 1960 óta eltelt években a textilipari beruházásoknak a felét a pamutipar kapta (ez a leginkább beruházásigényes textilipari ágazat), és 12 százaléka a kötszövőipar fejlesztését szolgálta.
Emellett a kötszövőipar kevésbé impontigényes, mint a többi textilipari ágazat. Az egységnyi termelés teljes népgazdasági importtartalma nem szocia—
lista relációban mintegy kétharmada a többi ágazatainak, és a szocialista orszá-
gokból származó importot figyelembe véve sem éri el a többi ágazatot. A pamut- ipar száz forint értékű termelésének teljes népgazdasági importtartalma(devizaforínt alapján számítva) 72,6, a gyapjúiparé 6, a len-, kender—, juta— és selyemiparé 12,6, a rövidáruiparé pedig 81,6 százalékkal haladta meg 1961-ben a textilruházati és kötsz—övőipari egységnyi termelésre jutó teljes import—
tartalmat.
10. tábla
A textilipari ágazatok teljes népgazdasági állóeszközígénye, illetve forgóeszköz—szükségletű
Egy millió forint értékű nettó áras termelés teljes népgazdasági
: gu m t állóeszközigénye tgxggggáí
a textilruházati- és kötszövőipari százalékában
Pamutipar ... 151,4 116,7 Gyapjúipar ... ll9,5 127,4 Len—, kender—, juta- és selyemipar ... 134,8 ll3,5
Rö vídáruípar ... l35,5 124, 6
Textilruházati és kötszövőipar ... 1009 1009
* Az 1961. évi ágazati kapcsolatok mérlege forgalmi adó nélküli -— nettó áras —— változata alapján. Az 1961. évi ágazati rendszerben a kötszövőipar a ruházati iparcsoportba tartozott, ezért adatait a textilruházati iparral együtt dolgozták fel. A csak kötszövőipari adatok kedvezőbbek volnának. A textilruhazati ipar teljes népgazdasági állóeszköz—, forgóeszköz— és importigényességl mutatója figyelembe veszi a textilipar mindhárom -——— fonó, szövő, kikés'zítő —— vertikumát, a köt- szövőipari termelést pedig csak egy textilipari technológiai fázis előzi meg, a fonás. Az 1959.
évi ágazati kapcsolatok mérlege, amelyben a kötszövő- és textilruházatl ipar nem összevontan szerepel, igazolja ezt a feltételezést, a kötszövőiparnak a teljes népgazdasági ráfordításokat tükröző valamennyi mutatója kedvezőbb, mint a textilruházati lparé.
A kötöttáruk exportja gazdaságosabb a szövött árukénál. 1963—ban a kötött—
árwk exportjával nem szocialista viszonylatban átlagosan mintegy 33 százalék—
kal olcsóbban ,,termeltünk ki" egy dollárt, mint a szövött áruk *exportjával.
Ugyanakkor a ikötöttáruxk exportjának gazdaságossági (G-) mutatója javuló ten—
denciájú, míg a szövött áruk—é romlik. Hasonló a helyzet szocialista viszony—
latban is.
A nem szövő technológiák alkalmazása hazánkban még kezdeti fokon áll.
Az 1964. évi termelés 4,2 millió négyzetmétert tett ki, míg 1963—ban a Német Demokratikus Köztársaságban 20 millió, Csehszlovákiában 10 millió négyzet—
méter nem szövött textiliát gyártottak. (Az ezer lakosra jutó nem szövő tech—
nológiával készült textíliák mennyisége hazánkban 420, a Német Demokratikus Köztársaságban 1170, Csehszlovákiában 670 négyzetméter.) E gyártási eljárások előnye, hogy például egy varrva-whurkoló eljárással dolgozó gép óránkénti ter- melése mintegy 120—200 négyzetméter, ami 20—30 szövőgép teljesítményének felel meg. Hozzávetőleges számítások szerint a varrva—burkoló és a ragasztásos technológiáknál a fajlagos beruh-ázási ráfordítások a klasszikus szövési tech—
nológiákkal szemben 60—70 százalékos megtakarítást biztosítanak. További elő—
nyük ezeknek az eljárásoknak, hogy a gyenge minőségű és a hulladékanyagok felhasználását is lehetővé teszik. A nem szövő jellegű technológiával készült
termékek gyártására rendelkezésre álló lehetőségeket azomban hazánkban nem
használják ki. Az elmúlt években beszerzett és üzembe állított gépek kapacitás- kihasználása ugyanis 50 százalék körül mozog, a frottír—karakterű cikkek gyár—tására alkalmas egyik gépcsoport 1964. évi termelése pedig az [évi kapacitásnak csupán 20 százalékát tette ki. A nem szövő technológiák elterjedése —— egyéb előnyei mellett —— fonó— és szövőkapacitást szabadít fel más tenné-kek gyártá—
68—i JELY ENDRE —— VÉGV'ARI JENÖ
sára, és így elavult, sokszor félévszázados berendezések kiselejteZéaét is lehetővé teszi. Megjegyezzük, hogy a nem szövött textíliák nem minden területen helyet—
tesíthetik a hagyományos technológiával gyártott termékeiket. Gyorsabb elter-—
jedésüket hazánkban mégis inkább az gátolja, hogy az ilyen termékek minősége még elmarad a fogyasztók igényeitől. *
*
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a hazai textilipar ágazati és tech—
nológiai szenkezete'nek alakulása több tekintetben ellentmond bizonyos gazda—L sági megfontolásoknak. Elsősorban a pamutipar további extenzív fejlesztése lát—
szik indokolatlannak. A len—, kender— és jutaiparon belül — a hazai nyers—
anyagbázisra tekintettel is — a kenderfeldolgozás arányának növelése és kor—
szerűsítése az iparág gazdaságosabb tennek—összetételének kialakulását szol—
gálná. A kötszövő technológia alkalmzásána—k aránya —— a viszonylag gyors
fejlődés ellenére is —-—- Magyarországon ma még alacsonyabb, mint a fejletttextiliparral rendelkező országok nagy részében. _
A technológiai szerkezetet vizsgálva a fonó—szövő gyártási ágak intenzív fejlesztése látszik célszerűnek, vagyis a modernizálás az elavult berendezéeek kiselejtezésével egyigejűleg. Ez — amellett, hogy bizonyos kapacitásnövelést
** is jelentene —— lehetővé tenné, hogy a világpiacon termékeink verseny—képesek
maradjanak. A Konjunktúra és Piackutató Intézet által végzett számítások sze—rint, ha 1963—ban a nyers pamutszövetet nem hazánkban szövik, hanem impor—
tálják és kikxészítés után exportálják, a szövet—export kb. 30—40 százalékkal gadaság'osabb lett volna. Célszerűnek látszik tehát a fonó—szövökapacitás extenzív növelése helyett a kikészítő ipar további és nagyobb arányú fejlesz—
tése. Ez megfelelő nyersszövetkéazletek —— s ha kell, nyersszövetimport ——
mellett növelné a textilipar rugalmasságát, és lehetővé tenné a piac követel—
ményeihez való gyors alkalmazkodást. —
IRODALOM FAO Production Yearbook 1963. Róma, 1964.
Textile Industry in OECD Countries, 1962—63. Párizs. — —
A lakosság fogyasztása 1960—1964. Statisztikai Időszaki Közlemények 83. köt. Központi Sta' tisztikai Hivatal. Budapest. 1966. 173 old.
PES'IOME
Ozmoii 143 xapaKTeprix uep'r orpacneeoü c'rpVK'rvpoi'i TeKCTl/lJleOü upOMslmneHHocm Bearpim, no cpaauenmo c apvmmu crpaHaMn, HBHHeTCH Bbicoxuü ynenbnbiü eec monua'ro- öyMamHoi/i npomumnennocm Kax c Tatum sperma npomrxtmn, Tax n c Tatum sperma , 'mcneu—
noc-m aanm'mx. Ba ncrexmne c 1950 maa 15' ne'r xapaK'rep Kanmanbnmx moment/iii B xnon—
varoöymamnvm nponumneanocm őbm axcrencuenbm. Onnospemenno oőpaöoTKa xnomca BO BceM Nmpe nepememae'rcn B CTpaHbl, nponSBonHmne xnonow. B crpaHax, He nponsaonamnx xnonox, n MMEIOIHHX pasemym HpOMbmlJIeHHOCTb, xax npaemo, vmeasmaerca npouseoa- creeHHan Moumocns mi; oőpaőomu xnonxa (npmienne 14 Txauecmo).
Comacao uzenem, nonweunmm Ha ocnose Bearepcxoro memorpacneeoro őananca, xnonuaroővnamaan HpOMblmJlEHHOCTb 'rpeöveT őonbme cpencm, 'IBM apvrne orpacnn TeKCTHJlB—
uoü HpOMbIlHJIEHHOCTl/I, n conepmaime Bcero naponuoxoanücmennoro nmnop'ra B nponvmmn xnonuamövmamnoü npommmneunocm őonbme, nem e cnvuae npvmx orpacneü TeKCTHJIbHOü npomumneanocm.
EIIMHCTBGHHHM OCHOBHHM Marepnanom, Komporo Mb! He esmvmneam nmnopmposa'rb, HBJIHGTCH KOHOUJIH. Tax Kex HOCEBHaH HHOHlallb n npozivxuua KOHOUHH B pnne CTpaH YMeHb—
mnnucs, Bearpmx Momei akcnopmposa'rb TeKCTI/mbele uenemm na Kononnn c omocmenbao
A MAGYAR TEXTILIPAR 685
őnaronpna'moü SKOHOMPMECKOÉ'I arprpexmaaocrbio. Oaaaxo yaenbamü nec HeHbKOBle nane—
miü B oöniem SKCrIOpTe TCKCTI/lanle Toaapoa nanaercn llOBOIIbHO HMSKl/IM n npousaoncraen- Hble nouinocm mm ncabkonpaueana n lleHbKOHJ'ieTeHI/IH ne pa8BI/[BHHMCb B Heaaaum'enbaoü nepe.
Texaonoruuecnaa crpyKTvpa aearepca'oü TCKCTHJIBHOÉ IIpOMbIUJJ'IeHHOCTl/i KapaKTepI/ISV—
c'rca, c onaoii cropoam, OTCTaJlOCTbiO annpempyiomeü npOMbiumeai—iocrbio no oraoweamo K npaneamo n miereumo, a, c npvroi'l cropoau, Hmmm VileJIbelM BBCOM, no cpaaaeamo c npvrmvm CTpaHaMi/i, Texaonomn Baaanna-unereaun no oraomenmo [( nneTeHmo.
Hponsaoncmo TaK HaBblBaEMbIX HGIUICTEHHbIX TCKCTMJIbeIX nanennü Haxonmca eiue a Hauanhaoü CTarmn (Ha 1000 )Kmeneü B 1964 rozw npnxouunoca 420 M2 npoayxunn TaKHX Texcrmmimx iisJieJiuü). Bbmo Öb! menarenbnmm Gonee alapom npumeaa'rb Texaonomu no Kneüxe, cramxc, imerenmo luPlTbEM, Tax KaK c nx nomomblo momao maoroxpamo vacnnumb vpoaeab npouaaonmenbaocm przia !; Tekcmnbaoü npmiuumeuaocm u CLLeJlaTb snatimens- nme cőepcmeann B oönacm KaniiTaJIbelX BJIO)i(EIli4ü.
SUMMARY
It is a characteristic feature of the branch structure ("if the Hungarian textile industry —— as compared with other countries —— that in respect of both the produc- tion and the number of workers and empolyees the share of the cotton industry was high and the character of the industrial investments was extensive in the 15 years after 1950. At the same time the manufacturing of cotton shifted gradually to the cotton producing countries all over the world. In the countries With a developed industry where cotton is not produced the capacity of manufacturing cotton (weaving and spinning capacity) decreases in general.
On basis of the data obtained from the input—output table of the Hungarian national economy, the cotton industry has a greater intentity for assets than the other branches of the textile indus-try and also the full import content of its produc- tion is higher than that of the other branches of the textile industry.
Hemp is the only basic material of the textile industry with regard to which we do not depend on imports. Since the sown area and the production of hemp has increased in numerous countries, Hungary can export her textile wares made of hemp with a relatively favourable economicalness. The share of the hemp wares in the exports of the textile industry IS, however, rather low, the capacity of hemp weaving and spinning has not developed significantly.
The technological structure of the Hungarian textile industry is characterized partly by the fact that the development of the finishing industry is lagging behind weaving and spinning, partly by the circumstance that the proportion of the application of the knitting technology is low as against weaving' as compared with a number of countries.
The introduction of the production of so-called not woven textiles is still in an initial stage (420 m2 textiles of this type were produced per 1000 inhabitants in 1964).
The wider application of the sticking, stitching, knitting technologies would be de—
sirable since thus the productivity of the textile production could be increased and a considerable saving in investments could be achieved.
