1004
Étienne, Gilbert:
India népessége. Népesedési és élelmezési
távlatok(La population de Nude. Perspeclives dé—
m—ographioues et aulimentaircs.) — Population. 1957.
No. 4. Gül—(378. D.
A népesség gyors növekedése és a gazdasági helyzet közötti kapcsolatok igen nagy fontossággal bírnak, főleg a gazda—
ságilag elmaradott országokban. Ebből a szempontból India helyzete különösen ér—
dekes, ismert népesedési és élelmezési
problémái következtében. Étienne, aki több éve tartózkodik Indiában, e cikké- ben a hivatalos indiai adatok bemutatása
után saját és mások számításai alapján elemzi az ország jelenlegi és jövőbeni né—pesedési helyzetét és a mezőgazdasági ter-
melés —— valamint ezzel kapcsolatban a táplálkozási viszonyok —— várható alaku—
lását.
A* cikk első része a demográfiai adato—
kat mutatja be. India népessége 1921 és 1951 között 113 millióval növekedett. Ez a hallatlan arányú növekedés egyrészt az egészségügyi viszonyok javulásának (ezt mutatja egyébként a csökkenő halálozási arányszám is), másrészt a kedvezőbb ter—
méseredményeknek és a gyakori éhinsé—
gek elleni hatékonyabb küzdelemnek kö- szönhető. A születéskor várható átlagos élettartam 1941 és 1951 között 32,4 év,
ami az 1891 és 1901 évek közötti mintegy 23,8 évvel szemben határozott javulást mutat, bár még mindig rendkívül ala—
csony.
Az 1951. évi népszámlálás alkalmával hivatalos becsléseket tettek közzé az in- diai népesség jövőbeni alakulására vonat—
kozólag. Az egyik becslés szerint 1981-ben (az 1921—1951 közötti átlagos tízéves nö—
vekedési ütemet feltételezve) a népesség 527,6 millióra, a másik szerint pedig (az 1941—1951 közötti átlagos növekedési
arányt kivetítve) 535,5 millióra növekszik.
A népszámlálási jelentés egy harmadik
,becslést is közölt, amely nem tér el nagy- mértékben az ismertetettektől, de bonyo—
lultabb számítási módszerrel végezték:
három állam nemek és korcsoportok sze—
rinti népesség—alakulását vizsgálták kii—
lön-külön 1921 és 1951 között. A jelzett
időszak átlagos növekedési ütemét 1981—ig előrevetítve és az egész országra kiter—
STATXSZT! li A! [RODALMI FIGYEDÓ
jesztve, 1981—re 515,7 millió főnyi népes- ségszámot kaptak.
A szerző úgy véli, hogy ezek a becslé—
sek a népszámlálás időpontjában reálisak
voltak ugyan, ma már azonban —— az az—óta bekövetkezett események és az időköz—
ben folytatott kutatások eredményekép-
pen —— el kell vetni őket. A halandóság a modern egészségügyi intézkedések követ- keztében a jövőben feltehetően jóval na—gobb mértékben csökken majd, mint az a népszámlálás időpontjában várható volt.
Itt Ceylon példájára hivatkozik, ahol több nagy egészségügyi kampány után a
halandóság —— különösen a malária—halan—dóság —- gyorsan csökkent (az 1935—1939.
évi 24,5 ezrelékről 1954—ben 10,4 ezre—
lékre). A malária Indiában aránylag még több halálos áldozatot szed, mint Ceylon—
ban, de a tervek szerint 1961—ben a ma—
lária már csak másodrendű betegség lesz.
A közvetett jellegű intézkedések (a lakás—
körülmények megjavítása stb.) szintén a
népesség egészségügyi körülményeinek megjavítását eredményezik. Mindezek
alapján úgy tűnik, hogy —— hacsak na—gyobb természeti csapások nem jönnek közbe -——- a halálozási arányszám csökke- nése jóval nagyobb lesz, mint ahogy azt
az 1951. évi népszámlálás alapján becsül- ték.
A születési arányszám csökkentését In-
diában igen fontosnak tekintik. A módsze—
rekkel kapcsolatos vélemények egyébként
megoszlanak, a szakértők egy része a fo-
gamzásgátló szerek használata mellett van, mások —— Gandhi nyomában — Oginomódszerét, az időszakos megtartóztatást
ajánlják. A kormány teljes mértékben a születésszabályozás, a családtervezés mel-lett áll; a következő ötéves tervben 50
millió rupiát fordítanak erre a célra, meg—szervezik a felvilágosító szolgálatot, a fo—
gamzásgátló szerek terjesztését stb.
Henry és Pressat, valamint Coale és
Hoover számításai szerint az egészségügyiés táplálkozási körülmények megjavulása
következtében 1981—re az átlagos élettar—tam 4733, illetve 523 évre emelkedik. A
népesség számának meghatározásával kapcsolatos számításaik során Coale és Hoover három hipotézist állított fel: ma—gas, közepes és alacsony termékenységi arányszámok alapján számították előre az ország népességét és a következő össze—
foglaló eredményeket kapták:
STATISZTIKAl IRODALMI FIGYEIÉ
1005
A népesség száma (millió fő)
A termékenység 1951 19 %1
óv
Magas ... 357 775
Közepes ... 357 634
Alacsony ... 357 589
A születési arányszám (ezrelék)
Magas . . . . 432 40,0
Közepes . , . 432 24.()
Alacsony , , 43,2 23,4
A halálozási arányszám (ezrelék)
Magas ... 231 14,8
Közepes ... 31 14.13
Alacsony ... 31 143
A szerző szerint Coale és Hoover szá—
mításai jóval reálisabbak a hivatalos in- diai beesléseknél, a népesség száma 1981—
ben (a magas és közepes termékenység át- lagaival számítva) mintegy 630 millió lesz, szemben az 1951. évi népszámlálás alap—
ján álló hivatalos becslés szerinti 527, il—
letőleg 535 millió fővel.
A szerző a tanulmány második részében röviden ismerteti az indiai mezőgazdaság fejlődésének történetét a század első felé—
ben. A népesség növekedése ebben az idő—
szakban jóval gyorsabb volt, mint a
megművelt területé, így átlagosan 15 szá—
zalékkal csökkent az egy 'földművesre jutó megművelt földterület nagysága. Az ország egyre inkább gabonabehozatalra szorult, 1941 és 1951 között pedig az élel- miszerfogyasztás az eddigi legalacsonyabb szintet érte el. Az okokat keresve, a szerző főleg Pakisztán nagy rizs— és búzatermő területeinek Indiától való elcsatolását említi meg. 1951 óta, az első ötéves terv folyamán a mezőgazdasági termelés vala—
mit javult, bár az egy főre jutó kalória—
és proteinfogyasztás még mindig rendkí—
vül alacsony. Az eddig bekövetkezett ja- vulás főleg az öntözés megjavításának köszönhető. Az indiai mezőgazdaság azon—
ban még hosszú ideig a monszun hatásá—
tól függ.
India népessége főleg gabonafélékkel és hüvelyesekkel táplálkozik, a hús— és tej—
fogyasztás igen alacsony, annak ellenére, hogy India rendelkezik a világ legna- gyobb szarvasmarhaállományával. A szarvasmarha leölése azonban általában tilos, az állatok gondozása meglehetősen
primitív módon történik. (Az egy szarvas—
8 Statisztikai Szemle
marhára liter.)
A kormány tervei szerint a legköze—
lebbi 10—12 éven belül a tejhozam mint—
egy 30—40 százalékkal növelhető.
Az ország népességének napi átlagos kalóriafogyasztása 1954—1955—ben 1850 kalória volt (az ENSZ hivatalos adatai szerint). ennek 6 százaléka állati eredetű.
A tápanyag'fogyasztás tehát hihetetlenül
alacsony. A szerző mindamellett nem fogadja el teljesen hitelesnek az említett adatot és több neves indiai kutató vélemé- nyére hivatkozva, úgy gondolja, hogy az egy főre jutó napi átlagos kalóriafogyasz—tás 1800—2000 között van, tehát alacso—
nyabb, mint Japánban (itt 1953—1954—ben 2165 kalória volt). A mezőgazdasági ter—
melés javulása következtében 1961-ben az egy főre jutó napi átlagos kalóriafogyasz—
tás 1920—2130 kalória között lesz, azaz 6—7 százalékkal növekszik. A szerző úgy gondolja, hogy 1981—ig a rendelkezésre álló élelmiszermennyiség mintegy 100 szá- zalékkal, a népesség pedig 75—80 száza—
lékkal növekszik és ezáltal 1981-ben az
egy főre jutó átlagos napi fogyasztás el—
éri a 2500 kalóriát.
(Ism.: Vukovich György) jutó tejhozam évenként 185
Musil, J.:
A városi és falusi lakosság
halandósági különbségei(0 rozdilech v umrlnosli obyvalel mest a ven- kova.) —— Statislickú Obzor. 1958, No. 2, 67—77. p.
A második világháború előtt általánosan elterjedt nézet volt, úgyszólván demográ—
fiai törvényszerűségnek tekintették, hogy a városi, különösen pedig a nagyvárosi lakosság egészségügyi helyzete kedvezőt—
lenebb, mint a falusi lakosságé. Ezt a té-
telt elsősorban a falusi lakosság alacso—nyabb halálozási arányszámával igyeke7—
tek bizonyítani. Néhány tanulmány ugyan
már csehszlovák viszonylatban is rámuta—tott arra, hogy bizonyos korcsoportokban magasabb a falusi lakosság halálozási arányszáma, mint a városokban, továbbá.
hogy a tbc halálozások száma —— amelyet tipikus városi betegségnek tekintettek ——
gyorsabban csökken a városokban, mint
a falvakban, ennek ellenére azonban ér—vényes tételként hangoztatták ;,a városok
