Tatárjárás Magyarországon.

■

Tatárjárás Magyarországon.

1241- 1242.

A

IRTA

S Z A L A Y L Á S Z L Ó .

17 képpel. -:^ T 0

---~ fM ).---

PE ST, 1856.

K I A D J A H E C K E N A 8 T G U S Z T Á V .

]

I.

Ő s e in k már n egyedfél századig voltak le te le ­ p edve a Dunánál, Tiszánál, s még m indig elevenen emlékeztek testvéreikről, kik keleten visszam arad­

tak. H a már nem állott m ódjokban , őket annyi idegen országon át m agokhoz szállítani, legalább azon hit malasztait kivánták rajok is kiterjeszteni, melynek főleg köszönhető vala az ideszakadt ma­

g y ar, hogy viszonyai örvendetesbek voltak azok­

nál, mik között elei sinlődtek, midőn E telk özb ől útnak indultak, mik között keleten maradt véreit gondolta mind az napig.

E g y Bolognában törvén yt tanult, P á ln e v ü m a - gyar pap m ég a tizenharmadik század első neg yedé- ben hozta be országunkba a sz. D om ok os után ne­

vezett, 1215-ben alapított szerzetes rendet. M ásodik

E ndre király idejében a domokosiak tizenötezer m oldvai kunt nyertek m eg a keresztyén hitvallás­

nak; Endre fiának, negyedik Bélának korszakában közűlök négy, hasonló térítési szándékkal a keleti magyarság fészkének kinyomozására indult. A jám borok három évig bolyongtak szárazon vizen : veszélylyel eléggel ta lá lk ozva , az ősökkel nem.

E g yik ök végre kalmárköntösbe öltözött, hogy ku­

tatásait könnyebb szerrel, kevesebb veszedelemmel folytathassa; ekkor csakugyan találkozott nehány m agyarul beszélő pogánynyal, kiktől telepeik merre hol fekvését megtudta. E hirrel visszatért M agyar- országba, h ogy szerzetes társai közűi néhányat m aga mellé v eg yen , kikkel majdan Isten igéjét hirdethesse a feltalált rokonoknak. D e erejét m eg­

törte a huzamos fáradság : visszaérkezése után n yolczad napra elnyugodott az Úrban.

A szerzet, m elynek tagja v o lt , az elhunyt szándékát végrehajtandó, újból négy barátot kül­

d ött ú tra, kik B éla király költségein 1238-ban az akkor m ég keresztyén Konstantinápolyba érkeztek.

Itt hajóra szállva, miután harminczhárom napig a fekete tengeren hányattak, a zE lboru s alján, m ely­

nek csúcsa tizenhat ezer lábnyi niagosságból néz le a cserkesz földre, partot értek. A tartomány népe m agát keresztyénnek m ondotta, földieink óhitü g ö rö g papokat találtak közöttök. Hajaikat a sze­

7 gényebb lakosok leberetválták, de szakáit eresztet­

te k ; a főbbek ellenben, nemességük kitüntetésére bal fülök felett egy fürt hajat hagytak, és sima állal jártak körűi. Fejdelm ök száz nővel élt házasság­

ban, közűlök az első m egkedvellette a mi szerzete­

seinket s őket utjok folytatására a szükségesekkel ellátta.

Tizenhárom napig tévelyegtek a Kaukazus vadonjaiban, lakot, embert nem látva. Innen ki­

bontakozva, az alánok földjére szállottak le , hol most kalmükök tanyáznak, s hol akkor keresztyé­

nek, pogan yok vegyesen laktak. Igaz, hogy különös keresztyenek, mert a gyilkosságban nem nagy vét­

séget láttak, de roppant nagyot abban , ha valaki olyas csöbörből ivott, melybe beléhalt eg y egér, ha valaki olyan tálból e v e t t, melybe orrát m ártotta a komondor. Papjaik talán e hitágazat által nagyobb tisztaságra akarták szoktatni a ron d ák a t, köteles­

ségül szabva nekik az elm ocskított edények m eg­

tisztítását, mielőtt ételt italt vinnének szájokhoz belőlök. Ezen papok úgyn evezett nestorianusok voltak. Nestorius konstantinápolyi patriarcha az ötödik század elején külön hitfelekezetet alapított, mely Jézus személyében az isteni természetet külön képzelte az em beritől, s m ely ennélfogva M áriában Krisztusanyát nem Istenanyát is látott. A z ephesusi egyházgyülés 431-ben ezen nézetre, mint eretnekre

8

átkot m on dott; de a nestorianusok pártfogókat ta­

láltak a tűziraádó persa fejdelm ek ben , s tanaik Persiából Khorasszánon és Baktrián át K h ináig nyomultak elő , mindig tö b b -tö b b salakkal ve­

g y ü lv e , m íg végre bennök alig-alig lehetett is­

merni forrásukra.

Ezen keresztyének között félévig nyom orog­

tak a dom okosiak, éltöket kanálcsinálással s hasonló portékák gyártásával tengetve. K ettőt kislelkiivé tőn a temérdek szenvedés : ők visszatértek hazá- jok b a. A másik kettő, Bernát és Julián, nehány p o­

gányhoz csatlakozva, folytatta a rögös ú ta t; s mert nem akadt könyörületes asszony, mint amott a fej- delem nő, öszves eleségül hamuban sült huszonkét kenyeret vittek magokkal. M indig éjszakkeletnek tartva, s a kaspiumi ten gert, a mai Asztrakhant jo b b ra hagyva, harminczhét nap alatt bejárták nagyK únországot, s végre Y e d a n e v ű tartom án yba érkeztek, melynek népe m ohameclanus, m ozlim v o lt, s hol a beállott tél által m ég sulyosbakká vált nélkülözések B ernátot összeroskasztották : e gy istenfélő mozlim házánál halt m eg a jám bor.

A z árva Julián most egy idevaló pap szolgála­

tába s z e g ő d ö t t, ki nagy B olgárországba — a közép U ral déli alján — volt m enendő, s k ivel oda el is ju to tt szerencsésen. A tartomány nem ok nél­

kül viselte a ,n a gy‘ nevet : olyas város is volt

9 benne, mely ötvenezer harczost küldhetett az ellen­

ségre. A város K ám a vizénél feküdt, nehány órá­

nyi távolságra a V olg a p artjától, s Julián itt egy magyar nővel találkozott, ki szülőföldjéről oda mé­

né férjhez, s ki a barátnak részletesebben jelelte ki az útat, melyen két nap alatt m agyar földre érhes­

sen. Úgyis volt, mert éjszaknak tartva, a Y olg a partján , Európa és Asia határszélén ráakadt? a magyarokra.

10

M egjelenésén nagy volt az öröm örege apraja k özött egyiránt. T á vol falvakból is körülötte sereg­

lettek, lóhust és kaczolatejet tettek elejébe, keresz­

tyén véreik királyáról és országáról számtalan kér­

déseket intéztek hozzá, s figyelem m el hallgatták akkor is, mikor vallási tárgyakra tért á lt a l, noha nekik m ég csak bálványaik sem voltak, nem hogy Istenről lett volna magasztos fogalm uk. M egértet­

ték J u liá n t, s ez értette ő k e t, mert magyarul b e­

széltek a volga-p artiak , m agyarul a jövevén y.

N yelv és nyelv talán annyira különbözött egym ás­

tól mint a m átra-völgyi palóczé a csíki havasok székely eétől. A barát gazdái tudták az ősök ha­

gyom ányaiból, h ogy a nyugotra szakadt m agyarok velők e g y ered etü ek ; de h ogy m ily fö ld re , m ily vízhez vetődtek, arról nem volt tudomásuk. H osz- szas küzdelmek után, m elyek nekik bő alkalmat nyújtottak, vitézségöket k itü n tetn i, elvégre k én y­

telenek voltak szomszédjaikkal, a tatárok kal, szö­

vetségre lépn i, s ez id étt, miről alább bővebben lesz szó, már számos tartom ányokat pusztítottak el a szövetkezettek. Julián a volgaparti M agyar- honban egy tatár vezér k üldöttével is találkozott, ki tuda m a gya ru l, oroszu l, ku nu l, ném etül, per-

II.

11 sául, tatárul. T őle értette meg, hogy az onnan öt­

napi távolságra táborozott tatár sereg N ém etor­

szág ellen akar m e n n i, de h ogy előbb m ég mással fo g e g y e sü ln i, m ely rövid idő múlva visszajő Persiából. A z t is hallotta tőle a barát, h ogy T atár­

föld ön túl van egy igen nagyszámú nép — a m on­

g o lo k , ú g y látszik — m elynek szándéka m egvívni a fold öszves n ép eivel, s m ennyi országot m eg­

hódíthat, annyit elpusztítani.

E közlem ény Juliánt, noha váltig marasztot- tak az atyafiak, arra b irta , hogy időmulasztás nél­

kül visszasiessen hazajába. Ú tját ez alkalommal nem Konstantinápolynak vette, hanem menvén a V o lg á n felfelé a m ordvínok földjéig, innen orosz és lengyel tartom ányokon át M oldvának. 1239junius 11-kén búcsút m ondott a keresve keresett, s mert utóbb ki tatárrá ki muszkává faju lt, magyar ajak­

kal velünk az nap végízben szólott rokonoknak;

decem ber 27-kén a kettős kereszt s a n égy folyam M agyarországába érkezett vissza.

Ú tközben az ekkor már m ongol felsőbbség alá került szuszdali fejdelem kezéből a következő le­

velet vette, m elyet tatár küldöttek hoztak volt B é ­ la számára :

„É n a khán, a mennyei király képviselője, ki­

nek hatalom adatott a földön, fel magasztalni a ma­

gukat alám vetőket és elnyomni a velem ellenkező­

két. C sodálkozom rajtad, m agyarok fejdelm e, h ogy miután már több ízben küldöttem hozzád követe­

ket, te közűlök egyet sem küldöttéi vissza, sőt m ég most is sem képviselőt sem levelet nem küldesz előm be. Tudom , h ogy gazdag és hatalmas király vagy, és h ogy számos vitéz van alattad , és h ogy egym agad nagy országokat korm ányzasz. M égis jo b b volna és üdvesebb reád n é z v e , ha magadat önként alám vetnéd. M egértettem továbbá azt is, h ogy az én rabszolgáimat, a kunokat, oltalmad alá vetted. Parancsolom tehát neked, h ogy őket ezen­

túl ne tartsd magadnál s engem ne té g y ellensé­

geddé miattok. A kunok ugyanis könnyebben me­

nekülhetnek m eg mint t e , mert ők, a házak nélkül sátoraikkal bolyon gók, talán m egm enthetik m ago­

kat: de te, ki házakban lakói, kinek várai és váro­

sai vannak, mint fogod kezeimet kikerülni ?“

Ism erkedjünk m eg közelebbről annak hatal­

m ával, ki a m agyar királyhoz ilyetén levelet mert intézni.

12

13

A z óvilág m üveit n épei, névszerint a g ö r ö ­ gök és róm aiak, belső v a g y magas Ásiának k i­

vált keleti és éjszaki részeit nem ismerték. M it felőle tudtak, abban állott, h ogy ott benn a vándor szkütliák s a kereskedést űző szerek laknak. T a r­

tományairól és lakosairól a középkor Íróinak már részletesebb tudom ányuk volt, az egésznek m integy széket Kathajnak hivták. Jelenleg belső Ásia alatt értjük azon földet , melyben az Indus , Ganges, H oangho, A m u r, Irtis, Szír és D zsihon vizek ered­

nek s felső és részben közép folyásukat is veszik.

Ezen földterület szegélyei hosszadalmas v o ­ nalban érintkeznek Khinával. K hina akkor is, mint jelen leg, Ásia legterjedelm esebb, legnépesebb birodalma volt, már századokkal Krisztus előtt ma­

gas fokán a m űveltségnek, n yu gotról a szomszéd rabló népségek ellen háromszáz m érföld hosszában kőfallal kerítve. V asból gyártott kapuk vezetnek a birodalom belsejébe, s négy ven láb magasságú vár­

ták em elkednek ki szabott távolságban egym ástól a tégla -és sziklakeritésből. K lím ától éjszakra a nagy K ó b i puszta nyúlik el, m elynek keleti szélén ötszáz évvel Krisztus után a m o-h ók faja tanyázott. E z is mint belső Ásia annyi egyéb n épségei, mint n év-

III.

szerint eredetileg a m a g y a ro k , hét ágra oszlott, m elyeknek egyikét a tatárok képezték. M időn ezek három századdal később tunguz népség által elszé- lesztettek , délnyugot felé az insani hegylánczolat- hoz vonultak. E kkor történt különválásuk a m o-h ó fajnak egy másik á g á tó l, a m o n g o lo k tó l; és azóta külön is maradtak tőlök m indaddig, m íg aB ajkaltó s az Ó non forrása közti telepeikből kikelve a m on­

g o lo k , a tatárság nagyobb részét m eghódították.

V ezérök Temudzsin a szerencsétlenség iskolájában nőtt n agygyá. M int tizenhat éves ifjú foglya volt a szomszéd tatár törzsöknek, kiszabadulásakor ennek m eghóditásával nyitotta m eg győzelm einek hosszú sorát. Diadal-m ám orában húsz éjszakán át e szava­

kat hallotta : A vilá g tied; menj , fogla ld el! S most, 1205-ben, kitűzvén népeinek közös gyülésé- sében a kilencz fehér lófarkból font zá sz ló t, „a k a ­ rom — m onda — h ogy a nemes kristályhoz hason­

latos nép, m ely annyi veszély közt hű maradt h oz­

zám , kék m ongolnak neveztessék eze n tú l, s h ogy, fenségesebb legyen mindannál, mi e föld ön m ozog.”

F e lvette a ,D zsengisz‘ azaz, a ,hatalmas* khán ne­

vét, és fejedelmi székét a T u la , O rgon és Szelinge vizek közt, P ek in gtől éjszakra fek v ő Karakorum ba tette át.

15

A város két részből á llo tt, azaz, két roppant országutból : a saraczenból hol m ozlim ok laktak, hol az árutárak v o lta k ; s a kh in aiból, hol két me­

cset és tizenkét bálványtem plom állott, m ely u tób ­ biak különféle h itfelekezetek , különféle népségek számára épültek. Nem lévén saját hitvallásuk a m ongoloknak, ha némi természet-imádásra mutató szertartásokat veszünk k i , ekkor m ég nagy közö- nösséggel viseltettek mások vallásai irányában.

U tó b b az általok m eghódított népek m űveltségi felsőbbsége alá kerülvén, ezeknek vallásaikat is el­

fogadták , s része M oh a m ed , része B uddha b uzgó hívei közé szegődtek. A b u d d h a i hitvallás K eletin - diában vette eredetét; a la p itó ja , S zak jam u n i, fia egy indiai fejdelemnek, a hatodik század első felé­

ben élt, s a,bu ddh a‘ azaz ,b ö lcs' czímet nyerte m el­

léknevük Szerinte a vilá got egy láthatatlan, mert testtel nem biró , tehát képileg nemis ábrázolható fő lény korm ányozza, m ely bölcs, igazságos, k ön yö­

rületes, m indenható, s melyet néma elmélkedésbe m élyedve kell imádni. A kötelességeiket teljesítők, a jó k , haláluk után nyugalom ban és boldogságban egyesülnck a fő lé n y n y e l; a kötelességit elmulasz­

tónak, a gonosznak lelke állattestbe vándorol.

IV .

17 Karakorum városának telebb említett tizen­

két bálványtem plom a közűi kimagaslott azegyh áz- alaku kháni palota három díszkapuval és kettős oszlopsorral, szemben a közép kapuval élőfának képére gyártott szökőkút, tövénél négy oroszlán, tetején négy kigyóilag tekergődző cső , m elyekből időnként kaczolatej, ris-szörb , bor és méhser öm ­ lött alá. A mü csúcsának k ö ze p e tte , azaz ezüst sudarában, hová a fa belsejéből lépcsősor vezetett, ezüst angyal állott kürttel és a kürtöt m egszólal­

tató fúvóval, jeladásul azoknak, kik amaz italokat szomjaztak. Rubruquis V ilm os franczia ferenczes, ki a tizenharmadik század k ö z e p é n , midőn e szö­

kőkút épülőben volt, Karakoruinban m egfordult, s kinek a város ezen leirását köszönhetjük , utána veti, hogy ő mind e fény daczára jo b b szeret a kis Saint-Denisben lakni Páris mellett.

Meghiszem. M ert e m űveltséget hazudó máz­

zal ellentétben állottak a m ongol-tatár fajnak mind életmódja, mind kivált erkölcsei. V ándornépek lé­

vén, a nagy töm eg sátorokban é lt , m elyek fekete lemezből készültek s kerekeken állottak. Fehér csontporral bemeszelt kém ényféle csúcsaik m ég sa- játságosb külsőt kölcsönöztek a néha harm inczláb- ny i , hosszúkás négyszeget képező hajléknak, m ely elébe olykor húsz ökröt is fogtak. I la kiveszszük a fej re va ló t, alig-alig volt különbség a férfiak

V. K. II. 2

öltözete s a nőké között. S zőrből gyártott alölt- vén yök , galléraival a gyom or felett összecsukó­

d ott, s balról eg y szalagbokorral, jo b b ró l három ­ mal volt a csipőcsont körül m egkötve. Felső ru ­ hául szőrével kifelé fo rd íto tt, hátul nyíló és térd- alólig érő leppentyüvel ellátott ködm ön szolgált, övvel az ágyék körül. A férfiak fejrevalója lapos kucsm ából állott, elől újnyi szélességű prémes haj­

tókával, hátul egy arasznyira lecsüngő, két szalag­

gal az áll alatt lekötve, s még más két lobogó sza­

laggal felczifrázva. A z asszonyok fejdísze felfordí­

tott kúposzlop gyanánt rőfn yi magasságra em elke­

dett, rendesen fakéregből készült, és a vállakig érő selyem - vagy másnemű kelm ével volt beborítva, néha toliakkal is vagy épen madárszárnynyal fel­

czifrázva. K em ényített vászonból va gy bőrből csi­

nált n a g y o b b , kisebbszáru bakkancs, csizma szol­

gált lábbeliül férfinak, nőnek.

O 7

A z európai utazó egyébiránt idegenszerünek, K arakorum fényétől elütőnek találhatta ezen öltö­

zetet, de ha azok, kik viselik, nem rondák az ém ely­

gésig, undoknak nem. A z már visszásnak tetszhe­

tett neki, hogy lóhuson kívül kutyákat, egereket is falatoztak, s épen undorítónak, h ogy a férjéről le ­ szedett férget m egette a nő, mondván : falhatnám bár fel ellenségeidet is. Piszkosságuk, kegyetlensé- g ök , az adott szó szentségét idegenek irányában

19 nem ismerő álnokságuk páratlan v o l t , m ég azon korban is páratlan, melyben zord vadsággal vajmi gyakran találkozunk inindenszerte. Semmi csoda, liogy a gyér számmal közéjük vetődött európaiak némi borzalmat éreztek k örü k ben , b og y őket m ég külsejök is m egdöbbentette. A mongolnak majd­

nem négyszögletes k opon yája , pisze o rra , kajszán hasadt szem ei, kiálló a rczeson tjai, m erev, elől patkó képére n y ir t, hátul a fülek m egett csom bó- kokban lelógó haja és sárgás bőrszíne term észete­

sen visszatetszettek annak, ki a fej részarányos al- kotasában , idomzatosan kiszögellő orrban , sima hajban, fehér bőrszinben, inkább vagy kevésbé pi­

ros arczban látta a szépséget.

Am az erkölcsi elvetem ültség mellett azonban birtak jó tulajdonokkal is. Egym ás iránt őszinték es igazságosak, m indig segédre készek volta k ; hő­

séget, fagyot, fáradságot néma daczczal e lv iselők ; apró szemeik fényével is n yiltészt, egészséges lelki tehetségeket eláru lok , felsőbbjeiknek bizodalom -

®al, örömest engedeltneskedők. H adi vitézségökről annyit tudnak a történ etírók , m ennyit kegyetlen- segökről Sovány de erős paripáikon, m elyek éhet, szoinjat tűrtek, mint m agok ő k , tegezzel vállukon, karddal, gerelylyel oldalukon, nyereg nélkül ü get­

tek könnyű zéözhiik után; zaj n é lk ü l, hol s mikor lehetett, lesből eregették n y ila ik a t, m elyek jó v a l

i ” 2*

nagyobbak voltak az európai hadakéinál 8 vas- és csonthegyeikkel oly m élyre h a t ó k , h ogy ellenök és kampóshegyii gerelyeik ellen a legügyesebb kéz­

ben is aligalig nyújthatott oltalmat a pajzs.

Ily harczos nép élén egy nagyraterm ett feje­

delem , minő Dzsengisz khán v o lt , könnyen válha­

tott hódítóvá.

V .

1210-ben C so n g -h a j, éjszaki Khina császárja thronusra jutását k övetség által tudtára adta D zsen­

gisz khánnak. A követ egy úttal felhívta a m ongol fe je d e lm e t, h ogy térden állva hódoljon urának.

D zsengisz válaszul félreköpött, m on d vá n : U rad az é g fiának mondja magát és még csaknem is ember.

1 211-ben a m ongol hadak K hina ellen indultak s m ajdnem száz várost pusztítottak el. A - császár kénytelen volt békét vásáriam : egyik leányát n ő­

ül adta a g y őzőn ek , ajándékul ötszáz gyerm eket küldött táborába, s adó fejébe nagym ennyiségű selyem nek Karakorumba szállítására ajánlkozott.

A háború m eg-m egujult s 1216-ban azzal vég ző­

d ött , hogy a császár lem ondván c z ím é r ő l, m agát D zsengisz hűbéresének vallotta. M ost nyúgotnak

fordult a m ongol, s miután 1217-ben a 1 arakhatai tartom ányt, 1219-ben K hovarezm et, a mai K h i- vát m eghóditá, túl a D zsihon vizén Bokharának hasonnevű városát példátlan kegyetlenséggel pusz­

tította. ,A rét le van kaszálva, adjatok enni lovai­

to k n a k / e szavakkal boesátá hadait neki a legbor­

zasztóbb dúlásnak. Patakban folyt a vér; a m ongol, lovának patkójánál is érzéketlenebből összetaposta a keleti műveltség legfényesebb nyomait.

Hasonló volt Samarkand sorsa, melyet száz­

ezer persa es török híjába ügyekezett megvédeni.

I öbb ezer hadi fo g o ly , kik eletöket biztosítva vél­

té k , mert Dzsengisz khán hajaikat m ongol módra csom bókba fonatta, egy éjjel fel voltak konczoltat- va. Harm inczezer kézm űves, kik áruikkal tíz tar­

tom ány vásárait látták e l , a nagykhán fiainak, meghittjeinek és ötszázra menő nejeinek ajándékul jutottak. A lakosok egy szálig kiküszöböltettek a va rosb ól, de ötvenezernek roppant váltságdíjért megengedtetett visszatérniük lakaikba.

A khovarezmi sahKhorasszanba menekült, de a m ongol hadak része utána rohant. „V ezérek , na­

gy o k és pulyák! — igy hangzott Dzsengisz felhí­

vása a lakosokhoz - tudjátok m e g , h ogy Isten akaratából uralkodandó vagyok a föld felett, ke­

lettől n yugotig. A magokat alám vetőket meg f o ­ gom kimélni. Jaj az ellenállóknak. M egfojtatom

őket nejeikkel, gyerm ekeikkel, híveikkel egyetem ­ ben.“ K ilencz város állott ellen : kilencz város tő ­ b ő l forgattatott ki. A földön fu tóvá lett fejdelem a kaspiumi tenger egyik szigetébe vette magát, meghalni nem élni.

Dzsengisz két dandára most a kaspiumi és fe­

kete tenger közt tanyázott kunok és bessenyők el­

len indult, kik már régebben e g y néppé forrottak össze, s kik m egveretvén a m ongolok á lta l, 1223.

tavaszszal az akkor több fejedelmeket uraló orosz tartom ányokig vonultak vissza. V ezérök , Kuthen, ipánál a galicziai Misztiszlávnál keres vala mene­

déket, ki az orosz fejedelm ek kievi gyűlésében kéz- zelfoghatólag fejtegette a szükséget, segédére kel­

niük a kunoknak, máskülönben ezek bukása maga után fogná vonni az övékét. M isztiszláv vélem énye köztetszéssel találkozott, s az orosz hadak a D n e - pernél fogtak állást. E kkor tíz m ongol követ érke­

zett hozzájok, h ogy őket a kunok pártfogásáról le­

beszélje, mondván : „u ru n k nem a ti országtokat rohantatta m eg, hanem a ku nokét; ezek neki rab­

szolgái és lovászai, tehát méltán fenyítethettek m eg általa.“ A z oroszok kardélre hányták a k öve­

teket, és számra százezeren Ölesnél fogtak állást.

M ásod izben is jö tte k követek a m ongol táborból, vádat em elők az előbbeniek m eggyilkoltatásáért s a harcz és háború okait az oroszokra vetők. Kuthen

és ipa M isztiszláv ezeket is megakarták ö ln i, de a kievi nagyfejdelem közbenvetésére sértetlenül tér­

hettek vissza.

Misztiszláv most tízezer lovassal átkelt a D n e- peren, s mert a tatár előliadat m egverte, az öszves orosz-kún sereg utána indult. A z ellenség színlelt futásban visszavonult a Kaleza folyóig, közel M a - riopolhoz a mai ekaterinoszlavi helytartóságban.

Itt m egállapodván, magára várta az oroszokat, ku­

nokat, ésju n iu s 16-án fényes győzelm et vett fe- lettök. A z oroszokat a D n eperig üldözték a m on­

golok ; Kuthen és kunjai ismét Asztrakhan kör­

nyékén kerestek menedéket. A volgaparti bolgárok és m agyarok, e diadal hirére felhagyván az ellen­

állással, kénytelen-kelletlen a m ongolok , tatárok szövetségeseivé lettek.

23

E közben folyt Persiának is pusztítása, a já r­

mát le-levető éjszaki Khinának folytonos hóditása.

Dzsengisz két hada két éven át fo sz to g a tta , dúlta az elsőt egész a ineraghai tóig. Feridedin Attar, a híres persa k öltő, ekkor már száztizennegyedik évében állott. E gy dühös m ongol kardot emelvén az aggastyánra, ennek egyik tisztelője e szavakkal rántá vissza a fe g y v e r t: „ M e g ne öld ez aggastyánt, én ezer ezüstpénzt adok n eked, ha őt kezemhez adod ,“ „ „ E l ne fogadd az árt — monda keserű m o- solylyal a halált rég váró A tta r — mások m ég többet adnak érettem .“ “ S a m ongol máris hízott a magas ártól, m elyet kapni fog érette. F o g ly á t tová b b czipelte , Isten tudja mily fejedelm et gy a ­ nítva benne. S most találkoznak egy vízhordóval, ki a költészethez annyit értett, mint az á lla t, m e­

lyet taligája elébe fo g o tt, s ki röhögvén a m ongol butasága felett hogy félhalottat akar vásárra vinni, felkiáltott : nesze egy zsúp szalma e vázért. „E z t már elfogadhatod — szól az agg — mert többet nem érek.“ S a m ongol felkonczolta a költőt dü­

hében.

Dzsengisz 1224-ben Iveletindiára tört. M időn a hegyek közül az ország belsejébe volt leszállan-

V I .

dó, az őrsök ijedtökben szarvashoz hasonlatos álla­

tot láttak; színe zöld volt,h om lok áról egyetlenegy szarv magaslott ki, s emberhangon ekkép kiáltott reájok : takarodjék uratok vissza hazájába! Dzsen- gisz hajlandó volt mesét látni a történetben, de mégis egyik tanácsosának véleményét kérte. Jeliu- Csuesaj — ez volt a tanácsos neve — tudta, h ogy ilyes állat csak az őrsök felcsigázott képzeletében é lh e t; de khinai lévén az em b er, rokonszenvvel viseltetett a tudom ány és művészet dolgában ha­

zájával versenyző India iránt, s ekkép szólaD zsen- giszhez : ,ezen csodás állat szereti az élő lényeket, gyű löli a vérontást. E zen állatnak szokása figyel­

meztetni a veszedelm ökbe rohanókat. N eve K io - túan.£ A khán értette az in té st, s visszafordult;

de nem nyughatván, most újból Khina ellen indult, melyen erőt vennie közvetlen saját feladásának tekintette, másutt fiai, vezérei által hordoztatta körül a fegyvert.

A H oan g-h o bal partján, százhatvanegy mér­

föld re Khina fő v á ro s á tó l, Pekingiül n yű göt felé, fekszik térséges rónának közepette N ing-hia váro­

sa. A lakosok akkor is, mint m ost, rist term esztet­

tek, akkor is, mint i r o s t , a H oan g-h o vizéből k iá­

gazó csatornákkal szegték be öntözés végett fö ld ­ jeik et. M időn 1211. tájban Dzsengisz első ízben vivná Nin<i-hiát, ezen csatornák vizének elárkolásaC*

által ügyekezett a várost megfúlasztani, — saját kárára, mert az ár szétrombolván a gátakat s tá bo­

rára tö r v é n , őt magát visszavonulásra kényszerí­

tette. 1227-ben törekvését szerencse koronázván, előtte nyitva állott az ú t , mind éjszaki mind déli Khina belsejébe. D e ekkor őt utolérte e g y nálánál is hatalmasabb khán — a halál. Iliv e i holttestét két­

kerekű gyászszekeren, hegyeken völgyeken át visz- szavitték éjszaki hazájába, K arakorum ba; az egész úton énekszó és jajveszéklés váltották fel egymást, s a ki elejökbe jö tt em ber, állat, azt kardra hány­

ták, áldozatul a halottnak. „K eselyű k én t lebegtél a magasban — igy hangzott az ének — s most n yi­

korgó targonczán hemperegsz tovább, oh én uram ! E lhagytad nődet és gy erm ek eid et, elhagytad né­

peidet, oh én uram! M int a vidáman körülkeringő V II.

27 sas, úgy rohantál előre, s most lerogytál m inta ta­

pasztalatlan csikó, oh én uram ! É leted hatvanha­

todik évében örömben és nyugalom ban akartad ré­

szesíteni megannyi népeidet, s most tovakeltél k ö­

zülük, oh én u ra m !“ És ím e, a kerekek rögtön az agyagföldbe söppednek, oly mélyre h ogy a legerő­

sebb lovak sem képesek a szekeret kivonni. A g g o ­ dalom és rémülés szállották m eg a kisérőket, mert épen e vidéken mondá Dzsengisz, midőn Khina el­

len indulna : „össze-visszatépett nép számára ez szép g y ü lh e ly ; csen d esés egyetértő nép számára ez szép lakhely ; szarvasok és őzek számára ez szép legelőh ely; és öreg ember számára ez óhajtott n yug­

hely. “ Dzsengisz e mondása jö tt most eszökbe a sze­

keret körüláU óknak, és szavát emelvén K iluken- B aghador, a dalnok, zeng vala ekképen : ,,A kék örök Istentől csodásán nemzett oroszlána az em be­

reknek, te Isten fia, én uram , miért van a z , hogy el akarod hagyni öszves nagy népedet és itt ma­

radni egym agad ? O tt van m inden, m inden; nőd, szülőhelyed, néped, arany palotád! S te csakugyan cserben hagytad hűséges m ongolaidat, mert a gar- gyáni bérezek alján m eleg a v id é k , mert általad m eghódított lakosainak nagy a szá m a , mert szép hölgyet találtál k ö z ö ttö k ? Oh én uram , ha már nem szolgálhattunk pajzsul nemes életednek, leg­

alább drágalátos hüvelyedet akarjuk vissza honod­

ba vinni, nődnek megmutatni és öszves nagy néped kívánságait teljesíteni.“ í g y énekelt Baghador, és a szekér ismét nyikorogni kezdett s megindult. A nép megnyugvással kiséré halottát K arakorum ig, honnan ezerek jajveszéklése hangzott elébe. Sirja m eggyilkolt rabszolgák vérétől á z o t t , s titokban tartatott a burkan-kalduni erdőségben, m ely a ké­

sőbbi m ongol nagykhánoknak is sirkertiil szolgált.

V I I I .

Dzsengisz khán nemcsak hóditó v o l t , hanem törvényhozó egyszersmind. A gyilkost, a paráznát, a tolvajt halállal rendelte bün tettetn i; halállal azt is, ki a szökevény rabszolgát , ha történetesen hatal­

mába került, urának kezéhez szolgáltatni elmulasz­

totta ; ki az előtte állónak kezéből ütközet-közben kihullott fegyvert fel nem vette és birtokosának vissza nem adta; ki a gondjaira bízott vagyon t har­

mad ízben is eltékozolta; ki a had mezejéről elillant; ki pártot ü tött; ki lábát az ajtóküszöbre tette, midőn a khán teremébe b elép ett; ki vízbe vagy hamura v iz e lt;

ki az eleségül szolgáló állatokat nem m on gol m ód­

ra ölte m e g , mely is abban állott, h ogy felszaggat-

29 tatvan a has, addig nyomassék a szív , m íg az élet végszikrája is kialszik.

A pártütőnek öszves csalada irtatott ki. A háborút az ellenség vagyonának és életének k í­

mélése nélkül kellett fo ly ta tn i, mert a kímélés gyüm ölcse — ú gy vélekedett Dzsengisz — a m eg­

bánás. A sereg tizedek re, századokra, ezredekre és tízezredekre volt osztályozva. H áború idején férjeik helyett az asszonyok jártak el a külső ga z­

daság ügyeiben is , s kötelesek voltak a jö v e d e l­

met utanok a táborba küldeni. M agu k megadására e szavakkal hivattak fel a városok : „ H a késtek m agatokat alánk vetn i, ki tu d ja, mi történendik ! Isten egym aga tudja.“ A z ostrommal bevett város lakosai rendszerint egytől egyig felkonczoltattak.

A hadi foglyok felmészárlása szabályszerüleg tö r­

tént : mindenik század m egölte a maga osztalékát;_{o o} midőn bizonyos mennyiség le volt öld ösve, e g y holttest lábaival felfelé, fejével lefelé, tűzetett ki emlékjelül. A m eghódított népek adóul tizedet fi­

zettek mezei termesztékeik, tizedet barmaik , tize­

det a tartomány öszves lakossága után. A bünte­

tés , m elyre magát a b otor hadvezér érdemessé tette, a khán küldötte által hajtatott végre , ezen büntetés néha botoztatásban is á llo t t , három csa­

pástól h etven h étig, s a khán saját gyerm ekeit is érhette.

Béke idején legfontosabb ü gy volt a vadá­

szat, mint a hadakozás előképe. Télszaka roppant hajtó vadászatok ta rtattak ; a vadászok jo b b és bal szárnyat s közép dandárt képezve, néha több nap­

nyi körszélből is, m egannyi oldalról azonegy id ő ­ ben nyom ultak e l ő , sivatagból rengetegből a kör középpontja felé hajtva a vadakat; utánuk első sorban rohant véreivel és meghittjeivel a kbán, aztán a had nagyai, végre a legénység. H a már csak kevés vad volt h átra , életben maradásuk­

ért könyörögtek az aggastyán ok ; a kérelem m eg­

adatott , s most bekövetkezett a martalék felosz­

tása.

Otthonn a legkisebb fiú volt az atya képvise­

lője, a tűzhely őre, a család fentartoja; bátyjait had­

m ezőről hadmezőre vitte a kötelesség. L án yh oz és asszonyhoz tisztátalan kézzel nyúlni, ezégéres vét­

ségnek n yilván ítatott; de a mely nő megtetszett a khánnak, attól kénytelen volt m egválni a fé rj,h o g y a közös úr hölgyterem eibe szállítathassék. E rkölcs­

b e n , szóban m indenkinek m egparancsoltatott az egyszerűség, de az egyszerűséggel a tisztátalanság is, mert a törvényhozó ú gy akarta,hogy ruháját ne mossa a m o n g o l, hanem viselje m in dadd ig, míg szennyben rongyban lefoszlik testéről. Igazság­

szolgáltatás, szabad járás-k elés mindenkinek biz- tosítatott; ki mit örö k lö tt, azt bántatlanul birto­

30

kolta. A kiránt, a fejedelm et az országgyűlés válasz­

totta ; a törvényeket az országgyűlés erősítette meg.

Ilyesek voltak Dzsengisz intézm ényei; vegyü- lete a nagyságnak s a barom iságig nyers erőnek, mint ő m a g a ; vegylilete az ész fényének s a babona lidérez páráinak, mint az öszves ásiai törvényhozás e napig.

31

I X .

D e Dzsengisz egyes mondásai csaknem oly emlékezetesek vo lta k , csaknem oly tiszteletben tartattak, mint törvényei. Lássunk közűlök né­

hányat.

Férfiak, kiknek fiaik süketek az atya paran­

csára; ifjabb testvérek, kik nem hallgatnak az id ő­

sebb szavaira ; férjek, kik nem viseltetnek bizoda- lommal nejeik iránt; nők, kik férjeik parancsának nem engedelm eskednek ; ip és n apa, kik gyerm e­

keik je g y e se ellen torzsalogn ak ; je g y e s e k , kik ip- ja ik napáik iránt nem viseltetnek kellő tisztelettel;

n a g y o k , kik nem bánnak illendően a p ulyák kal;

pulyák, kik a nagyok tanácsát m eg nem hallgat­

já k ; hatalmasok és gazdagok, kik az országot nem

teszik hatalmassá, gazda ggá , s kik parancsaikat és tilalmaikat nem tudják józanul foganatosítani; bir­

tokosok , kik orvok és tolvajok miatt vagyonukat nem élvezhetik; az előhad lovasa i, kik paripáikat addig n yú zzák , nyaggatják, míg m egg ebed n ek : ezen em berosztályok soha sem jőn ek kerékvá­

gásba.

o

K i házát korm ányozni tudja, az képes leszen, a birodalm at is k orm á n yozn i; s ki tíz embert fenyí­

ték alatt tud tartani , az m éltó hogy ezernek és tízezernek parancsoljon.

A növények az állatok számára terem nek, az állatok az emberek számára : maradjon tehát a mon­

g o l barom tenyésztő s vadász nép , és ne legyen szántóvetővé.

Nincs oly hős mint Szubutaj B aghador, nincs ki vele erényben mérkőzhessék. M eg sem érzi a fára­

dalmat, éhhel szom jjal nem gondol. H iszi h o g y ö s z - ves legénysége azonkép van m egedz ve minden baj ellen, mint ő m a g a ; s mert h iszi, azért nem alkal­

mas a sereg fővezérletére. A vezérnek azon kell lennie, hogy alattvalói éhet szomjat ne szenved­

jen ek , hogy lovai ne menjenek veszendőbe. A rany mondás : az a leggyorsabb vezér, ki oly lassan m e g y e n , h ogy a leggyen gébb lépést tarthasson a legerősebbel

A m ely szó iránt három ember e g y e té r t , azt

mindenütt bátran ismételhetni; ellenkező esetben soha se adjatok hitelt a szónak.

K i sükert keres, az ne s z ó ljo n , m íg nem kér- deztetik m e g , ilyenkor adjon ildom os választ a kérdésre; ha időnek előtte s z ó l, hideg vasat fog pőrölyözni.

J ó paripának csak azt mondhatni, m ely akkor is h a j ó húsban van, akkor is ha fogyn i kezd, akkor is ha épen sovány, egyiránt derekasan fut.

A m ely szónak helyességéről kimondása után kétség támadott, azt, akár kom olyan akár tréfásan m ondatott, nem lehet visszavonni.

A házban minden a házi asszonyhoz hasonló.

U tódaink fognak arany ruhákat m agokra ö l­

teni, és dőzsölni a puhaság ölében, és délczeg pari­

pákon lovagolni, és szép asszonyokat venni, és nem fogják m o n d an i: „e z t atyáinknak és őseinknek k ö­

szönhetjük ;“ ők nagyságuk napjaiban m egfeledke- zők lesznek rólunk.

M időn az A ltaj legm agasabb bérczére értem és körültekintettem , és a rónát táborommal és se­

regem mel és udvarommal és kisérőimmel borítva lát­

tam, ekképen szólék : (.igyekezetem és törekvésem arra van irányozva, hogy őreim, és nőim, és aráim, és leányaim, kik fényesek mint lo b o g ó tűz, kellemes életet é lje n e k , s gy alog hiútokból heréit lovakra szálljanak; hogy lomháraik zsiros legelőre találja-

v.k.i i. *

33

n a k ; hogy gyom és dudva országomban sehol se teremjen.

í g y hangzottak Dzsengisz khán mondái.

X .

A zo n roppant birodalom hoz , m elyet fiainak hagya, m ég két tanácsot toldott : h ogy egyetértés­

ben uralkodjanak tartom ányaik felett; s h ogy csak le g y ő zö tt népekkel éljenek békében. A legidősebb­

nek , a m ég atyja előtt elholt Csucsinak K ipcsak ju tott, az A ra ltótól nyugotra és éjszakra fekvő tar­

tom á n yok , köztök nagy K ú n ország , nagy B olgár­

ország s a szom széd volgaparti m a gya rföld is; egy m ásik, C sagataj, az A raltóval keletről határos bi­

rodalom részt ö rök ölte; a harm adik, O k taj, Kara- korum ból az altaji és tiansai tartom ányok felett parancsolt; a negyedik és legifjabbik , T u lu j, a B ajkaltótól délkeletre országolt.

Dzsengisz halála után két évvel , 1229-ben Oktaj választatott nagykhánná. Fejdelm i széké­

nek négy párnái a négy égtáj felé n é z te k , jeléü l annak, hogy parancsolni fo g kelettől nyu gotig, dél­

től éjszakig. Tuluj a kaczolatejjel m egtöltött ser­

leget nyújtotta neki, s most rokonai háromszor, a

birodalom nagyai hét ízben hajtottak térdet előtte.

„E sküszünk — e szavakkal hódoltak neki — hogy add ig míg ivadékodból fenn lesz egy darab hús, m ely fűbe vetve evésében akadályozná az ök röt, zsírba mártva szörbölésben gátolná az e b e t , nem ültetünk más nem zetségből nagykhánt athronusra.“

Oktaj három sereget rendelt alkottatni D zsen- gisz foglalásainak mind külebb terjesztésére. A z egyiket Persia ellen küldötte m egtörésére a kho- varezmi sah m eg-m egujuló hatalm ának; e g y mási­

kat a kaspiumi tengertől éjszakra s a V o lg a part­

jain tanyázó népek teljesebb m eghódítására; a har­

madik, m elyet Tuluj és Csucsinak fia Batu kísére­

tében maga Oktaj vezérlett, K hinavégképeni e lfo g ­ lalására indult. Khina délszaki fővárosa Nanking.

Ennek lakosai századokkal az európaiak előtt is­

mervén a lőport , tüzcsövekkel védték m agokat, d örögv e villám olva a tárgy újdonságán elszörnyű- ködött m ongolokra. Felocsúdván rém ülésökből a vívók , malom kövekkel törték gépeik segédével a városfalakat, bevették N an k in got, s N ankinggal erős állást fogtak Khina kellő közepében. A lak o­

sok Jeliu-C sucsaj törekvéseinek köszönhették, ha viszonylag csekély súlylyal nehezedett rájok a járom .

Tavaszszal 1235-ben Oktaj országgyűlést tar­

tott Karakorumban. Szándéka volt személyesen

vezérleni a sereget, mely Kipcsakon át O roszor­

szágra tö rjö n , de nagyainak kérelmére K ipcsak korm ányzóját Batut bizta m eg e tiszttel. Batu mellett több alvezérrel találkozunk, köztök Oktaj fiával, Kadánnal, Csagataj fiával, Pajdárral.

H árom százezer ember termett a V olg a part­

jain, s Bulárt, a m ongol kényuraság ellen fellázadt B olgárország fővárosát elham vasztotta; romjait m ég ma is fürkészik a tudósok. Innen az egym ás­

sal folyvást meghasonlásban élt oroszokra tá m ad t:

R ézán fejedelm ei — Juri, O le g é s R om án — 1237.

késő őszszel V oron esig indultak elejökbe. V a g y o ­ nuk tizedeért békét vásárolhattak volna. „ V a g y o ­ nunk a tietek leszen, ha vége szakadandott életünk­

n e k ," volt a válasz. D ecem ber 21-én Rézán kőha­

lommá vált; a m ongol had gyilkos kezei páratlan dühhel összeöldöstek mindent. A nőnek lemetéltók em lőit, a férfinak kiszaggatták beleiből az epehólya­

g o t , másokat m egnyúztak , másoknak tűket szúr- daltak körmeik alá.

1238. elején felgyú jtották M oszk vá t; Szusz- dált csellel, L od om ért hős lakosainak felmészárlása után vették be. A főegyházba zárkozott fejdelem - n ők lángok martalékivá lettek, vagy kardélbe hul­

lottak. Batu most K uthen kún vezér ellen fordult, ki minapi m egveretése után, mint felebb már érin­

tettük, Asztrakhan vidékén ta n y á z o tt, s itt újból

37 m egvcrettetvén, negyvenezer fegyvereseivel egye­

temben átkelt a Dónon, át a Dneperen és Dunán ; S miután rövid időig Szilisztria környékén m ulato­

zott, a dom okosiak ajánlására tanyát, oltalmat M a­

gyarországon talált. B éla annál nagyobb készség­

gel fogadta be a hontalanul bolyon gókat, mivel ben- nök támaszt remélt az országot netalán megroha­

nandó tatár-m ongolok ellen. D e a magyarok nem j ó szemmel látták a vendégeket; eg y a z, mert a ku­

nok nyelve elütvén a m agyartól, nehezítette a k öz­

lekedést; más az, mert ásiai életét folytatván a kúnnép , s marháival az országban szerteszét b o­

lyongván, kicsapongásai által természetesen vonta magára kivált a földm ivelő magyar haragját. Béla, a bajt orvoslandó, K őm onostorra, H evesben, m agya­

roknak és kunoknak gyűlést hirdetett, s itt végzést h ozatott: telepítessenek le a k u n ok ; Kuthen s a hozzá közelebb állók szállják m eg Pestnek egy r é ­ szét, a mai nagy és kis K u n s á g o t; a többiek más- más m egyékre osztassanak, s m indnyájának nem saját tiszteik, hanem azonképen, mint a m agyarok­

nak, a m egyék ispánjai szolgáltassanak igazságot.

E gyú ttal határozatba ment, hogy kem ény nyakai­

kat keresztvíz alá tartsák a pogányok.

Batu folytatta e közben diadalmas hadjáratát az orosz föld ön . Pereszlavl és C sernigov elfogla­

lása u tá n , 1240-ben K iev előtt termett. A város m észkő-sziklán fekszik a D neper partján, s akkor- időben gazdagabb és nagyobb lévén mint most, számos tem plom tornyai s aranyozott kúpjai büsz­

kén néztek le a rónaságra. Batu elszédült ennyi fény látására, s k övetei hebegve hívták fel a várost, adná m eg m agát. Y sevolod ovics M ihály orosz n agyfejedelem felkonczoltatta a követeket. E cse­

lekmény kettős dühre ébresztette a m ongol vezért.

F a ltörői m egrendítették a város bástyáit s a vívó hadak b e ö zö n ö lte k ; kincseikkel a lakosok az e g y ­ házakba vonultak, m ég e g y ízben kisérendők m eg az ellenállást , s nehány óra múlva a szent rom ok közé tem etkezendők.

A z orosz hadak egyik nagya, sebekkel borítva hurczoltatott Batu elébe. A körülállóknak is m eg- lepetésére, nem tudni mi okon , kegyelm et adott neki az imént m ég d ú ló-fú ló m ongol. Dim itri — ez vo lt neve az orosz hadnagynak — hogy a nem várt jótétem én yt m eghálálja, s h ogy hazáját minél ha­

marabb a m on gol-tatár düh alól felm entse, taná­

X I .

39 csul adá Batunak : menne lmladék nélkül M agyar- országra, hol néhány orosz fejdelm et is fog talál­

hatni, kik előle oda m enekültek, s hol az ellen­

állás valószínűleg igen csekély le sz e n , mert k i­

rály és urak mérges meghasonlásban élnek e g y ­ mással.

A khán, mint felebb láttuk, m é g l2 3 9 -b e n B e - lát végveszélylvel fenyegette, ha nem űzi ki orszá­

gából K uthent ég népét, ha nem csatlakozik hozzá szövetségesül volgaparti rokonai példájára. Ezek vitézségének nagy hasznát vevőn Á siá b a n , gondolá h ogy a d u n a i, tiszai m agyarok hatalmas előhadul szolgálhatnának neki, E urópa tőből felforgatására.

D e B elát és m agyarjait a keresztyénség érzelmei azonképen mint a haladó m űveltség köteléke, mely Őket h ova-tovább szorosabban a n yu goti nemzetek­

hez fűzé, eltiltották a szövetkezéstől. M é g csak v á ­ laszra sem méltatták a felh ívást; talán m ég inkább gondatlanságból mint büszkeségből, különben in­

kább gondoskodtak volna az e szk ö zö k rő l, m elyek­

kel eltávolíthassák a veszélyt.

D im itri szavai megérlelték Batuban a szándé­

kot, elborítani hadaival M agyarországot, s M agyar- országon át nyitni magának rést a német biroda­

lomba. E végre a m ely úton őseink azelőtt három­

száz ötven évvel K ievtől a K árpátokig előnyom ul­

tak, azon h ö m p ö ly g ő it, veszett árként, B atu v e -

zérlete alatt négyszázezer tatár s mongol a magyar határok felé. Ú tját százezer, Pajdár vezérlete alatt Lengyelországnak vette.

X I I .

A m agyar haza ekkor már nem állott a hata­

lom azon fokán, hová a nagy királyok, szent István, szent László és könyves Kálmán emelték volt. M ár egy századnál tovább nyesegették kiilerejét a szom ­ szédok, vesztegették belerejét fejdelem és ország- nagyok. H arm adik B é la , ki a g ö rö g császári ud­

varból, hol neveltetését v e t t e , gazdag közigazga­

tási ismeretekkel tért vissza, újból fényt árasztott az országra, de a fény m ulékony v o lt, sírján túl nem világolt a hazának. F iai Imre és Endre ver­

senyeztek egymással a főhatalom ért, s midőn amaz 1204-ben, és fia az öt éves László 1205-ben elhuny­

tak, midőn a szent korona Isten és emberek előtt Endrét illette , annak m utatkozott , ki nem volt m éltó, h ogy fején viselje. A közügyeket hitvesére, merani G ertrudra bizta, s ez testvérei, Ekbert ba- benbergi püspök és Berthold kalocsai érsek által szerette volna korm ányoztatni az országot.

O k alkalmatlanok voltak c tisztre , mert nem

voltak hasonlatosak azon főpapokhoz, kik a korábbi királyok idejében annyi hasznos szolgálatot tettek egyháznak, hazának. M ily úri ember lett legyen Ekbert, onnan is láthatni, hogy czinkosa voltF ü lep német király gyilkosainak; Berthold pedig m ég ti­

zenöt éves sem lehetett, midőn kalocsai érsekké nevezték. Ezen gyerm ek mindamellett kinyilatkoz­

tatta, h ogy az ország főpapját, az esztergomi érse­

ket nem ismeri felsőbbjén ek , s ezáltal természete­

sen az állodalom első rendét, az öszves magyar e g y ­ házat maga ellen lázította. D e a neheztelés, melyet a világi urak részéről vont magára > nem volt k i­

sebb , mihelyest még ifjú legény korában Dalm át- és H orvátországok bánjává, erdélyi vajdává és bá ­ csi főispánná neveztetett. E neheztelés dühhé vált, s a düh tetőpontjára hágott, midőn híre futott, hogy B erthold, egyházi s világi állásának csúfjára , buja vágyát csel és erőszak által a nádor hitvesén tölti vala. Ö , az elv e te m e d e tt, kincseivel e lilla n t, de testvére G ertrud, mert gyan ú ba j ö t t , h ogy a fo r­

téimét legyezgette, áldozatúl esett.

A z ország állapota gyászos vala. A királyi pa­

lást , mely a korábbi időkben köztisztelet tárgya volt, mert oly váltakról folyt alá, melyek a közügy elviselésére képesek voltak, sárba rántva; az egy­

ház fcrfiai, kikben az erkölcsiség és tudom ány le g ­ nemesebb képviselőit szemlélték az ősök, saját tar- 41

suk által m egg ya lá zv a; az u rak ,m ert nem v o ltfe j- delmi vezér, ki őket nagy czél k ö rü l, m agok s az ország hasznára, dicsőítésére gyülekeztesse, s mert tér és alkalom nyilt féktelenül garázdálkodniok, hatalmukat, felsőbbségöket a kisebbek elnyom ásá­

ban keresve.

X I I I .

A dolgok ez állásában határozá el m agát Endre király, h o g y Palesztinába, a szent földre megyen.

A n yugoti keresztyén népek azon szenvedések hal­

lására, m elyek a jám borokat érékvala, kik Jeruzsá­

lembe, az Ü d v ezitő sirjához zarándokoltak, már a tizenegyedik század vége felé szent tűzre gyuladtak m egtörni a mohamedanus hatalmat, s Krisztus szü­

letésének, életének és halálának színhelyét m eg visz- szafoglalni. í g y történt h o g y , B ouillon G otfríd, alsó-lothringeni herczeg, a franczia normann és né­

m etalföldi nemesség gazdag koszorújával, több száz­

ezer főre menő sereggel 1097-ben N iczeát, 1098-ban A n tioch iát és E d e sszá t, 1099. junius 15-én Jeru­

zsálemet vette be. E k kor palesztinai királylyá v á ­ lasztatott, de már egy évvel utóbb elhúnyt a dicső férfiú.

43 U tódai Jeruzsálem fej delmi székén nem voltak hozzá méltók, s a keresztyén királyok és népek szi­

vében lassankint m eg elhalt a b u z g a lo m , mely a M egváltó sirjának megváltására imént még száz- és százezer harczost küldött. 1044-ben Edessza, 1187-ben Jeruzsálem ismét a mohamedánusok , a szeldzsúki törökök kezében voltak. A pápák eleget fáradoztak, h ogy a veszélynek elejét v e g y é k , hogy a veszteséget m eg helyrepótolják, deharm adikK on- rád német és hetedik L ajos franczia királyok 1141-ben süker nélkül kisérelték m eg B ouillon G o tfríd nyom ába lépni; B arbarosszaFridrik német császár 1190-ben Szeleuczia mellett a Kalikadnus vizébe halt ; s az 1191-ben Palesztinába érkezett F ü le p -Á g o s t franczia és oroszlánszivü Richard angol királyok rövid idő múlva összevesztek e g y ­ mással és seregeiket visszahozták Európába.

E z idétt harmadik B é la , kiről felebb méltó magasztalással szólottu n k , ült M agyarország ki­

rályi székén. Neki sok teendője volt itthonn, s ő ú gy tudta, h ogy nem teszen Istennek kedves cselekede­

tet, ha a gondjaira bizott nemzet ügyét elhanyagolva a távolba vá n d orol; de mégis alkalmat kivánt adni a m agyarnak, miszerint tagja lévén a keresztyén né­

pek nagy családának, vitézségét és vallási buzgal­

mát ama szent földön ő is tüntesse ki. E végre k i­

sebbik fiának, Endrének, nagy kincset hagyott fe g y ­

veresek g y ű jté sé re , kikkel a szent sír felszabadítá­

sára induljon.

Endre csakugyan zászlai alá gy ű jtött egy se­

reg fegyveres népet, azokhoz, kikkel ahitatos érzel­

mek tűzették köntöseikre a veres k e re szte t, olya ­ sok is csatlakoztak, kikkel a rablás reménye fo g a ­ tott fegyvert. A z utóbbiak mit sem gondoltak azzal, h ogy Endre őket nem Jeru zsálem be, hanem testvére, a király ellen vezeti, kit istentelen kézzel kényszerített,hogy D alm át- és H orvátországok kor­

mányát herczegi czímmel reá szállítsa, s ki ellen utóbb is folyvást torzsalkodott. E g y ízb en , midőn E ndre ellenséges indulattal tábort ütne szemben Im re táborával, királyi gondolat támadt a király lelkében. M aradjatok hátra — mond híveihez for­

dulva — s fegyver nélkül, egyedül korm ánybottal, mint a fejdelemség jelképével k ezében, Endre tá ­ borába m egyen. A karom látni, — rivall,ide érkez­

vén, az őrsökre, — m elyiktök fogja ontani királya vérét. Ok néma hódolattal hátrálnak, Im re a test­

vér sátorába m egyen, s a m eglepettet karjánál ra­

gadván , a m egdöbbent pártosok sorain által saját táborába vezeti. Innen fogly u l küldetett Varasd m egyébe s itt maradt foglyu l Imre haláláig.

45

Endre sok szenvedéstől fogta volna megkím é­

lem az orszá g o t, ha idején teljesíti atyja megha­

gyását; de mert húsz évvel később, 1217-ben, mi­

dőn már királya volt a nemzetnek, indult a messze útra, m ég növelte a köz Ínséget. M időn az ádriai tengerhez érkezve, nem talált elégséges hajót fe g y ­ vereseinek K andiába s innen Szíriába szállítására, Zára városát áruba bocsátotta a velenczeieknek, hogy gályáikon vitorlázhasson el. M időn egy ízben a szent föld ön nem volt pénze, kitörte a drágakö­

veket (xizelának, szent István nejének koronájából, m elyet m agával vitt, és kétezer két száznegyven lat ezüstért oda vetette az uzsorásoknak. K épzel­

hetni, hogy ilyes gazdálkodás m ellett seregében nem lehetett rend és fegyelem , s ez okon nem csoda, h ogy mielőtt valamely fényes hadi tettet elkövetett volna, visszajött az országba. M it vitézei m agokkal h o z ta k , az felelevenítése volt a keleten maradt m agyarok em lékezetének, kikről hom ályos d o lg o ­ kat hallhattak a portékáikat Szíriába s E gyiptom ba is hordó bolgár kalmároktól. Endre az akkor már keletkezőben volt m o n g o l-t a tá r birodalom ról, özsin gisz khánnak E urópa elleni készületeiről is hallhatott volna tőlök h o lm it, ta n u sá gost, ha a

X I V .

kiürült kincstár nyom orúságai időt hagynak neki egyébbel is foglalkodnia.

S m időn lábát m eg magyar földre t e t te , el- szörnyűködött a boldogtalan. A z egyházi és világi urak — így jajd u l fel H onorius pápához adott levelében — elvetem edettségökben o ly gonoszsá­

gokat követtek e l , melyek minden képzeletet felülmúlnak. János esztergom i érsek , a királynak távollétében helytartója, az országból kiszalasztatott ellenei álta l; Jakab váczi püspök főpapi székének jószágait és jövedelm eit elprédálta, híveinek össze­

vissza szolgáltatja a szentségeket, az alatta levő papokat erőszakosan fosztogatja, sőt közülök néhá­

nyat rokonczátlan béresei által halálra veretett. A főispánok közül többen zsebeikben feledve a gon d ­ jaikra bizott pénzeket, idegen tartom ányokba szök­

tek. A z ország kincstárai üresek egytől e g y ig ; m ég azon adósságok törlesztése sem áll m ódom ban, m elyeket kénytelen voltam útközben tenni !

A kétségbeesett, ha segíteni akar m agán, ren­

desen oly eszközhöz n y ú l, m ely m ég gonoszabbá teszi a bajt. í g y történt E ndrével is. M agyarország öszves várm egyéinek szám áé korban hetvenkettőre ment. M indenik m egyének egy székhelyül szolgáló erőssége , vára volt : innen származik a várm egye név. Ezen erősségekből tartották féken a fő és al­

ispánok, mint a király biztosai, a m egye öszves la­

46

47 kosait, nemest, nem-nemest egyiránt; ezen erőssé­

gek szolgáltak oltalmul a környéknek mind külel- lenség mind belföldi latrok ellen. E végre állandó katonaságra volt szükség, m ely várkatonaságnak hivatott, s mely zsoldot nem pénzben, hanem a vár­

hoz tartozó földekben kapott. Kétségbesésében ezen földekhez nyúlt B é la ; ezen földek et olcsóbbnál olcsóbb áron idegenítette el, h ogy rögtön pénzt te­

remthessen m agának; ezen földeket eladományozta a körülötte volt u raknak, h ogy számot tarthasson hűségökre. E bbeli eljárása, mert miatta nem volt képes azontúl is a várkatonaság fizetésére, a várak j ó karban tartására, — nemcsak inát szegte az or­

szág védelmi erején ek , hanem saját tekintélyét is összeroskasztotta. A z adományokat nyert urak nem voltak az úri rend ja vá ból valók : gőg jök ben most épen nem engedelm eskedtek a királynak, tudván, h ogy az már nem bír erővel őket engedelmességre kényszeríteni; gőg jök b en m ég inkább nyom ták el a kisebbeket, mert ezek m agoktól nem állhattak el­

len, s felülről nem nyerhettek oltalmat.

E körülm ények közt a j ó k , fájdalmasabban mint valaha, m eg-m egem lékeztek a régi jo b b id ő k ­ ről, m időnE sztergom ból és Székesfehérvárból szent István parancsolt nagynak kicsinnek egyirán t, s midőn a nagy király és bölcs tanácsosai azon tö r­

vényeket hozták, m elyek kinekkinek vagyonát, j o ­ gait, szabadságait biztosították. Oszves rem ényö- ket boldogabb jö v ő h ö z , e törvények felelevenítésébe helyezték.

A főpapok szabaditéklevelet adattak m agok­

n ak, m ely őket azontúlra minden elnyomás alól m e g ó v ja ; de m agok biztosítását nem elégelve, e g y ­ szersmind hü tolmácsai voltak a nemzet kívánal­

mának a királyi udvarban , tolmácsai Endrének is érdekében, mei’t szemeiket többen a király szépen felserdült fiára, Bélára vetették, kitől, ha atyja he­

lyébe léptethetik , sorsuk javítását várták. Endre a veszély közeledésének látására engedett a k ívá ­ nalomnak, s ekkor — 1222-ben — kelt ama híres arany bulla, m ely mind a nemesek mind az ország egyéb lakosainak a szent királytól m egadatott sza­

badságot újra megadta.

H ogy annál n agyobb hatása legyen, kilencz év múlva ismét m egerősítetett az oklevél. D e irhában

X V I .

49 és papirosban nincsen erő , ha bár az országlás-tu- dom ány egész rendszere állana is rajta; az erő szé­

keli a korm ányzók személyes bölcseségében, m ely- lyel Endre nem birt, s a nemzet jellem éb en , m ely az ő országlása alatt undok bomlásnak indult. E g y e ­ sek — a mélyebb belátás m indig csak egyeseknél van — sejditették, h ogy rövid idő m úlva gyászos­

nál gyászosabb csapás fo g ja érni a nem zetet, olyas, melyhez mérve parányinak fog m utatkozni min­

den, mit eddig elviselt vala; s h ogy csak a szenve­

dések izzó tüzében fo g salakjaiból kitisztulhatni, megjavulhatni.

A közhivatalok pénzen k eltek ; az ország jö v e ­ delmei zsidóknak és mohamedánus bolgároknak adattak bérbe. A bérlők h ogy m agokat gazdagít­

hassák, nadályokként szopták a szegényebbek vé­

rét, kik tehetetlenségökben, fizetés h e ly e tt, g y e r­

mekeiket rabszolgákul odaadták a kamaratisztek­

nek, vagy ezeknek zsidó és mohamedanus szertar­

tásaikhoz tértek á lta l, h ogy állásukon segítsenek.

M indez büntetlenül történhetett, mert Dénes nádor, es M iklós tá rn o k , és Sámuel k am aragróf ama tőzsércknek m ég adósak voltak azon pénzöszle- tekkel, melyeken hivatalaikat vásárolták. Nem csod a, h ogy a jám borabbak , midőn M osonyban, Soprony.ban, G yőrben m egrendült a fö ld , midőn a í'e rtő öt helységet : F ek e te tó t, Jakabfalvát , T ó -

V . K I I . 4

csát, S ár- és K en d ervölgyét elnyelte, az utolsó íté­

let napját várták m agokra ; nem c s o d a , hogy R ó ­ bert esztergom i érsek , az egyház átkát mondta E ndre fő tanácsosaira, h ogy az öszves országot e g y ­ házi fegyelem alá fogván eltiltotta a harangszót, a nyilvános isteni szolgálatot, a halottaknak papi ál­

dás melletti eltem ettetését. A z ország ú gy lön el­

itélve, mintha méltó sem voln a, h ogy lakosainak részök legyen a vallás vigasztalásaiban.

B élá n ak , a király idősb fiának könyörgésére visszavonatott a tilalom : Endre javulást fogadott a pápa követének, és 1235-ben meghalt.

50

X V I I .

Fia és utóda negyedik Béla nem tartozott a léha fejdelmek közé : első fellépése irgalmatlan volt. D énes nádornak szemeit kitolatta, a többi gonosz tanácsosok vagy megfutam odtak vagy b ö r­

tönbe kerültek : megannyinak jószágai elkoboztat- tak a közkincstár számára. M ég atyja idejében b eu ­ tazta az országot, a a botoru l elidegenített vagy ela­

dom ányozott várföldeket visszavette; m ost pedig ezen eljárásának szükséges és törvényes voltát kü­

lön országgyűlési végzés által nyilatkoztatta ki.

51 E llenm ondásról szó semlehetett, a büntetés, melyet Dénes nádor és czimborái vettek, elrettentett min­

denkit.

D e annál m élyebbre feneklett a ragadm ányaik- tól m egfosztottak szivébe a boszú gondolatja. A szom széd Csehország királyának, második O tokár- nak, ez idétt életébe került a kisérlet, hasonló ren d­

szabály által a kincstár szükségem s e g íte n i; s ide át is akadtak fondorkodók, kik Béla ellen összees­

küdtek, kik előbb Fridrik római császárt, majd ba- benbergi F r id r ik e t, Ausztria herczegét, kinálták meg a k o ro n á v a l, de terveik mindannyiszor m eg- hiusítattak. E veszély azonban csak id eig-órá ig hárítatott e l ; s baj volt, h ogy a király aggodalm as

1

gondoskodása daczára, sem a védelmi várszerkezet nem állítathatott vissza eredeti épségében, — mert valamint egyes emberek ú gy a népek életében a mi elmulasztatott, gyakorta tenger áldozat mellett is visszapótolhatlannak m utatkozik; sem más oltalmi eszközök előállítására nem voltak elégségesek a most is csak lassan csepegő pénzforrások. Kínjában B éla nem tudott e g y e b e t, hogy magának pénzt szerezzen , mint még egy ízben a zsidóknak adni bérbe az ország jöv ed elm eit, mi által, valamint a Kuthennel ide vetőd ött kunok befogadása által a kisebbeket, a legszegényebbeket is m aga ellen Szította.

4 *

A király legtisztább szándéka mellett azt ered - ményeztették a boldogtalan körülm ények, azt az ország mármár gyógyithatlanná vált s m ég a n y ú j­

tott gyógyszertől is sulyosbuló kórsága, hogy feje­

delem és nép között m indig n agyobb, m indig m é­

lyebb hézag tá ton gott, m ely elnyeléssel fenyegette mindkettőt.

X V I I I .

Ú j évet üllöttek M agyarországon, a z l2 4 1 -d i- kinek felvirradását, m időn híre érk ezett, hogy K iev a m ongolok , tatárok kezében van , hogy ár­

ja ik a K árpátok felé höm pölyegnek. Béla m ég az imént lefolyt évben a G alicziával határos végeket m egerősítette, a réseket és nyilasokat, melyeken át előreláthatólag útját fogja venni a tatárság, b evá ­ gatta , tíz erdő tuskóival elrekesztette. A szepesi szászok, mint az előrelátó, ovatos néptől várni le­

hetett, gyűlést tartottak, a veszélyről s az ennek el­

hárítására szolgáló eszközökről tanácskozandók.

É rett megfontolás után végzést hoztak, h ogy a H ernád partján e g y , meredeksége miatt alig-alig bevehető helyet — L átók őn ek hivta a m agyar — erős fallal körülkerítenek, s h ogy megannyian,