ki a gyilkos tusából, be a biztosságot hazudó tábor
ba. E g y pillanat múlva körül volt kerítve ez is, körül minden oldalról. N yilzápor követte őket egész a k ir á ly ig ; ennek környezetében borzasztó zavar m utatkozott, mihelyest kezdetét vette az ütközet. Beteljesedett mit Batu jöv en d ölt vala : a fonákul rendezett tábor a m agyarok mozgalmait gátolta, s midőn a vérmes rem ények közt elszuny- nyadtak, felébredvén, nyílfelhőt láttak fejeik felett, m integy hálóban érezték m agokat, m ely támadást s védelm et egyiránt lehetetlenné tett.
A főbbek nyom oruságukban a királyt okolták, kinek fényes fehérségű sátora czélpontul szolgált a nyilaknak, s a kalocsai érsek, kihez a bátortalan
ság gyanúja nem férhetett, megeresztvén hangját, boldogtalannak m ondá az országot, m elynek feje
zettel, annyi bizalommal jö t t át a K árpátokon — vissza lett volna térendő, ha Szubutaj nem hivat
kozik Dzsengisz khán intésére: h ogy a ki erőt akar venni a magyaron, annak nem szabad m egállapod
nia a Tiszánál, annak a D u n áig kell haladnia előre.
X X V I .
Kálm án m ég e g y ízben akará megkísérlem, nem mit tehet az önm agába b ízó vitézi e rő , — mert ő hadi tapasztaltaága daczára inkább a ke
gy elet s vallás embere volt mint a harczias d icső
ségé, — hanem hogy mire képes az önm agát fel
áldozó, elszánó lélek. H arm ad ízben is maga mellé vevén U golin t s a tem plom vitézeinek főnökét, délben a sereg színével a m ongolok legsürüebb soraira tör. K üzd és küzd majdnem a lk o n y ig ; a kalocsai érsek, vitéz ősök ivadéka, vitéz halállal múlt ki o ld a lá n ál; másik társa miután szeker- czéjével több m ongol főt ütött le nyakaikról, hol
tan rog yott le mellette ; s Kálmán m ég m indig v ív o tt, mélyen s m élyebben nyom ulva a m ongol gom bolyagba.
73
E k kor súlyos sebet vészén, s kísérői vissza a táborba nyitnak utat magoknak. K álm án itt csak halottakat és haldoklókat lelt. M íg ő és társai künn a muhii réten vívtak az ellennel, a közben rést találva a táborban m aradottak, őrjön gő fővel íutainodásnak eredtek ; s a m ongolok, mintha ke- zökro kívánnának lenni, tágas utczát nyitottak a szökő hadnak.
Csak elhalasztották a mészárlást.
K it most kezökre akartak keríteni, az Béla
volt, (le őt híveinek önfeláldozása — az oklevelek Sándor gró fo t említik az A bák véréből, D etriket M oh ol h át, B ogom ért G utkeled nem zetségéből, a F orgács testvéreket, s több m á sok a t; a h ag yo
mány R ugacsról a Fáyak őséről is teszen szót, — halál és fogsá g elől biztosította.
A főpapok közül, ki a csatamezőn, ki futam o- dás-közben, elhullottak számosán; halálát nehány a király oldalánál, a király védelm e közben vette.
A nagyobb papokból — mint az egykoruak irva hagyták, — elestek : M átyás esztergomi érsek, kit hűségéért, de azért is különösen kedvelt a király, m ivel együtt növekedtek fel, s kinek tanácsával öröm est élt fontos tárgyakban; U golin kalocsai é rs e k , főnemes vér iv a d é k a , ki a parányi dol
gokat elutasítá magától, h ogy a világ nagyobb ü gyeivel foglalkodhassék, s kibe a magyar nemes
ség bizodalm át vete tte ; G ergely, g y ő ri püspök, nemes erkölcsű és tudományosan m üveit férfiú ; R a j
náid erdélyi s Jakab nyitrai p ü s p ö k , — az utób- bikat jám bor élete és becsületes magaviseleté kü
lönösen aján lották ; M iklós szebeni prépost, a ki
rály al-kanczellárja, ki m ielőtt a halál járm át ma
gára venné, egy nevesebb tatárnak fejét le v á g ta ; É rád bácsi és A lb e rt esztergom i esperesek, az utóbbik jeles törvénytudós. A n agyobb és kisebb világiak köziil pedig mennyien fultak v ízbe, m o
csárba, mennyit emésztett m eg a kőszénolaj-tűz, melyet borzasztó ügyességgel szórtak a m agyarság sorai közé, mennyit a vas, ki m ondhatná ?
K é t napi földre — a Sajótól P estig — min
denütt holt-testeket láttál egym ás mellett fe
küdni, mint bányában a követ. M it mondjak az aranyról, ezüstről, paripákról, fegyverekről, ruhák
ról s egyéb holmiról, maradványairól azon számta
lanoknak, kik az ütközetben vagy futás közben el
haltak? A paripák, nyergeikkel és kantáraikkal urak nélkül szerteszét nyargaltak, bőszülten zajtól zsibajtól, gazdáik után nyerítve, s nyerítésüket
nyögésnek és sirásnak vehetted volna. Gyilkolásban m ég inkább gyön yörk öd ött a tatár, mint rablásban.
Ú g y látszik, április elején éré vala őseinket a borzasztó csapás.
O k m egfeledkeztek a sajóparti vész napját számunkra feljegyezni, h ogy némán, magunkba szállva üllhessük m eg ennek is emlékét, mint annyi egyébnek előbb és u tó b b , melyeket a sors reánk k ü ld ött, vagy m elyeket léha elbizakodásunkban, féktelenség és egym ást-m arczonglás által m agunk hoztunk magunkra.O
xxvi r.
A muhii térséget nyu gotról D iósg yőr erdei szegik be. Ide menekült Béla, s innen éjszaknak vevén útját, egy ideig T u róczban , a Forgácsok zniói várában tartózkodott. A futam odók nagyobb része Pestnek tartott, s mint imént látók, közűlök ezeren és ezeren a példátlan könnyüségü m ongol lovassság által utólérettek, felkonczoltattak. K á l
mánnak sükerült a nehéz seb daczára, m elyet a Sa
jó n á l vett, Pestre, s innen Som ogyba, Segesdre menekülni. Bertalan, pécsi püspök, életét László grófnak köszönheté, ki m ég semmit sem tudva a sajóparti veszedelem ről, dandárát a király elébe
vivé, s ki megszalasztván íi püspök nyomában volt tatár csapatot és megtudván tőle a történteket, vele a legközelebbi révnél átkelt a Dunán.
P est gazdag német lakosai, akkor is nagyából kereskedők, Kálm ánt s fegyveres kísérőit örömest városuk kebelében marasztották volna. A herezeg idétlennek látva a kívánságot, tanácsláa p olgárok
nak, no kísértenék m eg a csak hézagosan erősített város v é d e lm é t; gondoskodjanak életük m egm en
téséről, nem a helynek oltalmáról. D e a polgárok m ég csak nem iá sej dítve a királyi sereg ily g y á szos, ily rögtöni bomlásának lehetőségét, javaik megmentéséről eleddig épen nem g on d osk od ta k ; s P est bekerítetett a m ongolok által, m ielőtt a lako
sok ingó vagyonukat biztosabb helyre szállíthat
ták, városukat job ba n megerősithették volna. Szá
muk nagy mértékben növekedvén a futam odó ne
messég által, mely a közel falvakból családostul vagyonostul idevonult, árkaik és töltéseik m egett ellenállásra határozták el magokat. D e a m ongo
loknak csak három nap kellett, hogy ostrom gé
pekkel rést törjenek a falakban; rablás és gyilkolás után elhamvasztották a várost.
Pest szomszédságában nagyszerű m onostoruk vo lt a domokosiaknak, erős fallal lévén körülvéve, várhoz hasonlatos. A szerzet tagjait elrettentette a sors, mely társaikat M oldvában éré vala : ők fu szentség sugaraitól körülvett férfitól, még inkább mint a m onostor falaitól rem élve oltalmat. H ősi ellenállás után ottvesztek megannnyian : kit a kard 78
s a nyíl megkim élt, azt megem észtette a tűz, azt a többihez temették az omló falak.
79
X X V I I I .
Kálm án Segesdről átkelt a Dráván Szlavó
niába, hol rövid idő múlva elhalt sebében. A hely, hová eltemettetetett, csak meghittjei előtt volt tud
va, mert máris híre szállt, h ogy a m ongolok feltö
rik a sírokat, nem annyira rablási czélzatból, mint részeg dühben, mely leszáll a föld gyom rába, a holtak hamváig.O
Saját halottaikat hasonló bántalom nem igen érheté vala, azok titokban, mennyiben lehetséges v o lt, az erdők sűrűségeiben tem ettettek el, külön, e tiszttel m egbízott hadosztályok által. í g y történ
hetett azokkal is, kik a Sajó partján, a muhii tér
ségen elhullottak, s kiknek számuk nem lehetett cse
kély, mert, mint felébb láttuk, a hazafiak közül nem kevesen drágán adták cl éltöket. F ő b b halottaikat a m ongolok vissza, ásiai telepeikbe küldték, hová nyitva tartották magoknak az utat, H alicstól K a zánig máris járom ban le vén az orosz népségek, s Batu öescse, S zindúr, fegyverben állván a V olg a partjain.
so
Számlálhatlan sokaság tódult a halottak elé
be. M indenikök sírjába egy ménlovat, egy kaczo- lát s egy csikót is temettek a tátosok, h ogy az ár
nyékok országában nem mint talpas, hanem lóháton hadakozhassék, s h o g y kaczolatejben rövidséget ne szenvedjen. E g y negyedik ló leöletett a halotti tor vendégei szám ára; kitöm ött bőre a sír fölébe illesztetett s négy kőfallal körülkerítetett. M időn több évekkel utóbb franczia k övet já rt belső Asiá- ban, megmutatták neki a pompás sátort, m elyben Béla a sajóparti vészes éjtszakát tölté vala, s m eg
mutatták a síremlékeket, m elyek a muhii téren e l
hullott m ongolok felett emelkedtenek.
X X I X .
Azalatt m íg Batu és Szubutaj válságos ü tk ö
zetben vívtak m eg Bélával, K adán is ernyedetleniil folytatta részéről a pusztítás m üvét. R odnáról egyenesen N agyváradnak tartott, hová a tiszántúli m egyékből seregesen tódult volt az asszonyi nép, mert vár és város mindnyájának biztos menedéket látszott ígérni. A püspök s a káptalanbeliek na
g y o b b része nem osztozkodtak e bizodalomban : őkodahagyván székhelyüket, erdőből erdőbe
huj-81 gyaláztatástól. A fogoly papok, nemesek, polgárok, várkatonák a város elébe vitettek s itt halomra ö l- döstettek.
A megfutam odott káptalanbeliek k ö z ö tt volt egy R u ggiero nevű olasz születésű kanonok, ki a ta
tárjárásról egy könyvecskét hagyott reánk, s kit a