Még három év.

Még három év.

„Pozsonyi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző- Egyesülete” megbízásából köteles- ségemnek tartom az egyesület feloszlatása, illetve az országos egyesületbe való beolvadása alkalmából a tőlem szerkesztett és az egyesület által 1903-ban a jubileumi év alkalmával kiadott: „A Pozsonyi Könyvnyomdászok és Betűöntők Egyletének Története” czímű munkát az 1905. évi junius haváig előfordult nevezetesebb mozzanatokkal kiegészíteni.

Midőn 1903-ban azon megtisztelő megbizatásban részesültem, hogy az egyesület huszon- ötéves történetét megírjam, csak az 1903. május hó 10-én tartott közgyülésig előfordult ese- ményeket és tevékenységet irhattam le és az egyesület jubileumáról szó nem lehetett, mivel ennek megünneplése csak az 1903. junius hó 7-én tartott választmányi ülésben indítvá- nyoztatott.

Amit e jubileumi ünnepség a könyvnyomdászok összes szervezetére nézve jelentett, a következőkből tapasztalhatjuk.

A jubileumi ünnepség az 1903. évi szeptember 2-ára volt kitűzve; ezen alkalomból délelőtt 10 órakor a pozsonyi összes szaktársak, valamint a főnökök részvétele mellett a gyönyörűen feldíszített egyesületi helyiségben dísz-közgyülés tartatott. Mint vendégek jelen voltak Rothenstein Mór szaktárs, a „Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző- Egyesületé”-nek és a „Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyesülete”

központjának képviseletében; Dwořaček József szaktárs, az osztrák egyesületek szövetsé- gének képviseletében; Sorger Alajos szaktárs, a soproni kerület képviseletében; Wittich Pál elvtárs, a pozsonyi szervezett munkásság és Somlyay Lajos titkár, a pozsonyi kerületi betegsegélyző pénztár képviseletében. A szivélyes üdvözlő és ünnepies megnyitó beszéd után, melyet az egyesület elnöke, Hampel Mihály szaktárs tartott, felkérte elnök Kowarik Károly Fülöp szaktársat az ünnepi beszéd megtartására, melyben szóló az egyesület huszonötéves tevékenységére vetett visszapillantást és beszédének végszavaiban a tagokat felkérte, hogy tántoríthatatlanul, bármit is hozzon a jövő, az egyesülethez hívek maradjanak és mindenkor, örömben úgy, mint búban, kollegiális kötelességüket teljesítsék. Erre Rothenstein Mór, Dwořaček József, Sorger Alajos és Wittich Pál képviselők üdvözölték a legszivélyesebben a jubiláló egyesületet. A pozsonyi főnökök nevében ifj. Angermayer Károly üdvözölte az egyesületet.

A személyes üdvözlések után a következő beérkezett táviratok és üdvözlő iratok kerültek felolvasás alá: Bécs: Alsóausztriai Könyvnyomdászok és Betűöntők Egyesülete; Prága:

Csehországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Központi Egyesülete; Innsbruck: Tyrol- Vorarlbergi Könyvnyomdászok és Betűöntők Egyesülete; Brünn: Morvaországi Könyvnyom- dászok és Betűöntők Egyesülete; Belgrad: Szerbiai Typograph-Egyesület; Stockholm:

Svédországi Könyvnyomdász-Egyesület; Lausanne: Fédération des Typographes de la Suisse Romande (központi bizottság); Budapest: Leitner Pál szaktárs; Pozsony: Eder István, könyvnyomdatulajdonos; Brassó: Könyvnyomdászok Szakegyesülete; Győr: Győri kerület;

Túrocz-Szt.-Márton: A túrócz-szt.-mártoni szaktársak; Magyar-Óvár: Magyar-óvári kerület.

Az elnök rövid zárszava után a helybeli „Typographenbund” dalárda, mely a díszközgyülést a gyönyörű „Gutenberg-emlény” férfikarral nyitotta meg, azt a „Lied der Arbeit” czímü munkás- hymnusz eléneklésével fejezte be. Délután tartatott a „Bellevue” czímű mulatóhelyiségben a huszonötéves alapítóünnepség és ennek keretében este egy bál. Az ünnepség és a bál az egye- sületnek – sajnos – anyagi hasznot nem hozott, annál nagyobb volt azonban a morális siker.

Ez ünnepséggel az egyesület fejlődésének oly fokát érte el, mely a jövőre nézve nagy hord- erővel birt, mivel a reákövetkező napon, azaz 1903. szeptember hó 21-én tartott választmányi ülésen – a jelenvolt országos egyesület és az osztrák egyesület képviselői, Rothenstein és Dwořaček szaktársak által a csatlakozási ügyben tett hosszabb és sürgős interpellácziók következtében – a szakegyesületnek Pozsonyban való megalapítása ment határozatba. Az ugyanez év október hó 11-én tartott értekezleten, amelyen a központ részéről Grünfeld szaktárs vett részt, a szakegyesületbe való általános belépés mondatott ki, továbbá a pozsonyi egyesületi tagokra a „Typographia” vált kötelezővé; az ülés végén egy bizottság választatott, amely az előkészítő munkálatok gyors elintézésével bizatott meg.

A bizottság már október hó 18-án délelőtt tartott tanácskozást és elhatározta, hogy 1903. évi október hó 25-ére hívja össze az alakuló közgyülést; október hó 18-án délután tartott segéd- munkás-értekezleten pedig elhatároztatott, hogy a segédmunkások és -munkásnők is belépnek a szakegyesületbe. Az alakuló közgyülés, mely 1903. évi október hó 25-én folyt le, kimondta a szakegyesület helyicsoportjának megalakulását 1903. évi november hó 1-jével és első befizetési napnak november hó 7-ét határozta.

Erre a tisztviselők megválasztása következett a következő eredménynyel: elnök: Hampel Antal, pénztáros: Kugelmann Gyula, jegyző: Hackler Károly, számvizsgálók: Ruttner Károly és Rüttgen Antal, választmányi tagok: Hampel Mihály, Kowarik Károly Fülöp, Hron Ferencz és Sehrig Éva. A választás után Kalmár Henrik szaktárs kér szót és üdvözli úgy a gyüleke- zetet, mint az új egyesületnek új választmányát, melyet csakis harczoló szervezetnek mond;

ezután elnök, Hampel Antal szaktárs, a következő szavakkal rekeszti be az alakuló köz- gyülést: „Mindig előre, sohse hátra!”

Ezen gyülés által tétetett meg az első lépés a csatlakozáshoz a pozsonyi és a magyarországi szaktársak között, mely lépést azonban a pozsonyiaknak semmi tekintetben sem volt és nem is lesz okuk megbánni, miután a szakegyesület alakítása már az Ausztriával való további köl- csönösség érdekében is szükséges volt, mert Ausztriában a magyarországi segélyző-egyesület csak azon tagjai tekintetnek teljesértékű szaktársaknak, kik tagjai a szakegyesületnek is.

Az 1903. egyesületi év folyamán a berni nemzetközi titkárság útján az új kölcsönösségi szerződések is beérkeztek, melyek az elnök és jegyző által hitelesíttettek. Az előfekvő szerző- dések alapján a pozsonyi segélyző-egyesület a következő egyesületekkel áll kölcsönösségi viszonyban: „La Fédération des Typographen de la Suisse romande” (román Svájcz), „La Federazione Ticinese fra i Lavoratori del Libro” (Tessin), „Verband der Vereine der Buchdrucker und Schriftgiesser und verwandter Berufe Oesterreichs” (Ausztria), „Verband der deutschen Buchdrucker” (Németország), „La Federazione Italiana dei Lavoratori del Libro” (Olaszország), „Verband der elsass-lothringischen Buchdrucker”, „La Fédération Française des Travailleurs du Livre” (Francziaország), „La Fédération typographique Belge”

(Belgium), „Schweizerischer Typographenbund”, „Fiuméi Könyvnyomdász-Egyesület”,

„Buchdrucker-Kranken- und Unterstützungsverein in Sarajevo”, „Finska Typografforbundet.

Soomen Kirjaltajalütto” (Finnország), „Svenska Typografforbundet” (Svédország), „Norsk Centralforening for Bogtrykkere” (Norvégia), „Dansk Typograf forbund” (Dánia), „Luxem- burger Buchdruckerverein”, „Gutenberg” Societatea generala de ajutor reciproc a lucratorilor tipografi din România” (Románia), „Hrvatsko Typografičko družtvo u Zagrebu” (Horvát- ország), „Verein der typographischen Arbeiter Serbiens” (Szerbia), „Blgarsko typografsko družestvo” (Bulgária).

Ezen évben az országos egyesülethez való csatlakozási ügyünk, mely a magy. kir. belügy- minisztériumnál még mindig pihent, úgy a budapesti központ, mint Pozsony által sürgettetett, mire végre az 1904. év február havában tartott választmányi ülésen egy miniszteri leirat tárgyaltatott, mely szerint a miniszter követelte, hogy az egyesület feloszlatásához, az

alapszabályok 68. §-a alapján, a tagok kétharmad többségének a határozata szükséges, mely azonban a benyujtott folyamodványban kitüntetve nincs. Ezen ügyben 1904. év márczius hó 4-ére hivatott össze egy rendkívüli közgyülés, melyben 229 szavazat esett az egyesület feloszlatására, a feloszlatás ellen csak 3 tag szavazott. Ezen szavazati eredmény egy újabb folyamodvánnyal a miniszteriumhoz terjesztetett fel.

Az 1904. május hó 8-án lefolyt közgyülés az 1903-iki egyesületi évről újat, az egyesületre nézve jelentősebbet nem hozott; a május hó 15-én tartott alakuló választmányi ülésen azonban már serényebb munkálkodást észlelhetünk. Ezen ülésben indítványoztatott egy bécsi kirán- dulás rendeztetése, melynek előmunkálatai megtételére nyomban egy bizottság is választatott.

Az ezidei János-ünnepély megtartását illetőleg határozatba ment, hogy az csak szükebb kör- ben az egyesületi helyiségben tartassék meg. Továbbá a már mult évben kimondott Sopronban tartandó I. nyugatmagyarországi könyvnyomdász-értekezlet megtartása is elhatároztatott, az előmunkálatok végzésével pedig ugyanazon bizottság bizatott meg. A bizottság már a május hó 30-án tartott választmányi ülésben tett jelentést, mely szerint a János-ünnepély junius hó 12-én, a bécsi kirándulás pedig julius hó 3-án tartassák meg. Az I. nyugatmagyarországi könyvnyomdászértekezlet megtartásának tárgyalásánál Kalmár Henrik szaktárs azon indít- ványt teszi, hogy az értekezlet Pozsonyban tartassék, annál is inkább, miután először Pozsony Nyugatmagyarország legnagyobb nyomtatóhelye és másodszor a vasúti összeköttetés is a legjobbnak mondható. Erre határozatba ment, az értekezlet érdekében a legnagyobb agitálást kifejteni s e czélból a nyugatmagyarországi szaktársakat mielőbb körözvényekkel ellátni. Egy szakegyesületi választmányi ülésben az értekezlet megtartásának ideje augusztus hó 20 és 21- ére határoztatott. Ezen értekezleten képviselve voltak: Budapest, Sopron, Győr, Magyaróvár, Trencsén, Nagyszombat, Szombathely és természetesen Pozsony szaktársai is. Az értekez- lettel kapcsolatban egyszersmind a segélyző egyesület félévi közgyülése is megtartatott, melyben a julius hóban a minisztériumtól a csatlakozási ügyben érkezett leirat került felol- vasás alá. A minisztérium azon feltételek megnevezését követelte, melyek alapján a pozsonyi egyesület tagjait az országos egyesület átveszi, valamint egyesületünk pontos vagyoni ki- mutatását. Miután ezen kivánságnak a legrövidebb időn belül eleget tettünk, azon biztos meggyőződésben ringattuk magunkat, hogy csatlakozási kérvényünk még a folyó évben nyer elintézést. De a dolog máskép történt. A miniszter – látszólagosan – pontosabban akart az ügy okával megismerkedni, miután folyamodványunkat azon végzéssel küldte vissza, hogy az határozat hozatalra nem felel meg, miért is egy újabb, egészen pontos vagyoni kimutatást követelt. Ezen kivánságnak azonban csak az 1905. évi május havában felelhettünk meg.

Az 1904-iki közgyülés 1905. évi május hó 7-én tartatott meg. Mivel a segélyzőpénztárakban tetemes deficzit mutatkozott, határozatba ment, hogy azon esetre, ha a folyó féléven belül az országos egyesülethez való csatlakozás meg nem történne, julius hó 1-jével az önképzőköri illetékek a nagyon is szorongatott állapotban lévő segélyzőpénztárak javára fölfüggesztesse- nek. Ezen határozat hozatalánál azon nézet volt mérvadó, hogy a jelenleg működő szakegye- sület úgyis teljesíti az önképzőkör hatáskörébe tartozó kötelességeket és így ezen határozat által a segélyző-egyesület tagjai semmi módon sem károsíttatnak.

Néhány nap ezen közgyülés lefolyása után az elnök, Hampel Mihály szaktárs, egészen várat- lanul a következő miniszteri leiratot kapta:

47746/III. a. 1905. szám.

Magyar királyi belügyminisztérium.

Tárgy: A pozsonyi könyvnyomdászok és betűöntők segélyző-egyesületének az országos egyesülethez való csatlakozása ügyében.

A pozsonyi könyvnyomdászok és betűöntők segélyző-egyesületének 1904. évi márczius hó 6-án tartott közgyülésének azon határozatát, mely szerint az egyesület feloszlatását és a magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők segélyző-egyesületéhez való csat- lakozását azon kiszabással kimondotta, hogy a fennt említett egyesület vagyonát a f. évi augusztus havában tartott választmányi ülésben meghatározott föltételek szerint az országos egyesületnek átengedi, jóváhagyólag tudomásul veszem.

További eljárás végett, a közvetlenül nálam átadott folyamodvány mellékletei visszakül- dése mellett, s vonatkozólag a f. évi junius hó 16-án kelt 44119. számú kiadványomra, értesítem Önt fennti határozatomról.

Budapest, 1905. évi május hó 20-án.

A miniszter megbizásából:

Szabó László s. k., miniszteri tanácsos.

3251/I. 1905. szám.

Véghatározat.

Tudomásul vétetik és a „Pozsonyi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző-Egyesü- lete” dr. Lichtner Jenő ügyvéd úr által értesíttetik.

Erről értesíttetnek:

1. a városi levéltáros: Batka János, 2. a városi rendőrkapitányság és

3. dr. Lichtner Jenő ügyvéd úr, Pozsonyban, a 6 drb melléklet kiadása mellett.

Pozsony szab. kir. város tanácsa, 1905. évi junius hó 30-án.

Schier, s. k.

tanácsjegyző.

Végre sikerült tehát a már 21 év óta húzódó csatlakozási kérdést megoldásra hozni, mert a csatlakozás engedélyeztetett, miről az országos egyesület központja Hampel Mihály elnök által azonnal értesíttetett; tagjaink pedig junius hó 12-én, a II. nyugatmagyarországi könyv- nyomdász-értekezlet alkalmából vették hivatalosan tudomásul. Az értekezleten az országos egyesület központja által kiadott „Ügyszabályzat” is szóba került és szigorú kritika után elhatároztatott, a föloszlatási, illetőleg alakuló közgyülésen ellene állást foglalni.

A jelenlevő kiküldöttek kívánságára fölolvastatnak azon föltételek, melyek szerint a pozsonyi egyesület tagjai az országos egyesülethez átlépnek. A föloszlatási kérvényhez mellékelve volt okirat a következőképen szól:

Budapest, 1904. augusztus 24.

A Pozsonyi könyvnyomdászok és betűöntők egyletének

Pozsony Folyó hó 23-án tartott rendkivüli vál. gyülésünk értelmében értesítjük Önöket, miszerint a Pozsonyi könyvnyomdászok és betűöntők egyletének egyesületünkbe való beolva- dását elfogadjuk s a csatlakozás föltételeit a következőkben állapítjuk meg: A Pozsonyi könyvnyomdászok egyletének csatlakozása illetve beolvadása esetén ezen egylet összes tagjainak a beteg-, munkanélküli, özvegy- és árva-segélyek tekintetében ugyanazon jogokat nyujtjuk, melyeket alapszabályaink 13; 32., 33., 34., 38., 41. és 46. szakaszai a segélyekre nézve saját tagjainknak is biztosítanak. A rokkantsegélyt illetőleg alapsza-

bályaink 26., 27. és 29. szakaszai mérvadók azzal a kikötéssel, hogy a 31. § értelmében az 1899. május 1-je után belépett tagok, ha azok nem közvetlen a fölszabadulások utáni négy héten belül léptek a Pozsonyi könyvnyomdászok és betűöntők egyletébe, a II.

osztályú tagok közé fognak soroztatni.

A vál. megbizásából:

Tisztelettel

Pollák Simon, Novitzky László.

I. alelnök (P.H.)

Határozatba ment, a hivatalos csatlakozást még julius havában megejteni és tényleg a pozsonyi egyesület julius hó 1-jével felfüggesztetett s az országos egyesület alapszabályai kötelezőknek elismertettek. A föloszlató közgyülés 1905. évi julius hó 30-ára iratott ki és előkészíttetett minden, hogy a csatlakozás fennakadás nélkül megtörténhessék. Az összes könyvek még egyszer megvizsgáltattak és a tagoknak a befizetett heti illetékek kimutatása is ki lett adva, hogy így mindenki az idézett tételek helyességéről meggyőződhessen. És így történt, hogy a csatlakozás végkép 1905. évi julius hó 30-án megtörtént.

A föloszlató közgyülés, amelyen Peidl Gyula, Siegfried József és Novitzky László szaktársak Budapestről és Flock szaktárs Győrből vettek részt, Hampel Mihály elnök által nyittatott meg, mire ugyanő a választmány nevében megtette a jelentést, mely tudomásul szolgált, mire az összes választmányi tagok nevében a tisztségükről való lemondást bejelenti. Hosszabb vita után az egyesületi helyiség ügyében, az egyesületet feloszlató és az országos egyesülethez való csatlakozás engedélyezését nyilvánító miniszteri határozvány került felolvasásra. Az átadásnál az egyesületnek 312 tagja volt, ezek közül 7 rokkant és 4 árva a segélyző alapon. A vagyon, mely az országos egyesület birtokába ment át, az alábbi jegyzőkönyvben van pontosan kitüntetve és nem szorul további fölvilágosításra, miután könnyen érthetőleg és részletesen föltünteti az összegeket. A jegyzőkönyv szószerint következőleg szól:

Jegyzőkönyv, fölvétetett 1905. évi augusztus hó 1-én a Pozsonyi könyvnyomdászok és betűöntők egyletének a Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők segélyző

egyesületébe történt beolvadása alkalmából.

Jelen vannak: Novitzky N. László, Peidl Gyula és Siegfried József, a Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők segélyző egyesülete képviseletében és Hampel Mihály, Korunka István és Löwy Samu, a Pozsonyi könyvnyomdászok és betüöntők egylete képviseletében.

Tárgy: A volt Pozsonyi könyvnyomdászok és betűöntők egylete vagyonának átvétele. A pozsonyi nyomdászegylet jelenlevő képviselői átadják a volt pozsonyi nyomdászegylet aktiv és passziv vagyonát föltüntető, 1905 január 1-től 1905 junius 30-ig szóló félévi mérleget, mely szerint az egylet vagyona:

Aktiva: A Duna-utcza 55. sz. ház 82.000 korona becsértékben, 2 drb 4%-os magyar koronajáradékkötvény összesen 300 korona névértékben, készpénzben 42 korona 18 fillér.

Passiva: Betáblázott amortizácziós kölcsön: 26.772,73 kor., kölcsön a Schreiber- Wigand-alaptól 3000 kor. és 691,27 kor. deficzit.

Ezen mérlegszerű vagyon átvételét a Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők segélyző egyesülete jelenlevő képviselői elismerik, minek megtörténtét jelen jegyző- könyvben saját aláírásukkal igazolják

Kelt Pozsonyban, 1905. évi augusztus hó 1-én.

Peidl Gyula, I. alelnök.

Novitzky N. László, Siegfried József, ellenőr. pénztáros.

Mint a Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők segélyző egyesülete képviselői.

Kowarik K. Fülöp, Hampel Mihály, alelnök. elnök.

Löwy Samu, Korunka István, gondnok. pénztáros.

Mint a Pozsonyi könyvnyomdászok és betűöntők egylete képviselői.

Miután most ténylegesen a „Pozsonyi Könyvnyomdászok és Betűöntők Egyesülete” törté- netének végpontjára jutottunk, önkénytelenül azon kérdés merül föl: vajjon eleget tett-e min- denkor az egyesület tagjai iránt elvállalt kötelezettségeinek? Tiszta lelkiismerettel mond- hatjuk, hogy minden tag mindenkor azon jogokat élvezte, melyeket tagsága révén szerzett, azaz: az egyesület minden tagja iránt elvállalt kötelezettségének mindenkor eleget tett.

Eleget tett-e a pozsonyi egyesület azon kötelezettségeknek is, melyeket kölcsönösségi viszo- nya alapján más egyesületek, illetve azok tagjai iránt elvállalt? Igennel kell ezen kérdésre is felelnünk.

Azon kölcsönösségi viszonyban volt egyesületeknek, melyek a „Pozsonyi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző-Egyesületével” a kölcsönösségi szerződés által szőkébb körré egyesí- tettek, e helyen mondunk igaz köszönetet azon lekötelező szaktársi előzékenységért, melylyel tagjainkat mindenkor, úgy utazásuk alkalmából, mint más alkalomkor is, mikor szaktársaink a kölcsönösségi szerződés alapján segélyre igényt tarthattak, gyámolították.

Tagjainkat pedig ezen alkalommal is arra kérjük, maradjanak szervezetünkhöz tántoríthatatla- nul hűek, teljesítsék kötelezettségeiket továbbra is úgy, amint azt szokva voltak egyesületünk- nél!

A „Pozsonyi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző-Egyesülete” most már a mult időké, megszünt áldásos működése, de tovább él a „Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző-Egyesülete” kebelében.

És mikor most történetünk végéhez jutottunk, megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy azon kapocs, mely minket a magyarországi könyvnyomdászság összességével egyesít, nem bilincs, hanem önzetlen, szívélyes barátságnak a kapcsa és hogy a kollegiális szellem, mely szerveze- tünket oly nagygyá emelte és további kiépítését is előmozdítani fogja, mindnyájunk érdeké- ben továbbra is nőni és virágozni fog. A pozsonyi egyesület tagjai által átvállalt kötelezett- ségek ellensúlyoztatnak a szerzett jogokkal.

És most előre szaktársak! Föl új életre, új törekvésre! Kiben a kollegiális érzet lakozik, az tekintse szervezetünket azon mentsvárnak, mely mindenkor megvéd és érdekeinket megóvja.

Hogy szervezetünk eddig minő volt, azt tudjuk. Hogy mi rejlik a jövőben?! Reméljük a jobbat, mert az összetartás erőssé tesz!

***

Miután az országos egyesülethez való csatlakozással a pozsonyi szaktársak önálló szervez- kedési működése végkép megszünt, miután továbbá a jövőben szervezetünkben minden lépés a központ befolyásának van alárendelve, kötelességemnek tartom azon férfiakról megemlé- kezni, kik úgy az egyesületnek, mint az egész szervezetnek szolgálatában állottak. Első sorban említem itt a pozsonyi könyvnyomdászsegédek nestorát, Eichleitner Ferdinándot. Eichleitner az 1868-ik évtől, azaz egyesületünk tevékenységének elejétől fogva egészen az 1889. évig részint elnöki, részint pénztárnoki tisztségben működött. Eichleitnert követte Dirmeier Ferdinánd szaktárs mint pénztáros az 1889-iki évtől az 1893-iki évig, sokkal előbb már választmányi tag volt és 1882-1885. években mint elnök működött. Dirmeier Ferdinánd 1893- ban köszönt le pénztárosi tisztségéről, őt követte Hampel Mihály szaktárs, ki már 1890-ben megválasztatott választmányi tagul. 1897-ben fölcserélte Hampel szaktárs pénztárosi állását az elnöki tisztséggel, mely minőségben az egyesület feloszlatásáig fáradhatatlanul működött.

Mint pénztáros Hampel Mihály szaktársat Korunka István szaktárs követte, ki ugyancsak az egyesület feloszlatásáig tetterősen teljesítette felelősségteljes tisztségét. Rövidebb ideig működtek egyesületünk vezéreiként: Dirmeier Károly szaktárs, aki ismert energiájának teljes erejével védte a pozsonyi egyesület tagjainak jogait, továbbá még a következő szaktársak:

Raffel Manó, Kalteis József, Schweitzer József, de Herzog Jánosról sem feledkezhetünk meg.

Egészen végül pedig azon férfiról kell megemlékeznem, ki az 1883-iki évben a magyarországi könyvnyomdászsegédek egyesülése érdekében szállott síkra; ez a férfi Bóna Károly János szaktárs, ki annak idején Nyitrán állt munkában és a szervezet érdekében különösen fáradozott. Vetésének gyümölcsét nem érhette meg, mivel 1885-iki évben kiragadta sorunkból a kérlelhetetlen halál. Bóna szaktárs meghalt, de eszméje hatalmas gyökeret vert és a magya- rországi könyvnyomdászsegédek egy nagy családdá egyesítve állanak ma úgy, amint ő azt akkor álmodta.

Noch drei Jahre.

Ueber Auftrag des Aitsschusses des „Verein der Buchdrucker und Schriftgiesser Pressburgs”

bin ich verpflichtet, anlässlich der Auflösung des Vereines und Anschluss an den Landes- verein Ungarns, der von mir verfassten und vom Vereine herausgegebenen „Geschichte des Vereines der Buchdrucker und Schriftgiesser Pressburgs” gelegentlich der Jubelfeier im Jahre 1903, noch folgende wichtige Momente bis Ende Juni 1905 nachzutragen:

Als mir im Jahre 1903 der Auftrag zuteil wurde, die fünfundzwanzigjährige Geschichte unseres Vereines zu verfassen, war es mir nur möglich die Vorgänge und Tätigkeit bis zur Generalversammlung vom 10. Mai 1903 zu verfolgen, in welcher vom Jubiläum des Vereines keine Sprache War und selbes erst in der am 7. Juni 1903 abgehaltenen Ausschusssitzung beantragt wurde.

Was die Jubelfeier für die Gesamtorganisazion der Buchdrucker war, werden wir aus Nachfolgendem erfahren.

Die Jubelfeier wurde für 20. September 1903 anberaumt und fand aus diesem Anlasse um 10 Uhr vormittag im Beisein sämtlicher Gehilfen Pressburgs und der Prinzipalität im festlich geschmückten Vereinslokale eine Fest-Generalversammlung statt. Als Gäste waren erschie- nen: Kollege Moriz Rothenstein, als Vertreter des „Unterstützungsvereines der Buchdrucker und Schriftgiesser Ungarns” und der Zentrale des „Fachvereines der Buchdruckerund Schrift- giesser Ungarns”; Kollege Josef Dwořaček, als Vertreter des Verbandes der österreichischen Vereine; Kollege Alois Sorger, als Vertreter der Sekzion Oedenburg; Genosse Paul Wittich, als Vertreter der organisierten Arbeiter Pressburgs und Sekretär Ludwig Somlyay, als Vertreter der Pressburger Bezirks-krankenkassa. Nach der Begrüssung und feierlichen Eröffnung, welche durch den Vorstand, Kollegen Michael Hampel, erfolgte, erteilte der Vorsitzende dem Referenten Kollegen Karl Philipp Kowarik das Wort zur Festrede, in der er einen Rückblick über die fünfundzwanzigjährige Tätigkeit des Vereines hielt und zum Schlüsse seiner Ausführungen einen Appell an die Mitglieder richtete, unentwegt, was auch kommen mag in der Zukunft, dem Vereine treu zu bleiben und jederzeit, in Freud und Leid den kollegialen Pflichten nachzukommen. Hierauf begrüssten die Vertreter Moriz Rothenstein, Josef Dwořaček, Alois Sorger und Paul Wittich mit herzlichen Worten den Verein. Im Namen der Pressburger Prinzipale beglückwünschte Herr Karl Angermayer jun.

den jubilierenden Verein.

Nachdem die persönlichen Gratulazionen ihr Ende hatten, wurden die eingelangten Tele- gramme und Zuschriften verlesen und zwar: Wien: Verein der Buchdrucker und Schriftgiesser Niederösterreichs; Prag: Zentralverein der Buchdrucker und Schriftgiesser Böhmens;

Innsbruck: Verein der Buchdrucker und Schriftgiesser für das Kronland Tyrol-Vorarlberg;

Brünn: Verein der Buchdrucker und Schriftgiesser für das Kronland Mähren; Belgrad:

Serbischer Typographen verein; Stockholm: Schwedischer Buchdruckerverein; Lausanne:

Fédération des Typographes de la Suisse Romande (Zentralkomité); Budapest: Kollege Paul Leitner; Pressburg: Buchdruckereibesitzer Stefan Eder; Kronstadt: Fachverein der Buch- drucker; Raab: Sekzion Raab; Turócz-Szt.-Márton: die Turócz-Szt.-Mártoner Kollegen; Ung.- Altenburg: Sekzion Ung.-Altenburg. Nach einem kurzen Schlussworte des Vorstandes schloss der Gesangsverein „Typographenbund”, welcher die Versammlung mit dem herrlichen Chor

„Gutenberg-Emlény” einleitete, mit dem „Lied der Arbeit” die Festversammlung, und nachmittags fand im Etablissement „Bellevue” das 25-jährige Gründungsfest, verbunden mit einem Balle statt. Das Fest wie der Ball brachte zwar dem Vereine keinen materiellen, aber dafür einen grossen moralischen Erfolg.

Mit dieser Festlichkeit hat der Verein einen Abschnitt in seiner Entwicklung erreicht, der für die Zukunft von grosser Tragweite war, es fand nämlich am darauffolgenden Tage, am 21.

September 1903 eine Ausschusssitzung statt, in der nach längeren und dringenden Anfragen wegen des Anschlusses an den Landesverein durch die Vertreter des ungarischen Landes- vereines und des österreichischen Verbandes, die Kollegen Rothenstein und Dwořaček, die Gründung des Fachvereines in Pressburg beschlossen wurde. Und es fand aus diesem Anlasse schon am 11. Oktober 1903 eine Versammlung statt, in welcher Kollege Grünfeld anwesend war und der allgemeine Beitritt zum Fachverein ausgesprochen wurde, ferner wurde auch das Fachblatt „Typographia” obligatorisch im Pressburger Verein eingeführt, zum Schlüsse wurde ein Komité gewählt, das die Vorarbeiten zur raschen Erledigung bringen sollte.

Das Komité hielt schon am 18. Oktober vormittags eine Sitzung, in welcher beschlossen wurde, am 25. Oktober 1903 die konstituierende Generalversammlung einzuberufen, ferner fand ebenfalls am 18. Oktober nachmittags eine Hilfsarbeiter-Konferenz statt, in der der Beitritt der Hilfsarbeiter zum Fachvereine ausgesprochen wurde. Die konstituierende Generalversammlung, welche am 25. Oktober 1903 tagte, sprach sich für die Gründung der Ortsgruppe des Fachvereines per 1. November 1903 aus und bestimmte als ersten Einzahlung- stag den 7. November.

Hierauf wurde die Wahl der Funkzionäre vorgenommen, die folgendes Resultat ergab: Präsi- dent: Anton Hampel, Kassier: Julius Kugelmann, Schriftführer: Karl Hackler, Kontrollore:

Karl Ruttner und Anton Rüttgen, Beisitzer: Michael Hampel, Karl Philipp Kovarik, Franz Hron und Eva Sehrig. Nach der Wahl ergreift Kollege Heinrich Kalmár das Wort und begrüsst sowohl die Versammlung als auch den neuen Ausschuss des neuen, nur eine Kampforganisazion bildenden Vereines, worauf der Präsident Anton Hampel mit den Worten

„Vorwärts immer, rückwärts nimmer!” schliesst.

Durch diese Versammlung wurde der erste Schritt der Pressburger Kollegen zur Vereinigung mit den Kollegen Ungarns gemacht, den die Pressburger in keiner Beziehung zu bereuen haben noch haben werden, da die Gründung des Fachvereines schon im Interesse der Gegenseitigkeit mit Oesterreich stattfinden musste, da in Oesterreich nur solche Mitglieder des ungarischen Unterstützungsvereines als vollgiltige Kollegen anerkannt werden, die beiden Vereinen angehören.

Im Verlaufe des Vereinsjahres 1903 liefen auch die neuen Gegenseitigkeitsverträge durch das internazionale Sekretariat in Bern ein und wurden vom Vorstand und Schriftführer gezeichnet. Laut den uns vorliegenden Verträgen. stand der Pressburger Unterstützungsverein mit folgenden Vereinen in Gegenseitigkeit: „Typographenbund der Romanischen Schweiz”,

„Tessinischer Bucharbeiterverband”, „Verband der Vereine der Buchdrucker und Schriftgiesser und verwandter Berufe Oesterreichs”, „Verband der deutschen Buchdrucker”, „Italienischer Bucharbeiterverband”, „Verband der elsass-lothringischen Buchdrucker”, „Französischer Buch- arbeiterverband”, „Belgischer Buchdruckerverband”, „Schweizerischer Typographenbund”,

„Fiumaner Buchdruckerverein”, „Buchdrucker Kranken- und Unterstützungsverein in Serajevo”,

„Finnischer Typographenbund”, „Schwedischer Typographenbund”, „Norwegischer Zentral- verein für Buchdrucker”, „Dänischer Typographenbund”, „Luxemburgischer Buchdruck- erverein”, „Unterstützungsverein der Buchdrucker Rumäniens „Gutenberg”, „Kroatischer Buchdruckerverein in Agram”, „Verein der Typographischen Arbeiter Serbiens” und dem

„Bulgarischen Typographenverein”.

In diesem Jahre wurde auch die Anschlussangelegenheit an den Landesverein, welche beim kön. ung. Ministerium des Innern noch immer ruhte, energisch sowohl von Seite der Zentrale Budapest als auch von Pressburg urgirt und endlich lag der Ausschusssitzung im Februar 1904 von Seite des Ministeriums eine Zuschrift vor, nach welcher verlangt wird, dass zur

Auflösung des Vereines, laut § 68 des Statuts, eine Zweidrittel-Majorität erforderlich sei, dies aber nach dem vorliegenden Gesuche nicht der Fall ist. In dieser Angelegenheit wurde für 6.

März. 1904 eine ausserordentliche Generalversammlung einberufen, in welcher mit einer Stimmenanzahl von 229 für die Auflösung des Vereines gestimmt wurde, gegen die Auflösung stimmten nur 3 Mitglieder. Dieses Abstimmungsresultat wurde mit einem neuerlichen Gesuche dem Ministerium unterbreitet.

Die Generalversammlung für das Jahr 1903 fand am 8. Mai 1904 statt und brachte nichts neues, für den Verein bedeutendes, aber die konstituierende Ausschusssitzung vom 15. Mai zeigt schon wieder rege Tätigkeit. Es wurden Anträge auf einen Ausflug nach Wien laut und ein Komité wurde mit den Vorarbeiten betraut. Die Johannisfeier wurde ganz im Rahmen der Kollegen im Vereinslokale abzuhalten beschlossen. Ferner wurde auch der schon im Vorjahre in Oedenburg abzuhaltende I. westungarische Kollegentag zum Beschluss erhoben und die Vorarbeiten ebendemselben Komité übergeben. Das Komité brachte schon in der am 30. Mai tagenden Ausschusssitzung Bericht, wonach das Johannisfest am 12. Juni, der Ausflug nach Wien aber am 3. Juli stattfinden sollte. Bei dem Antrag, die Abhaltung des ersten west- ungarischen Kollegentages beantragt Kollege Kalmár denselben in Pressburg abzuhalten, da Pressburg der grösste Druckort Westungarns ist und auch die Bahnverbindung eine gute zu nennen ist. Hierauf wurde beschlossen, für den Kollegentag eine rege Agitazion zu entfalten und so bald als möglich diesbezügliche Zirkuläre an die Kollegen Westungarns zu erlassen. In einer Fachvereins-Ausschusssitzung wurde das Datum des Kollegentages für 20. und 21.

August bestimmt. Auf demselben waren die Druckorte Budapest, Oedenburg, Raab, Ung.- Altenburg, Trencsén, Tyrnau, Steinamanger und selbstverständlich auch Pressburg durch Delegierte vertreten. Anschliessend an den Kollegentag fand die halbjährige Generalver- sammlung des Vereines statt, in welcher das vom Ministerium im Monate Juli herabgelangte Reskript in Sachen des Anschlusses verlesen wurde. Das Ministerium forderte, unter welchen Modalitäten die Mitglieder des Pressburger Vereines vom Landesvereine übernommen werden, ferner einen Vermögensausweis unseres Vereines. Diesem Wunsche wurde in kürzester Zeit entsprochen und man war der festen Ueberzeugung, dass die Erledigung des Gesuches noch innerhalb dieses Jahres erfolgen wird. Doch es kam anders. Der Minister schien der Sache genau auf den Grund kommen zu wollen und deshalb wurden diese Akten zurückgeleitet mit dem Bescheide, dass dieselben zu einer Entscheidung ungenügend sind und wurde abermals ein ganz genauer Vermögensausweis einverlangt. Diesem Wunsche wurde erst anfangs Mai 1905 entsprochen..

Die Generalversammlung für 1904 fand am 7. Mai 1905 statt. In derselben wurde, da in den Unterstützungskassen sich ein bedenkliches Defizit zeigte, beschlossen, wenn innerhalb dieses halben Jahres der Anschluss an den Landesverein nicht genehmigt werde, mit 1. Juli die Einzahlungen in die Fortbildungs-sekzion zu Gunsten der hartbedrängten Unterstützungs- kassen zu sistieren. Bei diesem Beschlüsse ging man von dem Standpunkte aus, dass der nunmehr wirkende Fachverein ohnehin die Pflichten der Fortbildungskassa in seinen Wirkungskreis aufgenommen habe und somit die Mitglieder des Unterstützungsvereines in keiner Weise dadurch geschädigt würden.

Einige Tage nach dieser Generalversammlung, ganz unvermutet und unerwartet erhielt der Vorstand Michael Hampel eine ministerielle Zuschrift, die in deutscher Uebersetzung folgendermassen lautet:

Zahl 47746/III. a. 1905.

Kön. ung. Minister des Innern.

Gegenstand: Anschluss des Vereins der Buchdrucker und Schriftgiesser Pressburgs an den Landesverein.

Ich nehme den vom Vereine der Bachdrucker und Schriftgiesser Prersburgs in der Generalversammlung am 6. März 1904 gefällten Beschluss, womit die Auflösung des Vereines und dessen Anschluss an den Hilfsverein der ungarländischen Buchdrucker und Schriftgiesser mit der Bestimmung ausgesprochen wurde, dass der früher erwähnte Verein sein Vermögen dem Landesvereine zu den in der Ausschusssitzung vom 23.

August v. J. festgestellten Bedingungen überlässt, genehmigend zur Kenntniss.

Sie werden hievon unter Zusendung der Beilagen des unmittelbar bei mir überreichten Gesuchs, mit Berufung auf meinen Erlass Zahl 44119 vom 16. Juni v. J. verständigt, behufs entsprechenden Vorgehens.

Budapest, den 20. Mai 1905.

Im Auftrag des Ministers:

Ladislaus Szabó m. p., Ministerialrat.

Zahl 13251/I. 1905.

Endentscheidung.

Wird zur Kenntniss genommen und dem Vereine der Buchdrucker und Schriftgiesser Pressburgs zu Händen des Herrn Advokaten Dr. Eugen Lichtner mitgeteilt.

Es werden hievon verständigt:

1. der städt. Archivar Johann Batka, 2. das Stadthauptmann-Amt und

3. Herr Advokat Dr Eugen Lichtner in Pozsony unter Ausfolgung von 6 Stück Beilagen.

Magistrat der kön. Freistadt Pozsony, am 30 Juni 1905.

L. S.

Schier m. p., Magistratsnotär.

Endlich war es gelungen, die schon 21 Jahre sich hinziehende Frage zum Abschluss zu bringen, denn der Anschluss wurde genehmigt, wovon auch sofort die Zentralleitung des Landesvereins durch den Vorstand Michael Hampel verständigt wurde und unsere Mitglieder am 12. Juni, gelegentlich des II. west-ungarischen Kollegentages, offiziell davon Kenntnis nahmen. Auch wurde am Kollegentage das vom Landesvereine ausgegebene „Normativ”

einer strengen Kritik unterzogen und beschlossen, bei der Auflösungs-, respektive Gründungs-Generalversammlung Stellung gegen dasselbe zu nehmen.

Hierauf wurden auf Verlangen der anwesenden Delegirten die Bestimmungen verlesen, unter welchen die Mitglieder des Pressburger Vereines zum Landesverein übertreten. Ich lasse das auch dem Auflösungsgesuche beiliegende Dokument hier folgen:

Budapest, am 24. August 1904.

Dem Pressburger Buchdrucker- und Schriftgiesser-Verein

Pressburg.

Im Sinne der am 23. d. M. stattgehabten ausserordentlichen Versammlung verständigen wir Sie, dass wir die Einverleibung des Pressburger Buchdrucker- und Schriftgiesser- Vereines in unseren Verein gutheissen und die Anschlussmodalitäten mit Folgendem bestimmen:

Im Falle des Anschlusses, respektive der Einverleibung des Pressburger Buchdrucker- und Schriftgiesser-Vereines bieten wir den Mitgliedern dieses Vereines hinsichtlich der Kranken-, Konditionslosen-, Witwen- und Waisen-Ünterstützungen dieselben Rechte, welche die Abschnitte 13, 32, 33, 34, 38, 41 und 46 unserer Statuten die Unter- stützungen betreffend unseren Mitgliedern sichern. Die Invaliden-Unterstützung betreffend sind die Abschnitte 26, 27 und 29 unserer Statuten mit der Bedingung massgebend, dass im Sinne des § 31 jene Mitglieder, welche nach dem 1. Mai 1899 nicht unmittelbar im Laufe von 4 Wochen nach ihrem Freiwerden dem Pressburger Buchdrucker- und Schriftgiesser-Vereine beigetreten, in die II. Mitgliedsklasse eingereiht werden.

Im Auftrag des Ausschusses Mit Achtung

Simon Pollák, Ladislaus Novitzky.

I. Vizevorstand.

Ferner wurde beschlossen, noch im Monat Juli den offiziellen Anschluss zu vollziehen und tatsächlich wurde ab 1. Juli der Pressburger Verein sistiert und die Landesvereinsstatuten als bindend erklärt. Die Auflösungs-Generalversammlung wurde für 30. Juli 1905 anberaumt und alles vorbereitet, damit der Anschluss ungehindert vor sich gehen konnte. Es wurden nochmals die Bücher genau revidiert und auch den Mitgliedern wurden die Listen ihrer eingezahlten Wochenbeiträge zugesendet, um sich zu überzeugen, ob die angeführten Daten übereinstimmen. Und so kam es, dass am 30. Juli 1905 der Anschluss des Vereines vollzogen wurde.

Die Auflösungs-Generalversammlung, an der die Kollegen Julius Peidl, Josef Siegfried und Ladislaus Novitzky aus Budapest und Kollege Flock aus Raab teilnahmen, wurde vom Vorstande Michael Hampel eröffnet, worauf derselbe im Namen des Ausschusses den Bericht erstattete, der zur Kenntnis genommen wurde, und hierauf im Namen aller Ausschuss- mitglieder von den Funktionen zurücktrat. Nach einer Debatte über die Vereinslokal- Angelegenheit wurde die ministerielle Entscheidung, wonach der Verein als aufgelöst erklärt und dessen Angliederung an den Landesverein genehmigt wird, verlesen.

Bei Uebergabe des Vereines zählte derselbe 312 Mitglieder, darunter 7 Invalide am Unter- stützungsetat, ferner 4 Waisen. Das Vermögen, das an den Landesverein überging, wird im nachstehenden Protokolle genau angegeben und bedarf keines weiteren Kommentars, da dasselbe sehr leichtverständlich und detailliert die Summen angibt. Das Protokoll lautet wörtlich:

Protokoll über die am 1. August 1905 erfolgte Verschmelzung des Pressburger Buchdruckervereins mit dem Unterstützungsverein der Buchdrucker

und Schriftgiesser Ungarns.

Anwesend: Ladislaus N. Novitzky, Julius Peidl und Josef Siegfried seitens des Unter- stützungsvereins der Buchdrucker und Schriftgiesser Ungarns; Michael Hampel, Stefan Korunka und Samuel Löwy seitens des Pressburger Buchdrucker- und Schriftgiesser- vereins.

Gegenstand: Übernahme des Vermögens des Pressburger Buchdrucker- und Schrift- giesservereins. Die anwesenden Vertreter des Pressburger Vereins übergeben den Ausweis pro 1. Januar bis 30 Juli 1905, welcher den aktiven und passiven Stand des Vermögens darstellt, der wie folgt lautet:

Aktiva: Zinshaus, Duna-utcza 55, im Schätzungswerte von 82.000 Kronen, 2 Stück vierperzentige ungarische Kronenrente zum Gesamtnominalwerte von 300 K und 42 K 18 H Bargeld.

Passiva: Intabulierte Amortisationsanleihe von 26.772 K 73 H, Anleihe aus der Schreiber-Wigand-Stiftung 3000 K und ein Defizit von 691 K 27 H.

Diese bilanzmässige Vermögensübernahme wird von den anwesenden Vertretern des Unterstützungsvereins der Buchdrucker und Schriftgiesser Ungarns bestätigt und als tatsächlich erfolgt dieses Protokoll von ihnen eigenhändig unterfertigt.

Pressburg, 1. August 1905.

Julius Peidl, I. Vizepräsident.

Ladislaus N. Novitzky, Josef Siegfried, Kontrollor. Kassier.

In Vertretung des Unterstützungsvereins der Buchdrucker und Schriftgiesser Ungarns.

Philipp K. Kowarik, Michael Hampel, Vizepräsident. Präsident.

Samuel Löwy, Stefan Korunka, Verwalter. Kassier.

In Vertretung des Pressburger Buchdrucker- und Schriftgiesservereins.

Nun sind wir tatsächlich am Schlüsse der Geschichte des „Vereins der Buchdrucker und Schriftgiesser Pressburgs” angelangt und bei dieser Gelegenheit drängt sich die Frage auf: ist der Verein jederzeit seiner Verpflichtung seinen Mitgliedern gegenüber nachgekommen? Mit ruhigem Gewissen können wir konstatieren, das jedes Mitglied, das berechtigt war, laut seinen Rechten die dasselbe sich erworben, jederzeit behandelt wurde und somit seinen Mitgliedern gegenüber seine Pflicht erfüllt hat.

Hat der Pressburger Verein seine Pflichten erfüllt, die er anderen Vereinen, respektive dessen Mitgliedern gegenüber laut Gegenseitigkeitsverträgen zu erfüllen hatte? Mit ja müssen wir diese Frage beantworten.

Den gegenseitigen Vereinen, welche mit dem „Verein der Buchdrucker und Schriftgiesser Pressburgs” durch Gegenseitigkeits-Verträge zu einem engen Bande verbunden waren, sei an dieser Stelle der Dank votiert für das unseren Mitgliedern entgegengebrachte freundschaft- liche Entgegenkommen auf der Reise und bei allen Gelegenheiten, bei welchen dieselben auf die im Gegenseitigkeitsvertrage gewährleistete Unterstützung Anspruch erhoben.

Unseren Mitgliedern aber rufen wir an dieser Stelle zu, unentwegt treu und fest zur Organisazion zu stehen, und jederzeit ihre Pflicht zu erfüllen, wie sie es bei unserem Vereine zu tun gewohnt waren.

„Der Verein der Buchdrucker und Schriftgiesser Pressburgs” gehört nunmehr der Vergan- genheit an, er hat seine segensreiche Tätigkeit eingestellt und im „Unterstützungsverein der Buchdrucker und Schriftgiesser Ungarns” lebt er weiter.

Und nun wir zum Schlüsse gelangt, können wir mit Genugtuung konstatieren, dass das Band, das uns nun mit der Gesamtbuchdruckerschaft Ungarns verbindet keine Fessel bildet, sondern das Band inniger Freundschaft und der kollegiale Geist der unsere grosse Organisazion schuf und noch weiter ausbauen wird, wird auch weiter in uns wachsen und gedeihen im Interesse

unser aller. Die Pflichten, die sich die Mitglieder des Pressburger Vereins auferlegt, werden aufgewogen durch die Rechte die sie gich erworben.

Und nun vorwärts Kollegen! Auf zum neuen Leben, zum neuen Streben! Wer sich als Kollege fühlt, dem sei die Organisazion ein Heiligtum, das jederzeit zu schützen und zu wahren ist.

Wie es war, das wissen wir. Die Zukunft? Sie wird besser werden, denn Einigkeit macht stark!

***

Da mit dem Anschluss an den Landesverein die selbstständige Organisazion der Pressburger Buchdrucker für immer ausgeschlossen erscheint, da jeder Schritt in unserer Organisazion in der Zukunft der Zentrale und ihrem Einfluss unterworfen ist, drängt sich mir die Pflicht auf, derjenigen Männer zu gedenken, die sich in den Dienst unseres Vereines und unserer Gesamt- organisazion gestellt haben. An erster Stelle sei der Nestor der Pressburger Buchdrucker- gehilfen Coll. Ferdinand Eichleitner erwähnt. Eichleitner war vom Jahre 1868, also seit beginn unserer Vereinstätigkeit, bis zum Jahre 1889 zum Teile als Vorstand, zum grössten Teile als Kassier tätig. Eichleitner folgte College Ferdinand Dirmeier als Kassier, von 1889 bis 1893, nachdem er schon viel früher im Ausschüsse tätig war und in den Jahren 1882 bis 1885 bereits als Vorstand wirkte. Ferdinand Dirmeier dankte im Jahre 1893 von der Stelle als Kassier ab und wurde an seiner statt College Michael Hampel, nachdem er bereits seit dem Jahre 1890 im Ausschüsse tätig war, gewählt, welche Stelle er im Jahre 1900 mit der Vorstandswürde eintauschte und als solcher bis zur Auflösung des Vereines, bis zum 30. Juli 1905, unermüdlich tätig war. Als Kassier war Collegen Michael Hampel College Stefan Korunka gefolgt, der ebenfalls bis zur Auflösung tatkräftig seine Stelle versah. Kürzere Zeit waren an der Spitze unseres Vereines tätig: Karl Dirmeier, der mit aller ihm gegebenen Energie die Rechte der Pressburger Vereinsmitglieder verteidigte, ferner die Kollegen:

Edmund Raffel, Josef Kalteis, Josef Schweizer und und auch noch Johann Herzog muss noch erwähnt werden.

Und ganz zum Schlüsse will ich des Mannes gedenken, der im Jahre 1883 seine Stimme erhob zur Vereinigung der Buchdruckergehilfen Ungarns, es war dies Coll. Carl Johann Bóna gewesen, der damals in Neutra kondizionirte und besonders eifrig für die Organisation tätig war. Es war ihm nicht mehr möglich die Früchte seiner Saat gedeihen zu sehen, denn schon im Jahre 1885 entriss in uns der Tod. Bona ist zwar tod, aber seine Idee hat mächtig Wurzel gefasst und die ungarischen Buchdruckergehilfen stehen nun, so wie er es geträumt, vereinigt als eine grosse Familie da.