• Nem Talált Eredményt

A nagyszerű halál DRÁMAI UTÖJATÉK EGY TÖRTÉNELMI TRAGÉDIAHOZ

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A nagyszerű halál DRÁMAI UTÖJATÉK EGY TÖRTÉNELMI TRAGÉDIAHOZ"

Copied!
39
0
0

Teljes szövegt

(1)

S Z Á R A Z G Y Ö R G Y

A nagyszerű halál

D R Á M A I U T Ö J A T É K E G Y T Ö R T É N E L M I T R A G É D I A H O Z

S Z E R E P L Ő K :

DAMJANICH JÁNOS honvédtábornok, 45 éves NAGY-SÁNDOR JÓZSEF honvédtábornok, 45 éves ITTEBEI KISS ERNŐ honvédtábornok, 49 éves

LEININGEN-WESTERBURG KÁROLY gróf, honvédtábornok, 30 éves PÖLTENBERG ERNŐ honvédtábornok, 35 éves

LENKEY JÁNOS honvédtábornok, 39 éves

DŐRY ISTVÁN báró, magyar huszárkapitány, 25 éves ANREP orosz tábornok, 50 éves

KRILOV orosz lovassági ezredes, 40 éves JELISZKIJ orosz lovassági kapitány, 40 éves

KOTLJAREVSZKIJ orosz lovassági kapitány, 25 éves REISCHACH osztrák tábornok, 50 éves

ERNST osztrák törzshadbíró, 30 éves KOLLER osztrák főhadnagy, 27 éves

WENCKHEIM JÓZSEF gróf, gyulai földbirtokos, 40 éves WENCKHEIMNÉ, 27 éves

DAMJANICHNÉ CSERNOVITS EMÍLIA, 19 éves

WENCKHEIM KÁROLYNÉ RADETZKY FRIDERIKA grófnő, 33 éves DOBRZÁNSZKY császári biztos, 35 éves

BACH, a Wenckheim-kastély felügyelője, 60 éves.

I. RÉSZ (Földszinti terem a gyulai Wenckheim-

kastélyban. Szalonberendezés, a sarok- ban pianinó. A háttérből lépcsős feljáró vezet az emeleti árkádos folyosóra.

Dőry — angolos inaslibériában — a nyitott ablaknál áll és figyeli a távol- ból hallatszó kürtjeleket. — Bach jön be dúdolva, igen vidáman. Az uradalmi tisztviselők félig városias, félig falusias

öltözékéi viseli.)

DŐRY (megfordul): De jó kedve van, Bach uram.

BACH: Bizony. Szép napunk van.

DŐRY: Már akinek. (Bach mosolyog.) Mit hallani?

BACH (titokzatosan): Sok mindent.

DŐRY: Még mindig h a j t j á k a foglyo- kat?

BACH: Most érkezett egy ú j a b b szál- lítmány. Csupa tiszt, a Görgey sere- géből valók.

9

(2)

DÖRY: Kiürítik a sarkadi tábort?

BACH: Aligha. A legénységet, aki itt volt Gyulán, reggel óta terelik vissza, Sarkad íelé. A román templom körül m á r alig lézengenek.

DÖRY: Hozzák-viszik a kolerát, az ör- dög vigye őket.

BACH: Bizony, muszka, magyar — a kolera n e m v á l o g a t j a . . .

DÖRY: Ettől virult ki ennyire?

BACH: Nem egészen. A gróf ú r nem volt lent?

DÖRY: Ebéd után visszabújt a szobá- jába.

BACH: És a tábornok ú r ?

DÖRY: A felesége vitte be neki az ebédet. Rosszul volt az éjjel.

BACH: Szegény. Pedig ha tudná, el«

dobná a mankót örömében.

DÖRY: Ugyan miért?

BACH: Az emberek mindenfélét be- szélnek.

DÖRY: Nyögje már ki, a teremtésit!

BACH: Hallotta-e, hogy az egyik cár- fiú ott van Paskievics t á b o r á b a n ? DÖRY: Konstantin nagyherceg.

BACH: Hála neked, mennybéli Atya- úristen!

DÖRY: Aztán miért öröm ez magának?

BACH: Mert akkor a többi is igaz.

DÖRY: Miféle többi?

BACH: Hogy ez á cárfiú lesz a kirá- lyunk. (Dőry nevet.) Csak ne tessék nevetni. Kész a kontraktus Görgey- vel. (Halkabban:) Kossuth m á r út- ban van Várad felé, hogy megala- kítsa az ú j kormányt.

DÖRY: Aha. Ezért hajszolják a hon- védeket fel-alá az országutakon?

BACH: Csoportosítják őket. A tisztek meg a sorkatonák tovább szolgálnak, a többi mehet haza. Azért hozzák ide a tiszteket, a legénységet meg Sarkadra, egy csomóba. Aztán vissza a fegyvert, és rá a németre! Cserébe segítünk a muszkának kiverni a tö- rököt a Balkánról.

DÖRY: Ragyogó.

BACH: Ki van ez csinálva régen. Az egész osztrák szövetség csak csel volt, hogy a muszka sereg bejuthas- son az országba. Görgey is azért ker- getőzött velük a Tiszántúlon.

DÖRY: A fegyvert is azért tette le Vi- lágosnál?

BACH: Időt kellett nyerni. M e r t még n e m állt a megegyezés a porosszal.

DÖRY: Nocsak! Ök is j ö n n e k a török ellen?

BACH: N e m kell nevetni. Nézze c s a k . . . (Az asztal közepére teszi a hamutálat.) Ez itt Bécs. (Szivardo- boz.) Buda. (Gyufatartó.) P r á g a . (Jobb kezét a gyufatartó mögé teszi.) Itt a porosz Sziléziában. (Bal kéz a szivardoboz mögött.) És itt mi, meg a muszka! Megverjük H a y n a u t , az- tán előre, B u d á n a k ! K o m á r o m b a n egyesülés Klapkával, közben a p o - rosz betör Csehországba, elfoglalja P r á g á t és (— mindkét kezével lecsap a hamutálra —) Bécs a mienk, Auszt- ria meghalt! N a ?

DÖRY: Zseniális!

BACH: Mondom, ki van ez gondolva, uram.

(Kintről jön Jeliszkij és Kotljarevszkij, mindketten orosz lovastiszti egyenruhá-

ban. Jeliszkij egy kicsit kapatos.) KOTLJAREVSZKIJ (a kinti beszélge-

tést folytatva): Durak, k t o n a szcsasz- t y j e hocset igraty; igraty n a d a n a v - jernoje.

J E L I S Z K I J : Da, i lucssje n y e i g r a j . . . (Dőryre): Nézd csak, az én e m b e r e m ' (Bachhoz:) A gróf ú r ?

BACH: A szobájában, tiszt úr.

J E L I S Z K I J (Dőryhez): Jelentsd, hogy két orosz tiszt ú r van itt, A n r e p t á - bornok megbízásából. Kérik, f o g a d j a őket. (Dőry a lépcső felé indul. Jelisz- kij rákiált:) Állj! (Bachhoz:) M e n j e n ön, kérem.

BACH (Dőryhez): Nézze meg, István, elkészültek-e m á r a kertészek a gróf- né csokraival.

J E L I S Z K I J : M a r a d j o n csak itt. Ön meg tegye, amit m o n d t a m . (Bach fel- megy a lépcsőn. Jeliszkij mosolyogva nézegeti a mozdulatlanul álló Dőryt, aztán Kotljarevszkijhez fordul:) H a - rosenkij malodcsik, a?

K O T L J A R E V S Z K I J (nevet): J e j - b a g u ! DÖRY (idegesen): Parancsolnak v a l a -

mit az u r a k ?

J E L I S Z K I J : Mióta szolgálsz?

DÖRY: Itt, a kastélyban?

J E L I S Z K I J : Itt, a kastélyban.

DÖRY: Öt éve.

(3)

. JELISZKIJ: És azelőtt?

DÖRY: Lovász voltam.

JELISZKIJ: Lovász. Itt?

DŐRY: A családunk mindig a Wenck- heim-grőfokat szolgálta.

JELISZKIJ: Apád jobbágy?

DÖRY: Volt, uram.

JELISZKIJ: Meghalt?

DŐRY: Igen, uram.

J E L I S Z K I J : Elmehetsz. (Dőry indulna, Jeliszkij rákiált:) Állj! Mutasd a te- nyered. (Nézi Dőry kinyújtott tenye- rét.) Aha. Igazi lovásztenyér. Mi?

DŐRY: Nem tudom, uram.

KOTL JAREVSZKIJ: Ej, sto hocsis?

Asztavj!

JELISZKIJ? Padazsgyi. (Pénzdarabot pottyant Dőry kinyújtott markába.) Ez a tied.

(Fönn, a folyosón megjelenik Wenck- heimné, mögötte Bach.) DŐRY (pillanatnyi habozás után elteszi

a pénzt): Köszönöm, uram. Elmehe- t e k ?

JELISZKIJ (mosolyogva): Mehetsz.

(Dőry kifelé indul, Jeliszkij szorosan elébe áll.) ö n tiszt. Igaz?

DÖRY: Nem értem, uram.

JELISZKIJ: ö n magyar katonatiszt.

DÖRY: A méltóságos gróf ú r belső inasa vagyok.

JELISZKIJ: Tiszt.

DÖRY: Szolga, uram.

JELISZKIJ (a kesztyűjével hirtelen jobbról-balról arcul csapja, aztán földre ejti a kesztyűt): Nos?

DÖRY (kurta kis idő után lehajlik, fel- veszi a kesztyűt, és átnyújtja a figyelő Jeliszkijnek): A kesztyűje, uram.

JELISZKIJ (elneveti magát): Jól van, öregem. (Ismét pénzt ad Dőrynek.) Fogd. Valódi cárarany.

WENCKHEIMNÉ (a lépcsőn): Nálunk nem divat verni a személyzetet. (A tisztek vigyázzba merevednek.) J E L I S Z K I J (zavartan): Bocsánat, gróf-

n é . . .

WENCKHEIMNÉ: Ezt kénytelen leszek tudtára adni az ön parancsnokának is. (Döryhez:) A pénzt oda tegye, István. (Dőry az asztalra teszi a két pénzdarabot.) Köszönöm, elmehet.

(Dőry kimegy.) Az u r a m gyengélke- dik. Mit óhajtanak?

JELISZKIJ (vigyázzban): Jeliszkij lo- vassági kapitány, Anrep tábornok ú r szárnysegédje.

KOTLJAREVSZKIJ (ugyanúgy): Kotl- jarevszkij kapitány, második segéd- tiszt.

WENCKHEIMNÉ (biccent): Mit p a r a n - csol a tábornok ú r ?

KOTLJAREVSZKIJ: Csak kérés, gróf- né.

WENCKHEIMNÉ: Az adott helyzetben a kettő csaknem ugyanaz. Tehát?

J E L I S Z K I J : Anrep tábornok holnap este vacsorát kíván adni itt, a kas- télyban. Kéri önöket, vállalják a há- zigazda szerepét.

WENCKHEIMNÉ: Önök lefoglalták a kastély egész bal szárnyát. Rendel- kezésükre áll az éléskamra, a pince, és természetesen a személyzet is. De az u r a m nem fogadós, és én sem va- gyok markotányosné.

KOTLJAREVSZKIJ: Ez félreértés.

M i . . .

WENCKHEIMNÉ: Különben, amint hallották, az u r a m gyengélkedik. A többit beszéljék meg (— Bach felé int —) a kastélyfelügyelővel. Viszont- látásra.

JELISZKIJ (dühösen): Az önök tábor- nokairól van szó, asszonyom.

WENCKHEIMNÉ (megfordul): Miféle tábornokokról?

J E L I S Z K I J : Sarkadról ideszállítottuk Görgey fővezér tisztikarát. Az ő tisz- teletükre kíván őkegyelmessége va- csorát rendezni.

WENCKHEIMNÉ: Kik azok a tábor- nokok?

JELISZKIJ: Nem tudom, g r ó f n é . . . De köztük van az is, akivel Debrecennél csatáztunk.

WENCKHEIMNÉ: Nagy-Sándor?

J E L I S Z K I J : Azt hiszem, ő. Mit je- lenthetek a tábornokomnak?

WENCKHEIMNÉ: Szívesen l á t j u k hol- nap estére mind az orosz, mind a magyar tiszt urakat az asztalunknál.

JELISZKIJ: Köszönöm.

(A két tiszt kifelé indul.) WENCKHEIMNÉ (Jeliszkij után): Ka-

pitány úr! Valamit ittfelejtett. (Az asztalon levő pénzre mutat.)

11

(4)

JELISZKIJ (elteszi a pénzt): Még egy- szer elnézését kérem, grófné. Csak próbát tettem. (Elmosolyodik.) Azt hittem, az önök inasa álruhás magyar tiszt.

WENCKHEIMNÉ (mosoly nélkül): M u - latságos.

JELISZKIJ: De azt hiszem, tévedtem.

WENCKHEIMNÉ: Én is azt hiszem.

JELISZKIJ: Sajnálom, ami történt.

(Meghajlik, Kotljarevszkijjel együtt.) WENCKHEIMNÉ: Viszontlátásra, u r a -

im. (Amikor a tisztek kimennek, Bachhoz:) A báró u r á t ki kell jut- tatni a városból. A vári erdők felé talán szabad az út.

BACH: Egy lélek se juthat át, méltó- ságos asszonyom. Mindenütt p a t r u l - líroznak a kozákok. De bátorkodom megjegyezni: talán nem is kell b u j - kálnia. Valami készül.

WENCKHEIMNÉ: Ugyan mi?

BACH: Mindenki beszéli: megegyez- tünk a muszka cárral.

WENCKHEIMNÉ: Megegyeztünk? Ki- csoda? Maga? Vagy a gyulai bíró?

BACH: Kossuth Lajos.

WENCKHEIMNÉ (idegesen): Azt hi- szem, ismeri a gróf ú r elveit. Mi ebben a házban nem politizálunk.

BACH: Csak azért b á t o r k o d t a m . . . WENCKHEIMNÉ: És szeretjük, h a az

alkalmazottaink is t a r t j á k magukat a ház rendjéhez.

WENCKHEIM (megjelenik a lépcsőn):

Bravó, kedvesem. (A meghajló Bach- hoz): Maga pedig ne kuruckodjék folyton, kedves Bach. Tudhatja, hogy a feleségemet ez idegesíti. (Kemé- nyen:) A m a g a m részéről pedig meg- tiltom, hogy a n n a k az ú r n a k a nevét ebben a házban még egyszer kiejtse.

BACH: Értem, méltóságos uram.

WENCKHEIMNÉ: Most pedig intéz-

k e d j é l : , hogy szégyenbe ne m a r a d - junk azzal a vacsorával. Damjanich tábornok ú r n a k egyelőre ne mondjon semmit. A feleségének se. (Megvárja, míg Bach kimegy; az urához:) Ugyan- is holnap estére vendégeink lesznek.

WENCKHEIM: Ne fáradjon, kedvesem.

Mindent hallottam odafönt.

WENCKHEIMNÉ: Hallgatózott? Csúf szokás.

WENCKHEIM: Mit tegyünk? Ilyen idők járnak.

WENCKHEIMNÉ: Gondolom, nincs k i - fogása.

WENCKHEIM (nyomatékkal): Nekem nincs. De m a h o l n a p az osztrákok is megérkeznek.

WENCKHEIMNÉ: Legfeljebb a n a g y - teremben teríttetek.

WENCKHEIM: I m á d o m a b o n m o t - j a i t . WENCKHEIMNÉ: Ö h a j t gyengélkedni

holnap estére?

WENCKHEIM: Annyira gyáva n e m vagyok, hogy ilyen csiklandós v a - csora élményéről l e m o n d j a k . Legfel- jebb magából n e m lesz csillagkeresz- tes hölgy.

WENCKHEIMNÉ: De magából se k a - marás, drágám.

(Jön Damjanich a feleségével; man- kóra támaszkodva biceg, az asszony

— nagyon fiatal — segíti.) D A M J A N I C H : Bocsánat az a l k a l m a t -

lankodásért. Hallom, m e g j ö t t e k a bajtársaim.

WENCKHEIMNÉ: Lelkére k ö t ö t t e m a n n a k a vén szamárnak, hogy t a r t s a a száját. Meglepetésnek szántam.

DAMJANICH: Az én bűnöm, hogy n e m sikerült. Láttam, hogy n y o m j a v a l a m i a bögyét.

DAMJANICHNÉ: Egy kicsit megszo- rongatta, erre tüstént kivallott m i n - dent.

WENCKHEIM (kezet, csókol Damja- nichnénak): Elragadó, m i n t mindig, Emilke. Tudja, hogy szerelmes v a - gyok magába.

DAMJANICHNÉ: Pszt! M a j d négy- szemközt elmeséli.

(Segít Damjanichnak elhelyezkedni az egyik székben.)

WENCKHEIMNÉ: Hogy van a l á b a ? DAMJANICH: Köszönöm. Délelőtt

megint gonoszkodott. Öreg k u t y a csontja nehezen forr. (Szivarra gyújt.) Annyi b a j legyen. Majd megorvosolja a bécsi hóhér. (A feleségére pillant.) Tréfáltam, pardon. (Wenckheimné- hez:) Kik jöttek?

WENCKHEIMNÉ: Elküldök valakit, tudakolja meg a neveket. J ó ? DAMJANICH: A rabszolgája leszek,.'

grófné.

(5)

WENCKHEIMNÉ: Előbb gyógyuljon meg, aztán beszélhetünk róla — Emí- liával.

DAMJANICHNÉ: Mit jelenthet, hogy idehozták őket?

WENCKHEIM: Sok mindent.

DAMJANICH: Ügylehet, a kiadatást.

DAMJANICHNÉ: Az oroszok megígér- ték, hogy n e m adnak át a császári- aknak.

(Damjanich pállat von.) WENCKHEIMNÉ: És a holnapi va-

csora?

DAMJANICH: Udvariasság. (Wenck- heimhez:) De ettől is csak Wenck- heirn gróf bora fogyatkozik. Vagy tévedek?

WENCKHEIM (elmosolyodik): Nem va- lószínű.

DAMJANICH: Különben is: mit kezd- hetnének velünk? Vigyenek Szibé- riába? Kufsteinig vagy Josefstadtig még csak elsántikálok ezzel a rossz lábammal, de Kamcsatkáig? (Rámo- solyog a feleségére:) Oda még te se tudnáí u t á n a m kutyagolni, E m i l . . . DAMJANICHNÉ: Csak nem képzeled,

hogy börtönbe csuknak?

DAMJANICH: Hadügyminisztert nem csinálnak belőlem, annyi szent.

WENCKHEIM: Akarja, hogy a b a j t á r - sai meglátogassák?

DAMJANICH: Ha nem alkalmatlan.

WENCKHEIM: Kedves tábornokom, ez a ház m á r úgyis inkább karavánsze- r á j r a formáz, mint békés családi ott- honra.

WENCKHEIMNÉ: De addig is jobban tenné, ha lepihenne.

DAMJANICH (a feleségéhez): I n k á b b kimennék a parkba. Fojt a zárt le- vegő. (Mankójára támaszkodva fel- áll.)

WENCKHEIMNÉ (a férjéhez): Elindí- t o m a küldöncöt.

WENCKHEIM: Csak ne a jó Bachot.

Mert megint hírekkel tér vissza. (A nők kimennek Damjanichcsal. Wenck- heim szivarra gyújt, az ablakhoz áll.

Kintről vonuló kozákcsapat többszó- lamú éneke hallatszik. Dőry jön be, megáll a háttérben.)

DÖRY: Egzotikus népség. Nem tudok betelni- velük.. Láttad a cserkesz lo- vasságot?

WENCKHEIM: Ázsia.

DÖRY: Éppen ez az. Mindig szerettem volna látni Oroszországot. Képzeld csak, mi minden várhat egy olyan birodalomban, ahol markotányosnék- ból császárnék, és péklegényekből hercegek váltak hajdanán.

WENCKHEIM: Az imént volt egy kis afférod az egyik péklegénnyel.

DÖRY: Pardon. Nem nekem, h a n e m (— alázatos meghajlással —) méltó- ságod belső inasának. A nyaklevest nem én kaptam, hanem a gúnyám.

WENCKHEIM: Nem hiszem, hogy a mágnáskaszinóban osztatlan sikert aratnál a kalandoddal.

DÖRY: Tudod mit? Teszek az egész díszes társaságra. Csak nem hiszed, hogy a sikk kedvéért felköttetem magam?

WENCKHEIM: Felköttetni m a g a d . . . Ugyan.

DÖRY: Elfelejted, hogy negyvenhétben Kossuth főkortese voltam.

WENCKHEIM: Azt neked is jobb lesz elfelejteni. Különben nincs ok a pesz- szimizmusra.

DÖRY: Csak n e m hiszel az orosz kom- binációban?

WENCKHEIM: Azt meghagyom Bach uramnak.

DÖRY: Hát akkor? Európa?

WENCKHEIM: Európa?

DÖRY: Louis Napoleon, Palmerston, a porosz k i r á l y . . .

WENCKHEIM: A te Louis Napóleonod- nak se tehetsége, se erélye. Esze is csak annyi, hogy fel n e lépjen az uralkodók ellen. Palmerston lordnak . pedig — de még a szultánnak is :

érdeke, hogy az osztrák birodalom csonkítatlan maradjon. A hatalmi egyensúly kedvéért. A porosz királyt pedig elfogja a harmadnapos hideg- lelés, ha csak kiejtik előtte a cár ne- vét. Íme, ez a te Európád. Az elején kiszámítható volt,1 hogy a magyar ügynek buknia kell.

DŐRY: A mi oldalunkon álltál, nem?

WENCKHEIM: Utálom a sarkított gon- dolkodást. Ti .azt hiszitek, hogy az ember vagy revolúcionárius, .vagy . muszkavezető.

DÖRY: Semlegesség?

13.

(6)

WENCKHEIM: Nehéz semlegesnek maradni, ha a volt jobbágyaid ki- vagdossák a gyümölcsfáidat, és köz- ben különböző hadseregek etetik fel a takarmányodat. És még nehezebb, ha az egyik rokonod császári altábor- nagy, a másik meg forradalmi fő- ispán. Az ilyesmi inkább tárgyilagos- ságra tanít.

DŐRY: És neked a tárgyilagosság opti- mizmust sugall. Irigyellek érte.

WENCKHEIM: Mondom: a győzelem- ben n e m hittem. De a harc szerin- tem is szükséges volt.

DŐRY: Inkább elkerülhetetlen.

WENCKHEIM: Pontosan szoktam fo- galmazni. Elkerülhető, de szükséges.

DŐRY: Talán a r u h á m teszi, de nem tudlak követni.

WENCKHEIM: Mert még el se indul- tam. Nos, mi legyőzettünk, de orosz fegyverek által. Ausztria n e m érez- heti győztesnek magát.

DŐRY: Ettől a bosszú csak gyilkosabb lesz.

WENCKHEIM: A nemzetiségek láza- dása túlcsapott a Bécsben szabott határokon. A mi republikánusaink- nak pedig eszükbe se jutott, hogy a történelmi Magyarország fenntartásá- ra az egyetlen jogalap a korona. Ha mi magunkra m a r a d u n k a nemzeti- ségeinkkel, akkor a magyar impéri- u m n a k befellegzett. De Ausztriának is rá kellett döbbennie valamire:

hogy Magyarország nélkül n e m nagy- hatalom többé. Kölcsönösen be kell látnunk, hogy csak egymás oldalán állunk meg a világban. És ezt a harc előtt nem látták sem a Burgban, sem a pozsonyi diétán. Most érett meg a helyzet a kiegyezésre.

DŐRY: Széchenyi Stefi is ezt prédi- k á l t a

WENCKHEIM: És megijedt a harctól.

Belebolondult, hogy azt hitte, elke- rülhetetlen, pedig csak szükséges volt.

DŐRY: Ezt te érted, én is értem. De érti-e a bécsi kormány és az a kö- lyökcsászár?

WENCKHEIM: Megértik, ne félj. P e r - sze, az indulatoknak le kell csitul- niok. Fél év, legfeljebb e g y . . . Azt még kanászbojtárként is kibírod a csorvási pusztán. De a régi szép 14

időknek: reformvilágnak, védegyle- tesdinek v é g e . . . Ű j kor következik, erre kell készülni.

DŐRY: Neked?

WENCKHEIM: M i n d a n n y i u n k n a k . A vezér is megvan.

DŐRY: Kicsoda?

WENCKHEIM: Louis. Nem a f r a n c i a , a magyar. Batthyány Louis.

DŐRY: Börtönben van.

WENCKHEIM: M a j d kibocsátják, ha eljön az ideje, ő az egyetlen, aki tárgyalhat Béccsel. Akit m i n d k é t fél elfogadhat.

DŐRY: Sosem szeretted.

WENCKHEIM (elmosolyodik): Ilyen az élet. Eztán szeretni fogom. (Bach csörtet befelé.) No? N y a k u n k o n a t a t á r ?

BACH: Rosszabb, méltóságos u r a m . V a - sasok, egy egész falka. Valami hintót kísérnek.

WENCKHEIM (Dőryhez): T ű n j el, és ne mutogasd magad. Valami nagy- kutya lehet, ha dragonyosokkal esz- kortíroztatja magát. (Bachhoz:) N e m az orosz kommandánshoz jöttek?

BACH: Azt n e m tudom.

WENCKHEIM: Hát t u d j a meg.

(Friderika jön, útiruhában.) FRIDERIKA: Jó napot, sógor. (Bach-

hoz:) Mióta f u t n a k el Gyulán a v e n - dég láttán, Bach u r a m ?

WENCKHEIM (meglepődött, de gyor- san összeszedi magát): A dragonyosa- id elől futott. Mert gondolom, te hoz- tad őket.

FRIDERIKA: Jól gondolod. A f ő h a d i - szálláson kíséretet k a p t a m .

W E N C K H E I M : Temesvárról jössz?

FRIDERIKA: Aradról.. De Bécsből in- dultam.

WENCKHEIM: Felcsaptál H a y n a u h o z k u r í r n a k ? N e m túl magas beosztás egy Radetzky-kontesz számára.

FRIDERIKA: Látom, a jókedved meg- m a r a d t .

WENCKHEIM: Az n e m kellett egyik á r m á d i á n a k sem.

FRIDERIKA (Bachhoz): Gondoskodjék a katonákról. Ételt, italt adasson.

WENCKHEIM: És szóljon a grófnénak, hogy vendég érkezett.

(7)

FRIDERIKA: De kíméletesen, kedves Bach. A hirtelen öröm megárthat.

WENCKHEIM: Hallotta. Csak kíméle- tesen.

(Bach kimegy.)

FRIDERIKA (Dőryhez): Maga is el- mehet. (Szemügyre veszi a férfit.) No nézd c s a k . . .

DŐRY (meghajlik): Hódolatom, grófné.

FRIDERIKA: Ö ! . . . Dőry úr, a liberális báró! Micsoda meglepetés. Régen ta- lálkoztunk.

DÖRY: Negyvenhatos farsang. Sándor- palota.

FRIDERIKA: Polkázni tanított, ugye?

DŐRY: Kitűnő tanítványnak bizonyult, grófné. .

FRIDERIKA: Ugyan. Jó volt a tánc- mesterem. A legsnájdigabb a r a n y i f j ú a k é t f ő v á r o s b a n . . . Málnaszín f r a k k és hozzá kék mellény, hazafias gácsi posztóból. (Nézegeti.) De mintha meg- változott volna. Ez az ú j módi?

DŐRY: Néhány napja. Még kevesen hordják.

FRIDERIKA: M a j d elterjed, kedves báró. Különben semmi b a j ?

DŐRY: Kis malőr, grófné. Bárkivel megeshet.

FRIDERIKA: M a j d egyszer elmeséli.

DŐRY: Szívesen, h a módom lesz rá.

WENCKHEIM (kicsit ideges): Azt hi- szem . . .

FRIDERIKA: Én is azt hiszem. (Dőry- hez:) Ugye megbocsát, kedves báró?

Egy kis dolgom van a sógorommal.

(Dőry meghajlik, kifelé indul. Fride- rika utánaszól:) Báró úr! (Dőry meg- fordul. Friderika rámosolyog:) ö r ü - lök, hogy láttam.

DŐRY: Nem kételkedem, grófné. (Ki- megy.)

WENCKHEIM: Ugye, nem kell meg- kérjelek . . .

FRIDERIKA: Nem vagyok policáj. De azért megjegyezném: n e m tartom okos dolognak.

WENCKHEIM: Én sem. No és?

FRIDERIKA: Csak mondtam. Nem szo- kásom magánügyekbe avatkozni. Le- ülhetek?

WENCKHEIM: Kérlek. Foglalj helyet.

FRIDERIKA: Ne félj, tüstént utazom tovább.

WENCKHEIM: Hová?

FRIDERIKA: Gerlára. Szétnézek a bir- tokon, aztán indulok vissza Bécsbe.

(Csend.) Nem kérdezel semmit?

WENCKHEIM: Mit kérdezzek?

FRIDERIKA: Például: hogy van az öcséd? A gyerekek? Mi újság Bécs- ben?

WENCKHEIM: Mi újság Bécsben?

FRIDERIKA: Semmi. Grinzingben mé- rik a sört, és az utcai énekesek a szép mosónők bájairól énekelnek. A jó bécsiek m á r el is felejtették a re- volúciót.

WENCKHEIM: A birtok érdekel?

(Csend.) Sok a kár. A parasztok az ősszel kivagdosták a gyümölcsfákat, lerombolták a gátakat. Kénytelen voltam megsemmisíteni a régi felosz- tási egyezményt, hogy megnyugodja- nak.

FRIDERIKA: Ne fáradj. Törleszteni jöttem.

WENCKHEIM: Ugyan mit?

FRIDERIKA: A tavalyi figyelmeztetést.

Hogy időben szökhettem Gerláról.

WENCKHEIM: Butaság. Ezek a sze- gény bundás jakobinusok azt hitték, ha túszul fogják Radetzky tábornagy leányát, megnyerték a csatát Bécs ellen. Semmi bajod nem lett volna.

FRIDERIKA: Nehéz idő következik, sógor.

WENCKHEIM: Rátok is?

FRIDERIKA: Azokra, akik kompromit- tálták magukat.

WENCKHEIM: Engem is ebbe az osz- tályba sorolsz?

FRIDERIKA: Te hová sorolod magad?

WENCKHEIM: Még nem tartottam lel- kiismeret-vizsgálatot. Tedd meg he- lyettem, kérlek.

FRIDERIKA: Szívesen. Mennyit adtál tavaly a békési nemzetőrség felfegy- verzésére?

WENCKHEIM: Ezerkétszáz forintot.

Csakhogy azokat még a szerb láza- dók ellen toborozták.

FRIDERIKA: Adtatok ti később is. Fő- ként a feleséged.

WENCKHEIM: Tépést, fehérneműt.

FRIDERIKA: A lázadóknak.

WENCKHEIM: Sebesülteknek, engedel- meddel. És nem néztük, kinek a seg- 15

(8)

gére húzzák a gatyát, a m i t a p é n - zünkön varrtak.

FRIDERIKA: Romlik a stílusod. És a megyeházi ünnepség a trónfosztás al- kalmából?

WENCKHEIM: Bámulatosan tájékozott vagy.

FRIDERIKA: Hát még az informáto- raim.

WENCKHEIM: Haynau? Csak n e m B é c s ? . . . Nem, ennyire fontos ember nem vagyok. Talán a gerlai kasznár.

FRIDERIKA: Az a granicsárné még mindig a vendéged?

WENCKHEIM: Damjanich tábornok feleségére gondolsz? Nemcsak ő, de . a f é r j e is itt van, a kastélyban.

FRIDERIKA: Aha. És Kossuth?

WENCKHEIM: Vele nem szolgálhatok.

Különben ne aggódj, Damjanich n e m vendég. Az oroszok foglya.

FRIDERIKA: Vagy úgy. Már azt hit- tem, a parádéskocsisod. Szeretném megnézni.

WENCKHEIM: N e m mutogatja magát.

FRIDERIKA: Kár. Lett volna mit me- sélni Bécsben.

WENCKHEIM: Valamit mondani akar- t á l

FRIDERIKA: Előfordulhat, hogy kelle- metlenségeid lesznek.

WENCKHEIM: Bárkivel előfordulhat.

De hiszem, hogy nem kerül sor rá.

FRIDERIKA: Aki hisz, üdvözül. De csak a túlvilágon.

WENCKHEIM: Ha egy csepp eszük van ott Bécsben, akkor rájönnek, hogy eljött a kiengesztelődés órája.

FRIDERIKA: És ha nincs?

WENCKHEIM: Akkor b a j lesz.

FRIDERIKA: Ugyan? Jön megint Kos- suth?

WENCKHEIM: A passzív ellenállás is van olyan veszélyes fegyver, mint a szuronyok. Néha veszélyesebb. Gon- dolj II. Józsefre.

FRIDERIKA:.Ki nem állhatom a törté- nelmet. Mégis, mit szeretnél: köz- kegyelmet?

WENCKHEIM: Az kevés. A negyven- nyolcadik! alkotmányt.

FRIDERIKA (elneveti magát): E j h a ! Na jó; Megsúgok valamit, sógor.

Haynau táborszernagy Magyarország

t e l j h a t a l m ú kormányzója. És igen szi- gorú utasításokat kapott.

W E N C K H E I M : Honnan t u d o d ? F R I D E R I K A : A f u t á r r a l jöttem Bécs-

ből.

W E N C K H E I M : Nem te vagy az a f u - t á r ?

F R I D E R I K A : Asszonyra n e m bíznak ilyesmit. Különben higyj, a m i t akarsz.

Tény, hogy Haynau t e l j h a t a l m a t k a - pott. És Aradon a f ü l e m h a l l a t á r a méltóztatott így nyilatkozni: „A k e - gyelem jó dolog, de előbb m é g akasz- t a t u n k egy kicsit." (Csend.) Ne á b - rándozz te, sógor, se vármegyei el- lenállásról, se negyvennyolcas alkot- mányról. H a y n a u egyszerűen m e g - szünteti Magyarországot; egy "tarto- m á n y lesz az osztrák birodalomban, semmi több.

W E N C K H E I M : Megőrültek ott Bécs- b e n ?

F R I D E R I K A : Ugyan. Csak m e g m e n t i k a birodalmat. Amíg Magyarország bármiféle közjogi autonómiát élvez, n e m lehetünk igazi nagyhatalom.

W E N C K H E I M : És mi lesz Louis-vel?

FRIDERIKA: Ki az a Louis?

WENCKHEIM: Batthyány.

F R I D E R I K A : Vagy úgy! Azt hiszem, Olmützben csücsül.

WENCKHEIM: Ö az egyetlen politi- kus . . .

FRIDERIKA: A magyar t a r t o m á n y b a n hivatalnokokra lesz szükség, n e m po- litikusokra. Szabad a pálya. Még azoknak is, akik egy kicsit k o m p r o - m i t t á l t á k magukat.

W E N C K H E I M : Jobb egy megtérő b ű - nös tíz igaznál?

F R I D E R I K A : Alexander Bach. Mond valamit a név? .

WENCKHEIM: Semmit a világon.

F R I D E R I K A : Kossuth ú r puszipajtása.

Tavaly márciusban még b a r i k á d o t épített Bécsben. Ma a k o r m á n y igaz- ságügy-minisztere.

WENCKHEIM: Gondolod, hogy belő- l e m is lehet főispán?

FRIDERIKA: Te n e m voltál Kossuth puszipajtása.

WENCKHEIM: Kis szépséghiba. Elné- zik talán. Ki küldött téged?

FRIDERIKA: Ne légy beképzelt. Mond- t a m : n e m szeretek adós m a r a d n i . '

(9)

WENCKHEIM: És az érdek?

FRIDERIKA: Miféle érdek?

WENCKHEIM: Károly öcsém helyzete az udvarnál.

FRIDERIKA: Gondolod, hogy akinek apósa a birodalom első katonája, a n - nak á r t h a t egy báty ostobasága?

WENCKHEIM: Nem árthat. De kelle- metlen.

FRIDERIKA: Mondjuk. Helyes, hagy- juk a politikát. M a r a d j u n k a családi ügyeknél. Ami történt, megtörtént. És hál' istennek, nagy dolgok nem tör- téntek. Amiben lehet, segítünk. De megkönnyíted a dolgot, ha eztán óva- tos leszel.

(Wenckheimné jön Kiss 'Ernővel és Lenkeyvel. A két férfi kardosan, ma- gyar tábornoki' egyenruhában. Kiss fia- talos mozgású, elegáns tiszt; Lenkey

mozgása félszeg, görcsösen ideges.) WENCKHEIMNÉ (Friderikához): Bo-

csáss meg. Csak most tudtam, hogy megérkeztél.

(A két nő összeölelkezik.) FRIDERIKA: Már itt se vagyok.

WENCKHEIMNÉ: Ugyan.

FRIDERIKA: Nem maradhatok. (Wenck- heimre:) M a j d ő elmondja.

WENCKHEIMNÉ: összevesztetek?

FRIDERIKA: Ugyan. A veszekedéshez némi egyetértés is kívántatik. Így van, sógor?

WENCKHEIM: Ebben egyetértünk.

FRIDERIKA (a tiszteket nézi): Bemu- tatnátok az u r a k a t ?

WENCKHEIM: Bocsánat. De még ne- ' kem se volt szerencsém.

KISS: Ittebei Kiss Ernő.

LENKEY (eddig le nem vette a tekin- tetét Friderikáról; Kisshez): Bécsből jött. Tőle. Tudom.

KISS (zavartan, Friderikához): Lenkey János barátom.

FRIDERIKA: örülök. (Naivul:) ö n ö k tisztek, ugye?

WENCKHEIMNÉ: A magyar hadsereg tábornokai.

FRIDERIKA: Ö, bocsánat. Nem isme- rem a rangjelzéseket.

WENCKHEIM: Ne higgyenek a sógor- nőmnek, uraim. Katonalány. Radetz- ky tábornagy az édesapja. (Kezét nyújtja:) Isten hozta önöket.

WENCKHEIMNÉ: Lenkey tábornok úr szállása a kastélyban van.

WENCKHEIM: Nagyon örülök. (Kiss- hez:) És ön?

KISS: Rokonaim vannak a városban.

FRIDERIKA: Önök hadifoglyok?

KISS: Az oroszok foglyai, grófné.

FRIDERIKA: Nem így képzeltem a ha- difogságot.

KISS: Lovagiasan bánnak velünk. Cse- rébe a becsületszavunkért.

LENKEY (Friderikához): Senki ellen nem vádaskodom. A „Domine pec- cavi" szavak valamennyiünk szájába jól találnak. Mind bűnösök vagyunk.

FRIDERIKA: Bizonyára.

LENKEY: Én ezért tűrök megadással. , KISS: János, k é r l e k . . .

LENKEY (oda se figyel; Friderikához):

Világosról Sarkadra mentünk. Kozá- kok kísértek. Meg a kolera. A sárig kimert k u t a k körül halottak. Felpuf- fadt lódögök. Sokat szenvedtünk. Én is legyengültem.

KISS: Hagyd ezt most, János.

LENKEY: Mondja el Bécsben. Azt is, hogy az én h u s z á r j a i m . . .

(Elakad, látszik, hogy nem jut eszébe, amit mondani akart.) FRIDERIKA: Mit m o n d j a k a huszárok-

ról?

LENKEY: A" h u s z á r o k . . . (Hirtelen:) Meleg van itt. Ki kell nyitni az ab- lakot.

KISS (halkan Wenckheimnéhez): Ké- rem, g r ó f n é . . .

WENCKHEIMNÉ: Igen. (Szelíden Len- keyhez:) Jöjjön, tábornok úr, meg- m u t a t j u k a szállását. (Wenckheim- hez:) Jöjjön maga is.

KISS: Talán jobb, ha én . . .

WENCKHEIM: Hagyja kérem. Jobb, ha én igazítom el a dolgot a személy- zettel. (Friderikához:) Bocsáss meg.

(Kisshez:) ö n maradjon, szórakoztas- sa addig a sógornőmet. (Belekarol Lenkeybe:) Jöjjön, tábornok úr. Majd jó hűvös szobát keresünk.

LENKEY: Igen. (Kifelé indul Wenck- heimékkel; hirtelen visszafordul Fri- derikához:) Mondja meg, én minden- be belenyugszom. Bűnös vagyok.

(Friderika kettesben marad Kiss-sel.

Csend.)

2 Tiszatáj 17

(10)

FRIDERIKA: Sajnálom.

KISS: Remélem, csak múló valami.

Megviselték az események. (Csend.) Ismerem az édesapját, grófné.

FRIDERIKA: Ó, őt sokan ismerik.

KISS: Volt szerencsém alatta szolgálni, Lombardiában.

FRIDERIKA: Igazán? (Csend. Friderika elmosolyodik.) Ne haragudjék, csak bolondoztam. Ismerem önt hírből.

Épp tegnap említették a nevét előt- tem.

KISS: Ugyan ki?

FRIDERIKA: A kedves Haynau tábor- szernagy. Azt hiszem, ismeri. Ő úgy mondta: barátok.

KISS: Túlzás. Kártyaasztal mellett n e m születnek nagy barátságok.

FRIDERIKA: Azt mondta, n e m érti önt.

Bevallom, én sem.

KISS: Mit nem ért, grófné?

FRIDERIKA: A császári ezredest. A be- csületes embert. A nagyurat, a föld- birtokost. (Csend.) Úgy tudom, a kas-

• télyát kirabolták.

KISS: És felgyújtották. Császári zászló alatt, osztrák granicsártisztek vezeté- sével.

FRIDERIKA: Csodálkozik? Ön elpár- tolt attól a zászlótól.

KISS: Túl egyszerűen nézi a dolgokat.

FRIDERIKA: Egyszerű lélek vagyok, ö n engedelmességgel tartozott az uralkodónak.

KISS: Tavaly júniusban legfelsőbb pa- rancsra indultam a lázadó rácok el- len. Azt a rabló csőcseléket ott a Dél- vidéken nem nézhettem császári csa- patoknak.

FRIDERIKA: És aztán? Az október harmadiki császári manifesztum vi- lágosan kimondta, hogy a magyar kormány a lázadás ú t j á r a lépett.

Vagy nem?

KISS: Nem. Mert október tizenhetedi- kén őfelsége barátságos leiratot inté- zett a magyar hadügyminiszterhez, akit október harmadikán lázadónak bélyegzett. Csak arra gondolhattam, hogy az uralkodó n e m szabad akara- tából cselekszik.

FRIDERIKA: Biztosan jól gondolta.

KISS: Hát akkor?

FRIDERIKA: ö n n e k n e m volt t u d o - mása arról, hogy F e r d i n á n d őfelsége gyöngeelméjű?

KISS: Tessék?

FRIDERIKA: Mondom: hülye. Igazán n e m t u d t a ? Bécsben bármelyik utca- gyerek felvilágosíthatta volna.

(Csend.) És azt sem tudta, hogy az ön uralkodóját december m á s o d i k a óta n e m Ferdinándnak, h a n e m F e - renc Józsefnek h í v j á k ? És hogy a hadsereg, amelynek tisztjéül esküdött, Kossuth k o r m á n y a ellen v o n u l ? KISS: Tragikus helyzet volt. De n e f e -

ledje, hogy én és b a j t á r s a i m az oszt- r á k hadügyminisztérium á l l o m á n y á - ból még nyáron átvétettünk a m a - gyar hadügyminisztérium á l l o m á n y á - ba. És őfelsége p a r a n c s á r a letettük "az esküt az alkotmányra, a m i t u g y a n - csak őfelsége szentesített. És ezzel a régi eskünk hatálya megszűnt. Köte- lességünk volt az újhoz, az érvényes- hez tartani magunkat.

FRIDERIKA: És a trónfosztás? A n n a k m á r n e m volt köze az ön a l k o t m á - nyos esküjéhez.

KISS: Erről se engem, se m á s k a t o n á t n e m kérdeztek. M a g a m is csak a be- fejezett tényről értesültem. Windisch- graetz pedig olyan tiszteket lövetett főbe, akik m á r decemberben a b b a - hagyták a harcot. Semmi jót n e m várhattunk.

F R I D E R I K A : T e h á t szolgált tovább.

KISS: Közigazgatási beosztást kértem, hogy n e kerülhessek szembe volt b a j - társaimmal.

FRIDERIKA: Gratulálok, tábornok.

Ügyesen védekezik. Ez a m e g b á n á s jele? Vagy csak a szorultságé?

KISS: Nincs megbánnivalóm. Csak a tényeket mondtam.

FRIDERIKA: Bravó. Haynau táborszer- nagynak igaza volt: ön talpig férfi.

(Rámosolyog Kissre:) Sajnálom, hogy így kellett találkoznunk. (Wenckheim jön vissza Dőryvel.) Azt hiszem, in- dulnom kell.

WENCKHEIM: Van egy kérésem.

FRIDERIKA (Dőryt nézi, mosolyogva rázza a fejét): Nem.

WENCKHEIM: Azt se t u d o d . . .

FRIDERIKA: Tudom. (Dőryre:) Róla van szó.

(11)

WENCKHEIM: Félsz?

FRIDERIKA: Ugyan mitől? Bécsi út- levelem van, r a j t a Haynau láttamo- zása. És osztrák katonai kíséret. Ha akarom, felültetem a bakra, és vi- szem akár a porosz határig. (Dőry- hez, mosolyogva:) De nem akarom.

DŐRY: Már n e m is kérem.

FRIDERIKA: Maga szamár, Dőry. Azt hiszi, haragszom? Ugyan . . .

WENCKHEIM (kicsit gúnyosan): El- vek?

FRIDERIKA: Elfelejted, hogy nő va- gyok. Csak érzelmeim vannak. (Rá- mosolyog Kissre:) Ferdinánd hülye volt, Ferenc József kölyök. De v a n úgy, hogy egy nő a legdalibb daliát is felszarvazza, és van úgy, hogy egy kreténhez is hű tud maradni. Női lo- gika, nem férfiúi észnek való . . . (Dő- ryhez:) De azért ne féljen, Dőry. M a - ga jó táncos, és a jó táncosok mindig kivágják magukat. (Wenckheimhez:) Kértelek valamire, sógor. De úgy l á - tom, nem értettük egymást.

WENCKHEIM: Éppen hogy jól értette- lek.

FRIDERIKA: Vagy úgy? A magamét kifizetem, de nem szokásom átvállal- ni a mások kontóit.

(Damjanichék jönnek a kert felől.) DAMJANICHNÉ (Wenckheimhez): Oszt-

rákok vannak az udvaron.

FRIDERIKA: Nem kell félni. Csak a kíséretem.

KISS (előbbre lép; Damjanichhoz): J á - nos . . .

DAMJANICH (erőltetett könnyedség- gel): L á m . . . Tizenegyedikén Aradon azzal búcsúztunk: tán sose l á t j u k egymást. És most itt van.

KISS (mosolyog): És milyen hamar.

(Csend.) Hogy van a lábad?

DAMJANICH: Ördög vigye, nagyon lassan javul. Még fel-felfakad a seb, tele van csontszilánkkal.

FRIDERIKA (Wenckheimhez): Jobb, ha megyek. Hol a sógornőm? Szeretnék elbúcsúzni.

WENCKHEIM: Kikísérlek.

FRIDERIKA (kifelé menet, Wenckheim- hez): Csak lesz mit mesélnem Bécs- ben.

(Kimennek. Dőry követi őket.)

DAMJANICH: Ismered a feleségemet?

(Az asszonyhoz:) Kiss altábornagy.

(Kisshez:) Ö pedig az én Emíliám.

Csak Emilnek hívom. (Kiss kezet csókol az asszonynak.) Harmincadi- kán lesz a házassági évfordulónk. A második.

KISS: Gratulálok.

DAMJANICH: Kicsit fiatalka, mi? Nem baj. Ha megözvegyül, h a m a r kap fér- jet.

DAMJANICHNÉ: De akkor jobban megnézem, kihez megyek.

DAMJANICH: Helyesen. (Kisshez:) Igaz, az eljegyzésünkön azzal fenye- gettem, hogy százhúsz évig élek.

DAMJANICHNÉ: ígértél te egyebet is.

KISS: Ugyan mit?

DAMJANICHNÉ: Mária Terézia-rendet.

DAMJANICH: Bizony, azt lázadóknak nem osztogatják. A bárónéi cím egyelőre kútba esett.

DAMJANICHNÉ: Csak egyelőre?

DAMJANICH: Azt hiszem, örökre.

(Kisshez:) Ha netán ép bőrrel meg- ússzuk, gyere el Magyarádra, s ha látsz egy vén rácot, ki k a p á l j a a szőlő tövét és issza a tavalyi levét, az én leszek. (Elmosolyodik.) Van negyven- három győztes ütközetem, azt még a hóhér se veheti el tőlem.

DAMJANICHNÉ: Elmehetek, amíg ki- dicsekszik magukat? (Kisshez, aki tiltakozni akar:) Hagyja csak. Köny- nyebb a szó asszonyi f ü l nélkül. Eny- nyit már megtanultam m e l l e t t e . . . (Damjanichhoz, aki rágyújtani ké- szül:) De azért a szivart jó lesz mér- sékelni.

DAMJANICH: Parancsára, káplárné asszony.

DAMJANICHNÉ (rámosolyog Kissre):

Találkozunk, ugye?

KISS: Remélem. (Damjanichné ki- megy.) Remek asszonyka.

DAMJANICH: Az bizony.

KISS: Miért ijesztgeted?

DAMJANICH (rágyújt): Nem ijesztge- tés ez, barátom. Szoktatás.

KISS: Ilyen sötéten látsz?

DAMJANICH: Nem én. Csak minden- re felkészültem. És szeretném, ha ő is így volna vele. (Csend.) Hallom, töb- ben jöttetek.

2* 19

(12)

KISS: Leiningen, Nagy-Sándor, Pölten- berg. Csak elrendezkednek a szállá- sukon, és jönnek tisztelkedni.

DAMJANICH: Tisztelkedni, hozzám?

No hiszen.

KISS: Lenkey, szegény, itt van a kas- télyban.

DAMJANICH: Miért szegény? (Kiss a fejére mutat. Damjanich, megdöbben- ve:) Bolond?

KISS: Zavart. Sarkadon kezdődött.

DAMJANICH: Nem lehet, hogy játszik?

KISS: Alig hinném. Á m b á r . . . H a ki- adnak, ő aligha kerüli el a hadbírósá- got. Galíciából szökött svadronostul.

És akárhogy nézzük, ez dezertálás.

Erre nincs mentség.

DAMJANICH: Amit mi csináltunk, a r - ra v a n ?

KISS (csodálkozva): Komolyan kérded?

DAMJANICH: Tréfáltam. Tudsz híre- ket?

KISS: Vécsey is kapitulált.

DAMJANICH: Az orosz előtt?

KISS: Igen. Pedig neki aztán nincs mi- től tartani. Az a p j a még mindig a nemesi testőrség parancsnoka.

DAMJANICH: Mindig is utáltam. Ha Szolnoknál elállja az osztrákok ú t j á t Rékás felé, Kargert elfoghattam vol- na seregestül. De hát ő a rangidős, neki egy Damjanich n e parancsolgas- son. A barom! (Legyint a saját indu- latára:) Rég volt, h a g y j u k ! . . . Gör- geyről mi hír?

KISS: Váradon van, az orosz főhadi- szálláson. (Csend.) Mondják, Klapka még t a r t j a Komáromot.

DAMJANICH: Az erdélyi sereg?

KISS (int, hogy semmit sem tud; kis szünet után): Te mit tudsz?

DAMJANICH: Tizenhetedikén á t a d t a m az aradi várat Buturlin tábornoknak.

Tizennyolcadikán idehoztak. Azóta várok.

KISS: Ismered az orosz tábornokot?

DAMJANICH: Bemutatkoztunk. Balti báró, német. Mintha nyársat nyelt volna, de udvarias.

KISS: Mondott valamit?

DAMJANICH: Ö is vár. V á r j a a cári f u t á r t Varsóból. Ma vagy holnap megjön. (Elmosolyodik:) Régi baka-

bölcsesség, b a r á t o m : az ötven b o t n a k is megvan az utolsó ütése.

(Wenckheim jön be.)

W E N C K H E I M : Azt hiszem, m e g j ö t t a többi vendég.

DAMJANICH (feláll): Túl sok a l k a l - matlanságot okozunk.

WENCKHEIM: Ellenkezőleg. Ennyi h í - res embert úgyse látott még ez a putri.

(Jön Leiningen, Pöltenberg és Nagy- Sándor, tábornoki uniformisban. Bach kalauzolja őket; megáll az ajtóban, te- kintetét le nem veszi a csoportról. Dam- janich mankójára támaszkodva nézi a

tiszteket.)

DAMJANICH (kis zavart szünet után):

Mi lesz, u r a k ? (Mankójára mutat:) Én n e m tudok a n y a k a t o k b a ugrani.

(Azok hárman körülfogják, ölelik, a kezét szorongatják.) Na, eresszetek most már, m e r t odacsapok ezzel a buzogánnyal. És üdvözöljétek a házi- gazdát.

PÖLTENBERG (kezet szorít a gróffal):

Pöltenberg.

WENCKHEIM (mosolyogva): Isaszeg, N a g y s a l l ó . . .

LEININGEN (kézfogás): Leiningen- Westerburg.

W E N C K H E I M : Szolnok, K o m á r o m , B u - d a . . . Isten hozta, gróf.

NAGY-SÁNDOR: Nagy-Sándor József, a debreceni csatavesztő. (Wenckheim tekintetére:) H a g y j a ezt, u r a m , ki- jutott itt mindőnknek dicsőségből is, gyalázatból is. Minek ezt h á n y t o r g a t - n i ? Foglyok vagyunk és kész.

WENCKHEIM: Igaza van, tábornok, ízetlen voltam. Nem szokásom, bo- csánat.

NAGY-SÁNDOR: Semmiség.

WENCKHEIM: Foglaljanak helyet.

(Bachhoz:) A k a r még valamit?

BACH: Kérdezhetnék egyet a t á b o r n o k uraktól, méltóságos u r a m ?

WENCKHEIM: Egy kicsit tapintatlan, n e m gondolja, kedves Bach?

DAMJANICH: Hagyja csak, gróf úr.

(Bachhoz:) Ki vele, öreg, m i n y o m j a a bögyét?

(13)

BACH: Azt mondják, tizenharmadikán P a n á t n á l ütközet volt. Hogy kozákok s huszárok együtt kergették meg az osztrák elővédet.

(Wenckheim a fejét csóválja.) NAGY-SÁNDOR: Van egy kicsi alapja.

BACH (örömmel): Na ugye!

NAGY-SÁNDOR: A fegyverletételkor orosz lovasság ékelődött a kapituláns csapatok és az osztrák őrsök közé.

Ezeket a svadronokat magyar h u - szárok vezették fel az állásokba.

BACH: Harc nem volt?

NAGY-SÁNDOR: Nem, barátom.

WENCKHEIM: Meg van elégedve?

BACH: Ez is vaíami.

WENCKHEIM: Akkor nézzen a dolga után. (Bach meghajlik, kimegy.) Lám, így születnek a legendák.

PÖLTENBERG: Minden legendában v a n egy csepp igazság. A sarkadi vendéglőből orosz tisztek a Rákóczy- indulóval muzsikáltatták ki az oszt- rákokat. Lehetetlen, hogy ilyesmit felsőbb jóváhagyás nélkül csinálná- nak.

NAGY-SÁNDOR: Rivalizáló szövetsé- gesek között szokásos kocódás, semmi több.

PÖLTENBERG: Nem olyan biztos.

KISS: A mi sorsunkról n e m a sarkadi korcsmában döntenek, h a n e m Bécs- ben.

PÖLTENBERG: Meg Varsóban. És ha a két döntés nem egyezik?

NAGY-SÁNDOR: Attól is csak a mi bőrünk kerül a padlásra.

WENCKHEIM: Igazság. A cári sasnak is két f e j e van, uraim. És Ausztria mégiscsak európai hatalom. (Csend.) Én sem rajongok a Habsburg-házért, de a függetlenségi nyilatkozat bak- lövés volt.

NAGY-SÁNDOR: A köz akarata volt.

WENCKHEIM: És ki fogalmazta meg ezt a közakaratot? Kossuth?

NAGY-SÁNDOR: Ö.

WENCKHEIM (mosolyogva): ö n Kos- suth-rajongó?

NAGY-SÁNDOR: Nem vagyok rajongó.

WENCKHEIM: Csak idealista? ö n sze- rint tehát egyetlen ember képviselte mindazt, amit az imént közakaratnak nevezett?

NAGY-SÁNDOR: Az én katonáim m á r Windischgraetz támadása után letör- delték a koronát a csákócímerről.

WENCKHEIM: Csakhogy közérdek és közakarat n e m mindig fedi egymást.

Meglehet, hogy a közakarat letétemé- nyese Kossuth volt, de a nemzet ér- dekét mégsem ő látta tisztán, h a n e m valaki más. M o n d j u k : Széchenyi. Sze- rintem a trónfosztás nem közjogi k é r - dés. Ha sikerül: jogos. Ha belebu- k u n k : jogtalan. Mi belebuktunk. Kos- suth a közakarat nevében egyszerűen bakot lőtt.

NAGY-SÁNDÖR: Ez merkantilista okoskodás.

WENCKHEIM (nevet): Eltaláltam: ide- alista! M o n d j a csak nyugodtan, hogy szatócsszemlélet. Nem sértődöm meg.

De látja, a közakarat bolond egy jó- szág: az ön katonái decemberben le- tördelték a koronát, most tíz n a p j a pedig a címert is utánahajították, csákóstul. Nos, 48-ban volt egyfajta közakarat, amelynek, megengedem, Kossuth volt a képviselője. De 49-ben már minden megváltozott. Nincs sze- rencsém ismerni se Görgey táborno- kot, se az indítóokait, de úgy tűnik, amikor a fegyvert letette, ennek az ú j közakaratnak engedelmeskedett.

NAGY-SÁNDOR: Nem téveszti össze a közakaratot a birtokos osztály aka- ratával?

WENCKHEIM: Láttam itt, Békésben a júniusi újoncozást. Mondhatom, siral- mas volt. Á parasztnak is elege van a háborúból.

NAGY-SÁNDOR: Bizonyos, hogy. az;

okok ugyanazok?

WENCKHEIM: Az indokok 48 tavaszán se voltak egységesek. • Mégis kialakult a közakarat. Akárcsak most.

NAGY-SÁNDOR: ö n mondta, hógy közakarat és nemzeti érdek nem m i n - dig azonos. Én pedig arra gondolok, hogy az élő nemzedék nem maga a nemzet. És megeshet, hogy ennek a nemzedéknek érdekei ellentétben áll- n a k a nemzet messzeható érdekeivel.

Ilyenkor pedig a jogot korlátozza az utódok iránti kötelesség.

WENCKHEIM (elmosolyodik): Hitbizo- m á n y ?

NAGY-SÁNDOR: Olyasmi.

21

(14)

WENCKHEIM: Az ország nem szerzett vagyon, ami fölött szabadon rendel- kezünk, h a n e m örökség, amellyel el- számolni tartozunk az utókornak. Jól értettem?

NAGY-SÁNDOR: A lehető legjobban.

És hiszem, hogy Kossuth ezt vala- mennyiünknél jobban tudja.

WENCKHEIM: Nos, tábornok, ez a bir- tok itt ugyancsak hitbizomány, és a primogenitusa én vagyok. Nincs jo- gom se eladni, se zálogba vetni. Mit szólna, ha mégis leülnék a Nemzeti Kaszinóban, és egyetlen lapra — érti:

egyetlen lapra! — feltenném az egé- szet, dupla vagy semmi alapon? (Fel- áll.) Láthatja, elfogadtam a gondolat- menetét. De még akkor is nekem van igazam. (Meghajlik a többiek felé:) Még találkozunk, uraim. Beszélges- senek nyugodtan, ö r ü l t e m a szeren- csének.

(Wenckheim kimegy. Csend.) KISS (ingerülten, Nagy-Sándorhoz): Fö-

lösleges ilyen vitákat provokálni.

NAGY-SÁNDOR: Nem én provokáltam.

KISS: De folytattad. Jobb lesz, h a meg- tanulsz hallgatni. A magad érdeké- ben.

NAGY-SÁNDOR: Egymás közt va- gyunk, itt csak nem kell árulástól tartani. Vagy igen?

DAMJANICH: Ne beszélj butaságokat.

NAGY-SÁNDOR: Én nem színészke- dem, és nem is meakulpázok.

KISS: Én azt csinálom?

NAGY-SÁNDOR: Nem mondtam.

PÖLTENBERG (közbevág): Azt mond- játok, miért hoztak Gyulára? És ez a v a c s o r a . . . Holnapra v á r j á k a f u t á r t ? LEININGEN: Az orosz tábornoki ki-

nevezéseddel.

PÖLTENBERG: Kár hetykélkedni. Csá- szári kegyelem vagy cári menedék, így mondta Rüdiger tábornok. És miért ne szolgálna, aki a k a r ? Há- rom gyerekem van. Te tartod el m a j d őket?

KISS: Nem szolgálhatunk idegen ural- kodót.

PÖLTENBERG: Jobb a lefokozás?

KISS: Ugyan kérem.

PÖLTENBERG: Lázadásért vagy fel- ségárulásért. Egykutya.

KISS: A fegyveres önvédelmi h a r c j o - gos volt, és a magyar ügy törvényes.

LEININGEN: Egészen a trónfosztásig.

KISS: Mi az alkotmányért h a r c o l t u n k . Ami ezen túl van, az Kossuth és Görgey ügye.

PÖLTENBERG: Hagyjátok m á r , az ég szerelmére! Kossuth, Görgey . . . K o s - suth, G ö r g e y . . . Az ember megbolon- dul tőle.

LEININGEN: Mi bajod Görgey vei?

KISS: Ha van valaki a tábornoki k a r - ban, aki vádolható felségárulással, az ő. Nem csoda, ha az orosz k a p i t u - lációt erőszakolta. (Pöltenberghez:) Ö csakugyan rászorul a cári k e g y e l e m - re.

LEININGEN: Nevetséges. Ö volt, aki a váci kiáltványban szemébe vágta Kossuthnak és a Honvédelmi Bizott- m á n y n a k : harcolunk, amíg az ország- b a n osztrák haderő van, de az u r a l - kodó hűségéről letérni n e m fogunk.

KISS: És amikor Debrecenben mégis kimondták a trónfosztást, volt szava ellene? (Leiningen hallgat.) Hallga- tott! Mint te most.

D A M J A N I C H : Hagyd csak, m a j d én válaszolok. Mikor kelt a váci kiált- v á n y ? J a n u á r b a n . Osztrákok Pesten, osztrákok Kolozsvárt. Vert hadsereg, tanácstalan, lelkiismeretével t u s a k o - dó tisztikar . . . Mit csinálhatott G ö r - gey?

KISS: Csinálta, amit csinált. T u d a t o s a n becsapta a tisztikart.

DAMJANICH: Be, bizony isten! M e g - adta, amit kívántatok: a törvényesség illúzióját. (Nevet.) A váci' k i á l t v á n y - nyal elérte, hogy Isaszegnél őfelsége h ű tisztjei pocsékká verték őfelsége legjobb ezredeit.

KISS: Én ezt n e m t a r t o m ilyen m u - latságosnak.

DAMJANICH: Tulajdonképpen én se.

De mit csináljunk?

KISS: A januári kiáltványban mégis- csak elkötelezte magát. És a t r ó n - fosztásnál n e m állta a szavát. Ezt n e m tartod becstelenségnek?

DAMJANICH: Ez n e m becsület k é r - dése. Ausztriát áprilisban megvertük, de n e m annyira, hogy lenyelje a bé- kát, amivel megkínáltuk. A seregnek harcolni kellett. Ha Görgey m e g v é -

(15)

tózza a trónfosztást, akkor (— Nagy- Sándorra —) ő ellene fordul. (Lei- ningenre és Pöltenbergre:) ö meg ő kitart mellette. Én pedig leteszem a kardot. És az egész győztes hadsereg felbomlik még Komárom felszabadí- tása előtt. Görgey hallgatott — és a sereg győzött.

LEININGEN: És győzhetett volna még júniusban is. Könyörögtünk annak a fiskálisnak: a d j a fel a szegedi össz- pontosítási tervet, jöjjön Komáromba k o r m á n y o s t u l . . . Szeged nyílt terep, védhetetlen, Komárom várrendszere védelmi és támadási bázisnak egy- a r á n t kitűnő . . . Ha oda összpontosí- tunk, és hetvenezer szuronnyal rá- v e t j ü k m a g u n k a t az osztrák főerőre, Bécsben ülünk, mire az orosz Mis- kolcot e l é r i . . .

DAMJANICH: Tavaly Schwechatnál senki sem akarta átlépni az osztrák határt. Most meg Bécsbe készültetek?

LEININGEN: Te mondtad az imént:

őfelsége tisztjei tönkreverték őfelsége hadseregét. Csak a döntő győzelem segíthetett volna.

DAMJANICH: Hogy kicsikarjuk a megegyezést?

LEININGEN: Pontosan azért.

DAMJANICH: A trónfosztás alapján?

LEININGEN: Hátunkon az orosz se- reggel? Csak a negyvennyolcas al- kotmány alapján.

DAMJANICH: De ennyit Kossuth is tudott. Meg azt is tudta, hogy az osztrák feletti győzelem csak egyik feltétele a kiegyezésnek. A másik az ő feje. Bolond lett volna Komáromba menni.

LEININGEN: Görgey talán lemondat- ja. De nem a d j a ki az osztrákoknak.

DAMJANICH: Negatívumokat nem le- het bizonyítani.

LEININGEN: Jó, Kossuth félt tőlünk.

Megengedem, okkal. Ment volna Sze- gedre, vagy ahová akar. És hagyott volna minket támadni Komáromnál.

Ahelyett, hogy az egész sereget fe- dezetül használja a szegedi futáshoz.

Komáromnál a tűz még nem h a m - vadt ki egészen. De a kéthetes vo- nulásban, nyomunkban az orosz fő- seréggel, kiszikkadt belőlünk a lélek.

M á r akkor a sereg olyan lett, mint

az osztrák — Isaszeg u t á n : mozgott, de n e m volt lelke többé. És a fele- lős : Kossuth.

NAGY-SÁNDOR (gúnyosan): Igen. Ö szavazta meg a kapitulációt Világos- nál.

LEININGEN: Kapitulált ő m á r jóval előbb. Minden bakakáplár megértette, hogy a kormány Szegedre költözése n e m a végső ellenállást célozza, h a - nem az egérút biztosítását Törökor- szág felé.

PÖLTENBERG: Az ördög vigye el, mi- kor hagyjátok abba? Ha úgj' lett volna, ha amúgy lett v o l n a . . . Se úgy nem lett, se amúgy n e m lett!

így lett és kész! A jövőnkről be- széljetek.

NAGY-SÁNDOR (gúnyosan): Folyton arról van szó, h a nem vetted volna észre.

LEININGEN (Nagy-Sándorhoz): Te mit kakaskodsz? Te is letetted a fegy- vert, nem?

NAGY-SÁNDOR: Az utóvédet vezet- tem, te is tudod. Nem voltam ott a haditanácsban. A menetintézkedésből azt hittem, csatát állunk. Mire ocsúd- tam, az orosz segédtisztek m á r ott nyargalásztak a táborban.

KISS: Ha a harc kilátástalan, egyetlen holttesttel se számolhatsz el a lelki- ismeretednek.

NAGY-SÁNDOR: A halottakat elsirat- ják és ötven vagy húsz év múlva a nevükét is elfelejtik. De a kapitulá- ció mérge századokon át megmarad a nemzet testében.

LEININGEN: Ezek csak szavak.' NAGY-SÁNDOR: Neked talán. Nekem

nem.

LEININGEN: Szavak. A sereg lőszere egy ütközetre se volt elegendő. A ló- állomány leromolva, megtúrosodva.

Élelem nincs, lótáp nincs, utánpótlás nincs. Tudom, ezek alantas dolgok, de hát mit csináljunk: háborúhoz nem elég a honszerelem.

NAGY-SÁNDOR: Csakhogy lélekben ti m á r Komárom után letettétek a fegy- vert. Nem is akartatok harcolni.

LEININGEN: Bezzeg te akartál. Meg- mutattad Debrecennél.

NAGY-SÁNDOR: Ti is megmutattátok!

Amíg én az orosz főerővel küzdöt- 23

(16)

tem, ti Vámospércsen hűsöltetek!

Hagytátok, hogy a hadtestem felmor- zsolódjék!

PÖLTENBERG: Mire mi a zömmel Debrecen alá érünk, te m á r el is veszítetted a csatát. Hagytuk volna, hogy a túlsúlyú ellenség egymás után v e r j e le a seregrészeinket?

LEINXNGEN: Miért n e m vonultál visz- sza? Nem a r r a volt parancsod, hogy cigánnyal muzsikáltasd magad a deb- receni fogadóban.

NAGY-SÁNDOR: Hazugság!

LEININGEN: Azt is hallottam, hogy hazugság. De azt is m o n d j á k , hogy amíg a tiszt u r a k vedeltek a polgár- mester bankettjén, addig a város ha- tárában őrmesterek fogadták el a csatát.

NAGY-SÁNDOR (gyilkos dühhel): Leg- alább tudom, ki a terjesztője ennek a mocsoknak. Vagy éppen a kitalá- lója.

LEININGEN: Ezért elégtétellel tartozik, tábornok úr.

NAGY-SÁNDOR: Állok rendelkezésére.

DAMJANICH: Megvesztetek ti?

(Csend.) Azonnal béküljetek. Nincs elég b a j u n k ? Fogjatok kezet, m e r t csakugyan közétek vágom ezt a m a n - kót.

LEININGEN: Hagyd csak. Belátom, hogy ez most itt nevetséges. De azt az u r a t nem ismerem többé.

(Csend. Nagy-Sándor elfordul.) DAMJANICH (halkan): Szerencsétle-

nek . . .

LEININGEN: Késő van. (Pöltenberg- hez:) Jössz?

(Ketten búcsúznak Damjanichtól. Lei- ningen kimegy, Pöltenberg habozó pil- lantást vet Kissre, szólni akar, végül

csak tiszteleg és követi Leiningent.) KISS (habozva, Nagy-Sándorhoz): M a -

radsz még?

(Nagy-Sándor hallgat.) DAMJANICH (Kisshez): E r e d j utánuk.

Mi még beszélünk.

(Kiss tiszteleg, kimegy.) NAGY-SÁNDOR (gyűlölettel): Fekete-

sárga csürhe.

D A M J A N I C H : A bajtársaink.

NAGY-SÁNDOR: Nem k é r e k belőlük.

D A M J A N I C H : Ü l j le.

NAGY-SÁNDOR: Ezeknek én m é g most is Kossuth-kutya vagyok. (Damja- nichra néz, ellenségesen:) N e k e d is az vagyok, m i ?

D A M J A N I C H : Mondtam, hogy ü l j le.

NAGY-SÁNDOR (leül): P r é d i k á l n i akarsz?

D A M J A N I C H : Amíg b o r o t v á l t a m a k é - pem, n é h a regiments-páternek néz- tek. De káromkodni j o b b a n tudok, m i n t prédikálni.

NAGY-SÁNDOR: K á r o m k o d h a t s z is éppen.

DAMJANICH (tűnődve): K o s s u t h . . . Ma se tudom, hogy vagyok vele. P ó - zolt, azt n e m szerettem. De az igaz, hogy meg tudta indítani az e m b e r e - ket. Csak a tisztek nyelvén n e m é r - tett.

NAGY-SÁNDOR: Vagy azok n e m az ő nyelvén.

DAMJANICH: Az mindegy. (Elmosolyo- dik.) Márciusban megszemlélte a csa- p a t o m a t a kocséri pusztán. L e i n i n - gen előző n a p t ü n t e t t e ki magát, gon- doltam, b e m u t a t o m neki. Kossuth r á - rikkantott: „Kezét ide, derék e m b e r ! "

A k á r h a a cinkotai bírónak m o n d t a volna. Csaknem elkacagtam m a g a m , Leiningen meg pulykavörös lett a dühtől

NAGY-SÁNDOR: Veszett volna a n é - met anyjába.

DAMJANICH (mintha nem hallotta volna): G ö r g e y . . . ó igen. ö tud i m - ponálni. A k a t o n á n a k meg ez kell.

NAGY-SÁNDOR: Neked is?

DAMJANICH: Különc, önfejű, n a g y r a - vágyó, de n e m közönséges ember.

Féltékeny volt rám. Engem a köz- emberek jobban szerettek. Tőle fél- tek. ö meg éntőlem. (Nevet.) A n n y i - ra, hogy hadügyminisztert csinál b e - lőlem, h a n e m jön ez a bolond l á b - törés . . . (Legyint.) Buta patikus. De azért szerettem.

NAGY-SÁNDOR (feláll): Én m á r a jól- l a k t a m a Görgey dicséretével. Á l d j o n Isten.

DAMJANICH: K o m á r o m b a n összevesz- tünk. Le a k a r t a m beszélni a b u d a i ostromról.

(17)

NAGY-SÁNDOR: Nem tudtam.

DAMJANICH: Nem hirdettem. Azt hi- szem, ő se. Csúnyán összemarakod- tunk. Amikor Pestre vittek a törött lábammal, #el se búcsúzott. (Nagy- Sándor visszaül a helyére.) Csak 11- én l á t t a m újra, az aradi várban. Kos- suth m á r menekült, Lúgos felé. Ö bejött hozzám, megmondta, hogy k a - pitulálni készül. Aztán elment. En- gem mintha főbe vertek volna. Dél- után üzentem: még egyszer beszél- n ü n k kell, jöjjön vissza, csak öt perc- re bár. Nem jött, m á r indulóban volt Világosnak. (Zubbonya zsebéből pa- pírt vesz elő.) De ezt a cédulát küldte. Olvasd. (Nagy-Sándor elveszi a cédulát.) - Hangosan. Hadd hallom újra.

NAGY-SÁNDOR (olvas): „Egyikünk se magyar, és m á r éppen eleget tettünk ezért az országért. A sereg kimerült, a fegyverletétel befejezett tény. Gör- gey."

(Csend.)

DAMJANICH: Ha akkor visszajön, n e m hagyja el többé a várat.

NAGY-SÁNDOR: Ezt a cédulát miért n e m mutattad nekik? (Damjanich mosolyog.) Tudniok kell. Nekik és mindenkinek.

DAMJANICH (kiveszi a papírt Nagy- Sándor kezéből, zsebre teszi): Senki- n e k se kell tudni.

NAGY-SÁNDOR: Én m á r tudom.

DAMJANICH: Hallgatni fogsz. Ezek csak szavak. És még igazság is van bennük. Hisz tudod, szerb vagyok. De a szó csak szó, még ha írásba teszik is. A tettek számítanak.

NAGY-SÁNDOR: Éppen ez az.

DAMJANICH: Elfogattam volna Gör- geyt, de n e m tartom becstelennek.

Azt tette, amit legjobbnak látott. És lehet, hogy neki van igaza.

NAGY-SÁNDOR: Miért n e m téped el akkor azt a papirost?

DAMJANICH: Majd. Ha eljön az ideje.

NAGY-SÁNDOR: És h a n e m jön el?

DAMJANICH: Akkor jó lesz vádirat- nak. De eljön, te is tudod. És vér- t a n ú t köpködni — gyalázat.

(Csend.)

NAGY-SÁNDOR: Amikor kardot húz- tam, n e m féltem és n e m latolgattam.

Nem érdekeltek a régi bajtársak a túloldalon, fütyültem a császári dek- rétumokra, és nem volt szükségem váci kiáltványra, hogy megnyugod- jak. Nem vagyok bolond, számoltam a bukással és a halállal is. De amire az életem tettem, azt végig a k a r t a m csinálni, és azt hittem, mások is vé- gigcsinálják.

DAMJANICH: Te csakugyan idealista vagy. Görgey hideg koponya.

NAGY-SÁNDOR: Kossuthról beszélek.

DAMJANICH (kis szünet után): Értem.

NAGY-SÁNDOR: Azt hiszed? Ügy hit- tem benne, mint b a r á t az üdvösség- ben. Amikor június végén, a pesti haditanácsban a nemzetet vádolta, m á r tudtam, hogy elvesztünk. Kap- kodott, fejét vesztette. Szánnom kel- lett, ez volt a legrosszabb. De hit- tem, hogy állja a szavát. Mindent vállaltam volna érte, még akkor is.

És ő, aki annyiszor mondta, ha bukni kell, együtt hal meg a szabadsággal;

ő, aki az utolsó, kétségbeesett harcba vihetett volna minket, szökik, mint egy rossz cseléd, ráhagyva mindent arra, kiben legkevésbé bízott. A leg- szörnyűbb, hogy ő volt a gyávább.

A másik legalább együtt jött velünk a gyalázatba.

DAMJANICH: Kossuth júniusban n e - ked is felajánlotta a fővezérletet.

Igaz?

NAGY-SÁNDOR: Igaz.

DAMJANICH: Akkor mégsem értelek.

NAGY-SÁNDOR: Felelj, de őszintén:

milyen katona vagyok én?

DAMJANICH: Bátor, jó katona.

NAGY-SÁNDOR: Simonyi óbester is a z volt: a legvitézebb huszár. Arra f e - lelj, amit kérdeztem.

DAMJANICH (kis hallgatás után): Deb- recennél hibáztál. És másutt is, sok- szor. Hadosztállyal elboldogulsz, d e hadtestet nem a d t a m volna a kezed alá. (Csend.) Te akartad, Józsi.

NAGY-SÁNDOR: Semmi b a j . Csak ki- csit rosszul esik a más szájából.

(Csend.) Debrecen azért n e m így volt.

Neked megmondom: tudtam, mit csi- nálok. Elfogadtam a csatát, hogy Görgeyt ütközetre kényszerítsem. Azt 25

(18)

hittem, mozdulni fog, ha b a j b a n v a - gyok.

DAMJANICH: És szétveretted a h a d - testedet. Én főbe lövettelek volna.

NAGY-SÁNDOR: Jogosan. (Csend.) L á - tod, ezért nem vállalhattam én a fő- sereg vezérletét. Ha tudni akarod, m a g a m vittem Kossuthnak a tisztikar kérelmét: m a r a d j o n Görgey a főve- zér. Ha döntenem kell, megbénulok.

Te ezt sohasem érezted, igaz?

DAMJANICH: Éreztem.

NAGY-SÁNDOR: Hogy tudtad legyőz- ni?

DAMJANICH: Az ösztönömre bíztam magam.

NAGY-SÁNDOR: Ehhez én gyáva va- gyok. Azt hiszed, irigy voltam Gör- geyre?

DAMJANICH: Még most is az vagy.

Mert övé a nagyobb felelősség.

NAGY-SÁNDOR: Nem értesz. Téged is irigyeltelek, mégis szeretlek. Görgeyt gyűlölöm. Isten l á t j a lelkem, n e m a tehetségét, h a n e m azt, hogy rosszra használja. Mindig jobban t u d t a m ná- la, hogy mit kéne tenni. De n e m t u d t a m volna m e g v a l ó s í t a n i . . . Va- lamikor Brutusa a k a r t a m lenni. De n e m Brutus voltam én őmellette, ha- n e m Labienus: elmentem vele a Ru- biconig, de ott m a r a d t a m az innenső parton, siratni a hazát, amit meg- menteni n e m vagyok képes. Szimbó- lumnak se rossz: én vesztettem el a fősereg utolsó c s a t á j á t . . . (Csend.) Azt akarom, hogy tudd: nincsenek illúzióim.

DAMJANICH: Az oroszokra gondolsz?

NAGY-SÁNDOR: Kiadnak. És ha ki- adnak, meghalunk mi is. (Csend.) Csak neked mondom. Tudom, te se reménykedsz.

D A M J A N I C H : Tévedsz. A feleségem tizenkilenc éves, két évet se éltünk együtt. Én is várom a futárt.

NAGY-SÁNDOR: Májusban volt az el- jegyzésem, a budai ostrom után.

DAMJANICH: Na látod.

NAGY-SÁNDOR: Sarkadról visszaküld - tem a gyűrűt meg az esketési enge- délyt. Mert az is megvolt. (Csend.) Nincs kegyelem, János. Nekünk nincs.

DAMJANICH: Kettőnknek?

NAGY-SÁNDOR: Ezek itt nem értik,

ami történt. Eddig sem értették. El- táncolták a hadi menüettet, b e t a r t o t - ták a játékszabályokat, mi b a j u k es- het? (Nevet.) Bizony, b e t a r t o t t u k a szabályokat. A budai# r o h a m u t á n m a g a m is kiszedtem a h o n v é d e k ke- zéből a Nádor-palotába szorult csere- pár-tiszteket, ahelyett, hogy falhoz állítottam volna őket. És m e g v é d t e m a döglődő Hentzit, ahelyett, hogy szétlőttem volna a fejét.

D A M J A N I C H : Ne beszélj ostobaságo- kat.

NAGY-SÁNDOR: Én csak beszélek. De te agyonlövetted a kókai papot. Te ezt is jobban csináltad. (Csend.) K ö - nyörtelenek lesznek. Velünk igen.

Kiss Ernőt talán megmenti H a y n a u barátsága, Leiningent, Pöltenberget a magas rokonság . . .

D A M J A N I C H : És ha n e m ?

NAGY-SÁNDOR: Akkor az a h a t a l o m baklövése. De talán úgy kell, hogy a mártírok között áldozatok is le- gyenek. Ügy hátborzongatóbb. (Csend.) Minket csak agyonlőnek. De Görgeyt akasztani fogják.

D A M J A N I C H : ö r ü l s z neki?

NAGY-SÁNDOR: Irigylem.

(Csend. Lenkey jön be, kigombolt nyári zubbonyban.)

LENKEY (nagyon hangosan): Meleg van. Nem tudok aludni.

D A M J A N I C H : Jancsi! (Fel akar állni, hogy megölelje.) Csakhogy látlak!

LENKEY (közömbösen): Stanislauban volt ilyen meleg, tavaly. Áprilisban vagy m á j u s b a n . Emlékeztek?

NAGY-SÁNDOR: Mi n e m voltunk ott, Jancsi.

LENKEY: Igen . . . A lengyelek . . . (Nem folytatja, nézelődik a szobában.) DAMJANICH (visszaereszkedik a szé-

kébe): Jancsi! Nem ismersz?

LENKEY (felé fordul, természetes cso- dálkozással): Hogyne ismernélek?

Gyógyul a l á b a d ? (Damjanich szólni akar, Lenkey már kifelé figyel.) É n e - kelnek a katonák. Ki kell m e n n i hoz- zájuk. (Üjra Damjanich felé fordul:) Meleg van.

DAMJANICH (mosolyogni próbál): A b - b a n a nyári kittiben? Nézd, ezt az

(19)

én atillámat hogy kibélelte az a bo- lond szabó.

LENKEY (feszülten figyel): Valami idegen erő van itt.

NAGY-SÁNDOR (halkan, Damjanich- nak): A h á l ó . . . Sarkadon is így kezdte.

LENKEY (panaszosan): Megint a háló.

El k é n e szakítani. De valahol meg van erősítve. Ki kéne szakítani a cölöpöket.

DAMJANICH: J a n c s i . . .

LENKEY (felé fordul, vadul): Az em- ber n e m azért él, hogy hálóval le- gyen körülvéve!

NAGY-SÁNDOR (gyöngéden karon fogja): Gyere, pajtás, m a j d holnap megnézzük azt a hálót. Most pihenni kell.

LENKEY (kiszakítja magát): V á r j ! (Suttogva:) Figyelnek. A kályhakür- tőn át. Szúr a szemük. Érzem a há- tamban.

DAMJANICH: Kiknek?

LENKEY (Damjanichhoz): Valami na- gyon fontosat akarok mondani. Na- gyon, nagyon fontos. Esküdj, hogy hallgatni fogsz.

DAMJANICH: Esküszöm. (Lenkey elré- vedve figyel kifelé.) Valamit mon- dani akartál.

LENKEY (megrezzen): Tessék?

DAMJANICH: Valami fontosat akartál mondani.

LENKEY: Igen, igen . . . (Nyög, keresi a szavakat, aztán újra kifelé réved a tekintete.)

DAMJANICH: J a n c s i . . .

LENKEY: Ki kell menni a katonákhoz.

NAGY-SÁNDOR: Ezek nem a mi ka- tonáink, pajtás.

LENKEY (egészen természetes hangon):

Orosz katonák. Tudom. Az én hu- szárjaim' Sarkadon vannak. Ezek oro- szok. (Gyorsan:) De biztosan befogad- nak. A közkatonák befogadnak. Meg- k é r j ü k ő k e t . . .

DAMJANICH: Mire? (Lenkey moso- lyog, hallgat.) Mire, Jancsi?

LENKEY (elkomorodik): El kéne sza- kítani a hálót. Kidugni a fejem, hogy lélegzethez jussak.

NAGY-SÁNDOR: Igen, pajtás. De most gyere aludni. (Damjanichhoz:) Vele maradok éjszakára. (Üjra karon fogja Lenkeyt, az engedelmesen hagyja vezetni magát.) Jó éjszakát, János.

LENKEY (engedelmesen, mint a gye- rek, utánamondja): Jó éjszakát, J á - nos.

(Nagy-Sándor kivezeti Lenkeyt.) • DAMJANICH: Jó éjszakát.

(Függöny. Vége az első résznek)

II. RÉSZ

(A színhely változatlan, de a bútorzatot átrendezték. Asztalok, karosszékek. Az

•asztalokon szivardobozok, boros- és pá- linkáskészletek. — Bach rendezkedik, az utolsó simításokat végzi. Mély meg- hajlással köszönti a belépő Damjanich

házaspárt.)

DAMJANICH (bólint): Jó estét.

BACH (folytatja a rendezkedést, mo- solyogva felpillant Damjanichra): Szép este lesz, tábornok úr.

DAMJANICH: Megkínálna egy szivar- ral?

BACH (szivardobozt tart elé): Méltóz- tassék. Valódi Medianos.

DAMJANICH: Gorombább nincs?

BACH: Virginia?

DAMJANICHNÉ: A d j a csak neki a gyöngébbiket.

(Damjanich kivesz egy szivart, leül.) BACH (tüzet ad): Azt mondják, nagy

dolgok vannak készülőben, tábornok úr.

DAMJANICH: Igen? Remek.

BACH: Én is azt mondom. (Közelebb hajlik.) Délután a magam szemével láttam: tömérdek katonaság ment Mácsa felé. Lovasok, szekerek, gya- logosok. Ágyút is vittek. (Nevet.) Be- f ü t ü n k Haynaunak! Mit méltóztatik gondolni?

27

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Noha e viszonyok között Mikó igyekezett továbbra is helytállni, végül Bem július 3-i, majd Gál Sándor ezredes jú- lius 10-i, ostromállapotot elrendelő intézke- dései

Minden bizonnyal előfordulnak kiemelkedő helyi termesztési tapasztalatra alapozott fesztiválok, de számos esetben más játszik meghatározó szerepet.. Ez

Alulról balról jobbrai: Lázár Vilmos, Láhner György, Westeríleng Károly, Schweidelt József, Kiss Ernő, Török Ignác, Pöltenberg Ernő, Dessewffy Arisztid, Nagy

Jár húgával, elbűvölve tőle, Temetésre, torra, esküvőre, S lankadatlan építi a lét. Boldogságát,

Egy gép, amelynek fő funkciója, hogy önmagát replikálja — hiszen Ripley sebe nemcsak azért szexuális jellegű, mert a mellén van, hanem azért is, mert az alien

Habár azt el is lehet fogadnunk, hogy Gutenberg volt a könyvnyomtatás föltalálója, mégis a föltalálás éve és helye nem állapítható meg biztosan,

Igaz, hogy Madách remekművének nagyszerű és intim hatásai, költői szépsége kevésbé érvényesül a szabadtéri színpadon, azonban egészen bizonyos, hogy a drámai

(Az ebédlő felől jön Anrep, vele Kiss, Pöltenberg, Wenckheim és Kotljarevsz- kij. Dobrzánszky kimegy?.