HLItlflim flKHDÉmifljfl flRHDÉItlIfl • 1997. TfllíflSZ
K ristó Gyula:
EJH, SZÉCHENY1-ÖSZTÖNDÍ J!
H
z A kadém iáról n em szoktam álm odni. Igaz, elég illetlen dolog is lenne, h a álm aim ban az A kadém ia m akk lenne, m agam pedig éhes diszn ó . S m ivel általában álm odni sem szoktam , eléggé irracio n ális m ódon az elm últ h e te k b e n m égis m eg m agyarázhatatlanul gonosz
ko d ó lázálm aim tám ad tak . S h a d isz n ó n ak nem is ére zte m m agam , a lázálm ok végén nehezen tu d ta m attó l a gondo lattó l szabadulni, hogy ál- la tsz erep (ek )et o sz to tta k rám . De haladjunk sorjában.! V issz a té rő lázálm om volt az, hogy p ály ázato t íro k ki. T erm é sze tesen nem a m a
gam p én z én . Elég sn a ssz dolog is lenne, h a h a vi 57 100 F t-os p ro fe sszo ri alapilletm ényem et (am ely 35 évi m unkaviszony és 19 évi pro- fessz o rság u tá n ju t osztályrészem ül) ilyenre fecsérelném . M o st p ersz e nem szólok arról, hogy ez az 57 100 Ft m aga is egy lázálom (ha úgy tetszik : agyrém ), m e rt h isz en m in d en h ó n a p b a n átutalják a bankszám lám ra, te h á t nem le h e t lázálom . Igaz, nem 57 100 F t-ot utalnak át, h a n e m en n e k egy rész ét, azt, am it egy ö ssz n em z eti lázálom (vagy agyrém ) az előírt le
v o n áso k u tá n m ég m éltán y o sn ak ítél szám om ra. N yilván a z é rt an n y it u tal át és ki szám om ra, m e rt en n y it érdem iek... S hogy m agam soha n em vállaltam és vállalok fél-, m ásod-, h a r m ad-, negyed- s egyéb állásokat ezen egyetlen főállás m ellett, az legyen az én m agánügyem . Igaz, én a z é rt n em vállalok sem m iféle, az egyetlenen felül az 1 (m in t szám név) valam elyik tö r t részével kifejezhető állást, m e rt az a fixa ideám (de le
h e t ez t is lázálom nak m ondani), hogy erőim te lje sség é t egyet
lenegy állásom m inél telje
sebb ellátására fordítsam . De ez is m agánügy (volt eddig), s m o st (m ég) n em e rrő l van szó, h a n e m arról, hogy 57100 (tén y leg esen 30 valahány ezer) F t-os alapilletm ényem való b an eléggé sz erén y összeg le n n e egy pályázat kiírására. M ég m egalázna valakit, am it végképpen
n em akarnék. Ennélfogva az ad ófizetők p é n z é t b o csátan ám p ályázatra (de igyekeznék úgy ten n i, hogy az az én pénzem ; ez n em n ekem ju to tt először eszem be, ebben te h á t n em én le n nék az ú ttö rő ).
Sokat gondolkodtam , m ilyen n éven n ev ez
zem a k iíra n d ó pályázatot. K étségtelen, hogy a p ro fe sszo r szónak szerep eln ie kell ben n e.
Igaz, ré sz in t nem p ro fe sszo ro k fogják elnyerni, d eh á t do cen sin ek vagy d o k to rin a k (n e tá n a d ju n k tu sin ak ) m égis n eh éz len n e nevezni. M ár
csak az ért is, m e rt ez esetb e n n é v a d ó k én t n em jö h e tn é n e k szám ba a m agyar tö rté n e le m első vonalbeli szereplői, főleg nem a legnagyobb m agyar.
ízlelgessék csak, m ilyen g ro tesz k ü l ad n á ki m agát az, hogy Széchenyi docen si (filozófiai doktori, n e tá n ad junktusi stb.) ösztöndíj*.
Szakm ai ártalo m m o n d a tja velem (lévén a kö z é p k o r kutatója), hogy egy docensi (ad ju n k tu si) stb. pályázathoz egy T ar S zerénd, egy Szár László, egy — fejét k o p aszra boro tv áló — V ata vagy egy Borsa K opasz neve illenék, akik fo n tos, b á r n em élvonalbeli figurái a m agyar tö r té nelem nek, v isz o n t a n ev ezettek küllem e-a m a ga fésületlenségében leplezetlenül m u ta tn á — legalább a koponya környékén — a m eztelen igazságot.
E nnél is nagyobb g o n d o t okozna az, hogy m ilyen ind o k a legyen a pályázat kiírásának.
M ondjuk, le h etn e azt javasolni, hogy aki eddig négy állást tö ltö tt be, az m o sta n tó l csak h á r m at foglaljon el (a v ariációk m ajdnem vég tele
nek: az egy egész m ellett le h et k é t fél, le h et egy fél és egy h arm ad, le h e t egy fél, egy negyed,
£ és h a m ég a v id e ó k az ettát is szám ba vesszük, am i az egyetem i ok tató stra p á s je le n lé té t kiváltja, ak k o r igazán közel k erü lü n k a v ég te
lenhez). De be le h et v e tn i to -
* A jelen szöveg írásával párhuza
mosan az MTA elnöke és az MKM miniszter tárgyalásának eredmé
nyeként megszűnt a Széchenyi pro
fesszori ösztöndíj pályázóinak kor
látozása. Pályázhatnak az oktatásban részt vevő főállású akadémiai kutatók.
Ezzel egy időben módosul az „55 éves"
életkor határa is. — A szerk.
flKflDÉmm • 1997. TflUflSZ ÚLmflim HKHDÉffllflJfl
vábbi svéd csav aro k at is, m ondjuk azt, hogy aki eddig egyáltalán nem o k ta to tt egyetem en, de tu d szerezni egy p ap írt, hogy szám ítanak rá (vagy legalábbis a videókazettájára), az m áris pályázati le h ető ség et kapna. T erm észetesen jól jö n n e an n a k hango ztatása, hogy aki pályáz
n i akar, csak évente h á ro m h ó n a p ra m eh etn e külföldre. O da ugyanis el kell m enni (szem ben a m agyar vidékkel), o tt ugyanis a videókazetta m ég nem jö tt an n y ira divatba, oda n e m elég el
k ü ld e n i a v id e ó k a z e ttá t. H á th a le n n e olyan, k ü lfö ld ö n k a p ó s m a g y ar k u ta tó , aki az o tta n i 4x h e ly e tt l x - é r t itth o n m a ra d n a . Sose le h e t tu d n i...
A ztán m eg k én e h atá ro z n i az x-et. Ez maga is egy lázálom lenne. N em le h et túl alacsony, m e rt a k k o r m ég m indig egyszerűbb a b ejára
to tt negyedik m ellékállás fen n ta rtása , de nem le h e t tú l sok sem, m e rt ak k o r m indenki h az a
tó d u ln a külföldről, s ez tú ln é p esed ésh ez v ez e t
n e az országban. (Ehhez a lab o rató riu m o k at m eg a k ö n y v tárak at is haza kellene hozni, hogy n em csa k a pályázati p é n z t felvenni, h an em b i
zonyítani, dolgozni is le h esse n itth o n . E rre m ajd külön p ályázatot íro k ki.) Igaz, hogy az adó fizető k p énze kevés, de mi lenne, ha a köz
te h erv ise lés alapján m in d en k i hozzájárulna ahhoz, hogy a pályázat n y erte sei több p én z t
kapjanak (nem annyit, m in th a N y ugaton le n nének, m e rt hiszen tényleg n in c sen e k N yuga
ton, de tö b b e t k apnának, m in t a pályázat v e sz te sei vagy az abból kim aradók). A ligha szabad azonban ö n k én tes felajánlásokra szám ítani, h isz en a 30 ezer F t-o k at k e re ső egyetem iektől ilyent igazán n em v árhatok. T eh á t egy tollvo
nással m in d e n k in e k a b éré b ő l levonnék y sz á
zalékot (ami az ért nem okozna nagy m e g rá z
kó d tatás, m e rt a 17 százalék m ín u sz y -t sem tu d n á m kifizetni, te h á t oly m indegy, hogy vala
ki, aki n ullát kap, ezt oly m ó d o n kapja-e meg, hogy a 17 százalékot egy ö sszeg b en vagy k é t té te lb e n n em kapja meg).
M o st m á r csak k ét dolog v an h á tra . Egy ügyes ideológiát kell k eríte n e m a dolog köré, m ondjuk, azt kell állítanom , hogy ez a felső- o k ta tás m egújulását szolgálja. Igaz, aki eddig külföldre m ent, ezu tán is megy, aki eddig o tt volt, to v á b b ra is o tt m arad, aki eddig kev eset k ere sett, tö b b sé g éb e n m o st is k ev eset (legfel
jebb m ég kevesebbet) fog k eresn i, a dologi költségek n em em elkednek, de legalább aki e d dig m ég sohasem ta n íto tt egyetem en, m o st m egkapja a le h ető ség et a m agyar felső o k tatás m egújítására. N o meg, lesz n é h á n y száz em ber, aki en n e k a h a sz n a it élvezni fogja. De kik le
gyenek ők? Ez újabb rém álom . M ilyen b ugyuta Friedrich August Stüler végleges homlokzatterve
29
fliniíiiiti HKHDÉiniÉjfl flKHDÉmifl • 1997. TflUflSZ
dolog lenne, h a m in d e n k in e k pályázati leh e
tő sé g e t adnék! M icsoda a b szu rd itá s lenne, ha a szab ad v ersen y es kapitalizm us viszonyai kö
z ö tt m in d e n k it szabadon en g ed n ék v erse n y ez
ni! A rra gondolni, hogy nyerjen a jobbik, té n y leg egy lázálom . K ülönben is a pén z kevés (nem az enyém , a rró l jo b b nem szólni, h an e m az adófizetőké, am i ugyan a lázálom ban szin tén az enyém , de az is kevés). A k ö rt te h á t szű k íte
n i kell. Több leh ető ség felm erült bennem : pl.
m agassági (m ég p o n to sa b b an : alacsonysági) k o rh a tá r felállítása (azaz csak 165 cm -nél ala
csonyabbak pályázhatnak). Ezt elvetettem , n e hogy n é h á n y an politikai k é rd é st lássanak b e n ne. Szóba jö tt a lábm éret, a boka form ája, a csípőbőség, de ezen ad ato k bevallása szem élyi
ségi jo g o k a t sé rte n e . G ondoltam a szem -, a haj-, a b ő rszín re , ezek ta p asz talati ú to n ellen
őrizh ető k , de — a tu d o m á n y állásának je len le
gi szin tjén — m anipulálhatók. V égül úgy d ö n tö tte m , azokat záro m ki, akik m á r b iz o n y íto t
tak. E gyszerű az indokom : nem n ekem és nem elő tte m b izo n y íto ttak . M ivel a p én z az enyém, se n k in e k n em kell elszám olnom vele, m egte
h e te m ezt. De hogyan zárjam ki őket? Egyik utolsó, gonosz lázálm om ban csupa szám okat láttam . A m egoldás ekkor sejlett fel: 60! Ki kell zá rn o m a 60 év felettiek et. M egérdem lik. M i
é r t id ő se b b ek nálam !? M ég ta lán olyan is van köztük, aki nem vállalt soha életéb en egyetlen n y o m o ru lt félállást sem, csak a felső o k tatásért élt (és a felsőoktatásból próbált megélni). M ű
helyt te re m te tt, oktatott, tanítványokat nevelt, könyveket írt, közéleti szerepet vállalt. Aki ilyen g o nosztettekre képes ahelyett, hogy több m á
sodállást vállalt vona, megérdemli, hogy kizáijam a pályázatból. Úgy kell neki!
F e lé b re d te m . E k k o r d ö b b e n te m a z o n b a n rá, hogy a lá z álo m n ak , az a g y ré m n e k n in c s vége, s ő t a v a ló ság b a n csak m o s t k ez d ő d ik . K iderült, h o g y a p á ly á z a t m á so k n a k is e s z ü k b e ju to tt. O k Széchenyi p ro fe ssz o ri ö sz tö n d íjn a k k e
resz telték , ezzel akarják m egújítani a m agyar felső- o k ta tást, és csak az 55 év alat
tia k ra szám ítanak. Én 57 éves vagyok, és lóvá te tte k , kutyába v e tte k (m ég p o n to sa b b an : kutyá b a sem v ettek).
Kozma Ferenc NYITNIKÉK!
H
z én álm aim A kadém iája m in d e n e k e lő tt otthonosabb, oldottabb, m in t a „létező A kadém ia". Az egyes osztályok jo b b a n ta p a d n ak m in d e n n ap o s te vékenységükben a m ulti- és in te rd iszc ip lin áris m unkálatok feltéte lein ek m e g terem téséh ez. K evésbé „hatalm i" és „igazgatási" centrum ok, m in t inkább a széles kö rű tudom ányos pezsgés szervezői és k atalizá to rai. H a valakinek m egjelenik egy érd e k ese b b tanulm ánya, az O sztály „író-olvasó találk o zó kat" segít elő létrejönni; ha úgy ítéli meg, hogy valam elyik (akadém iai, egyetem i vagy akárm i más) kutató m ű h ely b en olyan tevék en y ség fo lyik, am elynek m ondanivalója h aszn o s le h et a d ö n té s-e lő k é szítő m űhelyek szem pontjából — n e tá n egy k észülődő baklövés e lh á rítá sá t se g íth e tn é elő — , úgy k özrem űködik a felek k ö zötti p árb e szé d lé trejö ttéb e n , figyelem m el k í
sé ri a kooperáció m en etét, és segít, ahol sz ü k séges. H a pedig úgy ítéli, hogy az o rszág vala
m ilyen fontos prob lém áján ak m egoldására, vagy legalábbis az o davezető lép ések m eg
k ö n n y íté sé re színvonalas kap acitás áll a r e n delkezésére, úgy azt m ozgósítja, és a „ term é
ket" m egkísérli b etáp láln i a szakm ai-politikai folyam atba: h a m akacs ellenállásba ütközik, akkor pedig a közvélem ény elé tárja. (Ilyen m unkálatok valam ikor folytak: pl. agro-ökoló- giai p otenciálfelm érés, biom assza kom plex h aszn o sítása. Ezek tö r té n e té t elő kellene v e n
ni és elem ezni a tan u lság o k végett!) Egy eh h ez h asonló fejlődés — m in d e n ek e lő tt
az O sztályok tevékenységi stílu sá b a n — egyfelől össztársadalm ilag te k in tély eseb b é te n n é az A kadé
m iát, m ásfelől a k u ta tó -tu d ó s tá rsa d alo m jo b b a n m agáénak érezn é az intézm én y t, s végül a H atalom szem éb en is je le n tő se n n ö v elh etn é az M TA ázsióját (ami ta lán de- sifríro z h ató volna a költség- v etés volu m en éb en is!).
Az én A kadém iám a m ai
nál n yito tta b b volna. Egyfelől:
én v isszaállítanám an n a k a le h e
tőségét, hogy ha valaki — k ü lö n ö sen az é re tte b b k o rú szakem berek
30
