A Szovjetunió népességének várható átlagos élettartama

Letöltés (0)

Teljes szövegt

(1)

A SZOVJETUNIÓ NEPESSÉGÉNEK VÁRHATÓ ÁTLAGOS ÉLETTARTAMN

R. DMlTRlEVA — E. ANDREEV

A Szovjetunió Állami Statisztikai Bizottsága az elmúlt hónapokban kiadvány—

sorozatat tett közzé a népesség rhalandóságáróilÁ Az országban és a társadalomban végbemenő átalakítás szükséges eleme az alapos tájékoztatás. A kedvezőtlen ten—

denciák okainak kritikai, felelősségteljes értékelése. feltárása nélkül nem lehet el- érni az ország demagxráiliai helyzetének javulását. A társadalom demagxnáfliai Eltér—

dések iránrti érdeklődésének felkeltése elősegíti e fontos feladat megoldását.

A halandóság tendenciáinak és sajátosságainak elemzése a halandósági táb- lák mutatói és a születéskor vánható átlagos élettartam alapján történik. Az első

teljesen befejezett, az egész országra vonatkozó táblákat Sz. Novaszel'szkij pro-

fesszor állította össze az 1897. évi első onszógos népszámlálás adatai és az ehhez

közeli évek halandósági adamai alapján.2 Majd P. Paevszkíijel közösen ős'szeáixlitat— ! tóik az 1926—4927. évekre vonatkozó halandósági táblákat is, melyeket az 1926.

évi Anépszáemlálásh—oz igazították.3 Az 1938—1939. évek halandósági tábláit közvetle—

unül a háború előtt a Népesedwéssta'tisztikai osztályon szám—itatták ki.!1 A háború után

kísérletet tettek a népesség kor és nemek szeniniti megoszlása szerint számított

rövidített halandósági táblák összeállítására. A háború utáni időszak első orszá- gos és szövetségi köztársaságonikéntii halandósági táblai—t az 1959. évi népszámlá- lás alapján állították össze a Népesedésstatisztikai és egészségügyi osztályon E.

Rodnina vezetésévei.5

Ezután — a munakaigényességük miatt — évente főként rövidített halandósági

táblákat számítottak. amelyek elsőként készültek számítógépes feldolgozással. Az A. Szemenova készíttette program lehetővé tette a rövidített táblák teljes táiblárklká

alakítását. 1972-től először a Lett SZSZK Száimítáközponrtjá'ban, 1983—tól kezd-ve (:

Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala (a Szovjetunió Állami Statisztikai Bizott—

sága) Számitóközpontj-ában a demográfiai szamitasok keretében évente összeállít-—

ják a Szovjetunió és a szövetségi köztársaságok. egyes években pedig az autonóm

köztársaságok, határ-területek és területek halandósági tábláirt.

" O szrednej prodolzsitel'naszti zsizni naszelenija SZSZSZR. Veszfm'k Sztatiszliki. 1987. évi 12. sz. 31—

39. old. (Kissé rövidítve.)

1 Narodnoe hozjajsztvo SZSZSZR v 1985 g. Flnanszü i sztatlsztika. Moszkva. 1986. 547 old.: Narodnae hozjajsztvo SZSZSZR za 70 let. Finanszü ! sztatisztika. Moszkva. 1987. ADB—409. old.; Vesztm'k Sziatísztiki 1986. évi 2. sz. 50—51. old., 1987. évi 3. sz. 47—48. old.

? Navaszel'szkli, Sz. A.: Szmernoszt' ! prodalzsitel'noszt' zsizni v Roszszii. Petragrad. 1916.

3 Szmertnoszt' l prodolzsitel'noszt' zsizni naszelenija SZSZSZR, 1926—1927. Tablicü szmertnoszti. Moszk- va -- Leningrád. Planhozglz. 1930.

* Voszproizvadsztvo nasze'leníja SZSZSZR. Szerk.: Vísnevszkil, A. G. Volkov. A. G. Finanszü i szta- tisztiku. Moszkva. 1983. 298 old.

5 ltagi Vszeszojuznoj perepiszi naszelenijc SZSZSZR 1959 gada. Goszsztatizdat. Moszkva. 1962.

(2)

DMlTRlEVA - ANDREEV: VARHATÓ ELETTARTAM ;583

A halandóságiítábla-számítás történetének rövid áttekintése azta kérdést veti fel, hogy mennyire hasonlíthatók össze a halandósági táblák mutatószámai, figye—

lembe véve. hogy a táblák összességére — kivéve a számítógéppel számítottakat — nincs egységes. átfogó módszertan.

Az összehasonlítha'tóság mértékének meghatározására a korábban összeál- lított táblákat számítógéppel újra számították. A kísérlet azt mutatta. hogy a táb—

lák :módszentaniilag összehasonlith'atóck, és a népesség átlagos élettartam—

mumatójáenak különbsége nem haladja meg a 0.2 évet. a többi mutató viszonylagos

eltérése a 85 éves korig sem haladja meg az 1—1,5 százalékot.

Altáblák elemzése előtt szólni kell még a halandósági adatok teljességéről

és minőségéről, valamint a tényezőknek a mutatók összeha'sonlítha'tóságára gya-

korolt hatásáról. Mindenekelőtt meg kell említeni, hogy a halandósági táblák

egyik szerzője sem korrigálta az alapadatokat. kivéve a korcsoportos népszámlálási adatokban, valamint a folyamatos halálozási adatokban rejlő halmozódás kiegyen—

lítését. Az 1896—1897. és 1926—1927. évek halandósági táiblárinak összehasonlítá-

saikor a szerzők a nem megbízható adatokkal rendelkező területek adatait elkülö—

nítették. lgy az 1926—1927. évek tábláiban, amelyek a Szovjetunió európai részére vonatkoztak. nem voltak adatok az észak—kaukázusi autonóm területről és a Da- gesztáni Autonóm Köztársaságról. Figyelembe véve a Baskír Autonóm Köztársa- ság. a Közép-Volga-vidék és az Alsó—Volga-vidék, valamint (: Knim kevésbé megbiz—

ható halálozási adatait, Novoszel'rszkij és Paevszkíj úgy vélték, hogy nem végeznek semmilyen kiigazítást, mivel nem ismerik az ország különböző körzetei szerint dif—

ferenciált jelenség eltéré—sének mértékét.

Ugyan-ilyen szempontot követtek a szerzők az 1938—1939. évi 'táblárknál is. Ez

volt az első kísérlet az ország egész területére vonatkozó halandósági táblák ki-

számítására. Gondosan elemezték az 1939. évi népszámlálás adatait, lehetőség szerint megszüntették az életkor szerinti halmozódást (az 1939. szeptember 17-ig érvényes határok—ra vonatkozóan. a határok változása miatta táblákat nem számol—

ták át). Az állami statisztikai szervek ellenőrzései a Kirgiz és a Türkmén Szövet—

ségi Köztársaságban jelentős számbavételi hiányosságok—at tártak fel. Ezért a Népe- sedéss—ta—tisztikai osztálynak a terület, a kor, a nemek szerinti adatok hiánya miatt

nehézség—ei voltak (: korrigáflásban.

A meghaltak számbavételi hiányosságai miatt a közép—ázsiai köztársaságokra vonatkozóan a szükséges helyesbítést az 1958—1959. évi táblák alapján végezték

el.6 A helyesbítések mértéke azonban szemmel láthatóan nem volt megfelelő. mivel ezek ellenére a városi népesség halandósága lényegesen meghaladta a községben

élő népességét. A helyesbítések módszertani hiányosságai miatt ezeket az orszá- gos táblákban nem veszik figyelembe.

A halálozási adatok megbízhatósága a legnagyobb mértékben a háború utáni időszakban növekedett. Ezt segítették elő a statisztikai és az egészségügyi szervek által végrehajtott ellenőrzések. Az 1970. évi népszámlálás utáín kétségkívül emel-

kedett a munka színvonala, amikor a helyesbítéseket a területi és a tájegységi sta-

tisztikai igazgatóságok végezték el. Az életük első napjaiban meghalt csecsemők

számbavétele pontosabb lett, amikor is bevezették a perinatális halanvdó'ságról szóló

-bizanylatort.7

Magától éntetődik, hogy az átlagos élettartam folyamatos növekedésének idő- szakában a számbavétel javitása hozzájárult a mutató emelkedésének mérséklődé- sélhez, mégis a számbavétel javulása idején is növekedett az élettartam. Az 1960-

5 Problemü narodonaszeleniia Szredne] Azii. Sztatisztika. Moszkva. 1970. 333—335. old.

" Metodü lszszledovaniia. Demografija: problemü i perszpektivü. Nauka. Moszkva. 1966. 6—21. old.

(3)

584 R. DMITRIEVA — ra,—ANDREEV

as évek közepétől azonban, amikor csökkeni kezdett az átlagos élettantam, a szám-

bavétel javulása felerősítette a halandóság negativ tendenciáit. A középkorúak halálozási valószínűségének elemzése azt mutatja, hogy a probléma nemcsak a

megihailtalk .szá'mlbavételében van. hanem a halandóság tényleges romlásában is.

Ezt igazolja a folyamat .terülleti differeniciáilódása is.

A XIX. század végétől az l960—as évek közepéig az átlagos élettartam folya—

matosan emelkedett, különösen az 1920-es és az 1950-es években növekedett gyors

ütemben.

Ismeretes. hogy a forradalom előtti Oroszország a legnagyobb halandósági:

országok közé tartozott. 1913-ban Oroszországban a halandóság több mint két—

szere—se volt az Egyesült Államok és egy sor európai kapitalista ország halandósá—

gána'k. Gyakoriak voltak a járványok. az éhínség. melyeknek évente több millió ember esett áldozatul. 1901-ben V. I. Lenin a (következőket írta: ,.Az utóbbi évtized-

ben hailtlatlanwull meg—gyorsult az orosz parasztság tönkremenése, sőt kipusztulá—

sa . . .".8

A nagy októberi szocialista forradalom győz-elme után erőteljesen felgyorsult a halandóság csökkenésének a század elején kezdődött folyamata. Az éhínség, a szegénység felszámolása. a járványok elleni küzdelem. az anya- és a gyermekvé- delem jelentős változásokat hoztak az átlagos élettartamban.

A szocialista állam fejlődésének első szakaszában főként a fertőzések és más heveny betegségek felszámolásával csökkent a halandóság. Nagy szerepet játszott

ebben az egészségvédelmi szervek szervező munkálja.

1. tábla

A születéskor várható átlagos élettartam Oroszországban, illetve a Szovjetunióban

A férfi ! A nől

népesség várható átlagos élettartama (év) Evek

., a városok— a községek- a városok— a községek-

osszesen ban ben összesen han 0

1896—1897 . . . . . . . 31.32 . . 33.41 . .

1926—1927 . . . . . . . 41 ,93 42.74 41 .91 46.79 49.42 4633

1938—1939 . . . . . . . 43.99 4124 45.36 49,69 4821 50,l37

1954—1955 . . . . . . . 61 . . 67 . .

1958—1959 . . . . . . . 64.42 63.69 6490 71.68 71.42 71.76

1964—1965 . . . . . . . 66.10 65.51 66.32 73.76 73.28 74,09

1969—1970 . . . . . . . 64,38 64,38 64.10 73.35 73.37 73.18

1979—1980 . . . . . . . 62.24 63.04 60.81 72,48 73,01 71.48

1984—1985 . . . . . . . 62.87 63,78 61,04 72.73 73.33 71.55

1985—1986 . . . . . . . 64,15 64.97 62.50 73.27 73.84 72.17

Az átlagos élettartam 1938—1939 és 1958—1959 között növekedett a legjobban.

Ez az időszak szűkíthető: a halandóság a legerőteljesebben az 1940—es évek végén

és az 1950—es évek első felében csökkent. A szakemberek az átlagos élettartam

évente átlagosan két évvel való emelkedését a szulfamid preparátumok és az anti- biotikumok bevezetésével hozzák összefüggésbe.

Az átlagos élettartam legerősebben azoknál a népességasaportoknárl emelke- dett, amelyeknek halandósága a forradalom előtti Oroszországban a legmagasabb

3 V. !. Lenin: Összes művei. 5. k'o't. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1965. 273. old

(4)

VARHATÓ ELETTARTAM 585

volt. 1958—1959are osallcnem egyharmadára csökkent a csecsemőh'al—andó'ság, az át- lagos élettartam növekedése pedig 1896—1897 és 1958-1959 között a nőknél 6 év- vel volt nagyobb, mint a rtériiaiknál. A nagyvárosokban. például Moszkvában és

Pétervárott élő férfiak átlagos élettantam—a a forradalom előtti 23, illetve 25 évről

1958—1959—lre már 65, illetve 64 évre nőtt.

Az átlagos élettartam emelkedésében mind a nőknél, mind a férfiaknál 1964—

1965 volt a kü'szö'bév.

Az 1964-196549 az átlagos élettartam növekedése. ezt követően viszonylag gyons csökkentése figyelhető meg. Az 1970-es évek végén. az 1980-as évek elején a legalacsonyabb, ezt követően majdnem 198549 állandó marad. Az utóbbi évek pozitív tendenciája a két év adataiból számított táblákról egy év adataiból számí-

tott táblákra való áttéréssel különösen szembetűnővé válik, és valószínűleg az

1985. évi konjunktúrával kapcsolatos: a folyamat statisztikai adatai szerint a ha- landóság csökkenése különösen szembetűnő a balesetek, a méngeziéseik, a sérülé- sek esetében, ami összefügg az a'lkohal—izmuszsal szemben foganatosított intézkedé-

sekkel is.

A férfiak és a nők korspecitikus halálozási valószínűségének növekedése a

halandóság romilóisáról tanúskodik a fiatal korosztályoknál: a férfiaknál a 20. év-

től. a nőknél a 37. évtől. (Lásd az 1. és a 2. ábrát.) Ennek mértékéről az átlagos élettartam karcsopo—rtonkénlti változásainak mféirlege alapján lehet következtetni.

(Lásd a 2. táblát.)

1. ábra. A férfiak halálozási valószínűségeínek változása

(index: 1958—1959. évek !: 100) háza/ék

750

A

/ X _

// xXV/M

fj/A A M

ÁV X

90

50 /[/

70 We 7561/4965. éve/(

0—0—0 7959—7970, Lil/Ek

X 7981/4985 évek

50 W .

50WFlllllTlTlliii 10 75 20 25 317 35 M 45 50 55 50 55 70 75 Ha

Kanái/

(5)

586 R. DMITRIEYA -- E. ANDREEV

2. ábra. A nők halálozási valószínűségeinek változása (index: 1958—1989. évek a 100)

Szám/él?

735

720

A, a;

ÁJ/

517

80—

70 __

___—"w-.. __. ._._.—..,"

v—o—o 7954—7955ÁWÉ

._.... 7959—7970 érek """"

———-— 7984—7985 ém

5gl . .____________

50

40 l s i ' T ! l l i ! I T l i l i ! tl

0 5 70 75 20 25 50 55 W 45 50 55 60 55 763 75 50

[Tanév

A 2. táblából látható, hogya halandósági mutatók alapvető romlásu mind a férfiaknál. mind a nőknél az idősebb munkaképes és a nyugdijas él-ebkorbain ta—

pasztalható ha'lanclósóglnöfvetkedlés'sel kapcsolatos, de a illérfialkxnól a fiatalabb mun-

kalképes korosztálya—kban ils növekedtek (: lhval-aendósiógi (mutatóik.

2. tábla

A Szovjetunió népessége átlagos élettartamának változása

A 0 [ Az 1—14 ] A15—39 ] Ako—59 60 ámú

Evek 0535)!" évesek fábffi

halandósógénak változása következtében (őv)

Férfiak

1958—1959-től l964—1965-ig . 1,68 0,91 0.56 0,32 —O.12 0.01

1964—1965-től 1984—1985—ig . -3.23 0.12 0.03 -—0,59 —1.33 -—1.46

Összesen . . . -1,55 1.03 0.5? -—0,27 —1.45 —1,45

Nők

1958—1959-től 1964—1965—íg . 2.408 0.87 0.60 0.35 f 0.16 0.10

1964—1965-től 1964—1985-lg . —1.03 0.18 0.07 0.21 --0.35 -1,,14

Összesen . . . 1.05 1.05 0.67 ! - 0,56 ' —0,19 —1,04

Megjegyzés. A számítási módszert lásd E. M. Andrew: Metod komponont v analize prodolzsltel'noszti zslznl. Vesztnik Sztafism'kí. 1982. évi 9. sz. 42—48. old.

Szembetűnő a 15 évesnél fiatalabb korcsoportok halandóság—álnak az átlagos

éllettaintasmm gyakorolt hatása. Bár e korosoportaknak az élettartama: gyakorolt

ható—sa ebben az időszakban pozitív volt, 1964—1965 után jelentősen gyengült. Az

(6)

VARHATÓ ÉLETTARTAM 587

összehasonlítás szempontjából érdekes. hogy 1938—1939 és 1958—1959 között a 15 évesnél fiatalabbak thalanrclósógánaik csökkenése következtében a férfiak átlagos

élettartama 15.11. a nőké 14.36 évvel nőtt, ami az élettartam növekedésének 84,

illetve 70 százalékát rtette ki.9

A osecsemőhailaundósóg az 1972 és 1976 közötti időszakban növekedett. majd ezt követően az 1960-as évek végére jellemző színvonalra csökkent. A válasz arra a kérdésre, hogy a asecsemőhalandősőg alakulása milyen mértékben tükrözte a valós folyamatokat és milyen mértékben a számbavétel javulását, véleményünk sze- rint nem lehet egyértelmű. bór terül—eti alakulósuk elemzése a szó'mbavételli ténye- zők túlsúlyát mutatja.

Különösen a munkaképes korú férfiak halandósógónark növekedése változtat- ta meg a férfiak és a nők kon-specifikus halálozási ararnyszómainak egymáshoz való

viszonyát. Ha a nők lkarspeaifikus halálozási aró'nyszőmót 100—nalk vesszük 1958—

1959-ben, a férfiak magas halandóságónak módusza az idősebb munkaképes kor-

na. az 55—60 éves korcsoportra esett. majd 1969—1970dre a fiatal!—abb korosztályok

felé tolódott. 1984—1985—ben pedig ez még határozottabban érvényesült.

3. ábra. A férfiak és a nők

korspeciiikus halálozási valószínűségeinek aránya

(Index: nők : 100)

Szín/ék

400

... 7958 - 79.59 évek ._.4 7959— 7970 éve/(

__... 7984 — 7985 évet

őűű -

200

100 " "" **

__" _"Y l L'AT T TNM—l' Y V l l Y

a 5 70 75 20 25 30 35 40 1/5 50 55 60 65 70 75 80 Naná!!

A kedvezőtlen körülmények elsősorban a községekben élő népesség halan-

dósőgónalk alakulását befolyásolták.

A számító—sok szerint 1964-ig a községekben élő 15—59 éves férfiak halandó- sága valamelyest nőtt. és az ezt követő időszakban még jobban felerősödött ez a tendencia. A fénfli népesség élettartama az 1964—1965 utáni időszakban a közsé-

gekben 2.83, a városokban csak 1.756 évvel csökkent. Az 1960405 évek köze- pén a 15—59 éves városi és községi népesség halandósága a férfiaknál és a nők-

niél körülbelül azonos volt. így az 196441965. évi halandósági táblák alapján ezer

9 Lásd: A. G. Visnevszkii és A. G. Volkov i. m. 101. old.

(7)

588 R. DMITRIEVA _ e. ANDREEV

15 éves közül nem érte meg 60. életévét o városokba—n élő férfiak közül 241. a köz—

ségekben élő félnünk közül 250 fő.— inl'l-etve (: városokban! élő rnő—k közül 117. a köz-

ségekben élő nők közül pedig 119 fő. 1984—19854ben a fenti mu'nató a városban élő féFf—lalknól 306 (vagyis 27 százalékkal nagyobb, mint 1964—1965-ben), a köz—

ségekben élőknél 344 fő (38 százalékos növekedés), a vúir—osoikiba—n élő nőknél pedig 144 fő (21 százalékos növekedés 1964-1965—ben). Gyakonlofhiilag a fenti mua—

tetők ugyanilyen értékűek volibcuk az 1970—es évek végén és az 1980-es évek elején

is. de 1981—1983-bon érlévkük némileg csökkent. A havi adatok elemzése vdwrrőrl'íu—

nú'skodik, hogy az emlitett években kevéssé éreztette hatását a halandóság emel- kedé'sének oz inrflu-enzófvcl és a megihűléses megbetegedésekk-el 'kupcso'lraitos őszi—- itéli hulláma. és következésképpen az emlitett javulás nem szólt hosszú távra. Ezt

az értékelést erősítették meg az 1984. évre számított halandósági táblák.

A városok és a községek népességének az utóbbi években kialakult korcsopor—

rtos halandó-ségi m-uftotójo közötti arány jelentősen különbözik az 1958—1959. évi-

től.

4. ábra. A városi és a községi népesség halálozási valószínűségeinek aránya

(index: város : 100) Szén/ék

220

200

... 7555- 7959 fm 7" """ ._._., msg—ma évek

—— 7584- 7.985 énik

60

517 LI ! l 1 r i i 1 ! r : ! T T I T T

0 5 70 75 20 25 50 35 417 45 50 55 60 55 70 75 80

Kane?

1958—r1959-rbeen a községekben lo mag-os halandóság hozzávetőlegesen fo 40.

életévig volt m-egűigye'lthető. mig az idősebb ikorosoportoilcbon ezek 0 mudntóik 15-20 százalékkal GlOCSOHYOlbbGIk voltcnk, mint a városokban. 1984—1985—ben o községek népesség—évnek halálozási valószínűsége—i a 20—30 éves korcsopont—b'an 1.8-2.0—wszer magasabbak. mint a városokban. és ez a többlet 55 éves korig megmaradt. a !köz- ségi népesség halandósági imumotóii csosk az idősebb éledikonban kedvezőbbek ne Vá—

rosi népesség—élnél. (Lásd a 4. ábrát.)

(8)

VÁRHATO ELETTARTAM 589

Kétségtelen, hogy az idősebb korosztályok halandósági mutatóiban — különö—

sen a község-ekben — jobban tükröződik a halandóság számbavételének javulás—a.

mint a munkaképes korú—ak halandósági mutatóiban. Ugyanakkor a városokban is

1958—1959—hez viszonyítva a férfiak élettartama — az idősebb karú-ak halandósá- gónak növekedése következtében —- 0.83, a nőké 059 évvel csökkent. s eközben

1964—1965—ig a halandóság gyakorlatilag nem változott. Az 1970-es évek végén

az idősebbek halandósági mutatói bizonyos mértékben stabxiolizállódtak.

Az 1984 utáni időszakban a halandóság javulás—a következtében jelentősen

növekedett az átlagos élettartam (lásd a 3. táblát). a férfiaknál 1986—ra az élet-

tartam 2.56 évvel, a nőknél 1.07 évvel emelkedett.

3. tábla

A férfi és a női népesség születéskor várható átlagos élettartamának növekedése a Szovjetunióban

A férfi A női

Evek népesség várható átlagos élettartama (év)

összesen 1 a városok— a községek-l összesen a városok- a községek—

; ban ben ? ban ben

! I

1984 . . . . .! 62,42 63.33 . 60.60 l 72.57 ! 73.16 71.40

1985 . . . ; 63.31 64.21 61,49 § 72.89 73.49 71.70

1986 . . . . ; 6498 65.72 63.51 [ 73.64 74.19 7263

1984 és 1986 közötti növeke- l

dés . . 2.56 * 2,39 2.91 ! 1.07 1.03 [ 1,23

' i

Az élettartam növekedése a községekben nagyobb volt. mint a városokban.

Az élettartam növekedése a férfiaknál alapvetően a munkaképes korúak halandó- ságzának csökkenés—ével kapcsolatos (lásd a 4. táblát), ezen belül főként a 40—59 éves korcsoportban, míg a nőknél a 60 éves és ennél idősebb korosztályban volt lényegesebb :h—alandásvágj'avullás. Sajnos, a fiatalabb korosztályokban a halandó—

ság majdnem változatlan maradt. A halwóloki halandóság szerint a férfiak halandó- ságának csökken—ese mindenekelőtt a balesetekből, a m—érgezésekből és a sérülé- sekből származó halálozások számának csökkenéséből adódik. A nőknél az első

helyen, a férfiaknál a második helyen vannak a keringési rendszer betegségei.

4. tábla

A születéskor várható átlagos élettartam növekedése korcsoportok szerint 1984 és 1986 között

] A férfi [ A női

Karcsoport l népesség várható átlagos élettartamának növekedése (év) (éves)

l összesen a városok- la községek— összesen a városok- a községek-

l ban l ben ban bene

!

O . . . . . . . . . . 0.03 0.04 0.01 0.01 0.03 0.00

1—14 . . . . . . . . 0.09 0.06 0,09 0.07 006 0.07

15—39 . . . . . . . . 0,83 0.76 1.07 O:,16 0.14 0.19

40-59 . . . . . . 1.08 1.05 1.1?) 40.34 O.,33 0.36

60 és idősebb. . . . . . 0.53 0.48 0361 O,49 O,47 (Lőn

' 1.23

Együtt! 2.56 1 2.39 , 2,91 ) 1.07, 1.03

(9)

590 DMITRlEVA — ANDREEV: VÁRHATÓ ELETTAR'I'NM

A számottevő ja—vuláls ellenére a munkaképes korúalk és a gyermekkorúak ha—

landósága még mindig magas. E jelenség okainak és tényezőinek feltárása to—

vábbi elemzést igényel.

TÁRGYSZO : Halandósúgi tó bla.

PE3lOME

ABTOpbl —— noAv-iepxuaan rpymiacru cpaaner-mn ao BpeMeHH " : reppn'ropuansnom acneKre —- paccmarpnaaior raőnuuu cmeprnocm, Koropbie Sum cocraanenu : ux apai—re c cepemmu X1X sena. Om! Ha act-nonemu Aannux aa ncrekume necnrunerun uccneayior Aamxeuue cneumpuuuux aoapacri-iux seposmiocreü cmepmocm, a reuma omuaaemylo cpenmoio npvonmuTeanGCTb mmm ropoAcnaro " cenhcnoro Heceneimn. (l'iepeaon cra'rhn, onyőnuxoaannoü a HomepelZ mypnana ,,Becmmc Crarucrum" za 1987 ron, crp.

31—39).

SUMMARY

Emphasizing the difficulties in temporal and spatial comparison the authors review mortality tables of the country from the middle of the l9th century. Relylng on the data of past decades they analyse age-specific mortality probabilities as well as the changes in average life—expectancy of urban and rural population. (Translation of an article pub—

lished in Vestnik Statistiki. 1987. No. 12. pp. 31—39.)

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Kapcsolódó témák :