Teljes szövegt
28 tiszatáj
fáradtak, de most érdemes enni. Csak a kérész nem eszik.
Levegővel szívja tele minden üregét, hogy könnyebb legyen, így is rosszul, csapongva repül.
Amelyik megmarad, elindul folyással szemben a békés halál felé. Megyek velük, fölsegítem és elengedem azokat, amelyek a taposórács réseibe hullanak.
Ezt sem lenne szabad, de senki sem látja – és anyám se mondja már, kisfiam, el vagy te varázsolva.
HERMAN DE VRIES:TO BE ALL WAYS TO BE
KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK
De igazából jóval később vett ironikus, groteszk fordulatot az addigi csendes szemlélődé- se, amikor szükségképpen eltöpreng erkölcsi problémákon, mint hogy mi
A csevely még sokáig elhúzódik, porcsíkos ablak, élő tükörképek, a négyszemű Nap, inspiratív grádics, szögletes gyepűtök a sínek mellett, egynyári seprence és japán
[r]
Megetted a hangod, olyan kicsi lett, mint a hangyák, tudod, ahogy jöttek a hasra esett zsíros kenyérre.. Te nem kértél belőlük, mert
Amelyekből testének sosem elég Elkerülhetetlen öngyilkosságáról Ahogy letörli a
20 tiszatáj hamarabb jutott el a halál híre, mint feleségéhez, Klárához, nyomban átvitette magát a folyón, gyorsan lefizette a hatóság embereit, így a holttest ruházatát
Éreztem, ahogy a forró, gyötrelmes genny szertespriccel, s a hátam mögött az egész világ kifakad, szét- folyik, csak egy mocskos, bűzös, vérző üreg marad a helyén..
Csupán az lepett meg, s ez is csak utólag, hogy bár vaksötét volt már, én mégis tisztán, élesen láttam az emberemet, mintha valami különös fény lengte volna körül, láttam
