28 tiszatáj
„
MAGOLCSAY NAGY GÁBOR
Hommage 2
és leporelló minden vándorút törött
h
omok egyirányú lépés az alkonyat tűzlő lányzsine
güresen ázó napkoron
g
pedig hozzánk igyeksze
m minden ébred
és után a sikátorszöveg‐ben az üres kenyér szagában a t
ű
nyomában és a szélben is
amelym
agamba elindulni képtelen sebet cirógat rá
nk egy félrefaragott eget a ver
s ölében éhes gyerek rumlis vi‐
szony egy zárlatos szoknyakorc ez a test leszedált im
a
lesz mire elhagyszHommage 3
és mégis enyém e
p
ofontól lángoló tenyér most gondolom felsora
kozik mögéd a megvető messzeség és a lop
ott erdőkben tomboló violák is felriadnak minthogy a temp
lom összes szolgája is at
e sorsod fölött szorong és miattad vi
rraszt a nikotinarcú éj amib
en elindu‐lok nyom