Churchmann, C. W. – Ackoff, R. L. – Arnoff, E. L.: Bevezetés az operáció-kutatásba

(1)

428

szeptemberéig fokozatosan számolták fel.

A jegyrendszer megszüntetésére többek

között az adott lehetőséget, hogy a nor—

vég korona 1949. évi devalválása és az

ötvenes évek elején nagyobbarányban

fellépő fegyverkezési kiadások kielégítése .,1950—51—ben a jövedelem újraelosztását eredményezte a kormányzat és a vállala—

tok javára és a fogyasztók terhére, hozzá—

járulva a vásárlóerő nyomásának csök- kentéséhez". Az 1952—1956. években. a

megmaradt ellenőrzési módszerek több-

sége pénzügyi jellegű volt (példáulhitel- ellenőrzés).

Szerző részletesen leírja a tervbecslések készítésének menetét Norvégiában. Is—

merteti a döntéseknél használt modellt

és az ún. nemzetgazdasági költségvetések felépítését. A nemzetgazdasági költség- vetések sorában négy hosszabb periódust

felölelő (1946——50, 1948/49—1951/52, 1953——

1957 és 1958—1961) költségvetés mellett nagyobb gyakorlati jelentőségűek az éves költségvetések. A költségvetések össze—

állításának leírása mellett szerző bemu-

tatja a költségvetések gyakran bekövet-

kező módosításának a technikáját is.

Művében Bjerve részletesen elemzi a tervbecslések és a nemzetgazdasági mér—

legrendszer beszámolási adatai közötti

eltéréseket. Az eltérések magyarázására

egy számszerű keynesi modellt használ,

amelyet Arne Amundsen állított fel. Az ex ante és ex post adatok közötti eltéré- seket a termelés, a külkereskedelem, a

fogyasztás, a beruházások és építkezések terén elkülönítve vizsgálja.

A termelés terén a tervbecslések és a beszámolási adatok közötti szélső elté—

rések Bjerve közlése szerint az egyes években a különböző ágazatokban _!- 8,4

és —— 22,1 százalék voltak (Bjerve az éves ex ante adatoknak az éves ex post ada- tokhoz viszonyított eltérését mutatja be).

Az iparban az eltérések 1947 és 1956 kö- zött -— 7,9 és 4— 3,8 százalék, a mezőgaz—

daságban —— 13,8 és 4— 9,1 százalék, a

közlekedésben —— 16,5 és 4— 2,7 százalék,

az építőiparban —— 11,7 és 4- 0,7 százalék—

között mozogtak. A bruttó nemzeti ter- mék tekintetében ugyanebben az idő—

szakban az eltérések —— 6,2 és 4— 1,5 szá- zalék között mozogtak. Az eltérések okait

Bjerve a következőkben mutatja ki: a) abnormális időjárási viszonyok, b) az export ésa beruházások irreális tervbecs- lése, c) módszertani hibák.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ'

A ' külkereskedelemben 1947 és 1956

között az export volumene tekintetében

—- 16 és —l—- 6 százalék, az árszínvonal te:- kintetében —— 30 és 4- 5 százalék, az export értéke tekintetében -— 38 és 4- 11

százalék közötti eltérések voltak. Egyes

fontos termékek tekintetében a szélső el- térések ennél lényegesen nagyobbak is

voltak.

Az eltérések kimutatását Bjerve rész- letesen elvégzi az import, a fogyasztás, a beruházások és építkezések területén is,

majd könyve záró részében a nemzetgaz—

dasági költségvetések rendszerére vonat—

kozóan általa levont, lényegében pozitív

konkluziókat fejti ki.

Bjerve könyvében a nemzetgazdasági költségvetések és tényszámok közötti el—

térések bemutatásánál és statisztikai fel- dolgozásában kritikai sokoldalúság érvé—

nyesül. Ugyanezt a felhasznált módszerek eredményeinek és hibáinak az általáno—

sításáról sokkal kevésbé mondhatjuk el.

A könyv a tárgyalt anyag sokrétűségé—

nél fogva, világos stílusa ellenére nem könnyű olvasmány, áttanulmányozása azonban a norvég nemzetgazdasági mér-

legrendszer s általában a kapitalista or- szágok hasonló rendszereinek a megisme—

rése szempontjából rendkívül tanulságos.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

Churchmann, C. W.—Ackotf, R. L.—

Arnoff, E. L.:

Bevezetés az operáció-kutatásba

(Introduction to operations research.) New York. 1957. John Wiley and Sons. X, 845 p.

Churchmann, Ackoff és Amoff köny—

vét a szakirodalom e témakör egyik ,,stan- dard" művének tekinti.

A bevezető az operáció—kutatás erede—

tével, múltjával foglalkozik, s e kutatási terület általános definícióját igyekszik

megadni. Az operáció-kutatás elnevezést

a második világháborúban kezdték hasz—

nálni egyes katonai célú feladatok meg—

oldása során. A háború után azonban

egyre gyakrabban alkalmazták az operá- ció—kutatás módszereit az ipari, kereske- delmi, közlekedési és polgári igazgatási

problémák .megoldásánál is. '

Szerzők szerint e kutatási módszer _fö

tárgya az ún. ,,igazgatási problémák"

(executive—type problems) megoldása.

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

429

Ezek a problémák olyankor merülnek fel, amikor valamely szervezet (például egy

vállalat, egy állami intézmény stb.) kü-

lönböző funkcionális részlegeinek, szer- veinek sajátos érdekeivel szemben tisz—

tázni kell az egész szervezet általános

érdekeit. A könyv példaként a készlet-

problémát hozza fel. A vállalat pénzügyi szervei minimális készletre törekszenek, hogy az ezzel kapcsolatos tőke—lekötési minél kisebbre csökkentsék. A termelési osztály nagy sorozatokat igyekszik gyár—

tani, ami a készletek növelésével jár. Az eladási osztály könnyebben értékesíthet kis sorozatokat, ezért erősen differen—

ciált készletre törekszik. Az operáció- kutatás feladata megállapítani: milyen készletet kíván a vállalat általános érde—

ke. Ebből a példából is kitűnik, hogy az operáció—kutatás nem leíró jellegű, csu—

pán kiindulási alapnak tekinti a vizsgált szervezet adott helyzetének tanulmányo—

zását. Célja: elméletileg megalapozott

receptet adni a vizsgált probléma opti—

mális megoldására.

Az operáció—kutatás által vizsgált prob—

lémák, azaz néhány főbb modell—típus leírása alkotja a könyv lényegét. Ezek a . következők:

I. Készlet-modellek. A vállalat számára

a készlet—tartás költségekkel jár (raktá—

rozás, biztosítás, rongálódás, kamat stb.).

Ugyanakkor veszteséget okozhat az eset- leges hiány is. A probléma: meghatározni azt az optimális készletnagyságot, amely mellett a készletezéssel összefüggő összes költségek minimálisak. A könyv néhány

egyszerűbb készlet—modellt ismertet. Ez—

zel szoros összefüggésben tárgyalja a sorozatnagyság problémáját is.

II. Allokációs modellek. Ezek alkalma—

zására akkor kerül sor, ha a következő problémával állunk szemben: többféle

aktivitás vihető véghez, de nincsenek meg a szükséges erőforrások valamennyi aktivitás leghatékonyabb megvalósításá—

hoz. Az ,,aktivitás" itt igen széles gyűjtő-

fogalom; jelentheti a legkülönfélébb cse—

lekvéseket (termelés, beruházás, szállítás,

eladás, beszerzés, katonai akció stb.). Az

allokációs feladat—típusok közül legis-

mertebb a lineáris programozás.

III. Várakozási idő modellek. Ha a ki- szolgálást igénylő egységek várakoznak

a szolgáltatásra, vagy pedig a szolgáltató

egységek vesztegelnek tétlenül, mert nincs akit kiszolgáljanak, akkor ún. vára-

kozási idő problémával állunk szemben.

Ilyen feladatokkal gyakran találkozunk

a közlekedésben, a szolgáltatások meg—

szervezésénél (kereskedelem), gépek le—

terhelésénél stb.

IV. Pótlási modellek. Meg kell hatá- rozni a fokozatosan elhasználódó, leromló eszközök, gépek kicserélésének optimális időpontját; vagy pedig a pontosan meg

nem tervezhető időpontban üzemkép—

telenné váló eszközök megelőző cseréjé—

nek legkedvezőbb rendszerét.

V. Versem/modellek. Ez a modell nem

a szervezeten (például vállalaton) belüli, hanem a szervezetek közötti konfliktus

megoldására törekszik. ( * Legismertebb

módszere az ún. játékelmélet. Gyakor—

lati alkalmazására még nem igen került

sor, de teoretikus apparátusa a további kutatások eszköze lehet.

Az operáció-kutatás e problémák meg—

oldásához nagy matematikai apparátust használ fel. A modellekben szereplő pa-

raméterek számszerű meghatározásához

megfelelő matematikai-statisztikai mód—

szereket vesznek igénybe. A könyv ezzel kapcsolatban tárgyalja a matematikai statisztika egyes problémáit is.

Szerzők főképpen a gazdasági életből vett példákkal illusztrálják ezeket a mo- delleket, de az operáció—kutatás nemcsak

közgazdasági optimalizálási feladatok megoldását jelenti. Az allokációs modell alkalmazható például az optimális bom—

bázási program megoldására, vagy a vá—

rakozási idő modellek egyik gyakorlati

alkalmazása a vámolást végző rendőri

apparátus megfelelő elosztásának vizs- gálata.

Az utolsó fejezet az operáció—kutatás

szervezésével és a káderképzéssel foglal—

kozik.

(Ism.: Kornai János) Hotimszkij, V.:

Statisztikai sorok kiegyenlítése

a legkisebb négyzetek módszerével

(Csebiisev módszere)

(Vüravnivanie sztatiszticseszkih rjadov po metodu naímen'sih kvadratov (Szposzob Cse—

büseva). Moszkva. 1959. Goszsztatizdat. 85 p.

A statisztikában és sok más helyen

gyakran felmerül a következő probléma.

Legyenek adva a síkon valamely mérés (adatfelvétel) eredményeként előállott