Bjerve, P. J.: Tervezés Norvégiában, 1974–1956

(1)

A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA.

MATEMATIKAI STATISZTIKA

Bjerve, P. J.:

Tervezés Norvégiában, 1947—1956

(Planning in Norway, 1947—1956.) Amster—

dam. 1959. North Holland Publishing Com- pany XX-i—383 p.

A ,,Hozzájárulások a gazdasági elem—

zéshez" (Contributions to Economic Analysis) elnevezésű sorozat -— amely—

ben már eddig is több színvonalas mun—

ka jelent meg Tinbergen, Klein, Haavel—

mo és mások tollából —— XVI. köteteként bocsátotta közre Petter Jakob Bjerve, a Norvég Központi Statisztikai Hivatal elnökének könyvét. A sorozat azon álta- lános célkitűzése, hogy a gyakorlati munkában felmerülő elméleti kérdések—

kel foglalkozzék, Bjerve könyve eseté—

ben igen plasztikusan megvalósult. Szer—

ző ugyanis azt a célt tűzte könyvében maga elé, hogy a Norvégiában 1946 és 1957 között készített nemzetgazdasági költségvetéseket egybevesse a nemzet—

gazdasági mérlegrendszer tényszámaival és az így kapott anyagot elemezze.

A könyv elején a szerző a norvég gaz- dasági élet néhány fő jellemzőjével foglalkozik és bemutatja a gazdasági hely—

zetét a második világháború után. Külö—

nösen kiemeli a külkereskedelmi kap- csolatok fontosságát Norvégia szempont—

jából _(az import értéke kb. a bruttó nemzeti termék értékének 40 százaléká—

val egyenlő; az export zöme néhány ex—

portáló ágazatból —— 40—45 százalékban a hajózási dijbevételekből — származik;

az import 90 százalékban az országban rendelkezésre nem álló nyersanyagokból és berendezésekből áll; a világpiaci árak ingadozása igen nagyj—elentőségű az ország gazdasági helyzete szempontjából: a terms

lt

of trade 10 százalékos javulása vagy rom—

lása a bruttó nemzeti termék 4 százalékos emelkedését vagy csökkenését okozhatja, amint ez 1950 és 1953 között tapasztal—

ható is volt).

Szerző tájékoztatást ad a felszabadu- lást követő időszakban megoldásra váró feladatokról, lehetőségekről és célkitűzé- sekről.i A kormányzat — különösen a helyreállítási szakaszban —— nagy gondot fordított a gazdasági élet menetének sok—

rétű ellenőrzésére, a termelőeszközök államosítására azonban nem törekedett.

A gazdasági élet részletes adminisztratív ellenőrzését az öt évig tartó német meg—

szállás alatt vezették be, s ezeket a rend- szabályokat a felszabadulás után is lé—

nyegében fenntartották, sőt egyes terü- leteken megszigorították. A jegyrendszer még 1948-ban is a magánfogyasztás 40—

50 százalékára terjedt ki, és a beruházá—

sokat az építési engedélyek révén, a kül- kereskedelmet a kiviteli és behozatali engedélyek, valamint valutáris rendsza—

bályok segítségével, az áralakulást maxi—

mális árak megállapításával ellenőrizték.

Az ellenőrzési rendszert 1949 és 1951 között nagymértékben leszűkítették. A fogyasztási cikkek jegyrendszerét 1952

1 A felszabadulás után az összes politikai pártok (a Kommunista Párt, a Munkáspárt

—szociáldemokrata párt —, a Konzervatív Párt, a Farmer Párt, a Liberális Párt, amelyek összehangolt programot tettek közzé és koa- liciós alapon léptek fel) egyetértettek abban, hogy a gazdasági élet tervszerű helyreállítá- sára és a teljes foglalkoztatottság biztosítására van szükség. Az 1945 őszén megtartott válasz- tások után a koalíciós kormány helyére mun- káspárti kormányzat lépett, amely azóta is kormányon van. így az állami ga daságpoliti—

kában az 1947—1956 közötti perl dnsban az ezen pártnak megfelelő elveket és módszereket alkalmazták. '

(2)

428

szeptemberéig fokozatosan számolták fel.

A jegyrendszer megszüntetésére többek között az adott lehetőséget, hogy a nor—

vég korona 1949. évi devalválása és az ötvenes évek elején nagyobbarányban fellépő fegyverkezési kiadások kielégítése .,1950—51—ben a jövedelem újraelosztását eredményezte a kormányzat és a vállala—

tok javára és a fogyasztók terhére, hozzá—

járulva a vásárlóerő nyomásának csök- kentéséhez". Az 1952—1956. években. a

megmaradt ellenőrzési módszerek több- sége pénzügyi jellegű volt (példáulhitel- ellenőrzés).

Szerző részletesen leírja a tervbecslések készítésének menetét Norvégiában. Is—

merteti a döntéseknél használt modellt és az ún. nemzetgazdasági költségvetések felépítését. A nemzetgazdasági költség- vetések sorában négy hosszabb periódust

felölelő (1946——50, 1948/49—1951/52, 1953——

1957 és 1958—1961) költségvetés mellett nagyobb gyakorlati jelentőségűek az éves költségvetések. A költségvetések össze—

állításának leírása mellett szerző bemutatja a költségvetések gyakran bekövet- kező módosításának a technikáját is.

Művében Bjerve részletesen elemzi a tervbecslések és a nemzetgazdasági mér—

legrendszer beszámolási adatai közötti eltéréseket. Az eltérések magyarázására egy számszerű keynesi modellt használ, amelyet Arne Amundsen állított fel. Az ex ante és ex post adatok közötti eltéré- seket a termelés, a külkereskedelem, a fogyasztás, a beruházások és építkezések terén elkülönítve vizsgálja.

A termelés terén a tervbecslések és a beszámolási adatok közötti szélső elté—

rések Bjerve közlése szerint az egyes években a különböző ágazatokban _!- 8,4 és —— 22,1 százalék voltak (Bjerve az éves ex ante adatoknak az éves ex post ada- tokhoz viszonyított eltérését mutatja be).

Az iparban az eltérések 1947 és 1956 kö- zött -— 7,9 és 4— 3,8 százalék, a mezőgaz—

daságban —— 13,8 és 4— 9,1 százalék, a közlekedésben —— 16,5 és 4— 2,7 százalék, az építőiparban —— 11,7 és 4- 0,7 százalék—

között mozogtak. A bruttó nemzeti ter- mék tekintetében ugyanebben az idő—

szakban az eltérések —— 6,2 és 4— 1,5 szá- zalék között mozogtak. Az eltérések okait Bjerve a következőkben mutatja ki: a) abnormális időjárási viszonyok, b) az export ésa beruházások irreális tervbecs- lése, c) módszertani hibák.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ'

A ' külkereskedelemben 1947 és 1956

között az export volumene tekintetében

—- 16 és —l—- 6 százalék, az árszínvonal te:- kintetében —— 30 és 4- 5 százalék, az export értéke tekintetében -— 38 és 4- 11 százalék közötti eltérések voltak. Egyes fontos termékek tekintetében a szélső el- térések ennél lényegesen nagyobbak is voltak.

Az eltérések kimutatását Bjerve rész- letesen elvégzi az import, a fogyasztás, a beruházások és építkezések területén is, majd könyve záró részében a nemzetgaz—

dasági költségvetések rendszerére vonat—

kozóan általa levont, lényegében pozitív konkluziókat fejti ki.

Bjerve könyvében a nemzetgazdasági költségvetések és tényszámok közötti el—

térések bemutatásánál és statisztikai fel- dolgozásában kritikai sokoldalúság érvé—

nyesül. Ugyanezt a felhasznált módszerek eredményeinek és hibáinak az általáno—

sításáról sokkal kevésbé mondhatjuk el.

A könyv a tárgyalt anyag sokrétűségé—

nél fogva, világos stílusa ellenére nem könnyű olvasmány, áttanulmányozása azonban a norvég nemzetgazdasági mér- legrendszer s általában a kapitalista or- szágok hasonló rendszereinek a megisme—

rése szempontjából rendkívül tanulságos.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

Churchmann, C. W.—Ackotf, R. L.—

Arnoff, E. L.:

Bevezetés az operáció-kutatásba

(Introduction to operations research.) New York. 1957. John Wiley and Sons. X, 845 p.

Churchmann, Ackoff és Amoff köny—

vét a szakirodalom e témakör egyik ,,stan- dard" művének tekinti.

A bevezető az operáció—kutatás erede—

tével, múltjával foglalkozik, s e kutatási terület általános definícióját igyekszik megadni. Az operáció-kutatás elnevezést a második világháborúban kezdték hasz—

nálni egyes katonai célú feladatok meg—

oldása során. A háború után azonban egyre gyakrabban alkalmazták az operá- ció—kutatás módszereit az ipari, kereske- delmi, közlekedési és polgári igazgatási problémák .megoldásánál is. '

Szerzők szerint e kutatási módszer _fö

tárgya az ún. ,,igazgatási problémák"

(executive—type problems) megoldása.