A gazdaságilag elmaradott országok népesedése és a neomalthusianizmus

RÉDEI JENÖ; **

" 'A GAZDASÁGILAG ELMARADOTT ORSZÁGOK NÉPESEDÉSE ÉS A NEOMALTHUSIANIZMUS

A MALTHUSI NÉZETEK ÚJRAÉLEDÉSE

1798—ban jelent meg Thomas Robert Malthusnak ,,Tanulmány a népe——

sedés törvényéről"1 című hirhedt tanulmánya, Engels szavaival ,,. . . ez az al—

jas, szégyentelen elmélet, ez a visszataszító káromlás az ember és a termé- szet ellen . . .2. Malthus könyvével az angol uralkodó osztályok segítségére sietett, amelyeket ezidőtájt egyre jobban aggasztott, hogy a francia forra—

dalom tüze Angliába is átcsaphat. Az angol burzsoázia a forradalom ellen általános támadást indított és e támadás fontos része volt az ideológiai síkon vívott harc. amelyben Malthusnak és elméletének jelentős szerep jutott.

MalthUS elméletének tudományos cáfolatát bizonyos mértékig már kortársai megadták. Művének megjelenése óta eltelt másfél évszázadban sokszorosan bebizonyosodott, hogy a malthusi eszmék a föld népességének mértani, az élelmiszereknek pedig számtani haladvány arányában való nö—

; " vekedéséről és ennek következtében az élelmiszer elégtelen Voltáról, a népesség kikerülhetetlen nyomoráról a tényleges adatok, a tudomány és különösen a mezőgazdasági tudomány fényében alaptalanok.

Engels ragyogó kritikája a malthusi fantazmagóriákrol ma is eleven erővel hat: ,,Hol bizonyították be azt, hogy a föld termelékenysége szám—

tani haladvány formájában nő? A földterület korlátozott —— ez tökéletesen igaz, de a munkaerő, amelyet e kiterjedésen alkalmaznak, a népességgel együtt nő és ha még feltételezzük, hogy a termelés növekedése, amely a munkaerő növekedésével kapcsolatos, nem is mindig arányos az utóbbival, marad egy harmadik tényező, amelyet a közgazdászok ennek ellenére soha—

sem tekintenek fontosnak —- nevezetesen a tudomány, amelynek fejlődése legalább olyan korlátlan és legalább olyan gyors, mint a népességé"3 És valóban: ma 150 évvel a malthusi téveszmék megjelenése után nemcsak a marxista, de a polgári tudósok túlnyomó többsége is egyértelműen le—

szögezi, hogy az élelmiszerek mennyisége az agrotechnika jelenleg is ismert

1 T. R. Malllzm. Ant íissay on the Princíple of Pmmlation, etc. London. 1798.

2 Mam ami Engels on Malthus. London. 1953. 59—60. old, _

3 Engels. Bevezelés a politikai gazdaságtan bírálatában 1841, (_ldézve: Marx ílllíll'ln'geltl on Maltbwa—

London. 1953. 623. old.?

ERDEI: A GAZDASAGILAG ELMARADOTT ORSZÁGOK; NÉPESEDÉSE 605

módszereinek következetes alkalmazásával két-háromszorosára növelhető és a rendelkezésre álló termelési lehetőségekhez képest a közeljövő pers—

pektívájában az emberiséget egyáltalán nem fenyegeti túlnépesedés. A — marxizmus klasszikusai a malthusi elmélet bírálata során kifejtették, hogy ez az elmélet a kapitalista társadalom ténylegesen létező jelenségéből, a fö—

lös népesség meglétéből indul ki. Csakhogy megmarad a felületi jelenségnél és nem tudja, helyesebben: nem akarja tudomásul venni, hogy az emberek száma nem a létfenntartás, de a foglalkoztatottság eszközeihez képest sok.

Ezen a bajon pedig csak a technika, csak a tudomány nem tud segíteni, áll-—

jának azok bár teljes tárházukkal a kapitalista társadalom rendelkezésére, A népesség száma és az élelmiszer mennyisége közti ellentmondásnak meg—

oldásához az ellentmondást kiváltó társadalmi oknak, a kapitalista terme—f lési viszonyoknak megszüntetésére van szükség, mert a kapitalizmus a viszonylagos túlnépesedést és ezért a munkanélküliséget és a nyomort annak megannyi formájával megszüntetni nem volt képes a múltban és nem lesz képes a jövőben sem. Ebben leli magyarázatát az a tény, hogy a kapitalista szociológusok, közgazdászok és demográfusok újra és újra elő—

kaparják a szemétdombról és új, megtévesztő köntösbe öltöztetik Malthus kimustrált elméletét. A malthusi elmélet felélesztése többféle formát ölt;

Egyes szerzőknél durva kannibáli formában, az emberek tömeges pusztítá— _—

sát többé—kevésbé dícsérő nézetekben jelentkezik; másoknál —— és ez a többség —— leplezettebb a malthusi elméletek átmentése, látszólag elítélik Malthus túlzásait, korrigálják egyes tévedéseit, de csak azért, hogy elfogad—

hatóbbá, szalonképesebbé tegyék e nézetek lényegét.

Az újmalthusi elméletek mindkét formájával: a durván, brutálisan nyílttal és a finoman burkolttal egyaránt érdemes kissé részletesebben meg- ismerkedni, mert csakhamar nyilvánvalóvá válik, hogy a kettő közötti el- térés a hangban és a nézetekben sok tekintetben csak látszólagos. Ezt éppen , tanulmányunkban érintett kérdésben, a gazdaságilag elmaradott országok népesedési problémáiban elfoglalt álláspontjuk igazolja.

A legszélsőségesebb neomalthusianusokhoz tartozik William Vogt ,,A menekülés útjam! című hirhedt könyv szerzője, akinek életfilozófiája sze—- rint: ,,Ha nem tudjuk megállítani a népesség növekedését, fel kell adnunk (a. létért folytatott) további harcot"5 és aki szerint a világbéke megóvásá—

nak, az életszínvonal emelésének egyetlen útja az, ha világszerte erőteljes haréot kezdenek a születések számának gyökeres csökkentése érdekében.

William Vogt a népeknek, s ezek között a Szovjetunió és Kína népeinek cinikus módon azt javasolja: hogyha el akarják kerülni a háborút, akkor mindenekelőtt a háborúk egyik leghatalmasabb oka, a túlnépesedés ellen küzdjenek. Vogt azzal fenyegeti az emberiséget, hogyha nem vet drasztikus intézkedéssel — széleskörű születéskorlátozással, sterilizációval, a fogam—

zásgátló módszerek népszerűsítésével — gátat a népesség növekedésének, azaz ,,nem alakítja át az életmódját legteljesebb értelemben környezete korlátozott forrásai által diktált körülményekhez, akkor minden reményét feladhatja a civilizált élet folytatz'asa'tra."6

* William Vogl, Road to Survival. London. 1951.

5 William Voyt, Road to Survival. London, 1951.

** William Vagi. Road to Survival, London. 1951, 288, old. ._.,

606 REDEI Jano ; William Vogtot és társait különösen az nyugtalanította, hogy a XIX. 1 század második felétől kezdődően, de erőteljesen a XX. században az orvos- tudomány fejlődése, felfedezései következtében lehetségessé vált még vi—

5zonylag elmaradt országokban is a halálozások általános számát csökken—

teni és átmenetileg egyes államokban a lakosság természetes szaparodása emelkedni kezdett.7

A neomalthusi nézetek napjainkban újult erővel, jelentkeznek a bur—

zsoá népességtudományi folyóiratokban és könyvekben. Az élesedő nemzet—

közi ellentmondásokra, a súlyosbodó gazdasági nehézségekre, a gyarmati országok népeinek tűrhetetlen anyagi helyzetére a burzsoá szociológusok nem egészen újszerű módon úgy reagálnak, hogy az elsősorban az elmaradt

gazdasági-társadalmi körülmények okozta problémákat, illetve ezek meg- oldását népesedési térre terelik. Erre bizonyos mértékben —— el kell ismerni

—— alapot szolgáltat az a tény, hogy ma a gazdaságilag elmaradott országok—

ban a természetes szaporodás — a halálozási arányszám radikális csökke—

nése következtében —— valóban rendkívül magas. A természetes szaporo—

dásnak ez a magas arányszáma a burzsoá népességtudomány legkedvesebb témája. Az Egyesült Nemzetek Szervezete által rendezett római Népesedési Világkongresszus is figyelmét nagyrészt ennek a kérdésnek szentelte. A magas természetes szaporodás a gazdaságilag elmaradott országokban kü—

lönlegesen hálás téma az újmalthusi nézetek hirdetői számára, hiszen ezek az országok valóban igen sűrűn lakottak, iparuk fejletlen, mezőgazdaságuk elmaradott, a munkanélküliség nagyméretű. Figyelembevéve jelenlegi el—

maradott gazdaságukat, kapitalista termelési viszonyaikat, ezekben az or—

szágokban valóban ma az a helyzet, hogy a meglévő elégtelen mennyiségű . élelmiszernek egyre több gyomrot kell táplálnia. Rohamosan, évenként két,

— sőt három százalékkal növekvő népesség, gazdasági elmaradottság és ezért stagnáló mezőgazdasági termelés, tehát egyre nagyobb aránytalanság a né—

pesség számának és a rendelkezésre álló élelmiszer mennyiségének növe—

kedése között: kell—e ennél jobb alkalom, hogy Malthus szellemét a burn

* , zsoá szociológusok felidézzék? A malthusi nézetek keltegetése. azonban ma ravaszabb, körmönfontabb módon folyik, mint a múltban. A burzsoá demo—

gráfusok többsége látszólag elveti Malthus elméletét, nem azonosítja magát Vogt és társai durván, brutálisan nyílt nézeteivel, de lényegében, végkövet—

keztetéseiben visszatér Malthushoz. Hogy ezeknek a nézeteknek gyökereit világosan lássuk, vizsgáljuk meg részletesen: milyen új jelenségek tapasz—

talhatók a gazdaságilag elmaradott országok népesedési folyamataiban és hogyan szolgálnak ezek alapul a neomalthusi nézetek és praktikák eddi—

giekben még nem tapasztalt széleskörű elterjedéséhez. *

7 A népesség számának növekedése a nemnalthusianizmus híveit egyenesen ;) iómcgpuszlító háborúk dicséretére indította. Az amerikai Thompson például ,,Sok az ember"-címü könyvében így ír: ,,Hogy félreértés ne legyen, sietek kijelenteni, —— hogy én csak azt állitom, hogy a háború hosszú időszakon át a népesség növekedésének megakadályozására szolgáló hatékony módszer. Bizonyos esetekben még a né—

pességnek egy aránylag hosszú időn keresztül tartó csökkenésére is vezethet. Ha azt vetik fel, hogy álta—

lában inkább az éhség és a betegségek mint a háború e helyzet kiváliói, erre csak azt felelhetem. hogy igen gyakran a háború az a tényező, amely e boldogtalan események láncolatát elinditja. Természetesen ha kívánatos, hogy a népesség számának lassúbb növekedését érjük el, akkor találhatunk rá módot. hogy

;? kicslebb emberi szenvedéssel valósítsuk meg." (Warren S. Thompson, Plenty ol People. Lancaster. 1944.

. ol .)

E szenteskedő fogalmazásból nyilvánvalóvá válik, hogy Thompson lényegében a háború! is segit-"

ségül hivja a népesség száma növekedésének megakadályozására. '

A UAZDASAUILAG ELMABA'DOTT ORSZÁGOK NEPESEDESE 607

A NEPESEDÉSI FOLYAMATOK UJ IRÁNYZATA A GAZDASÁGILAG ELMARADOTT ORSZÁGOKBAN

?.

Elsősorban az orvostudomány fejlődése következtében és csak jelen—

téktelen mértékben az általános életszínvonal emelkedése folytán az em—

ber átlagos élettartama, amely mintegy 200 évvel ezelőtt 30—35 év volt, ma a legtöbb országban kétszeresére vagy több mint kétszeresére nőtt. A burzsoá források is elég egyértelműek abban, hogy a halálozások számának csökkenését, az átlagos élettartam meghosszabbodását, különösen az úgynevezett gazdaságilag fejletlen országokban nem az életszínvonal emelkedésének kell betudni.

A Rómában tartott legutóbbi Népesedési Világkongresszuson például az egyik előadó, S. P. Jain a következőket mondotta: ,,A legújabb halálozási adatok számos országban, amelyekről tanulmányomban szólok (az ún.

gazdaságilag elmaradott országokról van szó —— R. J.) azt mutatják, hogy erő- teljes közegészségügyi intézkedések a halálozási arányszám gyökeres csök—

kenését válthatják ki anélkül, hogy a népesség élelmezése szemmellátha—

tóan megjavulna. Japán és Ceylon ennek ékes példáját adjak. Az általános vélemény az, hogy Izraelben a csecsemőhalandóság gyökeres csökkenése ) inkább közegészségügyi intézkedéseknek, mint társadalmi és gazdasági vál—

tozásoknak volt köszönhető. A maláriajárvány megfékezése döntö hatással volt az általános halálozási, csecsemőhalandósági és gyermekhalandósági arányszám csökkenésére számos országban, különösen amikor ez az egész—

ségügyi kampány intenzív jellegű volt és az egész népességre kiterjedt".8 Hasonló megállapításokat olvashatunk az Egyesült Nemzetek Szervezete Népességi Osztálya által kiadott ,,A népességi irányzatok meghatározói és következményei" c. kiadványban.9

Figyelemreméltó ebből a szempontból, amit az Egyesült Nemzetek Szervezete 20. számú (A népesség növekedése és a gazdaságilag elmaradott országok életszínvonala c.) népesedési tanulmánya ir. ,,Magától értetődő fel—

tételezni azt, hogy a népesség növekedése, amely a csökkenő halálozási arányszámnak tudható be, egy nép egészséges gazdasági és fizikai helyzeté—

nek a következménye; és korábban valóban ebben az elgondolásban sok volt az igazság. A XVIII. és a XIX. században Európában a halandóság csökke—

nése és a népesség ebből következő hirtelen növekedése nagyobbrészt a tö—

megek magasabb életszínvonalának volt következménye . . ." (Ez a megálla—

pítás alig fogadható el ebben a formában. ——- R. J.) Majd a tanulmány így folytatja: ,,A gazdaságilag elmaradott országokban a halandóság és a gazda— , sági helyzet alakulása közti hasonló összefüggés többé nem áll fenn. A tudo—

mány képessé vált arra, hogy egy elszegényedett nép halandósági arányát gyorsan leszállítsa csak igen szerény anyagi ráfordítások révén és az élet anyagi körülményeinek nagyobb változtatása nélkül. Bámulatraméltó ered—

ményeket értek el olyan módszerekkel, mint például a DDT használata a,

3 S. P. Jain. M—ortality Trends with Special Attention to Areas of Higher Death Bates Népesedési Világkongresszus. 19.54. 6. old.

9 ,,A gazdaságilag fejletlen országokban tapasztalt halandóságcsökkenésre vonatkozóan a követ- kező . . . fontos körülményre kell felfigyelni... a csökkenés a halandóság terén nem tulajdonltható mindig a lakosság anyagi helyzete javulásának. Adatok vannak arról, hogy az élelmiszerek és nyersanyagok egy Söre eső termelése a; háború utáni években csökkent és ez a csökkenés a gazdaságilag fejletlen országokban volt a legnagyobb mértékű. Mindenesetre, úgy látszik. hogy a közegészségügy és az orvosi technika hozzá—

tárult az emberi élet fenntartásához és mcghossznbbitásához anélkül, hogy ez! a gazdasági viszonyok javu—

lása kisérte volna" (The Determinunls and (Tonseguences of Population Trends. United Nations, New Ybl'k, 4963. 60—61. old.)

—

608 , nana! mm

maláriát terjesztő moszkitók és mérgező le yek ellen, egyes ragályos beteg- 'ségekkel szembeni tömeges oltások, az eg szségügyi viszonyoknak aránylag nem költséges megjavítása, az ivóvizek megtisztítása. Az eredmények, külö- nösen a csecsemőhalandóság terén voltak figyelemreméltóak. Sok országban, ahol még a közelmúltban az összes gyermekeknek mintegy egynegyede, egy- ötöde egy éves kora előtt elhalt, a csecsemőhalandóságot 500/0—kal, vagy még ?

nagyobb mértékben is csökkentették.

Az a tény, hogy a várható élettartam meghosszabbodott, hogy keve—

sebb gyermek hal meg csecsemőkorban, egyáltalában nem jelenti azt, hogy a népesség jobban van táplálva, ruházva, kedvezőbb lakásviszonyok között él, mint azelőtt."10

Az idézett helyzetkép feltétlenül helytálló, ami benne meglep az talán éppen az őszintesége, nyíltsága. Ezzel az őszinteséggel és nyíltsággal a bur—

* zsoá demográfusoknak meghatározott céljuk van. A polgári demográfiának ez az_új realista irányzata, amely látszólag hátatfordít a malthusi tanítá—

soknak,11 végül is más fogalmazásban, körmönfontabb módon, lényegében ugyanazon dilemma elé állítja az emberiséget, mint azt a maga durván pri—

mitív és ezért ma már a burzsoázia számára nem szalonképes nézeteivel Malthus tette. Ez veti előre árnyékát abban a szónoki kérdésben, amivel a tanulmány szerzői mondanivalójukat folytatják: ,,És mit hoz a jövő? Lehet—

séges—e vajon az élet fenntartásához és kényelméhez szükséges javak ter—

melését olyan gyorsan növelni, hogy meghaladja a fogyasztók számának emelkedését, amelyet az életmentés eredményezett?",12 ,

A malthusi nézetekkel való szembefordulásnak másik, s ennél fonto—

sabb oka az, hogy a népesség korlátlan szaporodásáról és az élelem korláto- . zott növekedéséről készített malthusi sémákat az elmúlt 150 év tapaszta—

f lata minden téren megcáfolta. Az előzőkben idézett ENSZ tanulmány maga is megállapítja: ,,A történelem bebizonyította, hogy Malthus leegyszerűsí—

tette a népesség, s a gazdaság növekedésének törvényét, s a köztük lévő viszonyt. A termelés növekedését nem korlátozza okvetlenül a számtani haladvány és a népesség növekedését a mértani haladvány szerinti növe—

kedés mértéke. Olyan országokban, mint az Egyesült Államok és a Szovjet—

unió gyakorlata azt mutatja, hogy kedvezőbb körülmények között a terme—

1' Populalion Growih and the Standard of Living in Under-developed Countries. United Nations.

New York. 1954. 3—4. old.

, " A malthusi teóriák legalábbis szlnleg való megtagadásában közrejátszik feltétlenül az, hogy Malthus elmélete a széles tömegek, a felvilágosodott haladó értelmiségiek előtt is roppant népszerűtlen.

Marx és Engels haragtól és felháborodástól izzó szavai, amelyekkel Malthnst, ezt az embergyűlölő papot illették, csak kifejezése volt annak a megvetésnek és felháborodásnak, amelyet koruk felvilágosodott elméi, gyakran párt és társadalmi állásra való tekintet nélkül Malthussal szemben éreztek,

, Jellemző arra, hogy Malthus és a, malthusi elmélet mennyire népszerűtlen volt, hogy a XIX. és XX.

században a malthusi elméletek hirdetői kétségbeesett igyekezetet fejtettek ki, hogy mesterüket tisztára mos—

sak, Idézek például Malthus magyar hívei közül Kovács Gábornak ,,Vér és kenyér" című könyvéből: ,,Mjnd—

ebből csak az tűnik ki, hogy Mallhus nem volt az a fekete lelkű és szívtelen pap, akinek ellenségei sorá—

) ból rendesen azok tüntetik. fel, akik könyve idevágó részeit talán el sem olvasták." (Kovács Gábor: Vér es

kenyér, Debrecen, 1918. 17, old.) —

Hasonlóan szólt a Magyar Statisztikai Társaság 1935. november 26—i emlékülésén Balás Károly: Malthns és a népesedés mai problémája cím-ú előadásában. ,,Malthus . . . természeténél fogva jószívű, emberszerető és derült kedélyű egyéniség volt, —— nem pedig keményszívű, sötét, fanatikus, vagy vallási rajongó, aminő- nek ellenfelei festették, akik személyesen többnyire nem is ismerték . . (Statisztikai Szemle, 1935. 111.

949. old.)

Más esetben pedig Malthust úgy próbálják megmenteni és igazolni hivei, hogy helyesbítik, korrigál—

ják mesterük legdurvább tételeit Pl. Balás Károly A népesedés e. könyvében igy ir: ,,Malthus munkájá—

nak az abszolút túlszaporodás rémével: ti. a tápláléknak az emberiség fenntartására elégtelen voltával való fenyegetése úgy tekintendő, mint kimutatása egy olyan végso veszedelemnek, melybe az emberiséget vagy annak egyes csoportjait belesodorlpatja, a szaporodás, a népesedés terén való előrelátás hiánya."

(Budapest, 1955. 293. old.)

" Population Growth and the Standard of Living in Under-developed Countries. United Nations.

New York. 1954. 4. old. '

A GAZDASÁGILAG ELMARADOTT ORSZÁGOK NÉPESEDÉSE 609

lés meghaladhatja a lakosságnak még igen gyors növekedését is, s ez hosz—

szú időn át így folytatódhat."13

Az utolsó másfél században tehát sem a népesség növekedése, sem a létfenntartási javak termelése nem alakult úgy, ahogyan ezt Malthus kép—

zelte. Malthus annak idején azt állította: ,,Biztosan monhatjuk tehát, hogy a népesség, ha nincs gátolva, megkétszereződik minden huszonöt évben, vagyis növekszik mértani arányban."14 Ezzel szemben 1750-ben kb. 700 millió volt földünk lakossága, és 100 év alatt, 1850—ig nem tizenhatszoro—

sára nőtt, ahogyan Malthus jövendölte, hanem alig valamivel több mint másfélszeresére, 1950—re pedig nem 256—szorosára, hanem három és fél—, négyszeresére. Napjainkban az emberiség szaporodásának üteme nagyobb, mint bármikor történelme folyamán, eléri az évi 1—11/2 százalékot. Ilyen körülmények között is —— empirikus becslések alapján — a föld lakossá- gának növekedését a következő harminc évben csak 25—500/0-osnak téte- lezik fel. Ezzel szemben a létfenntartási cikkek és a mezőgazdaság terme- lésének a növekedése az utolsó 150 évben nagyobb ütemű volt, mint a lakosságé és a tudomány megállapításai szerint pedig történelmi távlatok—

ban is még jelentősen szaporítható.15 Ezek a tények, amelyek a burzsoá országok nem kommunista tudósainak egyértelmű és egybehangzó számi:

tásain alapulnak, új taktika folytatására késztetik a burzsoá demográfuso—

kat. Ha a tudomány tényei nézeteiknek nem kedveznek, egyszeriben ezek a tények többé nem lesznek fontosak. A burzsoá demográfusok tehát most már kezdik kétségbevonni, hogy egyáltalán van-e gyakorlati értelme az olyan elméleti számitgatásoknak, hogy a tudomány, a technika akár leg- minimálisabb igénybevételével hogyan emelhető a fogyasztási cikkek ter—

melése. amikor szerintük a termelés emelésének gyakorlati megvalósítása, a tudományos eredmények valóraváltása elé leküzdhetetlen akadályok tor—

nyosulnak. Mik ezek az akadályok? Szóljon erről az ENSZ már idézett je- lentése: ,,A tudósok kifejtették, hogy mindenesetre nincs sok gyakorlati értéke az olyan számitgatásoknak, hogy mennyi embert tud a föld feltehe- tően eltartani, ha minden erőforrását teljesen igénybeveszik. Az emberi gyarlóság következménye az, hogy ami technikailag lehetséges, gyakorlati—

lag nem mindig vihető végbe. Tudatlanság, kapzsiság, visZálykodás, előité—

let, babona és a hagyományokhoz való vak ragaszkodás megakadályozza, hogy az ember meg is valósíthassa azt, ami hatalmában áll, még akkor is, ha különben a válaszút a nyomor és éhezés. A népesedési probléma realista

felfogása feltétlenül figyelembe kell hogy vegye ezeket a tényeket."16

Ezek a mondatok egy önvallomással érnek fel. Tehát többé nem a Malthus által hirdetett megmásíthatatlan természettörvény szab gátat az emberi nyomor megszüntetésének, hanem csak ,,az emberi gyarlóság, a tu—

datlanság, a kapzsiság és a viszálykodás." Malthusnak nem volt igaza. Le—

egyszerűsítette a kérdést, amikor tagadta, hogy az élelmiszertermelés a lakosság növekedésével lépést tarthat; elméletileg az élelmiszertermelés a

" ll. 07 2. old.

" T. R. Malthus, Tanulmány a népesedés töiwényéről. Budapest, 1902. 4. old.

" 1954 szeptemberében Rómában tartott népesedési világkongresszusra beterjesztett egyik jelentés (W. ll. Pauley: Possibilities of lnrreavsing the Supply of Food and Agricultural Products by Exploitation of New Areas and Increasing Yield) szerint anélkül, hogy új területeket vonnak művelés alá és az agro—

techni—kát az átlagos fejlettségű mezőgazdasági szinvonal fölé emelnék, zi világ növénytermelése legalábbis megduplázható. ugyancsak igen mérsékelt becslések szerint az állati termékek termelési szinvonalát ötszö—

rösére lehet emelni "

" Population Growth and the Standard ot,],iving in Under—developed Countries. United Nations, New York. 1954. 1. old.

sw

tudomány eredményeire támaszkodva jobban növelhető, mint ahogyan a

; lakasság szama emelkedik, csak éppen jelenleg az emberiseg nem kepes ezeket a technikai erőket mozgásba hozni; ezért vegulis Malthusnak igaza van: fennáll az aránytalanság a lakosság száma és az élelmiszermennyiseg növekedése között. Igy tér vissza rejtekajtón az a Malthus, akit latszolag a burzsoá tudósok a főkapun kitessékeltek.

A. reakciós burzsoá demográfia szavakban malthusellenes, valójában azonban kendőzött módon mégis malthusi irányzatának éppen a fentiekben megfogalmazott nézetek alkotják velejét. Némileg eltérő fogalmazassal az ' a gondolat tér vissza, hogy az ember képtelen a valosagban rendelkezesre álló technikai és tudományos lehetőségeket megnyergelni, s ezert tovabbra is az a dilemma áll az emberiség előtt: vagy radikálisan csokkentik a nepes—

seg szaporodásának ütemét, vagy a biztos nyomor, az ehseg, az ehhalal var az emberiségre.

A malthusi nézetek élesztgetése különösen erőteljesen folyik a gyar—

mati, gazdaságilag függő országok népesedési problémáinak tárgyalása során. A már említett, és aránylag egyszerűen megvalósítható egeszsegügyi intézkedések eredményeként a legtöbb gyarmati országban a halálozási és különösen a csecsemőhalandósági arányszám —-— bár még mindignmagasabb az európai országokénál —— az utolsó évtizedekben radikálisan csokkent.

ldézzük erre vonatkozóan a következő adatokat:

Halálozás ezer lélekre

Egyiptom ... 26,5 (1925—29)

193 (1951) Mauritius-szigetek ... 26,6 (1925—29)

16,1 (1953) Mexikó ... 25,5 (1925—29)

15,6 (1953) Puerto Rico ... 21,1 (1932—34)

9,1 (1952) Chile ... 26,4 (1925—29)

13,2 (1953) Ceylon ... 24,9 (1925—29)

10,9 (1953) India ... 24,3 (1925—29)

13,6 (1952) Japán ... 19,8 (1925—29)

8,9 (1953)

Persze ugyanakkor még sok gazdaságilag elmaradott országnak a ha—

landósága viszonylag magas. Például Guatemaláé 1953-ban 23,2 volt, Bur—

máé 33,5, s ehhez hozzá kell tenni, hogy számos, igen kedvezőtlen halan—

dóságú vidékről, s éppen azokról, ahol a viszonyok a legelmaradottabbak, nem rendelkezünk megfelelő adatokkal. A halandóság csökkenése össze- függésben van azzal, sőt nagyobbrészt annak következménye, hogy ezekben az országokban a csecsemőhalandóság arányszáma jelentősen csökkent; Ezt -mutatják például a következő adatok:

REDE! sem ,

A GAZDASÁGILAG ELMARADOTT ORSZÁGOK NÉPESEDESE 61].

1000 éiveszüietett közül egy éves kora előtt meghalt

Mauritius—szigetek ... 126,5 (1925—29) 93,5 (1953) Costarica ... 170,3 (1925—29)

83,3 (1953)

Mexico ... 194,3 (1925—29)

94,5 (1953) Puerto Rico ... 1283 (1932—34)

63,1 (1953) Ceylon ... 174,0 (l925—29)

712 (1953) Japán ... 140,8 (1925—29)

49,4 (1952)

Ugyanakkor a csecsemőhalandóság arányszáma még igen sok gyarmati országban a 100 fölött van: Guatemalában például 102,7, Chilében 111, Peruban 1143, Burmában 230, a Fülöp—szigeteken 108,'7 volt a csecsemő- halandósági arányszám 1953—ban.

Igen sok ázsiai, afrikai és latinamerikai országban a lakosság termé—

, szetes szaporodása meghaladja jelenleg az évi két százalékot; néhány or—*

szágban a halálozási arányszám csökkenése olyan radikális volt, —— a szü—

letési arányszám ugyanakkor megmaradt korábbi aránylag magas színvona- lán ——- hogy a népesség évi szaporodása egyes években a 3 százalékot is meghaladta. Ez a helyzet például Mexikóban, Maláj—földön és Ceylonban.

A NÉPESEDÉSI FOLYAMATOK ALAKULÁSA A XIX. SZÁZADVÉGI EURÓPÁBAN ÉS NAPJAINKBAN A GAZDASÁGILAG ELMARADOTT

ORSZÁGOKBAN

A természetes szaporodásnak az a magas üteme, amely ma a gazdasagi—

lag elmaradott országokban tapasztalható, —— történelmi tapasztalatok sze- rint —— alig tartható fenn. Aránylag magas volt a természetes szaporodás a múlt század évtizedeiben igen sok európai országban, amikor ezek az országok a kapitalista iparosodás és városiasodás kezdeti időszakában vol- tak és amikor az orvostudomány felfedezései, a védőoltások, bizonyos, arány- lag egyszerűen végrehajtható közegészségügyi és higiéniai intézkedések nyo—

mán, és a kulturális színvonal emelkedése következtében lecsökkent halálo- zási arányszám átmenetileg még viszonylag magas születési arányszámmal párosult. Természetesen az orvostudomány akkori helyzete nem tette lehe—

tővé a halandóság olyan mérvű csökkenését, mint az napjainkban tapasztal-—

ható. Az ENSZ Népesedési Osztálya által összeállított ,,Népesedési irányza—

tok meghatározói és következményei" c. kiadvány például ismerteti, hogy hat európaifés egy amerikai államban (Dánia, Anglia és Wales, Francia—

ország, Hollandia, Norvégia, Svédország és az amerikai Massachussetts ál—

lam) a születéskori átlagos várható élettartam 1840 és 1890 között a férfiak-

'612

nál 6,2 évvel, a nőknél 6 évvel hosszabbodott meg. Svédországban például 1851 és 1900 között a csecsemőhalandóság 27,9%—kal, az 1—4 éves korúak halandósága 15,6%—kal, az 5—14 éveseké 10,1%—kal volt alacsonyabb, mint 1800 és 1850 között.17 Ugyanakkor ezidőtájt —— bár a születések számának csökkenése már több évtizede megkezdődött —' a csökkenés üteme igen lassú volt és ez az arányszám még aránylag magas színvonalon mozgott. Angliában és Walesben a születési arányszám 1881—1890 között évi átlagban 32,5 1891—1900 között 29,9 volt. Belgiumé 1881—1890 között 30,2, 1891—1900, között 29,0. Dániában 1881—1890 között 32,0, 1891—1900 között 30,2, Svéd—

országban 1881—1890 között 29,l, 1891—1900 között 27,1 volt. Mindennek 'megfelelően a századforduló idejen igen sok európai országban a lakosság

x,

_ évi átlagos növekedése meghaladta az 1,1——1,2 százalékot; nem egy helyen ],3——-1,4 százalék volt. (1930 és 1940 között az európai országokban a lakos—

ság évi növekedése csak O,8 százalék volt.)18

Az 1. sz. összefoglaló tábla, amely néhány európai ország születési, ha-

lálozási és természetes szaporodási arányszámait tartalmazza, elég világo—

san mutatja, hogy a halálozási arányszám csökkenése a múlt század hetve—

nes éveitől kezdve radikálisabb volt, mint a születési arányszámé és ennek _ következtében a lakosság természetes szaporodása 1870 és 1910 között álta—

lában emelkedett.

Az átmeneti emelkedés tehát a vizsgált országokban — és ez többé- kevésbé valamennyi európai államra érvényes —- három-négy évtizedig, az első világháború kezdetéig tartott. Az első és második Világháború közti ' időszakban —— amint erre utaltunk —- a születések száma elég meredeken csökkenni kezdett. A második világháborút követően emelkedett a születé- ' sek száma, de ez az emelkedés is csak átmenetinek bizonyult, 1949—1950—

:től kezdődően majdnem valamennyi európai országban a születések száma ismét csökkenni kezdett.

" ThedDeiermvin'ants ami (Zonseguenees oit' I'opurlaiion Trends. United Nations, New York. 1933.

54. és 55. ol . '

" A születések és halálozások csökkenésének ez az előbbiekben említett iáziseltolődása a múlt szá zati utolsó évtizedében és a XX. század elsó évében a nettó reprodukciós aránysz—ámnak egy sereg európai országban aránylag magas értékeit váltotta ki. Dániában például a nettó reprodukciós arányszám, amely lM—ben IAOB volt, lSGő—igm-as évek átlagában i,509, le—lmö, évek átlagában pedig lám-re emelkedett. A későbbi évtizedekben a nettó reprodukciós arányszám — a. születések számának állandó csökkenése következtében állandóan esett, s a 30-as években már az egy alatt volt. Csupán a háború után kezdett a reprodukciós arányszám némileg emelkedni, azonban még (az 1956. évi szinvonal l,l42) mindig nem érte el az 192i—25—ös évek átlagos mea-es arányát. Hasonlóan Svédországban a nettó reprodukciós arányszám az 1870—től 1910—ig terjedő negyven évben magasabb volt a 10 éves átlagok szerint (1,454, 1g455, I,435 és 15429) mint az 184046] WTO-ig terjedő harminc év 10 éves átlagaiban (LS-94, 1348, 15329). A nettó reprodukciós arányszám; a későbbiekben tovább süllyedt és a két világháború között általában mindig egy alatt volt. A két világháborút követő esztendőkben a: nettó reprodukciós arányszám UE, i,l'7 között:

ingadozott. Finnországban a nettó reprodukciós arányszám az 1890—töl 1900—ig terjedő évtizedben átlagosan 154185, 190146! Nio—ig terjedő évtizedben pedig 1430 volt. FinnorSzágban is, mint a többi emlitett államban a két világháború között számos évben ez az arányszám az egy alá süllyedt, a háború után azonban a reprodukciós arányszám erőteljesen emelkedett. Egyes években (1947: 1512, 1948: Löw) meghaladta a korábbi arányszámokavt is. Amint R. R. Kuczynski írja (lásd: The Balance of Births and Deaths. New York- 1928.): ,,A' múlt század iii)-as éveiben a nettó reprodukciós arányszám Németországban. Dániában, Svéd- Észak-Európa többi országa-iban, Franciaország és Irország kivételével, ahol az egy nő által világra—

hozott és amelyek a maguk részéről szülőkké váltak, átlagban három volt. Ez azt jelenti, hogy a népesség száma két generáció alatt megkérszerezódik. A körülmények többé-kevésbé hasonlóak voltak a Nymga—t- és Észak-Európa többi országaiban, Franciaország és irország kivételével ahol az egy nő által világra—

hozott gyermekek száma. átlagosan kettő volt; a; népesség itt csak egy-szerű reprodukcióra volt képes. 1926—

ban Dániában és Finnországban a nettó reprodukciós arányszám l,] volt, de Franciaországban és Svéd—

országban és különösen Angliában és Németországban kevesebb mint egy. Egy nő által világrahozott fiúk és lányok, tehát a későbbi apák és anyák száma 1926-ban még mindig magasabb volt mint a kettő a kis országok némelyikében, de kevesebb volt mint kettő a nagyobb országokban. Az átlagos szám mintegy 139 volt. Ez azt jelenti, hogy a nepesseg többé itt már nem is reprodukáiódik." (l. köt. sit—%H.%M.) Mindehhez tegyük még hozzá, hogy a születési mozgalom megélénkülése, amely a, második világháborút követően volt tapasztalható a, nyugati országokban, csak átmeneti volt és a születések száma 194913). években ismét vsökkenni kezdett.

_A GAZDASÁGILAG ELMARADOT'I' ORSZÁGOK NÉPESEDESE nől-3 *

1. sz. tábla '

A születési, halálozási és természetes xzaporodási arányszám néhány európai államban*

i 1861—70 ; 1871—80 1881—90 1891—904 1901— 'LOí 1911—20 1921—25 1926—30

Ora/tág : ; . l

?. években ezer lélekre esett

a) születés

Anglia ' * § *

és WaIes L 35,2- 35,4 § 325) 294; :7,2 1 21,s * 19,9 m;:

Beigium ... ! 32,0 32,3 ; 303 29,0 26,2 17,7 20,4 18,6

Dánia ... 1 30,7 31,4 ! mo ! 303 28,7 24,9 22,3 19,4

Olaszorezág 1 36,9 ! 37,8 ! 343) 32,7 * 27,2 ! 293 26,8 ,

Románia mao % 35,0 ; 41,4 ) 40,6 _ 39.63 ! 314 319 35,2 f

Svédország ... 3194 : 305 § 29,1 § 211 $ 255 § 223 19,1 15,9 '

b) halálozás

Aligha. , § ? 5 ,, ? V E É , í ,

es Wales 22,5 ; zu _ 19,1 18,2 la,], 14,4 12,2 12,1

Belgium ... 244 ! 22,6 20,5 ' 19,2 165 § 15,3 13,4 13;

Dánía. ... — mg , 19,4 18,6 1 175 14,2 13,0 l 11,3 11,1_

Olaszország 29,9 % 274 1 243 21,6 § 20,6 * 17,3 16,0 _ Románia ... 26,1 31,:; : 27,5 ; 293 ! 253; E 28,7 ? 23,0 21,2

Svédország ... ! 203 ; 133 § m,!) § 163 1 145; § M,?)vi 124 12,1

az) természetes szap orodás

Anglia ! ___—___i 1 § !

és Wales 12,7 14,0 13,4 11,7 ms 1 7,4 7,7 4,6

Belgium ... 7,6 9,7 9,7 9,8 9,7 24 7,0 4,9

Dánia ... 10,8 12,0 13,4 m,? 145 11,9 11,0 s,3

Olaszország . . . . . 7,0 10,7 10,7 6,6 123 10,8

Románia 6,9 g,"! " 13,9 ! 11,4 s,? 14,9 14,0

Svédország ... 112 S 12,2 § 12;2 zs ; 7,0 _3,8

* Laky Dezaő: Népesedéspolitika. Budapest,, 1938. c. művének 22. oldalán közölt'táblázat alapján.

Megjegyzés: A bekeretezett, rész a természetes szaporodásban bekövetkezett átmeneti emelkedést; mutatja.

A természetes szaporodás arányszámának ezt a múlt század utolsó év—_

tizedeiben az európai országokban tapasztalt átmeneti emelkedését hason—

lítsuk össze azzal az emelkedéssel, amelyet napjainkban a gazdaságilag el—

maradott országokban tapasztalunk. Ez utóbbit mutatja a 2. sz. tábla.

Megjegyzés: A bekeretezett rész a természetes szaporodás erőteljes emelkedését, mutatja.

2. sz. tábla 1000 lélekre eső születés

Ország 13222 1332 ággá Égi 1940 1942 1944 1945 1946 1947 1948 3949 1950 1951 19511953

Egyiptom .. 42,8 43,9 43,7 42,8 41,3 37,6 39,8 4?,7 41,2 43,6 42,7 4],8 44,4 44,7

* Mauritius-

jigzigetek 37,6 37,5 30,9 33,8 29,1 32,5 43,4 38,4 38,4 43,7 43,4 45,6 49,7 47,5 48,1 46,3_

Guatemala. . 61,0 58,1 51,1 47,2 48,2 46,4 46,6 48,7 48,2 52,2 51,9 51,6 50,9 523 514) . Costa Rica,? 43,4 46,2 44,6 44,5 44,6 42,6 43,3 45,9 41,3 44,5 43,9 43,2 46,5 47,6 54,8 53,9 V'Mexikó ... 31,4 33,3 44,5 43,5 44,8 45,5 44,2 44,9 43,7 46,1 45,2 44,7 46,0 44,2 43,9 44,6

,Puerto Rico . 40,6 39,1 38,6 40,2 40,6 41,9 41,6 42,2 40,2 39,0 39,0 37,7 39,5 34,8

—Chile ... 39,3 41,7 34,9 32,9 33,4 33,1 32,2 33,3 32,4 33,8 33,7 33,2 324324 33,6 36,1 Ceylon ... 38,5 40,6 37,8 35,7 35,8 36,7 37,1 36,7 38,4 39,4 40,6 39,9 40,4 40,5 39,5 39415 India ... 33,0 33,5 34,0 33,8 32,0 29,5 25,8 28,0 28,8 26,4 25,2 26,4 24,9 24,9 24,8 .

Malájföld. . . ; . 37,0 40,2 40,7 35,0 43,0 403 43.59 42,0 43,6 JAA 433 7000 lélekre eső halálozás

[Egyiptom .. 25,7 26,5 27,1 26,9 26,3 28,2 26,0 27,7 25,0 _21,3 20,4 20,ü 19,1 193

** Mauritius-

szigetek 32,7 26,6 31,6 27,3 25,4 29,1 27,2 36,0 29,3 20,0 24,0 16,4 13,8 1.4,9 14,9 lő,!

Guatemala.. 25,7 29,9 26,2 26,5 . . 24,6 24,7 23,5 21,8 21,9 19,6 24,2 23,2 Costa Rica. . 22,3 23,2 22,3 20,0 17,3 19,9 15,8 14,6 13,9 14,9 13,2 12f7 12,2 ll,7 11,6 ll,7

Mexikó ... 25,1 25,5 25,6 23,3 23,2 22,8 205 195 19,4 16,6 16,9 17,7 16,2 17,2 14,9 15,6

Puerto Rico . . 21,1 19,0 18,4 16,6 14,8 14,2 12,9 11,8r12,0 10,6 9,9 10,0 9,1 SJ t/Chile ... 31,0 26,4 24,5 23,7 21,6 20,3 19,5 20,0 17,2 16,7 17,4 18,1 15,7 15,7 13,8 13,2 Ceylon ... 28,9 24,9 22,4 24,5 20,6 18,6 21,3 22,0 20,3 14,3 13,2 12,6 12,6 12,9 12,0 DJ,!) [India ... 26,8 24,3 23,7 226 21,1 21,4 24,4 22,0 18,7 19,5 17,0 15,8 lő,] 14,4 13,6 .

Malájföld 21,6 20,8 20,1 20,0 19,4 16,3 M,? 15,8 15,3 13,6 12,4 1000 lélekre eső tm'mn'szetes szapor adás

, —— 1 l —

Egyiptom .. 17,1 16,4 16,6 15,9 15,0 18,4 13,8 15,0 16,2 21,3 22,3 21,2 25,3 25,4 . _Mauritius-

szigetek 4,9 10,9 -0,7 5,5 3,5 3,4 15,2L 2,4 8,1 13,7 19,4 19,2 25,9 22,6 23,2 19,2

Guatemala,. 35,3 28,2 24,9 20,7 . . . 27,5 27,4 29,8 29,0 32,8 26,8 . Costa Rica. . 21,1 23,0 21,7 22,5 27,3 22,7 27,5 3313 , 30,7 30,5 34,3 35,9 43,2'42,2

*Mexikó ... 63 7,8 18,9 20,2 21,'1 22,7 23,6 '25,4 24,3 29,5 28,3 27,0 29,8 27,0 29,0 29,0 Puerto Rico 19,5 20,1 20,2 23,6 25,8 '26,7 29,1 27,7 30,4 26,7 Chile ... 6,3 15,3 10,4 9,2 11,8 12,8 13,7 13,3 1657 16,7 19,8_ 22,9

'— Ceylon ... 19,6 15,7 15,4 11,2 15,2 18,1 15,8 27,8 273 27.5 285

India ... 6,2 9,2 10,3 11,2 11,0 s,1 1,4 6,0 7,8 10,5 II,-2

Malájföld 15,4 19,4 20,6 ' ' 26,2 28,3 30,s 313

———-—-——h—-

A GAZDASÁGILAG ELMARADOTT ORSZÁGOK NÉPESEDESE 615,

A két tábla adatainak összevetése alapján a következőket állapíthatjuk meg:

1. A természetes szaporodásnak a halálozási arányszám csökkenése révén elért emelkedése a gazdaságilag elmaradott országokban a második világháborút követő években sokkal magasabb szinten következett be, mint az a múlt század utolsó évtizedeiben Európában történt. Az európai orszá- gokban a természetes szaporodás arányszáma ezidőtájt 9,7——14,5 ezrelék között ingadozott. A második világháborút követő években a természetes szaporodás a gazdaságilag elmaradott országokban 15 és 43 ezrelék közötti értékeket mutat, a legtöbb vizsgált országban állandóan a 20 ezrelék fölött , van.

2. A természetes szaporodásnak ez az átmeneti emelkedése az európai országokban körülbelül 30—40 évig tartott. A gazdaságilag elmaradottorm szágokban ez a folyamat a második "világháború utáni években indult meg, tehát mintegy egy évtizede tart és általában emelkedő irányzatot mutat.

A születések, illetve halálozások számának ezt az eltérő alakulását a XIX. századvégi Európában és napjainkban a gazdaságilag elmaradott or—- szágokban a mellékelt ábra is jól szemlélteti. (Lásd a 616. oldalon.)

Mi e jelenségeknek, illetve e két jelenség között észlelt különbségnek a magyarázata?

A következőkben magyarázatként felhozott érvek persze csak nagy általánosságban és fenntartással fogadhatók el, mivel e jelenségek egészen pontos okainak kiderítéséhez szükséges volna a népesedési arányszámokat társadalmi osztályonként is vizsgálni, figyelembevenni az egyes országok népességének eltérő kormegoszlását és mindazokat a gazdasági, kulturális, erkölcsi, vallási, egészségügyi tényezőket, amelyek a népesedési mutatók"

alakulására hatással vannak. Mégis nagy vonásokban a természetes szapo—

rodás emelkedésének ez az eltérő mértéke a múlt század végén az európai országokban és a második világháború utáni időkben a gazdaságilag elmara—

dott országokban azzal magyarázható, hogy a születési és halálozási arány—

szám csökkenése Európában aránylag hosszú folyamat volt, amely a halálo- zások esetében részben az orvostudomány még viszonylag lassúbb fejlődé—

sével, a születéseknél a városiasodás, a kapitalista iparosítás több évtizedre kihúzódó fejlődésével volt kapcsolatos. Azt is figyelembe kell venni, hogy a halálozás csökkenése Európában a múlt század derekán egy a gazdasági—

lag elmaradott országok halandósági arányszámához képest viszonylag ala—

csony színvonalról indult el; ez pedig e csökkenés viszonylag lassúbb üte—

mét megmagyarázza.

Például a halandósági színvonal az európai országokban a múlt század GO-as éveiben Angliában 22,5, Dániában 19,9, Svédországban 20,2, Belgium—

ban 24,4 ezrelék volt; ugyanakkor a gazdaságilag elmaradott országokban a második világháború befejezésekor Egyiptomban 27,7 ezrelék, a Mauri- tius—szigeteken 30 ezrelék körül. Néhány gazdaságilag elmaradott ország- ban a halálozási arányszám csökkenése már korábban, az első világháború befejezése után megkezdődött; itt a halálozási arányszám az 1920—24—es években a következő értékeket mutatja: Chilében 31,0 ezrelék, Ceylonban 289 ezrelék, Indiában 26,8 ezrelék.

Az a tény azonban, hogy a második világháborút követően a gazdasá—

gilag elmaradott országokban a halálozási arányszám csökkenése részben