142 I R O D A L O M . 142
adatlan naplófüzet). Éppen ilyen tévesen igazítja ki Révész Margitot, midőn tőle eltérőleg a Teréz eszménye cím alatt ismert, de a pálfalvi levéltárban két- szeri kutatás dacára sem lelt irat keletkezését 1793-ra teszi (148. 1.), holott belső és külső okok későbbi keletkezési időre mutatnak. Ezen tárgyi tévedése- ken felül, bár az ismert adatok világításában a szerző által megrajzolt kép teljesen hű, mégis csak külső kép, nem is sejteti azokat a belső történéseket, mc-lyck a Naplók első évfolyamainak fő tárgyai, azokat a küzdelmeket, melyek- kel Brunszvik Teréz a nevelő legfőbb kellékeit alapjában véve nélkülöző egyé- niségét annyira tudta formálni, hogy csakugyan találó lehessen Kemény Ferenc szellemes megállapítása: „Nem volt hivatásos nevelő, de a nevelésre hivatott"
(165- ' Czeke Marianne.
Julius AVolf: Die römische Kaiserzeit. Mit 8 Tafeln. V I I I + 286 1. Frei- burg in Br. 1932. Herder. 6"70 M.
Ez a könyv méltó kötete a Herder-cégtől kiadott nagy vállalatnak:
Geschichte der fiihrenden Völker. Szemléletesen tárja elénk a római birodalom állami emelkedését, de ugyanakkor erkölcsi süllyedését. A munka gerince az államfejlődés története. De különös gonddal dolgozza ki a szerző az erkölcsi, szellemi, gazdasági és vallási kor-motívumokat is. Ügy m u t a t j a be a birodalom belső erkölcsi-szellemi felőrlődését, hogy azután természetszerűen támad fel előttünk a nagy impérium fokozatos külső hatalmi összeomlása is. Az antik világnak a kereszténységgel való küzdelme, majd a római államtestnek a ger- mánoktól való szétszaggatása drámai erővel, de mindig történeti forráshűség- gel és tárgyilagossággal van jellemezve. A könyv jó állam- és kultúrtörténeti háttérül szolgál a császárság nevelési intézménycinek megértéséhez is. K.
Walter Hübner: Didaktik der neueren Sprachen. (Handbuch des Unterrichts an höheren Schulen. Band 12.) Moritz Diesterweg, Frankfurt a. M., 1929. — 242 lap. Ara vk. 8-40 RM.
Kurt Schwedtke und Rudolf Salewsky: Arbeit und Forschung der Jugend.
Wege und Ziele des neusprachlichen Unterrichts nach praktisciien Er- fahrungen. Lipsius und Tischer, Kiel u. Leipzig, 1930. — 239 lap. Ara
vk. 8 RM.
'Dr. Adolf Krüper: Die arbeitsunterrichtliche Ausgestaltung des neusprachli- chen Unterrichts. (Handbuch des Arbeitsunterrichts für höhere Schulen von Fr. Jungbluth. 7. Heft.) Moritz Diesterweg, Frankfurt a. M., 1929.
— 76 lap.
Kari Ehrké: Methodik des neusprachlichen Unterrichts. F. A. Herbig, Ber- lin, 1928. — 75 lap.
A háború utáni módszertani irodalom két legnagyobb élőnyelvtanítási módszertanának (Philipp Aronstein, Methodik des neusprachlichen Unterrichts, I—II., és Ernst Ottó, Methodik und Didaktik des neusprachlichen Unterrichts) megjelenésekor úgy látszott, hogy a nyelvtanítási módszer legfontosabb kér-
I R O D A L O M . 143
dései tisztázva vannak és újabb szempontok szerint írt módszertan hosszabb ideig nem igen fog következni. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor az utóbbi években egész hosszú sora jelent meg a kiváló módszertanoknak.
Ezeket az jellemzi, hogy valamennyi két újabb oktatási elvnek, a munkaisko- lái és a müvelődésrajzi (Kulturkunde) elvnek a modern nyelvek tanításába való bevitelét hangsúlyozza. Nagyjában valamennyi azokon a csapásokon halad, amelyeket Wilhelm Vietor, Max Walter, Wilhelm Münch és a reform- mozgalom más kiváló képviselői kijelöltek. Valamennyien felhasználják az el- múlt félszázad fontosabb módszertani vívmányait, de a tanítási és tanulási munka beállítása, a tanár és a tanuló szerepe és viszonya, az anyagkiválasz- tás és feldolgozás szempontjai lényegesen megváltoztak. Az utóbbi évek gazdag terméséből a fenti négy munkát azért ismertetjük együtt, mert többé- kevésbbé kiegészítik egymást.
Első helyen kell megemlítenünk Walter Hübner müvét. A könyv felöleli a nyelvtanítás egész. területét. Egy rövid történeti áttekintés után hosszabb fejezetben tárgyalja a modern nyelvi tanulmányoknak műveltségi értékét és művelődési célját, sok tekintetben egészen új szempontok szerint. Különös figyelmet érdemel a modern nyelvi oktatás nevelői feladatairól, valamint a munkaiskolái eljárásról és a müvelődésrajzi elv alkalmazásáról szóló fejezete.
Azután a nyelvtanítás gyakorlati vonatkozásairól értekezik, nevezetesen a helyes kiejtés, az írás, a szókészlet, a nyelvtan és az olvasmány tanításáról, illetőleg tárgyalásáról, Szól még az érettségi vizsgálatok írásbeli és szóbeli kérdéseiről, végül kimerítő irodalmi tájékoztatót ad. A könyvnek különös értéket ad a meggyőző, mélyenjáró elméleti megalapozás. Gyakorlati példákat nem közöl. A szerzőnek a nézete az, hogy mintaleckéknek nincs sok értékük.
Egészen más a nézetük a következő mű szerzőinek. Salewsky és Schwedtke a gyakorlat emberei, könyvük a saját gyakorlatukból nőtt ki: „Es ist alsó ein Buch aus der Praxis für die Praxis", mondják a szerzők. Nem vitatkoznak más módszerekkel, nem bírálgatnak, hanem a saját maguk el- járását adják úgy, ahogy elméleti elgondolásaik és tényleges gyakorlatuk során kialakult. Nem elméleti fejtegetéseket közölnek, hanem gyakorlati uta- sításokat. „Es schien uns besser, Richtlinien aufzustellen, nach denen verfah- ren werden kann, verschiedene Wege zu weisen und nur gelegentlich Proben dessen zu geben, was wir auf diesen Wegen erreichen konnten." Könyvüket jellemzi a következő szempontjuk: „Als Hauptgesichtspunkt für die Gestal- tung unseres Unterrichtes habén wir uns stets folgendes vor Augen gehalten:
Jugendhaftigkeit, Lebendigkeit, Selbsttátigkeit der Schüler." „Jugendhaftig- keit, d. h. Verzicht auf alles, was nur noeh historischen Wert hat und dem modernen Leben unendlich fernsteht. Lebendigkeit und Vielseitigkeit des Unterrichtes wird alléin die Schüler zur freudigen Mitarbeit bringen. Zur Selbsttátigkeit kommt der Schüler am ehesten, wenn der Lehrer viel zurück- tritt, die Jungen oft selbst vortragen, leiten, fragen müssen, die Klasse sich selbst den Kopf zerbricht, statt dass ihr die Lösung eines Problems vor- gesetzt wird." A gyakorlati ember számára kétségtelenül igen sok hasznos
144 I R O D A L O M . 144
utasítást adnak, de nem azzal a célzattal, hogy azokat pontról-pontra kövesse az ember, hanem azzal, hogy hasonló próbálkozásokkal mindenki találja meg a személyiségének megfelelő utat. Ez a könyv kitűnő kiegészí- tője az előbbinek s mindkettőt a kartársak figyelmébe ajánlom. Ez utóbbit különösen a középiskolai kartársak forgathatják sok haszonnal.
Adolf Ampernek kisebb igényű munkája a z t akarja bemutatni, hogyan lehet a munkaiskolái elvet a legsikeresebben alkalmazni a modern nyelvek tanításában. A munkaiskolái elv a gyakorlati és a természettudományi tár- gyak tanításában'már régen bevonult a tanterembe, de a modern nyelvi okta- tásban még alig tett néhány bizonytalan lépést. Kiiiper könyve igen jó uta- sításokat ad ahhoz, hogyan lehet a tanulók öntevékenységét serkenteni és a nyelvtanulást a tanulók számára érdekessé tenni. Egy gyakorlati embernek a tanácsai ezek és a mi viszonyaink között is megvalósíthatók. Amit a szó- készlet, a nyelvtan tanításáról meg az ólvasmánytárgyalásról mond, a z mind megszívlelésre méltó utasítás. Kívánatos volna, hogy Krüper kis könyvecs- kéjét minél több szakember megismerné.
Hasonló terjedelmű, de a nyelvtanításnak csak három fontos területét tárgyaló munka Ehrke kis módszertana, ö csak a nyelvtan, a szókészlet és az olvasmánytárgyalás kérdéseit fejtegeti. Minden sorából a sokat tapasz- talt pedagógus értékes utasításai szólnak hozzánk. Első fejezete a nyelvtan- tanítás kérdéseivel foglalkozik s mindjárt az elején olyan nyelvtanulási nehézségekre hívja fel figyelmünket, amelyek a mi tanulóinknál is általáno- sak, mint pl. az idegennyelvi kérdezés, a z idegennyelvi dátum, a szórend el- sajátításának nehézségei. Sokévi tanulás után is előfordul, hogy tanítvá- nyaink nem tudnak kérdezni, nem tudják a dátumot helyesen mondani, nem tudnak helyes szórendet alkalmazni. Mi az oka? Az, hogy ezeket a nyelvtani formákat nem gyakoroljuk eléggé. A szerző elmondja a maga gyakorlatát ezek elsajátítására nézve.
A könyvecske különben épp olyan szószólója a munkaiskolái oktatás- nak, mint az előbbi. Élesen elítéli a mechanisztikus nyelvtanítást. „Gleich Rudolf Münch halté icb eine mechanisch zu befolgende Methode für den Tod des Arbeitsunterrichts." „Nur der Arbeitsunterricht zwingt die Schüler zu eelbstándigen Leistungen, dio ihre Krafte und Fahigkeiten entwickeln und stárken, nur der Arbeitsunterricht befáhigt sie -zu positiven Leistungen im Gebraucb und Verstándnis der Fremds'prachen." A munkaiskolái elv alkalma-
zása nem ú j módszert jelent, mert ez a közvetlen módszernek túlzásoktól mentes alkalmazását éppúgy lehetővé teszi, mint bármely más nyelvlélek-
tani alapokon nyugvó módszer alkalmazását. A munkaiskolái elv a z t jelenti, hogy minden tanítási órán, minden tanítási mozzanatban a tanuló öntevé- kenységének adjunk teret és sohase a tanulandó anyag, hanem mindig a tanuló lelki képességeinek, nyelvi készségének fejlesztése lebegjen a tanár -szeme előtt.
Ehrke tapasztalatai és gyakorlati utasításai termékenyítőleg fognak hatni a mi szakembereink munkájára is. Lux Gyula.
