FELPIKKELYEZETT RÉTEGSOROK A KÖZÉP-TISZÁNTÚLON

(1)

A MAGYAR ÁLLAMI FÖLDTANI INTÉZET ALKALMI KIADVÁNYA

FELPIKKELYEZETT RÉTEGSOROK A KÖZÉP-TISZÁNTÚLON

ÍRTA:

PAP SÁNDOR

BUDAPEST, 1990

(2)

Lektor:

Po g á c s á s Gy ö r g y

Szerkesztő:

Ge r g e l y f f y Lá s z l ó n é

Rajzoló:

Lu k á c s Já n o s n é

A kézirat lezárva 1987. szeptemberében

ISBN 963 671130 5

Kiadja a M agyar Állami Földtani Intézet Felelős kiadó: DR. HÁMOR GÉZA igazgató Készült a M. Áll. Földtani Intézet nyomdájában M űszaki szerkesztő: HORVÁTHNÉ OLLÁRY GABRIELLA ívterjedelem: 3,2 A /5 . Példányszám: 8 0 0 . Munkaszám: 5 3 /9 0 .

Felelős vezető: MÜNNICH DÉNES

(3)

TARTALOM

B evezetés ...

H ajdúszoboszló— ebesi p ik k e ly ...

Ebes (Eb.) 1. sz. fúrás ...

H ajdúszoboszló (Ha.) V. sz. fúrás Tektonika és k o r ...

Sárándi pikkely ...

Sáránd I. sz. f ú r á s ...

Tektonika és k o r ...

Békési pikkely ...

Békés 2 . sz. fúrás ... ...

Endród— füzesgyarm ati p ik k e ly e k ___

Füzesgyarmat (Fü.) 9. sz fúrás ..

Endrőd-É 6. sz. fúrás ...

Endród (En.) 7. sz. f ú r á s ...

Ö csöd— bucsai pikkely ...

B u csa -N y l . s z . f ú r á s ...

M ezőtúr (Mtúr) 3. sz. f ú r á s ...

Öcsöd (Öcs.) 3. sz. f ú r á s ...

Szem elvényes ir o d a lo m ...

5 6 6 7 8 9 9 17 18 18 19 22 2 3 2 4 2 5 2 6 í, / 2 7 2 8 30 31 35

3

(4)

(5)

BEVEZETÉS

A z alföldi szén h id ro g én -k u tatá so k során 1960 -tó l 1985-ig 10 fú rás tá rt fel a K ő o lajk u tató V állalat (KV) és a K őolaj és Földgázbányászati V állalat (KFV) szakem berei által a m ecsek—középalföldi m ezozóos öv tis z á n tú li- és a Villány—bihari öv K örösök vidéke egységének nevezett részein fiata la b b össz- letek re települő idősebb kőzeteket, rélegism étlődéseket (1. ábra). A fúrások a M. All. F öldtani In tézet által 1 9 8 7 -b en a kainozoikum elhagyásával k észített fö ld tan i térképen a tiszai egység középalföldi részére esnek. A térképen a fú-.

rások m indegyike egy-egy, kiseb b -n ag y o b b valószínűséggel m eg h atáro zo tt vagy k im u ta to tt pikkelyhez, pikkelysorhoz, esetleg nagyobb feltolódáshoz kapcsoló

dik. A fúrások kőzeteinek vizsgáltsága igen eltérő , am it rétegsoruk leírása is tükröz. A fú ráso k at pikkelyenként, keletről nyugat felé haladva ism ertetem .

1 ábra. A fúrások h e ly e és M a g yarország m e z o z ó o s ö v e in e k térk ép v á zla ta a KFV é s a KV sz a k  em b erein ek b e o sz tá sa szerin t

1. Nyugat-kisalföldi öv, 2. középhegységi öv, 3. középdunántúli—bükki öv. 4. mecsek—középalföldi öv, 4a. Duna—Tisza köze, 4b Tiszántúl, 5. villany—bihari öv, 5a Duna—Tisza köze, 5b. Körösök vidéke,

6. szeged—békési öv, 6a. Szeged környéke. 6b. Tiszántúl

5

(6)

HAJDÚSZOBOSZLÓ— EBESI PIKKELY

A flis övbe délről messze benyúló, valószínűleg többszörösen pikkelyezett képződményekben két fúrásban tételezhető fel pikkelyezett rétegsor.

Ebes (Eb.) 1. sz. fú rás

Ez az 1 9 6 0 -b an m ély íte tt fú rá s volt az első, am elyben á tb u k ta to tt redőt vagy feltolódást lehetségesnek ta rto tta k . A fúrás a pliocén, m ajd a 79 m vas- fa? sza rm ata—háHfmi rptpopV ala tt _O _{'■ 'Ö} _{“ * *} *■ * “ ■ ‘ “ m vastaosáohan hizonvtalan korú ré té -* * * ’ O O ~ ' J ■ ■ ■

geket tá rt fel.

R é t e g t a n i f e l é p í t é s (2. ábra)

1506.0— 1556,0 m. S ötétibolyás vöröstől a zöldesszürkéig változó színű c s il- lá m p a la -b rec csa . A különböző, gyakran görgeteg nagyságot is elérő csillám pa

la törm elék közötti te re t változó m ennyiségű, sötétibolyás v örös—szürkészöld agyag tö lti ki. A csillám pala lem ezesen kihengerelt, kissé m orzsalékos. Vékony- csiszolatban vizsgálva porfiro b laszto s szövetű, főleg 50—250 jxm nagyságú kvarc kristályokból és a palásság sík ján ak m egfelelően elren d ezett m uszkovit szem csékből áll. G yakoriak a 0 ,1 —0,5 mm nagyságú g rán át szem csék. A z agyagos kötőanyag feldúsulási helyein p alás m egjelenésű, gyakran kovás. A z összlet te k tonikusán erősen igénybevett, tö re d e z e tt, repedésekkel á tjá r t. A repedéseket kalcit tö lti ki. A karb o n áto s old at az elválási lapok közé is gyakran beszivár

gott és helyenként teljes egészében á tita tta a kőzetet.

1556.0— 1701,0 m. S zürkésfehér csillám p ala-b eg y ű rő d ések et is tartalm azó sötétszürke, fe k ete a g y a g p a la; k ö zb etelepülten, helyenként váltakozva kü lö n böző vastagságú szürkésfehér, k ristály o s m észkővel.

1701.0— 1743,0 m. S ötétszürke p a lá s a g y a g; közbetelepülten fekete, fin o m  szem ű hom okkő rétegekkel.

1743.0— 1800,0 m. Z öldesszürke, sávokban halványrózsaszínű, kovás, tűz- köves, m árgás m észkő, m észm árga, m árga. V ékonycsiszolatban a finom szem csés k arbonát alapanyagban gyakoriak az elválási lapok szerin t re n d eze tt, elm osó

d o tt ősm aradványokra em lékeztető gum ók (konkréciók).

1800.0— 1928,0 m. S ötét zöldesszürke, tö red e zett dia b á z, alsó részén d ia - b á z-a g g lo m erá tu m . Ez utóbbinál a tu fa alapanyagba szögletes diabázdarabok ágyazódnak, de 2—5 m m -es, ritk á n 10 m m -e s lapillik is előfordulnak. Vékony- csiszolatban a kőzet ép vagy kissé b o n to tt plagioklász lécekből és ép augit k ris

tályokból áll. G yakoriak a m andulakövek.

1928.0— (2049,5) m. S ötétszürke, fe k ete p a lá s agyag.

A z 1556,0—2049,5 m közötti összlet kőzetei tektonikusán erősen igénybe

vettek: tö red ezettek , repedésekkel á tjá r ta k , helyenként breccsásodtak. A külön

böző korú, m axim álisan 5 mm vastag repedéseket fehér kalcit tö lti ki. A k a r

bonátos oldat az elválási lapok közé is gyakran beszivárgott és helyenként tel-

(7)

— rs/ —

2

V V

3

4

5

6

+ + + + + ⁷

8 9

2. ábra. A z Ebes 1. sz . fúrás által feltárt p ren eo g én k é p z ő d m é n y e k v á z la to s fö ld ta n i sz e lv é n y e 1. Agyagmárga, 2. homokkő, 3. mészkő, 4. vulkáni tufa, agglomerátum, 5. csillámpala-breccsa, 6. agyag

pala, 7. diabáz, 8. diszkordancia felszín, 9. feltolódási (felpikkelyeződési) sík

jes egészében á tita tta a kőzetet. A p elites részek lem ezes elválásnak, a vékony hom okkő és m észkő rétegek lencsésen szétszakadoztak. A repedések az elválá- si lapokra á ltaláb a n m erőlegesek. A d iabáz a közbezáró kőzeteknél tek to n ik u sán kevésbé igénybevett.

H ajd úszoboszló (H a.) V. sz. fú rás

A z 1967—6 8 -b a n m ély íte tt fú rás a pliocén rétegek, m ajd 8 m vastag sz a r

m ata m észkő és bádeni kavicsos tu fit a la tt 277 m vastagságban tá r ta fel a ne- ogén fekii képződm ényeket.

1423,0— 1450,0 m. Zöld, erősen m állo tt c s illá m p a la . V ékonycsiszolatban jól m egfigyelhető, hogy az ap ró kvarc és fö ld p át szem csék eg y arán t egy-eg y na-

(8)

r* —

— nJ — ¹ V o v o v o

3

5

3. ábra. A Ha. V. sz. fú rás által fe ltárt p ren eo g én k ép ző d m én y ek v ázlato s földtani szelvénye 1. Agyagmárga, 2. kavicsos vulkáni tufit, 3. csillámpala. 4. mészkő, 5. agyagmárga. márgapala, 6. mész-

márga, 7. diszkordancia felszín, 8 feltolódási (felpikkelyeződési) sík

gyobb k ristály ö sszetört d arab jai. A csillám ok közül a m uszkovit az uralkodó.

G yakoriak még a szabálytalan alakú, töb b n y ire lek erek ített 50— 100 p.m nagy

ságú opak ásványok.

1450.0— 1460,0 m. K özépszürke a g ya g o s m észkő, vékony sö tétszü rk e m ár- g a , agyagm árga betelepülésekkel.

1460.0— 1513,0 m. Világos és közepes szürke a g y a g m á rg a -, m árgapala.

1513.0— 1546,0 m. K özépszürke m észkő, m észm árga.

1546.0— 1576,0 m. S zürkésfekete a g ya g m á rg a p a la , m árga, m észm árga be

településekkel.

1576.0— (1700,0) m. K özépszürke m észkő, vékony fekete agya g m á rg a p a la és sötétszü rk e m észm árga betelepülésekkel.

A z 1450,0— 1700,0 m közötti összlet kőzetei csúszási felületekkel, fehér kalcitk itö ltéses repedésekkel á tjá rta k . Az agyagosabb k ifejlődésű részek m ere

dek rétegzettségűek, elsősorban a k arb o n áto s kifejlődésű részek gyakran breccsásak.

T ek to n ik a és kor

A z Eb. 1. és Ha. V. sz. fúrások által fe ltá rt preneogén képződm ények ko

rának m egítélése nem egységes.

Az Ebes 1. sz. fú rá s c sillá m p a la -b re c c sá já ró l a m agm intákat leíró CSONG

RÁDI B.-NÉ (in SZKFI 1960— 1987) és a te rü le te t értékelő FÁBIÁN GY. (in AKÜ 1965) is lehetségesnek ta rto tta , hogy egy paleozóos korú á tb u k ta to tt redőnek a része. U gyanezeket a képződm ényeket a Ha. V. sz fú rásban DIKÓ F. (in KV

(9)

1960— 1987) paleozóos korúnak tek in tette. T. ^Ko v á c s G. (1967) és a későbbi jelentések készítői (NKFÜ 1970, 1972) is m ezozoikum ba sorolták. A tágabb környezetről írt m unkájában S Z E P E S H Á Z Y K. (1973) nem em líti m int palozóos képződm ényt. Figyelem be véve a terü le t fö ld ta n i—tektonikai viszonyait az lá t

szik valószínűbbnek, hogy ezek a képződm ények paleozóos koriak és felpikke- lyeződésük, vagy feltolódásuk során tektonikusán erősen összetörtek, beléjük kevés idegen anyag' került. A lé tre jö tt kőzet gyakorlatilag m ár inkább tek to n i

kus breccsa. így ezek a képződm ények m indkét fúrásban allochton jellegűek.

Ezek alk o tják a fú ráso k által fe ltá rt preneogén képződm ények f e l s ő tekto n ika i egységét. A f e l to ló d á s i sík az E b e s 1. sz. fú r á s b a n 1556 m -ben, a H a. V. sz.

fú r á sb a n 1450 m -ben van.

A Ha. V. sz. fú rásb an a m etam o rfit breccsa a la tti képződm ényekből KŐ-

VÁRY J. (in SZKFI 1960— 1967) a következő m ikrofauna társaságot h atáro zta

meg: E chin o d erm ata (C rinoidea) v áztöredék, E chin o d erm ata váztöredékek (többnyire átk ristály o so d tak ), C rinoidea nyéltag töredékek, átk ristály o so d o ttak R adio lariák (Spum ellariák) ( hely en k én t töm gesen), N o d o sa ria sp. Ezek alap  já n az összlet valószínűleg ju ra kori.

Az Ebes 1. sz. fúrásban a feltolódási sík a la tti képződm ények k ora m ár sok

kal bizonytalanabb. A korbeosztási lehetőségeket a 3. ábra szem lélteti. Az össz

let felső részének a p ti— tu ro n i korszakba sorolása KővÁRY J. (in KV 1960—

1987) által m eghatározott H e d b e rg e lla sp. (?) és P raeglobotruncana sp. (?), az 1743,0— 1800,0 m közötti mészkő a lsó -k ré tá b a sorolása szintén K^őváry .1. (in KV 1960— 1987) által k im u ta to tt R o ta lip o ra sp., néhány kaleito so d o tt R adio- la r ia - (Spum ellaria) és m észalga töredék alap já n tö rtén t. Az 1928,0 m és a lyuk talpa közötti sötétszü rk e, fekete palás agyagból ősm aradvány nem k erü lt elő K őzettani képe alap ján ju ra időszaki vagy paleozoikum ba tarto z ó egyaránt le

het. Hasonló, de karbonátos kifejlődésű ju ra időszaki képződm ényeket az Eb.

12., 13. sz. fúrások, paleozóos rétegeket az Eb.2. és Eb. 6. sz. fúrások tá rta k fel.

A p ik k e ly e s —fe lto ló d á s o s szerkezet m indkét fú r á s b a n vita th a tó , de a kő

zetek legvalószínűbb korbesorolása, tekto n iku sá n erősen igénybevett v o lta a p ik k e ly e s—fe lto ló d á s o s szerkezet m e llett szó l.

SÁRÁNDI PIKKELY

Ezt a középalföldi m etam orfit összlelbcn levő pikkelyt vagy fe lto ló d ást e d dig egyetlen fú rás tá rta fel.

Sáránd I. sz. fú rás

A fú rá st a derecskéi árok északnyugati középm ély részén, a hajdúsági ne- ogén m edencerészben m ély ítettü k 1982— 1983-ban. A fúrás vékony m iocén ré tegek alatt az A lföldön az eddigieknél sokkal nagyobb vastagságban (924 m) ha - 9

(10)

rá n to lta a prekam brium i m etam o rfito k at és tá rta fel a la tta 951 m vastagságban az ennél fia ta la b b k arb o n áto s— zöldpalás ö sszletet, nag y m éretű felpikkelyező- dést, vagy ta k a ró t bizonyítva ezzel.

2 9 2 5 ,0 — 3849,0 m. G yűrt, nyíródásos, kataklázos, m ilonitos polim etam orf összlet, am ely két nagyobb egységre o sztható. A felső 2 9 2 5 ,0 —3650,0 m közöt

ti uralkodóan különböző csillám palákból és gneiszből, az alsó 3 6 50,0—3849,0 m közötti egység pedig am fibolitból áll. Az összletből JÁ M B O R Á „ ^Ra v a s z Cs.

(in MÁFI 1984) és ^Nu s s z e r A. (in SZKFI 1960— 1987) a következő kőzeteket írta le.

Gneisz. Sötét, egyes szakaszain halványabb zöld színű, m akroszkóposán pa- dosságot alig m u tató kőzet. M ikroszkóposán az a p ró -, finom szem csés k ő zetal

kotó ásványok, a kvarc, a savanyú plagioklász, k lorit és kevés földpát sávosan elkülönülnek. Járulékos ásványként gyakori az a p a tit, leukoxén, p irít, kevés c ir

kon és b io tit szem cse is előfordul.

Szem es g n e isz. 0,5— 10,0 mm vastag sötétzöld, csillám gazdag és 2—20 mm vastag világos, k varcban—földpátban gazdag sávok váltakozásából áll. A tiszta kvarc sávok a palásság irányában m egnyúlva 2 ,0 —35,0 mm hosszú blasztokra szakadoztak. M ikroszkóposán vizsgálva 0 ,8 —4,0 mm nagyságú m orzsolt kv arc- m uszkovit és k v a rc -sz e ric it blasztok is gyakoriak. A blasztokat m uszkovit-szeric it sávok fogják közr.e, am elyekben k lo rit foltok és finom kristályos szeriéit halm azok vannak. Á sványos összetétele az előzőekben ism e rte te tt gneisszel azo

nos. Járulékos ásványként zoizit fordül még elő.

G ránátos b io tit— m uszkovit c s illá m p a la . A szemes gneiszhez hasonlóan sö- tétebb zöld, csillám okban gazdag és világosabb színű, kvarcban gazdag sávok

ból áll. V ékonycsiszolatban vizsgálva a b io tit és m uszkovit m ellett szeriéit, j á rulékos ásványként kevés turm alin, cirk o n és epidot szem cse is előfordul. A g rá náto k részben vagy teljesen sze ricitesed tek , szerpentinné, színtelen k lo rittá a la kultak.

K v a rc —f ö l d p á t—klo ritp a la . Az előzőhöz hasonló kinézésű, de annál vas

tagabb (5—50 cm) kvarc és kvarcit sávokat továbbá jelen tő s m ennyiségű klori- to t is tarta lm az ó kőzet. M ikroszkópban vizsgálva a kvarc és plagioklász szem csék 0,1 — 1,5 mm, a k lorit szem csék 0 ,1 —0,5 mm nagyságúak. Ennél kisebbek a leukoxén és turm alin szemcsék.

M ilo n ito so d o tt k v a rc —p la g io k lá s z ( k lo r it) p a la . Sötétzöld színű, m orzsolt szerkezetű, ered etileg palás kőzet. K őzetalkotó ásványai: kvarc, savanyú plagi

oklász és igen kevés klorit, epidot és k arb o n át. M ikroszkópban vizsgálva az epi

do t finom kristályhalm azokból álló fo lto k a t alkot, a 0,6 illetve 2,0 m ra-es k ris

tályokat alkotó p re h n it és k arb o n át rep ed ések et tölt ki. Járu lé k o s ásványként az előzőeknél apróbb a p a tit és p irít szem csék is m egfigyelhetők.

A m fib o lit. S ötétszürke és sö tét zöldesszürke, gyűrten palás, finom szem csés kőzet, am elyben kevés zöldesfehér 0 ,5 —2,0 mm vastag lencsés szerkezetű, kris-

(11)

-Uvt -CTi

>.

-<u -

E

2900

3000

3100

3200

3300

3400

3500

3600

3700

3800 ■

3900 ■

4000 -

ábra.

Aleurii a. kvai m ;í rvá

v s + A

Sáránd I. sz. fúrás által feltárt p r e n e o g é n k é p z ő d m é n y e k v á z la to s földtan i sz e lv é n y e aleurolit-csíkos agyagmárga, 2. agyagmáiga. 3. gneisz, csillámpala. kvarc—földpát—klorit- plagioklász—(klorit) pala, 4. amfibolit. 5. karbonátos anchinietamorf kőzetek (palás mész- dolomitinárvány stb.), 6. zöldpala fáciesbe tartozó különböző metamorf palák. 7. diszkor-

dancia felszín. 8. feltolódási (felpikkelyeződési) sík

n

(12)

tályos k alciterek vannak. V ékonycsiszolatban vizsgálva a kőzet m onom inerali- kus, 0,1—2,0 mm nagyságú am fibol kristalloblasztokból áll. Van ahol az am fibol m ellett aláren d elten a sz e ric ite se d e tt savanyú plagioklász és a kvarc is kő

zetalkotó. Járu lék o s ásványként gyakoriak a 0 ,0 5 —0,3 mm nagyságú epidot, ti- tan it és a p a tit kristályok. É rk itö ltő k é n t vagy a palásság sík jáb an karbonát és kevés p irít figyelhető meg.

Ravasz Cs. (in M ÁFI 1984) érté k elése szerint az összletben előforduló kő

zetek kiindulási anyagukat tekintve három csoportot alkotnak. A csillám palák pelites k iindulási anyagúak, a gneiszek hom okkő és grauw acke jellegű üledékek

ből, az am fibolitok pedig bázisos, u ltrab á ziso s vulkánitokból és bázisos tu fá k ból keletkeztek. A kiindulási anyag átala k u lá sa első lépcsőben (valószínűleg a prekam brium ban) az am fibolit fáciesig ju to tt el, m ajd legnagyobb része egy ké

sőbbi re tro g rád m etam orfózis h a tá sá ra a p re h n it—pum pellyit (zöldpala) fá c ie sig fe jlő d ö tt. A kőzeteket u to ljá ra — valószínűleg a k réta végén — erő te lje s d i

nam ó m etam orfózis érte.

A többszöri m etam orfózis h a tá s á t tükrözi, hogy az ism e rte te tt kőzetek m ind

egyike különböző m értékig gyűrten palás, nyíródásos d efo rm áció t szenvedett, katablasztos, m ilonitos szerkezetű, bár általáb a n még az ered eti p alás szövet is felism erhető ra jtu k . A palássági síkok uralkodóan 30—35°, m axim álisan 50 - osak, am elyre a csillám pikkelyek gyakran m erőlegesen helyezkednek el. A polim etam orf h a tá s t tükrözi, hogy a kvarc és a kvarcit gyakran m o z a ik stru k tú rá jú, a földpátok szericitesed tek vagy teljes egészében sze ricitté , agyagásvánnyá b ontottak, a b io tit kristályok nagy része klorito so d o tt, a k lo rit b io tit u tán i pszeudom orfózákat alkot, a cirkon, a p a tit és a titá n leukoxénné b o n to tt, az am fibo

lit közepes m értékig sze rp en tin esed e tt, ak tin o lito s jellegűvé vált. A m agm inták közül az 5. sz. a legbontottabb, ebben a leggyakoribbak az e p id o tta l, preh n ittel és k arb o n áttal k itö ltö tt erek.

3849,0—4284,0 m. U ralkodóan k arb o n áto s kőzetekből álló, a láren d elt meny- nyiségben szeriéit és k v a rc -k lo rit pala betelepüléseket tarta lm az ó összlet, am ely

ből JÁMBOR Á. és Ravasz Cs. (in M ÁFI 1984) a következő k arb o n áto s k őzete

ket írta le.

P a lá s m észkő. V ilágosszürke, a p r ó - és durvakristályos kaiéit rétegekből, lencsékből álló kőzet. Á kaiéit kristály o k a palásság síkjában o rie n tá lta n helyez

kednek el. A durvább kristályos sávokban kevés kvarc és dolom it k ristály is elő

fordul.

M á rványlencsés, p a lá s mészkő. V ilágoszöld színű, p alás—gyű rt kőzet. Fő tömege kaiéit kristályokból és kevés kvarc szövedékéből áll, am elybe leukoxén zsinórokkal k ísért, kloritból és kevés m uszkovitból álló lencsék települnek. M ik

roszkópban vizsgálva ebben az anyagban 1 cm -e s nagyságot is elérő, 10— 20% - nyi kvarc tarta lm ú , durvakristály o s dolom it foltok, lencsék vannak.

M eta a n tra cito s, m árványlencsés, p a lá s m észkő. Szürke, sö tétszü rk e, gyűrt, palás szerkezetű, változékony szövetű kőzet. A sávok, lencsék, változó szem cse- m éretű kaiéit kristályokból, kaiéit és kvarc keverékéből, továbbá d efo rm ált zsi

n órokat és lencséket alkotó szénült szervesanyagból, k lo rit pikkelyekből állnak.

(13)

A palás szerkezetnek m egfelelő o rien tá ció b an m axim álisan 1 c m -e s m éretű d u r

vakristályos m árvány és kaiéit lencsék vannak.

K lo ritp a la -le n c sé s, gyengén k r is tá ly o s márvány, k lo r ito s m árvány. H al

ványzöld színű, lem ezes, gyűrt szerkezetű, változékony szövetű kőzet, am ely vé- konycsiszolatban d u rvakristályos kalcitból és kevés kvarcból, v alam int fin o m - ap ró k ristály o s m észkőbe települt klorit pikkelyekből, leukoxén halm azokból és k lo ritp ala darabokból álló sávok, lencsék váltakozásából áll.

Gyengén k r is tá ly o s márvány, m árvány, kv a rc tartalm ú m árvány. Szürke, g y ű rt—palás, elsősorban a kristálym éretekből, a k arbonátban gazdagabb illetve k arb o n átb an szegényebb, szericitben dúsabb sávok váltakozásából adódóan len csés, finom an sávos szerkezetű kőzet. A k arb o n áto s sávok anyaga vékonycsiszo- latb an sokszor orsó alakban kiékelődve, finom abb és durvább, h a jlíto tt, d e fo r

m ált, ikresedett kalcit, változó m ennyiségű, kevésbé kristályos m észkő és m a

xim álisan 30—40% hullám os kiollású kvarc. A m m -es vastagságot is ritkán elérő sötétebb sávokban az előzőekben leírtak o n kívül a palásság sík ján ak m eg

felelően o rie n tá lta n elhelyezkedve kis m ennyiségben vagy különálló zsinórok

ban klorit, m uszkovit, leukoxén, m c ta a n tra c it, g ra fit, a finom kristály o s m ész

kőhöz kapcsolódva p irít van. H elyenként 0 ,1 —4,0 mm nagyságú foltokban hid- rocsillám csoportok is előfordulnak. A n yíródásos szerkezethez kapcsolódva sza

bálytalan foltokban, erekben durvaszem csés kalcit és kevés kvarc figyelhető meg. A kőzetet kristályossági foka és összetétele alapján gyengén kristályos m árványnak, m árványnak vagy kvarc tarta lm ú m árványnak nevezzük.

D olom itm árvány. Szürke, g y ű rt—palás szerkezetű, vastagabb d o lo m itk ris

tály o k b ó l- és vékonyabb, a palásság sík jáb an o rie n tá lta n elhelyezkedő kalcit kristályokból álló sávok váltakozásából áll. V ékonycsiszolatban szó rtan pirít kristályok, m uszkovit pikkelyek, a dolom itos sávokban k lo r it- és szericitpala 1—2 m m -es felm orzsolt d a ra b ja i is m egfigyelhetők. Ugyanezekben a sávokban 5— 10% -nyi kvarc is van.

V alam ennyi kőzet k alcittal, k alcit és kova keverékével k itö ltö tt re p ed ések kel á tjá r t. A dolom it kristályokhoz kötődve gyakoriak a p irít kristályok.

Nusszer A. (in SZKFI 1960— 1987) ugyanezekből a m agm intákból a kö

vetkező kőzeteket írta le.

A tk r is tá ly o s o d o tt m észkő. Szürke, szü rk ésfeh ér kőzet, am elyben helyenkéni még felism erhetők a kevésbé á tk ristály o so d o tt m észkő reliktum ok. V ékonycsi

szolatban a durvakristályos kőzetben helyenként még m egfigyelhetők az e re d e ti szövetre utaló m ikrit, fosszília tarta lm ú m ikrit reliktum ok. A kalcit kristályok, kristály cso p o rto k gyakran sztilolitos v arratvonalakkal érintkeznek egym ással. A litoklázisok m entén kisebb csom ókban sze riéit, ritkábban kaleedon is van. A pi- ritkiválások gyakoriak.

Á tk r is tá ly o s o d o tt dolom it. Az á tk ristá ly o so d o tt m észkőhöz hasonló kifej- lődésű, apró, nyílt üregeket is tarta lm az ó kőzet. Az üregekben néhol fennőtt kvarc kristályok vannak. V ékonycsiszolatban az átk ristály o so d o tt, d u rv a k ris tá lyos alapanyagban általán o sak az ered eti doloinikrit, d olom ikropátit reliktum ok.

E lsősorban az erősen kataklázos, átk ristá ly o so d o tt részeken helyenként gyako

13

(14)

riak a nagym éretű kvarcszem csék, m uszkovit pikkelyek. Ez u tóbbiak általában m ár szericithalm azokká estek szét.

A z átk ristály o so d o tt mészkő és d olom it is egyenetlen, szilánkos törésű, te k tonikusán erősen igénybevett, kataklázos szövetű, sztilolitos varratvonalakkal sűrűn tagolt.

M é szk ő p a la (gyengén m e ta m o rf m észkő ). Sötétszürke és világosabb sz ü r

ke sávok váltakozásából álló, szögletes—szilánkos törésű, 0—2 0 ° -o s dőléssel palás szerkezetű, egyes részeken kataklázos, m ikrovetős, k alcittal k itö ltö tt li- toklázisokkal á tjá r t kőzet. G yakoriak benne a g ra fito s sávok. V ékonycsiszolat- ban a palásság irán y án ak m egfelelően m ik ro p átito s és durvább k ristály m éretű , valam int különböző m értékig á tk ristá ly o so d o tt sávok váltakoznak egymással.

G yakoriak a sávosságnak m egfelelően n yúlt k alcitkristályok. A vékony, sötét színű sávok opak g rafitból, finom szericitből és kvarcitból, illetve ezek keveré

kéből állnak. Az erősebben átk ristá ly o so d o tt szabálytalan alakú csom ókban, sá vokban gyakoriak a kvarckiválások. T örm elékként bekerült kvarc szem csék is előfordulnak.

JÁMBOR Á.—Ravasz Cs. és Nusszer A. leírásai között főleg a kőzetek kris

tályossági fokának megítélésében vannak különbségek.

Az összlet nem karbonátos kőzetei Jámbor Á. és Ravasz Cs. (in MÁF1 1984) valam int NUSSZER A. (in SZKFI 1960— 1987) szerint a következők.

G r a fito s (m e ta a n tra c ito s) sze r ic itp a la . F ekete színű, v ékony-sávosán ré  tegzett, palás szerkezetű kőzet. A palásságnak m egfelelően gyakoriak benne az 1—4 mm széles kvarc lencsék. V ékonycsiszolatban az alapanyag aprópikkelyes k lo rit, finom szem csés kvarc, b o n to tt földpát, szeriéit és agyagos anyag szöve

dékéből áll, am elyben gyakoriak a m e ta a n tra c it állapotú szénült növényi tö re dék anyagú zsinórok. A kőzet sok esetben a k étféle anyag sűrű váltakozásából áll. Az alapanyagban gyakori az 1 m m -es nagyságot is elérő m orzsolt kvarc, en nél kevesebb a b o n to tt savanyú plagioklász, m uszkovit. További ásványok még a gyakori p irít és a kevés turm alin, cirkon. Az 1—2 mm vastag erek et kvarc és kevés k arbonát tö lti ki. A kőzet ered etileg változó m ennyiségű p e lite t és szene

se d e n növényi törm eléket tartalm azó hom okkő lehetett.

S ze ric itp a la . Szürkészöld színű, csanem 80% -ban hidrocsillám ból álló kő

zet. V ékonycsiszolatban vizsgálva a hidrocsillám szálas— pikkelyes szerkezetű.

A kőzetben nyíródásos szerkezet m entén kik ristály o so d o tt, 0 ,1 —0,2 m m -es nagyságú kvarc és dolom it kristályok vannak. Járulékos ásványai az igen ap ró szem csés p irít, a p a tit, szórványosan cirkon és alkáli turm alin. A kőzet nyom ás a la tt, ionok m obilizációja m ellett k ristály o so d o tt á t idősebb palás kőzetből, vagy tengerbe ü lepedett vulkáni tufából.

Z ö ld p a la f á c ie s ü p a lá k . S ötét szürkészöld színű, g y ű rt— palás, leveles szer

kezetű kőzetek, am elyek a m etam orfózis során a zöldpala fácies kezd etétő l an nak legfelsőbb fokáig ju to tta k el. E nnek m egefelelő ásványos összetételü k alap ján a 9. sz. m agm intában a következő főbb palaféleségeket lehet elkülöníteni:

kv a rc—k a lc it—k lo rit p a l a, k v a r c—k lo r it—s z e r ic it—k a lc it p a la és k lo r it—s z e r i e k — kvarc ( f ö l d p á t ) p a la . V ékonycsiszolatban az egyes ásványegyüttesek 1 —

(15)

10 m m -es sávokban, lencsékben elhelyezkedve váltakoznak egym ással. A zöld

pala fáciest alig elért k varc—k a lc it—klorit palában a k v a rc -, k lo rit- és kevés szericitből álló sávok lepidoblasztos—granoblasztos szövetűek, a k lo rit és a csil

lám orsó alakú pikkelyes halm azokat alkot, a karbonátos sávok pedig k alcit k ris

tályokból és ennél kevesebb kvarcból állnak. A kvarc—k lo rit—-szericit—kalcit palában, am ely a zöldpala fácies legfelső részébe tarto zik , az előzőeken kívül klorit és finom an kristályos titá n ásványok, ritk án tita n it illetve leukoxén is van. Járulékos ásványként gyakori a pirít, ritk á n ap a tit is előfordul.

4 2 84,0— (4800,0) m. K ülönböző palás kőzetekből álló összlet, am elyből a M. Áll. F öldtani In t. és a M. Szénhidrogén K u ta tó —F ejlesztő Int. szakem berei különböző k őzeteket írta k le. Jámbor Á. és Ravasz Cs. (in. M ÁFI 1984) az egész összletet a zöldpala fáciesbe tartozó, különböző alb it—klorit pala v á lta kozásából álló képződm énynek tekinti.

A kőzet sö tét zöldesszürke, 0 —4 5 ° -o s szög a la tt lem ezesen, lencsésen ré tegzett, g y ű rt—palás szerkezetű. Sok benne a palássági síkot szög a la tt m etsző, fe h ér kristályos k alcittal, dolom ittal, zöld alb itta l és k lo ritta l k itö ltö tt véko

nyabb—vastagabb ér. A ttó l függően, hogy az albit és a k lorit m ellett m ilyen á s ványok vannak még meg kőzetalkotó m ennyiségben a következő kőzetek külö

n íth ető k el: a lb it—k lo r it—sze ric it p a la , a lb it—k lo r it—k v a rc — karbonát p a la , k v a rc—a lb it— k lo rit p a la , k a lc it— a lb it—k lo r it— kv a rc p a la . Az egyes ásvány

asszociációk különböző színű, néhány m m -tő l 10 cm -ig te rje d ő vastagságú s á vokba rendeződve jelen n ek meg.

V ékonycsiszolatban a kőzet fő töm egét finom szem csés, sokszor ik resed ett albit kristályok és szálas, pikkelyes lepidoblasztos klorit alkotja. Az albit — sá vokban elkülönülve — finom kristályos halm azokat, orsó alak ú ra d efo rm ált le n cséket és ritk á n 0 ,2 —0,8 m m -es nagyságú p o rfiro b laszto k at alkot. A kvarc f i nom kristályos, ritk án porfiroblasztos, hullám os kioltásit, sokszor am őboid a la kú foltokban fordul elő, gyakran szétm orzsolt. Az eln y író d o tt szem csék k ö zö t

ti te re t néhol k arb o n át tö lti ki. A kvarc m ennyisége m axim álisan 10% lehet. A k arbonát és a kalcit finom vagy durva k ristályos, különálló erek et alkot, az al- b it-sá v o k a t kíséri vagy kvarccal keverlen fordul elő. A nagyobb kristályok gyak

ran ikresedtek, h a jlíto tta k , a kvarchoz hasonlóan szétm orzsoltak. M ennyisége a fú rás talpán eléri az 50% -ot. A járu lé k o s ásványok közül szem csés halm azokat, zsinórokat alkot a leukoxén és a vasoxid. V áltozó m ennyiségben halm azokba rendeződve fordul elő a tűs ru til, a finom kristályos tita n it. Ezeken kívül kevés a p a tit, an h id rit és m agnetit fo rd u l még elő. Figyelm et érdem elnek a fú rás ta l

pán fú rt m agban m egjelenő h em atit halm azok.

A repedéseket finom szem csés és durv ak ristály o s kalcit, kvarc, albit, fin o m k ristályos halm azokban k lo rit, szeladonit, néhol m angánoxid(?) tölti ki.

Ugyanebből az összletből a Nusszkr A. (in SZKFI 1960— 1987) által leírt kőzetek a következők.

E nyhén m e ta m o rfizá lt vu lká n it. S ötétszürke, zöld, vörösbarna színű sávok váltakozásából álló, 0 —2 0 ° -o s dőléssel palás, helyenként erősen kataklázos, g y üredezett kőzet. A nyíródási felületek és litoklázisok m entén klo rit és k arb o nát kiválások vannak.

15

(16)

V ékonycsiszolatban a kőzet sze riek b en gazdag és sze ricitet alig ta rta lm a zó vékony sávok váltakozásából áll. A további alkatrészek m indkét részben a xenom orf izom etrikus kvarc és földpát szem csék keverékéből álló halm azok. N é

ha vékony opak sávok is m egfigyelhetők. G yakoriak továbbá a k lo rit lencsék, sávok, foltokban pátos k arbonát és a n h id rit kiválások.

K lo rit—s z e r ié it—g r a f i t — kv a rc ( f ö l d p á t ) p a la , karbonátos kvarc ( f ö l d  p á t) p a la . S ötétszürke, fekete, helyenként zö ld es-ezü stö s színű, 0 —20° dőlés

sel réteges, palás, helyenként k aotikusán g y ü red ezett, kataklázos szövetű, mik- rovetőkkel tagolt kőzet. A palásság irán y áb an és a litoklázisokban fehér karb o n á t és kvarc lencsék vannak.

V ékonycsiszolatban néhány tized mm vastag klorit és szubm ikroszkópikus kvarc, földpát, szeriéit és k lorit szem csék keverékéből álló sávok v áltakozásá

ból áll. A k lorit sávok vékony, hosszú k lo rit pikkelyekből épülnek fel. Kisebb lencsékben nagyobb m éretű földpát k ristály o k és kvarcföldpát csoportok is elő

fordulnak. A palássággal párhuzam os lencsékben, sávokban finom kristályos k a r

bonát és k alcit van.

K loritos, szericites mészpala, d o lo m ito s m észpala, m árgapala. Zöldesszür

ke, világoszöld színű, kb. vízszintesen enyhén gyűrt, palás szerkezetű, szilánkos, pikkelyes törésű kőzet, amely m ikrovetőkkcl, pátitos kalcit kitöltésű litoklázisok- kal tagolt. Vékonycsiszolatban a kőzet 0 ,01—0,04 mm vastag klorit, szubmikrosz- kópos k v arc-földpát és opak sávokból áll. K özöttük helyenként karbonát sávok, lencsék települnek. Ezekben néhol nagyobb kvarc és földpát szemcsék is találha tók.

M eszes, g ra fito s (? ), klo rito s (szeric ites), anhidrites hom okkőpala. A kő

zet makroszkóposán az előzőhöz hasonló kinézésű. Vékonycsiszolatban m ik rit—

m ikropátií (helyenként szubm ikroszkópos kvarc, földpát) és pátos karbonát, an h idrit, nagyobb k v arc-földpát összetételű sávok váltakozásából áll. Vékony sávok

ban muszkovit és szeriéit is előfordul. A kőzetben igen sok a nagy opak szemcse.

A 3849,0—4800,0 m között ievő kőzetekről együttesen elm ondható, hogy palás, több m agm intában finom an palás, finom an lemezes (1—2 mm vastag lem e

zek) szövetűek, gyűrt, kihengerlődéses, nyíródásos szerkezetűek, sok helyen kao

tikusán gyűrtek, kataklázos szövetűek. A palásság dőlése 0 —75° között igen vál

tozó, leggyakoribb a 15° körüli átlagérték. Az egész összlet enyhén m etam orfizált.

A sztilolilos varratvonalakkal tagolt karbonátos kőzetek a m etam orfózis során a p re h n it—pum pellyit, illetve az anchim etam orf fácicsig ju to tta k el. V itrinitrefle- xiós értékeinek (R 0) átlaga a különböző kőzetekben Laczó 1. (in MÁFI 1984) m é

rései alapján 4,24—4,58% között van (szórás: 0 ,3 0 —0,36%). A különböző palák a zöldpala fáciesbe tartoznak, kiindulási anyaguk Ravasz Cs. (in MÁFI 1984) é r

tékelése alapján piroklasztikum . Ezek a karbonátos összletben vékony betelepülé

seket alkotnak, a 4284 m alatti rész pedig csaknem kizárólag ezekből épül fel. En

nek ellentm ond NUSSZER A. (in SZKFI 1960— 1987) által a fúrás talpáról leírt meszes, grafitos(?), kloritos (szericites), anhid rites hom okköpala. Az egész össz- letre jellem ző továbbá a változó m értékű, elsősorban a litoklázisok m entén je le n t

kező m etaszom atózis, am ely többek között dolom itosodásban, szericitesedésben, nyom ás alatti kvarckiválásban és turm alin keletkezésében m utatkozik meg.

(17)

T ek to n ik a és kor

A fú rás által h a rá n to lt preneogén képződm ények két tekto n ika i egységre oszthatók: egy f e l s ő a llo c h to n (fe lp ik k e ly e z e tt) és egy a lsó helyben m aradt részre. A ke ttő határa a 3 8 4 9 m -ben levő feltolódási vagy felpikkelyeződési sík.

E zt 3760—4040,0 m között egy igen erősen m etaszom atizált, d inam om etam orf öv veszi körül, am elyben a kőzetek erősen összetörtek, m etaszom atizálódtak.

A feltolódás fé le tti p o lim etam orf kőzetek JÁMBOR Á. és Ravasz Cs. (in M AFI 1984) értékelése szerint az A lföld legidősebb kőzetei közé tarto z n ak . Az ered eti kőzetek először a kaledóniai orogenezis során m etam o rfizáló d tak . Az összlet tektonikus szétdarabolódása, felpikkelyeződése a k ré ta időszakban a la- rá m i—au sztriai orogenezis során tö rté n h e te tt. A fúrásból m egism ert am fiboli- to k at a H ont 1. sz. és Felsőregm ec 5/a. sz. fúrásokban fe ltá rtak k al azonos fö ld tani egységbe tartozóknak tekintik.

SZEDKRKÉNYI T. (1983) a m e tam o rfito k at a közép-m agyarországi autoch- tonba tartozóknak tek in ti és a Körösi F orm áeióba sorolja. Ezen belül a d e re c s

kéi és a hozzá hasonló kőzettani k ifejlődésű turkevei, valam int B iharnagybajom északi részén lévő kristályos kőzetekkel együtt D erecskéi G neisz—C sillám pala Tagozat néven különíti el. Balázs E. et al. (1984, 1985) szintén egy litofácics- be, az A lm osdi-egységbe soro lják a fú rásban fe ltá rt m etam o rfito k at. Az egysé

get SZILI GY.-né (1985) ism e rte tte részletesen. A két előfordulást SZEDERKÉNYI T. (1983) és SZILI G Y .-né (1985) is a B ihari auto ch to n részének tekin tik . SZE- PESHÁZY K. (1973b, 1978, 1979), a S áránd I. sz. fú rást m egelőzően, a k ö rn y e

ző fúrásokban fe ltá rt kristály o s kőzetek vizsgálata alapján, szintén a B ihari au- tochtonhoz tarto zó n ak tek in ti a terü le te t.

A fúrásban 924 m vastagságban a nála fiata la b b összlctre települő idős me- tam orfilok kétségessé teszik a B ihari au to ch to n alföldi fo ly tatásá n ak a u to c h ton jellegét. SZEDERKÉNYI T. (1983) sze rin t inkább p araau to ch to n jellegről be

szélhetünk.

Az idős m etam orf kőzetek a la tti, 3 8 4 9 ,0 —4800,0 m közötti összletből BÉR- CZINÉ Makk A. (1984) a 6. sz. m agm intából G lom ospira sin en sis Ho. és Glo- m o sp irella shengi Ho. m aradványokat h a tá ro z o tt meg. Ezek alap ján az összlet 3 8 49,0—4284,0 m közötti részét k ö zé p ső -triász, az a la tta levő részt pedig, kő

ze tta n i kifejlődése alap ján , a ls ó -triá sz korinak ta rtja és m ezozóos elterjed ési beosztásában a Bácska—K örös öv K örösök vidéki részébe sorolja. JÁMBOR Á.

és Ravasz Cs. (in M ÁFI 1-984) a m eg h atáro zo tt ősm aradványokat fácies je lz ő nek tek in tik és a kőzeteket kifejlődésük, ásványos összetételük, v alam int a szé- nültségi fokuk (v itrin it reflexió) alap ján az Upponyi Szigethegység Lázbérczi F orm ációjához, egyes részeiket pedig a felsőregm eci m e ta a n tra c ito s palához ta rtjá k hasonló kifejlődésűnek és az ópaleozóikum ba sorolják. H asonló összle- tek találh ató k még a Bükkben, a S z e n d rő i- és a H egyes-D rócsa hegységben.

A kor-m egítélésben m utatk o zó eltérések ellenére is biztos, hogy a 2 9 2 5 ,0 — 3849,0 m közötti m etam o rf összlet idősebb az a la tta levőnél, vagyis a Sáránd /. sz. fú r á s s a l M agya ro rszá g o n a legnagyobb m éretűprekam brium i kő zeta n ya  gú p ik k e ly t, f e lto ló d á s t va g y ta ka ró t ism ertük meg.

17

(18)

BÉKÉSI PIKKELY

B ékés 2 . sz. fú rás

A békési szerkezeti indikáció k u ta tá sa során az 1985— 1 9 8 6 -b an m élyített Békés 2. sz. fú rá s közvetlenül a p annóniai összlet ala tt 2323 m vastagságban tá rta fel a bonyolult szerkezetű neogén fekiit. A B ékési-süllyedék északi részén levő szerkezeti indikáció k u ta tá sá ra m ély íte tt 5 fú rás közül csak a Békés 2. sz.

fú rás tá rta fel olyan m élységben a neogén feküt, hogy annak szerkezetéről k é

pet kaphattunk.

R é t e g t a n i f e l é p í t é s (5. ábra)

3 1 77.0— 3210,0 m. F ehéres és világos-zöldesszürke színű r io lit- , riodá- c ittu fa , -p o r tu fa . Az 1. sz. mag egy része 30 —40 cm nagyságot is elérő barna színű, külső részén h ő h atásra erősen b o n to tt m észm árga, m árga törm elékeket tartalm az. SZILI G Y .-n é (in SZKFI 1960— 1987) vékonycsiszolati vizsgálatai alap ján a kőzet kb. 33 % -át kitevő alapanyag b ontott portufa. A 67% -nyi feno- kristályos rész anyaga: 65% földpát, 20% kvarc, 10% lávaklaszt, 3% m etam orfit törm elék kvarcit, 2% k lo rit, m uszkovit, b iotit. Az elsősorban a lb it—oligo- klász összetételű földpátok erősen zárványosodtak, karbonáto so d tak . A karbo- náto so d ás az egész kőzetre jellem ző, pszeudom orfózaként és repedéskitöltő anyagként is.

3 2 1 0 .0 — 3303,0 m. S ötétszürke, helyenként barnásvörös, m etam o rf és k v arc-tö rm elé k es agyagm árga, r io lit— r io d á c ittu fa betelepülésekkel. Az agyagm árga 30—4 5 °-o s dőlésű csúszási felületek m entén könnyen elválik, fel

s ő -k ré ta üledékekből áth alm o zo tt, k o p ta to tt ősm aradványokat tarta lm az . A r i o lit—rio d á c ittu fa bctelpülések anyaga a 3 1 7 7 ,0 —3120,0 m közöttivel azonos.

3 3 03.0— 3410,0 m szürke, sö tétszü rk e a g y a g m á rg a , m árga, szürke hom ok

kő és a le u ro lit csíkokkal. A rétegek dőlése kb. 70°. G yakoriak a fényes csúszá

si felületek és litoklázisok'.

3 4 10.0— 3528,0 m. V ilágos-zöldesszürke hom okkő és konglom erátum ré te gek váltakoznak, közbetelepülten sötétszü rk e a g yagm árga, m árga rétegekkel.

G yakoriak benne a kaotikus kalciterck. A hom okkő hom okszem cséinek anyaga 90% -ban szögletes kvarc, 10% -ban m uszkovit és földpát, a kötőanyag kvarc. A konglom erátum max. 15 c m -e s nagyságú kavicsanyaga sö tét és világosszürke vulkáni tufa, csillám pala, gneisz, m ezozóos m észkő és dolom it. A kötőanyag ezek finom törm eléke.

3 5 28.0— 3667,0 m. V ilágosszürke, szürke, helyenként agyagos, breccsáso- dott m észkő. A m észkő fosszília tarta lm ú in tra m ik rit, am ely helyenként foltok

ban p á tittá k ristály o so d o tt át. A kőzet k aotikusán repedezett. A vékonyabb re pedéseket pelites anyag, a vastagabbakat fin o m - és durv ak ristály o s karbonát tölti ki.

(19)

3667.0— 3750,0 m. B arnásvörös m á rg a , agyagm árga, a g y a g, a felső 25 m éterben vasas—oolitos m észkő betelepülésekkel. A m árga ritk án kalciteres.

3 7 50.0— -3825,0 m. V ilágosfehér, foltosán barnásvörös m észkő, helyenként barnásvörös agyagm árga betelepülésekkel, lencsékkel, begyűrődésekkel. A m ész

kő csaknem teljesen átk ristá ly o so d o tt, m árványszerü, kaotikus lefu tású re p e d é sekkel sűrűn á tjá rt. A repedéseket d u rv ak ristály o s karbonát, helyenként opak anyag tö lti ki. Az agyagm árga fényes csúszási felületekkel á tjá rt.

3 8 2 5 .0 — 3892,0 m. K ülönböző vastagságú világosszürke m észkő és s ö té t

szürke agyagm árga rétegek váltakoznak egym ással szabálytalanul.

3 8 92.0— 4145,0 m. V ilágosszürke d o lo m ito s m észkő, néhány sö tétszü rk e és barnásvörös kalciteres m árga réteggel. A m észkő részben álk ristály o so d o tt, h a j

szálvékony repedések és erek m entén különböző m értékig felaprózódott. A m á r

ga arán y a a rétegsorban 0 —20%.

4 1 4 5 .0 — 4196,0 m. S ötétszürke, erősen préselt a lc u ro lit és a g y a g m á rg a , alsó részén m árga, vékony világosszürke hom okkő rétegekkel, lencsékkel, be

gyűrődésekkel. T ektonikusán m indegyik kőzet erősen igénybevett. A z aleurolit, agyagm árga fényes csúszási felületekkel á tjá r t, a hom okkő rétegek d efo rm ál

tak, elnyíródtak, feldarabolódtak.

4 1 96.0— 4320,0 m. S ö té t-zö ld essz ü rk e durva polim ikt b reccsa -ko n g lo m e - rátum. A törm elékdarabok, illetve kavicsok anyaga m árga, m észkő, csillám pala, gneisz, kvarcit, b o n to tt, savanyú vulkáni törm elék. A kb. 20% -nyi kötőanyag a felsorolt kőzetek felaprózódásából szárm azó homok, kőzeltliszt, pelil.

4 3 20.0— 5420,0 m. Szürke, sö tétszü rk e , fehér, néhol rózsaszínű karbonátos anyaggal k itö ltö tt, max. 1,5 cm széles k aotikus lefutású repedésekkel á tjá r t m ik rokristályos m észkő, 456 0 ,0 —4915,0 m között sötétszürke, fekete csúszási fe  lületekkel sűrűn á tjá r t d o lo m itm á rg a , m árga betelepülésekkel. A m észkő SZILI Gy.-NÉ (in SZKFI 1960— 1987) vizsgálatai szerint m ikritből, kisebb részben m ikropátitból áll, am elyben gyakoriak az ősm aradvány váztöredékek és a m ik

ro k ristály o s k alcit-agglom erátum ok. A repedéseket — vastagságuktól függően

— durva, közepes vagy finom kristályos kalcit tölti ki. G yakoriak a stilo lito s ol- dási felületek is, am elyek m entén opak anyag van.

5 4 2 0 .0 — (5500,0) m. B arnásvörös, repedésekkel, csúszási felületekkel át járt agyagkő, a leu ro lit, vékony vörösesszürke kvarchom okkö, alsó részén m észkő betelepülésekkel. A csúszási felü letek kb. 6 0 °-o sa k , a repedések karbonátos anyaggal kitö ltö ttek . A hom okkő szem cséinek kb. 90% -a kvarc, 10% -a m uszkovit. Ezeken kívül kevés bio tit, k lo rito so d o tt bio tit, turm alin, cirkon, opak fo sz

lány figyelhető még meg a vékonycsiszolatban. A kötőanyag szericil és k ü lö n böző kristály m éretű karbonát.

T ek to n ik a és kor

A fú rásban a neogén üledékek ala tt fe ltá rt képződm ények bonyolult litoló- giájú ak és tekton ik ájú ak . A lapvetően két tekto n ika i egységre o szthatók. A k e t

tő határa a 41 4 5 m -ben le v ő fe lt o ló d á s i sík.

19

(20)

-a;cnV) '

<v - e

3100

3200

3300

3£00

3500

3600

3700

3800

magfúrás

<

V V

V V 1

r*J —

— r**/ 2 o o o

o o o

r J r J —

ALSO-JURA-I FELSŐ-TRIÁSZ j

(21)

5. ábra. A B ék és 2 . sz . fúrás által feltárt p r e n e o g é n k é p z ő d m é n y e k v á zla to s földtan i sz e lv é n y e 1. Riolittufa, 2. agyagmárga, 3. konglomerátum, 4. homokkő, 5. mészkő, 6. márga (dolomitmárga). 7. breccsa-

konglomerátuin, 8. agyagkő, aleurolit. 9. diszkordancia felszín, 10. feltolódási (felpikkelyeződési) sík

A f e l s ő, allochton tekto n ika i egység te te jé n a 3177,0— 3210,0 m közötti savanyú v u lk á n i tu fa kora P É C S K A Y Z . et al. (in MTA ATOM KI 1986) K/Ar abszolút töm egm eghatározása alap ján 3 8,7 ± 1,7 m illió év, a Békés 1. sz. fú rá s  ban hasonló réte g tan i helyzetben levő rio littu fá é 43,8 ± 1,7 m illió év. A vizsgá

latok egyértelm űen felső -eo cén kort bizony ítanak. M agyarországon az eo cén ből eddig — elsősorban a D u n á n tú li- és É szaki-középhegységből — andezit vul kanizm ust írtak le ^{( P}a n t ó G. et al. 1967). ^Ju h á s z Á. (1971) az Ú jh arty á n 1„

Sári 1., Tóalm ás 1. és C inkota 2. sz. fúrások eocén üledékes összleteiből ism er

tet d á c ittu fa és agglom erátum betelepüléseket. A B ékés 1. és 2. sz. fú rá so k b a n most m egism ert fe ls ő -e o c é n vu lka n izm u s m inden eddig ism ert m agyarországi eocén v u lk á n i term éknél savanyúbb. A k itö rés ce n tru m áró l — figyelem be véve az összlet allochton helyzetét is — sem m it nem tu d u n k ._

A vulkáni összlet a la tt, 3 2 10,0— 3303,0 m között levő törm elékes összlet kora bizonytalan. A fölötte levő összletben levővel azonos anyagú rio littu fa be

települések és az áthalm ozott fe lső -k ré ta F o ram in iferák eocén időszak m ellett szólnak. A réteg a Békés 1. sz. fú rásban is megvan, 89 m vastagságban. A bé

kési terü le ttő l délre nem ism erünk eocén üledékeket. É szakra a flis öv k ő zete

inek egy része eocén időszaki (S Z E P E S H Á Z Y K . 1973a, D U D IC H E . 1982). F első

eocén kori a B ucsa-N y. 1. sz. fú rás alján fe ltá rt agyagm árga és hom okkő is. A két eocén időszaki összlet a fekvő fe ls ő -k ré ta üledékekre egyaránt települhet tekto n ik u sán , eróziós diszkordaneiával, esetleg folyam atos átm enet is lehet kö

zöttük. Az eróziós d iszkordancia a legvalószínűbb.

A 3 3 0 3 ,0 —3528,0 m közötti összlet, közelebbről meg nem h a tá ro z h a tó G lo- bigerina m aradványok alapján, fe lső -k ré ta kori. A Villány— bihari m ezozóos öv K örösök vidéke egységében m élyített fú ráso k több helyen fe ltá rták , így a ko- m ádi és k o m ád i-k eleti fúrások egy része. Ide tarto z n ak az elm últ években m é

ly íte tt Fáb. 4. és S zentes-É K 1. sz. fúrásokban m egism ert fe lső -k ré ta képződ

m ények is. Az összlet N yD N y-i irányban a D una—Tisza közén, KÉK irányban az E rdélyi-középhegység előterében ta lá lh a tó meg. Az összlelet több fo rm á c i

óra o sztják. SZENTGYÖRGYI K. (1982) beosztása szerint a Békés 2. sz. fúrásban fe ltá rt összlet a Bihari Form ációba tartozik.

Az idősebb mezozóos képződm ények korm eg h atáro zását és form ációba so

rolását B F .R C Z IN É Ma k k A. (in SZKFI 1987) végezte el. A két tektonikai egy

ség valószínűleg két különböző kifejlödésű m ezozóos sorozatba tarto zik , am e

lyek a V illá n y i- és a Bihar hegység felé eg yaránt m u tatn ak kapesolatot. A k ép ződm ények egy része fauna hiányában nem so ro lh ató form ációba, k o rá ra lito- fáciese alap jan lehet következtetni.

21

(22)

A felső tektonikai egység további részének k o r- és form áció beosztása BÉR-

C Z IN É Ma k k A. (in SZKFI 1987) szerin t a következő.

A fe lső -k ré ta törm elékes összlet a la tti mészkő (3528,0—3667,0 m) a belő

le előkerült, roszm egtartású T extularia sp., Q uinqueloculina sp., O pthalm idium sp., L en ticu la sp., N o d o sa ria sp., szivacstű, M ollusca h éjtö re d ék , A m m onites em brió, T intinnidae sp. m aradványok alap já n neocom korszaki és a B iharug- ra i M észm árga F orm ációba tarto zik . A közeli fúrások közül a D oboz I. és a Bi- hu I. sz.-ból ism ert.

A 3667,0— 3750,0 m közötti összlet a V illányi M észkő F orm ációval és a királyerdei vasoxidos mészkővel azonos. K ora dogger. Az elő k erü lt ő sm ara d vány töredékek: E chin o d erm ata váz, -tü s k e , korall, G astropoda, F oram inifera.

A 3 7 50,0—3825,0 m közötti k a rb o n á tp s—pelites összlet kora bizonytalan, valószínűleg liász.

A felső tektonikai egység legalsó 253,0 m vastag részéből ősm aradvány nem került elő, valószínűleg k ö z é p ső -triá sz kori.

Az a lsó tekto n ika i egység a fe lső -k é rta B ihari F orm ációjával kezdődik. A 4 1 4 5 ,0 —4196,0 m közötti rész a lyukgeofizikai szelvények alapján teljesen azo

nosnak látszik az allochton egységben levő ugyanazon form áció 3 3 0 3 ,0 — 3357,0 m közötti részével. A z a la tta levő szakasz az allochton egységben levő m egfele

lő résznél durváb b -tö rm elék es. F au n át egyáltalán nem tartalm az.

A fú rásb an fe ltá rt preneogén képződm ények közül legvastagabb a 4 3 2 0 ,0 — 5420,0 m közötti N agyharsányi M észkő F orm áció. A B iharugrai M észm árga Form ációnál fiatalabb, b a rré m i—apti időszaki. BÉRCZINÉ Makk A. (in SZKFI 1987) a következő fa u n á t h a tá ro z ta meg belőle: S p iroplectam m ina lo n g a L„

S p iro lo cu lin a cf. minim a T„ S p iro p le c tin a ta sp., T extu la riid a e sp., L itu o lid a e sp., M ilio lid a e sp., E ch in o d erm ata váztöredék, M o llu sca- és O straco d a h é jtö  redék. A form ációt a közeli fú ráso k közül a Bihu I., 1., a B ihu-N y 2. és a Sark I. sz. fúrásokból ism erjük.

A fú rás talpán fe ltá rt összlet lilo fáciese alapján valószínűleg a Bihari au- tochton S carita F orm ációjával azonos. Ő sm aradványt nem tarta lm az . A ls ó -ju r a —fe lső -triá sz kori lehet. H asonló k ifejlődésű képződm ényeket a Doboz I. és a Bihu 3. sz. fúrásokból ism erünk.

A B ékés 2. sz. f ú r á s s a l a legnagyobb méretű m ezozóos— eocén közetanya- gú p ik k e ly t, fe lto ló d á s t, vagy ta ka ró t tá rtu k f e l M agyarországon.

ENDRŐD— FÜZESGYARMATI PIKKELYEK

A felszíni geofizikai m érések alap ján a szarvas—endrődi k u tatási területen a neogén fekü pikkelyes, feltolódásos szerkezetű. V alószínűleg több pikkely is van a terü leten . A feltolódásos, pikkelyes szerkezetet eddig három fú rás bizo

n y íto tta. M indhárom fú rásb an m etam o rfit, illetve m etam o rfit breccsa települ m ezozóos képződm ényekre.

(23)

Fü zesgyarm at (Fü) 9. sz. fúrás

A z 1976-ban m ély íte tt fú rá s a pliocén üledékek, m ajd 86 m vastag fin o m szem csés, b reccsásodott hom okkőből, m észkőtörm elékes breccsából és vörös agyagból álló m iocén összlet a la tt 398 m vastagságban tá rta fel a neogén fekü képződm ényeket.

1952,0—2053,0 m. Z öldesszürke, igen erősen tö red ezett, zúzott, préselt, palás, kém iailag is b ontott g n e isz -tö r m e lé k breccsa. C S E R E P E S N É Me s zÉn a B.

(in SZKFI 1960— 1987) vékonycsiszolati vizsgálata alapján a po rfiro s eleg y ré

szek közül leggyakrabban a kvarc ism erhető fel. A kis kvarckristályok v íztisz

ták, ikerlem ezesek, hullám os kioltásúak. N éha a földpátokban jelennek meg z á r

ványként, a leggyakrabban azonban ap ró ra felm orzsoltak. A földpát kristályok több ezer m ikron nagyságúak, de m indig erősen b o n to tta k , legtöbbször csak sze-

£=>

z v • --

1 ~ T 7

I

3 ^A| A

/ V / \ 7 M

— 5

X Jj (x fi

* (Cx a*

r*J

7 ix/ & f*J

r*/ _A_{^ A}

6. ábra. A fü z esg y a rm a ti fúrás által feltárt n eo g én k é p z ő d m é n y e k v á z la to s földtan i sz e lv é n y e 1. Homokos agyagmárga, 2. mészmárga, 3. breccsásodott homokkő. 4. mészkőbreccsa, 5. agyag, 6 gneisz

törmelék breccsa, 7. márga- és kovapala. 8. márga- és kovapala breccsa, 9. diszkordancia felszín.

10. feltolódási (íelpikkelyeződési) sík

23

(24)

ric itte l és b io titta l k itö ltö tt részei ism erhetők fel. További p o rfiros elegyrészek a b io tit és az ap a tit. A p o rfiro s elegyrészek közötti te re t a po rfiro s elegyrészek lebontásából szárm azó sze riéit, m uszkovit, kova, k lo rit és k arb o n át tö lti ki. A reped ésk itö ltő anyag szintén karbonát.

2 0 5 3 ,0 —(2350) m. B arna, vörösesbarna, zöldesfekete re p ed ezett m árgapa- la, m á rg a p a la -b reccsa , ko v a p a la , ko v a p a la b -re c c sa . A kőzet vékonycsiszolat- ban egyenletesen finom kristályos kalcitszem csékből és agyagásvánnyal k itö ltö tt, közelebbről meg nem h atáro zh ató R ad io laria m aradványokból áll. A breccsa s a já t finom törm elék anyagával cem entált. A repedéseket d u rvakristályos kaiéit és k lo ritta l, lim onittal szennyezett fino m k ristály o s kaiéit tölti ki.

E ndrőd-É 6. sz. fú rás

Az 1 9 86-ban m ély ített fú rás a pliocén összlet, m ajd 59 m vastag bádeni m árga, biogén m észkő, vulkáni tufa a la tt 150 m vastagságban olyan b izo n y ta

lan korú és réteg tan i helyzetű összletet tá rt fel, am elyet feltolódásként é rte l

mezünk. A lyuknak erről a részéről lyukgeofizikai szelvény a 3035 m -b en tö r

tént m űszaki baleset m iatt nincs. A ré te g so rt a furadékm inták, 2 db m agm inta és a m űszerkabinos vizsgálatok alap ján h a tá ro z tu k meg. (A leírtak m iatt a ré tegh atáro k bizonytalanok.)

2 8 75,0—2948,0 m. V ilágosszürke d ia fto r ito s o d o tt g n e isz, am elynek leggyakoribb ásványai sze ricitesed e tt földpát, kvarc, ru tiltű s, k lo rito so d o tt b i

o tit. A 2. sz. m agfúrás 1,2 m -e s m agnyeresége a fent leírt gneisz max. 10 cm - es nagyságú és apró, porszerű törm elékéből áll.

t/l _. D ,

E E rétegsor

Talp-303 5 m

— t>J

— 1 r>t 2 7 T 7

V V V

V V * 5

7. ábra. A z E n d r ő d -É 6 . sz . fúrás által feltárt p ren eo g én k ép ző d m é n y e k v á z la to s földtan i s z e l

v é n y e

1. Agyagmárga. 2. márga. 3. mészkő. 4. vulkáni tufa. 5. diaftoritosodott gneisz. (>. homokkő. 7 alc- urolit, 8. diszkói daneia felszín. (>. feltolodási ( felpikkelyeződési) sík

(25)

2 9 48,0— (3035,0 m). Szürke, töm ött, kem ény, rétegzetten a le u ro lit és ho

mokkő. A kőzetet k arb o n áttal k itö ltö tt kaotikus rep edésrendszer já r ja át. A 3.

sz. m agfúrás vékonycsiszolati vizsgálatai alap ján a kőzet változó összetételű.

Volt olyan m inta, ahol a hom okszem csék anyaga kizárólag m etam o rf ered etű kvarc, pIagioklász,.m uszkovit, k lo rito so d o tt b io tit és ap a tit volt. M ásik két c s i

szolatban gyakoriak voltak a fe ls ő -triá s z , a ls ó -ju ra és a ls ó -k ré ta karb o n áto s kőzetszem csék.

Endrőd (E n.) 7. sz. fú rás

Az 1974-ben m ély ített fú rás a pliocén üledékek, m ajd 3 m vastag bádeni m árga a la tt 484 m vastagságban tá rta fel a neogén fekü képződm ényeket.

2735,0— 2803,0 m. Z öldesszürke, gyűrt, repedezett, csúszási felületekkel á tjá r t m e ta m o rf törm elékanyagú breccstx. A csúszási felületek zöldes színűek,

U!

U

6

8. ábra. A z Endrőd 7 . sz . fúrás által feltá rt p r e n e o g é n k ép ző d m é n y e k v á z la to s fö ld ta n i sz e lv é n y e 1. Mészmárga, 2. metamorf törmelékanyagű breccsa, 3. agyagmárga. 4. márgabreccsa, 5. mészkő, 6. disz-

kordancia felszín, 7. feltolódási (felpikkelyeződési) sík

25