• Nem Talált Eredményt

Olvassuk Adyt!

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Olvassuk Adyt!"

Copied!
2
0
0

Teljes szövegt

(1)

BÁNKUTI BARNABÁS

A KSZV ÚJSZEGEDI GYÁRÁNAK GÉPKOCSIVEZETŐJE

Olvassuk Adyt!

„A verseinket nem olvassák, nem látják, s ha látják, nem értik, s ha megértik, j a j nekünk, mert akkor nem értették meg még csak igazán." (Ady: A magyar Pi- modan.)

Először az iskolában okozott gondot, amit mottónak szántam. Aztán hallottam- láttam egy versét. Emlékszem az arcra is. Egy fiú mondta. És elhittem neki, hogy:

hős, borús, büszke, szertelen, kegyetlen, ki elvérzik egy gondolaton. S amikor a vers végén megkérdezte tőlem, ki lehettem akkor éppen: álmos, piszkos, magyarkodó, k ö d e v ő . . . Ez volt az első Ady-élményem. Az első, ami igazán tetszett, amit értettem.

Talán. j : Megismertem aztán a nagy verseit, amelyeket sokszor, de sokféleképpen magya- ráznak, amelyeket sokszor hallunk a rádióban, a tévében, versmondó versenyeken.

Említhetném A vég utánt, az Azubát vagy a Nincsen, semmi sincs címűt. Az érthető, de keveset magyarázott versektől tartózkodunk? Értjük-e akkor őket? Sokat magyarázzuk azonban Ady Endrét a költőt is, és sajnos sokkal kevesebbet tesszük ugyanezt Ady Endrével, az emberrel. Megírjuk életrajzát, világnézetét elemezzük, jellemrajzokat feszegetünk, alapeszmét találunk, s magyarázunk, csak épp a költőt nem értetjük meg a költőben. Az én Ady Endrém:

Vörös bársonyban és skarlátban Nyargal és dermesztően kacag S meghalt a lélek

S így rosszabb, mint holtan a sárban S ez rosszabb halál, mint az élet.

Mind őrölünk, arat a Titok, Túl az ember s ö arat, arat."

Legyőz Ady minden versének valamelyik sorában, pedig:

Néhányszor, már-már, szinte hittem,...",

hogy nem teszi. Pedig igenis az érzelmes, a merész, a forradalmi, a radikális, a lírai, az antiklerikális, a mohó és a csüggedő Ady többször érthetetlen számomra mint nem.

S hogy vagyok:

E bűnöm még így nem utáltam..."

Valóban nagyon bánt, hogy ennyire nehéz, hogy ennyire sokféleképpen értel- mezhetem ő t . Nem fogadhatjuk el csak lexikálisan: „Ady Endre a legnagyobb ma- gyar költők egyike, líránk forradalmi megújítója. Csúcsai csak világirodalmi mérté- kekkel mérhetők." Ez igaz, de miért csak néhány tucat verse alapján tesszük ezt a megállapítást, amikor több mint ezeregyszáz verse jelent meg például az Ady-összes-

93

(2)

ben? Miért fogadjuk el Adyt csak Góg és Magóg fiának. A Hadak útján, A magyar ugaron, A muszáj-Herkulesként, A Tűz csiholójaként?

Fájó, hogy így vagy, fáj, hogy látlak A Sors bús uszítottjának."

Tessék: a kétkedő magamagáról a fentiek mottójaként is szól. Ne hagyjuk magára, vegyük elő ismét, akárhányadszor! Olvassuk a teljes Adyt, hogy megfejthessük minden titkait!...

BERTHA BULCSU ÍRÓ

Ady fiákerjében

Költő barátom, Gyurkovics Tibor képeslapot küldött Párizsból: „Mégis van Európa, nem is gondoltam volna. Corbusier temploma, a francia puha vörösbor, a szőke kurvák a Bois de Boulogne mentén. A világ fővárosa, mert itt már 1793-ban ki merték végezni a királyokat."

Bois de Boulogne... Merengek a jeladás felett, aztán egy Ady-verset olvasok el újra és újra:

„Befödte lelkemet és Párist Muzsikás, halk, szomorú este, Eltévedtünk. A nagy Bois-ban A kocsim az utat kereste.

Nagy éjszakába mintha hullanánk, Csoda-világba, végtelenbe,

Üj, titkos földre, új időbe, Űj létezésbe, új jelenbe,

Szent árnyak kerengtek előttünk."

Brontosaurus nagyságú gépek hörögnek az ablakom alatt, tépik a földet, mardos- sák, dühösen beleharapnak újra és újra. „ . . . A nagy Bois-ban a kocsim az utat kereste". — Igen, a Bois-ban, az utat. A zaj már rég bejött, beköltözött a lakásba, a képekben lakik, könyvekben, Titus Livius hetedik kötetében, onnan ugrik rám min- den reggel négy óra harminckor. Vagy csak képzelem, és a zaj már rég bennem lakik, bennünk, a sejtjeinkben, agyunkban? Onnan jön ki a hajszálainkon és a sze- münkön át? A fülünkön már reg nem tud. Bois de Boulogne? — Emlékszem erre a parkra diákkoromból, napszámoskoromból. Akkoriban azt hittem, hogy ez egy utca, vagy városnegyed. Egyedül laktam egy ódon, zegzugos házban. Valójában sokan lak- tunk ott, de a tulajdonos, aki a manzárdon kívül a földszinten csak egy szobát és a műtermet tudta megtartani, ritka, nyári vendégnek számított. Az oldalszárnyban egy 94

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

(Érdekes, a szerepproblematika szempontjából továbbgondolásra érdemes összefüggés, hogy a sír ige továbbképzett alakja a síp, sipít, sivít alak, mintha csak a sípszó,

Gömör Béla professzor úr azt kérte tőlem, hogy a nemrég indított, a „Nekem mondták” című új rovatban írjam meg egy kis huncut emlékemet, valami olyas- mit, amit

kezedben azzal a darab fával, szögekkel bemész az erdőbe és kihozol egy kerítést, de a vérző féltestek súlyát nincs

Ugyanez a kér- dés foglalkoztatta 1945 és 1948 között még idehaza, amikor a lappangó diktatúra keretei között kellett tapasztalnia, hogy egyre keskenyebb (végül

földre hajlik a rózsaszál Vedlik, hullik a fa kérge, lassú esők ellenére Hálót horgol a pók lába zörgő bokrok tar ágára Tű-levelek összebújnak, zölden vágnak

Ennek egyik lehetséges okát a kötet egy verse így fogalmazza meg: „Elég, ha pár igaz, szép fenséges könyvbe nézek, / most, idebenn a Szerapeionban, / s nem kell

mégis most látom nélküle a gép félhülye nem ír nem mozdul nem ront és nem javít egyáltalán nem kijelez vagy befejez egyáltalán mint egy üres merevlemez csak három

Utassy József verse, a „Min- denség Déva-vára”, Bata Imre sorai, Kalász Márton köszöntője, Bihari Sándor „Valaki, mindig” című verse s végül Illés Endre