Előadások. Az elmúlt hónapban, — a Magánjogi Tör- vénytervezet megjelenésével kapcsolatiban ds — n a g y lendületet vett a jogélet. Számos érdekes előadásban, ankét.en és vitaülése- ken kerültek tárgyalás és megvitatás alá az aktuális problémák,
A Magyar Jogászegylet és a Budapesti Ügyvédi Kör kö- zös előadássorozatban ismerteti a z . u j kódex tervezetét. Az első· előadáson, amelyen jogéletünk előkelőségei, nagy számmal jelentek meg, dr. Szászy Béla, igazságügyi államtitkár általá- nosságban ismertette a kódexet ós párhuzamot, vont az eddigi szokás, jogi és törvényszabályozás között. Az. eddigiek során dr. Vladár Gábor min. tanácsos, dr. Stolpa Józspf és d,r. Csorna Kálmán ismertették a kódex családjogi fejezeteit. .
Dr.. Pap Dezső államtitkár a magántisztviselők és .keres- kedösegédek szolgálati viszonyának törvényszabúlyzatáról tai'-r (ott előadást, dr. Bátor Viktor a m a g y a r vagyon jogi védelméről a volt monarchia területén, dr. Szende Péter-Pál,.a korlátolt fe- lelősségű társaságról, dr. KohnerArtur az ipari záloglevelek- ről szóló .-törvényjavaslatról és a Jogászegyletben dr·.. .Markas Olivér a kamatkérdésekröl. · . . , A fizetőképtelenség! jog egységes kodifikációjáról. kész.ül.t törvény tervezetét vitatta meg az Ügy védek Gazdasági. 'P.ártja,, melynek során dr. Katona Gábor és dr. Taiüiner Géza. ismertették á"javaslat egyes intézkedéseit. ' ' "
Az Ügyvédek Reform Szövetsége folytatta az ügyvédi rendtartás reformjának vitáját, amelynek sorún dr. Molnár
Márton, dr. Szécsi Gábor és dr. Sebestyén Ernő ' tartott/elő- adást.. . . ' . s . . '
Külföldi joggyakorlat.
A tulajdonjog törvényes korlátozása az ausztriai ingatlanoknál.
Az Általános P o l g á r i Törvénykönyv 362. §-a szerint a tulajdonos javait önkényesen használhatja, használatlanul hagyhatja, megsemmisítheti, egészben, vagy részben elidege- niíheíi, - azokról lemondhat, azokat átengedheti. Nézzük, mi marad meg a jelenleg Ausztriában érvényben levő lakbértör-
•vény (1922 december 7-íki törvény Bgbl. 872.) és az, úgyneve- zett; értéknövekedési 'adótörvény (Landesgestez f ü r Wien, 2 9 / 8 1927, Lgbl. Nr. 126) rendelkezései folytán az osztrák magán- jognak ezen meghatárazásából.
Amennyiben a lakástödvény alkalmazást nem nyer, az O P T K . rendelkezései csorbítatlanul érvényesülnek. Ezért az ingatlan, amelyet egyedül a háztulajdonos lakik, tehát nem tekinthető bérbeadottnak, nincs alávetve a lakástörvénynek.
Ha. tehát ilyen ingatlan ellen, végrehajtás vezettetik, a lakás tu- lajdonosa, azaz a kötelezett nem élvez bérlö-védelmet, — nem lévén ö bérlő — minek folytán az ingatlan árverési vevője a ház kiüresbését i s foganatosithaija. Nem állanak á lakás-
törvény védelme alatt azok a házak, illetőleg" lakások, vagy lakás-alkatrészek sem, melyek a lakástörvény hatályba lépése után építés v a g y hozzáépítés folytán ujjáalakittattak, vagy oly házakban voltak, amelyek számára a hatósági építési en- gedély csak 1917 j a n u á r 27-ike után adatott ki.
H a ezektől a főcsoportoktól eltekintünk és apróbb, ér- dektelen kérdéseket kikapcsolunk, az összes többi b é r h á z r a a lakástörvény határozatai vannak érvényben. Ezek a tulajdo- nost a tulajdonjog gyakorlásában két irányban korlátozzák.
Ez a két korlátozás a bérmegállapítás és felmondás korlá- tozása.
A bérmegállapitá-s kérdésében az osztrák törvény még azon az alapelven áll, hogy elvileg nem méltányos, hogy a tulajdonosnak a házbirtokból jövedelem, vagyis ház-tulajdo- nosi járadék jusson. A háztulajdonos t. i. alapbérül a 150- szeres békeház'bért, továbbá a karbantartási költséget és az u. n. kezelési költséget kapja. í g y alapjában véve csak a z j á r neki, amit a h á z k a r b a n t a r t á s a megkíván, ahol is a házbér- bizottságok döntik el, hogy a karbantartási munkálatok szük- ségesek-e, vagy «sem. E z t az elvet kizárólag csak az 1925. évi novella töri át, kimondván, hogy a háztulajdonos a s a j á t la- kása fölött szabadon rendelkezik, de csak akkor, h a az 1925 julius 31-én nem volt bérbeadva. E lakásokra u.gy a lakbér- kérdésben, mint a felmondáskorlátozásban az általános ma- gánjog -határozatai érvényesek. Ebben a vonatkozásban az úgynevezett u j h á z i u r a k (szerzemény 1918 j a n u á r 1-je u t á n )
megemlítést érdemelnek, mert ezeknél szabad mérlegelés u t á n Ítélik m'eg, a bérbizottságok, hogy egy nagyobb k a r b a n t a r t á s i munkálat egészében, vagy részeiben a bérlökre .átháritható-e, ha az ingatlan aránytalanul alacsony áron szereztetett meg.
(Lakástörvény 7. §-a.) A. lakástörvény e szerencsétlen rendel- kezését egyes 'bérbizottságok nagyon is az u j háztulajdono- sok h á t r á n y á r a értelmezik, amennyiben abból i n d u l n a k ki, hogy a szerzemény a békeárral szemben rendkívül alacsony áron történt, holott helyes értelmezés mellett a békeár irány- adó nem lehet, mert a forgalmi árak a békeáraknak csak egy csekély töredékét képezik. Minthogy a bérbizottságok, rendel- kezései jogorvoslattal meg nem támadhatók, egyes bécsi ke- rületekben az ilyen határozatok tömegesen nyernek jogerőt.
A legújabb bérnovelláló javaslat a bérkorlátozásban lényeges változásokat hoz. a z eddigi jogállapottal szemben.
Ha e novellából törvény lesz, amit ma még nem lehet előre látni, kétségtelen, hogy ez a háztulajdonosok helyzetének ja- vulását fogja maga u t á n vonni. A novella szerint u. i. a tör- vényes lakbér a köbmérték alapján, a 'békebér 2—3000-szere- sében lesz megállapítva. Ebből a törvényes bérből köteles a háztulajdonos m a g a ¡gondoskodni a ház k a r b a n t a r t á s á r ó l és csak nagyobb munkálatoknál kérhető a bérbizottságtól a lak- bérnek egy individuális emelése. H a a háztulajdonosnak mód- jában áll abból a törvényes bérből megtakarítani valamit, u g y ezek az összegek képezik a háztulajdonosi járadékot. Ebben az esetben régi és u j birtok között különbség nincs. A fenn- álló törvény szerint a háztulajdonosnak még az u j bérbeadás
után sincs módja a törvényes bérnél magasabbat kérni.,A no- vella ezt meg a k a r j a szüntetni és jogot a k a r adni a háztulaj- donosnak arra, hogy- u j Ibér beadásnál, szabad belátásuk szerint a békeár 5000-szereséig emelkedő bért követelhessék.
Félévnél hosszabb ideje fennálló bérleteknél teljesen fenn- áll a szerződési szabadság a bér megállapítására vonatkozólag.
A novella ezen meghatározása jogpolitikai szempontból meg- engedhető, mert ez esetben a bérviszonyok alakulása alatt a bérlök n j követelései forognak szóban, — a bérlő kényszer- helyzete a lakáskeresésnél itt nem jön figyelembe, úgyhogy a bérlő a háztulajdonossal mint egyenrangú szerződő fél áll szemben.
Minden olyan megállapodás, mely a lakástörvény bér- jnegállapitásának ' megkerülése céljából köttetik, a törvény rendelkezéseinél -fogva érvénytelen. Az efajta megállapodások fejében fizetett összegek visszakövetelbetök. L a k á s o k r a ez a fennálló joggyakorlat szerint, kivétel nélkül érvényes. E f a j t a perek mindennaposak. A joggyakorlat szerint a lelépési szer- ződés megkötése, amely a l a k á s birtokába juttat és a lelépési dij utólagos visszakövetelése, a visszakövetelő álláspontjá- ból nem tekinthető a jó erkölcsökbe ütközőnek. Üzletek el- adását, h a a vevőkör és a vállalat is együtt adatik el, a jog- gyakorlat neon tekinti üzlethelyiség, hanem vállalat eladásnak és
(ez esetben) a visszakövetelést nem engedi meg. Gsak leg- utóbb nem hagyta jóvá a legfelsőbb bíróság néhány döntvé- nyében a visszakövetelést a r r a az esetre, h a egy hosszú lejáratú szerződés nyújtásáért fizetséget követeltek.
A felmondáskorlátozás kérdésében a tulajdonjogkorlá- tozás még élesebben mutatkozik". A bértörvény 19. §-a szerint a felmondás__ csak a törvényben demonstratíve felsorolt fontos okokból engedhető meg.
A felsorolt felmondási okokból különös érdekességgel kevés bir. A bér nem fizetés, vagy a bérlő egyéb vétkes maga- tartása külön tárgyalásra nem szorul. Érdekes a felmondási rendelkezés a s a j á t szükséglet esetében, amely az alábbi elő- feltételeket követeli meg: s ü r g ő s szükséglet, vagy valamely lemenő számára való s ü r g ő s szükséglet és elsősorban a n n a k kimutatása, hogy a felmondóra a bérszerzödés fenntartásá- ból aránytalanul nagyobb h á t r á n y származik, mint a bérlőre, a felmondásból. Ezen tényállás szerint a felmondás majdnem keresztülvihetetlen. H a már a sürgős szükséglet bizonyítása sikerül is, csak a legritkább esetben sikerülhet a n n a k bizo- nyítása, hogy a felmondóra aránytalanul , nagyobb h á t r á n y háramlik, mert hiszen a felmondást szenvedő mindig a r r a az álláspontra helyezkedik, hogy a felmondás esetében hajlékta- lanná válik.
A. második felmondási ok a saját szükséglet cimén a sür- gős s a j á t szükségletet feltételezi és megköveteli e mellett egy helyettesítő bérlemény szolgáltatását, amelynek fekvését és mi- nőségét tekintve, megfelelőnek kell lennie. Ennek a felmondási oknak az előfeltételei is nagyon szigorúak. A joggyakorlat ezeket nem mérsékli, söt annyira kiclesiti, hogy a gyakorlat- ban ezzel a felmondási okkal, amely az előbbivel szentben az
üzlethelyiségekre is érvénveo, alig lehet boldogulni. (V. ö. a magyar lakásrendelet 8888/927. M. E. sz. IS. §-ával.) Az u. n.
u j háztulajdonost (Bécsben szerzemény 1914 augusztus 1-je után) ez a saját szükséglet eimén való felmondási ok egy- általán nem illeti meg.
Az egyetlen felhasználható és a gyakorlatban is s ü r ü n elő- forduló felmondási ok: az esetben, ha az üzlethelyiség bérlője a bérleményt egészben bérbeadja, vagy csak egy részét adja k i és -azért az általa fizetett bérnél aránytalanul nagyobb ellenszol- gáltatást követel. A novella javasiala szerint ez a jog a la- kásokra is kiterjeszletik. Minden olyan kísérlettel szemben, amely a lakástörvénynek a 'lakásfelmondások korlátozása kér- désében való megkerülésére történt, akár színlelt szerződések, -akár bíróilag végrehajtható egyosségek kötésével a joggyakor- lat erélyesen á.llást foglal.
A Bécs városának fizetendő értéknövekedési adóról szóié törvény gyakorlati kihatásaiban a tulajdonjognak egy nem kevésbbé jelentős korlátozását mutatja. Ingatlanok, vagy ingat- lanrészek átruházásánál Bécs városának területén egy érték- növekedési adó rovandó Je. Ez a rendelkezés a joggyakorlat részéről oda magyaráztatik, hogy az osztrák valuta elérték- telenedése nem véletik itt figyelembe. Aniták a kérdésnek a megítéléséhez, vájjon értékemelkedés fennáll-e vagy sem, a vételi és eladási ár koronákban, illetve schillingekben szembe- állittatik, illetőleg, ha a szerződésben idegen valuta van fel- véve, az k o r o n á r a átszámitíatik
E két tétel különbsége az értéknövekedés. Számtalan eset;
ben az értéknövekedés megadóztatása helyett egy értékcsökke- nés megadóztatását, helyesebben egy átruházási ügylet u j a b b városi niegil lefékezését látjuk. Az· értéknövekedési, adó kiszá1
mitásánál a beszerzési érték csupán 7%-kai' emeltetik a vétel- lel kapcsolatos költségek és illetékek fejében,, jóllehet ezzel a h á n y a d d a l ' a valorizációtól teljesen el is tekintve, — a kiadá- sok megközelítőleg sem fedezhetők. Kimutatható befektetések, melyeket az eladó az ingatlan értékének tartós emelése céljá- ból basznál fel (építési köllség), a vételárhoz hozzácsatol- tatnak.
Végül még, egy jelentős rendelkezés: 'a kivető hatóság- nak módjában áll. — ha a szerződésekben feltüntetett á r a k áz értékeknek nem felelnek meg — egy egész sajátos eljárás u t j á n megállapítani azokat az értékekei, amelyek azulán a kivetési alapot- képezik. ·
Az adókötelezettség mint olyan, a bekebelezésre alkalmas szerződés létrejöttével keletkezik. Az értéknövekedési adó alól való kibúvás lehetőségeit kizárandó szeniél.yváltozások, me- lyek beállanak oly közkereseti társaságok, korlátlan felelős- ségű társaságok, betéti társaságok és betéti részvénytársasá- goknál. melyeknek birtokában ingatlanok vannak, azonosnak tekintendők ezen ingatlanok eszményi részének átruházáséival.
Ugyanez áll ö társaság részesedési a r á n y á b a n történő válto- zás eselében is, úgyhogy mindezen esetekben az értéknöveke- dési adó elöiratik éppúgy, mintha adásvétel jött volna léire.
A részvényátruházásás az egyetlen ügylet e csoportban,
mely nem állapítja meg az adókötelezettség megnyíltál egy- szerűen azért, mert a törvény megfelelő helyén részvénytársa- ságokról nem esik említés. Eltekintve néhány mentességtől, amelyek jelen esetben érdektelenek, nem esnek értéknövekedési adó alá elhalálozás folytán való átszállások, vagy élők közti ingyenes' jogügyletek, valamint szülőkről gyermekekre és há- zastársak és jegyesek' közötti illetékköteles átruházások. Ily mentesített átruházások az értéknövekedési adó kiszabásánál 'sem jönnek tekintetbe, úgyhogy égy későbbi eladásnál beszer-
zési értékül a jogelőd állal annakidején fizetett vételár vétetik alapul. Alapelv az, hogy az adó az eladót illeti. Ha, szerződés- szerűen ezt. átvenné a vevő, akkor az értéknövekedési, adó az eladási árhoz csatolandó hozzá, úgyhogy ebben az esetben az adóalapot a1 vételár és az értéknövekedési adóval megnövelt, el- adási ár különbözete adja. Habár' az értéknövekedési adó ebbén az esetben az eladót terheli, a törvény szerint a vevő részé- ről is fennáll az értéknövekedési adófizetési kötelezettség,, ha ez nem hajtható be az eladón. Ezen rendelkezésre való tekin- tettel, ingatlanok vételénél szükséges lesz kellő tekintettel lenni az értéknövekedési adónak az eladó· · részéről való biztosítá- sára. Megemlítendő, hogy árverésen történt vételnél ez a kö- telezettség a vevőt, n e m ' terheli,- amely· rendelkezésnek a gya- korlatban igen nagy jelentősége .van. Az adó mértéke általá- ban a megállapított értéknövekedésnek 10%-a. Ezen adó; azon- ban kétszeresére növekedik, ha a számba jő vő vétel 1920.' év- ben, megháromszorozódik, ha 1921. évben, négy és félszeresére emelkedik, ha az 1922. évben, meghatsz,orozódik, ha 1922 december 31-é után jött létre. Eszerint egész 60%-ig terjedő értéknövekedési adót látunk, úgyhogy az' 1922.· évben, vagy ké- sőbb szerzett ingatlanok, amennyiben értékemelkedés áll fenn, a 45%-os, illetőleg 60%-os értéknövekedési' adó miatt valójá- ban nem is kerülhetnek eladásra annál is kevésbbé, mivel min- den egyes átruházásnál az állami átruházási illeték 8'.6ct.
í g y tehát, — bár az értéknövekedési adó mint. olyan, nem je- lenti a tulajdonjognak jogi korlátozását, gyakorlati kihatá- sában egyenlő értékű egy súlyos korlátozással, mert, • mint ki- fejtettük, az ingatlanok' egy hiányos csoportja ezen adó miatt, csak a legritkább esetekben értékesíthetők.
Igen érdekesek ós sajátosak azok a rendelkezések, ame- lyek Bécs ' városának a vételi szerződésbe váló belépési' jo- gára vonatkoznak. Bécs városának ugyanis joga van a vevő helyébe a, vételi szerződésbe belépni akkor, ha az a gyanú me- rül fél, hogy a szerződési okiratban a vételár helytelenül, vagy hiányosan van feltüntetve. • ' ' "
Ennélfogva Bécs városának· belépési jogára való· tekin- tettel. a vételi szerződés nem kerülhet minden további nélkül bekebelezésre. Szükség van vagy Bécs városának igény- lemondására,· vagy egy 30 napos · határidő elteltére, amelyen belül Bécs városának a belépési joga gyakorlandó.
Bécs városa eddig csak egv vagy két: esetheti vette igénybe ezen belépési jogát, minthogy módjában van a szerződésbe 'beállított eladási á r n a k az adókivetés céljából a forgalmi ér-
tékre való emelésével kellőképen védekezni áz adóeltitkolás
ellen. Ezért általában megállapítható, hogy ezen belépési jog csak Damokles k a r d j a k é n t lebeg a szerződő felek fölött, a gyakorlatban azonban alig szerepel, mert a vételár felemelé- sének lehetősége folytán, gyakorlatilag erre tulajdonképen szükség nincs
Valósággal drákóiak azok a rendelkezések, amelyek ezen adóeltitkolásra vonatkoznak. Már a késedelmesen beadott val- lomásokra, vagy késedelmes fizetésekre is büntetésül illeték- emelések vannak kiróva; megállapított adóeltitkolás az eltit- kolt összeg 50-szereséig terjedő pénzbüntetéssel és h á r o m hónapig terjedhető elzárásbüntetéssel sújtható. A büntetés ki- terjed minden b ű n t á r s r a és résztvevőre. Megjegyzendő, hogy az ilyen bűnügyi vizsgálatok elég gyakoriak; legutóbb egy nem nagyon jelentékeny összegű iííct ékcltitkolásban való rész- vétel miatt egy bécsi ügyvédet jogerősen mintegy 50.000 schilling
büntetésre ítéltek.
Dr. Deutsch Maurus.
Jogirodalom.
Dr. Sckwazfz Tibor: A valorizációs kérdések fejlődése és kialakulása, különös tekintette! a bírói gyakorlatra. ( F r a n k l i n T á r s u l a t kiadása.) A valorizációs gyakorlat- fejlődése nyugvó- pontra jutott: tételei többé-kevésbbé kiformálódtak, elvei rend- szerzödtek, kilengései megszűntek. A pénzromlás hatásait rendező ítéletek forrásai lassan eldugulnak, szélesen höm- pölygő, valamikor mindent magával, ragadó folyama vissza- húzódik, eliszaposodik. Távlat szempontjából a legalkalmasabb pozícióba helyezkedhetik ma az, aki e n a g y probléma számos ágának áttekintésére vállalkozik.
Schwartz Tibor könyve, — elörebocsáthrnjuk — - kivéte- lesen sikerült m u n k a és két irányban is mintául szolgálhat.
Abban, hogyan kell a valorizáció kérdését nemzetgazdasági, államjogi és etikai összefüggések foglalatában mégis p a r ex- celence jogászi problémaként tárgyalni és abban, hogy a z elméleti megállapítások és azok gyakorlati hasznosítása, a gondolatokat érlelő tudománynak és az élö jogot tükröző bí- rói gyakorlatnak, milyen okos érzékkel történő adagolása kell ahhoz, hogy a szertehulló anyag egy, — a szónak nemes- veretü, régi értelmében nevezett — monográfiává fonód- jon össze.
Könyvünk végigkíséri a valorizáció gondolatának érvé- nyesülését a jogrendszer egészén. Vertikális és horizontális irányban: tüzetesen foglalkozik az adásvétel, a z örökjogi és családjogi vonatkozású kötelezettségek, a kamatkérdés·, a gazdasági lehetetlenülés valorizációs tüneteivel és külön fe- jezetekben mutat azokra az elvi közösségekre, amelyek a szét- szórt rendelkezések mindegyikében, megtalálhatók. T ö r e k s z i k az ügvlet-tipusok jelen jogállapotát a kérdés fejlődésének és az idekapcsolódó szabályok változásának keretébe állítani. A z anyag ilyetén tárgyalása, nemcsak jogtörténeti érdeket szol- gál, de mint minden evolúciós módszer, a legbiztosabb ut-
