r a t i v végzés, inert a biró még azt sem vizsgálhatja,^ hogy tényleg pénzintézeti érdekeltséghez tartozik az adós, ezt is a P . K . belátása szerint állapítja meg. Egyetlenegy kö- rülményt vizsgálhat csak-a biró, azt, hogy be van-e je- gyezve m i n t rt. vagy szövetkezet a budapesti vagy pest- vidéki törvényszéken az adós.
K i f e j l ő d h e t azonban ebből a magánegyességi eljá- rásból e,gy egészen speciális birói k. e. eljárás ábban az esetben, ha az adós a kritikus 45 napon belül birói k. e.
eljárás megindítását kéri. Azért speciális, mert erre az eljárásra azok a rendelkezésén irányadók, amelyeket a P . K . kötelékébe nem tartozó pénzintézetekre a 921/1917 M. E . sz. rend. előir. E rendelkezések részben a vagyon- felügyelői állásnak a P . K . által való betöltését, részben á jóváhagvúsmegtagadás körének lényeges nregszükitését tartalmazzák, főkép azonban lehetővé teszik, hogy ezen nyilvános számadásra kötelezett vállalatok egyességileg felszámoljanak. Más esetben, amint ismeretes, a R. nem tartalmaz oly intézkedést, amely szabályozná azt az egyességet, amely quóta felajánlása nélkül, a z adós egész vagyonának átengedésével kívánja a hitelezőket kielégí- teni. A belga jogban abandon d'actif-nak nevezett ez in- tézményt a birói gyakorlat is következetesen vissza,uta- sította;- rt.-kra és szövetkezetekre most bizonyos elő- feltételek mellett lehetséges lesz az egyezkedés ezen m ó d j a is. dr. Gs. Sommer József.
(Folytatjuli.)
Richesse obiige.
( B e f e j e z ő rész.) *
I I I . Bármily fontos szerepet tölt is be magánjo- gunkban a vagyon, tételes szabályok m é g sem határoz/
zák meg: mi tulajdonképpen a vagyon. Yagvoni jogokról tanítanak, felállítják azok külső ismérveit: átruházhatók", elörökölhetők, pénzértékben kifejezhetők, de hogy mi a vagyon, azt nem m o n d j á k meg. Ennek oka az, hogy a vagyon nem jog-tárgy, hogy a vagyonon pl. nincs tulaj- donjog. De még 'maguk az egyes dolgok (objektumok) sem közvetlen tárgyai a vagyonnak, ezek csak a tulaj- don és egyéb jogoknak a közvetlen tárvvai. A vagyon tehát mint Ding- an ,sich nem a jog világába, ha.ne,m a
- A cikk1 első része a P J . előző 3. s z á m á b a n .
közgazdaság t u d o m á n y á b a tartozik. A vagyon u. i. nem más, m i n t gazdasági hatalom. A német elméleti jogtu- dományban az a kialakult nézet, hogy jogi szempontból vagyon alatt a jogalanyt megillető jogok összességét kell értenünk. E z a definíció, amennyire a j o g t u d o m á n y logikája szempontjából helyes, a n n y i r a igazságtalan és helytelen következményekhez vezet gazdasági szempont- ból. Jelesül nemcsak az eszmei javak egy része m i n t pl.
a vevőkör, üzleti összeköttetés, de olyan reáliák, mint a munkaerő és keresőképesség is kiesnek a vagyon fo- galmi köréből. Ugyanez áll a vagyon gyakorlati meg- jelenési alapjára, a mérlegre is, mert semmiféle mérleg- ben nincs beáll itva egy üzlet keresőképessége, ami pedig egymagában százszor többet ér, mint az egész leltári va- gyon. Sőt vannak olyan vállalatok, melyeKnek vagyo- nuk jóformán nincsi is, vagy egészen elhanyagolható, el- - len ben egész értékük az üzletben, a keresőképességben
összpontosul. (Giró és Pénztáregyletj. Talán fordulatot jelent a Curia egy legutóbbi döntése, amely a közkereset:
t á r s a s á g t a g j á n a k vagyonilletőségéhez azon v a g y o n i ér- téket is hozzászámította, amelyet a tagnak a t á r s a s á g és cég eszmei értékében való részesedés jelent annak da- cára, hogy szakértők a cégnek eszmei értékét kifejezetten számításon kivül hagvták. (1925. nov. .12. P 11. 5291/24.
Mj. X I X . 11).
I V . További nagy akadálya annak, hogy a vagyon- nal m i n t kötelmi tényezővel dolgozhassunk, az a körül- mény, hogy a v a g y o n t erős titokjog védi. Ezen szemlé- letből a jogalanyok két kategóriába sorozhatok: I. az ösz- szes fizikai és mindazon jogi személyek, akik nyilvános számadásra kötelezve nincsenek, I I . a nyilvános szám- a d á s r a kötelezett jogi személyek. Az I. csoportba tarto- zók azt m o n d h a t j á k : a tulajdonjog, szabadságából folyik a vagyon elrejtésének és titokban tartásának szabadsága.
„Senkinek semmi köze ahhoz, hogy nekem mi a vagyo- nom". B á r a Btk. 328. §-a az u. n. vagyoni titkot nem védi, mert csak „valamely család; vagy személy jóhirne- vét veszélyeztető" titkot helyezi büntetőjogi oltalom alá,' mindazonáltal nem lehet kétséges, hoay m a g á n j o g u n k ér- telmében a személy v a g y o n á r a vonatkozó titok személyi- ségi jog, melynek megsértése ellen m a g á n j o g u n k védel- met n y ú j t . Tételes szabályt az 1923: V . t.-c. 15. és 21.
§§-ai tartalmaznak, melyek az üzleti titkot helyezik ma- gán- és büntetőjogi védelem alá, mely üzleti titok alatt nvilváu az üzlet vagyoni viszonyainak titka is értendő.
Azok a vállalatok, melyek nyilvánosan kötelesek számot adni vagyoni viszonyaikról, talán még erőse!)b
védelemben részesülnek, mint az első csoportba tartozók.
A z iparfelügy élőkről szóló (1893: X X V I I I . te. 16. §) törvény fegyelmi eljárással ós kártérítéssel, a közp. sta- tisztikai hivatalról szóló (1897: X X X V . 15. §.) törvény kiháigási büntetéssel, a munkásbeteg'segélvzőről -szóló
(1908: X I X . 186. -§.) törvény az állástól való elmozdítás- sal és kihágási büntetéssel s ú j t j a azt a hivatalnokot, aki a tudomására jutó titkot elárulja. A 600/1925 1\ M. ren- delet 12. §-a- szerint a most emiitett hatóságok és a pos- tatakarékpénztár alkalmazottai adókivetés céljából ta- núskodásra, illetőleg szakértői véleményadásra nem hív- hatók fel. N e m kérhetők továbbá adatok a pénzintézeték- től (ezek alkalmazottaitól) a náluk gyiimölcsözőieg elhe- lyezett tőkékre ós azok kamatozására, vagy a felek ná- luk kezelt letéteire vonatkozólag. A 106. § szerint az adó- kivető bizottság tagjai fogadalmat tesznek, hogy az adózó viszonyairól tudomásukra jutott adatokat szigorúan ti- tokban f o g j á k tartani, a tárgyalási iratok pedig zár alatt tartandók és hivatalos titkot képeznek.
Épe,n ezen a nyilvános számadásra kötelezett válla- latoknál találkozunk aztán azzal a jogintézménnyel, ami törvényes alapon teszi nekik lehetővé, hogy vagyonukat eltitkolják ós ezáltal egész számadásuk u. n. nyilvános- ságát illuzóriuissá tegyék. E z a jogintézmény a titkos tar- talékolás. A társulati adó V. Ű. 57. §-a szépen megma- gyarázza: mi a „titkos tartalék". Történhetik a tartaléko- lás elburkoltan is olykép, hogy a vállalat egyes számlái, a. vállalat a cselekvő vagyonát egyes tételek kihagyásá- val vagy kisebb összegben feltüntetésével a valóságnál alacsonyabban, v a g y a vállalat szenvedő vagyonát nem létező adósság beállításával,' vagy a téuvleg létező adós- ságnak a valóságosnál nagyobb összeggel való feltünte- tésével a valóságosnál magasabban m u t a t j a ki." Az ilyen tartalékolás adóügyi szempontból elvileg tiltva van ugyan, de ha a vállalat megteszi, semmi b a j a néni törté- nik, csak részletezni köteles a gyanús tételeket. Értékpa- pírok, az anyagkészlet és á r u r a k t á r értékelésénél pedig egyenesen meg v a n engedve, hogy a vállalat a mérlegben ki nem m u t a t o t t tartalékokat gyűjthessen. Az u. n. ér- tékcsökkenési és felújítási tartalék módot n v u j t nekik, hogy pl. milliárdokat érő ingatlanokat nevetséges ösz- szegben. szerepeltessenek a mérlegekben. (Egy fővárosi sörgyár gyári ingatlanát ós berendezését 1926-ban 15 millió koronára élitékelte.) Ezek után furcsán hangzik a valorizációs törvényjavaslat indokolásában az az, érvelés, hogy a vagyoni helyzet vizsgálata legcélszerűbben a már-
Jegek összehasonlítása u t j á n történhetik. A most vázolt helyzeten nem segit a mérleg valódiságának helyreállítá- sáról szóló- 7000/1925. P . M. száma rendelet sem, m e r t továbbra is .lehetővé teszi a titkos tartalékolást és csak a t á r s a s á g tiszta vagyonának tulalacsonyra t ö r t é n t érté- kelése esetén ad az alaptőke egytized részét képviselő ki- sebbségnek mérleg-reviziós, illetve megtámadási jogot, a miből azonban extráneusok teljesen ki v a n n a k zárva.
A titkosság gondolata uralkodik a valorizációs tör- vényjavaslatban is. Jelesül a 40. §. a n v u g d i j k u l c s kér- désében nemcsak elismeri, hanem védelemben is részesiti a titkos tartalékot, m e r t azon esetben, h a a vállalat a megnyitó mérlegben a . vagyona jövedeimezőségére is te- kintettel volt, nem engedi az arányszámot fölemelni azon az alapon, hogy a vállalat s a j á t vagyonát valóságos érté- ken alól állapította meg.
A nyugdij-arányszám megváltoztatásának eljárási m ó d j a pedig egyenesen a Kabinet-justitia intézményét vezeti be hazai jogunkba, mert hiszen .ezen eljárásban szakértői véleményt zárt borítékban kel'l kezelni és ezt a felek nem tekinthetik meg. Ezen intézkedés a titkosság gondolatának beteljesülése.
V. Nézzük végül, hogy a kényszeregyezség, csőd és hagyatéki eljárásnak többé-kevésbbé h a t h a t ó s vagyon fel- kutatási szabályaitól eltekintve, polgári eljárási jogunk minő eszközöket n y ú j t a vagyon felkutatására.
Polgári perben ép a szigorú anyagijogi titokvéde- lem következtében okirati, vagy tanubizonyitás alig áll a félnek rendelkezésére. A Szemmel látható vagyontár- gyaktól (pl. ingatlan, üzlet, lakásberendezés) eltekintve, jóformán nincs semmi adat, m é g kevésbbé bizonyitő eszköz a kezében. Kérdés: v á j j o n a perbíróság elrendel- heti-e szemle foganatosítását valamely fél vagyoni viszo- nyainak megállapítására. A P p . 340. §-ából első pilla- n a t r a az olvasható ki, hogy elvileg minden vitás tény- körülmény bizonyítása végett rendelhető szemle, te,hát a
vagyoni körülmények bizonyítására is, h a az vitás. A z általunk tárgyalt esetben azonban ép az a vitás, hogy vau-e egyáltalán szemletárgy? Előbb tehát a szemle.tár- gyat kellene felkutatni. A bizonyítás fölvételének azon- ban vannak korlátai; ilyen korlát a fél titokjoga, vagyis a biró sem indítványra, sem hivatalból nem re.udelhet el szemlét valamelyik peres fél vagyoni viszonyainak meg- állapítása végett, m e r t a szemlét házkutatásnak,-személy- motozásnak stb. kellene megejőznie, idáig pedig a pol- gári biró nyomozása nem terjed ki
A P p . 373. §-a, mely szerint az a fél, aki vagyont, ennek alkotórészeit köteles fölfedezni, erre a szóbeli tár- gyalás f o l y a m á n eskü alatt kihallgatható, a szóbanforgó perekben szintén nem alkalmazható, m e r t e § föltételezi, hogy a fél vagyonát az anyagi m a g á n j o g szabályai sze- r i n t legyen köteles fölfedezni. Pl. az örökös, a ' m e g h a - talmazott, a vagyonkezelő, a tulajdonostárs stb. köteles a kezén levő vagyonról felvilágosítást adni, azonban az az adós, akinek kötelme, tárgyát épen vagyoni viszonyai alapján a k a r j á k megszabni, nem köteles önmaga ellen adatokat szolgáltatni. A legfelsőbb bíróság is kimon- dotta: „Adós az ő vagyonát, illetve az ahhoz tartozó ér- tékeket csődönkivül fölfedezni nem tartozik". (C. 1897: J.
g. 445. Grill V I . 2057. idézi Kovács Marcel a P p . 373. § magyarázatánál).
M a r a d mint egyedüli bizonvitási eszköz a félnek eskü alatti kihallgatása. E n n e k azonban mindig igen problematikus értéke van, valahányszor olyan körül- ményről ad számot a fél, melyről egyedül neki van tu-
domása. ,'Általában az esküvel való bizonyitás értéke at,- ® tói f ü g g , mennyire van a fél etikai érzéke kifejlődve. A
mai társadalmi és gazdasági rendünkben ezer érdek kö- veteli azt, hogy a magángazdaság, alanyainak vagyona titokban m a r a d j o n . E z t a szükségletet a jog tételes .sza- bályaival honorálni törekszik. ¡Részint az anyagi jog ti- tokvédelmi szabályai, részint az áltaJános társadalmi fel- fogás az esetek túlnyomó többségében azt a meggyőző- dést v á l t j á k ki a félből, hogy nem követ el bűnt, miidőn az eskü alatti kihallgatása alkalmával nem ad őszintén számot vagyoni viszonyairól. A valorizációs javaslatban is visszatükröződik ezen társadalmi felfogós, amikor az indokolás kedves naivitással azt m o n d j a : „Á felek va- gyoni helyzetének vagyoni vizsgálata természetesen nem te,szi szükségessé valamely csődszerü eljárás folytatását, hanem a bíró ezt az esetek legtöbbjében a felek egyszerű előadása a l a p j á n nagyobb bizonyító eljárás nélkül is tisz- tázhatja".
Fejtegetésünk végére, érkeztünk. A n a g y f r a n c i a biró ós á l l a m f é r f i n , Tocqueville is azt tanította, hogy „ E világ javainak ós jogainak u j és igazságos felosztása kel- lene, hogy főcélja legyen azoknak, akik vezetik az. em- beri ügyeket". M a g á n j o g u n k fejlődésének u j a b b irányai- ban mindinkább tért hódit e nemes eszme, pánidé az anyagi és eljárási jogunk szabályainak egész légiója aka- dályozza meg, hogy az teljes mértékben diadalra jusson.
I f j . Dr. Nagy Dezső.
