A népgazdasági struktúra változásai és a mezőgazdasági tőkekoefficiens

(1)

A NÉPGAZDASÁGI *STRUKTÚRA VÁ'LTOZÁSAI ÉS A MEZÓGAZDASÁGI TÓKEKOEFFICIENS

SALANKI lSTVÁNNÉ - DR. TÓTH LÁSZLÓ

A magyar mezőgazdaság eszközigényessége a szocialista átszervezést köve- tően szinte ugrásszerű emelkedést mutatott. Ez a viszonylag hosszan tartó emel—

kedés — mint ismeretes — heves vitákat váltott ki mind az elméleti, mind a gya—

korlati szakemberek körében. Egyfelől ugyanis az évről évre növekvő beruházá- sok és ebből adódóan a gyorsan gyarapodó eszközállomány jelentős pénzeszkö-

zöket igényelt és kötött le, másfelől viszont ezt nem követte a gazdálkodás ered—

ményeinek legalábbis párhuzamos emelkedése. Sőt. a bruttó és a haulmozatlan ter- melési érték kismérvű növekedése mellett a nettó termelés. tehát a mezőgazda- ság álta—l létrehozott nemzeti jövedelem változatlan maradt, illetve kismértékben csökkent. Igy a nettó termelés alapján számolt tőkekoefiiciens növekedése az u- tóbbi időben olyan nagy mértékű volt, amilyet az ismert adatok birtokában sehol sem tapasztalhattunk a nálunk gazdaságilag fejlettebb országok történetében.

(Hasonló tendencia talán csak Csehszlovákiában mutatkozott.)

A termelőszövetkezetek gazdálkodása ma már szilárd alapokon nyugszik, gaz—

dálkodá—suk nagyrészt eredményes is. Ennek következtében a magyar mezőgaz—

dasáwg egyre növekvő szinvonalon képes kielégíteni a vele szemben jelentkező —

és ugyancsak növekvő -— társadalmi szükségleteket. Az 1959. évet követő időszak,

amely ide vezetett. túlzás nélkül nevezhető forradalminak. Érdemes visszate—

kinltenünk erre az időszakra azért, hogy tisztábban lássuk a megtett utat, másrészt azért -— és a közgazdász számára ez a lényegesebb -—, hogy a jövő gazdaságé-

pités számára hasznosítható ismeretekre tehessünk szert.

Az 1950—es évek végén nyilvánvalóvá lett, hogy a gazd—aságfejlesztési célkitű—

zések nem valósíthatók meg a kisparaszti gazdálkodás további túlsúlya és a kis-

! üzemi termelési technika tartós fennmaradása mellett. Sem a gazdasági egyen—

súly és az egészséges népgazdasági struktúra, sem a megfelelő ütemű növeke—

dés nem látszott biztosítottnakfnneak pedig súlyos következményei mutatkoztak

volna egyrészt az életszínvonal alakulásában, másrészt. ebből következően a tár-

sadalom általános politikai—ideológiai fejlődésében. A párt helyesen ismerte fel a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszerűségét, és rövid idő alatt a népgazdaság ezen szektorában is kialakultak a szocialista társadalmi—gazda—

sági viszonyaik.

Már az átszervezés kezdetekor nyilvánvaló volt. hogy a tánsadalmi—gazda—

sági átalakulás csak akkor lesz hatékony, ha vele párhuzamosan megkezdődik a mezőgazdasági termelőerők fejlesztése, illetve ezen belül a nagyüzemi terme—

lés technikai feltételeinek kialakítása.

5 Statisztikai Szemle

(2)

1010 SALÁNKI lSTVÁNNE—DR. TÓTH LÁSZLÓ

A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés technikai következményei abban

nyilvánultak meg, hogy már az átszervezéssel párhuzamosan szükségessé vált

a kisüzemi termelési eszközöknek korszerű, a nagyüzemi követelményeknek meg—

felelő eszközökkel való fokozatos felváltása. ezzel együtt — a tömegesen jelent——

kező munkaerő—elvándorlás miatt -— az eleven munkának holt munkával való be—

lyettesítése. Azt. hogy az erre irányuló munka alapvetően eredményes volt, bizo-—

nyitja, hogy a termelés — ha nem is minden zökkenő nélkül —- lényegesen nem esett vissza, sőt, bizonyos téren kismértékben nőtt is. A továbbiakban már az volt a cél, hogy a termelőszövetkezeti szektorban a rendszeres bővített újratermelés megvalósuljon. E célkitűzés természetesen újabb termelőeszköz—szükségletet in—

dukált.

A magyar mezőgazdaság vázolt átalakulása egyfelől az egész népgazda—

ságban szükségszerűen végbement átalakulások következménye, másfelől pedig mozgatórugója volt. A bekövetkezett változások megfelelő értékelése érdekében

azonban meg kell vizsgálnunk azt az időszakot is, amely az átszervezés megkez—

déséig tartott. E vonatkozásban nemcsak az eszközállomány növekedésén—ek üte—

mét és mértékét érdem—es vizsgálat tárgyává tenni, hanem a mezőgazdaság esz—

közigényességének alakulását is.

Mielőtt az elemzésre rátérnénk, nézzük meg. hogyan alakult az eszközigé-

nyesség az 1950—1966 közötti években. A mutatókat az állóeszközök bruttó értéke.

valamint a bruttó. 0 halmozatlan és a nettó termelés hányadosaiiként számitot- tuk.

Az eszközigényesség mindhárom mutatója jelentős növekedést mutatott a vizs- gált 17 évben. (Lásd az ábrát.)

Ha a vizsgált 1950—1966—05 időszakot két intervallumra bontjuk, és az 1950—

1958-05, valamint az 1959—1966—05 intervalluimofkra külön—külön vizsgáljuk (: koef—

fici—ensek alakulását, (: trendvonalak alapján figyelemreméltó következtetést von- hatunk le.

A bruttó és a h—almozatlan termelési értékkel képzett koefficiensek évi átlagos növekedésének mértéke az első időszakban gyakorlatilag 'nem volt kisebb, mint a

másodikban, és csupán a' nettó termeléssel képzett mutatónál tapasztalunk ezzel ellentétes tendenciát. Tehát nem állja meg a helyét teljes egészében az az állítás -- ami pedig korábban eléggé elterjedt volt —, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével párhuzamosan, annak mintegy lközvetlen következményeként gyor-

sult meg az eszközigényesség növekedése. Természetesen felmerül a kérdés, hogy

mégis miért ekkor került .,napirendre" a mezőgazdaság eszközlekötése? Ennek egyfelől valószínűleg az lehetett az oka, hogy a mezőgazdasági bruttó és halmo-

zatlan termeléssel számolt 'koefficiensek csak a mezőgazdaság szocialista átszer—

vezését követően kezdték meghaladni az ipari és a népgazdasági átlagos koefficienst. Másfelől, a nettó termeléssel képzett mezőgazdasági koefficiens 1959—ben még csak kismértékben volt magasabb a népgazdaságinál. és elsősorban éppen

a hirtelen nagymérvű munkaerő-elvándorlás hatására nőtt a korábbinál erőtel- jesebben.

A koefficienseknek a trendtől való eltérései nagyobbak és gyakoribbak kb.

1958-ig, mint azt követően. Ebből arra következtethetünik. hogy a magyar mező- gazdaságban 1958 után bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások az alkal—

mazott technikának. illetve a technikai-gazdasági viszonyoknak a változásával jár-

tak együtt. Nyilvánvaló, hogy a technikai felszereltség növekedése és a korszerűbb

termelés-i eszközök alkalmazása már az átszervezés kezdetétől jelentősen csökken-

tette a természeti tényezőknek :: termelési folyamatra gyakorolt hatását.

(3)

A MEZÖGAZDASÁG! TÓKEKOEFFlClENS 1011

A mezőgazdaság eszközigényességének lineáris trendiei, 1950—1966

(1959. évi változatlan árakon)

Kat—Mmm

4,00 - j

/ / . /

150 " * '

/ __

nyamm, IZ%/

3,0 0

, / , , . __

V; : 2; 25790]7757/

/ / : -

m —- l , %; 154240? _

i /

/ zl

200 f A // f ,

( /y, www W %:ZWfaaz/w

' : ZT:I ,! X

% amaz-m / %;438700351

7150

,7,, m.-— . , W Á;

y,,zszaam ,

7,ÚÚ — —

, d, ,

850 " *

_ ,, ., ,,

400

mol 1957 * 7952l7953 ' 7954 * 7955 * 7956 * 7957 * 7958595917950 '7967 7952' 7953l 79541 7955 * 7966

Y'1 -— a bruttó termeléssel képzett koefficiensek lineáris trendje. 1950—1966, Y'H— a bruttó termeléssel képzett koefficiensek lineáris trendje, 1950—1958, Y'Ú— a bruttó termeléssel képzett koefficiensek lineáris trendje, 1959—1966.

Y'z —- a halmozatlan termeléssel képzett koefficiensek lineáris trendje, 1950—1966, Y'm— a halmozatlan termeléssel képzett koefficiensek lineáris trendje, 1950—1958, y'zg— a h—almozatlan termeléssel képzett koefficiensek lineáris trendje. 1959—1966.

Y'3 — a nettó termeléssel képzett koefficiensek lineáris trendje, 1950—1966, y'gl — a nettó termeléssel képzett koefficiensek lineáris trendje, 1950—1958, Y'3g— a nettó termeléssel képzett koefficiensek lineáris trendje, 1959—1966.

Megjegyzés. Az 1959—1966. időszak páros számú adatot tartalmaz: az évi növekedés mértéke a !: pa—

raméterek kétszerese.

A mezőgazdaság eszközigényességének változása szoros kapcsolatban van a népgazdasági struktúra változásaival, illetve a termelőerők szerkezetében és színvonalában bekövetkező mindennemű változás hatással van (: koefficiens ala—

kulására.

Jelen tanulmányunkban a népgazdasági struktúraváltozás és a mezőgazdaság eszközigényessége közötti kapcsolatokat két oldalról kíséreljük meg alaposabban

megközelíteni.

Először a mezőgazdaságból törté—nt mun'koerő-elvándorlásnak és az eszköz- igényesség ebből következő változásának kérdésével foglalkozunk, majd azt vizs-

gáljuk, hogy a népgazdasági struktúrának a mezőgazdasági tevékenységet köz-

vetlenül érintő egyes változásai hogyan hatottak (: tő'ke'koetficiensre. Sem a föld- terület csökkenésének, sem egyéb más strukturális tényezőknek az eszközigényes- ség alakulására gyakorolt hatását nem elemezzük, ezek további vizsgálódást igényelnek.

5-

(4)

SALÁNKl ISTVÁNNÉ—DR. TÓTH LÁSZLÓ *

A TÖKE-MUNKA ARANY VÁTOZÁSÁNAK HATÁSA A MEZÖGAZDASÁG! KOEFFICIENSRE

Világtendencia, hogy a mezőgazdasági munkaerő aránya a termelő Szférán ,

belül csökken. A csökkenés okát döntően az általános technikai. illetve gazdasá—_

gi fejlődésben kereshetjük. Szemléletesen mutatja be ezt a folyamatot Jánossy

Ferenc az Egyesült Államok, Olaszország, Japán stb. esetében.1 —

A mezőgazdasági népesség csökkenésének üteme, valamint a gazdasági

fejlődés sebessége közötti kapcsolatot meggyőzően bizonyítja hazánk esetében.

hogy amig a mezőgazdasági népesség aránya 1900 és 1941 között 57 százalékról mindössze 50 százalékra. addig az 1945 utáni 17 év alatt 50 százalékról 32 526—

zalékra csökkent az össz—népességen belül. A csökkenés üteme különösen gyors

volt az 1950—es évek végétől.2

1950-t'ől 1966—ig 2.093 millió főről 1.466 millióra csökkent a mezőgazdasági aktív keresők száma. A 0.627 millió elvándo—rló ikereken 30 százalékos csökkenést jelentett. llyen gyors és nagymértékű csökkenés a nálunk gazdaságilag fejlet—

tebb országaikban fejlődésük (korábbi szakaszaiban nem volt tapasztalható. Nyil—

vánvaló, hogy ez a változás nem maradhat hatás nélkül a mezőgazdaság eszköz-

igényességére. A mezőgazdasági tőkekoefficienssel foglalkozó munkákba—n áltaiá- ; ban éppen e tényben látják a koefficiens gyors növekedésének egyik fő okát. Be—

rend Iván és Benet Iván számításai szerint például 1949 és 1957 között a man-—

kaerő pótlására mintegy 4 milliárd, 1958 és 1965 között pedig hozzávetőlegesen 23 milliárd, vagyis összesen 27 milliárd forintot ruháztak be a mezőgazda-

ságba.3

Gyakorlatilag az történt. hogyaz élő munika helyettesítésére nagy tömegű holt munkára volt szükség. A helyettesítés mér-tékét egy egyszerű termelési függvény segitségével kíséreljük meghatároz-ni. Bár tisztában vagyunk azzal, hogy a terme- lési függvény alkalmazásának jelentős korlátai vannak, e függvény a korlátok ismeretében felhasználható elemzésünkben.

Választásunk egy ún. egyszerű Cobb-Dougl-as függvényre esett, amely loga- ritmikusan lineáris és homogén, és feltételezi a termelési tényezők parciális ter- melési ruga'lmassógainva'k állandóságát. Bár az rabsztraikciók jogos bírálata-k tár—

gyai a gazdasági növekedés tényezőinek vizsgálatakor, céljainaknaik a függvény megfelel. mivel nem a növekedési tényezők szerepének pontos meghatározására törekszünk.4

' A függvény általános alakja:

P : b Lk Km

ahol:

P — a termelés.

!) -— a függvény paramétere, L —- a munkaerő (ezer fő),

K —— az állóeszközök (millió forint)

k — a munka parciális termelési rugalmassága, m — a tőke parciális termelési rugalmassága.

Uánossy Ferenc: A gazdasági fejlődés trendvonala és a helyreállítási periódusok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapesti 1966. 283 old.

2Ic'mossy i. m. 81—82. old.

3Benet Iván—Herend Iván: Az élelmiszer-gazdaság fejlesztésének eszközigénye. Gazdaság. 1969. évi 1.

sz. 33—47. old.

4A függvény általános tulajdonságairól lásd bővebben: Mátyás Antal: A Caleb—Douglas függvény és Solow növekedési elmélete (Közgazdasági Szemle. 1964. évi 7—8. sz. 821—837. old.) c. tanulmányát.

(5)

A MEZÖGAZDASAGI TÓKEKOEFFIClENS 1013

A függvény homogén és lineáris volta következtében k —l— m : 1. vagyis m ::

: 1—k.

A számítások elvégzéséhez a termelésnek (bruttó, halmozatlan és nettó), a

mezőgazdasági aktív keresők számának és az állóeszközök bruttó értékének 17

évre vonatkozó idősorait használtuk fel.5 Mint már utaltunk rá, a számításokat külön-külön mindhárom termelésiérték—mutatóra az 1950—1966., az 1950—1958.

és az 1959—1966. évekre végeztük. A kilenc függvény paraméterei a következők.

1. tábla

A mezőgazdaság Cobb-Douglas-fé/e termelési iüggve'nyeinek paraméterei

Termelési érték § Időszak l b l k l m : 1—k l

Bruttó ... 1950—1958 j 2.577 1 0.760 l 0.240

1959—1966 1,323 l 0.405 0.595

1950—1966 2.051 l 0.589 0.411

Halmozatlan ... 1950—1958 ; 2.289 0.798 0.202

1959—1966 § 0.374 l 0,268 0.732

1950—1966 ] 1 ,614 ) 0,580 O,420

Nettó ... 1950—1958 l 2.291 0,858 0,142

1959—1966 ) 1,585 O,664 0,336

1950—1966 l 2.059 0.783 0.217

Mivel a b paraméter esetünkben nem függ össze a helyettesítés arányával.

további elemzésüniknél figyelmen kívül hagyjuk. A k paraméterek a teljes 17 év- re vonatkozóan mind a három 'koefficienssel számolt függvénynél nagyobbak,

mint az m paraméterek. Ez azt jelenti, hogy az élő munka minden egy százalékos

változása nagyobb mérvű termelésváltozást eredményezett, mint a termelőeszkö- zök egy százalékos változása. Mivel a vizsgált időszakra a munkaerő létszámának csökkenése és a termelőeszközök értékének (és természetesen volumenének) nö—

vekedése volt jellemző, a paraméterek azt mutatják. hogy a munkaerő minden egy százalékos csökkenése a termelőeszközök egy százalékosnál nagyobb arányú növekedését igényelte csupán a termelés szinten tartásához is. Természetesen a nettó termeléssel képzett koefficiensekből számitott függvény k paramétere a leg-

*magasabb a három közül.

A táblából az is kitűnik, hogy az 1950—1958—as időszakra vonatkozó k para—

métere—k rendre magasabbak, mint az 1950—1966-05 időszakra vonatkozók, az 1959—1966—05 k értékek viszont mindhárom esetben alatta maradnak a teljes 17 évre vonatkozóknak. Ez egyáltalán nem meglepő. Azt a közismert tényt jelzi.

hogy 1950 és 1958 között, amikor az élő munkának holt munkával való helyette—

sítése nagyrészt kisüzemi körülmények között valósult meg, a munkaerő csökke- nésének a termelésre gyakorolt hatása — a termelőeszközök változatlansága mel—

lett—kisebb mértékű volt, mint az 1959—1966. években. Ezzel szemben a termelő- eszközök volumenének növekedése relative nagyobb termelésnövekedéssel járt az első időszakban, mint a későbbiekben.

5A cikkben közölt számításokat az alábbi kiadványok és tanulmányok adatai alapján végeztük: Csiz- madia Ernő—Befhlendi László: Korszerűsíte's és jövedelmezőség a mezőgazdaságban (Közgazdasági Szemle.

1969. évi 7—8. sz. 855—867. old.); Mezőgazdasági adatok ill., 1967, (Statisztikai Időszaki Közlemények 112.

köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1967. 279 old.); Benedeckí Jánosné: A nemzeti jövedelem és tényezői (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1968. 350, old.); Dr. Fazekas Béla: Mezőgazda- ságunk a felszabadulás után (Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1967. 391 old.); Mezőgazdasági Statiszti- kai Zsebkönyv 1968, (Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1968. 348 old.);Rácz Jenő: Az állóalapok és a termelés összefüggése a magyar iparban (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. MTA Közgazdaságtudo- ményi Intézet tanulmányköteter 73—331. old.)v

(6)

1014 SALANKl iSTVANNÉ—DR; rom baszta

A k és az m paraméterek ismeretében könnyen kiszámíthatók a határtermé— ,

kek. Ugyanis: (' —

ahol:

(')P

0—1; —- a munka határterméke, (')P

ő—K — a tőke határterméke.

A határtermékek arra adnak választ, hogy az egyes években az egyik tényező ;

egy százalékos változása —- a másik tényező változatlansága mellett —— önmagáf ban milyen mértékben hatott volna a termelés alakulására. Mivel 'a tendencia

mind a kilenc: függvény esetében azonos. a határterméke'ket csak a bruttó ter—

meléssel számított 17 évre vonatkozó függvénynél vizsgáljuk.

1950—ben a munka hatál-terméke 14.421 volt. 1966—ban viszont már 29.200)

A tőke határterméke -— szükségszerűen —- ezzel ellentétesen alakult: 1950-ben

0.726, 1966—ban 0271 volt. A határtermétkek azt fejezik ki, hogy amíg minden ezer fő létszámcsökkenés a mezőgazdaságban, 1950-ben még csak 14.421 millió fo; — rint terméskiesést okozott volna önmagában -— a tőke változatlanság—a mellett -—.

addig 1966—ban már 29200 millió forintot. Másik oldalról, a folyamatos helyette-

sítés következtében az állóeszközöknek minden egymillió forintos növelése 1950- ben még 0.726 millió forint termelésnöveléssel járt volna, 1966—ban viszont már csak 0.271 millió forinttal. .

A nagymértékű változások nem meglepők, ha figyelembe vesszük. hogy a vizs—

gált időszak alatt az élő munk-a bruttó termelési értékén mért termelékenysége 105 százalékos növekedést mutatott. A termelékenység ilyen kismértékű növekedé- se mellett a munkaerő jelentős csökkenése következtében a termelés változatlan

szinten tartása, illetve növelés-e csak a technikai felszereltségnek a termelékeny- ség növekedésénél xnagyobb ütemű emelésével volt biztosítható, ami statisztikai-

lag igazolható is. Amíg az egy főre jutó bruttó állóeszközérték 1950—ben 13 BOOV

addig 1966-ban már 75 050 forintot tett ki.

A számítások eredményei azt is bizonyítják, hogy indokolt volt a 17 éves periódusnak két időszakra való bontása. A k és az m paraméterek a két idő- szakra vonatkozóan jelentősen eltérnek egymástól. igazolva azt. hogy a termelési tényezők helyettesítése más módon történt az 1950—1958. években, mint az 1959—

1966—os időszakban. Az ilyen rövid időszakra vonatkozó számításoknak termész-ete—

sen megvan az a veszélye. hogy a kapott eredmények a kevés számú adat miatt bizonytalanabbak, pontatlanabbak. A bizonytalanságot viszont csökkenti a há-

rom termelési értéken számolt adatok párhuzamos vizsgálata.

A nettó termelési értékkel számított koefficiens esetében kissé más képet kapunk, mint a másik két termelési mutatóval képzett koefficiensnél. Az élő munka és az állóeszköz arányának változására a nettó koefficiens reagált leginkább.

Bár az alaptendencia mindhárom mutatánál hasonló, a nettó koefficiens növeke—

dés—e sokkal gyorsabb volt, mint a másik kettőé. E mutatónál ugyanis a kooperáció változása nem torzítja a koefficiens alakulását, mivel a nemzeti jövedelem nem

tartalmaz halmozódást. A termelési tényezők helyettesítése szempontjából így

reálisabb képet is ad. A második időszakban tehát a bruttó és a halmozat—lan ter—

(7)

A MEZÓGAZDASÁGI TÖKEKOEFFICIENS 1015

melés alapján számított parciális termelési rugalmasságok a munkára vonatko- zóan valószínűleg azért lettek kisebbek, mint az állóeszközökre vonatkozóan, mert a kooperáció mértéke ekkor jobban emelkedett, mint az eleven munka termelé—

kenysége.

Akooperáció hatásának kiszűrése viszont -— a nettó termelési mutató segítségé—

vel —- határozottan kimutatja, hogy bár a második időszakban az előző időszak-

hoz képest némileg kedvezőbb volt a helyzet (a koefficiens növekedésének üteme ugyanis lelassult) de még mindig növekvő állóeszköz/munka helyettesítési arány volt jellemző.

Összefoglalva, a tőke—munka arány változásának a mezőgazdasági tőkekoef—

ficiensre gyakorolt hatásával kapcsolatban a következő megállapításokat tehet—

jük.

1. A mezőgazdasági munka—erő gyors és nagymértékű csökkenése volt az egyik oka annak, hogy az eszközigényességi koefficiensek erőteljesen nőttek a

vizsgált időszakban.

2. A munkaerő—helyettesítés hatása 1950—1958 között erő—teljesebb volt, mint a későbbi években. 1958—ig — mint ismeretes -— a mezőgazdasági élő munka he—

lyettesítése nagyrészt kisüzemi körülmények között. kisüzemi termelőeszközökkel történt. Ennek következtében a termelékenység viszonylag csekély mértékű és nagy kilengéseket mutató emelkedése a munka technikai felszereltségének igen erőteljes növekedése mellett biztosította csak a termelés növekedését.6

1959-től a helyzet a nagyüzemi termelésre való gyors áttérés következté-

ben válitozott. A fejlettebb technikát megtestesítő termelőeszközök alkalmazása

révén az állóeszközök parciális termelési rugalmassága nagyobb lett, a helyette- sítés aránya kedvezőbben alakult. A bruttó és a ha—lmozatlan termelésen mért ter—

melékenységi mutatók növekedési üteme sokkal inkább megközelítette a technikai felszereltség mut-atójának változását. mint korábban. Torzitja azonban a valósá- got, hogy közben a halmozódás mértéke — ami e két mutatóban kifejezésre jut —- jelentősen nőtt. Reálisabb ezért a nettó termelés alapján közelíteni a tőke—munka helyettesítést. lgy megmutatkozik az a tény, hogy az átszervezés idején alkal—

mazott, a korábbinál összehasonlíthatatlanul fejlettebb technika sem volt képes az élő munka termelékenységének olyan gyors növekedését biztosítani. amely el- lensúlyozta volna a munkaerő—elvándorlás hatását. (A technikai felszereltség 91

százalékos emelkedése mellett a nettó termelékenység emelkedése csupán 16 szó- zalékos volt.)

Az 1959 és 1966 között tapasztalt robbanásszerű munkaerő-elvándorlás és az ebből adódó új technikai követelmények okozták tehát döntően, hogy a nettó

termelés stagnált. illetve kismértékben csökkent ebben az időszakban, következés- képpen gyorsan nőtt az eszközigényesség.

3. Feltételezhető, hogya helyettesítési arány korábbinál kedvezőbb alakulása

nem átmeneti tendencia, hanem az arány további javulására számíthatunk. Erre

kővetkeztethetü—nk egyrészt abból. hogy csökkent a mezőgazdasági—munkaerő el- vándorlá—sának üteme. másrészt abból, hogy az elemzett időszak végére nagyjá—

ból kialakultak a mezőgazdaságban a korszerű nagyüzemi gazdálkodás technikai

feltételei.7

6Ehhez a folyamathoz a gazdaságpolitika ismert torzulásai is hozzájárultak.

"Elemzésünkben a termelőszövetkezeti mozgatom megszilárdulósának időpontját 1966-ra tettük. Erdei Ferenc álláspontja szerint a termelőszövetkezetek konszolidált gazdálkodásáról 196846! beszélhetünk. Anél- kül, hogy Erdei Ferenc álláspontját vitatnánk, megjegyezzük, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom meg—

szilárdulásának több kritériumát vehetjük. Mivel tanulmányunkban a struktúraváltozások és a tőkekoefficiens közötti kapcsolatokat elemezzük, tő kritériumnak a mezőgazdasági termelés struktúrájának stabilizálódá- sát tekintettük.

(8)

1016 SALÁNKl lSTVÁNNÉ—DR. TÓTH LÁSZLÓ

, A MEZöGAzDAsAGOT KCZVETLENUL ÉRiNTÖ

FÖBB NEPGAZDASÁGI STRUKTURAVALTOZÁSOK HATÁSA AZ ESZKÓZIGÉNYESSÉGRE

Eddigi elemzésünk során elte'kintettünk attól. hogy a mezőgazdasági munka,—

erő elvándorlása a társadalmi—gazdasági összfolyamat szerves része, a gazdaság

strukturális átalakulásának szükségszerű velejárója. A mezőgazdaságot, így a me—

zőgazdasági tőkekoetficienst azonban ezek az eddig figyelmen kívül hagyott nép-—

gazdasági hatások is érintik. Közülük néhány számszerűsíthető, és ezek, valamint

a mezőgazdaság eszközigényessége közötti kapcsolatot kíséreljük meg ebben a fejezetben megvizsgálni. Olyan tényezőket választottunk ki. amelyek egyrészt tei—

tételezhetően nagyon erőteljesen és közvetlenül kapcsolódnak a mezőgazdaság—

hoz, másrészt több oldalról jellemzik a vég—bement folyamatokat. Végül is három—

tényező együttes hatásának vizsgálatát tartottuk kézenfekvőnek. Ezek:

-— a mezőgazdasági keresők aránya az anyagi termelésben foglalkoztatottakon belül;

— a mezőgazdaság által felhasznált mezőgazdasági eredetű nyersanyagok aránya a mezőgazdaság összes anyagfelh—asználásán belül;

—- a mezőgazdasági termelés aránya az élelmiszer—gazdaságon belül.

Az első tényezővel a mezőgazdaságnak a népgazdaságban elfoglalt súlyát, il*

letve annak változását, a másodikkal a mezőgazdaságnak a többi népgazdasági

ágazattal való ráfordítási. míg a harmadikkal kibocsátási kapcsolatait, illetve a mezőgazdasági tevékenység funkcióvc'iltozásait8 szándékoztunk reprezentálni.

A felsorolt tényezők és a mezőgazdaság eszközigényessége közötti együttes kapcsol-atot többszörös lineáris regresszió segítségével vizsgáltuk. A számítások igazolták a kapcsolat szorosságára vonatkozó feltételezésünket. Az 1950—1966—05 időszak kettéválasztása itt is indokoltnak látszott, ezért a számításokat nemcsak az egész időszakra, hanem az 1950—1958. és az 1959—1966. évekre külön—külön is elvégeztük, ugyanolyan megjegyzéssel, mint azt az előző részben tettük, tehát szó—

moltunk a nagyobb pontatlanság lehetőségével. A tőke—munka helyettesítés vizs- gálatától eltérően nem végeztük el a számításokat a halmozotlan és a nettó koef- ficiensekkel abból a meggondolásból. hogy a népgazdasági kapcsolatokat. illetve a struktúrát érintő változásokat a bruttó kategóriák tükrözik a legjobban.

2. tábla

A regresszió-számítások megbízhatóságának mutatói

! 1950—1958. ! 1959—1966. i 1950—1966.

Megnevezés

[ évek

Totális korrelációs együttható O,865 0970 0.966 A koefficiensre gyakorolt hatás

mértéke (százalék)

Vizsgált tényezők ... 74,8 94,0 93,4 Nem vizsgált tényezők ... 25,2 6.0 ó,6

Relatív hiba (százalék) ... 7.7 , 112 3,1 l

A kapcsolat szorosságát a totális korrelációs együttható fejezi ki. Ez mind- három időszakra vonatkozóan magas. vagyis nagyon szoros kapcsolatot találunk a tényezők. valamint a tőkekoefficiens között. A számítások megbízhatóságának

8A iunkcióvóltozósokon azt értjük. hogy mennyiben és hogyan alakult a mezőgazdaság végső kiba— * csátó. illetve termelőeszköz-kibocsátó jellege.

;

(9)

A MEZÖGAZDASÁGI TÓKEKOEFFICIENS 1017

ellenőrzésére kiszámítottuk a relatív hibákat is. ezek mindhárom esetben a meg- ' engedhető határok között vannak.

A parciális korrelációs együtthatók alapján, melyeket szintén kiszámítottunk,

nem jelentős a multikollinearitás, tehát a független tényezők között nincs számot-

tevő ok-o—koz—ati kapcsolat. (A számított mutatókat a 2. tábla tartalmazza.)

Meghatároztuk az egyes tényezők hatásának relativ súlyát is a tőkekoeffici- ens alakításában. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha egybevetjük az első és a második intervallumra vonatkozóan kapott összefoglaló eredményeket. (Lásd

a.3 táblát)

3. tábla

A mezőgazdaság állóeszköz igényessége és a vizsgált tényezők közötti kapcsolat 1950—1958 l 1959—1966 ? 1950—1966

,, A vi'z'sh-L ; ,, A vizs- [ " A vizs—

, ,, Az 0": gált te- , Az 051' gólt té— Az 0511 gólt ie:

Tenyezo szes te- nyező— ; szes té- nyező- ! szes tel nyelő-

nyezon kön l nyezon kö" nyezon kön

l

l'" ,, ,, is __ t, _.

belüli súly (százalék)

a l *

A mezőgazdasági dolgozók l l [

aránya az összes foglal- l ; ; (

koztatottakon belül ... ! 55,4 l 74,0 ! 7,7 8.2 82.3 88.1

A mezőgazdasági eredetű 3 § §

anyagköltségek aránya az a l !

összes anyagköltségben —— 12,l l - 1ó,i * - 149 -— 159 i — 31,8 —— 34.0 A mezőgazdasági termelés §

aránya az élelmiszer gaz- § l l

daság termelésében ... l 3l,5 * 421 l 1012 : iO7,7 l 42,9 , 45 9 Összes vizsgált tenyezok .í 74,8 § 1Ó0,0 § 940 iO0.0 93,4 100.0 Nem vizsgált tényezők ... l 252 * — —' 6.0 —- ; 6.6 ——

Összes tényezők 100,0 -- 1000 —- 100,0 ——

A kapott eredmények meglepőnek tünnek. hiszen a három tényező együtte—

sen mindhárom időszakban döntő mértékben hat a koefficiensre, az egyes ténye-

zőknek az egész 17 évre vonatkozóan kimutatott hatásai azonban jelentősen el- térnek a két részidősor alapján kiszámítottakéitól. Ez alátámasztja azt a korábbi megállapitásunkat, hogy a két időszakban egymástól eltérő tendenciák érvénye- sültek.

A mezőgazdasági koefficiens alakulására a vizsgált 17 évben a három kiemelt tényező közül a mezőgazdasági munkaerőnek a népgazdasági összes foglal—koztatottakon belüli arányváltozása volt a legnagyobb hatással: a koefficiens változását 82.23 százalékban határozta meg. A munkaerő—struktúra változásai kü- lönösen az 1950—1958-as időszakban mutattak erőteljes hatást, a mezőgazdaság szocialista átszervezését követően e tényező szerepe nagymértékben csökkent. Ter—

mészetesen itt nem arról van szó, hogy a mezőgazdasági munkaerő ez időszak- ban különösen nagy méretűvé vált elvándorlásána'k eszközigényességet növelő hatása nem nagyon érvényesült. hanem csupán arról, hogy a nagyüzemi terme—

lésre való áttéréssel összefüggő egyéb hatások a tőkekoeffic—iens alakulását job-

ban befolyásolták ekkor, mint korábban. Más szóval, amíg a mezőgazdaság át-

szervezésének megindulása előtt nagyrészt a mezőgazdasági munkaerő—elvándor- lás határozta meg a holtmunkalekötés változásának mértékét, addig a későbbiek- ben más tényezők is fokozottan érvényesültek. Elég egy pillantást vetni a 3. táb-

(10)

1018 SALÁNK! iSTVÁNNE—DR. TÓTH LÁSZLÓ

lára, azonnal megállapítható, hogy a mezőgazdasági termelés funkcióvá—ltozásá—

nak és a kooperáció változásának a hatása az 1959 utáni időszakban mennyire előtérbe került.

A mezőgazdaság által felhasznált mezőgazdasági eredetű nyersanyagok a—

rányának változása a koefficienst negatívan befolyásolta az egész és a rész-inter—

va—llumokban egyaránt. Ez a tényező hozzávetőlegesen azonos intenzitással vett részt mindvégig az eszközigényesség alakításában, bár jelentősége a második idő- szakban nkissé nagyobb volt, mint az elsőben. A negativitás azt jelenti, hogy a

felhasznált mezőgazdasági eredetű mezőgazdasági anyagköltségek arányának

csökkenésével — vagy ami ezzel azonos, az ipari eredetű mezőgazdasági anyag- költségek arányának növekedésével —— együtt járt a mezőgazdaság állóeszköz—le-

kötésének növekedése. Ez érthető is, hiszen a legtöbb ipari eredetű nyersanyag

csak pótlólagos állóeszköz-befektetések mellett alkalmazható, illetve alkalmazásuk

hatékonyságának feltételei olyan állóeszközök, amelyek hagyományosan nem ke- rültek alkalmazásra a mezőgazdaságban. (Például a műtrágya megfelelő tá—

rolóhelyiségek, szórógépek stb. nélkül nem alkalmazható megfelelő hatékonyság—

gal.)

A korreláció szorosságát illetően felvetődik az a kérdés. hogy a három té—

nyező együttes hatása a koefficiens alakulására miért volt 1958-ig gyengébb.

mint azt követően. A kérdésre azt válaszolhatjuik, hogy a döntően kisüzemi és kor-

szerű—tlen termelési eszközökkel folytatott gazdálkodás mellett a természeti ténye—

zők hatása a termelésre és ezzel a 'koefficiensre összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, minta fejlettebb technikát és technológiát alkalmazó nagyüzemi termelés szintjén. amit egyébként az is bizonyít, hogy az évről évre jelentkező termelés'in-

gadozá'sok az 1950—es években sokkal nagyobbak voltak, mint az 1960—as években.

Végül a regressziós egyenletek alapján meghatározhatjuk az egyes tényezők változásainak a koefficiens változásának mértékére gyakorolt átlagos hatását. A

három regressziós egyenes egyenlete a következő:

Y't950—————1958 :: 2.359 —- 0.035X[ "l- 0,027X2 -- 0.022X3

www—4906 :: 3,371 — 0.003):l % 0.005):2 — D,041x3

YI1950,,195(; : 3338 —- 0.039X1 "f— 0,018X2 — 0.025X3

A regressziós egyenesek egyenleteí alapján megállapíthatjuk, hogy az egész

időszakra vonatkozóan a mezőgazdasági keresők arányának minden egy százalé—

kos változása 0.039-del, a mezőgazdasági eredetű mezőgazdasági anyagköltsé—

gek arányának minden egy százalékos változás-a 0.018—del, a mezőgazdasági ter- melésnek az élelmiszer-gazdaság termelésében való részesedésének minden egy százalékos változása pedig 0.025—del változtatta a mezőgazdasági 'koefficienst. A változások az első és a harmadik tényezővel egyenes, a második tényezővel for- ditott arányban voltak, ami természetszerüleg következik a vizsgált tényezők jel—

legéből.

Összefoglalóan a következő megállapításokat tehetjük.

1. A mezőgazdaság állóeszköz-igényessége különféle népgazdasági struktúa

raváltozások függvényében alakult. A strukturális tényezők közül a kiemelt három tényező változásai együttesen. illetve kölcsönhatásukban alapvetően meghatároz- ták a mezőgazdasági koefficiens alalkulásá't.

2. Az egyes tényezők változásának a koefficiensre gyakorolt hatása nem volt azonos az egész időszakon belül. Az 1950—1958-as intervallumban a népgazda-

sági munakaerő—struwktúra. az 1959—1966—05 időszakban pedig a mezőgazdasági

termelés funkcióváltozásának hatása dominált.

(11)

A MEZÓGAZDASÁGI TÓKEKOEFFlCiENS 1019

PEBIOME

B cnoeü CTaTbC aB-rop c AByX cmpou HCCABAyeT CBHBH memny nameueunem crpym pbl napo/unom xoasücha u t'pOl—IAOCM'KOCTblO CCAbCKOI'O xoanüc'raa B 1950—1966 r011b1. Ha- 'laAa paccma'rpueae'r BAHnlll/Ie, KOTOpoe oxasaA Ha mouaoemuocrb yxoa paőoueü cum)! ua

CCAbCKOI'O xoaxüc'raa. AMI onpeaeAean muooü paőoueü CHAbI npumenaeT (pyuxgmo Ko-

Ga-Zlameca nrpu HCHOAbBOBaHHH Bpemennmx psmon aa 17 Ae'l' no npouasoac'my, Imman- HOCTH ammmmx CGMOAeHTeAbelX B ceAbCKOM xosnücrne u BaAoaoü c'roumocnx ocnoeumx CpeACTB. Coon pacue'rm aBTop npoussew a oTAeAbnoc'm no nemnomy 143 Tpex noxasa- TeACf/i cronmocm npoaykgnu B paaőmsxe Ha Tpn megno/tta: 1950—1966, 1950—1958 14

1959—1960 rr.

B aaAbHeümeü srac—m cnoe'ú cra'rbu amop paccxvra'rpuaaer Bonpoc 0 BAHHHHH, KOTopoe OTAGAbeIe Henocpeztc-meuno aanaamaaiorgue ceAbCKoxosxüCTBenHoe npouasogcmo Haywo—

HH)! B c'rpyK-rype Hapoanoro xosxücraa oxaaam—x Ha Koembrpuguen'r monnoemwocm. B HH- Tepecax nocraBAeHHoi'r geJm amop yemusaer COBMECTHOC BoazteücTBr—re Tpex (pamoponz nema ceAbcxoxoaxüc-rscunmx camoaemenbumx BHyTpH aaHR'l'biX B marepnanbuom HpOHB- BOZLCTBC; 2. ami" HCI'IOADBOBaHHOFO B ceAbcxoM xozxfác'rae cmpbx CPAchOXOSSüCTBEHHOFO npouaxomgenux BHYTpH Bcero HCHOAbBOBaHHH marepuawos; 3. AOAH ceAbcxoxoanücrsean—ro nupouaaogc'ma BHyTpH HpOlIOBOAbCTBeHHOFO xosm'ácma. Canab memny a-rmwn (DaKTOpaMH "

(pounoemxoc'rbro ceAchoro xosnüc'rsa aru—op nccweaye'r c nomalgőro MHoroxpa'rnoü AH- i—xeünox'i perpeccnu. Ha ocHonanm—x anMbXX perpeccuft momno OnpeACAl/ITb Boszteüc'muc, KO—

Topoe nameneuun DTACAbl—iblx (hatnapos OKEBbIBaeT Ha paamep nemenermg Koecpipngnema.

Ha OCHOBÖHHH npOH3B€JICHHbIX HM paCLleTOB aBTOp yCTaHaBAHBaeT, L1'1'0 nouBeeryTbIe

paccmo'rpenmo rparc'ropbx B csoeü cosoxym—xoc'm n, coowsercmcnno, Baanmocanan oxasawu onpeaeztmotgee Boaneücrane Ha oőpasoBaHue ceAbcxoxoaxücmeHnoro Koetprpnguema (pon—

[[OBMKOCTH. Bosaeücraue HaMcHeHun OTAeADHth rpaK'ropoB Ha KOCthpl/Igl/ICHT He őbmo ont—mano- obnw: B nepuoa c 1950 Ha 1958 roz; rAaBr—xyro powb nrpaAo nosneücrnne nemertem/m CprK—

Typbr paőoeefá CHAbI, a B 1959——i966 mum BAHHHHE HBMEHCHHH (pymuguu ceAchoxos- nüc'reeuuoro npouz—moacma.

SUMMARY

ln his study the author approaches two aspects of the auestions of the relations between the structural changes of national economy and the reauirement of production means in agriculture in the years from 1950 to 1966. The first auestion he deals with is the effect of the migration of labour power from agriculture on the demand for production means. To determine the substitution of live labour. the Cobb-Doublasfunction is applied by using the time series of 17 years relating to production, to agricultural active earners and the gross value of fixed assets. The author performed the computation divided into three intervals, i.e. 1950—1966, 1950—1958. and 1959—1966 separately with regard to all the three production value indicators.

in the subseguent parts of the study the author examines in wich way capital coefficients are affected by individual changes in the structure of national economy direct- ly touching agricultural activities. For this purpose, the effect of three factors is taken into account:

1. The proportion of ogricuitural eorners within those employed in material production.

2. The proportlon of raw materials coming from agriculture, utilized in agriculture, within total material utilization.

3. The proportion of agricultural production within food production.

The relation between these facts and the reauirement of means of production in agriculture has been examined by the help of multiple linear regression. it was possible to determine the degree in which the changes of the individual factors affected the changes of the coefficients on the basis of the regression lines.

As a result of his calculations the author established that the analized structural factors have as a whole and in their interrelation basically determined the development of"

the coefficients of agriculture. The changes of the individual factors had no identical

effect on the coefficient: in the interval of 1950—1958 the structure of labour power of the national economy and in that of 1959—1966 the functional change of agricultural production was of a dominating effect.