A szocialista népesedéspolitika kialakulásának előzményeiről

(1)

TÖRTÉNET! DOLGOZATOK

A SZOCIALISTA NÉPESEDÉSPOLITIKA KIALAKULÁSÁNAK ELÓZMÉNYEIRÓD

DR. HOÓZ ISTVÁN

A Nyugat-Európában kialakult és'stabilizálódott magas termékenységi arány—

számok kb. 1880-tól csökkenni kezdtek. és ez a csökkenés csaknem ötven évig tar—

tott. Mivel már kezdetben is gazdasági és társadalmi következményekkel járt, és

mivel ellentétben állt Malthus 1798—ban közzétett1 és a tudományos világban álta—

lánosan ismert elméletével, a társadalom- és a természettudomány több ágazatá- nak képviselői kutatták okait. A sokféle elemzés eredményeként e folyamatot három alapvető tényezőnek tulajdonították:

.

a) a demográfiai tényezők változásának.

b) a születésszabályozás terjedésének,

c) olyan gazdasági változásoknak, amelyek a kiscsalád eszméjének terjedését segítet- ték elő.

E tanulmányban csak a születésszabályozással kívánunk foglalkozni. Ezt is olyan megszorítással tesszük, hogy a tudományos szocializmus képviselőinek azokat az állásfoglalásait tanulmányozzuk, amelyeket a polgári nézetek kritikai elemzése és az ellenük vívott harc során alakítottak ki, mert ezek alapozták meg a Nagy Októ—I

beri Szocialista Forradalom győzelme után hozott döntéseket.

*

A születésszabályozást az emberiség régóta ismeri. és sokféle módszerét alkal—

mazza már évezredek óta. A fogamzásgátlást hosszú ideig magánügynek tekintették.

A terhességmegszakítás megítélése, illetve az ebben bekövetkező változások azon?

ban azért is figyelmet érdemelnek, mert az asszonyoknak, illetőleg a családoknak e tevékenysége iránt sem a vallás, sem az állam, de a társadalom sem maradt kö—

zömbös. _

Az abortusz történetével foglalkozó munkákból2 kitűnik, hogy már időszámítá—

sunk előtt 3000 évvel asszír, egyiptomi, perzsa írások foglalkoztak az abortusz prob- lémáival. de sem ezek, sem az ótestamentum, sem a korán, sem a hindu, budhista stb. vallási elvek nem tiltják elkövetését. Platón és Arisztotelész megengedhetőnek

' A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Statisztikatörténeti Szakcsoportjának 1977.

május 31. és június 2. között Salgótarjánban tartott XV. Vándorülésén elhangzott és megvitatott előadás ki-—

bővített változata. _ ,

* An essoy on the principle of population as it effects the future improvement of society. London. 1798.

(névtelenül) . —

? Részletesen foglalkozik ezzel Herbert Heiss: Die Abortsituatian In Europa und inaussereuropöíschen Lönder (Stuttgart. 1967.) c. műve. A római katolikus egyház ÓIIÓSngIGIÓSÓI'IOk történeti áttekintését John T.

Noonan tanulmányából ismerhetjük meg. (Közli: Natural Law Forum. Notre Dame Law School. 1967.)

(2)

192 DR. Hooz ISTVÁN

tartja végrehajtását ..az érzékelés és az élet" kezdete előtt. Arisztotelész szerint ugyanis a magzatnak —— fejlődése első szakaszában (40—90. nap) -— növényi lelke van, és csak később, fokozatosan jut el a szellemi lélekig. A hippakrátészi eskű tiltja ugyan a terhesség megszakítását, de Hippokrátész munkáiban csaknem 50 olyan módszert ismertet, amelyet maga is alkalmazott abortusz előidézése céljából.

Az abortusz büntetésének gyakorlatát a római katolikus egyház fejlesztette ki azzal, hogy már a magzat életét igyekezett védeni.3 Először a wormsi zsinaton (867) alakult ki olyan állásfoglalás. hogy büntetni kell az abortuszt, ha arra a lélek befo- gadása után került sor. (Akkor úgy gondolták, hogy ez a fiúknál a megtermékenyí—

tést követő 60., a lányoknál pedig a 80. napon történik meg.) Az egyház animáció- nak nevezi azt az időpontot, illetve állapotot. amikortól a magzatnak lelke van. A teológusok vitája már csaknem ezer éve a körül a kérdés körül zajlik. hogy a lélek mikor költözik a testbe. mert a magzat ettől a pillanattól ember. Amíg nincs emberi

élet, addig a terhesség megszakítása '*nem lehet (jogilag) az emberi élet elleni

cselekmény. Az egyház évszázadokig Aauinói Tamás (1225—1274) állásfoglalását tette magáévá: ,.A lélekkel rendelkező magzat megölése valóságos gyilkosság. a lélek azonban a fogamzásnál még nincs jelen, és így a korai állapotban elkövetett terhességmegszakítás ugyan bűn, de nem emberölés.4 Elmélete szerint a magzat különböző fejlődési fokozatokon megy keresztül. Először növényi (vegetatív), majd állati (szenzitív), végül értelmes (racionális) lelke van. Az első két szakasz a fogam—

zástól számítva mintegy 40—80 napig tart.5 Körülbelül 186949 (IX. Pius) az egyház

nem is üldözte a 80 napnál fiatalabb magzat elhajtását. Később már tiltották az abortuszt, bár időnként megengedték (az anya életének vagy egészségének védel- mében), de csak akkor. ha arra az animáció előtt kerül sor. VI. Pál pápa 1968. jú—

lius 25—én közzétette a Humanae vitae kezdetű enciklikát. Ebben összefoglalták az egyház mai állásfoglalását, amely szerint semmilyen okból (az anya életének megmentése érdekében sem), semmilyen korú magzatnál nem hajtható végre az abortusz. Ez az álláspont merevebb, mint a középkorban volt.6 Az egyház állás—

pontja és a hivatalos állami gyakorlat közötti megegyezést az a vatikáni állásfog- lalás teszi lehetővé, amelyet 1974. november 25—én tettek közzé, és amely szerint az emberi törvény lemondhat a büntetésről, de nem nyilváníthatja ártatlannak azt a cselekményt, amely a természet törvényeinek ellentmond.

Az egyház álláspontja ma sem lebecsülhető ezekben a kérdésekben. Nem a hívőkre gyakorolt közvetlen hatást kell jelentősnek tartani.7 hanem azt, hogy olyan életviszonyokat támogat. amelyek a népesség demográfiai viselkedését befolyásol- ják (a feleségek háztartásban tartása. a válási tilalom stb.). Talán ennél is jelentő—

sebb az a hatás. amit -— a politikusok révén — az állami politikára gyakorol.

Minél messzebbre megyünk a történelemben visszafelé, az állami törvények annál jobban tükrözik az egyház álláspontját. Az egyház elitélő felfogása jogalkotó erővé, uralkodó felfogássá akkor vált, amikor a magzatelhajtás — az egyházi jogból kilépve -— bűncselekménnyé vált a világi törvényekben is. Erre először talán 1532-

3 Az ókori görög és római jog a magzatot nem közvetlenül védte: a magzat megölése (egy harmadik fél részéről) a férfi családfői hatalma elleni vétségnek minősült. A férj akarata ellenére. a feleség kérésére elkövetett cselekmény erkölcsi okot szolgáltatott a feleség eltaszítására. Az a gondolat. hogy a cselekmény, sértettje a magzat, még fel sem merült. (Lásfd. dr. Nízsalovszky Endre: A születésszabályozás egyes változatai- nak jogi vonatkozásai. Demo róíia. 1970. évi 4. sz. 358. old.)

4 Vö. dr. Nizsalavszky ndle i. m. 359. old.

5 ,.A törököknek az a felfogásuk. hogy a faetus az 5. hónap előtt voltaképpen még nem él; éppen ezért skrupulus nélkül idéztek elő mesterséges abortuszt". idézi A. Bebel: A nő és a szocializmus (Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1957. 146. old.) c. művében E. Metschnikoff: Studien über die Natur des Menschen

(Lipcse, 1904. 134. old.) c. művéből.

5 Egyházi személyek állapították meg. hogy ez a körlevél a világ nyilvánosságának egyöntetű elutasí- tásával találkozott. és az egyházon belül is súlyos válságot idézett elő.

7 A különböző közvéleménykutatások adataiból az állapítható meg, hogy a vallásnak nem sok szerepe van a családtervezési módszerek alkalmazásánál.

(3)

A SZOCIALISTA NEPESEDÉSPOLITIKA

193

ben került sor. amikor V. Károly német—római császár törvénykönyve a Constitutio Criminalis Carolina életbe lépett. (Ez a 40 napnál idősebb magzat elhajtását ha- lállal büntette.) Az első modern büntető törvénykönyveknek is szerves részévé vált a magzatelhajtás szigorú büntetése. Később azonban, amikor a terhesség megsza- kításának indokolható körülményei társadalmi visszhangot kaptak. ez éreztette ha- tását a büntetőjogban is, és a merev, elutasító szemlélet némileg enyhült. A XIX.

század végén és a XX. század elején kialakult büntetőjogi jogalkotás is fenntartja még a magzatelhajtás általános tilalmának elvét. de megengedhetőnek minősíti már az anya életének és egészségének megóvása érdekében, eugenikus és etikai

indítékok esetében.8 A legtöbb vitára okot adó probléma a szociális indikáció el-

ismerése ma is. Az tény, hogy a terhes nő gazdasági, társadalmi helyzete, életkö- rülménye is kívánatossá teheti a szülés megakadályozását.

Nem alakult ki még egységes és vitathatatlan alapelveken felépülő szabályozás a különféle jogrendszerekben. de a terhességmegszokítást legliberálisabban kezelő államok jogalkotása is elvileg helyteleníti a születésszabályozásnak ezt a módját.9 Ahol legalizálták, ott azért tették, hogy a rendszerint amúgyis végrehajtásra kerülő

művelet higiénikus úton történhessen meg.") Az 1964. évi IX. nemzetközi büntető—

jogi kongresszusnak az abortusz ügyében hozott elvi határozata a jogalkotásnál általános irányelvként is felfogható: ,,Azokban az országokban, amelyek általában tiltjákaz abortuszt, szükséges kiszélesíteni a legális abortuszra kapott engedély lehetőségét. Mindazokban az esetekben. amelyekben a törvény felhatalmazza a nőt terhességének megszakítására. ezt a megszakítást a törvénynek igen gondosan sza-

bályoznia kell."11

Molthus tanai nemcsak a tudományos életben keltettek nagy visszhangot már megjelenésüknek időszakában is, hanem a közvélemény érdeklődését is felkel- tették. Eszméit népszerűsíteni igyekeztek a szabadgondolkodók és a feministák is.

majd külön malthusianista (később neomalthusianista) körök alakultak, amelyek a fogamzásgátló szerek használatának eszméjét úgy terjesztették, mint szociális jót, amely a boldogabb családi élethez és az általános jóléthez vezet. E mozgalmak

Francis Place12 tevékenységével Angliában kezdődtek az 1820-as években. és a

kor olyan jelentős elméit is vonzották, mint például John Stuart Mill. aki a szüle- tésszabályozást a társadalmi liberalizmus és az egyéni jogok részeként ismerte el.

Az 1830—as években az Egyesült Államokban is több jelentős neomalthusianista könyv jelent meg. köztük Charles Knowlton ,.Fruits of philosophy" című munkája, amely a fogamzásgátlás technikájával foglalkozott. Megjelenése után 45 évvel ez a mű lett a mozgalom leghatásosabb népszerűsítője. 1877-ben ugyanis Charles Bradlaugh—t és Annie Bessant-et a könyv terjesztéséért beperelték, és a pert kísérő sajtókam- pány a könyvet és törekvéseit nemcsak ismertette, hanem népszerűsítette is. A per—

után pár évvel a mozgalom Hollandiában, Németországban és Franciaországban is

8 Lásd erről részletesebben: A születésszabáiyozás (szerk.: dr. Szabady Egon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1958. 205 old) című" tanulmánykötetben dr. Mérey Gyula: A születésszabályozással kapcsolatos problémák az emberiség történetében (56—66. old.) és dr. Viski lános: A születésszabályolós kérdése a jog tükrében (133—172. old.) című tanulmányt.

9 Az egyik végletet a teljes tilalom. a másikat pedig az American Civil Liberties Union of Southern California álláspontja jelenti, amely szerint a nőnek az a joga. hogy kíván-e utódot világra hozni. az alkot- mányban biztosított személyi jogok egyike. és ezért ott az abortuszt tiltó jogszabályok avlkotmányellenesnek minősülnek. (Vö. dr. Nizsalovszky Endre. i. m. 360. old.)

101971-ben a világ lakosságának 38 százaléka élt olyan országban, ahol a művi vetélést törvényileg engedélyezték, 1976-ban pedig ez az arány már 64 százalékra emelkedett. További 7 százalékot jelentő or- szágban most tárgyalják a megengedő jogszabály tervezetét.

" Vö. dr. Nizsalovszky Endre. i. m. 360. old.

12 Az első könyv, amely a fogamzásgátlást ajánlotta, 1822-ben jelent meg Angliában (Francis Place:

lllustrations and proofs of the principle of population). Ebben megadja a születésszobólyozósi mozgalom első szisztematikus szociális elméletét és etikai indoklását. Place és több társa még a spongyát ajánlotta. kö- vetői pedig a coitus interruptust, a hüvelyöblitést stb. (Részletesen foglalkozik a neomalthusianizmus törté- netével Norman E. Himes: Medical history of contraception. Gamut Press. New York. 1963. 521 old.)

6 Statisztikai Szemle

(4)

194 DR. Hooz lSTVAN

elterjedt. Mivel a vezető szerepet egyre inkább az egészségügyi szakemberek vették áta közgazdászoktól, az eredeti célkitűzések megváltoztak. Ez abban is kifejezésre jutott. hogy az angliai Ligát 1927-ben feloszlatták, helyét átvette a Society for Con- structive Birth Control. Az Egyesült Államokban is hasonló folyamat zajlott le. de a XX. század második évtizedében. Margaret Sander, miután tanulmányozta az európai fogamzásgátlási eljárásokat, többféle módon terjesztette azokat. nemcsak

az Egyesült Államokban, hanem Japánban és Kínában is.13 '

Bár az abortuszt kifejezetten nem népszerűsítették. a családtervezés gondolatá- nak terjesztésével és erkölcsi igazolásával mintegy felkészítették a közvéleményt arra is, hiszen a fogamzásgátlásnak teljesen megbízható eszközei még nem voltak.

A katolikus egyház ellenállásán kívül14 azonban elég széles körű szociális el- lenállás is megnyilvánult a születésszabályozással szemben, amely kevésbé ismert.

Ez az ellenszegülés is inkább a szervezeteknél. mint az egyéneknél mutatkozott.

Amikor 1913—ban a német szocialista—reformista nők — részben a már említett szövetségek és ligák agitációjának hatására -— kiadták a ,,születéssztrájk" jelsza- vát. tiltakozásul a németországi tűrhetetlen életkörülmények ellen, a kommunista

női szervezetek (élükön Rosa Luxemburggal és Clara Zetkinnel) elítélték ezt a mozgalmat. A kiadott jelszót neomalthusianista. defetista megnyilvánulósnak tartot— _ ták. A' Német Szociáldemokrata Párt — az 1914—es ll. Internacionálé utáni idők leg-*

befolyásosabb pártja —— a születésszabályozási mozgalom ellen volt.15 Hasonló ál—

láspont alakult ki Franciaországban és Hollandiában is. A neomalthusianizmus egyik angliai megalapítója és kiemelkedő képviselője azért panaszkodott, hogy a

neomalthusianizmus ..különleges béte noire (bűnbak) a szocialistáknak". mert azok a munkások vetik meg. akiken éppen segíteni szándékozott.16

!!

A vallás. az állami jogalkotás és a társadalmi mozgalmak abortusszal kapcsolatos állásfoglalásában bekövetkezett változásokat vázlatosan azért ismertettük, hogy érzékeltessük azt a légkört, amelyben a tudományos szocializmus képviselői

kialakították álláspontjukat.

*A női emancipáció nagy gondolata a nőknek nemcsak politikai és gazdasági egyenjogusítását tartalmazta. hanem családon belüli helyzetén is változtatni kívánt.

Az e téren megváltoztatásra váró két legfontosabb teendőnek az abortusz és a vá- lási tilalom feloldását tartották.

Az anyasági funkciók teljesítése sok gyermek esetében a nők társadalmi elzár- kózását vonhatja maga után. Kautsky azt írta, hogy a társadalmi életbe aktívan

bekapcsolódó nő érdeklődése átalakul. Munkája és a szórakozás lehetőségei el-

vonják a család és a gyermeknevelés iránti érdeklődését. lgy termékenysége csök- ken.17 Hasonló következtetésre jutott Bebel is már idézett művében. a tudományos

szocializmusnak az a képviselője, aki Engels után a család és a házasság kérdé-

seivel a legbehatóbban foglalkozott. Az abortusztilalom feloldásában tehát nem—

13 Villiam Petersen: Population. MacMillan. New York. 1961.

" A protestáns egyházak álláspontja rugalmasabb, mint a katolikusoké. Bár a XIX. században még ellenezték a születésszobúlyozóst és az abortuszt. de a XX. század elején például az anglikán egyház már az orvosi indikációval is egyetért. (Lásd: dr. Nízsalovszky Endre. i. m. 360. old.)

45 Richard Lewinsohn: Die Stellung der deutschen Soziuldemokratik zur Bevölkerunksfrage. Schmollers Jahrbuch. Duncker et Humblot. Berlin. 1922. 3. kör. 191—237. old.

[dm C. V. Drysdale: The Malthusian doctrine and its modern aspects. Malthusian League. London. 1917.

4. a .

" Karl Kautsky: Vermehrung und Entwicklung in Natur und Gesselschaft. 3. kiad. Dietz. Stuttgart. 1921.

15—16. old. A fiatal Kautsky elég sokat foglalkozott a népesedés kérdéseivel, főleg az utópista hangvételű

;,Der Elnfluss der Volkesvermehrung auf den Fonschritt der Gesellschaft" (Bloch und Hasbach. Vienna. 1880.) című művében és Engelsszel folytatott levelezésében.

(5)

A SZOCIALISTA NEPESEDESPOLlTlKA 195

csak olyan eszközt láttak, amely a nőt felszabadítja a férfiak zsarnoksága alól, ha—

nem amely a női identitás. az önmegvalósítás része, eszköze lehet. Különbséget kell

azonban tenni az egyén családtervezési törekvései és a neomalthusianizmus mint

társadalmi mozgalom között. Már Marx is azért támadta Malthus tanait, mert az a proletáriátus nyomoráért a proletárok szaporaságát, nem pedig a fennálló társa—

dalmi rendszert tette felelőssé. és helyzetének megváltozását a születések számának

csökkenésétől, nem pedig a tőkés társadalmi rendszer megdöntésétől várta. Ezért lépett fel Lenin is erélyesen a már említett ,,születéssztrájk" ellen: ... . . feltétlen el- lenségei vagyunk a neomalthusianízmusnak, mert ez az irányzat szívtelen és önző kispolgári párocskáknak való, akik ijedten mormolják. csak mi meglegyünk vala—

hogy, isten segítségével. de gyerek inkább ne legyen. Természetesen ez semmikép—

pen nem gátol bennünket abban, hogy minden olyan törvény hatályon kívül helye- zését követeljük, amely üldözi az abortuszt vagy a preventív intézkedésekről szóló orvosi munkák terjesztését stb. Az ilyen törvények csupán az uralkodó osztá- lyok képmutatását tükrözik . . . Egy dolog az orvosi propaganda szabadsága és az állampolgárok — férfiak és nők — elemi demokratikus jogainak védelme. Más dolog

a neomalthusianizmus szociális tana."is A kommunisták—marxisták tehát nem lép—

nek fel az öntudatos anyasággal szemben. a _születésszabályozás ellen, hanem a malthusianizmus koncepcióját ítélik el. amelynek célja az volt és maradt. hogy el—

vonja a proletáriátust a szocializmusért vívott harctól. (Úgy vélem. hogy ezeket a nyilatkozatokat nem lehet az abortusznak mint módszernek elvi helyesléseként ér- telmezni. Az alapelv a születésszabályozási tilalom megszüntetése. Ennek csak mód—

szere az abortusz. mert az akkor ismert fogamzásgátló szerek és eljárások nem biz- tosították az akaratlan teherbeesés megelőzését.)

Főleg ezek a meggondolások vezettek azokhoz a liberális. akkor forradalmi in—

tézkedésekhez, amelyeket a Szovjetunióban 1920-ban hirdettek ki. Az 1920. november 18-i dekrétum szerint nem büntethető az abortusz, ha azt kórházban orvos hajt- ja végre. Az intézkedés célja nem a születések számának csökkentése volt (ami viszonylag alacsony lehetett úgyis azokban az években), hanem inkább az. hogy jogot adjon az asszonyoknak gyermekeik számának meghatározására, és lehetővé

tegye egészségük megvédését a kuruzslókkal szemben.

Az új szabályozás következményeit értékelte a Kievben tartott Első Ósszukrán Nőgyógyász Kongresszus (1927. május 23—28.). Ebből kitűnik például, hogy amíg a legális abortuszokat követő halálozások arányszáma 0.2 százalék. addig a krimi—

nális abortuszoké 3—4 százalék volt.19 A Nőgyógyász Kongresszuson egyhangúlag

megállapították, hogy növekedetta legális abortuszok száma. de csökkent a tiltott abortuszoké (és az azokkal járó betegségeké). maga az abortusz pedig a népszaporo- dásra lényeges hatást nem gyakorolt. Ebben utaltak arra is, hogy harcolni kell az abortuszok ellen azzal is. hogy fogamzásgátló eszközöket biztosítsanak a nőknek.

Az abortuszok számának lényeges csökkenését várták a kapitalista termelési mód

teljes felszámolásától. az anyagi és a kulturális jólét emelkedésétől, a nőkről és a

gyermekekről való gondoskodás kiterjesztésétől. Mivel ez nem következett be. 1936- ban (: magzatelhajtást újra szabályozták, amelynek értelmében csak orvosi és euge- nikai indikáció esetében hajtható végre.20 Azóta többször is változtak a Szovjet-

18A munkásosztály és o neomalthusianlzmus. (1913. június 6.) Lenin Összes Művei 23. köt. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1969. 258. old.

ÉVÖ': Erfahrungen mit der Freigabe der Schwangerschaftsunverbrechung in der Sowjet-Republik. Enke.

1933. tutt art.

201936. június 27—én a Központi Végrehajtóbizottság és :: Népbiztosok Tanácsa rendeletet hozott ,.A vetélések megtiltásáról, a szülő nőknek juttatott segély összegének felemeléséről, a szülőotthonok. napközi otthonok, óvodák hálózatának bővítéséről stb." E rendelet kiadásában azonban közrejátszott az is. hogy az 1930—es évek elején csökkent a születési arányszám, részben azért. mert az első világháború ldején született nők kisebb kohorszai elérték a propagatív kart.

6.

(6)

'[96 DR. HOÓZ ISTVÁN

unióban az abortuszra vonatkozó rendelkezések, amelyeket mindíg a társadalmi

helyzetnek és igényeknek figyelembevételével dolgoztak ki.

A polgári házasságokban a nők kiszolgáltatott helyzetét a marxizmus—lenin—

izmus klasszikusai ismerték fel. és már a múlt században harcoltak a válási tilalom feloldásáért. elsősorban a nők érdekeinek, illetve jogainak érvényesítése érdekében.

? Engels (1874—ben) a kommunizmus alapelveiről azt írta. hogy a kommunista tár-

* sadalmi rend .,A két nem viszonyát tisztán magántermészetű viszonnyá fogja tenni, amely csak a résztvevő személyekre tartozik. és amelybe a társadalomnak semmi beavatkozni valója nincs. A kommunista társadalom megteheti ezt, mert a magán—

tulajdont kiküszöböli, és a gyermeket közösségben neveli fel, s ezáltal megsemmisíti az eddigi házasság mindkét alapját, a nőnek a férfitól és a gyermekeknek a—szü—

lőktől való. a magántulajdonnal kapcsolatos függőségét."21 Engelsnek ebből a meg—

határozásából nemcsak a polgári házasság kritikája tűnik ki. hanem az is, hogy a kommunizmusban megszűnik'a magántulajdonon alapuló kiszolgáltatottság. és a Házasság kötése és fennmaradása majd a két érdekelt fél szabad elhatározásán

múlik. E gondolatot később (1878 ban) még világosabban fejtette ki Bebel. aki úgy

képzelte el, hogy a jövőben a nő ..Párja megválasztásában éppúgy szabad és füg- getlen. mint a férfi. Maga választ, vagy engedi. hogy őt válasszák. s amikor frigyre lép, vonzalmán kívül nem ismer más szempontokat. Ez a frigy magánszerződés, mely- nek megkötésénél nincs szükség hivatalnok beavatására . . . Ha két ember. aki egy—

mással frigyre lépett, nem fér össze, csalódik egymásban, vagy már nem szereti egymást, akkor az erkölcs azt parancsolja. hogy bontsa fel a természetellenessé. te-

hát erkölcstelenné vált köteléket."22

Engels és Bebel gondolatmenetében a. házasság két ember szabad elhatározá—

sának eredménye lesz, amit azok meg is szüntethetnek, ha a házasság tartalmát vesztette.

., Engels a családdal foglalkozó főművében (A család. a magántulajdon és az állam eredete) ezt a gondolatot már részletesebben is kifejtette: ,,Ha csak a szerelemre alapított házasság erkölcsös, akkor csak az a házasság erkölcsös, amely—

ben a szerelem meg is maradt. Az egyéni nemi szerelem állapotában leledzés idő—

tartama azonban egyénenként nagyon különböző. kivált a férfiaknál, és a vonzalom pozitív véget érése vagy egy új szenvedélyes szerelem általi kiszorítása mindkét há—

zasfélre, akárcsak a társadalomra nézve is jótéteménnyé teszi a válást. Csak éppen meg fogják kímélni az embereket attól. hogy feleslegesen át kelljen gázolniuk a

válóper mocskán."33 Megállapítja azt is, 'hogy a házasság felbonthatatlansága jó-

részt annak a gazdasági helyzetnek a következménye, amelyben ez az intézmény kialakult. Ezért elutasító álláspontja a tőkés termelési viszonyok között kialakult hely- zetre vonatkozik. de hogy annak helyébe mi lép majd. az akkor dől el, amikor fel—

nőnek azok a nemzedékek. amelyek a magántulajdon kötöttségeitől, a gazdasági kiszolgáltatottságtól függetlenül tudnak majd ezekben a kérdésekben dönteni.

Mindkét szerző szerint sem" a házasságkötéshez. sem a váláshoz semmiféle hivatalos eljárásra nincs szükség.

Lenin is többször foglalkozott a családi kötelék erősítésének. illetve a válásnak a problémájával. Úgy vélte. hogy a válás lehetőségének megtagadásával egyik nem kiváltságait konverzálják, védik a nők legsúlyosabb elnyomásátm Két évvel később,

a fófrad'alom érlelőd'ésének időszakában a női egyenjogúság megteremtésének gon-

" Karl Marx és Friedrich Engels Művei 4. köt. Kossuth Könyvkiadó Budapest. 1959. 361. old.

HA. Bebeli. m. 518—519. old _.

33 Karl Marx és Friedrich Engels Művei 21. köt. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 197.0 75—76 old.

it'/PA nemzetek önrendelkezési jogáról. Lenin Összes Művei. 25. köt Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1970.

283. od

(7)

A SZOCIALISTA NÉPESEDÉSPOLITIKA

"197

dolatából kiindulva azt irta. hogy ,.Nem lehet demokrata és szocialista az, aki nem

követeli azonnal a válás teljes szát'xadságát."25 _,

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a bebeli elveké'rvé—

nyesitése volt az első családjogi jogalkotás. A házasságkötést minden alakiságtól.

hatósági közreműködéstől mentesítették, illetve a házasság felbontása egyoldalú akaratnyilatkozattal is megoldható volt.25 Ezt deklarálták az 1918, majd az 1926.

évi családjogi törvények is. Az 1918. évi törvény a .,romeltakaritás" céljait szolgálta.

mint ezt Lenin is hangoztatta 1918-ban: ,,A szovjethatalom teljesen eltörölte a há- zasságfelbontási eljárást, nemsokára egy esztendeje lesz annak, hogy törvénybe ik- tattuk a szabad válást, a dolgozó nők egyenlőségét és szabadságát sehol nem valósították meg ilyen teljesen A mi törvényünk a történelemben először szün- tette meg mindazt, ami jogfosztottá tette a nőt."27 Lenin Clara Zetkinnel folytatott beszélgetésében (1920) is hangsúlyozta. hogy a polgári házasság, amely oly ne- hezen bontható fel, minden szabadságot megad a férfinak, de a nőt rabszolga—

sorsra kárhoztatja. A nők teljes társadalmi egyenjogúsitását olyan alapelvnek te- kintette. amely a kommunistáknál minden vitán felül áll.

A szovjet családjogi rendelkezéseket Pap Tibor professzor is elemezte, és meg- állapította: .,... a szocialista állam első fejlődési szakaszában a Szovjetunióban amidőn lehetővé kellett tenni azoknak a házasságokn'ak a felszámolását, amelyeket a házastársak közötti vonzalom teljes elmúlása következtében csak a törvények ri—

degsége tartott össze, a házasság felbontásának teljes szabadsága volt érvényben.

Ezt tették szükségessé a nő védelme érdekében az új gazdasági politika társadal- mi—gazdasági körülményei is. A proletárforradalomnak, amely minden láncot szét- vert, szét kellett vernie a burzsoá házasság bilincseit is."28

A szocialista jogtudomány képviselői világszerte sokat foglalkoztak ezekkel a törvényekkel, és vizsgálták következményeiket is. Ezek az intézkedések, illetve a klasz- szikusok idézett elvei nem voltak alkalmasak arra, hogy a nemek egyenjogusításá- nak megvalósítását aktívan támogathassák, mert—a gazdasági és tudatbeli fejlettség olyan fokát tételezik fel. amely akkor még nem állt fenn. E rendelkezéseket 1944-ben

szüntették meg, mert az akkor házasságra lépők' túlnyomó többsége már szocialista

környezetben nőtt fel.

Rövid összefoglalónk mondanivalóját két probléma köré igyekeztünk csoporto- sítani.

Egyrészt azokat a vallási, jogi és társadalmi nézeteket ismertettük, amelyek ha—

tást gyakorolhattak a tudományos szocializmus klasszikusai abortuszra és válásra vonatkozó elveinek kialakulására. Kritikai elemzésük és az ellenük folytatott ideoló- giai harc alapvető tudományos eredményekre vezetett, bár a Nagy Októberi Szo- cialista Forradalom győzelmét megelőző időszak marxista—leninista elmélete még nem adhatott egységes választ a termékenységgel és a családdal kapcsolatos prob—

25 Lenin Összes Művei 17. köt. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1969. 140. old. A szabad családtervezés lehetőségének és (: váláshoz való jognak a követelése még ma is aktuális politikai törekvés. 18 európai kapitalista ország kommunista pártja római konferenciáján (1974. november 15—17.) megfogalmazott memorandum tartalmazza ezeket a célkitűzéseket is, amelyek megvalósítása érdekében összehangolt nemzetközi akciót tartanak szükségesnek. (L'Humanité. 1974. november 20.)

% Korábbi előzménye ennek megtalálható már a francia forradalom jogalkotásában is. A családot akkor — egy rövid időre — törvényileg csaknem teljesen megszüntették. Egy 1792-ben alkotott törvény szerint a házasság egyoldalúan vagy megegyezéses alapon szétbontható. A házasság így válhatott volna szabad egyesüléssé. A Convent ,,az erkölcstelenség viharának megállítása" címén ezt a rendeletet hamarosan vissza- vonta.

27 Beszéd a Munkásnők [. Ósszoroszarszági Kongresszusán (1918. november 19.) Lenin Összes Művei 37. köt. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1973. 175. old.

ze Magyar családi jog. Tankönwkiadó. Budapest. 1967. 118. p.

(8)

198 DR. HOÓZ: A SZOCIALISTA NÉPESEDESPOLITIKA

lémókra. Nagy számmal találunk azonban ezekre a kérdésekre vonatkozó utaláso-

kat mind az elveket, mind a módszereket illetően. Ezek az akkori gazdasági és tór—

sadalmi helyzet beható elemzéseként születtek. és szorosan beilleszkednek. részét képezik a tudományos szocializmus óltalónos elméletének.

A másik problémánk az volt. hogy ezeknek az elveknek gyakorlati megvalósi—

tása milyen következményekkel járt. A Szovjetunióban mindjárt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után legalizáltók az abortuszt, és lehetővé tették

a házasság felbontását. Mindkét elhatározás nem egyszerűen népesedéspolitikai

vagy jogi intézkedés volt, hanem az egész társadalmi életre kiható. forradalmi meg—

nyilvánulás. A Szovjetunió volt az egyedüli állam — egészen a második világháború

befejezéséig —. ahol a magzatelhajtóst államilag engedélyezték, 1976-ban pedig már a vilag népességének kétharmada élt olyan országban, ahol a családterve-

zésnek ezt a módszerét is alkalmazták. Azóta az első rendelkezések a Szovjetunió—

ban is sokféle változáson mentek ót. de a klasszikusok által lefektetett alapelveket világszerte egyre kevesebben vitatják. A vólósra és a terhesség művi megszakító- sóra vonatkozó intézkedések hatásának. következményeinek elemzése előbbre vitte (: demográfiót és a jogtudományt is. Ennek is köszönhető, hogy a népi demokratikus államok népesedéspolitikója és jogalkotása elkerülhette olyan intézkedések bevezetését. amelyekhez a szükséges gazdasági, társadalmi és tudati feltételek még nem valósultak meg.

PE3lOME

l

8 nepaoü uacm caoero ouepxa aBTOp uanaraet ncropmo Tex pennruosumx asrnsnox, rocygapc-rseunux Meponpnnmü u oőuiectsennblx Asnmenuü : őopbőe c KoropbiMu Kayt- cumi, Beöenb, 3Hi'enbc n neHHH aupaőorann ceovo Totmy epeuun OTHOCHTeanO nameuenns nonomeuua mentum any-rpu ceMbu.

Bo s'ropoü uacm cranu uanaraer ynomnuyryio Touxy sperm " ananuaupyet nocneA- c-rsua npuHm-oro s COBeTCKOM Coroae e 1920 rogy sanoHa 06 aőoptax " oöuapvoaaHi-imx B 1918 " 1926 rogax aakonoa o ceMbe.

AaTop BblCKBSbIBaeT Muenne, uno aőopT n BHHyanOBaHHe sanpera pasaogoa — c Tatum speuun SCPtPeKTa — HBHHHCI: He ronbxo npaBoabiM mm nemorpamnuecmm Meponpusl- meM, Ho anHeCI'lH Taxme peSanTaTbl, oxaaaawue aoaAeücraue Ha )KHSHb nem 06—

urecraa.

SUMMARY

in the first part of his study the author reviews the history of religious ideas, state measures, and social movements, against which Kautsky, Bebel. Engels, and Lenin struggled form—

ing their stand meant to alter women's situation in the family.

The second part of the article discusses these stand-points, then analyses the conse- auences of the abortion laws introduced in 1920 in the Soviet Union as well as those of the family laws declared in 1918 and in 1926.

In the author's opinion abortion and lifting of the divorce ban were —— as regards their effects — not only legal or population policy measures but they yielded a result which had an influence on the life of the whole society.