AZ ÉRDEKLŐDÉS FEJLŐDÉSTANA. (Második közlemény.) Érzéki érdeklődés.* A gyermek életének első hónapjaiban már határozottan je-lentkezik az érdeklődés érzelme. Azonban az első két évben főleg az élénk érzéki benyomások

AZ ÉRDEKLŐDÉS FEJLŐDÉSTANA.

(Második közlemény.) É r z é k i é r d e k l ő d é s . *

A g y e r m e k életének első h ó n a p j a i b a n m á r h a t á r o z o t t a n je- lentkezik az érdeklődés érzelme. A z o n b a n az első két évben főleg az élénk érzéki benyomások kötik le figyelmét, olyanok, a m e l y e k érzékszerveit élénken és kellemesen foglalkoztatják.

Idővel fellép n g y a n a tárgyak i r á n t i érdeklődés is, de ezek k ö - z ü l is az tetszik, amelyik v a l a m e l y t u l a j d o n s á g á n á l fogva élén- k e n ingerli az érzékszerveket.

A csecsemő érdeklődésének fejlődését leginkább a látás érdeklődésének jelentkezése jellemzi.

A figyelem m á r a 25. n a p o n m u t a t k o z o t t . A figyelmet az első h á r o m h ó n a p b a n a mosolygás, gügyögés, gyors lélegzés ós k a p k o d á s kísérte. Az ötödik h ó n a p b a n j e l e n t k e z e t t a szétnézés a f e j forgatásával, a m i t m a g a s a b b fokú érzelmek, meglepődés, cso- dálkozás kisértek. A hatodik h ó n a p b a n a tárgyak felé való nyú- lás s a hetedikben a tárgyak m e g f o g á s á r a való törekvés volt észrevehető. A második évben fellépett a kíváncsiság, a gyer- m e k ö n t u d a t o s a n vizsgálgatta a t á r g y a k a t s elkezdett velük ön- tevékenyen foglalkozni.

Ami az érdeklődés tárgyát illeti, eleinte a fény, a n a p - fény, a tárgyak fénye, csillogása ós az élénk színek t á m a s z t o t - t a k érdeklődést. Csak az ötödik h ó n a p b a n kezdett a g y e r m e k a tárgyak i r á n t érdeklődni és pedig azok iránt, amelyek mozog- tak. A második félévben fellépett az állatok, m a j d később a ter- mészeti t ü n e m é n y e k (szélmozgatta fák, a fáknak megvilágított k o r o n á j a , a tenger habja) i r á n t való érdeklődés.

Hallás. A h a n g o k i r á n t j ó v a l később lépett fel az érdek- lődés, m i n t a f é n y b e n y o m á s o k i r á n t . A gyermek csak a hetedik

* Shinnek már többször említett műve a következő fejezetek alatt foglalkozik a gyermek érdeklődésével: A látás érdeklődése: 119 és 152.

lapok. A képek iránt való érdeklődés: 150. 1. A hallás érdeklődése: 191.

lap. A tapintás érdeklődése: 211. 1. A fájdalom iránti érdeklődés: 225. 1.

Az ízlés érdeklődése: 251. 1. A szaglás érdeklődése: 266. 1. — Ezekből állítottam össze e fejezetben foglaltakat. — L. a német kiadást.

2 7 2 t a n u l m á n y o k .

hónapban kezdett figyelni a hirtelen zajra. De félreismerhetet- lenül csak h a t h ó n a p o s korában mutatkozott b e n n e az érdek- lődés a hangok iránt, amikor a gyermek m á r gőgicsélni kez- dett. Ekkor érdekelte őt a s a j á t hangja s m i n d a z o n hang, amelyet ő idézett elő, pl. a csengetés, tányérütögetés, papir- tölcsérbe való trombitálás. Csak a második évben érdekelte a gyermeket másoknak a zaja, köhögése, tüsszentése s a h a r m a - dik évben a rímes szavak, a dallam.

Az érdeklődés alakilag a negyedik h ó n a p b a n m i n t figye- lem, az ötödikben m i n t csodálkozás jelentkezett. A második félévben pedig a kiabáló vagy síró gyermek elhallgatott a dobo- lásra, az óraketyegésre, az álló óra ütésére.

Tapintás. A tapintásérzetek iránti érdeklődés szintén ké- sőn ébred fel a gyermekben. Öt hónapos k o r á b a n kiváncsian tapogatta a saját fejét, fülét, a r c á t ; nyolc h ó n a p o s k o r á b a n fel- fedezte a haját, de különösen érdeklődött az atyja és nagy- bátyja szakála, b a j u s z a i r á n t ; tíz hónapos k o r á b a n nagy élve- zetet okozott neki, hogy a sarkát a szőnyeghez dörzsölgette.

A fájdalom érzelme csak pillanatra kötötte le figyelmét. Minden fájdalom enyhítője a csók volt.

Az ízlés. A gyermek csak 22 hónapos k o r á b a n érdeklő- dött az ennivaló, különösen az édességek i r á n t .

A szagok iránti érdeklődés valamennyi b e n y o m á s között a legkésőbben mutatkozott. Csak a harmadik évben észlelték a gyermeken először, hogy a virágokat élvezettel szagolgatta.

Shinn az ő megfigyeléseiből azon valószínű tételt v o n j a le, hogy a gyermek érdeklődésében kezdettől fogva magasabb érzékek (a látás- és hallás) viszik a főszerepet. Az éhséget le- számítva az alacsonyfokú érzékietek sohasem hatottak oly állan- dóan a gyermekre, m i n t a felnőttre.

A szubjektív érdeklődés foka.

A gyermekben a két éves koron túl a p u s z t a érzéki be- nyomások minősége iránt nyilvánuló érdeklődés csökken B a gyermek ezentúl m á r inkább maguk a tárgyak iránt érdek- lődik.

Azonban jellemzi a tárgyak iránti érdeklődést egy bizo- nyos korig, hogy a gyermek a tárgyak iránt n e m az ő tárgyi

jegyeiknél fogva érdeklődik, h a n e m azon viszonynál fogva, amelyben azon tárgyak a gyérmek öntudatának szubjektív álla- potaihoz állanak. Már a kilenc hónapos gyermeken tapasztal- juk, bogy az az ostor, amelyet ajándékba kapott, n e m azért tetszik neki, m e r t vele üthet, csapkodhat, h a n e m mert szájába veheti és szophatja. Később, amikor az érdeklődésnek szellemi motívumai működnek, a fahasáb n e m azért érdekli őt, m e r t vele fűteni lehet, h a n e m m e r t vele babát j á t s z h a t i k ; a kukorica selymének természeti jelentőségével ő mitsem törődik, h a n e m azzal, hogy vele boltost játszék, vagy babájának h a j a t készítsen belőle. Az érdeklődésnek ez a határozott szubjektív jellege körül- belül a hót éves korig tart.

E z e n szubjektivitásnál fogva az egész korszakon végig, de különösen az első években a gyermek értékeléseinek irányadó szempontja, hogy a tárgy mennyire képes kielégíteni öntevé- kenységét. Amikor kis unokaöcsémet hatodfél éves korában elő- ször vittem a kovácsműhelybe, semmi egyéb nem érdekelte, m i n t egy kalapács, amellyel az elhullott vasdarabokat ütögette s ezzel erejét gyakorolhatta, pedig a műhelyben egy kerékpánt- készítés érdekfeszítő művelete folyt le. A szérűn pedig, ahol b á r o m lóval nyomtattak, legtöbbet törődött a szalmakazallal, amelyen bukfencezhetett. Az aratás nagyszabású m u n k á j á n a k megtekintésekor mindössze egy fácántoll érdekelte, amely egyik arató legény kalapján díszelgett, aminek oka az volt, hogy ez időben szenvedéllyel űzte a tollak gyűjtését. Egy vidéki városka vasúti állomásán, amelyen valamely hazafias ü n n e p alkalmából nagy néptömeg várakozott az érkező vonatra, egy harmadfél éves fiúcskát csak a vasúti sín érdekelte s pusztán azért, m e r t arról az ugrást gyakorolhatta. Hasonlókép tapasztaljuk, hogy a zsámoly, a lépcső abból a szempontból érdekli a gyermekét, hogy le bír-e róluk u g r a n i ; a kerítés és az élőfa pedig azért, mert r á j u k fölmászhat.

Azon időtől fogva pedig, amikor a gyermeknek egyik fel- tűnő szellemi ereje, a csapongó képzelete, hatalmasan kezd működni, akkor aszerint becsüli meg a tárgyakat, mennyire ké- pesek azok képzeletét foglalkoztatni. A képzelet mint belső tevé- kenység magasabb rendű, de ép oly hatalmas tényezője az ér- deklődésnek, m i n t a külső tevékenység. A gyermek játékai na- ponkint a bizonyító példák egész tömegét szolgáltatják a kép-

Magyar Pcedagogia. XVI. S. 18

2 7 4 t a n u l m á n y o k .

zelet érdekirányító hatásának. A székek n e m azért becsesek a gyermeknek, m e r t r á j u k lehet ülni, h a n e m m e r t belőlük vona- tot lehet összerakni. Az udvaron felhányt h o m o k d o m b n a k azon céljával, bogy vakolatot készítenek belőlük, n e m törődik, a ho- mok neki csak a r r a jó, bogy belőle különböző építményeket alakítson. A gyermeknek a képzeletileg végrehajtott cselekvés épen olyan becses, m i n t a való cselekvés. A gyermek képes étkezés közben magát azzal m u l a t t a t n i , hogy ujjával az abroszt csipe- geti és ujjait a szájához viszi, m i n t h a ennék, a m i n t ezt ötöd- féléves unokahúgom tette. Ugyanez a kis leány betedfél éves ko- rában úgy játszotta a szobalányt, hogy szakálkendőcskéjét a homokhoz érintette, m i n t h a vízbe mártogatná s dörzsölte vele a kerti padot, m i n t h a sikálná a szoba padlóját. Közben önma- gába merülve m o n d o g a t t a : «Cobalán, cép leden a c o b a ! szi- kéim, szikéim!» Ez az illúzió neki nagy élvezetet nyújtott.

A gyermekben a külső cselekvésekkel kisért belső mozgalmas- ság oly élénk érzelmeket támaszt, bogy ezen cselekvések gya- korlati eredmények nélkül is teljesen képesek a gyermek figyel- mét lekötni.

E korban a gyermeknek a természet tárgyai és jelenségei iránt való érdeklődése is szubjektív vonásokat m u t a t . Egészen a szervi ösztönökön alapul, tehát szubjektív motívumokkal bír a gyermeknek bizonyos természeti tárgyak, az eledelek i r á n t való intenzív érdeklődése, kedvelésük, vagy tőlük való undorodás, a m i a két éves korban kezdődik s az egész gyermekkoron á t tart. Számtalanszor felmerül a gyermeknek az a kérdése vala- mely természeti tárgyról, jó-e az enni vagy n e m jó.

De az olyan természeti jelenségek iránt, amelyekről ez a kérdés föl n e m merülhet, akkor t á m a d a gyermekben érdeklődés, h a azokat a jelenségeket érzelmeihez viszonyítani t u d j a . M e n n é l több rokonvonást tud felfedezni a gyermek a külső helyzet és az ő érzelemvilága között, a n n á l élénkebb az ő érdeklődése, s akkor teljes, h a az érzelmeknek a külső jelenségre való kihelyezése (projectiója) létrejön, amihez azonban már a képzelet működése szükséges. Kis u n o k a h u g o m negyedfél éves k o r á b a n este h a t órakor meglátva a kertben dolgozó hangyákat, lekuporodott melléjük, nagy figyelemmel kisérte minden m o z d u l a t u k a t s köz- ben ilyen beszélgetést folytatott: «Este van, este van, n e m m a - r a d n a k kinn. Hazamenekülnek szegények. Megeszik a farkasok!*

«Ez még kicsi, ez még n e m tud a lépcsőn lemenni.® Azután ujjacskájával tágítani akarván a hangyafészek nyílását," végkép betömte azt. Egy göröngy alá menekült hangyáról pedig azt hitte, bújócskázik vele. Minden áron elő akarta keríteni, köz- ben azt k i a b á l t a : «Huncut, huncut.® A kis gyermek az ő alanyi képzeteit s érzelmeit r u h á z t a a hangyákra s ebből származott az élénk rokonszenv és érdeklődés. Ugyanez a kis lány épen egy évvel később a kertnek ugyanazon helyén meglátva a hangyá- kat, m á r n e m méltányolta működésüket a n n y i rokonszenvvel.

Elkezdte őket taposni s közben k i a b á l t : «Megölöm, megölöm!®

"Miért ?i) dMert csípnek.® Az érdeklődés ekkor m á r u j a b b irányt mutatott, amelyben n é m i része volt az objektív tapasztalatnak.

A jelenségek okait szintén alanyiasan keresi ós fogja fel a gyermek. A 3 — 5 éves gyermek okfejtéseinek a jelenségekhez

tulajdonképen semmi reális közük sincs; azok inkább a gyer- m e k alanyi érzelmeit fejezik ki. Egy öt éves fiúgyermeknek semmi m ó d o n sem tudta az apja megmagyarázni, hogy miért j á r a medve négy l á b o n ? Mikor az apa négyféle elfogadható ok u t á n megtagadta a további magyarázatot, a kis gyermek m a g a így fejtette meg a p r o b l é m á t : oMert rossz volt és meg- büntették.® Ismeretes dolog, hogy a gyermekek az okokat is megszemélyesítik. Egy h á r o m éves gyermeknek szintén n e m t u d t a az a n y j a elfogadható módon m e g m a g y a r á z n i : «Miért van a D u n á b a n víz?® A gyermek maga így fejtette m e g : «Valaki tele- öntötte.® Egy négy éves kis lány azt a kérdést intézte m a m á j á - h o z : «Ugy-e az élő gyufa, h a vízbe esik, meghal?® A kis gyer- m e k bires kíváncsisága korántsem tudásvágy, m i n t sokan vélik, h a n e m ösztönének önkénytelen megnyilatkozása.

Az órzékleti érdeklődés tárgyalásakor szó volt arról, hogy a csecsemőt a puszta érzékletek érdeklik. A puszta érzéki be- nyomások iránti érdeklődés a későbbi (2—6 éves) korban is gyak- r a n előfordul, de egészen szubjektív alapon. Ugyanis az érzék-

letek oly összetételeiknél fogva érdeklik a gyermeket, amelyek a szép fogalmának jegyeit alkotják. Különösen érdeklik a gyer- meket az érzékleti benyomások ütemes váltakozásai, a hangok, a z izommozgások és tapintásérzetek r i t m u s a ; m a j d később a szabályos alakok, a hangok magasságának szabályos váltakozása, emelkedése, sülyedése, a dallam s a szinek bizonyos összetételei.

Mindezen érzetösszetételeknek n e m a tárgyi tartalma,. h a n e m az

18*

276

érzetviszonyból származó érzelmi hatása kelti föl az érdeklődést.

A tárgyak azért tetszenek, m e r t szépek, csecsék.

A gyermek érdeklődése e korban igen erős érzelmekben szokott megnyilvánulni, amelyek igen változatosak lehetnek, ú. m. öröm, élvezet, rokonszenv, mint a pozitiv érdeklődés ér- zelmei; vagy ezek ellentétei, a fájdalom, félelem, ellenszenv, un- dor, m i n t a negatív érdeklődés érzelmei. Az érdeklődést élénk külső tevékenység, vagy kifejező mozgások, arcjáték, nevetés, sirás, taglejtések, szaladgálás, ugrálás kisérik.

Különös sajátsága még a gyermek érdeklődésének e kor- ban a változékonyság. A külső ingerek változásával a z o n n a l át- alakul az érdeklődés iránya is. Az elmerülve játszó gyermek- csoportot egyszerre eltéríti játékától egy béka megjelenése s az egész csapat a béka üldözésére rohan. De h a a külső tárgy változatlan m a r a d is, m i n d e n átmenet nélkül csapongva módo- sulhat a képzelet. Pl. egy vasúti sín a l a k ú levélnyomó m a j d babaágy, m a j d alagút, s végül szoboroszlop g y a n á n t szolgálta egy hatéves gyermek kimeríthetetlen játékkedvét.

Az objektív érdeklődés foka.

Az objektív érdeklődés időszaka körülbelül a gyermeknek 7—10 éves korára esik.

A szubjektív érdeklődés korában a külső ingerek a szerint és oly mértékben támasztottak a gyermekben érdeklődést, ameny- nyire képesek voltak benne külső és belső tevékenységet létre- hozni ; az értékelés tárgya tehát a tevékenységnek n e m a célja, h a n e m m a g a a tevékenység m i n t ilyen volt. A 6—-7 éves kortól fogva azonban az érdeklődést támasztó értékelések m i n d i n k á b b a tevékenységek tárgyi t a r t a l m á b ó l származnak. A tárgyak az érdeklődést n e m szubjektív hatásuknál, h a n e m tárgyi értéköknél fogva hozzák létre. A gyermek ideálizmusa szétfoszlik s megkez- dődik a reális tevékenység korszaka. A tárgyak elvesztik szimboli- kus értéköket ós reális értékök szerint h a t n a k a gyermekre.

A gyermek n e m elégszik meg azzal, hogy a cselekedeteket u t á - nozza és szimbolikusan végrehajtja, h a n e m cselekvései elé gya- korlati célokat tűz. Nem elégszik meg a játéklóval, h a n e m való- sággal akar lovagolni. Több kedve telik a valóságos kocsizásban, lóhajtásban, mint a játékkocsizásban. A f á r a n e m azért mászik

fel, hogy erejét megpróbálja s a felnőttet utánozza, h a n e m hogy epret egyék, diót verjen vagy fészket szedjen. Nem elégszik meg a játékpuskával, h a n e m nyíl, parittya, csúzli vagy épen flóberpuska kell neki, amikkel m á r el lehet találni a ku- tyát, macskát, csirkét vagy a fák madarait. E korban tehát a gyermek aszerint becsüli a tárgyakat, amint azok az ő gyakor- lati tevékenységét előmozdítják.

Sőt e korban m á r megkezdődik a gyermek tevékenységé- nek társadalmítása is. A gyermek valamely társadalmi együt- tes tevékenységben önmagától keresi és gyakran meg is találja azt a tárgyat, amellyel ő a közösségben a munkafelosztás elve szerint1 részt vehet. Kis unokaöcsémről m á r mondám, hogy amikor először vittem kovácsműhelybe (hatodfél éves korában), az ott folyó műveletekkel mit sem törődve, űzte játékait; ha- sonlóan viselkedett a szérüs kerten s az aratók között. Kilenc és fél éves korában m á r önmagától jött reá, hogy a kovácsnak a fujtató hajtásával segítsen. Kinn a szérűn pedig a kézi rostát hajtotta s az aratáskor segített a keresztrakásban s azok a szer- számok, amelyekkel ő a köztevékenységben részt vett, élénk ér- deklődésének tárgyai voltak.

Ennélfogva az objektív érdeklődés fő jellemvonását úgy h a t á r o z h a t j u k meg, hogy a gyermek érdeklődésének középpont- j á b a n azok a tárgyak foglalnak helyet, emelyek az ő egyéni és

társadalmi gyakorlati tevékenységének szolgálatában állanak.

A gyermekben a gyakorlati tevékenységgel együtt fejlődik ki az a törekvés is, hogy a való világot megismerje. A gyer- mek reálizmusának jellemvonása az objektiv tapasztalatszer- zésre való törekvés. A való élettel szemben megindult küzdelem kényszeríti erre. Ezen küzdelem hatalmas ösztöne mozgatja tudásvágyát. A gyermek m i n d e n ú j dolgot meg akar ismerni, amely szeme elé kerül.

A gyermek tudásvágya azonban ezen korban pusztán em- pirikus irányú. Legalább én sohasem tapasztaltam, hogy a gyer-

mekek ebben a korban, sőt később is egészen az ifjúkorig a felmerülő jelenség okát vagy a tárgyak közötti bensőbb össze- függést keresték volna. A megfigyelt gyermekek mindenik évben minden egyes kirándulás alkalmával, a kovácsműhelyben, a szé- r ű n s egyebütt csak azt vizsgálgatták, miként működnek a gé- pek s hogyan h a j t a n a k végre az emberek vagy állatok bizonyos

2 7 8 t a n u l m á n y o k .

munkákat, pL hogyan készítik s verik föl a patkót, hogyan kö- tik a kévéket, hogy rakják a keresztet, hogy hordják az ökrök

a g a b o n á t ; megfigyeltek továbbá a gépek szerkezetéből annyit, a m e n n y i működésükkel összefüggött.

A szemléletek fejlődése ekkor két i r á n y t m u t a t . Az egyik törekvése a gyermeknek, hogy a szemléleteket részletezzék (ana- lysis); a másik fejlődés pedig abban áll, bogy megfigyelései a jelenségeknek mind nagyobb sorozatát ölelik fel (syntbesis).

Különösen az utóbbiban, az összefoglalásban volt megállapít- ható a fokozatos fejlődés. Kis unokaöcsém, mikor hatodfél éves korában először vittem kovácsműhelybe, c s u p á n a kalapálás műveletét figyelte m e g és u t á n o z t a ; bárom évvel később m á r a kerékpánt f ú r á s á n a k és fölszegezésének hosszabb műveletét nézte végig s a j á t jószántából, kitartó figyelemmel; a negyedik évben a kerékpánt f ú r á s á n és fölszögezésén kívül végignézte a p á n t teljes elkészítésének és fölverésének m ű v e l e t é t ; az utolsó, ötödik évben a kerék pántolásán kívül a patkó elkészítésének és fölverésének m u n k á j á t is egyfolytában végig nézte.

A synthesissel ellentétben n e m oly h a t á r o z o t t a jelensé- gek elemzésének fejlődése. A gyermek elemző megfigyelése ak- kor is, amikor a szemléletek egyszerre még kis tárgykört ölel- nek fel, elég részletes lehet. A nagyobb körű megfigyeléseknél is a pontos részletezés n e m szokott kiterjedni egyenletesen az egészre, h a n e m csak egyes részletekre. Hogy a gyermek az a p - róságig m e n ő részletezésre m á r k o r á n képes, ez azon törekvés- ből származik, hogy a látott tárgyakkal valamit cselekedni akar, a müveleteket utánozni szereti, a m i öt részletes megfigyelésekre indítja. Ami azonban a szemléletek t a r t a l m á t illeti, ebben m á r n é m i átalakulás tapasztalható. Tapasztalásaim szerint a gyer- mek figyelmét első sorban a tárgynak célja és eredete s csak fejlettebb fokon köti le a n n a k anyaga.

Határozott fejlődés tapasztalható a szemléletek a l a k j á b a n ÍB, amennyiben az eleinte teljesen impulzív szemlélődés foko- zatosan öntudatos szemlélődéssé alakul át. Ez az átalakulás szorosan összefügg az emlékezet és a figyelem fejlődésével.

Ami az emlékezet fejlődését illeti, ezen szellemi tevékeny- ségnek sajátságos ösztönszerű f o r m á j a lép föl a szubjektív ér- deklődés időszakának vége felé, az 5—7 éves korban. E z a b b a n áll, hogy a gyermek szereti emlékezetét s különösen a szóemié-

kezetét úgyszólván céltalanul működtetni, gyakorolni. Az 5 — 6 éves gyermek szenvedéllyel űzi a versek, sőt n é h a értelmetlen dolgok betanulását; ismertem egy hatéves fiút, aki az egész n a p t á r t t u d t a könyv n é l k ü l ; hétéves unokaöcsém pedig a me- netrend betanulását űzte különös kedvvel. Ez a sajátságos em- lékezés-gyakorlás idővel megszűnik s helyet ad a gyakorlatias emlékezésnek. Ez a változás akkor következik be, amikor a gyermek életműködései reális színezetet öltenek, t e h á t az objek- tív érdeklődés korában. Az emlékezés azonban eleinte egészen egészen impulziv vagyis érzéki természetű. A gyermek a ré- gebben szerzett tapasztalatokat csak akkor képes visszaidézni, h a azokat ú j r a érzékeli. Kis unokaöcsémet a h a r m a d i k kovács- műhelyi kirándulás előtt megkérdeztem, mire emlékszik az első két kiránduláson látottakból. A felelet v o l t : «Semmire.® Ami- kor azonban a kovácsműhelybe léptünk, egészen jól tájékozó- dott, ismerősen viselte magát. A negyedik kirándulás előtt azon- b a n ő m a g a hozakodott elő néhány dologgal, így a vas tüzesí- tésével, hűtésével. A gyermek ekkor m á r képes volt az érzéki benyomásoktól függetlenül is visszaidézni n é h á n y képzetét. H a - sonlót tapasztaltam mindazon kirándulásoknál, amelyek éven- ként egyszer ismétlődtek. Akkor, amikor a gyermek az érzéki benyomásoktól elvontan is képes volt emlékképeit visszaidézni, kifejlődött benne az értelmi emlékezet foka. E z az értelmi emlékezet lehetővé teszi, högy a gyermek m á r eleve bizonyos dolgokra irányozza érdeklődósét s szemléleteit öntudatosan végezze.

Ami pedig a figyelmet illeti, a gyermek működéseiben eleinte kevés szerepe van a passzív figyelemnek. A gyermek érdeklődései különösen a szubjektív érdeklődés korszakában külső tevékenységben nyilvánulnak meg. Azonban ezen korszak vége felé sajátságos jelenség lép fel, n é h a fokozatosan, n é h a pedig hirtelen, szinte átmenet nélkül, a m i n t az kis öcsémmel is történt öt és fél éves korában. A gyermek elkezdett rendkí- vül m é r t é k b e n érdeklődni minden ú j természeti tárgy és jelen- ség iránt. Egy-egy ú j virág, fa, gyümölcs, tapló, moha, bogár, madárfészek megpillantásakor elragadtatással kiáltott f e l : «Jaj, heh érdekes!» Az érdeklődés azonban csak addig tartott, amíg a tárgyat észrevette, vagy talán a zsebébe r e j t e t t e ; mikor ez megtörtént, akkor érdeklődése m á r másik tárgyat keresett kielé-

288 t a n u l m á n y o k .

gítés végett. Ez a csapongó érdeklődés az objektív érdeklődés- nek első ösztönszerű megnyilatkozása volt. Ez a jelenség csak egy ideig tartott s az igazi passzív figyelem n e m ebből az ér- deklődésből, h a n e m a tárgyakkal való gyakorlati foglalkozásból

fejlődött ki.

Ugyanis a gyakorlatias tevékenységnek fellépése és ura- l o m r a j u t á s a a r r a késztette a gyermeket, hogy előbb megismerje

azt, amivel foglalkozni akar. E n n e k következtében kifejlődik a gyermekben olyan törekvés, hogy a külső tárgyakkal passzive is foglalkozzék. Ez a passzív érdeklődés azonban szoros viszony- ban van a gyermek aktivitásával. A cselekvést rendesen meg- előzi s előkészíti. Unokaöcsém kilenc éves k o r á b a n előbb meg- figyelte a szénakazalt, mielőtt r a j t a játszani k e z d e t t ; körülnézte a kézirostát, a köszörűkövet, mielőtt h a j t o t t a azokat. Ez volt az impulzív figyelem kora.

Később fellépett a passzív érdeklődésnek az a fejlett foka is, hogy a gyermek a külső tevékenységtől függetlenül volt képes objektív figyelmét tárgyakra irányítani. Ezt t a p a s z t a l t a m az utolsó kovácsműhelyi kiránduláson, amikor a gyermek a kovácsműhelyben folyó műveleteket két óra hosszáig kisérte feszült figyelemmel anélkül, hogy — a fujtató h a j t á s á t kivéve — külső tevékenységet, m u n k á t vagy játékot végzett v o l n a ; sőt jelenlévő p a j t á s a és testvérje sem voltak képesek őt szemlélő-

désétől eltéríteni. A gyermek objektív érdeklődésének ezen meg- nyilatkozása m á r a figyelem fejlődésének azon fokát m u t a t t a , amelyet a figyelmet fentartó akaratnál fogva öntudatosnak m o n d h a t u n k .

L á t j u k , hogy a gyermek emlékezetének és figyelmének ki- alakulása rokon vonásokat mutat. A puszta ösztönöktől h a j t o t t működések u t á n kifejlődik azon emlékezeti tevékenység és figye- lem, amelyet külső jelenségek hoznak létre s ebből kialakul azon emlékezet és figyelem, amelyet m á r belső értelmi m ű k ö - dések táplálnak. így j u t el a gyermek az öntudatos szemlélet fokáig.

Állandó érdeklődés foka.

A gyermek érdeklődése állandóan i r á n y u l h a t valamely tárgykör vagy tevékenységi kör felé. H a b á r az állandó érdeklő- dés lényege m a g a az objektív érdeklődés, és korszakilag n e m is

különbözik ettől, mégis meg kell ezt, m i n t az érdeklődés tar- talmilag és alakilag fejlettebb fokát, a puszta objektív érdeklő- déstől különböztetnünk, annyival inkább, m e r t az állandó ér-

deklődés az egyéniség kialakulásával szorosan összefügg.

Az állandó érdeklődés kisebb-nagyobb mértékben m i n d e n gyermeknél mutatkozik a 10—15 éves korban. Azon különböző családokhoz tartozó öt gyermek közül, akiket m ó d o m b a n volt hosszabb ideig megfigyelni, egy 10 éves fiúban a vadászat iránt (nagy mértékben), egy másik 10 évesben a bélyeggyűjtés i r á n t (nagy mértékben), egy 12 évesben az üvegkereskedés iránt (nagy mértékben) s egy 11 évesben a rajzolás és festés i r á n t m u t a t - kozott állandó érdeklődés; a 8 éves leánykában ilyen állandó érdeklődés még n e m volt határozottan megállapítható.

Az állandó érdeklődés leginkább a gyermek tevékenységé- nek állandóságában nyilvánul. Ami iránt a gyermek különösen érdeklődik, azzal állandóan is foglalkozik. S minél gyakoribb és sokszerűbb a gyermek foglalkozása valamely tárggyal, a n n á l fokozottabb erejű az állandó érdeklődése. Ezen állandó foglal- kozáson külső tevékenység értendő, amelyet azonban élénk belső tevékenység, figyelem kisér. Ez a figyelem egyrészt a külső tárgykörrel való beható megismerkedésre, tehát kifelé irányul ; másrészt a célja az, hogy a gyermek a m u l t tapasztalatai alap- j á n a saját cselekedeteit szabályozza. Ez a befelé irányuló m ű - ködése az érdeklődésnek, amely a r r a ösztönzi a gyermeket, hogy a saját cselekedeteinek értékét b í r á l j a ; a mozgásokban és eszközökben válogasson s csak azokat a cselekvéseket h a j t s a végre, amelyek őt céljához vezetik. Egyszóval az állandó érdek- lődésből származó tevékenységek körében a gyermek öntudatos- sága az önfegyelmezettség fokára emelkedik.

Kis öcsém m á r nyolc éves korában különös kedvvel és sikerrel űzte a rákászatot. Ő maga választotta meg azon helyet, a hol rákhálóit lerakta s azt az óvatos, lassú, m a j d villámgyors mozgást, amely a rákháló kihúzásakor szükséges, teljes fegyel- mezettséggel végezte. Tíz éves korában pedig a vadászatot űzte szép gyakorlottsággal. Kint a hajtó vadászaton, vagy a kertben vagy az erdei cserkészéskor nagy óvatossággal közeledett a vad- hoz ; tudta összes izmait és egész lelki erejét egyetlen célra összpontosítani, a cselekvést a kellő időben végrehajtani. S a külömben igen élénk fiú képes volt magát legalább ezen fog-

2 8 2 t a n u l m á n y o k .

lalkozása közben a n n y i r a mérsékelni, hogy a vadászszabályo- kat sohasem hágta át.

A gyermek szellemi működéseinek i r á n y a és alaki fejlett- sége ugyanaz marad, m i n t amilyen a puszta objektív érdeklődés fokán. A szellemi működések továbbra is m e g t a r t j á k empirikus természetüket. Azonban a gyermek empirizmusa az állandó ér- deklődés tevékenységeinek keretében magas szinvonalat érhet el. A gyermeki elmének különösen a szintbetikus működéseiben tapasztalunk h a t a l m a s fejlődést. Egyrészt a sikernek, m á s r é s z t a sikertelenségnek tapasztalata arra készteti a gyermeket, bogy m i n d több és több tevékenységet állítson az állandó érdeklődés konkrét céljainak szolgálatába. Nemcsak azt t a n u l j a m e g a gyer- mek, bogy járását, kézmozgását, testtartását, érzékszerveinek használatát s képzettársításait egyetlen cél érdekében egységesen koordinálja, h a n e m folyton ú j tevékenységek j ö n n e k létre az érdeklődés főtárgyával kapcsolatosan. így p é l d á u l kis u n o k a - öcsém vadászati tevékenységével kapcsolatosan a következő ú j tevékenységek s z á r m a z t a k : töltéskészítés, a p u s k a szétrakása, összerakása, tisztítása; vadászati jelenetek rajzolása, l e í r á s a ; vadászati napló vezetése; vadászati, állattani s általában a ter- mészetet leíró könyvek olvasása. Egyszóval a külső és belső tevékenységek szintbezise az elme nagyobbarányú összpontosító m u n k á j á t hozta létre.

De a tevékenységek köre nemcsak eksztenzíve, h a n e m intenzíve is fejlődik. Bizonyos kisebb mozgások tudatos el- hagyása vagy gyakorlása következtében a cselekvések f o r m á j a fokozatosan tökéletesebbé válik. A megfigyelések s megkülöm- böztetések m i n d finomabb részletekre terjednek k i ; az emlékezet világossá válik s a gyermeki értelemnek a konkrét szempontok szerint jól kidolgozott s működésre bármikor képes i s m e r e t - t a r t a l m a fejlődik ki. Az összefoglaló ós elemző működéseknek ezen koncentrációja következtében a gyermek empirikus t u d á s a és képessége egy bizonyos konkrét tevékenység körében a szak- szerűségig emelkedhetik. Azon két tízéves gyermek, akiknek bélyeggyűjtő szenvedélyét figyelemmel kisérhettem, ismerték a világ összes államainak földrajzi fekvését, meg t u d t á k nevezni a pénznemeket s a külömböző értékű bélyegek ismertető jegyeit.

BgJ gyermeknek többféle állandó érdeklődési középpontja is képződbetik, amelyek szerves kapcsolat nélkül m ű k ö d h e t n e k

egymás mellett. Pl. 10 éves kis unokaöcsémnek a m u l t nyáron a következő állandó kedvtelései v o l t a k : vadászat, rákászat, lepkegyűjtés, bélyeggyűjtés és úszás. A gyermek állandó érdek- lődései n e m nyűgözik meg úgy az akaratot, m i n t a felnőtt em- ber szenvedélyei.

A logikai érdeklö'dés foka.

Rendesen a Berdült és i f j ú korban fejlődik ki s abban áll, hogy az egyén a személyek, tárgyak és jelenségek eszmei tar- talma, a tapasztalatok belső összefüggése i r á n t érdeklődik. Ez érdeklődés éppen azért, mert a dolgok eszmei t a r t a l m á r a irá- nyul, magasabbrendű érzelmek alakjában, m i n t a szülőföld sze- retete, hazaszeretet, eszthetikai, vallásos vagy m i n t tudományos érdeklődés nyilvánul meg.

E z e n érdeklődés kezdetleges, ösztönszerű jelenségei m á r a megelőző korszakokban is mutatkoznak. Azonban a gyermek ezen magasabbrendű érzelmeknek külső okait csak szubjektíve értékeli, pusztán azon szempont szerint, a külső ingerek kelle- mesen hatnak-e reá vagy kellemetlenül, s az érzelmeknek indi- viduális hatása az érdeklődésre tisztán ezen kellemes vagy kel- lemetlen érzelmek erejétől függ.

Azonban az i f j ú korban sem lép fel azonnal a magasabb- r e n d ű érzelmek objektív felfogása. Az elme az abstrakt gon- dolkodás kifejlődése miatt képes ugyan az eszmék f e l f o g á s á r a ; azonban az ivarérés következtében hirtelen nagy erővel előtörő n e m i ösztön s a nagy társadalom közvetlen hatása erősen hul- lámzó, a szélsőségekben csapongó mély kedélyéletet teremtenek meg. Ez az élénk kedélyvilág az utolsó gyermekkor objektivitá- sával szemben újabb szubjektív életet teremt, amely nagy mér- tékben működteti a képzeletet. Ebből következik az ifjak lelki életének azon vonása, hogy a külső dolgok i r á n t való érdeklő- désüknek s a velük való foglalkozásuknak mértéke azon hatás lesz, amely szerint a dolgok belvilágukat foglalkoztatni, kedé- lyüket hullámzásban tartani képesek. Az ifjú tehát m á r képes a társadalmi élet egyes jelenségeinek eszmei t a r t a l m á t felfogni, sőt irántuk, m i n t társadalmi öntudatának lényeges alkotórészei iránt, mélyen érdeklődni; de az eszméket forrongó lelkének képzeletével ki is színezi, szubjektívvá teszi s megszemélyesíti.

2 8 4 t a n u l m á n y o k .

Az i f j ú érdeklődése t e h á t e k o r b a n m i n t egyes k i m a g a s l ó esz- m é n y i egyének, m i n t élő ideálok i r á n t való rajongó lelkesedés mutatkozik.

A m i n t az i f j ú t az az ö n t u d a t , hogy a t á r s a d a l o m b a n ön- állóan m e g é l n i hivatott és képes, m i n d közelebb viszi a való élethez, e s z m é n y i érdeklődése is átalakul. E s z m é n y e i t a való élet gyakorlati k ö r ü l m é n y e i szerint mérlegeli. Az elvont ideáliz- m u s helyett értékelésének f ő s z e m p o n t j á v á a g y a k o r l a t i és hasz- nos lesz. A dolgok m e g í t é l é s é b e n bizonyos objektivizmus fej- lődik ki, m e l y őt az igaz eszméjéhez, m i n t érdeklődése i r á n y í t ó tényezőjéhez vezeti.

Alaki s z e m p o n t b ó l a logikai érdeklődés l e g m a g a s a b b fokát akkor é r j ü k el, a m i k o r részint bizonyos t á r s a d a l m i k ö r vagy eszme ismétlődő h a t á s a i alatt, részint j ó l f e l i s m e r t é n ü n k belső erejénél fogva é r d e k l ő d é s ü n k n e k , egész szellemi é l e t ü n k n e k k ö z é p p o n t j á v á egy bizonyos eszme válik, a m e l y összes testi és lelki erőinket á l l a n d ó a n m ű k ö d t e t i s a t e r e m t ő a k a r a t o t alko- t á s o k r a i n d í t j a . E z az állandósult logikai érdeklődés foka.

N e v e l é s t a n i v o n a t k o z á s o k .

É r z e m a Peedagogiai T á r s a s á g g a l szemben a z o n köteles- ségemet, hogy fejtegetéseimből a neveléstani t a n ú s á g o k a t le- v o n j a m , a n n y i v a l inkább, m e r t vizsgálódásom t á r g y a s a j á t l a g o s t e r m é s z e t é n é l fogva paedagogiai következtetésekre ösztönöz. Mi- előtt ezt t e n n é m , szükségesnek t a r t o m azon v é l e m é n y e m e t nyil- vánítani, hogy m i n d e n ú j vizsgálati e r e d m é n y e k e t csak az eset- b e n t a r t o k a l k a l m a s a k n a k neveléstani levezetésekre, h a azok az e r e d m é n y e k a tárgyilagos bírálat és a z ' ellenőrző vizsgálatok tüzét kiállották. E z a tétel áll az én vizsgálati e r e d m é n y e i m r e is. H a a z o n b a n egybevetjük az én fejlődéstani f o k o z a t a i m a t azon vizsgálati eredményekkel, a m e l y e k e t t a n u l m á n y o m n a k egyik fejezetében («A g y e r m e k érdeklődésére vonatkozó v i z s g á l a t o k eredményei®) közöltem, úgy a megegyezés, a közölt vizsgálatok s az én megfigyeléseim e r e d m é n y e i között, az érdeklődés k ü l ö m - böző f o k o z a t a i b a n m u t a t k o z ó j e l l e m v o n á s o k a t illetőleg, a z o n n a l szembetűnik. T e h á t a B u r k , Croswell, Barnes, S t e r n és m á s o k által m i n t e g y igazolva t a l á l t a m megfigyeléseimet. E n n é l f o g v a

jogosítva érzem magam, hogy néhány igen általános tételt össze- állítsak, amelyeknek azonban csak egyéni értéket tulajdonítok.

Kiindulok azon tételből, hogy a nevelés n e m egyéb, m i n t a gyermek fejlődésének mesterséges hatásokkal való előmozdí- tása bizonyos társadalmi eszme, m i n t cél felé. H a most a célt, amely kívül esik vizsgálataim körén, figyelmen kívül hagyom, akkor a fenti tételből kettő következik:

1. Vizsgálnunk kell a gyermek fejlődését s a fejlődés kor- szakai szerint állapítsuk meg a nevelés egyes korszakainak teendőit.

2. Vizsgálnunk k e l l . a természetes hatásokat, amelyek a gyermek fejlődését létrehozzák, s a nevelői hatásokat, m i n t mes- terséges hatásokat, a természetes hatások keretében alkalmazzuk.

Amint láttuk, a gyermek fejlődésének m i n d e n korszakában a fejlődésnek saját jellege, iránya van. S egyik korszak a má- sikon épül s a következő korszak a n n á l inkább kifejtheti a m a g a erejét, minél erőteljesebb volt a fejlődés az előző kor- szakban. Az általános fejlődés érdekében m i n d e n korszaknak megvan a m a g a szükségessége s bármelyiket a másik kedvéért feláldozni helytelen és jogtalan. Ebből következik, hogy min- denik korszak nevelésének megvan a m a g a külön berendezése.

Mindenik korszak jellegének kialakulását m á s és m á s nevelői hatásokkal kell előmozdítanunk. Származtatnunk kell az egyes korszakok fejlődósét előmozdító ingereket s távoltartanunk a gátló ingereket. Ebben áll a nevelés természetes feladata. Ezen elv világánál vizsgálva tárgyunkat, az érdeklődés helyes nevelése abban áll, hogy az érdeklődés helyesen megállapított korszakai-

nak fejlődéstani irányát a természetes hatásokat nyomon kö- vető mesterséges hatásokkal előmozdítsuk.

Az érzéki érdeklődés korszaka. Minthogy az első korszak fejlődéstani jelentősége abban áll, hogy az érzékszerveket m u n - kába állítja s a külvilághoz való alkalmazkodás alapját l e r a k j a : ennélfogva e korban sem szabad a gyermeket a külvilággal való érintkezéstől megfosztanunk, sőt az azzal való érintkezést elő kell mozdítanunk s a gyermek egészségének és épségének kockáztatása nélkül érdeklődésének szabad teret nyitnunk. Vigyük a gyermeket m i n d e n tárgyhoz közel, ami iránt érdeklődik, amire mutat, amit megfogni akar.

A szubjektív érdeklődés kora. Ezen érdeklődés nagy emó-

2 8 6 t a n u l m á n y o k .

ciói és csapongó változásai n e m "egyebek, m i n t a gyermek eredeti h a j l a m a i n a k többé-kevésbbé tudatos megnyilvánulásai.

A gyermek mindenik játékában egy-egy ősi h a j l a m kél szárnyra gondtalanul és szabadon. Az érdeklődésváltozások m i n d e n moz- z a n a t a egy-egy újabb ösztön tevékenységét i n d í t j a meg. Viszont az alkalmazkodás, a védő és t á m a d ó ösztönök vagy az egyes életműködések ösztönei egyik vagy másik i r á n y b a n szakadatla- n u l működtetik a belső vagy a külső szervek erőit. A szubjektív érdeklődés fejlődéstani értéke éppen abban áll, hogy a gyermek ösztöneit egymás mellett vagy egymás után sorakoztatja fel az élet s z á m á r a ; a gyenge, erőtelen hajlamok megerősödnek, a szunnyadók sorompóba l é p n e k Egyszóval a szubjektív ér- deklődés következménye az összes eredeti h a j l a m o k s z á r n y r a kelése.

Ennek következtében a szubjektív érdeklődés korszakában a nevelés feladata, hogy a gyermek érdeklődését olyként táplál- juk, hogy ösztönei mind kifejthessék erejüket. Ebben a korban

tehát n e m szabad a gyermeket játékaiban k o r l á t o z n i ; söt, a leg- fontosabb teendőnk oda hatni, hogy a játékok a gyermeket mindenoldalúlag foglalkoztassák. Adjunk a l k a l m a t a gyermek- nek az összes játéknemeknek a legváltozatosabb eszközökkel való űzésóre.

Objektív érdeklődés kora. Az embernek a természet ellen folytatott hódító h a d j á r a t a az objektív érdeklődés k o r á b a n ölt komoly alakot, amikor m á r céltudatosan törekszik gyakorlati cselekvések végrehajtására. Ez a korszak az előbbivel szemben n e m a menyország elvesztését jelenti, h a n e m egy magasabb- rendű élet szférájába való belépést. A nevelés feladata t e h á t e

korban a gyermeknek a természethez való közeledését s a ter-

Minthogy azonban a realisztikus hajlamok és cselekvések a gyermek szellemi életében az empirizmust, az ismeretszerzést teszik uralkodóvá, azért e korszak főnevelői teendője az okta- tás. Azonban az oktatás csak akkor lesz természetes és sikeres, h a az a külső természettel való passzív és aktív érintkezésen,

vagyis a közvetlen szemléleten és a kézi foglalkoztatáson ala-

kezdetén n e m intenzív, h a n e m eksztenzív i r á n y t követ s h a

inkább az alkalomszerűség, m i n t a logikai rendszeresség szerint igazodik.

Állandó objektív érdeklődés. Amikor a gyermek érdeklő- dése bizonyos cselekvés- és tárgykörök felé állandóan irányul, akkor a külömböző érdekeknek és tapasztalatösszegeknek ú j r a való elrendezkedése és bizonyos középpontok körül való cso- portosulása jön létre. Az érdek- és tapasztalatköröknek ezen egyensúlya azonban a gyermek egyéni h a j l a m a i n a k és speciális környezetének közbehatása nélkül n e m származhatott. A cse- lekvésekben való válogatás létrehozza az egyéni öntudatot, m i n t a jellem alapját. Egyszóval az állandó érdeklődés létre-

jötte a gyermek egyéniségének első határozott és jellegzetes

Ebből következik, hogy nevelésünk berendezésében a gyer- meknek a gyermeki kor utolsó éveiben mutatkozó egyéni ér- deklődését mellőznünk vagy éppen elnyomnunk még akkor sem szabad, h a az a felnőtt ember szempontjából n e m tűnik fel komolynak, értékesnek. Ellenkezőleg a nagyfokú egyéni erő- kifejtéseket t á m o g a t n u n k , sőt követelnünk kell. S n e m szabad figyelmen kívül hagynunk az egyéni állandó érdeklődés jelent- kezését az oktatásban sem, sőt fel kell h a s z n á l n u n k tevékeny- ségre indító erejét intenzív ismeretszerzésre s koncentráló ha- tását az ismeretkészlet szerves kiépítésére és kiegészítésére.

Tehát ebben a korban (de csakis ebben a korban) lép föl a koncentráció, mint a tanítás módszerének egyik követelménye.

Minthogy továbbá a gyermek az állandó érdeklődés korá- b a n még a cselekvéseknek n e m eszmei tartalma, h a n e m konkrét célja és kivitele iránt érdeklődik, azért oktatásunknak alap- jellemvonása kell, hogy legyen a konkretizmus. Oktatásunkat

az egyéni és társadalmi élet konkrét tevékenységei szerint ren- dezzük be, pl. a népiskolai oktatást illesszük be a gazdasági és az ős foglalkozások, a középfokú oktatás alsó tagozatát pedig az ipari és kereskedelmi foglalkozások keretébe. A fő, hogy ne erőltessük az elvont elmeműködéseket s a tudományos rend- szereket. Az abstrakciók még n e m e korba valók.

Logikai érdeklődés foka. Ezen érdeklődés fejlődéstani fon- tossága abban áll, hogy az egyént társadalmi lénnyé fejleszti.

2 8 8 t a n u l m á n y o k .

N e v e l é s ü n k b e n t e h á t az i f j ú t á r s a d a l m i é r d e k l ő d é s é t a r r a kell f e l h a s z n á l n u n k , hogy az öntudatos társadalmi életre képesítsük.

Minthogy pedig az széleskörű t a n u l m á n y és közvetlen tapasz- t a l a t e r e d m é n y e , f e l a d a t u n k az egyént elvezetni azon t a n u l m á - nyokhoz, amelyek a t á r s a d a l m i élet t a r t a l m á t t e s z i k ; az i f j ú t a közműveltség b i r t o k á b a kell j u t t a t n u n k . A z o n k í v ü l a t á r s a - dalmi önképzés s z á m á r a is kell a z i f j ú n a k t e r e t és a l k a l m a t a d n u n k . M i n t h o g y továbbá a közműveltség á l t a l á n o s j e l l e g ű u g y a n , de e n n e k cselekedetekben való m e g n y i l v á n u l á s a m i n d i g egyéni, a z é r t az egyéni t á r s a d a l m i ö n t u d a t k i a l a k í t á s á t s alkal- m a z á s á t m a g á r a az i f j ú r a kell h a g y n u n k .

Tisztelt T á r s a s á g ! M i n d e n indukció h e l y e s s é g é n e k köve- telménye, hogy általános tótelei n e egyoldalú és s z ű k k ö r ű vizs- gálatokból i n d u l j a n a k ki. A helyes általánosítások csak többféle k ö r b e n és m ó d s z e r r e l végzett vizsgálatok e r e d m é n y e i n e k egybe- vetéséből keletkezhetnek. H o g y az én é r d e k l ő d é s i f o k o z a t a i m m e n n y i r e közelítik m e g az igazságot, azt a további vizsgálatok fogják eldönteni. De h a t a l á n idővel az t ű n n é k is ki, hogy az én fejlődésfokozataim átalakítandók, a n n y i t t a l á n m o s t is el- értem, hogy f e l h í v h a t t a m a figyelmet a Herbart-féle hat érdek-

lődési iránynak fejlődéstani és neveléstani szempontból való

(Vége). • N A G Y L Á S Z L Ó .

REFORMTÖREKVÉSEK A TUDOMÁNYOS PEDAGÓGIA.

TERÉN.

(Negyedik közlemény.) V.

K o r u n k sokféle paedagogiai á r a m l a t a i és i r á n y a i között egyike a legnevezetesebbnek az, amelyet szociálpaedagogiai i r á n y n a k n e v e z n e k . E z az i r á n y azonban, b á r sok ú j elméleti gondolatnak és gyakorlati reformtörekvésnek l e t t szülője, m a g á r a a szociális s z e m p o n t r a nézve n e m egészen eredeti, a m e n n y i b e n e n n e k a nevelés t e r é n való jelentőségére m á r a régiek is u t a l -