Másutt banálissá, avataggá válik: „bí- bor keselyűk marcangolják az emlék koncait". Á holdról nehéz újat monda- ni még a költőknek is, de ilyen üres hasonlatot nem szabad leírni: „A túl- parton, mint kelta szem, / a holdkísértet megjelen". És sorolhatnók tovább. A könnyed, sima verselés sodrában olykor elsikkad a költő önkritikája, önfegyel- me, és a versek hitelét lerontják a he- nyeségek, a rímkényszerből származó felületes megoldások, képzaYarok. Pl.
„Ez még itt pohár, / ez még itt bor, mely benne folydogál." Álló pohárban az ital nem szokott folydogálni, legfel- jebb ha feldöntik, kifolyik belőle. S vé- gül egy képtelen kép: „Kicsiny va- gyok, s törött, akár / egy elcsigázott kártyavár." Az egyszerű, tiszta beszéd, amelyre rezonálni tudnánk, hiányzik a kötetből.
Pedig néhány ép versében és sok szép sorában megragadó, s meggyőző példá- ját adta igazi líraiságának. Költői fel- fogásán kell változtatnia, meg kell sza- badulni a modoros, fellengős, pózoló hangvételtől, hogy őszintén és teljesen önmagát tudja bemutatni és az önma- gában tükröződő ezerarcú világot.
Ahogy hiteles szépséggel idézte fel az
emberi élet két nagy érzését, a szerel- met és a gyászt a Modern ekloga és az Éretlen gyász c. versében, ez a költő legsajátabb, legigazibb hangja a gyűj- teményben. Ezekben a költeményekben nem a verbalizmus evokatív mágiájával akar hatni, hanem az érzelmek tiszta, bensőséges szuggesztiójával, a személyi- ség eredetiségével. Sajnos, kevés ilyen verset találtunk, ezért voltunk kényte- lenek a hibákról, a kudarcokról beszél- ni. A némileg megkésett első kötet köz- readása remélhetőleg nagyobb művészi alázatra és ökonómiára serkenti a vi- tathatatlan tehetségű, s mesterségbeli- leg jól felkészült szerzőt.
A világszemléleti tisztázatlanság, za- varosság olyan költői magatartás válla- lására készteti Szerb Györgyöt, ami művészetének rovására megy. Ezen az úton, amelyen eddig járt, nem tud igaz, maradandó értékű és érvényű emberi- művészi dokumentumot adni. önmaga fokozza le érzéseit, hangulatait, öröme- it és bánatait másodlagossá, esetlegessé, hiteltelenné. Sokkal többre képes a köl- tő, mint amennyit első kötetével bizo- nyított. Kár lenne így folytatnia. (Szép- irodalmi Könyvkiadó 1967.)
SIMON ZOÁRD
FENYŐ ISTVÁN: KÉT ÉVTIZED
TANULMÁNY
Két évtizednek: a reformkort befe- jező, a szabadságharcot megelőző év- tizednek és szocialista világunk utolsó tíz esztendejének jelentős irodalmi kér- déseivel foglalkozik Fenyő István tanul- mánykötete. E két egymástól távol eső évtized magyar irodalmának közös je- gyei: a gondolati és morális érzékeny- ség, a világnézeti igényesség, az intel- lektuális érdeklődés frissesége és tágas- sága, az Európa felé való kapunyitás tö- rekvése vonzzák, izgatják Fenyő István irodalomtörténészi, kritikusi érdeklődé- sét.
Fenyő István irodalomtörténészi, kri- tikusi alapállása elvileg tisztázott, kö- vetkezetesen érvényesített marxista po- zíció.
Témakezelésének széles köre, mun- kásságának horizontja is a korszerű marxista, kutató karakterisztikus jegyé- ről tanúskodik. Nem valamilyen szub- jektív önkény, indokolatlan egyéni tö- rekvés, mesterkélt ötlet konstruálta így e kötet anyagát. Fenyő életcéljának a reformkor, Petőfi, Kossuth, Eötvös év- tizede irodalomtörténeti kutatását tartja.
S mivel nem csupán valamilyen szűk értelmű irodalomtörténeti feladat meg- oldása vezérli, hanem alapvetően világ- nézeti, ideológiai elkötelezettség, a múlt évtizedében a jelen számára példamu- tató etikai, intellektuális örökséget nyo- mozza, a jelen irodalmában pedig a to- vábbélő múlt általánosítható értékeit: a korszerűséget, a megújulási törekvést, a tudatos társadalomépítést, a közéleti mo- rál kialakítása szándékát, a leghaladóbb Európához való emelkedés vágyát tárja fel. Fenyő korszerű marxista szemlélete így reprezentálja egy konkrét irodalom- történeti tradíció továbbélését, így ér- vényesíti irodalomtörténeti örökség és irodalmi jelen összefonódottságát. Ez a pozíció hűen példázza: a múlt hatékony, formáló erejű kutatója is csak az lehet, aki otthonos biztonsággal mozog a ma irodalmának világában.
A változatos és távol eső témákat fel- vonultató kötet belső egységét, kohézió- ját — az eszmeiség, a világosan felis- mert elvek mellett — Fenyő irodalom- történetírói és kritikusi gyakorlata te- remti meg.
8 5
Alapvetően a teljességre inspirálás, a kiegészítés igénye vezérli Fenyőt: min- dig a megoldatlan mozzanatokra kon- centrál, a fehér foltok kitöltése izgatja, az ú j felmutatása és erősítése foglalkoz- tatja.
S ez az irodalomtörténetírói és kriti- kusi gyakorlat sajátosan érvényesül ak- kor is, amikor reformkori irodalmunk- hoz s akkor is, amikor mai irodalmunk kérdéseihez nyúl hozzá.
Fenyőnek a reformkor irodalmában végzett kutatásai eredményeként diffe- renciáltabban, meggyőzőbben tárul elénk, hogy e kor nagyjainak milyen tudatos elhatározása volt az Európával való mély és tartalmas kapcsolat meg- teremtése, a kor leghaladóbb eszméinek meghonosítása, ekkori törekvéseink európai színvonalra emelése (A polgá- rosodás eszmevilága útirajzainkban 1848 előtt; Korai szocialista eszmék jelentke- zése a reformkori magyar sajtóban), s azt is világosabban, árnyaltabban látjuk e kötet tanulmányozása révén, hogyan figyelt fel Európa e kor magyarországi szellemi és politikai mozgalmaira (Re- formkori irodalmunk orosz szemmel;
A lipcsei Grenzboten és a reformkori Magyarország; Fessler Oroszországban).
Fenyő a hazai és külföldi folyóiratok, kiadványok, levelezések stb. adatainak, tényeinek feltárásával egyrészt eddig is- meretlen területeket hódított meg, más- részt az eddigi kutatások eredményeit egészítette ki, fejlesztette tovább. Ha ezekkel a tanulmányokkal a magyar szel- lemi köztudat horizontját tágította ki, más írásaival pedig — éppen ténykutató eltökéltsége révén — teljesebbé tette re- formkori irodalmunkról alkotott képün- ket (Eötvös József a magyar jobbágyság nyomoráról; Egy ismeretlen Dózsa-vers;
stb.). A Két évtized reformkori öröksé- günkkel foglalkozó tanulmányai az eddi- ginél komplexebb történeti látás kiala- kításához juttatnak.
Fenyő István az utóbbi tíz esztendő tanulmányainak és szépirodalmi alkotá-
sainak vizsgálatakor is alapvetően az újat, a szocialista eszmeiség jelentkezé- sét, érvényesülését, értékeit vizsgálja, elemzi és megoldandó feladatait sürgeti.
A rendelkezésemre álló terjedelem kötöttsége miatt Fenyőnek az elmúlt tíz év szépirodalmi alkotásaival foglalkozó tanulmányaira utalhatok csupán. Déry Tibor, Illyés Gyula, Veres Péter, Darvas József, Váci Mihály, Garai Gábor, Ben- jámin László, Hidas Antal, Sánta Fe- renc, Vas István, Csoóri Sándor stb. m ű - veit mérlegre tevő írásai határozott arc- élű kritikusi egyéniségnek m u t a t j á k Fenyő Istvánt. Mércéje az az irodalmi eszmény, amelyik a műalkotástól esz- tétikai értékeken átható állásfoglalást, egyéniségformáló, világszemléletet ala- kító erőt, ú j életünk problémáival és távlataival szembenéző elkötelezettséget követel. Éppen ezért igényes, igent és nemet mondó, az értéket felragyogtató, a fogyatékosságot elutasító kritikus is.
Nem a tekintélyi elv vezeti akkor sem, amikor jelentős írók műveinek. proble- matikus jegyeivel találkozik, s n e m fö- lényes és nem elnéző akkor sem, ha kezdő írók alkotásait veszi kezébe. Elvek szerint ítél. Kritikusi gyakorlatában pregnánsan érzékelhető, hogy Fenyő a több irányú viszonyítás szempontjait al- kalmazza: az alkotók műveit nem ön- magukban, hanem az előző művekhez és a kortársak hasonló terméséhez méri;
mű és kor dialektikus kapcsolódását vizsgálja; az ú j írói tudatelemek, az ú j művészi értékek megragadására, össze- függéseinek felvillantására törekszik.
Fenyő a gondolatok nyelvi-stiláris ki- fejtésére, plasztikus kimunkálására nagy gondot fordít. Stílusa tömör, lényegfel- táró stílus, ugyanakkor — különösen a műelemzések során — friss, színes és dinamikus.
Sokoldalú intellektusról, a múltban és a jelenben egyaránt otthonosan mozgó szellemről tanúskodik a Két évtized.
(Magvető Könyvkiadó 1968.) HEGEDŰS ANDRÁS
S Z E M M É R T É K K E L
RIPORTOK, SZOCIOGRÁFIÁK KÖNYVESPOLC
A Szabó József váloga- tásában megjelent kötet az 1963—1966 között kü- lönböző folyóiratokban, továbbá az Élet és Iro- dalom hasábjain napvilá- got látott szociográfiák és szociográfikus hangvételű riportok javát foglalja magába. Helyes és elis-
merést érdemlő kiadói po- litikának tarthatjuk, hogy a „ m ű f a j " legjobb darab- jai elszórt megjelenésük után összegyűjtve is az olvasók kezébe kerülnek, követve a Hazai Kis Tü- kör és a Tájak, gondok, emberek, továbbá A való-
ság vonzásában című ko- rábbi antológiákat.
A találó címmel összefo- gott kötet 31 írása 31 szerző tollából származik, jeléül annak, hogy a szo- ciográfikus szemlélet az alkotás egyik fontos meg- határozó eleme lett, s a sokra képes összetett m ű -
8 6
