NEVELÉSTÖRTÉN ETI T A N U L M Á N Y O K Szerkesztette Köte Sándor. Budapest, 1970. (1972)
Magyar Pedagógiai Társaság kiadása. 447 oldal
Neveléstörténeti irodalmunk újabb tanulmánykötettel gazdagodott. A Magyar Pedagógiai Társaság Neveléstörténeti Szakosztálya ezzel a kötettel is segítette a Társaság alapszabályában rögzített célkitűzéseket, és hozzájárult a pedagógiai köztudat formálásához. A mai feladatok, tennivalók megoldásához a problémák neveléstörténeti feltárása közvetve segítséget tud adni és nagymértékben segíteni tudja a vitatott kérdések megoldását, az előttünk álló feladatok tisz- tázását. A megjelent kötet témáiban és megoldásában igazolja azt, hogy a neveléstörténeti ku- tatás nem öncél, hanem a múlt feltárása mellett segítője a mai feladataink megoldásának.
Jelentősnek tartjuk a kötetet azért is, mert a gyakorlati pedagógia különböző területén dol- gozó kutatók adták közre kutatási eredményeiket. Tudomásunk szerint jelenleg nincs egyetlen szakemberünk sem, aki főfoglalkozásként foglalkozna neveléstörténeti kutatással. Azok erő- feszítéseit pedig, akik egyéb m u n k á j u k mellett végzik időigényes neveléstörténeti kutatásaikat és tegyük hozzá, hogy jó szakmai felkészültséggel, külön is értékelnünk kell.
A kötet egész sor tanulmánya foglalkozik az alsófokú oktatás utolsó száz évének egy-egy prob- lémájával. Az elmúlt történeti korban elsősorban a középfokú oktatás kérdései álltak a kutatás központjában. Érthető volt ez az ellenforradalmi kor neveléstörténeti kutatásában, hiszen az akkori közoktatáspolitika központi kérdése a középfokú oktatás volt. Az a történelmi változás, amely 1945-ben bekövetkezett, ráirányította a figyelmet az alsófokú oktatás kérdéseinek meg- oldására. A kérdés megoldása mellett szükségszerű lett* a problémák előzményeinek kutatása.
Az EöTvös-féle közoktatáspolitikai.koncepció, amely az egész közoktatási rendszert körvona- lazta, fontos kérdésnek tartotta az alsófokú oktatást. A kötetben található neveléstörténeti ta- nulmányok egy része ezt a demokratikus örökséget eleveníti fel, viszi tovább.
Fontosnak tartjuk, hogy a tanulmányok jelentős része problématörténeti vonatkozásban szé- lesíti a neveléstörténet kereteit,-vizsgálva egy-egy oktatási vagy nevelési kérdés történeti fej- lődését. A probléma ilyen természetű megközelítése, a tények feltárásán túl közelebb visz ben- nünket a mai problémák megoldásához.
Azok a tanulmányok, amelyek a tanítóval, harcaival, a társadalmi-politikai átalakulásban vállalt szerepével foglalkoznak, a pedagógus-személyiség kérdéseinek neveléselméleti kutatását segíthetik elő.
Az elismerés szavaival kell szólnunk arról, hogy a tanulmányok szinte mindegyike eddig ismeretlen forrásanyagot is felhasznált, továbbá, hogy egy-egy esetben igen értékes levéltári, irattári anyag támasztja alá a téma mondanivalóját. Ez utóbbit tartjuk különösen fontosnak, mert véleményünk szerint a neveléstörténeti kutatásainknak ezen a téren nagyobb lépésben kell előremennie.
A kötetben szereplő tanulmányok a történetiség sorrendjét követik.
BAKOS József: A hazai szemléltető oktatás fejlődése a comeniusi törekvések és hagyományok tük- rében, különös tekintettel a nyelvi ismeretek népiskolai tanítására című tanulmánya elsősorban azt
vizsgálja, hogyan alakult, fejlődött a szó és a kép egymást támogató m u n k á j a , ill. a szemlélte- tésre használt rajz, kép, ábra, hogyan formálódott didaktikailag is hasznos szemléltetőeszközzé.
R á m u t a t a kép formai elemének, információs tartalmának és a közöttük levő viszony fejlődés- történetére. Bemutatja, hogyan alakult a kép, a rajz bizonyos pedagógiai értékű információk nyújtására is alkalmas eszközzé. Kiindulva a comeniusi szemléltető, vizuális oktatás első hazai próbálkozásaiból, számot ád azokról a kiadványokról, amelyek az iskolai szemléltető oktatás számára is hasznos eszközöknek bizonyultak. Rámutat, hogy a hazai népiskolai szemléltető ok- tatás fejlődése sem egyenletes. Sok volt az újra felfedezés. Nem akarjuk a m ú l t a t aktualizálni, nem akarunk szélsőséges következtetéseket levonni, de ezen a területen m a sincs rendben és t á l á n megjegyezhetjük, hogy a pedagógia területén a múlt fejlődésének ismerete megóv bennünket az
„újrakezdéstől" és biztosítja a jó kezdeményezések továbbfejlesztését.
T E R R A Y Barnabás: Adatok a népoktatás egységes elveinek kialakulásáról. A Schedius-féle Systema keletkezése és népoktatási vonatkozásai című tanulmány bemutatja az 1806. évi evangélikus iskola- rendszer keletkezését, és haladó vonásait. A szerző célja nem a szervezeti kérdések bemutatása hanem a tananyag összetételének elemzése, tehát a rendszer „tantervi" anyagának bemutatása volt. Vázolja az 1806 előtti helyzet néhány jellemző vonását, m a j d r á m u t a t a Systema kelet- kezésére és haladó vonásaira. A szerző a I I . Ratio és a református iskolarendszer mellett elsősor- ban az evangélikus iskolarendszer 1806. évi kialakulását tárgyalja.
B A J K Ó Mátyás: A Bezerédy-féle országgyűlési választmány népoktatási törvénytervezete című ta- nulmány a tervezetet reálisabb megvilágításba helyezi, m i n t ahogy azt az addigi szakirodalom tette. R á m u t a t arra, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődéstől függően Európa-szerte a haladó
' 368
erők egyre erőteljesebben követelik a népoktatás rendezését. A külföldi előzményeket Anglia, a német nyelvterület, Hollandia, Franciaország, és Oroszország példáján mutatja be majd a hazai előzményeket vázolja. A tervezet bevezetésével kapcsolatban — mely a népnevelés irányával és terjedelmével foglalkozik — kiemeli, hogy a népnevelés vallásos jellege mellett tartalmazza az egyetemes embernevelés és a nemzeti nevelés követelményeit, szól a leánygyermekek nevelésé- ről és minden társadalmi osztály oktatásáról. Részletesen elemzi, az első rész kilenc, majd a második rész két szakaszát. Befejezésként vázlatosan bemutatja B E Z E R É D Y István pályafutását.
Tudjuk, hogy a törvénytervezet még törvényjavaslattá sem válhatott, de jelentőségét növeli az a tény, hogy előzményül szolgált az 1848-as EöTvös-féle törvényjavaslatnak.
ANTAL József: Eötvös József művelődéspolitikája és a Politikai Hetilap című tanulmányában összéhasonlító vizsgálat tárgyává teszi E Ö T V Ö S József művelődéspolitikáját és a Politikai Heti- lapban (1865. júl. 3. — 1866. j u n . 25.) e tárgyban megjelent cikkeket. Elemzi E Ö T V Ö S és S C H W A B C Z Gyula polémiáját, SZÁSZ Károly és G R E G T J S S Gyula reformjavaslatait, LTJTTEB Nándor tervét, továbbá a felsőoktatási és művelődéspolitikai kérdéseket. A szerző rámutat, hogy E Ö T V Ö S poli- tikája átfogó egészet alkotott, amelyben a kormányzás valamennyi ágát állambölcseletébe ágyaz- ta. Művelődéspolitikájának indoklása is állambölcseleti munkájában gyökerezik. Ugyanakkor a politikai helyzet változása kétségtelenül motiválta gyakorlati tevékenységét, művelődéspoli- tikai programját is. A szerző ezeknek a figyelembevételével végezte összehasonlító vizsgálatát.
REGŐS János: Népiskolai tanterveink az 1868. évi XXXV111. törvénycikk megjelenésétől 1905-ig című tanulmánya értékeli az első népoktatási törvény alapján 1869. szépt. 15-én kiadott tanter- vet. R á m u t a t azokra a változásokra, amelyek az 1877.- évben megjelent programig bekövetkez- tek. Érintőleg foglalkozik a nem magyar ajkú népiskolák számára kiadott 1879. évi tantervvel és a század két utolsó évtizedében kibocsátott tantervi tervezetekkel és tantervi változtatásokkal.
Részletesen elemzi az 1905. évi tantervet, rámutat arra a jelentős minőségi változásra, amit az ,,új program" tartalmi jegyei jellemeznek. Azok a társadalmi igények, melyek a századfordulón jelentkeztek, továbbá a korszerűbb pedagógiai megalapozottság igényei kifejezésre jutnak az
1905. évi népiskolai tantervben.
B E R E C Z K I Sándor: Törekvések a 8 osztályos népiskola megteremtésére a felszabadulás előtt című tanulmánya figyelemmel kíséri azokat a törekvéseket, amelyek az 1868. évi X X X V I I I . törvény- cikkel létrehozott 6 osztályos népiskolát, ill. 3 osztályos ismétlőiskolát kezdetben 9—10, m a j d 8 osztályos népiskolává akarták átszervezni. A népiskolai tanterv vitái során vetődött fel a nép- iskola teljes kiépítésének gondolata. Részletesen elemzi a szerző az 1870—1919 közötti terveket, javaslatokat (Kiss Áron, S E B E S T Y É N József, K Á B M Á N Mór, L É D E R E R Ábrahám, S I M K Ó Ferenc,
K R A M M E R József, F Ü L Ö P József, P A P P Sándor). R á m u t a t a munkásmozgalom követeléseire a kérdéses tárgyban (1883—1919.). Elemzi NAGY László tantervi koncepcióját (1919—1921). Be- mutatja a Tanácsköztársaság intézkedéseit a 8 osztályos iskolával kapcsolatban. Vázolja a Horthy-rendszer 8 osztályos népiskolai terveit. A történeti visszapillantás megmutatja szá- m u n k r a , hogy milyen régóta esedékes feladatot oldottunk meg közvetlenül a felszabadulás után a 8 osztályos általános iskola megteremtésével és ennek'életrehívása mennyire a történelmi fej-
lődés menetéből következett.
ARATÓ Ferenc: A termelési ismeretek helye a kötelező oktatás programjában című tanulmánya a termelést az általános képzés szemszögéből veszi vizsgálat alá. A kötelező oktatás tantervén keresztül (népiskola, polgári iskola, különböző gimnáziumi tárgyak I — I V . osztályai, ált. isk.) keresi a szerző, hogy a termelési tényezők miként befolyásolták, módosították az oktatás ter- melésre felkészítő programját. Kiindulva a termelési szintből szembesíti a hazai termelés alaku- lását és a képzés tartalmát. A tantervi problémák folytatásaként elemzi a m ú l t század utolsó év- tizedeiben és évszázadunk harmincas éveiben megjelent tankönyveknek a termelésre vonatkozó részeit. A vizsgálódásból és elemzésből két következtetést von le. Először, hogy az általánosan képző iskolák tantervében is nyomon követhető a termelés alakulása és korszerűsödése; feltár- hatók azok a tényezők, amelyek társadalmi igényként jelentkeztek és befolyásolták az oktatás programjának alakulását; bizonyítható, hogy a tantervekben milyen mértékben érvényesült a társadalmilag szükséges és a pedagógiailag íehetséges igény. Másodszor levonható az a követ- keztetés, hogy az általános képzés keretei között — eltorzítás nélkül — lehetséges a termelésre való tudatos felkészítés, a szakképzés tervszerű megalapozása, az általános és szakképzés köl- csönhatásos egymásra építése.
B E R E N C Z János: Az erkölcsi nevelés tartálmának alakulása 1867—1945-ig az elemi iskolai ok- tatásban című tanulmánya a tantárgyi oktatás (olvasás, írás, földrajz, történelem) tartalma felől
közelíti meg az erkölcsi nevelés alakulását. A vázlatos elvi megalapozás u t á n a szerző az elemi iskolai tantervek h u m á n tárgyainak anyagát vizsgálja, hogy azok milyen erkölcsi követelménye- ket támasztanak. Részletesen jellemzi a tanterv alapján készült tankönyvek erkölcsi nevelési tartalmát. Az erkölcsi nevelés tartalma alakulásának fő állomásait az 1905-ös, 1925-ös és az 1941- es tanterv megjelenésében állapítja meg. Kár, hogy nem elemzi részletesen az 1869-es tantervet.
F E L K A I László: Tanítók helyzete az 1868. évi népoktatási törvény kibocsátása után című tanul-
8 Magvar Pedagógia 369
mánya a tanítóság anyagi körülményei, az 1868- évi törvényben megszabott és a gyakorlatban fennálló jogi helyzetüknek bemutatását adja a századfordulóig. Elsősorban ezek befolyásolják legalapvetőbben életmódjukat, önművelődésüket. Elemzi a törvény tanítókra vonatkozó részét, majd rámutat a törvény fogadtatására és a tanítóság követeléseire. A törvény tette lehetővé
— ha nem is emelkedett a pedagógusmunka a megillető fokra — hogy a tanítók biztosítottabb munkakörülmények között, megfelelőbb társadalmi megbecsülésben fejthessék ki tevékenysé- güket. A tárgyalt időszakban a tanítókat a legsúlyosabban az érintetté, hogy anyagi helyzetük- ben a változások nem következtek be országosan egységesen és kellő mértékben. Azok a törek- vések, amelyek a pedagógusok helyzetének javítását célozták, összekapcsolódtak a közoktatás- ügy demokratikus átalakításáért vívott harcokkal.
F Ö L D E S Éva A tanító a forradalomban című tanulmánya arra ad választ, hogyan lettek forra- dalmárokká a különböző indítású tanítók, tanárok. A forradalmi mozgalmaknak mindig voltak tanítói hősei is. A Párizsi K o m m ü n kiemelkedő alakjának, Louise M I C H E L tanítónőnek élete pél- dázza a haladásért vállalt küzdelmes életutat. A Magyar Tanácsköztársaság idején nagyon sok tanítóval, tanárral találkozunk a forradalmi harc élvonalában. A szerző négy kiemelkedő peda- gógust m u t a t be: C Z A B Á N Samu, V E L I N S Z K Y László, Z I G Á N Y Zoltán és B E R Z E V I C Z Y Gizella életét.
A jobbért való lelkesedés, a forradalmi meggyőződés, a kitartó harc, a népért, a nép felemelke- déséért folytatott küzdelem jellemzi mindegyikük tevékenységét. Ű g y véljük, hogy a t a n u l m á n y nemcsak a kiemelkedő személyek életútjának bemutatásával ad sok ismeretet és élményt az ol- vasónak, hanem elősegítheti a pedagógus-személyiség kérdéseinek neveléselméleti kutatását is.
H E K S C H Ágnes: Az ellenforradalmi korszak testnevelési koncepciójának kialakulása (1919—1921) című tanulmányában rámutat arra, hogy a fehérterror és az ellenforradalom vezetői elsősorban a „nem megfelelő nevelést" és a pedagógusokat hibáztatták abban, hogy az ország zöme lelkesen csatlakozott a Tanácsköztársasághoz. A korabeli dokumentumokból kiviláglik, hogy ezek a poli- tikusok, katonai kalandorok nagy energiával fordultak a nevelés ügye felé és messze túllépve a tisztán közoktatási területet, az ifjúság egészének „kézbevételére" törekedtek. A t a n u l m á n y be- mutatja azokat a tárgyalásokat, amelyek a VKM-ben zajlottak le a kultuszkormány képviselői, a propagandaminisztérium, a földművelődésügyi minisztérium, a hadügyminisztérium, a fő- vezérség és a MOVE képviselői között és amelyeken a felsorolt szervek vezető szerepet követel- tek maguknak az ifjúság irányítása terén. Követeléseikben az egész ifjúság katonai szellemben történő nevelését fogalmazták meg. Amikor a V K M szakembereinek sikerült a pedagógiailag tartahatatlanul abszurd törekvések elé gátat vetni, került a katonai nevelés, a testnevelés, a test- nevelési reform körébe. Mintegy kétéves előzetes tárgyalások alapján 1921. év utolsó napjaiban kerül kihirdetésre az L I I I . tc., a testnevelési törvény, amely kötelezővé teszi 21 éves korig az is- kolán kívüli testedzést. A törvény célja az ifjúság katonai előképzése. Ezzel kezdetét veszi a le- ventemozgalom. A tanulmány levéltári dokumentumok alapján rajzolja meg az ellenforradalmi korszak testnevelési koncepciójának kialakulását.
H O R V Á T H Márton: Az általános iskolák szervezésének néhány feltétele a felszabadulás utáni évek- ben című tanulmánya egy készülő nagyobb tanulmánynak a része és ezért a témának csak né- hány összefüggésére térhetett ki. Bemutatja azokat a szervezeti és gazdasági körülményeket, amelyek az általános iskola megvalósításában abban az időben szerepet játszottak. Elemzi a személyi feltételeket, az osztálylétszám kérdését és rámutat a pedagógus-szükségletre. Érinti az általános iskola folyamatos és fokozatos kiépítésének problémáit. Keresi az összefüggéseket az általános iskola és a nevelőképzés alakulása között. Élemzi azokat a vitákat és javaslatokat, amelyek a pedagógusképzés megreformálását célozták, és bemutatja az utat a pedagógiai fő- iskolák létrehozásáig (1950). A tanulmányt három jól elemezhető táblázat egészíti ki. K á r , hogy a táblázatok betűtípusa nem tér el a szövegtől, mert ez így a szövegbe illesztve zavaróan hat.
SIMON Gyula: Az Országos Köznevelési Tanács 1947—48-as gimnáziumi tantervjavaslata című tanulmánya bemutatja azt a tervezetet, amely még elemeiben sem került megvalósításra. A z irattárból előkerült „ügyirat" ma már nagyon sok vonatkozásban meghaladott, de szemlélete, korszerű és koncepciózus szempontjai és elképzelései napjainkban is nagyon tanulságosak.
Befejezésként meg kell említenünk, hogy a tanulmányokat pontos és bőséges jegyzetanyag egészíti ki, amely szinte buzdítja az olvasót a témákban folytatandó kutatásra. A kétnyelvű rezümé cs tartalomjegyzék (német és orosz) lehetőséget ad arra, hogy határainkon kívül is ismer- tek legyenek azok a problémák, melyekkel a neveléstörténészeink foglalkoznak. Elismeréssel kell szólnunk KÖTE Sándor szerkesztő munkájáról, aki az anyag megfelelő válogatásával és rendezé- sével — mai pedagógiai életünk szempontjából is — egy nagyon hasznos ismeretsort tárt az ér- deklődő olvasók elé.
T Ó T H G Á B O R
