Az "egyenlő munkáért egyenlő bért" elvének érvényesülése

(1)

AZ ,,EGYENLÓ MUNKÁERT EGYENLÓ BERT"

ELVÉNEK ERVÉNYESULÉSE

FULUP GYURGYNE DR.

Hosszú utat tett meg az emberiség addig, amíg történelme folyamán eljutott

annak felismeréséig. hogy az általános emberi egyenjogúságért folytatott küzdelem

szerves részévé kell tenni a nők gazdasági felemelkedéséért vívott harcot is. Egy

évszázaddal ezelőtt még heves vitát váltott ki August Bebe! ,,A nő és a szocializ- mus" című műve. amely első ízben emelt szót a nők által végzett munka hátrányos anyagi megkülönböztetése ellen. és meggyőző erővel bizonyította a magántulaj—

edonon alapuló társadalmi rendszer konzervatív voltát a nők szerepének megítélé—

sében.

A nőnek és a családnak a szocializmusban viselt funkciójára vonatkozó elkép- zzelések a századfordulón Engels és Lenin munkássága nyomán kristályosodtak ki, majd 1918-tól a világ első szocialista állama ezek gyakorlati megvalósításában je—

lentős előrehaladást ért el. A szovjet alkotmány első ízben rögzítette a nők törvény

előtti egyenlőségét. és deklarálta a férfiakkal azonos munkát végző nők azonos

bérhez való jogát.

A női munkaerő kizsákmányolása elleni összefogás első nemzetközi eredmé-

nyei csak alig néhány évtizeddel ezelőtt — a szocialista országok tudatos egyen-

jogúsítási törekvései nyomán és néhány fontosabb nemzetközi megállapodás élet- be léptetését követően — jelentkeztek. A különböző társadalmi berendezkedésű országokat érintő jogi intézkedések közül külön is említést érdemel az ENSZ Mun—

kaügyi Szervezetének (international Labor Office —- ILO) 1951-ben elfogadott 100.

számú egyezménye. amely 2. cikkelyében valamennyi tagországra vonatkozóan elő—

írta az azonos munkát végző nők és férfiak egyenlő díjazását. Ugyanebben az év-

Tben — a Római egyezmény 119. cikkelyének elfogadásával — hasonló tartalmú elő-

írás született a Közös Piac országaira kiterjedően is.

Magyarországon az egyenjogúság biztosításának általános feltételeit a szocialista társadalmi rendszer építése teremtette meg. A nemek törvény előtti egyen- lőségét alkotmányunk szavatolja. az ,,egyenlő munkáért egyenlő bért" elv érvénye—

sítésének kötelezettségét pedig -- a munkavállaló nőket megillető egyéb jogokkal együtt - a Munka Törvénykönyve írja elő. A nők társadalmi helyzetének javítása terén elért eredmények összegezése, a további tennivalók kijelölése a Magyar Sza-

—cialista Munkáspárt kongresszusain rendszeresen megkülönböztetett figyelmet kap.

Visszatekintve az elmúlt három-négy évtizedben végbement változásokra, min—

—den kétséget kizáróan megállapítható, hogy a nők gazdasági aktivitásának növe—

lése érdekében tett erőfeszítések rendkívül gyors átalakulást hoztak. A társadalmi fejlődés következményeként az aktív kereső nők száma az 1949. évi 1,2 millió főről

(2)

FULUPNÉ DR.: EGVENLÖ MUNKÁÉRT EGYENLÓ BÉRT 257

1979—re 22 millió főre nőtt. Mindez egyben azt is eredményezte, hogy jelenleg a munkaképes korú nőknek mintegy 84 százaléka — a gyermekgondozási segélyen

levőket is beleértve — aktív kereső. s ezzel az aránnyal világviszonylatban is magas

foglalkoztatottsági szintet értünk el.

A kereső nők számának gyarapodása egyben jelentősen hozzájárult a nemzdi jövedelem növekedéséhez, a munkaerő-szükséglet kielégítéséhez, de nem hanya—

golható el az a társadalmi—politikai változás sem. amelyet a nők munkássá válása, a munkásosztály összetételének átalakulása okozott. Elég csak arra utalni, hogy 1949 és 1973 között a munkáslétszám 1.3 milliós emelkedésének közel felét a női munkaerő számának növekedése tette ki. Különösen fontos volt a nők szerepe a fizikai munkaerő pótlásában 1960 és 1973 között, amikor is a fizikai foglalkozású férfi keresők száma mintegy 340 OOO-rel csökkent, s a fizikai munkát vállaló nők száma pedig több mint 80 OOO-rel nőtt. A hetvenes években egyébként végig a nők növekvő aránya jellemezte a fizikai munkaerő szerkezetében bekövetkezett válto- zásokat.

Az adatokból megállapítható, hogy bár az elmúlt évtizedekben a kereső nők számbeli növekedésében jelentős eredményeket értünk el, a foglalkoztatás minő-

ségi jellemzőivel még közel sem lehetünk elégedettek.

A fizikai munkaterületeken a nők többsége — általában szakképzettség hiányá-

ban —- betanított munkásként helyezkedett el, és később is nehezebben vállalko- zott a szakmaszerzésre vagy idegenkedett a szakma gyakorlásától. Ebben szerepet játszott az is, hogy jelentős hányaduk (1949—ben 55 százalékuk) a mezőgazdaság-

ban dolgozott. (Ez az arány azonban az elmúlt évtizedekben fokozatosan, 1979—re

18,5 százalékra csökkent.)

Közvetlenül hatott a nők mobilitási esélyeire, hogy jelentős szociális vívmá-

nyaink ellenére még mindig nem sikerült a ,,második műszak" terhei alól lénye—

gesen mentesíteni a dolgozó nőket. A háztartások többségében a mintegy heti 30—- 40 órás otthoni elfoglaltság még ma is számottevően befolyásolja a továbbtanu-

lási, előbbrejutási törekvéseket.

A lemaradások felszámolásában a nők alacsony szakismereti szintje és átla-

gosan rövidebb gyakorlati ideje mellett jelentős visszahúzó erőt fejtett ki a régi szemlélet továbbélése, illetve csak nagyon lassú formálódása is. Ezért a nők bé- rének elmaradását, foglalkoztatásuk aránytalanságait sem lehet mindig .,objektív"

okokkal megmagyarázni, mivel abban a tudati fejlődés lemaradása és a szocialista elosztási elvektől idegen egyéb szubjektív elemek is szerepet játszanak.

A társadalmi egyenjogúság — és az ahhoz szükséges gazdasági egyenlőség -—- megteremtése tehát hosszú időszak munkáját igénylő feladat, s a gyorsabb elő—

relépéshez esetenként célratörő, konkrét intézkedések meghozatalára van szük- ség. Az ilyen figyelemfelkeltő és folyamatgyorsitó intézkedések közül különös jelen- tőséggel bírt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1970. évi nőpolitikai határozata, majd ,.Az azonos munkakört betöltő férfiak és nők közötti egyenlő bérezés érvényesüléséről" szóló 1044/1973. (Xll. 24.) minisztertanácsi ha-

tározat.

Az e tanulmányban foglaltaknak épp az említett nőpolitikai határozat egyév—

tizedes fordulója ad aktualitást, amikor az állami és társadalmi szervek az irányí- tás és a végrehajtás valamennyi szintjén áttekintik az eddig elért eredményeket. és kijelölik a továbblépés főbb tennivalóit. Ehhez az elemző munkához kívánunk hoz—

zájárulni azzal, hogy kísérletet teszünk a főbb fizikai munkakörcsoportokban az

,,egyenlő munkáért egyenlő bért" elv 1973 és 1976 közötti érvényesítésének nyo-

mon követésére.

3 Statisztikai Szemle

(3)

258 FULaP GYURGYNE DR.

A VIZSGÁLAT MÓDSZERE

A munka szerinti elosztás megvalósulását módszertanilag rendkívül nehéz nyo—

mon követni. mivel az elv elméletileg még ma sincs egyértelműen tisztázva, és a

gyakorlat számára sem állnak rendelkezésre ,.kész receptek". Mindaddig, amíg a

különböző munkafajták nem hozhatók közös nevezőre, inkább csak a főbb tenden—

ciákat közelítő elemzésekre vállalkozhatunk.

Úgyszintén módszertani szempontból okoz gondot, hogy a túlzottan nagy agg- regátumokra vonatkozó átlagszámok elfedik a végzett munkák jellege közötti alap—

vető különbségeket, ezért a több irányú összefüggés feltárása gyakran részletes — bontású adatbázist igényel.

A béralakító tényezők (szakképzettség, munkakörülmények stb.) nemenként el-

térő hatásának kiszűréséhez a jelenleg rendelkezésünkre álló adatokból legelfo- gadhatóbb összehasonlító módszerként a tarifarendszer fokozatai szerinti vizsgá-

latot választottuk. A keretbesorolási rendszer ugyanis a munka leglényegesebbnek vélt jellemzői alapján képez megközelítőleg homogén munkakörcsoportokat. lly mó—

don alkalmas lehet arra. hogy az azonos fokozatokhoz tartozó béreket vizsgálva, kiküszöböljük a szakképzettség, illetve a munkakörülmények szerinti alapvető elté—

réseket.

A teljesség kedvéért azt is meg kell említenünk. hogy a tarifafokozatonkénti vizsgálat sem mentes a hiányosságoktól. Ugyanis e módszerrel sem a munkát, ha—

nem a látszólag homogén munkakörcsoportokat hasonlítjuk össze, pedig ezeken belül is sok tekintetben különbözhetnek a konkrét munkofajták.

Meg kell azonban jegyezni. hogy a konkrét munkák összemérése makroszin—

ten nem is várható el. de még vállalati szinten is nagyon korlátozott az ilyen ösz- szehasonlítás lehetősége. Az azonos munkakörcsoportok szerinti összehasonlítást nemcsak a fokozaton belüli munkák eltérése torzíthatja, hanem a munkakörcsopor- tok kritériumainak eltérő értelmezése. a besorolások különbözősége is. (Erre saj—

nos aljelenlegi tarifarendszer lehetőséget ad.)

Nehezítik az egyértelmű megítélést a tarifarendszer konstrukciós korlátai is.

A jelenlegi tényezők alapján képzett négy munkakörülményi fokozat nem elegendő

a pontos elhatárolásokhoz. Problémát okoz továbbá az is. hogy a munkás tarifa—

rendszer az alapbérek megállapításakor csak a fizikai igénybevételt, a kedvezőtlen testhelyzetet és néhány környezeti és egészségi ártalmat mérlegeli, s figyelmen kí—

vül hagyja a korszerű technika alkalmazása. valamint a munkafolyamat felapró—

zottabbá válása következtében mind több területen jelentkező idegrendszeri megter—

helést.

A módszer előnyeit és hátrányait figyelembe véve gyakran éles vita alakul ki arról, hogy végül is a tarifafokozatok szerinti vizsgálati módszer melyik réteg hely—

zetét tünteti fel kedvezőbb, illetve kedvezőtlenebb színben. Az kétségtelenül ki-

mutatható tény. hogy a ,.felfelé sorolások" több férfi dolgozót érintettek. mint nőt.

Ez részben azzal függött össze, hogy a férfi fizikai dolgozók száma már 1960 óta csökken, és a munkaerő iránti kereslet és a kínálat nagyarányú eltérése jobban

kikényszerítette a bérek emelését. A tarifa hosszú ideig változatlan bértételei miatt

a vállalatok nem egy esetben csak az átsorolást választhatták a béremelés meg- valósítására. Más érveket figyelembe véve az is igaz, hogy a nődolgozók általá—

ban nagyobb arányban végeznek a tarifarendszerben nem értékelt, monoton mun- kát, így besorolásuk kedvezőtlenebbnek tűnik. Ugyanakkor többnyire a férfiak ked- vezőbbnek tűnő bére mellett szól az a tény, hogy — a viszonylag kisszámú kategó- ria miatt —— egy—egy munkakörcsoporton belül is jelentős eltérések mutathatók ki

(4)

EGYENLÖ MUNKAÉRT EGYENLÖ BÉRT

259

a munkakörök és szakmák között. s mindez a fokozatok szerinti bérek összehason- lításakor nem jut kifejezésre.

A kérdés mérlegeléséhez tehát rendkívül sokféle tényezőt kellene együttesen

vizsgálnunk, elemzésünket ki kellene egészíteni a munkakörcsoporton belüli mun-

kák eltéréseinek jellemzésével, valamint a teljesítmények és (: teljesítménykövetel—

mények elemzésével. Az utóbbiak ínformációigénye azonban messze meghaladja a rendelkezésünkre álló adatbázis (a Munkaügyi Minisztérium 600000 fizikai dol—

gozóra kiterjedő 1973., illetve 1976. évi reprezentativ felvétele) által nyújtott lehe- tőségeket.

A FIZIKAI DOLGOZÓK ÁTLAGBÉRÉNEK NEMENKÉNTI ALAKULÁSA

A férfi és a női munkások átlagbére —— részben a foglalkoztatottak strukturá—

lis különbözősége. részben pedig a hátrányos történelmi örökség következtében — eltér egymástól. A fizikai munkát végző nők átlagbére 1962—ben mintegy 35, 1971- ben 339, 1973-ban 33,3 százalékkal maradt el a férfiakétól és 1976—ra ez az elté—

rés 27,4 százalékra mérséklődött.

A nemek szerinti kereseti arányok fokozatos közeledése tehát egyértelműen nyomon követhető, a legutóbbi gyorsabb ütemű változásban pedig minden bizony- nyal szerepet játszottak az 1973 utáni tudatosabb bérarányjavitósi törekvések is.

A korábbi relatív eltérések — a strukturális és egyéb változások miatt — eltérő mér—

tékben ugyan, de valamennyi népgazdasági ágban csökkentek. 1973 és 1976 kö—

zött legnagyobb ütemben a kereskedelem csökkentette a nemek közötti átlagbér- különbségeket (7.9 százalékkal), a legkisebb arányjavulás (0.7 százalékos) pedig a mezőgazdaságban következett be. A népgazdasági ágankéntí tendenciát az 1.

tábla mutatja be.

1. tábla

A fizikai besorolású nők férfiakéhoz viszonyított átlagbére népgazdasági áganként

A nők férfiakéhoz

visztÉnyítotIt,É;lagbére Arány-

, . . , szeme az 'Itozás

Nepgazdasagr ag ——-——__————_— va' . _

1973. ] 1976. (szaáálfk

évben

Ipar . . . 73,1 75.7 —l—2,6

Epitőípar . . . . . . . 64,3 67.6 —I—3,3

Mezőgazdaság és erdőgazdálko-

dós . . . . . . . . . . 76.3 77.0 —l—OJ

Szállítás és hírközlés . . . . . 69,5 71,9 4—2.4 Kereskedelem . . . 71,5 79,4 -l—7,9 Személyi és gazdasági szolgálta—

tós . . . . . . . . . . 64.0 ó7,7 -l-3.7

Vízgazdálkodás . . . 73.0 77,6 4—4,6 Népgazdaság összesen 66,7 72,6 —l—5,9

Míg a relatív eltérések közeledése általában kedvezően értékelhető. nem ilyen

pozitiv a kép az átlagbérek abszolút összegének összehasonlításakor. A korábban

alacsonyabb női átlagbérek gyorsabb ütemű növelése sem járt együtt az abszolút különbségek csökkenésével, sőt annak emelkedése mellett valósult meg. lgy az ösz-

3.

(5)

260 FULUP GYURGYNÉ DR.

szes fizikai dolgozóra kimutatott 1973. évi mintegy havi 750 forintos átlagbér—diffe- rencia 197ó-ra további havi 100 forinttal nőtt.

Az abszolút lemaradás mérséklése tehát a jövőben is fontos feladat marad.

annál is inkább, mivel az egyének mérlegelésében (a munkavállalási döntések meghozatalakor. az anyagi megbecsülés érzékelésekor) a tényleges forinteltérések legalább olyan fontos szerepet töltenek be, mint a relatív különbségek.

AZ ÁTLAGBÉRELTÉRÉS OKAl

Mint már említettük, a béreltérések indokolt vagy indokolatlan voltának elbí-

rálásához részletesebben vizsgálnunk kell a különbségeket előidéző okokat. A bér—

és a kereseti differenciák egy része általában elfogadhatónak tekinthető az iskolai

végzettség, a szakképzettség. a munkakörülmények, a teljesítmények különbözősé- gei miatt. A továbbiakban e tényezőknek az átlagbérekre gyakorolt hatását vizs-

gáljuk.

Az iskolai végzettség szerinti létszámösszetétel szerepe

Az iskolai végzettség elsősorban a szellemi dolgozóknál jelentkezik bérdiffe- renciáló tényezőként, s nem játszik közvetlen szerepet a fizikai dolgozók besorolá- sánál. mivel itt a keretrendszer kritériumai között az általános képzettségi előírás nem szerepel feltételként. A képzettség annyiban gyakorol közvetett hatást a bé—

rekre. amennyiben az általános iskolai tanulmányok befejezése a szakmaszerzés

feltétele. Ami a jövőt illeti. a technikai fejlődés mindinkább növekvő igényt támaszt a magasabb képzettség. különösen a nagyobb műszaki felkészültség iránt, ezért nem lehet közömbös. hogy a ma foglalkoztatott munkások milyen alaptudássol rendelkeznek az új ismeretek befogadásához.

Az 1973. évi felvétel adatai szerint általános iskolai végzettséggel a fizikai

munkát végző férfiak 539, a nők 49,5 százaléka rendelkezett. Az általános iskola 1—7 osztályát a nők 47, a férfiak mintegy 40 százaléka végezte el. Az alsó fokú ál—

talános képzettségben ezek szerint nem mutatható ki a nemek között jelentősebb- eltérés.

Kedvezőtlenebb a helyzet a közép- és felsőfokú végzettség tekintetében. 1973- ban például a férfi fizikai dolgozók 5.3 százalékos arányával szemben a munkás-

nőknek csak 2.6 százaléka érettségizett. Míg a fizikai besorolásúak között felsőfokú

oklevéllel rendelkező nő nem volt, a férfiaknak 02 százaléka dolgozott ilyen ké—

pesítéssel fizikai munkakörben.

Ha figyelembe vesszük. hogy az utóbbi években a férfiakét meghaladó ütem- ben nőtt az érettségizett munkásnők aránya, azt a megállapítást tehetjük, hogy az általános iskolázottsági szint közel azonos lehetőséget biztosít mindkét nemnek a szakmaszerzésre, az ismeretek bővítésére. A társadalmi munkamegosztósban való részvételben és az ótlagbérekben kimutatható különbségek alapvető okai tehát

másutt keresendők.

A szakképzettség szerinti átlagbérarányok

Míg az általános képzettségi szinvonalban nincs túlzottan nagy szakadék a férfi és a nődolgozók között, annál nagyobbak a különbségek a szakmaválasztás- ban. a szakképzettség megszerzésében. A bérbesorolás szerint 1976-ban a fizikai

munkát végző nőknek csak egynegyede dolgozott szakmunkásként, a többség pe—

dig (az összlétszám 58 százaléka) betanított munkásként, A férfiak létszámmegosz—

(6)

EGYENLÖ MUNKAÉRT EGYENLÖ BERT 261

lása éppen fordított jellegű, 65,1 százalékuk a szakmunkás kategóriába tartozott és csak 27 százalékuk dolgozott betanított munkásként. (Annak ellenére, hogy a szakmunkás-kategóriába soroltak között lehetnek olyanok is. akik nem rendelkez-

nek szakmunkás-bizonyítvánnyal. az aránykülönbség alapvetően a szakmoszerzés

hiányára vezethető vissza.)

A képzettségi színvonal alakulásának tendenciáját tekintve közeledés ment végbe a nemek szakképzettségi szintjében is, amely részben indokolja a kereseti különbségek csökkenését is. 1973-hoz képest 1976—ra gyorsabban növekedett a szakmunkásnők aránya, mint a férfiaké, és némileg csökkent a betanított munkás- ként dolgozó nők aránya. Ebben azonban kétségtelenül szerepet játszott az egyes betanított munkák (fonó. szövő stb.) szakmásítása és a vállalatokon belüli ún. ..há- zi szakmunkásképzés" bevezetése is.

Összes fizikai dolgozó

2. tábla A férfi— és női dolgozók szakképzettségi szintek szerinti megoszlása

Férfi Nő Férfi Nő ! ?;f'ó'xítggü)

Szakképzettségi szint . (

1973—ban 1976—ban afegá'f'k' ? hőkanél

l

Szakmunkás . . . . . . 56,6 15,7 65,1 25,6 l —i—8.5 %%

Betonított munkás . . . . 29,0 59,0 27,1 57,9 " -—1.9 —l.l

Segédmunkás. . . . . 14,4 253 7,3 165 l —ó,ó —8,8

l

100,o ! 1oo,o ' 100,o ! roo,o [ — l —

Az eltérő szakképzettségi szintből fakadó átlagbérkülönbségek jól kiszűrhetők

az azonos képzettségi fokozaton belüli összehasonlításkor. A népgazdasági szin—

ten mutatkozó 1973. évi 33,3 százalékos, illetve az 1976. évi 27,4 százalékos átlag-

bér—különbségek a 3. táblában foglaltak szerint csökkentek.

3. tábla

Az azonos szakképzettségi fokozaton belüli átlagbérarányok alakulása

(index: a férfiak átlagbére * 100)

A nők férfiakéhoz viszonyított átlabére A szakkepzettsegi fokozat szama (százalék)

és megnevezése

1973-ban [ 1976-ban 1. Segédmunka. . . 76.9 78.5 2. Egyszerű betanított munka . . . 76,2 79.8 3/a Bonyolult betanított munka . . . 81.i 82,4 3/b Egyszerű szakmunka . . . 76,0 80,6 4. Szakmunka . . . 825 77,6 5. Összetett szakmunka . . . 86.0 779 6. Különlegesen bonyolult szakmunka . . 88.6 86.1 Összes fizikai dolgozó 66,7 72,6

Az azonos szakképzettségi fokozaton belüli bérkülönbségek nem kismérték-

ben abból is származhatnak, hogy a férfi dolgozók többsége — a tarifarendszer

kritériumai szerint - kedvezőtlenebb körülmények között dolgozik.

(7)

262 FULCP GYORGYNÉ DR.

Az eltérő munkakörülmények miatti átlagbérkülönbségek

1976-ban a nődolgozók többsége (közel 60 százaléka) az 1—es fokozatú ,,nor- mál" munkakörülmények között dolgozott, míg a férfiak közül csak majdnem min—

den harmadik dolgozó tartozott az 1—es munkakörülményi fokozatba. A 3-as és a 4—es munkakörülményi fokozatban a nőknek csak 6.3 százaléka helyezkedett el, a

férfiaknak pedig 302 százaléka. Ez a tény már önmagában is átlagbéreltérések-

hez vezethet.

4. tábla

A munkakörülményi fokozatok szerinti és nemenkénti megoszlás

A férfiak A nők A férfiak A nők ] f*s'fó'xí'gáií)

A munkakörülményi fokozat megoszlása (százalék)

aférfiak- _a ,

1973—ban 1976—ban "a' "(ma'

1 . . . . . . . . . . 38,6 64,8 2'8.7 59,5 —9.9 —5'.9

2 , . . . . . . . . . 34,o 29.ó 41,1 34,2 —i—7,2 —H.6

3 . . . . . . . . . . 23.6 5.4 26,4 ó,0 —l—O,8 -l—Ol,6

4 3,8 032 3,8 O,3 —- %OA

'O'sszesen

1oo,o ! 1oo,o ) 1oo,o [ 1oo,o ' .. ! —

Az elmúlt időszakban bekövetkezett változásokat alaposabban szemügyre vé-

ve, elgondolkoztató, hogy a besorolási adatok egyáltalán nem tükrözik a munka—

feltételek javulását.

E jelenség megítéléséhez azonban többféle körülményt kell egyidejűleg mér—

legelnünk. Míg az egyik oldalon a munkavédelmi és a szociális beruházásokra for—

dított jelentős kiadásoktól a munkakörülmények általános javulását várnánk el. a másik oldalon azzal is számolnunk kell, hogy a korszerű technika alkalmazása új ártalmak megjelenésével is együtt jár.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1970 és 1977 között az iparban mind a szociális, mind az egészségügyi beruházásokra fordított összeg majdnem kétszeresére nőtt. Munkavédelemre csak az iparban 1971 és 1975 között 1381 mil- lió forintot fordítottak. Ezenkívül a legnagyobb fizikai megerőltetést jelentő techno- lógiai műveletek aránya is kimutathatóan csökkent. (Példaként említhetjük meg, hogy míg a kézi úton jövesztett szén aránya 1970—ben 72.11 százalékot tett ki, 1976—

ban már csak 44,1 százalékot. A hagyományos — nem automata — gépeken végzett pamutszövödei termelés aránya 1970-ben 624 százalék, 1976—ban pedig már csak 25,7 százalék volt.)

A munkakörülményi fokozatok szerinti besorolási arányok változása ugyanak—

kor azt is mutatja, hogy az elmúlt években megvalósított szociális, egészségügyi be- ruházások közvetlenül alig hatottak a fizikai dolgozók munkakörülményeire, sőt a népgazdaság több területén a munkafeltételek viszonylagos romlása következett

be. Ez nagyrészt annak tulajdonítható. hogy mint már említettük. a technikai fej-

lődés, valamint az intenzívebb gyártási folyamatokra való áttérés új egészségi ár- talmak (vegyi, idegrendszeri stb.) megjelenésével járt együtt. Emellett a magasabb munkakörülményi fokozatba tartozók arányát növelte az a körülmény is, hogy a munkaerő megszerzése és megtartása — a hosszabb ideig változatlan bértételek miatt — gyakran csak feljebb sorolással volt biztosítható.

(8)

EGYENLÖ MUNKÁÉRT EGYENLÓ BERT 263

A nemek szerinti elemzés arra a jelenségre is felhívja a figyelmet, hogy a bér- besorolások szerint a .,normál" munkakörülmények között dolgozó férfiak aránya gyorsabban csökkent. mint a nőké. Ezzel egyidejűleg a kedvezőtlenebb munkakö—

rülmények mellett dolgozó férfiak arányának növekedése meghaladta a nők arányá—

nak emelkedését.

Mindezeket figyelembe véve az azonos munkakörülmények között dolgozó és

azonos képzettségi fokozattal rendelkező nők férfiakéhoz viszonyított átlagbérének arányait az 5. táblában foglaltuk össze.

5. tábla

Az azonos besorolási fokozathoz tartozó nők férfiakéhoz viszonyított átlagbérarányaí

(Index: a férfiak átlagbére : 100)

333512; 833320? Szakmunkás

ngpülfl nők férfiakhoz viszonyított átlagbére

Év mény; (százalék)

lakom 1. l 2. l 3/a l 3/b ] 4. 5. 6.

szakképzettségi fokozat

1973 1 983 86,3 84,6 90.9 81 ,2 838 88,5

1976 1 1022 91 ,4 86,3 90,6 86,2 81 ,9 81 ,7

1973 2 889 95.31 82,4 89.8 89.7 88.8 73.8

1976 2 930 %A 87.3 92.7 89.11 82,0 75.5

1973 3 852 84.8 83.7 91 A 76.3 869 89,1

1976 3 87.1 85.3 89,7 86,4 83,9 80.0 79.2

1973 4' 85.4— 85,5 74.3 76,3 51 ,3* 80.8* -—

1976 4 84,1 79,8 86.5 75.33 70.2* 43.1* 42.8*

* Az ide soroltak kis száma miatt a minta nem megfelelően reprezentálja az alapsokaságot.

Az 5. tábla adatai is jól érzékeltetik az azonos besorolási fokozaton belüli át- lagbérkülönbségek további csökkenését. A nők átlagbére azonban munkakörcso- portonként differenciáltan közeledett a férfiak átlagbéréhez. Általában kedvezően alakult az azonos szakképzettségi és munkakörülményi fokozaton belüli női. illetve férfi átlagbérarány (: segéd- és a betanított munkás munkakörökben. A ..normál"

munkakörülmények közötti segédmunkát végző nők átlagbére 1976—ban meghaladta a férfiakét. a 2-es' munkakörülményi fokozatban pedig mintegy 4 százalékos kiegyenlítődés ment végbe. s itt a női átlagbérek csak 7 százalékkal voltak alacso—

nyabbak a férfiak átlagbérénél.

A legnagyobb létszámú betanított munkás munkakörökben mintegy 9—11 szá- zalékkal maradtak el a női átlagbérek a férfiakétól.

Nem ilyen kedvező viszont az arányváltozás a szakmunkásfokozatokon belül.

A szakmunkák fokozatainak jelentős részében romlott a női—férfi átlagbérarány.

és nőtt az átlagbérek abszolút különbsége is. A vizsgált időszakban szinte általá—

nosan érvényesült az a tendencia, hogy a magasabb szakképzettségi és munka—

körülményi fokozatokban emelkedett a női—férfi átlagbérek közötti abszolút és re- latív eltérés is.

lgy például míg 1973-ban a kvalifikáltabb szakmunkát végzőknél az azonos szakmai fokozaton belüli, nemek közötti átlagbéreltérés mintegy havi 300—600 fo—

rintot tett ki. 1976-ban a nők átlagbérének lemaradása már elérte a havi 600—900 forintot. Ez utóbbi a 4.. illetve az 5. szakmunkásfokozatokban (szakmunka, illetve

(9)

264 FULoP GYURGYNE DR.

összetett szakmunka) átlagosan mintegy 14—18 százalékkal alacsonyabb női átlag- bérnek felelt meg.

A korcsoportok szerinti átlagbérarányok

A munkavégzés hatékonyságát. a bonyolultabb munka végzésének szinvonalát

— következésképpen a bérek. keresetek közötti differenciát is — befolyásolják a

szakmai gyakorlati idő alatt megszerzett ismeretek, a munkafogások beidegződése.

az összefüggések gyorsabb áttekintésének képessége stb.

Mivel a reprezentatív felvétel közvetlenül nem adott információt az egyes foko—

zatokba tartozók szakmai gyakorlati idejéről. elemzésünkhöz azokat a korcsoporto—

kat választottuk ki, amelyekben a férfiak és a nők gyakorlati ideje nem térhet el

jelentősen. s így a gyakorlati időben meglevő különbségek szerepe kiszűrhető. Nem volt mód azonban annak kimutatására. hogy az azonos besorolású munkák rész—

elemeinek eltérése mennyiben okozhat indokolt eltérést a pályakezdő fiúk, illetve

lányok átlagbére között.

A vizsgálat szerint 1976—ban a lányok átlagbére a 16—18, valamint a 19—25

éves korcsoportokon belül mintegy 15—20 százalékkal (3—400 forinttal) maradt el

a fiúk átlagbérétől.

6. tábla

A nők lérfíake'hoz viszonyított átlagbérarányai 1976—ban, korcsoportonként és szakképzettségi fokozatonként

(Index: a férfiak átlagbére : 100)

16—18 ! 15—25

A szakképzettségi fokozat száma

és megnevezése eves nok

férfiakéhoz viszonyított átlagbére (százalék)

1.' Segédmunkás . . . 85.3 792 2. Betanitott munkás . . . 84,7 79.7 3/a Bonyolult betanított munkát végzők . . 85,4 81,6 3/b Egyszerű szakmunkás . . . 89.2 86,7 4. Szakmunkás . . . 95,3 842 5. Összetett szakmunkát végzők . . . . 82.5 78,8 6. Bonyolult szakmunkát végzők . . . . 71,5 85,2 Összes fizikai dolgozó 86,4 80,0

Adataink arra is következtetni engednek. hogy vállalataink, intézményeink már a felvételkor nagyobb ,,bizalmat" előlegeznek a férfi dolgozók számára. és bérigé—

nyüket is jobban igyekeznek kielégíteni. Ezt a konkrét munkák eltérő volta bizo-

nyos esetekben indokolttá is teheti. Ugyanakkor gyakran előfordul az is, hogy a ló—

nyok felvételekor már a bérmegállapitást is negatívan befolyásolja annak .,beszá- mítósa", hogy majd gyermeket szül, igénybe veszi a gyermekgondozási segélyt, gyermeke betegsége idején is otthon kell maradnia. nem túlórázhat, nem éjszakáz-

hat stb.

-

A pályakezdők nemek szerinti, ilyen jelentős mérvű megkülönböztetése a bére- zésben semmiképp sem fogadható el a munka szerinti elosztás elveivel összhang- ban levő gyakorlatnak. Mivel ez a helytelen szemlélet viszonylag rövid időn belül is

formálható, ezt a nem távoli feladatot az eddigieknél nyomatékosabban kell hang-

súlyozni.

(10)

EGYENLÓ MUNKAÉRT EGYENLÖ BÉRT 265

AZ ÁTLAGBÉREK SZERKEZETI ÁTTEKlNTESE

Az előzőkben az átlagbérek közötti különbségek bemutatása során érzékeltet- tük, hogy azokban milyen szerepet játszanak a szakképzettségi szintek, a munka—

körülmények. és az életkor szerinti eltérések. Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a keresetek maguk is tartalmaznak olyan összetevőket (alapbér, pótlék, prémium, jutalom, részesedés), amelyek másképp alakulhatnak attól füg- gően. hogy ki milyen arányban végez túlmunkát, vagy vállal egy— vagy többműsza—

kos beosztást, milyen mértékű többletteljesítmény kifejtésére képes stb. Ezért a bér—

szerkezet nemek szerinti vizsgálata további hasznos támpontokat nyújt az anyagi megbecsülésben mutatkozó különbségek megítéléséhez.

A bérszerkezeti elemek közül legnagyobb — a fizikai dolgozóknál mintegy 80 százalékos — arányt az alapbérek képviselnek, ezért az itt kimutatható különbségek döntően befolyásolják a kereseti differenciákat is.

Az adatok szerint a férfi, illetve a női fizikai munkások alapbére közötti át—

lagos 25,6 százalékos különbség 1973—hoz viszonyítva 197ó-ra 24 százalékra csök—

kent, miközben az abszolút összegű eltérés átlagosan mintegy havi 30 forinttal nőtt.

és megközelítette a havi 600 forintot.

Ha az alapbérek összehasonlításánál is kiszűrjük a szakképzettség és a mun- kakörülmény miatti eltéréseket. úgy az állapítható meg. hogy a segédmunkát végző nők és férfiak alapbére közel egyenlő volt, a betanított munkák fokozataiban pedig mintegy 5—8 százalékkal maradt el a nők alapórabére a férfiakétól. A szakmun—

kások körében — az átlagbérekhez hasonlóan — a fokozatok számának növekedésé- vel együtt nőtt a nemek közötti abszolút és relatív alapbérkülönbség, és 1976-ra elérte a 400—600 forint körüli összeget, illetve a 15—20 százalékot.

Az eltérések növekedése többféle hatás eredményeként következhetett be. Lé- nyeges szerepet játszik ebben többek között a nők szakmaválasztása. egyes szak- mák eltérő sajátosságai és ebből adódóan különböző kereseti lehetőségei.

A magasabb alapbért és keresetet biztosító szakmákban a nők általában ki—

sebb számban találhatók. sőt akad olyan szakma is, amelyet — alapvetően egész—

ségügyi, biológiai okokból — a nők be sem tölthetnek. A béreltérések okainak to- vábbi vizsgálatához szükség lenne a nők szakmaválasztásának, az egyes szakmák elnőiesedésének, a szakmák jellemző jegyeinek feltárására, ez azonban már meg—

haladná e tanulmány kereteit.

A kereseti elemek nemek közötti összehasonlításakor a túlórapótlékot, a mű- szakpótlékot és egyes esetekben a magasabb teljesítményszázalék után fizetett pré—

miumot célszerű megkülönböztetet't módon kezelni. A népgazdasági ágazatok több- ségében általában magasabb a túlórát és a harmadik műszakot vállaló férfiak ará-

nya, mint a nőké. 1976-ban például az összes fizikai munkát végző férfiak mintegy

negyedrészének fizettek túlórapótlékot, míg a nődolgozóknak csak 12 százaléka,!

végzett túlmunkát. Ez a különbség az egy főre jutó pótlék átlagos összegének ala—

kulásában is kifejezésre jut. (Lásd a 7. táblát.)

A prémium, jutalom eltérésének jogosságáról már nehezebb véleményt alkotni.

Sajnos a felvételek nem adnak módot a teljesítmények közelítő elemzésére, a telje-

sítménytöbbletért a béralapból fizetett prémium. jutalom aránya azonban megálla—.

pítható. (Lásd a 8. táblát.)

Az adatokat vizsgálva szembeötlő a mezőgazdasági. az ipari és a kereskedelmi szakmákban foglalkoztatott férfi, illetve nődolgozók prémiuma közötti eltérés. Az el-

osztás tárgyilagos értékelésen alapuló volta annál is inkább megkérdőjelezhető,

mivel az egyéni teljesítményszázalékok általában nem mutatnak ilyen mérvű kü—

(11)

266 FULCP GYURGYNÉ DR.

lönbségeket a nemek között. Az ilyen arányú mozgóbérkülönbse'gekre a vállalatok közötti bérszínvonal-eltérés sem ad kielégítő magyarázatot, mivel 1973 és 1976 kö—

zött a gazdálkodó egységek — eredményességüktől részben függetlenül — hasonló jövedelmi pozícióra tehettek szert.

7. tábla

A fizikai dolgozók átlagos havi pótléka nemenként 1976-ban

A fizikai m_unkát vegzo

Szakképzettség téglák nők", ;

részére átlagosan kifizetett pótlék

(forint)

Szakmunkás . . . 276 130

Betanított munkás . . . . 2011 113

Segédmunkás . . . 162 106

Összes fizikai dolgozó 248 116

8. tábla

A teliesítme'nytőbbletért fizetett prémium aránya az összes kereseten belül 1976-ban

Prémium aránya Szakmacsoport a férfiak ! a nők

keresetében (százalék)

Ipari szakmák . . . . . . 21,0 15,0 Mezőgazdasági szakmák . . 242 15,3 Szállítási szakmák . . . . 162 17,7 Kereskedelmi szakmák . . . 32,9 25.6 Szolgáltatási szakmák . . . 11,9 17.1

Sajnos bérezési gyakorlatunkban a prémiumok. jutalmak odaítélése tág teret enged a szubjektív mérlegeléseknek. és ez részben az adatokban is tükröződik.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az azonos munkakörcsoportonkénti. nemek közötti béralakulást áttekintve ösz—

szefoglalóan megállapítható, hogy az 1970. évi nőpolitikai határozat, az MSZMP Központi Bizottságának útmutatásai. állásfoglalásai hatékonyan segítették a társa—

dalmi egyenlőség megvalósítása terén elindított kedvező folyamat kibontakoztatá—

sát.

Számos, korábban még élénk vitát kiváltó, nőket érintő társadalmi. gazdasági

kérdés megítélésében formálódott a szemlélet, és mind több vonatkozásban szület-

tek a lemaradások felszámolását célzó konkrét kezdeményezések.

A bérezés területén legfőbb eredményként a korábbi kedvezőtlen tendencia megállítását és a nők átlagbérének és keresetének a legtöbb fizikai munkakör—

csoportban való gyorsabb ütemű növelését tekintjük.

(12)

EGYENLÖ MUNKÁÉRT EGYENLÖ BÉRT , 267

A jövőre vonatkozóan azonban még továbbra is napirenden kell tartani a mun—

ka szerinti elosztás (ezen belül a férfiak és nők munka szerinti díjazásának) követ—

kezetesebb érvényesítését és a nemek között átlagosan kimutatható bér— és kereseti különbségek abszolút összegének mérséklését azonos munkakörcsoportokon be- lül. Az indokolatlan különbségek csökkentése azonban nem jelenti a teljesítmények- től független nivellálás támogatását. hanem éppen ellenkezőleg: azért ítéljük fon—

tosnak az .,egyenlő munkáért egyenlő bért" elvének valóra váltását, mert az egyben nélkülözhetetlen feltétele a ,.különböző munkáért különböző bért" megállapí- tásának, a munka szerinti differenciálás megalapozásának is.

A munka mennyiségével, minőségével, illetve eredményességével nem indokol—

ható kereseteltérések mérséklése, a társadalmi munkamegosztásban való arányo—

sabb részvétel lehetőségeinek megteremtése egyaránt részét képezik a Magyar Szo- cialista Munkáspárt Xll. kongresszusa határozataiban is megjelölt feladatoknak.

PE3l—OME

Aerop noxaabiaaer, KaKHM oöpasoM a BeHl'pHH a pesynbrare ocyutecmnenun ueHrpans- Hle Méponpmmü u Mep Ha yposHe npegnpmmű mmensnocrs coorHoweHne cpeAHeü aa—

paőomoű nnarbi BhanJlHSlIOUJMX cpusnuecrmü 'rpyA mymum—í " )KeHUJMH u KBKMe cpaxropbi anu- smn Ha pasnuum B sapaőomoü nna-re. Mccnenys npw—lHHbl pacxomAem—iü aa-rop Ha ocnosa- mm p.aHHbix nepuona c 1973 no 1976 roA ananusnpyer ornnuarouwrocn no nonaM ponb cneu—

nogrorosm u.IKOHbHOFO oőpasoaanm, rpygoaoro c-rama " pacpriaaer cneundmunbre Hepri cpopmuposamm CprKTypbl sapaőoruoű nnarhl no nonaM.

ABTop ycranasnuaaer, HTO TeueHue paccmarpuaaeMoro nepuona npoueHTHoe paanuune MemAy cpeAHeü sapaőomoü nnami Mym—mn u menni,—ami coxpamnocm a :; aőcomorHoM Bbl- pamemm (a cpopnmax) yaenmnnocs. OAHaKO 3H6HHTeana$I uacrb pacxomneuuü B sapaőor-

Hoü nnare csoma-ca K pa3nHHH$lM a abínonuzeMoM prAe.

B 3aKmot-ieHue aBTOp Hameuae'r npeActonume aanaun B oőnacm nonxona n ycrauaane- Hm aapaőomoü nnatsl, pemenue KOTOple npnaeano cnocoőcrsoaarb őonee nocneraarenb- Homy ocyutecmnenmo npm—iunna pacnpeAeneHm no prgy.

SUMMARY

The author reviews how the average wage rates of male and female manual workers has changed, compared to each other. as a result of central and entrepreneurial measures taken in Hungary in the past decade and on the factors ínfluencing wage differences. ln examining the reasons for the differences the author analyses the role of aualification, edu- cational level and professional experience by sex, influencing the formation of average wage rate. on the basis of data relating to the period 1973—1976 and reports on the part-

icular aspects of the development of the wage structure by sex.

The author states that the percentual difference between average wages of females and males has decreased in the observed period but. at the same time, absolute difference (expressed in forints) has increased. A significant portion of the difference in the average wages, however, can be attributed to the differences manifesting themselves between the

activities performed.

Finally. the study defines the future tasks to be performed in the field of attitude-form- ing and waging needed for the realization of a more conseauent distribution according to the work performed.