MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK
A TEVÉKENYSÉGI És TERMÉKOSZTÁLYOZÁSOK VILÁGSZINTÚ ÖSSZEHANGOLÁSA
DR. DRECHSLER LÁSZLÓ _— Tűű LÁSZLÓNÉ DR.
A gazdasági folyamatok komplex vizsgálatai egyre szélesebb körben igénylik a külön- böző statisztikai alapcsoportositások összehangolását és harmonikus fejlesztését. Ez sokrétű, bonyolult feladat, mivel magában foglalja
— a közvetlen kapcsolat teremtését az újratermelési folyamat főbb fázisai (elsősorban a ter- melő és a forgalmi szféra) termékosztályozásai között,
— az összhang létrehozását a tevékenységek (ágazatok) és az általuk kibocsátott termékek és szolgáltatások csoportosítási rendszerei között.
Az összehangolási igények mind nemzeti, mind nemzetközi szinten sürgetően jelentkez- nek. Kielégitésük különösen a gazdaságilag fejlett országokban vet fel problémákat. Ezek ugyanis nemzeti gyakorlatukban viszonylag hosszú múltra visszatekintő, saját struktúrájuk- hoz igazodó, erősen részletezett statisztikai osztályozásokat alkalmaznak. Ezzel szemben szá- mos fejlődő ország, amelyeket nem kötöttek ilyen statisztikai tradíciók, nemzeti statisztikai rendszerüknek kialakításakor az ENSZ-ajánlásokban rögzített közgazdasági osztályozásokat adaptálta (esetleg némileg összevontabb formában).
Még bonyolultabbá teszi a helyzetet az, hogy időközben más nemzetközi szervezetek
— mindenekelőtt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), illetve az Európai Gaz- dasági Közösség (EGK) - statisztikai szervei is létrehoztak saját illetékességi körükben koor—
dinált közgazdasági osztályozásokat. Ezek a tagországaik szükségleteihez és gyakorlatához igazodva mind szerkezetükben, mind részletezettségükben különböznek az ENSZ hasonló tárgyú osztályozásaitól.
, Könnyen belátható, hogy ez a sokféleség, amellett, hogy növeli a téves értelmezések ve- szélyét, lényeges többletköltségekkel is jár, elsősorban olyan országokban, amelyek külön- böző csoportosítási rendszerekben is teljesítenek nemzetközi adatszolgáltatást. (Mint isme—
retes, Magyarország is ebbe a kategóriába tartozik.)
*
Az ENSZ Statisztikai Bizottsága már a hetvenes évek közepén szükségesnek ítélte a nemzetközileg használt közgazdasági osztályozások széles körű összehangolását. Ezzel egyrészt az országonkénti adatközlések tartalmi azonosságát kívánták javítani, másrészt a statisztikai munka hatékonyságát óhajtották növelni a párhuzamos feldolgozásokat igénylő csoportosítások számának csökkentésével.
E törekvések szellemében hozott határozatot az ENSZ Statisztikai Bizottsága 19. ülé- sén (Új Delhi, 1976. november) a világszintű közgazdasági osztályozások harmonizálásáról.
A hosszú távú feladat fő céljait az alábbiakban jelölték meg.
566 DR. Ducnsuaa LÁSZLÓ—TÚÚ LÁSZLÓNÉ DR.
a) Ki kell alakítani a ,,Gazdasági tevékenységek szabványos nemzetközi osztályozásá- nak" (International Standard Industrial Classification of all Economic Activities — ISIC) harmadik felülvizsgált változatát. Ennek során tekintetbe kell venni a műszaki fejlődésben, valamint a gazdasági egységek közötti munkamegosztásban 1968 óta végbement főbb vál- tozásokat, illetve ezek várható, jövőbeli irányzatait.
b) Létre kell hozni a ,,Központi termékosztályozást" (Central Product Classification — CPC), amely a termelési és a forgalmi szemléletű vizsgálatok mellett azok összekapcsolására is alkalmas. Kidolgozásakor támaszkodni kell az ENSZ ,,Szabványos nemzetközi kereske- delmi áruosztályozásának" (Standard International Trade Classiflcation — SITC) korszerűsí- tett változatára, a ,,Termékek és szolgáltatások szabványos nemzetközi osztályozásának"
(International Standard Classification of all Goods and Services —- ICGS) 1976-ban előter- jesztett javaslatára, valamint az áruk ún. ,,Harmonizált rendszerére" (Harmonized Com—
modity Description and Coding System — HS). Ez utóbbi rendszer kidolgozása a brüsszeli székhelyű Vám Együttműködési Tanács (Customs Co—operation Council — CCC) hatáskörébe tartozik.
c) Közvetlenebbé kell tenni a kapcsolatot az ENSZ tevékenységi és termékosztályozása között, valamint a különböző regionális nemzetközi szervezetek (elsősorban az EGK, illetve a lehetőségektől függően a KGST) ágazati és termékcsoportosítási rendszerei között.
AZ ÖSSZEHANGOLÁSI MUNKA SZERVEZETI KERETEI ÉS ELÖKÉSZíTÉSE A harmonizálás támogatása érdekében az ENSZ, illetve az EGK Statisztikai Hivatala egy ,,Világszintű osztályozásokkal foglalkozó közös munkacsoport"-ot (UNSO/ SOEC Joint Working Group on World Level Classiücations) hívott életre. A Közös Munkacsoport 1977 és 1987 között kétévenként tanácskozott. A közbülső időszakokban emellett folyamatosan véleményezte a főleg az EGK Statisztikai Hivatala, illetve az EGK ad hoc munkabizottsága
által kidolgozott javaslatokat.
Az ENSZ Statisztikai Hivatalának (UNSO), illetve az EGK Statisztikai Hivatalának (SOEC) együttes szervezésében működő Közös Munkacsoportba a KGST Titkárság Sta- tisztikai osztályán kívül az alábbi országok kaptak meghívást: Amerikai Egyesült Államok, Brazilia, Csehszlovákia, Franciaország, Hollandia, India, Magyarország, Német Szövetségi Köztársaság, Svédország, Szenegál. A későbbiekben bekapcsolódott a munkába az Egyesült Királyság, Kanada és végül Japán szakértője is. Az ENSZ különböző regionális gazdasági bizottságai, illetve más nemzetközi szervezetek: Vám Együttműködési Tanács (CCC), Élel- mezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT), Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) képviselői is rendsze—
resen részt vettek a Közös Munkacsoport tanácskozásain. (A KG ST Titkárság Statisztikai osztálya utoljára az 1979. évi ülésen képviseltette magát.)
Az ENSZ Statisztikai Hivatala három alkalommal (az 1983., 1986. és 1988. években) közvetlenül is rendezett a harmonizálással foglalkozó szakértői értekezletet (United Nations Expert Group on Harmonization of Economic Classifications). A résztvevők többsége a Kö- zös Munkacsoport tagjaiból került ki. A fejlődő országok fokozottabb képviselete érdekében azonban Malaysiából, majd Kenyából is meghivtak szakértőt. Bővebb volt az érdekelt nem—
zetközi szervezetek köre is: a korábban említetteken és a Kereskedelmi és Fejlesztési Kon- ' ' ferencia (UNCTAD) rendszeresen jelenlevő munkatársán kivül 1988—ban a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO), a Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezet (UNESCO), valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselője is részt vett a tanácskozáson.
Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának statisztikai osztálya különösen intenzíven támogatta az összehangolási feladatok megvalósulását, többek között a SITC felülvizsgálatát elősegítő értekezlet szervezésével is. Hathatós segítséget nyújtott — főleg a szolgáltatások
OSZTÁLYOZÁ sox 567
,,produktum-szemléletű" osztályozásának kidolgozásához — az ún. ,,Voorburg—munkacso- port" is. Ezt a testületet a szolgáltatási statisztika átfogó fejlesztése céljából hivták életre.
(Nevét az első, 1987. januári tanácskozását rendező Holland Statisztikai Hivatal székhelyé—
ről kapta.)
Az összehangolás megalapozásaként először ,,sokdimenziós" vizsgálatokkal fel kellett tárni a felfogásbeli egyezőségeket vagy eltéréseket
a) a különböző nemzetközi szervezetek azonos rendeltetésű osztályozásai (például az eltérő felépítésű külkereskedelmi áruosztályozások) között,
_ b) az érintett nemzetközi szervezetek más-más rendeltetésű (termelési vagy külkereskedelmi orientációjú termék—, illetve tevékenységi) osztályozásai között.
Az előkészítő munka első szakaszában végzett vizsgálatok a szállítható javakat (trans- portable goods) előállító tevékenységekre és termékeikre terjedtek ki. Ez a kör az ISIC Rev.
2. első négy főosztályát, azaz a hazai terminológia szerint a mezőgazdaságot és erdőgazdál- kodást, valamint a bányászatot és a feldolgozóipart ölelte fel. A jelzett elhatárolást — egyéb prioritási megfontolásokon kívül — az a gyakorlati ok is indokolta, hogy a külkereskedelmi áruosztályozások lényegében csak a szállítható javakat foglalják magukban.
Erre a körre vonatkozik a ,,Harmonizált rendszer" (HS) is, amely bázisszerepet töltött be az összehangolási munkálatokban. Ez a Vám Együttműködési Tanács által 1983-ban elfo- gadott rendszer váltja fel a vámeljárások során alkalmazott ún. ,,Brüsszeli nómenklatúrát"
(Nomenclature for the Classification of Goods in Custom Tariffs — CCCN), amelynek leg—
részletesebb négy számjegy mélységű tagolása 1011 tételt (heading) tartalmazott. A tovább-—
fejlesztés eredményeként a HS 1241 tételt különböztet meg, s ezek részletezéseként 5019
— hat számjeggyel jelölt -— altételt (subheading) foglal magában. Tartalmukról a SITC-hez is közvetlenül kapcsolódó utalások nyújtanak eligazítást, és többezer oldal terjedelmű ma- gyarázó megjegyzés konkretizálja értelmezésüket. Mindezek alapján logikus választás volt, hogy az összehangoláshoz szükséges átcsoportosítások alapjául a HS szolgáljon. A termékek esetében így a HS altételei játszották az ,,építőkockák" szerepét. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a HS —- mivel fő funkciója a vámeljárások egyöntetűségének biztosi- tása — kifejezetten olyan jellemzőkre alapozta csoportosításait, amelyek viszonylag egysze- rűen, lehetőleg puszta megszemlélés útján felismerhetők. A termékek ipari eredet (azaz gyár- tó ágazat) szerinti'megkülönböztetése ezért több esetben háttérbe szorult annak ellenére, hogy a deklarált célok közé tartozott.
A HS-re vonatkozó nemzetközi konvenció 1988. január l-jén lépett hatályba. A konven- cióhoz szerződő félként csatlakozó országok egyúttal arra is kötelezettséget vállalnak, hogy a HS teljes hat számjegy mélységű csoportosítási rendszerét alkalmazzák mind a vámtarifáik megállapításakor, mind a külkereskedelmi forgalomra vonatkozó statisztikai nómenklatú- ráik kialakításakor.
_ A Vám Együttműködési Tanács a közelmúltban egy új albizottságot is létre hozott, amely folyamatosan foglalkozik a HS korszerüsítésével. Az UNSO képviselőjének részvétele hiva—
tott biztosítani, hogy a korszerűsítés során a vámszakértőkön kívül a HS más felhasználói—
nak igényei is érvényesüljenek, s hogy a fejlesztési módosítások ne veszélyeztessék a harmo-
nizálás eddigi eredményeit.
Az összehangolási munka előkészítő fázisában, a különböző közgazdasági osztályozá- sok tartalmi egyezőségeinek és eltéréseinek feltárása során az EGK szakértői igen részletes kimutatásokat készítettek arról, hogy az egyes nemzetközi osztályozások hogyan különítik ela tevékenységeket, illetve az ezek keretében előállított termékeket. A Közös Munkacso- port időlegesérvényű munkaanyagként először a ,,Tevékenységek és termékosztályozások integrált rendszerét" (Integrated System of Classiiications of Activities and Products —
—t$lNAP)—dolgozta ki. ,
568 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ-TÚÚ LÁSZLÓNÉ DR.
A rendszer kidolgozása a következő koncepció alapján történt:
a) a tevékenységek és termékek köréből egyaránt mintegy 100 olyan ,,nagy blokkot" célszerű kialakítani, amely középszintű csoportosításként beépülhet az ENSZ és az EGK (s a lehetőségek- től f üggően a KGST) megfelelő osztályozásaiba,
b ) a termékek ,,nagy blokkjai" mintegy 1000 ,,termékblokkra" bonthatók, amelyek alapul szolgálhatnak majd a termelési és külkereskedelmi struktúra együttes vizsgálatához.
A koncepció gyakorlati megvalósítása során végül 95 ,,nagy blokk" (ún. identilication heading) került kialakításra tevékenységi, illetve termékszemléletben. Ezek közül 56 a szál- lítható javakat előállító tevékenységekre és jellemző termékeikre, 39 pedig az építőipari, illetőleg a szolgáltató tevékenységekre vonatkozott.
A szolgáltatási szféra gazdasági jelentőségének növekedésével együtt nemzetközi vi- szonylatban is erősödik az igény e területek alaposabb megismerése iránt. Ennek egyik fontos előfeltétele a szolgáltatások osztályozási rendszerének fejlesztése. Ilyen követelményt egyéb- ként a gazdasági élet konkrét változásai is támasztanak, hiszen a nemzetközi kereskedelmi forgalomban az árukon kívül egyre gyakrabban jelentkeznek szolgáltatási ügyletek is. Keze- lésükre viszont sem a HS, sem a SITC nem tartalmaz kielégítő megoldást.
Ezekre a változó igényekre reagálva az ENSZ Statisztikai Bizottság 23. ülése (New York, 1985) szükségesnek ítélte, hogy a CPC a szállítható javakon kivül terjedjen kia szolgáltatá- sokra is. Az ISIC Rev. 3. és a CPC előzetes tervezetének megvitatása nyomán arról is hatá—
rozatot hoztak, hogy egyidejűleg az ISIC szolgáltatásokkal foglalkozó részét is fokozottab- ban kell korszerűsíteni. A tevékenységek felülvizsgálatakor szem előtt kell tartani az ENSZ Nemzetgazdasági Számlarendszerének (System of National Accounts — SNA) továbbfejlesz- tése során jelentkező követelményeket is.
Az utóbbi feladat megoldása szükségessé tette a statisztikai megfigyelési egység értelme- zésének újabb átgondolását is. A sokrétű összehangolási igények számos dilemmát hoztak ezzel kapcsolatban felszínre. A megoldásukra választott eljárások az országok statisztikai gyakorlatát alapjaiban érinthetik. A továbbiakban ezért először részletesebben foglalkozunk a tevékenységi és termékosztályozások összekapcsolásából adódó és az SNA felülvizsgálattal összefüggő módszertani problémákkal. Ezt követően térünk vissza az ISIC Rev. 3. és a CPC főbb jellemzőinek ismertetésére.
A MEGFIGYELÉSI EGYSÉG ÉRTELMEZÉSE
A TEVÉKENYSÉGI CSOPORTOSíTÁSOKNÁL
A besorolási (megfigyelési) egység kérdése alighanem örökzöld témája marad az ágazati csoportosítások körüli vitának. Ebben a vonatkozásban ugyanis nem lehet tökéletes megol- dást találni, s az egymással konfliktusban levő érdekek miatt nem könnyű a viszonylag leg- jobb módszert kiválasztani. Mit értsünk például iparon? Ipari termékek, ipari üzemek vagy ipari vállalatok összességét? A három válasz nyilvánvalóan nem ugyanazt az eredményt adja, mert ipari termékeket nem csak ipari üzemek termelnek (s ipari üzemek nem csak ipari termé- keket termelnek), továbbá mert ipari üzemei nem csak iparvállalatoknak vannak (s az ipar- vállalatoknak nem ipari üzemei is lehetnek).
Ha csak a termelés mennyisége (bruttó értéke) érdekelné a statisztika felhasználóit, a ter- mék volna a megfelelő besorolási egység, s más egységre nem is volna szükség. (Úgy is mond- hatnánk, ebben az esetben nem is volna ágazati csoportosításra igény, hiszen a termékcso- portosítást általában nem ágazati csoportosításnak szoktuk tekinteni.) Azt is szeretnénk azonban tudni, hogy mennyi az iparban keletkezett jövedelem (nettó termelés), vagy hogy mennyi az ipari beruházás. Ezt már nem lehet ,,termék mint megfigyelési egység" alapon meg- határozni, ehhez legalább ,,üzem mint megfigyelési egység"—re van szükség, mert a beruházáso- kat, a termelőfelhasználást az esetek jelentős részében nem lehet termékekre vagy termékcso-
OSZTÁLYOZÁSOK
569 portokra megbontani. S végül azt is szeretnénk tudni, milyen végső nyereség keletkezett az iparban, vagy mennyivel növekedett az ipar vagyona, s ehhez már az üzem mint megfigyelési egység sem elegendő, hanem vállalatra mint megfigyelési egységre van szükség (mert például adózni általában nem üzemek, hanem vállalatok szoktak).
Leegyszerűsítve némileg a kérdést, a megfigyelési egység megválasztásánál két énünk küzd egymással. Egyrészt azt szeretnénk, hogy ágazati csoportjaínk minél homogénabbak legyenek (minél kevesebb legyen bennük a profilidegen), s ehhez minél finomabb megfigyelési egységre törekszünk, termék, üzem, vállalat preferencia—sorrendben. Másrészt azt szeretnénk, hogy ágazati csoportjainkra minél több információ álljon rendelkezésre, ezt viszont úgy tud—
juk elérni, minél átfogóbbak megfigyelési egységeink, vállalat, üzem, termék sorrendben. Va- lamilyen kompromisszumot kell itt kötni, ezzel valószínűleg még mindenki egyetért; de hogy milyen legyen ez a kompromisszum - mint látni fogjuk — ebben már megoszlanak a véle- mények.
Néhány alapfogalom
Annak érdekében, hogy a probléma általános jellegét kidomboritsuk, az eddigiekben el- tekintettünk bizonyos fogalmi magyarázatoktól, úgy tettünk, mintha a vállalat, üzem és ter- mék fogalmak maguktól értetődők volnának. Valójában ez nem így van, bizonyos magyará—
zatra mindenképpen szükség van, már csak azért is, mert ezeket a fogalmakat ebben a tanul- mányban a nemzetközi ajánlásoknak megfelelő értelmezésben használjuk, ami nem feltétlenül esik egybe a mindennapi szóhasználatunkban tükröződő értelmezéssel.
Viszonylag egyszerű a dolgunk a termékkel. Egyrészt a megügyelési egység értelmezése szempontjából a szolgáltatás is termék, nem csak az anyagi jószág. Másrészt a termékcsopor- tositás elvben végtelen finomságú is lehet: ha akarjuk, akkor a kisméretű tégla más termék, mint az egyébként ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkező nagyméretű tégla, vagy hogy a prímőr paradicsom más termék, mint a főszezoni paradicsom. Bizonyos vizsgálatoknál az ilyen finom megkülönböztetéseknek is lehet fontos gyakorlati szerepük, az általános célú csoportosítások azonban — s a nemzetközi ajánlásokban szereplő csoportosítások mind
ilyenek - csak mérsékelt finomságúak lehetnek. _
Ugorjunk most át a vállalat fogalmára, mert itt is még viszonylag egyszerű a feladatunk.
A vállalat általában jogi egység. Ahogy az SNA megfogalmazza, legfontosabb ismérve az, hogy önálló tulajdont képez, s ami szintén fontos, pénzügyi-gazdasági döntéseit maga hozza.
Ebben a felfogásban a szövetkezet is vállalat, sőt az önálló parasztgazdaság is az (ellentétben hazai szóhasználatunkkal, ahol sokszor vállalatokról és szövetkezetekről beszélünk, vagy azt is ismérvnek tekintjük, van-e az illető egységnek saját bankszámlája). A vállalat ilyen értel—
mezése a legtöbb esetben semmiféle gyakorlati problémát nem vet fel. Csupán két kérdésre érdemes kitémünk. Vállalat-e az intézmény, például az államigazgatás vagy valamilyen tár- sadalmi szervezet, például a szakszervezet. A mindennapi szóhasználatban egyetlen ország sem nevezi ezeket az egységeket vállalatoknak; amikor azonban az ágazatok olyan csoporto—
Sitásáról van szó, amelyeknél a vállalat a megfigyelési egység, ezek az egységek is kvázi válla-
latok (enterprise-type units).
_,A másik probléma a vállalatok összefonódásából (trösztök, kartellek) vagy multinacio-
* _ "Vállalatok nemzeti egységeinek bizonyos önállósulásából származik, ahol nehéz meg- mmm, hogy vajon önállóan hozza—e a tröszt stb. alá tartozó vállalat pénzügyi—gazdasági
_ 't, vagy azt, hol végződik a közös és hol kezdődik az idegen tulajdon. Az ilyen kérdé—
sekeidöntésére egyelőre nincs pontosan kidolgozott recept; az általános tendencia azonban
az; hogy ha a kisebb egység rendelkezik mindazokkal az adatokkal, amelyeket meg akarnakfigyelni, astatisztika ezt az egységet tekinti vállalatnak, mert a vállalat mint megligyelési
emez alapján végzett csoportositásnál is előny a viszonylag nagyobb homogenitás.
570 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ—TÚÚ LÁSZLÓNÉ DR.
Az üzem, abban az értelemben ahogy ebben a tanulmányban használjuk, a nemzetközi ajánlásokban szereplő angol ,,establishment" megfelelője.1 Ez nem feltétlenül analóg a min- dennapi szóhasználatunkban előforduló üzemmel, mely utóbbi definiálására nem is nagyon mernénk vállalkozni, annyira sokféle értelmezésével találkoztunk.
A tanulmánwnkban használt üzem fogalomnak három kritériuma van:
— ugyanazon tulajdonban van,
— egyfajta ágazati tevékenységet folytat,
— ugyanazon a földrajzi területen van.
Az első ismérv nem igényel magyarázatot, ugyanazokkal a problémákkal állunk itt szem- ben, amelyekkel már a vállalat fogalmával kapcsolatban találkoztunk.
Az egyfajta ágazati tevékenység ismérve feltételezi, hogy már eldöntöttük, mit tekintünk egyfajta ágazati tevékenységnek, vagyis milyen mélyre akarunk hatolni az ágazati csoportosí- tásban. Ha például úgy döntöttünk, hogy a szövést és a textilkikészítést külön ágazatnak te- kintjük, akkor egy olyan vállalat, amely szövést és kikészítést is végez, két üzemből áll. Ha azonban az ágazati csoportosításban nem akarunk ilyen mélyre hatolni, ha a szövés-kikészí- tés egy ágazatba tartozik még a legrészletesebb bontásban is, akkor szóban forgó vállalatunk egy üzemnek tekinthető.
Másik megiegyeznívalónk az egyfajta ágazati tevékenységgel kapcsolatban az, hogy ez a követelmény nem értelmezhető túlságosan szigorúan. Sokszor nincsenek meg a megfelelő feltételek (nyilvántartások) arra, hogy minden más ágazatba tartozó teVékenységet különvá- lasszunk. Egy üzemnek tehát a gyakorlatban másodlagos, ,,secondary" (azaz tartalmát te- kintve más ágazatba tartozó) tevékenysége is lehet. Az üzem tehát maga is kompromisszum, az elméletileg kívánatos tiszta profil és a gyakorlatban megvalósítható ,,mire van adat" meg- oldás között. Mindenképpen homogénebb (protiltisztább) egység azonban, mint a vállalat.
Egy üzemnek nemcsak másodlagos, hanem kisegítő (ancillary) tevékenysége is lehet.
Míg a másodlagos tevékenységet azért nem választjuk le, mert nem tudjuk, a kisegítő tevé- kenységet azért nem, mert nem is akarjuk (még akkor sem választanánk le, ha tudnánk, ha volna rá megfelelő információ). A kisegítő tevékenység általában alárendelt szerepben van a főtevékenységhez képest, kizárólag vagy elsősorban annak elősegítését szolgálja. Kisegítő egységnek minősül például egy iparvállalat garázsa, javítóműhelye vagy számítóközpontja?
Annak ellenére, hogy egy önálló garázsvállalatot vagy számítóközpontot nem az iparhoz, hanem más ágazathoz sorolnánk, az iparvállalat garázsát vagy számítóközpontját akkor sem választanánk le az iparról, ha történetesen részletes nyilvántartásaink volnának róluk, s más ágazatba sorolásuknak nem volna gyakorlati akadálya.
A másodlagos és kisegítő tevékenységek megkülönböztetése a gyakorlatban is érvénye- sül. Vannak például termékcsoport-alapú statisztikák, amelyek az ágazaton kívüli üzemek által folytatott, de tevékenységi alapon ebbe a csoportba tartozó másodlagos tevékenységeket tartalmazzák, a kisegítő tevékenységeket azonban nem.
Az üzem harmadik kritériuma, az ugyanazon földrajzi elhelyezkedés a területi statisztika csoportosítási céljait szolgálja. Következésképpen az ,,ugyanazon földrajzi terület" nem va- lami elvont fogalom, hanem a területi statisztika csoportosítási mélységének a függvénye.
Ha a területi statisztika például a fővárost nem bontja részekre, akkor a főváros különböző kerületeiben müködő, azonos tulajdonba (vállalathoz) tartozó, azonos tevékenységet foly- tató egységek egy üzemet alkotnak. Ha a területi statisztika mélyebb, s a főváros kerületeit is külön területekként kezeli, akkor egy második kerületbe és egy harmadik kerületbe tar- tozó, ugyanolyan tulajdonban levő, ugyanolyan tevékenységet folytató egység nem egy, hanem két üzem.
! A tevékenységi statisztika folyamatban levő hazai kifejlesztése során erre a célra — ideiglenes jelleggel — a ,,homogén gazdasági egység", illetve a "szakosodott üzem" megnevezés használatát javasolták.
OSZTÁLYOZÁSOK 5 7 1
Ha a felsorolt három kritérium közül akár egy is hiányzik, már nem üzemről, hanem valamilyen más egységről van szó (ami szintén alkalmazható bizonyos statisztikákban, de korántsem bír olyan fontossággal, mint az üzem). Ha nem egyfajta, hanem többfajta ágazati tevékenységet folytat egy azonos tulajdonban, azonos földrajzi helyen levő egység, telepről (local unit) van szó. Ha nem ugyanazon, hanem több területi egységben működik az azonos tulajdonba tartozó, egyfajta ágazati tevékenységet folytató egység, akkor azt az angol eredeti (kind of activity unit) megfelelőjeként ,,tevékenységi egység"-nek volna célszerű nevezni.
S végül, ha sem az egyfajta ágazati tevékenység, sem az ugyanazon földrajzi terület krité- rium nem érvényesül, csak az azonos tulajdonba tartozás áll fenn, akkor a vállalat már jól ismert fogalmával állunk szemben.
Viták a megfigyelési egység megválasztásáról
Az ENSZ Nemzetgazdasági Számlarendszerének (SNA) most folyó átdolgozásában a sok vitatott alapkérdés között előkelő helyet foglal el a megfigyelési egység problémája.
Ezek a viták egyáltalán nem újak, s már az l968-as SNA kidolgozását megelőzően is nagy vihart kavartak. Azok, akik az SNA termelési és felhasználási statisztikáínak (terme- lési számlák, ágazati kapcsolatok mérlegei) követelményeit vették elsődlegesen figyelembe, a tevékenységek homogenitását tartották szem előtt, s az üzemet kívánták megfigyelési egy- ségként használni. Azok viszont, akik az SNA pénzügyi aspektusaira (jövedelmi és tőke—
iinanszírozási számlák) összpontosították figyelmüket, semmiképpen sem tudtak megbékélni az üzem mint megfigyelési egység megoldással, mert számos jövedelmi, finanszírozási folya- matot nem lehet üzemi szintre lebontani, s ezért azt követelték, hogy a vállalat legyen a meg- figyelési egység.
'E hatások eredőjeként kompromisszum született. A megfigyelési egység szempontjából az SNA mintegy kettévált: a termelési és felhalmozási (capital formation) számlákon az üzemmel mint megfigyelési egységgel, a jövedelmi és tőkefinanszírozási számlákon a válla- lattal mint megfigyelési egységgel. így mind a termelési statisztikusok, mind a pénzügyi statisztikusok hozzájutottak áhított megfigyelési egységükhöz, akik azonban átfogóan akar—
ták elemezni a termelési—felhasználási és a pénzügyi folyamatokat, jelentős akadályokba ütköztek éppen a kétféle megfigyelési egység miatt. Ha például valaki arra akart választ kapni, hogy az ipar pénzügyi helyzetének romlásában milyen szerepet játszott az ipari ter- melés visszaesése, a nemzetközi ajánlásokhoz igazodó statisztika adataiból nem tudott meg- felelően tájékozódni, mert a pénzügyi számlákon megjelenő ipar az iparvállalatok összessége volt, a termelési számlákon megjelenő ipar pedig az ipari üzemek összessége.
Igaz, az l968—as SNA termelési és pénzügyi statisztikája között volt egy összekötő híd, az úgynevezett ,,rendező számlák" (dummy accounts), amelyek biztosították, hogy az ország egészére vonatkozóan a pénzügyi számlák adatai levezethetők legyenek a termelési számla megfelelő adataiból. Ez a kapcsolat azonban csak a legmagasabb aggregátum szintjén jelent még, a részletekre — már a legfőbb ágazatokra vonatkozóan sem — ilyen levezetésre nem volt lehetőség.
( ' így alighogy a nyomdafesték megszáradt az SNA l968-as kiadásán, a megfigyelési egy- ség körüli viták ismét kiújultak. A sokféle nézetet három nagyobb csoportba lehet össze—
*oltak, akik a termelési statisztikának akarták alárendelni a pénzügyi statisztikát, s az
Mire is az üzemet javasolták megfigyelési egységnek. Éppenséggel nem lehetne azt mon-
* i; hogy ez a feladat gyakorlatilag megvalósíthatatlan, mert a vállalatokra vonatkozó
*wkat'mindig meg lehet bontani üzemekre; ha nincs hozzá bizonylat, pótolni lehet ezt
* "kkel, s az ehhez való bátorságnak nincsenek felső korlátai. A különböző pénztigyi folyamatok üzemekre való lebontásához azonban sokszor annyira mesterkélt feltételezések
572 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ—TÚÚ LÁSZLÓNÉ DR.
volnának szükségesek, hogy ennek a megoldásnak nem alakult ki igazából számottevő tá- mogató tábora.
Mások a pénzügyi statisztikának szerették volna alárendelni a termelési statisztikát és az egész nemzetgazdasági számlarendszerben a vállalatot tenni meg megfigyelési egységnek, A pénzügyi statisztika szerepének megnövekedésével e megoldás támogatóinak elég nagy tábora alakult ki, s már-már voltak olyan szakaszok az SNA felülvizsgálatának folyamatá ban, amikor úgy tűnt, hogy ez az álláspont kerül ki győztesen. A legutóbbi években lezajlott vitákon azonban újra erősebb pozícióhoz jutottak az ágazati osztályozás nagyobb homoge- nitásának hívei, különösen az input-output statisztikusok. Az utóbbiak azzal érveltek, hogy ha a vállalat a megfigyelési egység, akkor ,,kicsúszik a talaj az ágazati kapcsolatok mérle- gei alól", mert nem lehet ilyen feltételek mellett az input-output koeliiciensek stabilitására számitani.
Bár az SNA felülvizsgálatának vitái továbbra is folytatódnak, s nem lehet egyelőre ezek kimenetelét pontosan megjósolni, viszonylag legtöbb esélyük a dolgok jelenlegi állása mellett a harmadik nézet híveinek van, akik a hidat akarják kiszélesíteni a termelési és a pénzügyi statisztika között, fenntartva továbbra is a megfigyelési egység kettősségét. E javaslatok sze- rint a termelési statisztika alapjában véve maradjon továbbra is üzemi alapú; készüljön azonban kiegészitésképpen egy vállalati alapú termelési statisztika is, amely a korábbi csak makroszinttel szemben mikroszinten köti össze a termelési és pénzügyi statisztikát. Ennek megvalósítása viszonylag egyszerű: csupán az kell hozzá, hogy minden üzemről ne csak a termelési statisztika alapján való hovatartozását döntsék el, hanem azt is, hogy vállalatának megfelelően milyen ágazatba sorolandó. Ebben az esetben a vállalati alapú pénzügyi cso—
portositásokhoz a bruttó hazai termék (GDP) hasonló felfogás szerint csoportosított adatai is hozzákapcsolhatók lennének. Az összekapcsolás keresztosztályozás (cross—classííication) formájában történhetne.
A megfgyelésí egység a szocialista országok mérlegrendszerében
Érdekes módon a szocialista országok népgazdasági mérlegrendszerének (System of Balances of the National Economy — MPS) vitái során a megfigyelési egység sokkal kisebb figyelmet kapott, mint az SNA felülvizsgálata alkalmával. Ennek magyarázata többféle elemből tevődik össze.
Először is a szocialista országokban a vállalatok általában tisztább profilúak, mint a kapitalista országokban, s ezért a kétféle megfigyelési egység szerinti csoportosítás közötti különbségek kisebbek. Az ,,általában" szót mindenképpen használnunk kellett az előbbi mondatban, ugyanis a szocialista országokban is egyre összetettebbé válik a vállalatok pro- ülja, jelentős részük az ISIC fogalmai szerint nem egy, hanem több üzemből áll (azaz többféle ágazati tevékenységet folytat).
Másik magyarázó tényező, hogy az MPS-ben -— részben a szocialista társadalmi-gazda- sági viszonyok sajátosságai miatt — kisebb a szerepe a pénzügyi statisztikának, s így a kétféle szemlélet közötti konfliktusok is kevésbé élesen jelentkeznek. Mindennek ellenére a szocialista országok statisztikájának is szembe kell néznie az eltérő megfigyelési egységek -— még itt is tisztázásra váró — problémáival.
Az MPS — és a szocialista országok statisztikájának -— jelenlegi megoldása valamiféle ' átmenetet képez az üzem és a vállalat mint megfigyelési egység között. Névlegesen a vállalat ;;
a megfigyelési egység, de ha egy vállalat más népgazdasági ágba tartozó tevékenységet is folytat, azt leválasztják s átsorolják az illető népgazdasági ágba. A mérlegszámítások során például az iparvállalatok által folytatott építőipari tevékenységet (házilagos építkezéseket) leválasztják és átsorolják az építőiparba, a gyermekintézményeiket átsorolják a nem anyagi ;
szolgáltatások ágazatába stb. ,
OSZTÁLYOZÁSOK 573
Érdemes megfigyelni, hogy a tisztítás csak a népgazdasági ágak szintjén történik, azon belül a tevékenységeket nem választják le. Például, ha egy kohászati vállalat gépipari ter- melést is folytat, az utóbbit - akármekkora is a mérete — nem választják le a kohászati vál- lalatról, mert az előbbi is, az utóbbi is ugyanabba a népgazdasági ágba, az iparba tartozik.
Következésképpen a szocialista országok mérlegszámitásaiban a népgazdasági ágak (ipar, építőipar, mezőgazdaság stb.) ugyanolyan tiszták, mint az SNA üzemi alapú statisz—
tikájában (sőt talán még tisztábbak is, mert a vállalatok jórészt eredetileg is homogénebb tevékenységet folytattak), a népgazdasági ágakon belüli ágazatok (például gépipar), illetve alágazatok (például szerszámgépipar, vasútijármű—gyártás) azonban már jelentős profil- idegen tevékenységet is tartalmazhatnak, akár többet is, mint a kapitalista országok üzemi alapú statisztikájában.
Megjegyzendő, hogy egyes szocialista országok gyakorlata rugalmasabb a nemzetkö—
zileg rögzitett ajánlásoknál, és egyes esetekben, amikor különösen nagyméretűek az azonos ágba tartozó, de ágazati szempontból proűlidegen tevékenységek, azokat is leválasztják.
Az MPS-ben kialakított megoldás két szempontból érdemel további vizsgálatot. Egy- felől az a kérdés merül fel, hogy az ágazati csoportosításokkal szembeni. igények növekedé—
sével nem volna-e célszerű a népgazdasági ágakon belüli profiltisztítást is általánossá tenni, az lSIC-ajánlásokhoz hasonló módon megfigyelési egységként alkalmazni az üzemet is.
Másfelől - a pénzügyi statisztika fejlesztése során - az MPS esetében is felvetődött, hogy bi- zonyos mutatószámoknak csak vállalati szinten van igazán értelmük, számos jövedelmi- íinanszirozási folyamat üzemek közötti lebontására csak nagyon korlátozott a lehetőség, mivel az ezekre vonatkozó döntések vállalati szinten történnek.
A TEVÉKENYSÉGEK SZABVÁNYOS NEMZETKÖZI OSZTÁLYOZÁSÁNAK
UJ VÁLTOZATAA világszinten egységesített közgazdasági osztályozások közül kétségtelenül a tevékeny- ségek osztályozásának a legszélesebb a hatósugara. Ez szolgál ugyanis irányadóul a kife- jezetten gazdasági témájú feldolgozásokon (termelési, foglalkoztatási, beruházási, forgalmi, pénzügyi, nemzetijövedelem- stb. számításokon) kivül például a népszámlálások és más tár- sadalmi vonatkozású vizsgálatok csoportositásaihoz18.
Az eredetileg 1948-ban elfogadott ISIC jelenlegi felülvizsgálata jóval nagyobb hord- erejű módositásokkal jár, mint a két korábbi revízió. Az 1958-ban, illetve 1968-ban befejezett felülvizsgálatkor ugyanis egyik fő szempontnak az időbeli összehasonlithatóság megőrzését tekintették. A jelenlegi munkában viszont '— a sokoldalú összehangolási követelmények mellett — érvényt szerzett az a törekvés'IS, hogy a ,,Gazdasági Tevékenységek Szabványos Nemzetközi Osztályozás"-ának új változata (ISIC Rev. 3.) a gazdasági fejlődés hosszabb távú tendenciáitis vegye figyelembe.
Az ISIC Rev. 3. így Várhatóan jobb feltételeket fog teremteni a korábbiaknál olyan közgazdasági vizsgálatok számára is, amelyek iránt világszerte fokozódik az érdeklődés.
Ezalatt elsősorban az_input-output elemzések, az oktatási, egészségügyi és más szolgáltatá—
sok kibocsátásának (produktumainak), továbbá a vállalatok pénzügyi'gaz'dálkodásának vizsgálata értendő. A gazdaság anyagi és nem anyagi szférája közötti megkülönböztetés visZont csakigen korlátözottan volt érvényesíthető a tevékenységek elhatárolása és rendsze- rezése során.
Az ISIC Rev. 3. osztályozási elvei, szerkezele és kódrendszere
Az ISIC Rev. 3. hangsúlyozottan a gazdasági tevékenységeket foglalja rendszerbe.
Csoportjai tehát nem a gazdasági egységekből, hanem azokból az egynemű 'vagy rokon- tevékenységekből épülnek fel, amelyeket működésükkor végeznek. A világos megkülönböz-
574 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ—TÚÚ LÁSZLÓNÉ DR.
tetés érdekében a tartalmi magyarázatokból törölték az olyan kifejezéseket, amelyek konkrét üzemre utaltak. Mig például az ISIC Rev. 2. még ,,kötödék"-ről, ,,cserzőüzemek"-ről vagy ,,pénzintézetekii—ről beszélt, az ISIC Rev. 3. egyértelműen a ,,kötött-hurkolt textilanyagok gyártása", illetve a ,,bőrkikészítés" helyét jelöli ki az ipari tevékenységek között, illetve a pénzügyi közvetítő tevékenységekre utal.
Ez a megkülönböztetés azért alapvető fontosságú, mert a gazdasági egységek másodla- gos (secondary) tevékenységként, a főtevékenységüktől eltérő termékeket is gyárthatnak, illetve attól eltérő szolgáltatásokat is végezhetnek. Az ISIC-kategóriák ezzel szemben a rájuk jellemző tevékenységek homogén csoportjai.
Az osztályozási problémák azonban éppen abból származnak, hogy adott területeken a tevékenységek milyen konkrét körét lehet, illetve kell homogénnak tekinteni.2 Az ISIC Rev. 3. elhatárolásainak fő kritériumaként veszi figyelembe a társadalmi munkamegosztás szokásos fokát, tehát azt, hogy az országok többségében mely tevékenységek kombinációja tekinthető általánosnak. E kritérium helyes alkalmazása esetén a jellemző tevékenység ter- mékeinek és szolgáltatásainak túlnyomó részét a főtevékenységük alapján az adott ISIC- osztályba (négy számjeggyel jelölt kategóriába) sorolható gazdasági egységek hozzák létre.
Ez megfordítva is igaz: az idesorolható egységek kibocsátásának túlnyomó részét a jellemző tevékenység termékeinek és szolgáltatásainak kell képviselniük.
Első pillantásra ez elméleti fejtegetésnek tűnik, de az ezen alapuló döntések nagyon is ,,húsbavágók" lehetnek. így például a hazai felfogástól lényegesen eltérően vonja meg az ISIC Rev. 3. a gépjárművekkel kapcsolatosan a határvonalat a feldolgozóipar és a kereske- delem között, illetve a kereskedelmen belül is. Abból a tényből kiindulva, hogy az országok nagy többségében ugyanazok a gazdasági egységek foglalkoznak a gépjárművek nagy— és kiskereskedelmi értékesítésével, illetve autójavitással, alkatrész-árusitással és üzemanyag—
értékesítéssel, az ISIC Rev. 3. mindezeket összefogja a ,,59 Gépjárművek és motorkerékpárok értékesítése, karbantartása és javítása; gépjármű—üzemanyag kiskereskedelmi értékesítése"
című kategóriában. Ennek egyik következménye az, hogy bár elméletileg a kereskedelmi te- vékenység az áruk változatlan állapotú forgalmazását jelenti, itt a használati értéket módo- sító, illetve fenntartó javításra és karbantartásra is kiterjed (ami a hazai felfogás szerint ipari szolgáltatásnak tekintendő). A másik következmény az, hogy az ISIC Rev. 3. alapján nem lehet teljeskörűen elkülöníteni a nagykereskedelmi, illetve kiskereskedelmi tevékenysé- geket, mivel ezek az 50. divízióban vegyesen szerepelnek. A személyes használatú, illetve háztartási cikkek javítása esetében egyébként ugyanezt a megfontolást érvényesítik, így e te- vékenységek is a kiskereskedelmen belül jelentkeznek (526).
A kritériumok második csoportjába -— amelyeket főleg a kettő vagy három szám—
jeggyel jelölt szinteken érvényesítettek — az alábbi ismérvek tartoznak:
a) az előállított termékek és szolgáltatások jellege, b) az előállított termékek és szolgáltatások rendeltetése,
c) a termeléshez felhasznált alapanyag, illetve az alkalmazott technológia.
A termékek jellegén fizikai jellemzőik, feldolgozottságuk foka értendő. A rendeltetés szerinti megkülönböztetés pedig - az SNA felfogását követve — a beruházási, a termelő—
felhasználási és a végső fogyasztási célú tételek elkülönítését jelenti. Az ismérvek gyakorlati alkalmazásakor a bajok ott kezdődnek, hogy az egyes országokban az előbbi kritériumoknak esetenként más-más fontOSSágot tulajdonítanak. Az összehangolás legsúlyosabb vitái éppen akörül folytak, hogy az egyes ismérvek közül az adott osztályozási szinten melyik kapjon prioritást.
! Lásd: Nyitrai Ferencné dr.—dr. Szilágyi György: Az ágazati osztályozás nemzetközi egységesítése. Statisztikai Szemle. 1967. évi 12. sz. 1241—1258. old., illetve dr. Drechsler LászIó-Tűű Lászlóné dr.: A termékek és szolgáltatások csopor- tosításának általános módszertani kérdései. Statisztikai Szemle. 1972. évi 3. sz. 251—262. old.
OSZTÁLYOZÁ SOK 5 7 5
Bár a sok egyedi mérlegelésű eset alapján igen nehéz általánosítani, visszatekintve úgy tűnik, hogy a rendeltetési elv érvényesítése most nagyobb hangsúlyt kapott, mint a korábbiak- ban. Tipikus példa erre, hogy az ISIC Rev. 2. a bútorgyártást (322) még gyakorlatilag a ,,Fafeldolgozás" részeként kezelte, kizárva köréből a fémbútorokat. Az ISIC Rev. 3. viszont
— a rendeltetési elvnek megfelelően — ,,361 Bútorgyártás" csoportot hozott létre, amelybe a fából, fémből, műanyagból gyártott vagy egyéb növényi alapanyagból fonással készített, továbbá az alapanyagok kombinálásával előállított bútorok egyaránt beletartoznak. Egyéb- ként hasonló felfogás érvényesül a 36. divízió további osztályai: vagyis az ékszerek, hangsze- rek, sportszerek, játékok gyártása esetében is. A szolgáltatási szférában analóg eljárásnak tekinthető a ,,Közlekedés" területén a ,,Menetrendszerű (scheduled) közlekedés" elkülöní- tése vagy a pénzügyi tevékenységek belső bontása (a pénzügyi lízing, a hitelezési tevékenység stb. kiemelése).
A különböző célú osztályozások együttes használatát a múltban az is nehezítette, hogy a hasonló mélységű bontások jelölésére az osztályozási rendszerek más—más elnevezéseket alkalmaztak. Az ebből származó zavarok elkerülése végett az összehangolás erre a technikai kérdésre is kiterjedt. A jövőben az ISIC első négy szintjén a következő kategóriamegnevezé- sekre3 térnek át:
osztályozási kategória (tabulation category) ... egyjegyű betűjel, divízió (division) ... kétjegyű kódszám, csoport (group) ... háromjegyű kódszám, osztály (class) ... négyjegyű kódszám.
Meg kell jegyezni, hogy a fenti egységesített elnevezések kiválasztásánál a SITC-kategó—
rianevek bizonyos elsőbbséget élveztek, mivel az 1988-tól hatályba lépett SITC Rev. 3.
megnevezéseit visszamenőleg már nem lehetett módosítani.
A felülvizsgálatkor szükségesnek ítélt fejlesztések végrehajtását több területen csaknem lehetetlenné tette az ISIC decimális rendszerű, zárt struktúrája. Már korábban is arányta- lanságokhoz vezetett, hogy minden osztályozási szinten maximum 9 részletező tétel kialakí- tására volt lehetőség. Ez főleg a feldolgozóiparban és a szolgáltatási szféra 9. főosztályában túlságosan szoros korlátnak bizonyult, míg például az építőiparban a rendelkezésre álló pozíciókat sem lehetett kihasználni.
A problémák feloldására végül ún. alfa-numerikus, azaz betű—szám kombinációt tar- talmazó új kódrendszer kerül bevezetésre. Ebben megszűnik az egyszámjegyű kategóriák numerikus kódjainak csoportosító funkciója. A legmagasabb szintű numerikus kódot a kétszámjegyű kategóriák (divíziók) kapják. Ezek — meghatározott algoritmuson alapuló - összevonásával képezhető a gazdaság 17 legfontosabbnak ítélt ága, amelyet A-tól g-ig ter- jedő betűjelekkel látnak el. Ezek az ún. osztályozási kategóriák (tabulation categories).
Az alacsonyabb szinteken érvényben marad a decimális tagolás.
, A betűjelek tulajdonképpen nem részei az ISIC Rev. 3. kódrendszerének, de biztosítják,
* hagy a magasabb aggregátumokat egységes tartalommal képezzék. Természetesen minden mtálYozási kategóriát ki lehet fejezni a diviziók számai alapján is. Ezzel áthidalhatók azok ehézségekIS, amelyeket a nem latin betűs ábécét használó országokban az alfa- numerikus
' rendszer bevezetése okozhatna.
szerkezeti felépítés előnyeit kihasználva az ISIC Rev. 3. lényegesen fejleszti a te- k csoportosítását. Ennek eredményeként a kétszámjegyes kategóriák száma fa, a háromszámjegyeseké 72—ről 159-re, míg a négyszámjegyeseké 159—ről 292-re
sorrendben 76,4, 120,8, illetve 83,6 százalékos növekedést jelent. A kategóriák száma
a feldúlgozóiparban és a szolgáltató szférában emelkedett. A tapasZtalatok szerint
ismeretes. a magyar gyakorlatban a tevékenységek egységes, 1—4 számjeggyel jelölt osztályozási fokomtainak intésére sorrendben a "népgazdasági ág", "ágazat", "alágazat", "szakágazat" megnevezések szolgálnak.
576 DR. DRBCHSLER LÁSZLÓ—TÚÚ LÁSZLÓNÉ DR.
a tevékenységek leggyorsabb differenciálódás-ára ezeken a területeken lehet a jövőben is számítani. Az ISIC régi és új struktúrájáról az 1. tábla nyújt áttekintést.
1. tábla Az ISIC Rev. 2., illetve Rev. 3. alapszerkezete
Kettő ! Három Négy
Kód Ágazat %%—
számjeggyel jelölt kategóriák száma
ISIC
Rev. 2. l
l Mezőgazdaság, vadászat, erdészet és halászat . . . 3 6 7 2 ' Bányászat és kőfejtés ... 4 4 8 3 Feldolgozóipar ... 9 28 81 _ 4, Villamosság, gáz és víz ... 2 2 4
5 Építőipar ... 1 1 1
6 Nagy- és kiskereskedelem, éttermek és szállodák 3 4 4 7 ' Szállítás, tárolás és hírközlés ... 2 5 13 8 Pénzintézetek, biztosítás, ingatlan és üzleti szol-
gáltatások ... 3 5 12 9 Közszolgáltatások, társadalmi és személyi szol—
, gáltatások ... 6 16 28 0 Kellőképpen meg nem határozott tevékenységek 1 l 1
Összesen 34 72 159
ISIC Rev. 3.
A Mezőgazdaság, vadászat és erdészet ... 2 6 9 B Halászat ... . ... . ... 1 1 1 C Bányászat és kőfejtés ... 5 10 12 D Feldolgozóipar ... 23 61 127 E Villamosenergia-, gáz- és vízellátás ... 2 4 4
? F Építőipar ... 1 5 5
G Nagy— és kiskereskedelem, gépjárművek, motor-
kerékpárok, valamint személyes használatú és _, , háztartási cikkek javítása ..., ... 3 17 29
H Szállodák és éttermek ... 1 2 2
I Közlekedés, tárolás és távközlés ... 5 10 17 J Pénzügyi közvetítés . . . ... 3 5 12 K Ingatlan, kölcsönzés és üzleti tevékenységek 5 17 31 L Közigazgatás és védelem, kötelező társadalombiz-
tosítás ... 1 3 8
M Oktatás ... 1 4 5
N Egészségügyi és szociális tevékenységek ... l 3 6 0 _ Egyéb közösségi, társadalmi és személyi szolgál-
tatási tevékenységek ... 4 9 22
P Magánháztartások alkalmazottakkal ... 1 1 l
, 9 Területen kívüli szervezetek és testületek ... l 1 1 Összesen 60
159 292
Az ISIC Rev. 3. csoportosításainak új vonásai
Az ISIC-csoportok számának jelentős növelése arra a felgyorsult specializálódási folya- ; matra kivánt reagálni, amely napjainkban világszerte jelentkezik, elsősorban a gazdaságng ? fejlett országokban.
E fejezetben elsősorban a lényegesebb, jellegzetesen új csoportosításokra hívjuk fel a ügyeknet. Ezen kívül ismertetünk néhány olyan témakörtls, amely különösen nagy vitákat váltott ki a tevékenységek összehangolási munkái során.
oszrÁLYozÁsox 577
A mezőgazdaság tevékenységi struktúrájáról az ISIC Rev. 2. alapján csak kevéssé differenciált képet lehetett alkotni. Ezért most — főleg az EGK tagországai — nyomatékosan igényelték, hogy az ISIC Rev. 3. teremtsen lehetőséget a növénytermelés vagy az állatte- nyésztés szakterületeire specializálódott gazdaságok elkülönített kezelésére. Ilyen önálló tevékenységi csoportnak lehet tekinteni a gabonafélék termelését, a zöldségek és kertészeti termékek termesztését, illetve a gyümölcs— vagy füszernövény-termesztést. Az állattenyészté- sen belül külön tevékenységi csoportba tartoznak a szarvasmarha-, juh-, kec5ke-, lótenyésztés és ezek termékei, illetve az egyéb élő állatok tenyésztése és az egyéb állati termékek. Ezek a részletes tagolások azonban problémát okoznak, főleg a fejlődő országokban, ahol a mező- gazdasági üzemek egyaránt foglalkoznak növénytermesztéssel és állattenyésztéssel. Végül csak a FAO ismételt állásfoglalása alapján lehetett olyan kompromisszumos megoldást el—
érni, hogy a szakosodott tevékenységek mellett szerepeljen egy ,,Növénytermesztés állatte- nyésztéssel együtt (mixed farming " megnevezésű kategória a komplex mezőgazdasági tevé- kenységet folytató gazdaságok céljaira.
A feldolgozóipart érintő egyik legvitatottabb kérdést az energiaszektor kezelése jelen- tette. Az EGK tevékenységi osztályozása (NACE) ugyanis önálló (egy számjeggyel jelölt) főosztályt biztosított az ,,Energia- és vízgazdálkodás" részére. E tevékenységek kiemelkedő fontosságára tekintettel, az EGK hasonlóképpen javasolta átalakítani az ISIC felépítését is.
Az ENSZ Statisztikai Bizottsága 23. ülésén ezt a módosítást — amely egyéb problémák mel- lett a ,,Kitermelőipar", illetve a ,,Feldolgozóipar" elhatárolási elvével is ellentétben állt — nem támogatta. Szükségesnek tartották viszont az összes főbb energiahordozót tartalmazó jegyzék kidolgozását és közzétételét az ISIC Rev. 3. függelékeként. Az egységes használat érdekében biztosítani kellett azt is, hogy a külön jegyzékben szereplő energiahordozók (lehetőleg divíziószinten) elkülönüljenek a tevékenységi osztályozásban.
Szintén ,,többmenetes" vitát váltott ki a kiadói tevékenység kezelése is. A piacgazdál—
kodást folytató országokban uralkodó felfogás szerint a könyv, újság, folyóirat stb. a kiadói tevékenység terméke, és így ez utóbbi is szállítható javakat előállító ágazat. Emellett a modern számítógépes technika behatolása teljesen átalakítja a hagyományOS nyomdaipari tevékeny- ség struktúráját. A fejlődés irányzatának megfelelően az ISIC Rev. 3.—ban a feldolgozóipar részeként a 22, divízió együtt fogja tartalmazni a nyomdaipari, illetve a kiadói tevékeny- ségeket és az egyéb információhordozók (recorded media) sokszorosítását. (Az egyéb in- formációhordózok sokszorosítását tartalmazó kategória azonban nem foglalhat magában kiadói jellegű tevékenységet.)
Olyan elképzelés is felmerült, hogy az információs tevékenységek körét is önálló jegy- zékben kell rögzíteni és közreadni az ISIC Rev. 3. függelékeként. A témára vonatkozó véle—
mények azonban annyira megoszlottak, hogy még megközelítően egységes álláspontot sem sikerült kialakítani.
Növekvő gazdasági fontosságára tekintettel új , önálló tevékenységcsoportként jelennek meg az ISIC Rev. 3.-ban a hulladék-visszanyeréssel (recycling) kapcsolatos tevékenységek.
Népgazdasági ág szerinti elhelyezésük azonban éles vitákat váltott ki. Az országok egy részé- ben ugyanis elsősorban a nagykereskedelmi egységek foglalkoznak a hulladékok gyűjtésével és másodszori feldolgozásra alkalmassá tételükkel. A gazdaságilag fejlett országokban vi- szont jelentős állóeszköz-beruházással létesülnek üzemek (például szállítóhajók szétbontá—
sára), amelyek lényeges átalakítási folyamatokat is végeznek. Az ENSZ Statisztikai Bizott—
ságának 1985. évi állásfoglalása szerint az átalakítással járó hulladék-visszanyerési tevékeny—
ségek a feldolgozóiparba sorolandók.
Az építőipart az ISIC Rev. 2. még egyetlen kategóriaként, részletezés nélkül tartalmazta.
A továbbfejlesztés eredményeként az új változat öt tevékenységi csoportot különböztet meg.
Ez lehetőséget ad egyebek mellett a fővállalkozásként végzett komplex építőipari tevékeny- ségek és a szak- és szerelőipari tevékenységek elkülönítésére.
37
578 , DR. DRECHSLER LÁSZLÓ—TÚÚ LÁSZLÓNÉ DR.
A szolgáltatási szférában főleg a nagy- és kiskereskedelem, a vendéglátás, az üzleti szolgáltatások, a közigazgatás, a társadalombiztositás és a szociális ellátás terén jelentkezett igény a tevékenységek részletesebb bontása iránt.
A nagy- és kiskereskedelemre vonatkozóan például széles körű vitát váltott ki, hogy a kereskedelmi tevékenységeket elsődlegesen az eladott áruk fajtája szerint vagy az értékesítési módok (önkiszolgálás, postai rendelés és szállítás stb.) kell-e csoportosítani. A gazdaságilag fejlett országok képviselői a második megoldást tartották előremutatónak, s vitatták a spe—
cializált és a nem specializált kereskedelem elkülönítésének indokoltságát is. A végső válto- zat a nagykereskedelmi tevékenységeket csak az eladott áruk fajtája szerint részletezi, a kis- kereskedelemben viszont külön csoport foglalja magában a nem bolti értékesítés tevékeny- ségeit is.
A közlekedés belső elhatárolásai szempontjából a Városi és elővárosi forgalmat lebo- nyolító vasutak kezelése okozott problémát. A leginkább érintett országok véleménye szerint ezeket -— alapvető funkciójukra tekintettel — nem a vasúti közlekedésbe, hanem az ,,Egyéb menetrendszerű, szárazföldi személyszállítás" kategóriába kell beleérteni (ahova a villamos—, trolibusz- stb. közlekedés is tartozik).
Mind felfogásban, mind tagolásban erősen módosult az ISIC Rev. 2.-ben ,,Pénzíntéze- tek" megnevezéssel szerepeltetett kategória tartalma. Az újonnan bevezetett ,,Pénzügyi közvetítés" (financial intermediation) megnevezés is arra kíván utalni, hogy a szokásos banki tevékenységek köre napjainkban lényegesen kiszélesült, és egyre gyakoribbá válnak az átfe- dések a hagyományos értelmezésű banki tevékenységek és például a biztosítótársaságok által nyújtott szolgáltatások között.
A kölcsönzési tevékenységekkel kapcsolatban az ISIC Rev. 3. következetesen érvénye—
siti azt az elvet, hogy a munkagépek vagy közlekedési eszközök kezelőszemélyzettel együttes kölcsönzése a megfelelő ágazat (például az építőipar vagy a közlekedés) tevékenységi körébe tartozik. Ugyanakkor egy divízióban foglalja össze a közlekedési eszközök, gépek és gépi berendezések kezelő nélküli kölcsönzését. Az elektronikus számítógépek vagy a személyes használatú, illetve háztartási cikkek kölcsönzése ugyancsak ebbe a divizióba tartozik.
Sok vitát váltott ki a ,,Számítógépekhez kapcsolódó tevékenységek" körének értelme- zése. A végső változat szerint a hardware- és a software-alkalmazásra vonatkozó tanács- adáson, a software-ellátáson és az adatfeldolgozási tevékenységen kívül ide tartozik az adatbanki tevékenység, továbbá az irodai, könyvelő- és elektronikus számítógépek karban- tartása és javítása is.
Az ISIC Rev. 2. által egy tételként kezelt ,,Oktatás"—on belül az új változat négy tevé- kenységi csoportot: ,,Alapfokú oktatás", ,,Középfokú oktatás", ,,Felsőfokú oktatás", vala—
mint ,,Felnőttoktatás és egyéb oktatás" különböztet meg. Ezenkívül a ,,Középfokú oktatás"-t megbontja az ,,Általános középfokú oktatás", illetve a ,,Műszaki és szakmai középfokú ok—
tatás" osztályaira.
Az ISIC Rev. 3.-hoz csatlakozó második függelék az ,,Idegenforgalommal kapcsolatos tevékenységek" körét lenne hivatott tisztázni. A jegyzék statisztikai célokra való alkalmas—
ságáról erősen megoszlott a szakértők véleménye. Megtartása mellett főleg azt hozták fel érvként, hogy ezek a tevékenységek számos fejlődő országban döntő fontosSágúak. A jegy- zék valójában csak arra utal, hogy mely ágazatokra gyakorol a turizmus lényeges hatást, de az idegenforgalom jelentősége ez alapján közvetlenül nem mérhető. '
A KÖZPONTI TERMÉKOSZTÁLYOZÁS (CPC)
A világszintű közgazdasági osztályozások családjának ez a legfiatalabb tagja. Mint már utaltunk rá, összekötő szerepet kell betöltenie a termelési és forgalmi szemléletű termék- osztályozások között, és alapul kell szolgálnia a komplex jellegű közgazdasági elemzésekhez.
OSZTÁLYOZÁSOK 579
Címében a termék szót az általános magyar szóhasználatnál tágabban kell értelmezni, mivel a kifejezetten dologi jellegű termékeken (szállítható javakon) kívül a végzett szolgál- tatásfajtákat is egységes rendszerbe foglalja. Emellett kiterjed a nem szállítható javakra:
az építőipari tevékenységek produktumaira is.
A CPC egységes keret minden olyan statisztika számára, amely termékek részletes adataival foglalkozik. Ezek egyaránt lehetnek termelésre, fogyasztásra, kül- és belkereske- delmi forgalomra, készletekre vagy beruházásokra vonatkozó adatok.
Az elképzelések szerint a CPC fokozatosan lép a már használatban levő nemzetközi termékosztályozások helyére. így például tervbe vették, hogy a külkereskedelmi forgalom adatait a jövőben a SITC mellett a CPC rendszerében is közzéteszik.
A CPC osztályozási elvei, szerkezete és kódrendszere
A CPC csoportosítási rendszere a termékek fizikai tulajdonságain alapul. A termékek esetében ez a szempont többnyire jól érvényesíthető volt, hiszen egybeesett az ,,építőkockák- ként" használt HS-tételek elhatárolásainál használt kritériummal.
A CPC általános csoportosítási elvei között első helyen szerepel a termékek és szolgál—
tatások rendeltetése (értve ezen, hogy beruházási, tennelőfelhasználási vagy végső fogyasztási célra történik-e előállításuk vagy forgalmazásuk). További megkülönböztetést tesz lehetővé az alkalmazott technológia, illetve a gyártáshozöfelhasznáh alapanyag osztályozási kritérium- ként való figyelembevétele.
Legfőbb szempontnak sok esetben mégis az bizonyult, hogy milyen a termelésben, a ke—
reskedelemben vagy akár a szolgáltatási szféra más területein azoknak a gazdasági szerve- zeteknek a szokásos kombinációja, amelyek a kérdéses termékeket vagy szolgáltatásokat főtevékenységük keretében kibocsátják.
A CPC—nek hierarchikus a felépítése és tisztán decimális a kódrendszere. A belső cso—
portositások struktúrája a következő részletező tételekből épül fel:
szekció (section) ... egyjegyű kódszám, divízió (division) ... kétjegyű kódszám, csoport (group) ... háromjegyű kódszám, osztály (class) ... négyjegyű kódszám, alosztály (subclass) ... ötjegyű kódszám.
A szekciók jelöléséhez az 1—9 számjegyen kívül a 0 számjegyet is felhasználták, de ezek mindegyike már csak kilenc divízíóra oszlik, és ugyancsak kilenc részre tagolódnak a további fokozatok kategóriái is.
A CPC ötjegyű kódszámainak számjegyei között nincs sem hézag, sem elválasztás, hogy elkerüljék az összetévesztés veszélyét a SITC kódszámaival, amelyek a harmadik számjegy után pontot tartalmaznak.
A CPC kialakításának korábbi szakaszában olyan javaslat is felmerült, hogy az első osztályozási fokon — az ISIC Rev. 3. végleges tervezetéhez hasonlóan — betűjelet alkalmazza- nak, s így legalább az első két szinten biztosítsák az egybeesést az ISIC tagolásával. Ezt az igényt azonban tudatosan nem akarták kielégiteni, hogy a CPC ne tűnjék pusztán az ISIC kiterjesztésének. A CPC ugyanis önálló osztályozás, nem csupán azoknak a termékeknek és Ezolgáltatásoknak a felsorolása, amelyeket jellemzően az adott gazdasági ágazat hoz létre.
A CPC részletes struktúráját, a tételek számát a 2. tábla mutatja be.
_A 2. tábla utolsó sorával kapcsolatban megjegyezzük, hogy a föld és az eszmei vagyon- részek szigorúan véve nem tartoznak a termékek és szolgáltatások közé, mivel kívül esnek az új érték létrehozásának folyamat'án.4 Az összehangolási munka utolsó fázisában merült fel
Lásd: dr. Bóday Erzsébet—dr. Drechsler László: Aszolgáltatások statisztikai vizsgálatának problémái. Statisztikai MG. 1988. évi 10. sz. 898—929. old.
37'
580 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ—TÚÚ LÁSZLÓNÉ on.
igény arra, hogy célszerűségi okokból a CPC biztosítson hivatkozási számot minden olyan kategória részére, amely belföldi vagy nemzetközi forgalom tárgya lehet, készletként (illetve vagyonként) szerepelhet.
Ugyanilyen megfontolás alapján: a üzetésí mérleggel (Balance of Payments of Interna- tional Monetary Fund — BOP) való kapcsolatteremtés érdekében csatlakozik a CPC-hez a jövedelmek és transzferek jegyzéke. A jegyzék tételeinek világos elkülönítése ('A' preíixum szerepeltetése minden tétel előtt) egyértelművé teszi, hogy ezek — az SNA felfogásának meg- felelően — nem tartoznak a termékek és szolgáltatások közé.
2. tábla
A Központi Termékosztályozás (CPC) alapszerkezete
Két ! Három [ Négy Öt
Kód ' Szekció
számjeggyel jelölt kategóriák száma
0 Mezőgazdasági, vadászati és halászati ter-
, mékek ... 4 17 64 79
1 Ercek és ásványok; villamos energia, gáz
és víz ... 8 16 ' 33 33
2 Élelmiszerek, italok és dohányáruk; texti—
liák, ruházati és bőrtermékek ... 9 45 185 238 3 Egyéb szállítható javak, a fémtermékek,
gépek és gépi berendezések kivételével 9 58 244 508 4 Fémtermékek, gépek és gépi berendezések 9 49 207 451
5 Építőipari munkák és építmények; föld. 3 14 62 91
6 Kereskedelmi szolgáltatások; szállodai és
éttermi szolgáltatások ... 4 l 1 32 1 32 7 Közlekedési, tárolási és távközlési szolgál—
tatások ... 5 20 54 86
8 üzleti szolgáltatások; mezőgazdasági, bá- nyászati és feldolgozóipari szolgáltatá-
sok ... 9 40 93 231
9 Közösségi, szociális és személyi szolgálta-
tások ... 9 22 61 117
Összesen ... 69 292 1035 1966 Ebből:
szállítható javak ... 39 185 733 1309
szolgáltatások ... 26 91 236 562
építőipari munkák, építmények 2 11 59 88
föld; eszmei vagyonrészek . . . 2 5 7 7
A termékek és szolgáltatások elhatárolása a CPC keretében
A CPC tartalmi körének kiterjesztésekor, vagyis a szolgáltatások produktumszemléletű osztályozási rendszerének kialakítása során egyre világosabbá vált, hogy számos területen erősen vitatható, hol kell a határvonalat meghúzni a termékelőállitó és a szolgáltatási szféra
között. '
A szolgáltatások számos jellemzőjükben különböznek a termékektől (például nem dologi jellegűek, s igy általában nem szállíthatók és nem tárolhatók). Jelenleg mégis úgy tűnt, nem alakítható ki egyetlen, kizárólagos kritérium, amely minden esetben meg tudná oldani a kö- vetkezetes elhatárolás problémáját. Számos olyan határeset fordul elő, amely megfelel a kritérium bizonyos elemeinek, de ellentmond más elemeknek.
Ezeket mérlegelve, a Közös Munkacsoport azt a gyakorlatias álláspontot fogadta el a munka meggyorsítása érdekében, hogy nem törekszik a szolgáltatások egzakt definíciójának rögzítésére. Ehelyett igyekszik minél sokrétűbb tapasztalati anyag feldolgozásával feltérké-
OSZTÁLYOZÁSOK 5 8 l
pezni a gazdaság és a társadalom által igényelt szolgáltatások lehetőleg teljes skáláját, s eze- ,ket rendszerezi a nemzetközi osztályozások szükségleteinek megfelelően.
Néhány területen azonban nem sikerült elméletileg is alátámasztható, egységes felfogás szerint eljárni. Például a javítások, karbantartások kezelése kapcsán fentebb már esett arról szó, hogy a gépjárművek, motorkerékpárok karbantartása és javítása, illetve a személyes használatú és háztartási cikkek javítása kereskedelmi szolgáltatásként jelentkezik.
A beruházási javaknak minősülő gépekkel kapcsolatban korábban egységes volt az a felfogás, hogy ezek karbantartása és javítása a megfelelő gyártó tevékenység produktumá—
nak tekintendő. Most viszont —— arra hivatkozva, hogy az irodagépek, elektronikus számító- gépek'karbantartását, javítását egyre gyakrabban erre szakosodott gazdasági egységek vég- zik —— e tételeket kiemelték a gyártó szférából, és a ,,84 Számítógépekhez kapcsolódó szolgál- tatások" diviziójába helyezték át. Ugyanakkor a díjazásos vagy szerződéses számitógép-ja- vítás a ,,88 Feldolgozóiparhoz kapcsolódó szolgáltatások" között jelentkezik.
Ismeretes, hogy a szolgáltatások általában közvetlen, megrendelői kapcsolatot tételez- nek fel az igénybe vevő és a szolgáltatást végző között. Ezért speciális határesetnek tekint- hetők az olyan szolgáltatási tevékenységek, amelyek produktumaként általános forgalomba kerülő termékek is keletkezhetnek. Ilyenek például a készen vásárolható software-termé- kek, sokszorosított fényképek. Itt sem sikerült teljesen egységes eljárást érvényesiteni. Az általános kereskedelmi forgalomba kerülő software-termékek önálló pozíciókénti szerepel- tetését (amelyet fontosságuk indokolttá tett) meghiúsította például, hogy a HS nem al- kalmazott ilyen megkülönböztetést.
Ezek az inkább csak illusztratív példák feltétlenül alátámasztják, hogy a határvonalak kijelölése — akár a termékgyártó és a szolgáltató szféra közötti, akár a szolgáltató szférán belüli elhatárolásokról legyen szó — konzekvens megoldásokat követel.
Egyelőre az is nehezíti a CPC gyakorlati használatát, hogy még nem volt elegendő idő részletes tartalmi magyarázatok kidolgozására a szolgáltatási szférában.
Az ENSZ Statisztikai Hivatala mindezekre tekintettel a CPC-t provizórikusan jóváha- gyandó anyagként terjesztette a Statisztikai Bizottság 1989. februári ülése elé, s ilyen minő- ségben is került elfogadásra. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy az országok minél szélesebb köré—
nek tapasztalatait, javaslatait is ügyelembe vegyék a CPC véglegesítésekor és a tartalmi ma- gyarázatok teljes körű kidolgozásakor.
A VILÁGSZINTÚ KÖZGAZDASÁGI OSZTÁLYOZÁSOK ÖSSZEFÚGGÉSEI És KAPCSOLATAI
A közgazdasági osztályozások integrált rendszerében az ISIC a rendszer tevékenységi oldalát alkotja, a CPC a termékek és szolgáltatások általános érvényű osztályozása, a SITC pedig speciális osztályozás a szállítható javak külkereskedelmi forgalmának céljaira. Hármuk között szoros belső kapcsolat áll fenn.
Nincs viszont közvetlen kapcsolat a ,,Kormányzati Funkciók Osztályozásáii-Val (Classiíication of the Functions of Government —- COFOG), a ,,Nemzetközi Szabvány Ok- tatási Osztályozás"—sal (Inernational Standard Classification of Education — ISCED), illetve a ,,Foglalkozások Nemzetközi Szabvány Osztályozásá"-val (International Standard Classification of Occupations - ISCO), mivel az említettek nem termékeket és szolgáltatáso—
kat csoportosítanak. A CPC kialakításakor azonban ezek is részletesen tanulmányozott
háttéranyagokként szolgáltak.
A CPC és az ISIC Rev. 3. kapcsolata
A CPC valamennyi alosztálya olyan termékek vagy szolgáltatások csoportosításait tar- _' talmazza, amelyeket elsődlegesen az ISIC egyik osztálya hoz létre. Abból a célból, hogy köz-
