Hivatkozások elemzése megtekintése

John Martyn Aslib

A m i k o r jelen felmérés kapcsán hivatkozásokról beszé­

lünk, ezalatt mindig a primer dokumentumokban megje­

lent és a tudományos munka szerves részét képező hivatkozásokat értjük. Nem tartoznak ide tehát a sze­

kunder d o k u m e n t á c i ó s forrásokban, referáló és i n d e x e l ő szolgáltatásokban, szakbibliográfiákban vagy a k ö n y v t á r i állományról készült j e g y z é k e k b e n k ö z r e a d o t t hivatkozá­

sok. A z alapvető különbség, hogy a primer dokumentu­

mokban szereplő h i v a t k o z á s közvetlen kapcsolatot te­

remt két d o k u m e n t u m — a h i v a t k o z ó és a hivatkozott — k ö z ö t t , m í g a szekunder forrásokban megjelenő hivatko­

zások csupán oly m é r t é k b e n k a p c s o l ó d n a k e g y m á s h o z , amennyire azt az indexelés mechanizmusa, választott rendszere lehetővé teszi.

Kétségtelen, hogy a könyvtári á l l o m á n y katalógusai­

nak vizsgálata a h i v a t k o z á s o k elemzéséhez hasonló érté­

kes információkkal szolgálhat és ha a k ö n y v t á r a k n y i l ­ vántartják az olvasóik által k i k é r t , k ö l c s ö n z ö t t vagy elolvasott dokumentumokat és ezeket a nyilvántartáso­

kat o l y m é r t é k b e n dolgozzák fel, hogy teljes és hiteles jegyzékét adják a kölcsönzött, illetve olvasott müveknek, akkor az e r e d m é n y k é n t kapott adatok elemzés céljára éppen úgy felhasználhatók, mint a primer dokumentu­

mok hivatkozásai.

A hivatkozás-elemzések — mai formájukban — általá­

ban a rendszerezést szolgálják A r e n d s z e r e z e n d ő tárgyak lehetnek f o l y ó i r a t o k , folyóiratcikkek, cikkek szerzői vagy akár testületek, melyeknek a szerzők m u n k a t á r s a i . A rendszerezés formája lehet lineáris, amikor az adatokat m e g h a t á r o z o t t szempontok szerinti rendben sorolják fel (pl. i d ő szerint a dokumentumok avulásának vizsgálatá­

nál) vagy több dimenziós, amikor az adatok h á l ó z a t t á f o n ó d n a k össze. A z elemzés e r e d m é n y é n e k közreadási formája elsősorban a h i v a t k o z ó és a hivatkozott doku­

mentumok k ö z ö t t i kapcsolat jellegétől függ.

* A Journal of Documentation, 31. köt. 4. sz. 1975. 290-297.

oldalain megjelent cikk teljes szövege a Journal of Docu­

mentation szerkesztőségének hozzájárulásával.

WEINSTOCK [ 1 ] megjegyzése szerint a t u d o m á n y o k t e r ü l e t é n é l ő h a g y o m á n y megköveteli, hogy amikor egy neves t u d ó s , k u t a t ó vagy műszaki szakember közreadja e r e d m é n y e i t , h i v a t k o z z é k a tárgyával kapcsolatban ko­

rábban megjelent cikkekre, t a n u l m á n y o k r a . A hivatkozá­

sok leggyakoribb okai a következők:

az ú t t ö r ő e l ő d ö k n e k kijáró tisztelet kifejezése;

az ismertetett munka h i t e l é n e k igazolása;

m ó d s z e r e k , eszközök stb. azonosítása;

a t á r g y k ö r szélesebb k ö r ű megismerésének elősegítése;

a szerző saját m u n k á j á n a k korrekciója;

mások m u n k á j á n a k korrekciója;

korábbi művek bírálata;

igények indokolása;

figyelem felhívása készülő m u n k á k r a ;

figyelem felhívása kellően fel nem t á r t , kevéssé ismert m ü v e k r e ;

adatok, t é n y e k hitelesítése;

valamely elméletet, gondolatot, fogalmat tárgyaló erede­

t i k ö z l e m é n y azonosítása;

a felfedezőjéről elnevezett jelenséget, fogalmat (Hodgkin-kór, P a r e t o - t ö r v é n y ) leíró eredeti közle­

m é n y azonosítása;

m á s o k munkája vagy gondolatai helyességének vitatása;

mások elsőbbségi j o g á n a k elvitatása.

A felsorolás nem teljes. Azt azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy a hivatkozott k ö z l e m é n y r ő l a h i v a t k o z ó szerző nyilvánvalóan hallott, azt saját k ö z l e m é n y é n e k tárgya s z e m p o n t j á b ó l relevánsnak tartja, esetleg egy átvett adat vagy gondolat miatt hivatkozásra érdemesnek itéli. A hivatkozott mű a későbbi á t n é z é s k o r gyakran valóban relevánsnak bizonyul, ez azonban abból a puszta t é n y b ő l , hogy a bibliográfiai felsorolásban szerepel, m é g nem k ö v e t k e z i k teljes bizonyos Sággal. Valamilyen kap­

csolat a h i v a t k o z ó és a hivatkozott mű k ö z ö t t természe­

tesen feltétlenül fennáll, de ennek foka és m é r t é k e meglehetősen ingadozó.

A h i v a t k o z á s o k mennyiségileg előfordulási gyakorisá­

guk alapján mérhetők. N é m e l y célra ez kielégítő m é r c e

lehet. N e m szabad azonban elfeledkezni a i r ó l , hogy a hivatkozások csupán a szerzők k ö z l e m é n y e i b e n jelennek meg, a szerzők viszont csak aránylag kis csoportját alkotják a k u t a t ó k és m ű s z a k i szakemberek széles k ö r é n e k . A hivatkozások számlálása kettéosztja a poten­

ciálisan hivatkozásra é r d e m e s dokumentumok egész tö­

megét, egyrészt azokra, melyek igazolhatóan hasznára voltak szerzők m u n k á j á n a k , másrészt azokra, melyek hasznáról nincs ilyen nyilvánvaló b i z o n y í t é k . Ez pedig még k o r á n t s e m jelenti azt, hogy a dokumentumoknak ez a második csoportja teljesen haszontalan lenne.

Természetes k ö v e t k e z t e t é s , hogy a jelenleg leggyak­

rabban hivatkozott dokumentumok a jövőben is azok maradnak. Így egy hozzávetőleges hivatkozás-számlálás alapja lehel a megrendelendő folyóiratok kiválasztásá­

nak. A z ilyen hozzávetőleges számlálás azonban alapos revízióra szorul, ha azt akarjuk, hogy t ö b b legyen egyszerű becslésnél.

Azt a felfogást, mely szerint a hivatkozás-mérés mintegy k ö z v e t e t t módja a használat m é r é s é n e k , sokan vitatják. A nehézséget általában a használat fogalmának pontos meghatározása okozza. Egyáltalában nem biztos, hogy a hivatkozások gyakorisága megegyezik az olvasók vagy a kölcsönzések számával kifejezett használati érték­

kel. A kölcsönzés még nem jelent valóban olvasást és a legtöbb elolvasott műre nem történik hivatkozás. Annak az általános felfogásnak k ö v e t k e z t é b e n , mely szerint jobbnak tartják az új jelenséget, vagy felfedezést elsőnek közlő forrásra való hivatkozást, mint az információt másodkézből közlő dokumentumot, a hivatkozások az új ismereteket publikáló folyóiratok és monográfiák irányá­

ba hajlanak el. Ez nem jelenti az ismereteket t o v á b b terjesztő népszerűsítő f o l y ó i r a t o k lebecsülését, csupán annak megállapítását, hogy az új ismeretek hivatkozása­

ikkal főleg az eredeti forrásokhoz k a p c s o l ó d n a k . Ezek szerint pedig egy hivatkozás gyakorisága bizonyos érte­

temben arra is utal. milyen mértékben járul hozzá a hivatkozott dokumentum az ismeretek továbbfejlesztésé­

hez. A gyakoriság mérésénél azonban figyelembe kell venni az adott szakterületet is. Egy szűkebb é s egy szélesebb szakterületet összehasonlítva azt látjuk, hogy a hivatkozások valószínűségét egy s z ű k e b b szakterületen található kevesebb szerző természetesen c s ö k k e n t i , ugyanakkor a hivatkozásra é r d e m e s dokumentumok kisebb száma viszont növeli. A hivatkozás gyakoriságát m u t a t ó grafikon arányaiban esetleg hasonló lesz m i n d k é t t e r ü l e t e n , de a s z á m o k b a n kifejezett é r t é k a szélesebb szakterületen feltétlenül nagyobb lesz. A h o l a hivatkozá­

sok gyakorisága eltér az átlagtól, az az újonnan feltárt szakterület. I t t a potenciális szerzők száma nagy lehet, de a hivatkozásra é r d e m e s d o k u m e n t u m o k é viszont még kicsi, ú g y h o g y az egy-egy dokumentumra való hivatko­

zás valószínűsége aránylag nagy.

B E R T R A M [2\ szerint a hivatkozások mennyisége aszerint is változik, hogy a cikknek melyik részében

fordulnak elő. Minden t u d o m á n y o s cikknek általában van bevezetése, az alkalmazott módszert leíró részlete, eredmény-összegezése é s az e r e d m é n y j e l e n t ő s é g é n e k méltatása. A bevezetés feladata, hogy kapcsolatot te­

remtsen a t é m á b a n k o r á b b a n végzett m u n k á k k a l , vizsgá­

latokkal. A z i t t jelzett hivatkozások rendszerint ezekre az összefüggésekre utalnak és gyakori az effajta indítás:

„ . . .A tárgyban k o r á b b a n végzett vizsgálatok ( h l : 1 - 1 4 ) . . , " A z alkalmazott m ó d s z e r t ismertető részlet­

ben a h i v a t k o z á s o k természetesen módszereket leiró részletre hivatkoznak és mivel a m ó d s z e r e k gyakran t ö b b szakterületen is a l k a l m a z h a t ó k ( p l . a statisztikai módsze­

rek csaknem minden olyan t e r ü l e t e n érvényesek, ahol számszerű adatokkal foglalkoznak), nem meglepő, hogy a m ó d s z e r e k e t leíró dokumentumokra t ö r t é n i k a legtöbb hivatkozás. A z e r e d m é n y e k e t összefoglaló részben hivat­

kozást alig találunk, az e r e d m é n y e k e t m é l t a t ó , következ­

tetéseket közlő részben általában olyan dokumentumo­

kat idéznek, melyek megerősítik vagy vitatják a k ö z ö l t e r e d m é n y t .

B E R T R A M ezzel kapcsolatban azt is megfigyelte, hogy a bevezetésben t a l á l h a t ó hivatkozások általában a hivatkozott k ö z l e m é n y egészére vonatkoznak, a kísérle­

teket, m ó d s z e r e k e t leíró részletek a k o r á b b i közlemé­

nyek egy-egy részletére hivatkoznak, míg az összegezés­

ben és k ö v e t k e z t e t é s e k b e n t ö b b n y i r e csak mondatokat, kisebb szakaszokat idéznek.

F e n t i e k b ő l következik, hogy a hivatkozás-gyűjtemé­

nyek - mint amilyenek például a Science Citation Indexben (továbbiakban SCI) t a l á l h a t ó k - olyan adatok­

ból állnak, melyek csak külső formájukat tekintve egyformák, tartalmuk szerint különböző csoportokba tartoznak E csoportok m i n d e g y i k é n e k m á s a célja é s jelentősége. Ez a megfigyelés összhangban van a hivatko­

zások okainak e l ő b b idézett WEINSTOCK féle felsorolá­

sával, de hozzá kell t e n n ü n k , hogy egy-egy adat rendsze­

rint t ö b b csoportba is tartozik, ami kissé b o n y o l u l t a b b á teszi a dolgot. N é m e l y célból - p l . a t u d o m á n y o s m u n k á t befolyásoló szakirodalom kutatásánál - a cso­

portokat összességükben vizsgálják, de h a t á s u k jellegé­

nek elemzésénél már az egyes csoportokat k ü l ö n - k ü l ö n kell figyelembe venni. Nincs viszont sok gyakorlati jelentősége annak a LIPETZ | 3 ] által tett javaslatnak, mely szerint a jellegét kifejező kóddal kell ellátni minden hivatkozási adatot. G A R F I E L D [ 4 ] r á m u t a t o t t arra, hogy a hivatkozások gyakorisága mércéje a kutatási tevékenységnek, illetve az azzal kapcsolatos k o m m u n i k á ­ ciónak, de egy k u t a t ó munkájával kapcsolatos hivatkozá­

sok száma Önmagában m é g nem mércéje e munka jelentőségének. Mint ahogy egy nomogram egyetlen skálájának Önmagában semmi jelentősége nincs és az csak a többivel e g y ü t t h a s z n á l h a t ó , a hivatkozások száma is csupán egyetlen tényező, mely csak egyéb adatokkal összevetve adhat hasznos és értelmes tájékoztatást, főleg akkor, ha a felmérésben a minőségi t é n y e z ő n e k is fontos szerepe van.

A hivatkozás-elemzésekre az SCI megjelenése serken­

t ő e n hatott. Ezek az elemzések azonban kezdetben csupán egyszerű hivatkozás-számlálásra k o r l á t o z ó d t a k . A cél a f o l y ó i r a t o k n a k fontosságuk és hasznosságuk szem­

p o n t j á b ó l t ö r t é n ő rangsorolása, az egyes s z a k t e r ü l e t e k torzs-folyóiratainak megállapítása volt a k ö n y v t á r i mun­

ka támogatása é r d e k é b e n . A hivatkozások emberi erővel t ö r t é n ő számlálásának egyhangú és fáradságos munkája a hivatkozási forrásként figyelembe vett folyóiratok mennyiségét erősen k o r l á t o z t a . Ez viszont kétségessé tette a nyert adatok é r t é k é t , mivel azt a f o l y ó i r a t o k kiválasztása nagy m é r t é k b e n befolyásolta. A z igényes szakember számára csak a teljes folyóirat-anyag vizsgala­

ta alapján nyert eredmény lenne mérvadó. A gyakorlat­

ban azonban az SCI-ben feltárt 2443 folyóirat hatalmas mennyisége, széles k ö r ű nyelvi, országonkénti és szakte­

rületi megoszlása a teljességre törekvő felméréseket egyre n e h e z e b b é teszi.

A z SCI megjelenését megelőző t a n u l m á n y o k k ö z ü l a legjelentősebb BROWN-é [ 5 ] . Célja annak megállapítása, milyen k ö v e t k e z t e t é s e k és tanulságok v o n h a t ó k le a k ü l ö n b ö z ő s z a k t e r ü l e t e k e n leggyakrabban idézett perio- d i k u m o k j e g y z é k é n e k vizsgálatából és hogy egy ilyen vizsgálat e r e d m é n y e k é n t h a t é k o n y a b b á válnak-e a k ö n y v t á r a k használóik számára. Ez a gondos m u n k á v a l készült t a n u l m á n y a hivatkozás-elemzésekkel foglalko­

zók számára ma is hasznos; nem a k é t évtizeddel e z e l ő t t i á l l a p o t n a k megfelelően összeállított j e g y z é k e teszi azzá, sem m ó d s z e r e , mely nem állt m á s b ó l , mint a hivatkozá­

sok puszta számlálásából, hanem magyarázatai és követ­

keztetései érdekesek. T ö b b e k k ö z ö t t megjegyzi, hogy míg a hivatkozás-számlálás tényadatokkal szolgál, az ezekhez fűzött magyarázatok, levont következtetések szükségszerűen szubjektívek. A k i már maga is küszkö­

d ö t t h a s o n l ó p r o b l é m á k k a l , az teljesen megérti a hivat­

kozás gyűjtés technikai nehézségeiről szóló szakaszt, mely azzal a panasszal k e z d ő d i k , hogy a szakemberek mennyi nehézséget okoznak azzal, hogy a rövidítésekkel meg nem felelő m ó d o n b á n n a k .

Meg kell említeni még két további t a n u l m á n y t , mely részben előfutára az SCI megjelenése u t á n végzett m u n k á n a k . RAISIG-é [ 6 ] azért é r d e k e s , mert a hivatko­

zási adatok szerepét vitatja a tudományos folyóiratok értékelésénél. Véleménye szerint az egy folyóiratra t ö r t é n t h i v a t k o z á s o k számát a folyóiratban megjelenő cikkek átlagos számával arányba kell hozni. Olyan folyóiratok, melyek sok rövid cikket k ö z ö l n e k — mint pl. a Nature — úgy t ű n n e k , mintha jóval t ö b b e t idéznék Őket, mint a lényegesen kevesebb cikket közlő lapokat.

Ennek az aránytalanságnak a kiküszöbölésére RAIS1G olyan index alkalmazását javasolta, melyet úgy kapunk, hogy a hivatkozott cikkek számát elosztjuk a megjelent cikkek számával. Lényegében ez az a hatékonysági tényező, melyet k é s ő b b t ö b b e n is felhasználtak [ 7 , 8 ] . R A I S I G azonban a t ö b b i szerzővel e l l e n t é t b e n , a t ö b b ­ szörös hivatkozást is figyelembe vette [ 9 ] ,

WESTBROOK-é [ 1 0 ] a másik fontos t a n u l m á n y , amely­

ben a hivatkozásokat a jelentős kutatások azonosítására használta fel ő is felhasználta a hivatkozások és megje­

lent cikkek viszonyszámát a kerámia t e r ü l e t é n folyó j e l e n t ő s munka z ö m é t végző i n t é z m é n y e k felmérésénél.

A m i k o r az SCI 1963-ban megjelent, felsorolta 1961- ben megjelent 613 folyóirat valamennyi c i k k é t az azokra t ö r t é n t hivatkozásokkal e g y ü t t . Rendszerezése könnyen áttekinthetővé tette a hivatkozó és a hivatkozott cikke­

ket. Így lehetővé vált a h i v a t k o z á s o k l á n c o l a t á n a k követése időben előre és visszafelé, valamint azoknak a cikkeknek á t t e k i n t é s e , melyek valószínűleg h a s o n l ó t á r g y k ö r b e n készültek, mert egy vagy t ö b b k ö z ö s hivat­

k o z á s u k van. A z SCI b u z d í t ó a n és s e r k e n t ő e n hatott (ami t ö b b , mint amit a l e g t ö b b i n d e x r ő l el lehet mondani), mert amellett, hogy a szakirodalom szerkeze­

te megközelítésének újszerű módját jelentette, lehetővé tette összegyűjtött adatainak felhasználását arra, hogy magáról a szakirodalomról is megtudjunk egyet-mást:

megismerjük összefüggéseit és felhasználhatóságát. Nem­

rég felfigyeltek arra is, hogy adatai hozzájárulnak a t u d o m á n y o s tevékenység m é r c é j é n e k kialakításához.

Az adatok ilyen nagy mennyisége m á r ö n m a g á b a n kihívást jelent, mert további feldolgozásra, elemzésre ö s z t ö n ö z . Így az SCI megjelenését k ö v e t ő n é h á n y évben számos hivatkozás-elemzést végeztek, és e g y i d ő b e n úgy t ű n t , hogy a hivatkozás-számlálás elfoglalta a biblio­

gráfia-készítés helyét a lelkes d i á k o k gyakorlati foglalko­

zásaiban is.

A kezdeti elemzések csupán a folyóiratoknak a hivatkozások alapján tőrtént rangsorolásából álltak és egyrészt általánosságban kívánták bizonyítani a szakiro­

dalom jelentőségét a t u d o m á n y b a n , másrészt arra szol­

gáltak, hogy megállapítsák egyes folyóirat-csoport ok szerepét a k ü l ö n b ö z ő s z a k t e r ü l e t e k e n . A cél általában a könyvtárak beszerzési politikájának kidolgozása volt. A z effajta leíró vizsgálatokat m i n d m á i g folytatják, csupán a k u t a t á s t e r ü l e t e terjedt k i a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k és műszaki t u d o m á n y o k mellett a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k ­ ra is. Így pl. B A U G H M A N [ 1 1 ] és a Bathi Egyetemi Könyvtár [ 1 2 ] a szociológia irodalmának vizsgálata során megállapította, hogy egy t á r s a d a l o m t u d o m á n y i k ö n y v t á r leggyakrabban használt szociológiai folyóiratainak jegy­

zéke j ó l egyezik a hivatkozás-számlálás szerint a legtöb­

bet idézett szociológiai f o l y ó i r a t o k r ó l összeállított jegy­

zékkel, a hivatkozás-elemzés tehát a folyóirat-beszerzés kiváló segédeszköze.

Röviddel az SCI első k ö t e t e i n e k megjelenése u t á n t a n u l m á n y o k jelentek meg, melyek a h i v a t k o z á s o k a t arra használták, hogy felmérjék az egyes f o l y ó i r a t - c s o p o r t o k vagy szerző-csoportok kapcsolatait és e kapcsolatok alapján összefüggéseket tárjanak fel egyes tudományterü­

leteken belül, illetve azok k ö z ö t t . Vagyis, amit eredetileg a szakirodalom j o b b megismerését szolgáló információs eszköznek szántak, azt történeti-szociológiai célokra h a s z n o s í t o t t á k . A z e t í p u s b ó l i t t e m l í t e n d ő n é h á n y

t a n u l m á n y t ú g y válogattuk Össze, hogy a hivatkozás­

elemzések mindegyik típusára szolgálhassunk példával.

Az első ezek közül csupán az SCI első évfolyamában k ö z r e a d o t t 1961 évi adatokra terjedt k i , ezért főleg a cikkek hivatkozási gyakoriságának és a hivatkozások időbeli megoszlásának vizsgálatán alapult, PRICE [ 1 3 ] felveti a hivatkozási adatok felhasználási lehetőségét a kurrens irodalom topográfiájának leírására. Ehhez össze kell állítani a hivatkozások összefüggő h á l ó z a t a i t , melyek mindegyike egy-egy speciális kutatási t e r ü l e t n e k felel meg. Véleménye szerint a hivatkozás-elemzéssel elkülö­

níthető egymástól a tudomány élvonalát képező kutatási front és az egyéb, rendszerszervező stb. tudományos

munka. PRICE t ö b b cikkében is visszatér erre a kérdésre és javasolja egy m u t a t ó s z á m (a róla elnevezett PRICE- indexj bevezetését, amely az utolsó 5 év szakirodalmára t ö r t é n t hivatkozások arányát mutatja az összes hivatko­

zásokhoz mérve [ 1 4 ] . Szerinte az említett m u t a t ó s z á m alapján kialakult rangsor igen j ó l összevág azzal, amit h a s o n l ó rangsorolásban - a skálán lefelé haladva — k e m é n y t u d o m á n y n a k , lágy t u d o m á n y n a k és nem-tudo­

m á n y n a k nevezünk. PRICE idézett két cikke csupán a hivatkozások gyakoriságát és a hivatkozott dokumentu­

mok időbeli megoszlását használja fel, tehát elemzési eszközei igen egyszerűek, eredményeinek magyarázata viszont bonyolultan kifinomult. PRICE modellje alapján M A C R A E [15] matematikai eljárást b o c s á t o t t k ö z r e .

G A R F I E L D , SHER és T O R P I E kimutatta [ 1 6 ] , hogy a hivatkozások láncolata, vagyis az összefüggéseknek az a feltérképezése, amelynek során az alap-cikkből kiindulva, a h i v a t k o z ó cikkhez é r ü n k , majd - a kapcsola­

tot követve - a h i v a t k o z ó r a , h i v a t k o z ó h o z és így t o v á b b (A-t idézi B, Őt idézi C és D . . . ) , a t u d o m á n y t e r ü l e t e k pontos t ö r t é n e t i leírásának szükséges és értékes eszköze.

Módszerük az volt, hogy Összehasonlították egy adott tudományos felfedezés és a hozzá vezető üt adatait a kutatás során készült cikkekben található hivatkozások láncolatával A z eseménylánc és a hivatkozási lánc igen jól megegyezett. Meg kell jegyezni, hogy a szerzők nem a t u d o m á n y t e r ü l e t e k fejlődésének vizsgálatára alkalma­

sabb eszközöket kívánják a hivatkozás-elemzéssel pótol­

n i , ezt értékes kiegészítő m ó d s z e m e k tekintik, mint ahogy BROWN is csupán a folyóiratbeszerzési politika kialakítás segédeszközének ismerte el a hivatkozás-elem­

zést.

Fejtegetésünk tárgya hivatkozás-elemzés technikája, mely lényegében a hivatkozások számlálásából és feltér­

képezéséből, a közös és többszörös hivatkozások felmé­

réséből áll Nem tartozik tehát szorosan ide a hivatko­

zás-elemzések felhasználása, de mégis meg kell említe­

n ü n k egy-két t a n u l m á n y t , hogy fogalmat alkothassunk a módszer gyakorlati alkalmazásáról I t t kell megemlíteni két szociológus, C O L E . J . és C O L E , S . [ 1 7 , 1 8 ] munká­

ját, ő k n a g y m é r t é k b e n felhasználták a hivatkozás-elem­

zést tudományszociológiai k u t a t á s a i k során. Megvizsgál­

ták azt a n é z e t e t [ 1 7 ] , amely szerint „a kísérleti

t u d o m á n y o k n a g y m é r t é k b e n m e g d ö b b e n t ő e n középsze­

rű vagy a középszerűnél is alacsonyabb szintű emberek munkájának k ö s z ö n h e t i f e j l ő d é s é t . . . A t u d ó s o k többsé­

ge k ö z r e m ű k ö d i k a t u d o m á n y általános fejlődésében"

[ 1 9 ] . K ö v e t k e z t e t é s e i k b e n részletesen kifejtik, hogy ez a hipotézis — legalábbis a fizikában — tarthatatlan. Ellen­

kezőleg, a fizikusok egy viszonylag kis csoportjának munkája képezi a j ö v ő fizikai felfedezéseinek alapját.

Más m u n k á j u k b a n a szerzők a t u d o m á n y társadalmi rétegződésének rendszerét vizsgálják, azt a társadalmi folyamatot, amelyben a t u d ó s egyéni értékelése t ö r t é n i k . Céljuk annak kiderítése, miért emelkedik némely t u d ó s gyorsan magas t u d o m á n y o s rangra és miért maradnak mások a h á t t é r b e n . Vizsgálataikhoz nagymértékben fel­

használtak hivatkozás-elemzéseket, főleg egyszerű hivat­

kozási kapcsolatokat és gyakoriságokat.

További példák t a l á l h a t ó k MEADOWS-nál [ 2 0 ] , ha­

sonló jellegű hivatkozás-mérések figyelemre m é l t ó tár­

gyalásával e g y ü t t . L I N E [ 2 1 , 22) a hivatkozások gyakori­

ságának időbeli megoszlását a fizikai és szociológiai irodalom avulásának vizsgálatára h a s z n á l t a ; SAND1SON- nal közösen [23] bírálta az avulásnak a hivatkozásokkal történő mérését.

CARPENTER és N A R I N [25] csoportos elemzéssel vizsgálta a folyóiratok kölcsönös hivatkozásait. Céljuk a folyóiratoknak t u d o m á n y á g a k n á l m é l y e b b osztályozása volt. Eljárásuk helyességét az e r e d m é n y k é n t kapott, a t u d o m á n y o k osztályozását k ö v e t ő csoportok teljes mér­

t é k b e n igazolták. Ezzel egyúttal a speciális p r o b l é m a megoldására alkalmazott hivatkozás-számlálás ellenőrzé­

sének szemléltető példájával is szolgáltak, mert ez a próba értelmes és hiteles e r e d m é n y r e vezetett. A hivat­

kozás-elemzés e r e d m é n y e i b ő l levont k ö v e t k e z t e t é s e k ugyanis gyakran szubjektivek és elsősorban a hivatkozás jellegéből és jelentőségétől vagy a választott módszer adottságaitól függő intuitív ítéletekhez vezet. E s e t e n k é n t természetesen lehetségesek világos, egyértelmű magyará­

zatokat h o z ó e r e d m é n y e k is. Mindig m e g n y u g t a t ó , ha a szakember kijelentheti, kísérlete minden elmélettől füg­

getlenül a gyakorlatban jól bevált.

A bibliográfiai párosítást elsősorban információkere­

sési problémák megoldására alkalmazták. Eltekintve at­

tól, hogy a párosítások a hivatkozási h á l ó z a t o k kidolgo­

zása során szükségesek, a párosítást m á s t e r ü l e t e n nem­

igen alkalmazzák. Elméletét és gyakorlati alkalmazását WEINBERG [ 2 4 ] részletesen leírta, ezért ismertetésére itt nincs szükség.

Az együttes hivatkozást, vagyis annak gyakoriságát, amikor két dokumentumot e g y ü t t e s e n idéznek, S M A L L [25] és M A R S A K O V A [ 2 6 ] tartja fontos t é n y e z ő n e k mind az információkeresés, mind a t u d o m á n y szerkeze­

t é n e k vizsgálata s z e m p o n t j á b ó l . Alkalmazásáról beszá­

mol a szakirodalom [27, 2 8 ] . A z e g y ü t t e s hivatkozás érdekes kapcsolat, mivel — egyéb hivatkozási m é r c é k t ő l eltérően — nemcsak az értéke változik állandóan, de új t u d o m á n y o s felfedezésekkel, illetve azok szakirodalmi

megjelenésével e g y ü t t , a szerkezete is. Az e g y ü t t e s h i v a t k o z á s o k száma n ő , amint az új szerzők felismerik egyes cikkek k ö z ö t t a kapcsolatot és azokat egyszerre idézik. S z e r k e z e t ü k is megváltozik, amint újabb szerzők újabb e g y ü t t e s h i v a t k o z á s o k a t alkotnak, mivel új gondo­

lati összefüggéseket találnak és régebbi dokumentumo­

kat újabbakkal más párosításban kapcsolnak össze. Fenti szerzők az e g y ü t t e s hivatkozások mérését a l k a l m a z t á k a t u d o m á n y o k o s z t á l y a i n a k feltérképezésére. Ehhez az SCI mágnesszalagos változatából nyert i n f o r m á c i ó k a t használták fel. E r e d m é n y ü l olyan csoportokat kaptak, amelyek már eleve és a címekből kiemelt kulcsszavaikból alkotott csoportokkal való összehasonlítás alapján is, egy-egy specifikus, szűken k ö r ü l h a t á r o l t szakterület do­

kumentumainak bizonyultak.

L e v o n h a t ó t e h á t az a k ö v e t k e z t e t é s , miszerint helyes az a feltevés - mely e g y ú t t a l a hivatkozás-elemzés kiindulási alapját k é p e z ő feltevés is - , hogy valamely dokumentumra való hivatkozás jelzi annak hatását a hivatkozó dokumentumban ismertetett munkára. Ezt az állítást n e h é z lenne cáfolni.

A h i v a t k o z á s o k leginkább talán a szavakhoz hasonlít­

h a t ó k , amennyiben ezek is a k o m m u n i k á c i ó lerövidített egységei, és arra h a s z n á l h a t ó k , hogy a l e g k ü l ö n b ö z ő b b dolgok jelentését h o r d o z z á k . Ha megmaradunk ennél a hasonlatnál, a hivatkozás-elemzés ellen és mellett felho­

zott érvek hasonlítanak a címből kiemelt kulcsszavakkal történő indexelés és a szövegelemzésen alapuló automa­

tikus osztályozás ellen és mellett felhozott érvekhez. A nyelv közismert k o m m u n i k á c i ó s korlátai ellenére, a t u d o m á n y o s célokra alkalmazott szövegelemzés m á r bizonyos f o k ú elismerést vívott k i m a g á n a k [ 2 9 ] . Remél­

h e t ő , hogy h a s o n l ó elismerésben részesül a hivatkozás­

elemzés is.

F o r d . : Dezső Zsigmondné

Irodalom

11] WEINSTOCK, M.: Ciiation Indexes in Encyclopaedia of Library and Information Science. 5. köt. New York, 1971, Dekkcr, p. 16-40.

(21 BERTRAM, Sh.: Citation counts in Proccedings, Fourih Anniiul Mcciing, American Society for Information Sci­

ence, Western Canada Chapter. Szerk. Piternick, A. B.

University of British Columbia, 1972.

| 3 | L1PETZ, B-A.: Improvement of the selectivity of citation indexes to science literatuie through inclusion of citation relationship indicators. = American Docu mentát ion, 16.

köt. 1965. p. 81-90.

[4] GARFIELD, E.: Citation frequency as a measure of research activity and performance = Current Contents,

1973. S. sz.jan. 31. p. 5-7.

|5i BROWN,Ch. H.: Scientific serials. Association of College and Reference Libraries. 1956, Chicago Libraries. IACRL monograph. 16. sz.f

[6| RAISIG, L. M.: Mathematical evaluation of the scientific serial^; Science, 131. köt. 3411. sz. 1960. p. 1417-1419.

|7J MARTYN, J. - GILCHR1ST, A.: An evaluation of British scientific journals. London, 1968. Aslib.

[8] GARFIELD, E. - SHER, I . H.: New factors in the evalu­

ation of scientific literature through citation indexing = American Docu mentát ion, 14. köt. 1963. p. 195-201.

| 9 | GARFIELD, E.: Citation analysis as a tooi in journal evaluation = Science, 178. köt. 1972. p. 471-479.

(10] WESTBROOK, J. H.: Identifying significant research = Science, 132. köt. 1960. p. 1229-1234.

|111 BAUGHAM, J. C : A structural analysis of the literature of sociology. = Library Quarterly, 44. köt. 1974. p. 293¬

308.

(12) Bath University Library: Design of information systems in the social scíences. The use of citation linkages and networks for information retrieval in the social sciences.

Bath, 1973. University Library. fWorking paper 5. sz.f

|13) PRICE, D. J. de Solla: Networks of scientific papers. = Science, 149. köt. 1965. p. 510-515.

|14] PRICE, D. J. de Solla: Citation measurcs of hard science, soft science, technology, and non-scíence. A tanulmány a Communication among Scientists and Technologists c.

konferencián hangzott el. John Hopkins University, 1969,okt. 28-30.

|15| MACRAE, D. j r ; Growth and decay curves in scientific citations. = American Sociological Review, 34. köt. 1969.

okt. p. 631-635.

(16) GARFIELD, E. - SHER.I. - TORP1E, R. J.:The use of citation data in writing the history of science. Philadel­

phia, 1964, Institute for Scientific Information Inc.

[17J COLÉ, J. R. - COLE.St.: The Ortega hypothesis = Science, 178. köt. 1972. okt. p. 368-375.

(18J COLÉ, J. R. - COLÉ, St.:Social stratification in science.

Chicago. 1974, University of Chicago Press.

[19] ORTEGA Y GASSET, J.: The revolt of the masses. New York. 1932, Norton.

[20] MEADOWS, A. J.: Communication in science. London, 1974, Bgtterworth.

(21] L1NE, M. B.: Does physícs literature obsolesce? A study of variation of citation frequency wilh time for individual journal articles in physics: BLL Review, 2. köt. 1972. jul.

p. 84-91.

|22| LINE, M. B. - CARTER, B.: Changes in the use of sociological articles with time: a comparison of dia- chronous and synchronous data = BLL Review, 2. köt.

1974. okt. p. 124-129.

(231 LINE, M. B. - SANDISON.A.: „Obsolescence" and changes in the use of literature with time • Journal of Documentation, 30. köt. 1974. p. 283-350.

124] WE1NBERG, B. H.: Bibliographic coupling: a review • Information Storage and Retrieval, 10. köt. 1974.

p. 189-196.

1251 SMALL, H.: Co-citation in the scientific literature: a new measure of the relationship between two documents = Journal of the American Society for Information Science, 24. köt. 1973. p. 265-269.

|26| MARSHAKOVA.l.V.: A system of document con- nections based on references = Naucsno-Tehnicseszkaja (nformacija, 2. sor. 1973. p. 3-8.

[27J SMALL, H. G. - GR1FFITH, B. C : The structure of scientific literatures 1. Identifying and graphing special- ities • Science Studies, 4. köt. 1974. p. 17 -40.

[28| GRIFFITH, B. C. - SMALL, H. G. - STONEHILL, J. A.

- DEY, S.: The structure of scientific literatures. 2.

Towards a macro- and micro-slructure for science = Science Studies, 4. köt. 1974. p. 339-365.

|29] 21PF, G. K.: Humán behavior and the principle of least effort. New York, 1965, Hafner.

MAR TYN. J.: Hivatkozások elemzése

MAPTHH, í t ;

A Journal of Documentation 1975. 4. számában (p. 2 9 0 - 2 9 7 . ) a szerző szemlecikk formájában tárgyalja a h i v a t k o z á s o k elemzésével kapcsolatos p r o b l é m á k a t . C i k k é b e n számos tájékoztatásügyi szakember vélemé­

n y é t ismerteti és összegezi a t ö b b f é l e — sokszor ellenté­

tes - á l l á s p o n t o t .

B

Í975 r. >KypHaJia

(Journal of Documeotation)

290-297}

' S B T o p B o63opHofi dpopMe 3aHHfttaeTcn ^ i H T e p a T y p o ö no zm'a.wiy C C H J I O K .

MARTYN, J: Citation analysis MAR TYN, J.: Zitatenanalyse

I n V o l . 1975. N o . 4. ( p . 2 9 0 - 2 9 7 . ) o f the Journal of Documentation author surveys literature on citation analysis.

Verfasser gibt i n Nr. 4. Jahrgang 197S des Journal of Documentation (p. 2 9 0 - 2 9 7 . ) eine kritische Übersicht ü b e r die Literatur der Zitatenanalyse.

oooooooooooooooooo

Helyesbítés

A T M T 23. évf. 1976. 5. s z á m á b a n jelent meg M A R T O N J á n o s : A tudományos folyóiratok szerepe a biológus kutatók szakirodalmi tájékozódásában c. cikke. A k ö z ö l t cikkből sajnálatos m ó d o n kimaradt egy folyóirat lista és n é h á n y sajtóhiba is előfordul benne. Ezeket az alábbiakban közöljük.

A kimaradt folyóirat lista: (a hivatkozott T M T szám 205. oldaláról, az első b e k e z d é s u t á n ) Az első 15 folyóirat az olvasók száma szerinti sorrendben

1. Nature 562 2. Biochimica et Biophysica Acta 382

3. Proceedings of the National Academy of Sciences 355

4. Science 218 5. Journal of Biological Chemistry 197

6. Journal of Molccular Biology 167

7. Bíochcmistry 129 8. Biochemical and Biophysical Research

Communications 129 9. FEBS Letters 117 10. European Journal of Biochemistry 116

11. TheCell 115 12. Brain Research 113 13. Analytical Biochemistry 99 14. Journal of Experimentál Medicine 98

15. Virology 95

helytelen szöveg helyes szöveg

9. FEBS Letter

.a harmadikba az 1 - 3 személy.

.kollégiumokat [ 2 ] : . . .

204. oldal. 1. hasáb, a folyóirat listában

9. FEBS Letters 204. oldal 2. hasáb, 3. bekezdés, 5. sor

. . .a harmadikba az 1 - 2 s z e m é l y . . . 205. oldal, 2. hasáb, 6. bekezdés, 7. sor

(a [ 2 ] hivatkozást a bekezdés végére kell helyezni.)