Mit igényel a társadalom az iskolai testneveléstől és sporttól?

MIT IGÉNYEL A TÁRSADALOM AZ ISKOLAI TESTNEVELÉSTŐL ÉS SPORTTÓL?

BÉLY MIKLÓS

Évtizedekkel ezelőtt még akadtak emberek, akik azt hitték, hogy az ő véleményük jelenti az iskolai testnevelés és sport társadalmi igényét is.

Ezek az önközpontosultalk, a társadalmi igény r a n g j á ra emelt egyéni vé- leményükkel tetszelegtek, amit sokan dogmaként tiszteltek.

A felszabadulás előtti időkben voltak még papok, pedagógusok, ka- tonák, beteg- és öregemberek, akik más és m ás nézőpontból, de többé- kevésbé azonos indítóokok hatásaira alakították ki testnevelés- és sport- ellenes nézeteiket. Voltak olyan szakértők is, akik az iskolai testneve- lésre vonatkozó helytelen nézetüket másokkal mondatták. Ezért befo- lyásos helyeken — még a parl amentbe n is — a közös érdekek azonos állásfoglalásainak kialakítását jól megszervezték. Így a felszabadulás előtt az iskolai testnevelés torzításait — pl. a levente testnevelést — soviniszta és nacionalista jelszavakkal megerősített hamis társadalmi igénnyel akarták igazolni, amit az akkori idők hangadói: a szélsőjobb- oldali politikusok és katonatisztek büszkén bizonyítottak.

Egy fokkal megalapozottabbnak látszott az a módszer, amelyiknél az adatgyűjtéshez szükséges kérdések kidolgozása okozott gondot. A ki- jelölt válaszolók feleleteit összegyűjtötték és azokból vontak le követ- keztetéseket, amit azután társadalmi igénynek tituláltak. Az ilyen sta- tisztikai adatgyűjt és aszerint rangosodott, hogy a megkérdezettek hány százaléka adott kedvező választ. Ez a 'közvéleménykutató metódus arra a helytelen nézetre hivatkozott, hogy a társadalom, az emberek összes- sége és a többségi vélemény jelenti a társadalomfejlődés igényét.

A marxizmus tanítása szerint a társadalom az emberek tevékenysé- gének terméke. Ez, a társadalomtörténeti fejlődés során kialakított olyan termelési kapcsolat, amire mindig a meghatározott társadalmi rend, t er - melési viszonyok jellemzőek. Ezekre emelkedő fe l ép ít mény az alap érde- keit biztosító politikai, ideológiai és kulturális jelenségek, eszmék és intézmények f o r m á j á b an nyilvánul meg, melyek a társadalomfejlődés igényét tükrözik.

Amikor pá rt u nk VIII. kongresszusa megállapította, hogy a szocia- lizmus alapjait leraktuk, és beléptünk a szocializmus teljes felépítésé- nek időszakába, e folyamat által meghatározott társadal omfejlődésünk igénye is karakterizálódott. Eszerint elsődleges felad atu n k az anyagi

ja vak fokozott termelésével összefüggésben kulturális, politikai és ideo- lógiai fejlődésünk biztosítása lett.

Ha iskolareformunka t ilyen koncepcióban értékeljük, ráeszmélünk a n- nak a hajtóerőnek a jelentőségére, amit a társadalomfejlődés igénye jelent.

Ez ui. végső soron olyan iskolareform kialakítására és annak állandó tökéletesítésére irá nyul, amelyik az anyagi javak termelésének fokozá- sát és kulturális életünk további fejlődését biztosítja. Ezért az iskolai nevelésnek is elő kell készítenie i f jú s á g u nk at olyan magasszintű t e r - melő és kulturális munká r a, amivel össznépi államunk kialakítását ha- tásosan támogathatja. A társadalomfejlődés nézőpontja felől ez a mai iskolával szemben kialakul t igény, ami egyben az iskolai nevelés társa- dalmi célja. Enne k elérését az iskolareform megvalósításával, a korsze- rű vé tett neveléssel — az oktatás és képzés tartalmának, módszerének és szervezeti f or má i nak gyakorlatban történő magasszintű érvényesíté- sével — fogjuk elősegíteni.

Mielőtt á t t e k i n t j ük társadalomfejlődésünk mai szakaszában az isko- lai testnevelés és s por t t er ül et én jelentkező társadalmi igényt, tisztáz- n u n k kell a testnevelés és sport funkcióját. A testnevelés ui. az iskolá- ban kötelező tárgy, a nevelés egyik területének — a testi (egészségügyi) nevelésnek — egyik összetevője, aminek tantervi anyagát testgyakorla- tok alkotják. A testgyakorlatok a történeti fejlődés során testgyakorlati ágakká (gimnasztika, különféle sportok és játékok, természetjárás) rend- szereződtek, és azok edzésével végzett képzést testgyakorlásnak mond- juk. A testnevelés testgyakorlással végzett nevelés, a sport pedig külön- leges nevelési feladatok (versenyzés, szórakozás, szórakoztatás, üdülés stb.) érdekében szakosított testgyakorlás.

Ilyen megfontolások u t án azt mondhatjuk , hogy napjai nkba n az iskolai testnevelés ós sport a testnevelési órákon, az úttör ő- és sportköri foglalkozásokon, az iskolai élet epizodikus testnevelési és sport alkal- main valósul meg. Természetes, hogy ezek a foglalkozási formák szoro- san összefüggnek n e m csupán egymással, h a n e m az iskolán kívüli sport- iskolák, valamint a sportklubok és szövetségek ifjúsági sportedzéseivei, a családi életben érvényesülő testi neveléssel, a tanulók életrendjével, orvosi ellenőrzésükkel stb. Az alábbiakban a testi nevelésnek ezekkel a szervezett és ige n jelentős formáival nem foglalkozunk, me rt azt vizs- gáljuk, hogy a társadalom az iskolai testneveléstől és sporttól mit vár. A testnevelési órát azért nevezzük az iskolai testnevelés legjelen- tősebb szervezeti f ormá já na k, me rt az óvodás kortól 12 éven át tartó általános és középiskolai oktatáson túl, az egyetemeken és főiskolákon is még két évig, h et i két órában kötelező tantárgy. így állandóan közel kétmillió i f jú személyiségének kialakításához hozzájárul, jelentős hatá- sokat hozhat létre, pozitív eredményeket érhet el. A kétmillió i f jú test- nevelésének évi 100 millió m u nk a ó r á ja és a tanórák személyi, valamint dologi ellátottságának mé r t é ke azt bizonyítja, hogy tanügyi kormányza- t u n k a testnevelési tanórák szerepét jelentősnek t ar t ja.

Az úttörő sportfoglalkozás az általános iskolákban, valamin t a sport- kör a középiskolákban és a felsőóktatási intézményeinkben az elmúlt esztendők alatt tovább fejlődött. A sportmozgalom társadalmasítása

m in d e n bizonnyal ú j a bb tartalmi értékeket fog kialakítani. Az iskolai testnevelési óra és a sportkör polarizálódása sokféle vonatkozásban meg- indult. Ez a f o ly ama t azonban csak akkor lesz termékeny, ha a kétféle foglalkozás tar t alm i és formai elemei egymással összefüggésben a t ár- sadalomfejlődés igényének differenciált feladatait meg is ol dják. Ezért a testnevelési órának kötelezőnek és általánosan képző é r t é k ű n ek kell lennie. A sportköri foglalkozásra h á r ul az a hagyományos feladat, hogy az önkéntesség alapján, lehetőleg a tanulók által választott sportágban az edzéseket és a versenyeket megszervezze, azokat előkészítse és lebo- nyolítsa, a sportolást megkedveltesse.

Az iskolai élet epizodikus testnevelési és sport alkalmai, a k i r á n du- lások, ünnepélyek, bemutatók, út törő tá bor és napközi otthonok játék- és sportfoglalkozásai, az iskolai n y á ri sporttáborok stb. ma m ár tartalmi é r t é k ük miatt jelentősek. Az értel metl en hagyományok e t er ül et en is feledésibe j útnak.

Sokszor hangoztat juk , hogy az iskolai testnevelés és sport említett szervezeti fo r mái n ak tartalma sem önmagától fejlődik. A t ár sa d al o mfej- lődés igénye az iskolareform megvalósulásakor ezeken a t e rül et eken is mi n di n k ább hatásossá lesz. Az anyagi termelés és össznépi k u l t ú r á nk ér tékszi ntj én ek emelkedését megalapozó iskolában a testnevelés és a sport fej lődése sem mar ad h a t el, n e m tévelyeghet külön u takr a . Lénye- gében az is a ta nulói fjúság személyiségének sokoldalú fejlesztésével, a gazdasági és kulturális m un k á ra, a termelőerők növelésére és a béke megvédésére történő felkészítés elősegítésével akar célt érni.

Iskolareformunkban a testnevelés célja — mi k ént a többi t an t árg yak célja is — az iskolai nevelés t ársadalmi célkitűzésével megegyezik [1]:

„Az á ltalános iskola célja, hogy megalapozza a k ommun ist a e m b e r sze- mélyiségének kialakítását. E nnek érdeké be n:

— n y ú jt son minden t a nu l ó nak egységes, korszerű alapműveltséget;

— egész oktató-nevelő m u n k á j á v al céltudatosan fejlessze b e n n ük a kom- mun ista e m b e r r e jellemző erkölcsi t ul a jdonsá goka t:

— n eve ljen úgy, hogy a tanulók szeressék szocialista h a z á n kat és más országok népeit, becsüljék a m u n k át és a dolgozó embert, vegyenek részt tár- sa d a l mu n k célkitűzéseinek megvalósításában;

— tegye képessé őket arra , hogy ha z á nknak és a jövő t á r s a d a l má n ak mindeno ldalúan fejlett, öntudatos dolgozóivá és védelmezőivé vá lha ssa na k."

A KISZ Központi Bizottságának nevelési irányelvei a testnevelés és sport társadalmi igényét más oldalról is megvilágítja, amikor hang- súlyozza [2]: „A dolgozóknak a n ag y fizikai erőt igénylő testi mu n kát ól való fokozatos megszabadulásával párhuzamosan lehetővé kell tenni, hogy természetes mozgásigényüket testet fejlesztő sportmozgással elé- gítsék ki."

A KISZ nevelési irányelveiben hangoztatott társadalmi igény a fej - lődés er edménye k ént a termelékenység emelkedése és a mu nkaidő csök- kenése közötti ellentmondás feloldásában fog megvalósulni. A legújabb ideológiai, politikai, tudományos és technikai ere dmények — elsősorban a marxizmus—leninizmus világméret ű térhódítása, a szocialista világ- rendszer kialakulásának üteme, a béke megszilárdulása, a távirányítás és automatizálódás vívmányai, valamint a rohamosan fejlődő egy főre

eső energiaszükségletünk kielégítésének biztosítása — a termelést (de a há bo r út is) az emberek biológiai adottságaitól mindjobba n függetlení- tik. Ezért a fizikai munkához és a harci tevékenységhez szükséges ha- gyományos fizikai képességek — pl. az izomerő — ilyen vonatkozásban elveszítik vezetőszerepüket. Száz évvel ezelőtt a világ energiaszükség- letének 94 százalékát még az ember ek és az állatok izomereje szolgál- tatta. A különböző üzemanyagokra, víz- és szélenergiára csak 6 százalék jutott. Ma viszont a világ energiaszükségletének 97 százaléka üzem- anyagból származik. Az emberi és állati izomerőre csak 1 százalék jut.

E számok azt bizonyítják, hogy a világ energiatermelésének meny- nyiségi növekedése minőségi fejlődéssel függ össze. Ez nem csupán az ember szellemi képességének diadalát jelenti, h a n e m azt is, hogy a jövő feladatainak teljesítéséhez az ember ekbe n ú j a bb komplex-képességek kialakítása és azok fejlesztése szükséges.

A testnevelésben évezredéken keresztül érvényesült a m un k á ra és a harcra történő felkészítés különf éle funkciója, ami a társadalomfejlő- dés igényének megfelelően átalakult és differenciálódott. Az elmúlt 50 esztendő alatt pl. az iskolai testnevelés t a rt a l ma és f or mája a változó társadalmi igénynek megfelelően többször olyan gyorsan és alaposan megváltozott, hogy a társadalomfejlődéssel összefüggő jelentőségének kielégítő értékelésével még adósak vagyunk.

Az első világháborúra történő felkészülés pl. a torna militarizáló hatásának egyeduralmát a szabadtéri sportokkal, elsősorban az atlétiká- val szemben ha zánkban is megerősítette, ami az akkori uralmon levő osztályérdekeknek megfelelt.

A Tanácsköztársaság, a kollektív termelésre történő felkészítés ér- vényesítése érdekében az iskolai testnevelésben az atlétizmust beve- zette, aminek fegyvertá rsa akkor a játék volt.

A második világhábor ú előtt — a levente testnevelés katonai elő- képző jellegével szemben — kialakult a torna, az atlétika és a játék tiszavirágéletű triumvirátusa.

Iskolareformunk testnevelésének tartalmi lényege a t or nát hagyo- mányos vezetőszerepétől megfosztotta, de ugyanakko r az atlétikát is há tt ér be szorította és azok értékeinek elismerése mellett a sportjátékok- nak kedvez.

Társadalomfejlődésünk jelenlegi szakasza m ár olyan testnevelést és sportot igényel, amelyikben mindegyik t anuló képességeinek megfele- lően eredményesen részt vehet, — egészségügyi hatása a közegészség- ügy érdekeit fokozottabba n szolgálja, — a személyiség sokoldalú fejlesz- tését biztosítja. — a sportolást megkedvelteti, — az élsportolók u tá n- pótlását elősegíti, — új módszerek és szervezeti formák kialakítására ösztönöz, — a versenyspor t mellett a sportolással, szurkolással szórako- zók létszámát is gyarapítja.

A társadalomfejlődés e sokféle igényének alábbi részletezése ter- mészetesen n em jelenthet i az idetartozó kérd és megoldását. A vázlat- szerű tárgyalás azonban fe lt á rja azokat az összefüggéseket, melyek a

társadalomfejlődés igénye, továbbá a testnevelés, valamint sport neve- lési és oktatási feladatai között érvényesülnek.

Mindenekelőtt hivatkozunk t á rsa da l munk fejlődésének egyik elő- feltételére, miszerint szükséges, hogy n é p ü nk ap r a j a és n ag yj a részt ve- gyen a szocializmus teljes felépítésének m u n k á j á b a n. Itt a hangsúly — ami egyben a társadalomformál ó erők hatékonyságát is kiemeli — a mu n k a össznépi jellegére vonatkozik. A nyolc általános és a r r a épülő négyosztályos középiskola funkciója éppen az lesz, hogy ennek a m u n - kának az elvégzésére mindegyik fiút és l e á n yt jól felkészítse. Ezzel k ap - csolatosan az iskolai testnevelés és sport el sőrendű feladata, hogy a fizi- kailag egészséges i fj ú ság nevelését elősegítse. Ne feledjük, — miként azt a KISZ nevelési irányelvei is hangsúlyozzák [3]: „ . . . az épülő szo- cialista társadalom testben edzett, fizikailag erős, egészséges emberek sokaságát igényli." Ennek teljesítését testneveléssel és sporttal jelentő- sen elősegíthetjük. Ezért a testnevelés és sport tömegmozgalmával ösz- szefügg közegészségügyi hatékonyságának mé rt ék e, ami mint igény a szocialista társadalomban mi ndj obba n jelentkezik.

Nem szabad t ehát leértékelnünk azokat az eredményeket, melyeket az iskolai testnevelés és sp ort az i f jú szervezet megedzése, egészségé- nek megerősítése érdekében, lényegében t eh át a közegészségügy javára tehet. A testnevelés és sportolás a reá háruló közegészségügyi feladatait természetesen csak akkor t u d j a teljesíteni, ha az i f j a k akkor is sportol- nak, h a m ár n e m j á rn ak iskolába. A sportoló tömegék megsokszorozá- sának előfeltételeit azonban az iskolának meg kell alapoznia. Ezt pedig csak úgy teheti, ha 12—14—16 évig tartó iskolázási idő alatt állandóan kétmlilió i f j út sportolással sportolásra nevel.

Napjainkb an m ár n e m vitás, hogy az iskolai testneveléssel és spor- tolással elő kell segítenünk a tanulók személyiségének sokoldalú fejlesz- tését. Vann ak ui. olyan készségek és testi képességek, melyeket elsősor- ban testneveléssel, illetve sportolással t u d u n k hatásosan kialakítani és fejleszteni, holott azok mindenki számára, így társadalomfejlődésünk szempontjából is végtelenül jelentősek.

Ezért hibáznánk, ha az iskolai testnevelésben a születéssel szerzett hajlamok alapján, a tehetséges és ügyes t anulók indokolatlan előjogok- hoz j ut nán ak az ügyetlenebb, gyengébb társaikkal szemben. Mindjob- ban közeledünk is az olyan testnevelés kialakításához, amelyik a t a n u - lók személyiségének meghatározásában szerephez jutó fizikai képessé- gek értékszi ntjét felismeri, mérlegeli, az e t é r en elért fejlődést egyé- nenként értékeli és az oktatás anyagában, módszerében, valamint a t a - nulók m u n k á j á n ak értékelésekor, az osztályzáskor is figyelembe veszi.

Nem is olyan régen ugyanis a tanulókat egyoldalúan, főleg a cm-gr- sec egységgel értékelhető t el j esí t mén yeredmén yek alapján bíráltuk el.

A maximaiizmus delelőjén, testneveléskor sokszor olyat is követeltünk, aminek v égr ehaj t ására a t anul ók többsége képességek hiánya miatt al- kalmatlan volt. Eme ellentmondás feloldásakor a túlzott követelmények silány eredményhez vezettek. Ez a metódus pl. nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az abszolút eredmén nyel értékelő atlétika sok iskolában népszerűtlenn é lett, a testnevelés iránt a tanulók lelkesedése lanyhult,

a sportolástól visszahúzódtak, és a 12 évig tartó testnevelés képző ered- ménye n e m kielégítő mértékben jelentkezett.

Amikor e ngedtünk a mondvacsinált normákból, mindjobba n meg- t er emt e tt ük annak lehetőségét, hogy testnevelésiben a tanulók meglevő képességük maximális kihasználására törekedhessenek. És érdekes: erre szívesen törekednek. Ezzel azonban n em csupán tudatos aktivitásuk elő- feltételeit erős íth etjük meg, h a n e m természetesen azt is, hogy a tanulók a testnevelést kedvvel végezzék. Ez alapfeltétele annak, hogy az iskolai testneveléssel a szocialista emberr e jellemző tulajdonságok kialakítását mindegyik tanulóban sikeresen támogassuk.

A tanulók képességeihez méretezett, de azzal azután maximális tel- jesítményük elérésére irányuló erőkifejtésük a tanulókban sok irá ny ú fiziológiás és pszichikus hatást hoz létre. Ezek a hatások jelentős nevelő er edmények elérését biztosíthatják. E t ény biztosíték arra, hogy mind- egyik tanuló sokoldalú fejlődését a r r a alkalmas oktatási anyaggal, mód- szerrel és különféle szervezeti formákkal optimális mértékben teljesítsük.

Ezzel természetesen nem csupán a személyiség sokoldalú fejleszté- sét segítjük elő, h a n e m a sportolási kedvet mindenkibe n fe l kel t het j ük és felszínen t a r t h a t j u k , amivel a közegészségügy érdekeit és a tömeges- ség igényét is kielégítjük.

Az iskolai testnevelés és sport ilyen értelmezésének a gyakorlat- ban tör ténő érvényesítése biztosítja azt a lehetőséget, hogy a legjobbak közül az arravalók az élsport utánpótlását ellássák. A nagy tömegekből kiválasztott legjobbak sportiskolákban és sportklubokban magasszintű sportedzéssel készülhetnek fel. Ennek er edménye az lesz, hogy az él- sportolók teljesítménye tovább emelkedik, ami a kisebb képességekkel sportolók tömegére — így az iskolai testnevelésre és sportra is — se r - kentően visszahat és ezzel s portkultúr á nk emelkedését elősegíti.

Különösen hangsúlyozzuk a társadalomfejlődés a r r a irányul ó igé- nyét, hogy iskolai testnevelésünkben és sportmunkánkban is javítsuk a tarta lmi értékeket aktivizáló módszereket és alakítsunk ki ú j a bb szer- vezeti formákat. E rr e irányuló vélemények, javaslatok, bírálatok, kez- deményezések, elképzelések elemzését, megvitatását és értékelését k ü- lönös figyelemmel végezzük. Ha ezt nem így tesszük — akár presztizs- féltés miatt, akár nemtörődömségből — úgy a fejlődés kerékkötői le- szünk, ami a gyakorlati munka eredményének hanyatlásához, elméle- t ü nk torzításához vezet. Ezért az iskolai testnevelés és sport fejlesztése minden vonatkozásban igényli a demokratikus centralizmus elvének érvényesítését, a mi elősegíti, hogy a társadalomfejlődés igényének tel- jesítése a mi terül etünkön is mindig az objektív feltételekhez és a min- denkori lehetőségekhez alkalmazkodó optimális mértékig megvalósul- hasson.

A KISZ nevelési irányelvei közül sokoldalúan kell elemeznünk azt, amelyik a testnevelés és sport perspektivikus társadalmi feladataira utal. Jelentős ugyanis annak a társadalomfejlődési törvénynek az értel- mezése, mely szerint rövidebb lesz a munkaidő és több szabad idő áll a dolgozók rendelkezésére. ,,Az új társadalom építésének előrehaladásá- val — olvassuk az irányelvekben [4] — egyre több szabad idő áll az

embere k rendelkezésére, t e h át egyre nagyobb a lehetőségük a rendsze- res sportolásra."

Nem szabad úgy okoskodnunk, hogy a társadalomfejlődés során fel- szabadított szalbad idejében mindenki csak sportolni fog. Korántsem.

A szabad idő kihasználásának lehetőségére igényt tar t a tudomány, a művészet, az irodalom is. Ezzel kapcsolatosan igen jelentős ténnyel is számolnunk kell, aimi n e m más, mint az emb er e k szórakozási vágya.

A szórakozás utá ni vágy kia la kí tja azokat az új lehetőségeket, amelyek a jövő emberének szabad idejét maj d kitölti. Ezért n e m gondolhatunk arra, hogy a mai sportokat és a sportélet mai szemléletét a jövő embe- rére rákényszerít he t jü k.

Az előttünk álló évtized alat t fel kell készülnünk, hogy a hagyo- mányos sportversenyzés, továbbá annak jól kiépített apparátusa és anyagi megalapozottsága mellett a sportolás ú j a bb versenyszerű formái, szórakoztató alkalmai és módszerei ki fejlődjenek. E folyamat a sporto- lás népszerűsítését jelentősen elősegíti majd, ami t azonban az iskolai testnevelésnek és sportnak kell megalapoznia.

Számítani lehet arra is, hogy a mindenkit aktivizáló sportolás moz- galma a szurkolással szórakozók számát gyarapí tj a. Ez természetesen az élsportra serkentő hatás ú lesz. Ilyen elgondolásban az iskolai testneve- lés és sport t ar t a l má ra is hatással lesz, jelenlegi módszere és szervezeti fo r mája átalakul.

Az iskolai testnevelés és sport társadalmi igényének részletes elem- zése és differenciálása megállapítja a testnevelés és sport nevelési fel- adatait. Az általános iskolai t ant er vbe n előírt nevelési feladatokat az alábbiakban teljes egészében közöljük [5]:

,,A testnevelés feladata, hogy előmozdítsa a t anulók szer- vezetének sokoldalú fejlődését, és hozzájáruljon a kommunista embert jellemző tulajdonságok és jellemvonások kialakításá- hoz. Ennek érdekében:

ismertesse meg a tanulókat a torna, az atlétika és a sport- játékok legalapvetőbb anyagával, keltsen érdeklődést, kedvet ezen testgyakorlati ágak műveléséhez. Alakítson ki jártasságo- kat és szilárd készségeket a szerzett ismeretek alkalmazásában és fejlessze a tanulók legfontosabb testi képességeit;

a tanulók egészségének megőrzése és megszilárdítása érde- kében a testgyakorlatokkal elérhető sokoldalú élettani hatás révén segítse elő egészséges testi fejlődésüket, j áru l j on hozzá a testalkati torzulások megelőzéséhez, illetve kiküszöböléséhez.

A lehetőséghez képest elégítse ki a t anu lók mozgásszükségletét, fokozza szervezetük erejét, edzettségét, ellenálló- és teherbíró képességét a mozgásos terheléssel, a hőmérséklettel és időjárás- sal szemben;

fejlessze a ta nulók tudatos helyzetfelismerő és feladatmeg- oldó képességét, a gyakorlati élet szempontjából legfontosabb mozgásos feladatok megoldásában is;

fejlessze a kommunista emberre jellemző erkölcsi tulaj- donságokat, m i n t pl. bátorság, fegyelmezettség, határozottság és alakítsa aktív, közösségi magatartásukat; fejlessze a tanulók szép mozgás iránti érzékét;

alakítsa ki a tanulókban annak tudatát, hogy a testnevelés és sportolás az egészség, a munkaképesség megőrzésének és fejlesztésének fontos eszköze és egyben a kulturált, a hasznos szórakozás egyi k fo r má ja is."

E nevelési feladatok differenciálódása alapján kialakított tantervi tanítási anyag lényegében az oktatási feladatokat tartalmazza. Tehát azt, amit a tanárnak meg kell tanítania, amit a tanulóknak el kell sajá- títaniok. így az oktatási feladatok teljesítésével jelentős nevelési felada- tokat megoldhatunk, m e r t : oktatva is nevelünk!

Az Oktatás és nevelés eredményeinek kialakulását helytelen néze- tek, sok esetben csak ál-objektív nehézségek hangoztatása, hamis esz- mék érvényesülése akadályozza. E jelenségeket fel kell ismernünk. Sok esetben ezek ugyanis egészen észrevétlenül lappangnak, de néha ú j r a- termelődnek, végül is a társadalmi tudatot károsan befolyásolják. Éppen ezért megnyilatkozásaikat le kell lepleznünk, vitában le kell győznünk azokat. Ha ezt nem tesszük, a fejlődést akadályozzuk, sőt a visszafejlő- dés lehetőségeit t e r e m t j ük meg. Az alábbiakban néhány ilyen helytelen nézetre — a társadalomfejlődés igényeinek teljesítését akadályozó meg- nyilatkozásokra — hivatkozunk.

Akadnak még mindig olyanok, akik azt mondogatják, hogy a test- nevelés és sport tulajdonképpen haszontalan időtöltés. Ha az ef féle vé- lemények motívumait keressük, megállapíthatjuk, hogy a vallási néze- tektől egészen az egzisztencializmusig a legkülönfélébb indítóokok érvé- nyesülnék, sőt sok esetben anyagi érdekek is szerephez jutnak . Ezekkel a nézetekkel szemben a legmeggyőzőbb érvünk az iskolai testnevelés és sport eredményeivel történő bizonyítás.

Egy másik helytelen nézet szerint a testnevelés olyan életelixir, amitől megifjul a beteg és a vén. Akik ilyesmit hirdetnek , azt hiszik, hogy a testnevelési óra a legfontosabb tanóra. A sportolásról pedig min - den f ennt artás nélkül úgy vélekednek, hogy az becsületes embereket nevel stb. Az efféle hami s nézetek hírverői a testnevelés és sport igazi értékeit természetesen devalválják. Ezzel az ún. ,,szak-barbár" szemlé- lettel szemben a meggyőzés eszközével tudunk célt érni.

Elgondolkoztató jelenség, hogy sokan vannak, akik a sportolást el- marasztalják és ezért a sportolókat szidják. Ilyenkor egyes sportolók hibáit felnagyítják és azokat általánosítják. Figyelembe kell vennünk ezzel kapcsolatosan azt is, hogy sportvezetőségünk az élsportolók részére különféle kedvezményeket biztosít. Szükséges ez ahhoz, hogy világszín- vonalat elérő t eljes ítményük túlszárnyalásához az előfeltételeket meg- adjuk. Ez az elbírálás természetesen más sportolók részére, így a spor- toló diákok részére sem jelenthet jogtalan előnyszerzést. A sportolás senki számára sem adhat lehetőséget az erkölcsi normák kijátszására, a tör vények megkerülésére. Sőt ellenkezőleg. Arra kell törekednünk,

hogy már a diáksportolók erőnlétét is a kommunist a erkölcsi normák igényes teljesítésével fokozzuk.

Veszedelmes torzítást e redményez az olyan gyakorlat, amelyik az iskolai testnevelés és sport társadalmi célját tagadja. Ennek iskolapél- dája az a metódus, amelyik testneveléssel és sporttal csak egy feladatot akar megoldani és a fetisizált feladattal a társadalmi célt leváltja. Ez történhet pl. akkor, ha „mi n de n á ron" a sportgyőzelem elérésére, vagy

„csak" a sportolás megszerettetésére n ev el j ük az i fj úságot. Az ilyen el- tévelygéstől mentesülünk, ha m u n k á n k at nemcsak a t anul ók sportered- ményeinek mértékével ért ék el jük, h an em elemezzük a nevelés t á r sa- dalmi céljának elérése érdekében végzett m u n k á nk er ed mé ny ét is.

Csalfa eredményhez vezet az olyan testnevelés és sportoktatás, amelyik a tanter v nevelési feladatait leértékeli, sőt azokról t udomást sem vesz. Bár e feladatok sem örökérvényűek, mégis a társad al o mfej- lődés igényének megfelelő mindenkori nevelési feladatok teljesítésére t ö rek ed n ünk kell. Ez legfőbb biztosítéka, hogy m u n k á n k k al optimális értékű nevelési eredménye ket é r j ü nk el.

A nevelési feladatok leértékelésével összefügg a társadalomfejlődés igényétől eltérő káros nevelési feladatok feléledése. A m ú l t b an k ö n n y en került az iskolai testnevelés és sport a nacionalizmussal és sovinizmus- sal átitatott káros nevelési feladatok uszályába. Tévedünk, ha azzal á l t at j uk magu nkat, hogy n apj ai nk ba n az ilyenek érvényesülésének m i n - den lehetősége megszűnt már, és e téren felesleges az elővigyázatosság.

Ezért a testnevelés és sp or tmu n ká nk legalább olyan m é r t é k ű ellenőr- zése szükséges, amelyik igazolja, hogy a tan ter v nevelési feladatait jól megoldottuk.

Ezért is igen jelentős pedagógiai követelmény, hogy a tan ter v t aní- tási anyaga (ami lényegében a testnevelés tartalmát határozza meg) ne legyen írott malaszt. Az iskolarefor m a lapján kialakított tantervi t an í- tási anyag meg adj a a lehetőséget arra, hogy mindegyik iskola — bizo- nyos keretek között — kialakíthassa a helyi adottságaihoz legjobban illő testnevelési anyagát. Az a nevelő, aki erre nem f or dít gondot, sa j át iskolája testnevelési rendszerének kibontakoztatását, fejlődésének lehe- tőségét megakadályozza.

— A tanmenetkészítés felesleges adminisztráció! — Akik ezt a ta - nácsot követik, a tervszerű mu n k a lehetőségeitől foszt ják meg magu kat.

Az iskolareform megadta azt a lehetőséget, hogy az alaptantervhez a nevelő a kiegészítő t antervből válassza ki azt a testgyakorlati ágat, ami- vel o kt at ó mun káját karakterizálni ak ar ja . Ez a ta n ter v i „szabadság"

azonban arra kötelez, hogy a helyi viszonyoknak legjobban megfelelő tanítási anyag kiválasztását és időrendben történő elrendezését — t eh át t a n m en e t ét — a nevelő célszerűen megtervezze. Ha ezt n e m teszi, okta- tása spontán hatások érvényesítésére elszíntelenedik, a régi sablonban elakad, és az iskolareform tart almi lényegéből keveset használ fel.

— A hagyományokat ápolnunk kell! — Ez igaz, de ne mi nde nfé le hag yomá nyt ápoljunk. A fejlődést akadályozó hagyományokat k ü z d j ük le. Ez nem is olyan egyszerű követelmény. A régi és az új harcát sike- resen csak akkor t u d j u k megvívni, ha a társadalomfejlődés igényéből

következő nevelési feladatokka l igazolni t u d j u k a testnevelés oktatási feladatait, amivel kapcsolatosan állandóan t ökéle tesí tj ük az oktatás mód- szerét és szervezeti f o r má it is. Ha ne m biztosítjuk új módszerrel és szer- vezéssel az új t ar t al o m értékeinek érvényesülését, akkor az nem válhat anyagi erővé. Te h át a régi f o rm ák b an megcsontosodunk, és h ajlamo - sakká leszünk arra, hogy a már avulttá lett eljárásainkat megfelelő elméleti érvek kigondolásával igazoljuk.

Elgondolkoztató jelenség, hogy a testnevelés elméleti ismeretei el- maradtak a testnevelés és sport gyakorlatának fejlődésétől. A testneve- lés elméleti ismeretei a m ú l t b an a n n y ir a univerzálissá váltak, hogy még a sportelméletet is m a g á b an feloldotta. A gyakorlatban felmerülő sok- féle nehézség megoldásához nem n y ú j t o tt kellő elméleti támogatást.

Ez az el mé let önmaga igazolására törekedett, k ü l ö n f é le dogmákat alakí- tott ki, a formal izmus t megerősítette, a társadalomfejlődés igényének érvényesülését akadályozta. Az ilyen elmélet a testnevelők szemléletét is deformálta. Ezért a m ind en n ap i problémáink megoldására is alkalmas elméletünket t ermészet- és társadal omtudományi speciális ismeretekkel (testnevelés és sport-lélektan, fiziológia, egészségtan, pedagógia, biome- chanika, szakmetodikák stb.) meg kell erősítenünk és azokat a m in de n- napi m u n k á n k b an fel kell használnunk.

Befejezésül me gá ll ap ít hat ju k, hogy a társadalomfejlődés igénye nem csupán az i f j ú s ág nevelésének mindenkori t ársadalmi célját határozza meg, h a n e m abból a nevelés t erületeinek fun kci ó ját — sőt az iskolai testnevelés és sportolás nevelési feladatait is — körvonalazza. E felada- tok szükségszerű f ej l őd ése azért jelentős, m er t azokat elsősorban a k o r - szerűvé t et t testnevelés és sportolás oktatási feladataival kell megolda- nunk, hogy m u n k á nk a társadalomfejlődés igényét kielégítse. Tehát a testnevelésnek az iskolareform során kialakított nevelési és oktatási fel - adatrendszerét sokkal jobban kell megi smernü nk és részleteiben is ele - meznünk kell, nem pedig úgy, ahogyan a mú lt ban tet tük. Ki kell dol- goznunk az új tartalomhoz illő módszereket és a korszerű szervezeti formákat. Különös gon dda l őrködnünk kell, hogy helytele n nézetek ér- vényesülése feladataink teljesítését n e akadályozzák.

J E G Y Z E T E K

[1] Tanterv és utasítás az általá nos iskolák sz ámára. Testnevelés, 5—8. osztály.

Budapest, Tankönyvkiadó, 1963. 35. p 2. oldal.

[2] A Magyar K ommun is t a I f j ús á gi Szövetség Központi Bizottságának irányelvei a magyar i f j ú s ág k omm uni s t a nevelésének n é h á ny kérdéséről. Budapest, 1963.

45. p 34. oldal.

[3] Uo.

[4] Uo.

[5] Tanterv. 3. oldal.